Somogyi Néplap, 1967. június (24. évfolyam, 128-153. szám)

1967-06-25 / 149. szám

S enkinek sem ér sokat az ereje, ha nincs esze — bizonyítja ezt •ok példa és e furcsa kis mese, melynek hőse... no, gyerekek, mit gondoltok, ki lehet? Miákol, vagy csicse­reg? Brummog-e, vagy ku­korékol? Négy lábon jár-e vagy kettőn? Tolla van-e avagy szőre? No, ki az én fő­szereplőm? Tudjátok már?... Ugye, nem? Hát akkor csak figyelem! Tovább lehet találgatni, hogy ki is a mesehős, s becs­szavamra mondom, aki engem most megelőz, azaz: hama­rabb kimondja, mint majd én, a hős nevét — írok róla legközelebb egy olyan szép költeményt, amiről még a halak is lelkendezve beszél­nek, s ami igazán csoda lesz, hiszen némák szegények ... Lássuk tehát, hogy az ügyes, a nagyeszű melyiktek? Ejnye!... Nem megy? ... No, hát akkor egy picurkát segítek: Mesém hőse nem miákol, így hát nem is lehet macska (hiába gondoltál erre legelőször, te kis csacska!), s nem csicsereg — jaj, de fur­csa lenne, hogyha csicseregne! Ha ezt írnám róla, tán még a szamár is kinevetne ... Nem brummog, s nem kuko­rékol — nem medve és nem kakas —, alacsonyka, nem magas, de nem veréb, nem is menyét, nem is fecske, nem is kecske, nem is róka, nem is fóka, s nem cincogó egerecske. Nem ürge és nem zerge, nem birka (és nem kerge!), nem antilop s kenguru, s nem is sün, hisz nem guruL Mi lehet hát, mi lehet?! Mondom ami nem le­het: se nem tehén, se nem ló, nem gólya és nem holló, nem is pulyka, nem is kacsa, s nem nagy hasú török basa. Nem zsiráf és nem puma, nem teve és nem kutya, nem oroszlán, nem majom — mi is lehet hát vajon?? A bolhánál jóval nagyobb, mégsem ugrik olyan nagyot (s nem azért, mert nem akar, hanem nem tua — az a baj!), a lónál meg sokkal kisebb, s mégis erősebb, ezt hidd meg, hiszen házat hord a hátán ... Hát ... ha házat hord a hátán, nem lehet más, mint a csiga! Nem a csiga, te csacsika! Más állatnak is van háza, s az, amire én gondolok, min­dig fedél alatt van — úgy látom, a megfejtéssel csak magamra maradtam. Meg- monaom hát egykettőre, hogy mesém főszereplője Teknős lesz. Igen, igen! Teknősbéka! (Mért néztek így, Éva, Béla?!) K ezdődött az egész úgy, hogy az erdei állatok panaszkodtak: »Tart­hatatlan itt már ez az álla­pot! A Víziló folyton henceg, nagyképű, hebehurgya, az Elefánt meg az orrát állan­dóan fenn hordja! Erejükkel dicsekednek és mindenkit le­néznek, szinte reszketnek már tőlük a többiek, szegények!...« Meghallotta ezt a Teknős, gondolt egyet szerényen, s elindult a folyó felé azon nyomban serényen. A Víziló épp a parton he- verészett — napozott, s egy fordítva tartott újság lapjai közt lapozott, s mikor a Tek­nős meglátta, rögtön kinyílt széles szája: — Menj innen, te csúszó­mászó! Takarodj, míg jó dol­god van! Nem is tudsz mást csinálni, csak fürödni jó dol­godban! — Nem .tudom, hogy a sze­memnek, s a fülemnek kell-e hinnem? így fogadod a ven­déget Vízilókám? Ez az il­lem? Mindenkivel így be­szélsz te? Ilyen durván? Ilyen hangon? Mikor iskolába jár­tál, nem buktál meg illem­tanból? Vagy esetleg ... ol­vasásból! Mert az újság for­dítva ... — Elég legyen! — állt most mar fel a Víziló ordítva. — Te kis taknyos! Te kis sem­mi! Még te oktatsz engemet? Engem?! Akitől az előbb még mindenki rettegett?! Annyit mondok, reszkess te is, s hordd el magad egykettő! Tudd meg, s mondd el min­denkinek: az én erőm ret­tentő! — Elhiszem, no!... Elhi­szem, de ... a szó még nem bizonyít. Ha teheted — légy szíves, és ezt tettel is bizo­nyítsd. Tudod, száz év hosz- szú idő, sokat okul az alatt a Teknős is, s nem hiszi el pusztán csak a szavakat. 3? .A AA A A A A A A > KSE f II, Üzemlátogatás a TRANSZVILL-nál — No hát akkor meg is látod rettenetes erőmet, úgy váglak egy fához, hogy egy csöpp sem marad belőled!-W-, jnye, ejnye! p, Azt hiszed, hogy ha már a víz ura vagy, okos is vagy? Ne sértődj meg, de lásd be, hogy buta vagy. Mert ha en­gem fához vernél, azzal ugyan mire mennél? Ki vin­né^ széjjel a hírét félelmetes erődnek? Ki dicsérne fűnek- fának, erdőnek és mezőnek?... — Akkor meg, te pöttöm Teknősbéka, rögtön mondd meg nekem mit tegyek? Bir­kózzam meg . itt veled? Te nyápic kis állat... úgyis földhöz váglak! — Tudom — ment a Vízi­lóhoz a kis Teknős közelebb —, ajánlanék én egy jobbat! Húzzunk inkább kötelet. Te húzod az egyik végét, én húzom a másik végét, s így aztán megmutathatja, szépen bebizonyíthatja mindkettőnk az erősségét. — Áll az alku!... Bánom is én ... Mert felőlem bármi­lyen lehet az a vetélkedő — legyőzlek én bármiben! No, hozd azt a kötelet!... — Várj egy kicsit, hozom, hozom, csak először még megfonom. Jó erősre, jó vas­tagra, jó hosszúra... szóval nagyra! Mert te itt húzod a parton, én meg a dombon túl tartom kezemben a másik végét, s akkor húzd majd, ha jelt adok, ha azt mondom: RAJTA! S akkor aztán iga­zán, mert meglátod, hogy én sem vagyok nagyon gyen­ge fajta! — Jól van, eredj, hozzad hamar, ne papolj itt annyit, mert a sok fecsegéstől már mindenem nyilallik! — mor­dult a Víziló, s gondolta, hogy addig, amíg a Teknős oda lesz, lakmározik. Van mit!... S evett is ... Közben a Teknős a kötelet megfonta, s a nagy orrú Elefántnak ke­rekperec megmondta: ne hordja oly fenn az orrát, ne csináljon már ilyet, s ne néz­zen le másokat, mert egyszer majd ráfizet! Mérges lett ám az Elefánt! Toporzékolt mérgében, s alig fért szinte a dühtől vastag, ráncos bőrében. Tekergette, csavargatta, nyújtogatta or­mányát és szinte pillanaton­ként változtatta formáját. De a Teknős látott ilyet már nem egyszer, s meg nem ijedt, meg nem hátrált, el nem szaladt — s hatottak az okos szavak itt is, mint a másiknál, akinek a mérkőzés­re azóta a fogacskája igen­igen vásik már ... T eknős tehát tettre ké­szen, magabiztosan, merészen nyújtja át az Elefántnak a kész kötél eme végét, hogy íme, ha hen­cegni tud, mutassa meg azért így is fölényét és erősségét... Néhány perc... s a dom­bon túl a folyónál, a Víziló­nál van a vastag kötél másik vége, s mindkét állat azt gondolja: rettenétes nagy ere­jét most aztán majd megmu­tatja végre, s úgy húzza el a Teknőst, hogy nem beszél az másképp vele ezután, csak tisztelettel, félve! A Teknős épp most érke­zett fel a dombtetőre futva, s azt, hogy azok mit gondol­nak, szinte szóról-szóra tud­ja, s csak neveti, neveti (mi­ért ne, hisz teheti!), hogy azok ott mily feszülten vár­nak már a RAJT!-ra, — (ám a java még csak most jön!) s hangzik is, hogy: RAJTA! S mivel itt a bizonyítás, itt van a tett ideje — megfe­szül a két nagy állat minden izma, idege; erőlködnek, nyögnek, fújnak, lihegnek és topognak — bizony nem gon­dolták ők ezt ilyen nehéz do­lognak! E — Érthetelen, érthetetlen, bámulatos egy eset! — cso­dálkozott az Elefánt — s még azt mondták egyesek, hogy a teknős gyönge állat! Gyönge ám a fittyfenét! Ha egy kicsit nem vigyázok, el­húz ez a kis szemét! — Ilyet én még életemben soha-soha nem láttam! — dörmögött a Víziló is a fo­lyónál magában — úgy hú­zom már a kötelet, hogy majdnem megszakadok, ám, ha jobban nem vigyázok, fé­lő, hogy lemaradok! Hogy ily nehéz leszve verseny, nem sejtettem előre, honnan tett szert a Teknős ily bámulatos erőre?! .ekután ugye, ti is képzelitek, gyerekek, hogy a két nagy állat között milyen verseny lehe­tett; milyen bőszen, hősie­sen húzhatták a kötelet, még­sem kerültek egymáshoz ta­podtat se közelebb. A másik­kal boldogulni bizony, egyik sem tudott, s mikor a nap tűzkorongja az erdőn túl le­bukott, még akkor is eről­ködtek — arcuk kék és ve­res lett —, míg végül a fá­radtságtól mind a ketten el­estek ... Először a Vízilóhoz sétált oda a Teknős, s így szólt hoz­zá: —■ Ejnye, ejnye, te sem vagy már oly nagy hős! Nem mersz tovább versenyezni? Attól félsz, hogy sötét lett?... — Hagyjál békén!... Én még egyszer úgysem állok kötélnek! Elismerem, beisme­rem: erősebb vagy énnálam, s csodálom, hogy ennyi erő hogy lehet egy békában, mertj lám, te még most is friss | vagy, én meg fekszem fárad­tan — hidd el, hogy én eny-| nyire még soha el nem fá­radtam. Be is vánszorgok —1 ha tudok — a folyóba pihen- j ni, s talán hat hétig se fo-» gok a hűs vízből kimenni... X Ezután az Elefánthoz sé-| tált oda a Teknős, s mondta* neki: — Ejnye, ejnye, te is! vagy egy szép kis hős! Ilyent hamar begazoltál? Küzdeni! már nem akarsz? ! — Küzdjön veled a nagy-! anyád!... Hagyjál magamra,! te vakarcs! Igazad volt... na-t gyón kár volt úgy elbízni ma-| gamat... Ormányomon a hú-! zástól cipónyi a daganat;! Erőlködtem, ahogy bírtam,! mégse mentem semmire! Nem gondoltam, hogy erőst vagy — és méghozzá eny-| nyire! | Másnap aztán futott a hírt erdőn-mezőn keresztül, s a| tarlón is, ahol sorban sok* gabonakereszt ül: »Érthetet­len csoda történt!!! Nem hen­ceg az Elefánt, s nem kell! félnünk, hogy a vízbe a Vízi-! ló beleránt. Barátságos mind} a kettő, nem kényes és nem! durva — jaj, de jó, hogy az| erdőben nyugodt élet lesz új­ra!« A Teknős egy fa tövében! húzódott meg szeré- j nyen — senkinek sej dicsekedett fennhéjázva, ke-j vélyen. Nagy örömmel hall-! gáttá a vígadozók dalait, sj boldog volt, hogy ő is tett aj többiekért valamit... Krecsmáry László j 1 2 3 4 5 6 7 8 ■ ■■■ ■ CM :::: 9 10 u B «■■■ Bit BBBB 12 MBB ■■■■ MBB ■ ■■■ 17 13 14 15 Itt« BBBB ■ ■■a ■■■■ l »' ÜH 18 HH MM 19 20 21 ■ its ■ ■■■ ■■■■ 22 23 na ■■■■ ■■■■ 24 25 26 27 íi£ 28 _____ : ::: 29 MIR BBBB ■ awn ■■■• 30 BBBB MM MM 31 32 33 34 •••a SS 35 :::: ::n VÍZSZINTES: 1. A TRANSZVILL-nál tlaszná- latos mérőeszköz. 10. Ételemet. 12. . . .rég (nagyon régen). 13. A TRANSZV1LL-ban dolgo­zó egyik szakmunkás. 16. Z. H. 18. Az Üjpest egyik csatára. 19. Lakatosszerszám. 21. Kukoricából sütött népi étel. 22. Gyökeres. 23. Pata közepe! 24. ... forr a sző (elhallgat). 26. Düledező épületmaradvány. 28. Nagy növény. 29. ftóheim Géza. 30. Órákat javít. 31. Tüzelőben. 34. Étkező eszköz visszafelé. 35. Szovjet félsziget. FÜGGŐLEGES: 1. Előre meghatározott cfl. 2. Állattartás ékezet nélkül. 3. Lezuhansz. 4. Szolmlzáció« hang, visszafe­lé. 5. Bátor lenne. 8. A sík lapok találkozását. 7. Középkori énekmondók. 8. Emőke röviden és visszafelé. 9. ösvény. 11. Forgácsoló gép. 14. A merész emberé, névelővel. 15. Magáét. 17. Az állatnak van. 20 Erődítménybe, névelővel. 21. Ilyen szakma is van a TRANSZVILL-nál. 22. A gyár tő termékének nép­szerű rövidített neve. 25. O. F. 27. Apró szemű, fekete olajos- mag (hintelék). 32. Nem igazi. " 33. Növekszik. K. J. Megfejtésül beküldendő a víz­szintes 1., 13. és a függőleges 11., 21., 22. Beküldési határidő 1967. június 30-án, péntek délig. A snttkeéges sorokat levelezőlapon küldjétek be, s írjátok rá: gyermek ke­res ztrej tvény«. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Gyógynövény; Tábo­rozás; Segítés; Sátor. Don Quijote Gulliver utazása Liliputban; Münchausen báró ka­landjai című könyvet nyerték a következő pajtások: Hajas Rózsa« Dobai László, Kaposvár; Fábos Márta, Tapsony; Klacsán László, Kaposmérő. A könyveket postán küldjük d Márkus Ferenc Pedig jó gyerek vagyok... Ezek a felnőttek mindig fegyelmeznek, oktatnak, nevelnek. Ne tedd ezt, ne bántsd azt, folyton veszekednek velem. Tegnap is próbáltam egy kézen megállni, arról nem tehetek, hogy az ócska sámli összetört alattam s beleestem a tükörbe, ezer apró szilánk ment a kezembe. Közben két váza Is eltűrt, elfolyattam a likőrt s belepaszíroztam mindent a nagy­szőnyegbe. Pedig jó gyerek vagyok, szárnyam van és angyalok között szállók, az vagyok. De az a fránya csillár fejemre szakadt. Be kér, ma már cirkuszba sem mehetek kedves srácok veletek, nem lehetek köztetek. Míg ott a műsor bonyolódik, addig a cirkusz nálunk tovább folytatódik. KÜIÖNŐS CHILÉÉ APRÓPÉNZ „Hajlandó felváltani egy kókuszdiót?” Borsi D. József A RIGÓ ZENG A rigó zeng harsány hanggal: — Kel már a Nap, itt a hajnal. Talpon van az egész vidék, A madarak s mind a pillék. Virágok is integetnek, Kelyheikkel a méheknek; — Ide, ide hozzánk gyertek, Nálunk aranymézet leltek! KAKAS Kakas vagyok, harsány kakas, Szavam bizony nem unalmas, Ha kiáltok: — Kukurikú! Még a szél is vígabban fú, S dala kél a madaraknak; Együtt zengünk a hajnalnak! Chile már régen hires ar­ról, hogy más latin-amerikai államok, sőt kontinensen túli országok megrendelésére a »Casa de Moneda« állami pénzverdében gyártott pénz­érméket exportál. Csak leg­utóbb indult útnak Uruguay- ba egy 41 tonna váltópénzzel megrakott hajó. Ez természetes dolognak tűnik, és meg sem említe­nénk — hiszen igen sok or­szágban vernek ércpénzt —, ha ugyanakkor Chile nem lenne egy furcsa »aprópénz« egyedüli és kizárólagos szál­lítója. Ez az aprópénz nem egyéb, mint igen kicsiny kó­kuszdió, amelyet a Vina del Mar csendes-óceáni fürdő­hely közelében az El Salto környéki pálmákról szüretel­nek, mégpedig nagy mennyi­ségben. Ez a pálmafajta se­hol másutt nem található. Hosszú idő óta szállítják a teherhajók 50—100 tonnás té­telekben ezeket az apró dió­kat valamelyik dél-amerikai országba, amelynek nevét a hajó kapitánya és legénysége nem hajlandó elárulni. A ti tokszegés mindig közvetlen tiltakozást váltott ki az im­portáló ország diplomáciai és kereskedelmi képviselete ré­széről. Több feltevés van. Lehet, hogy az importáló ország nem más, mint Brazília. Könnyen elképzelhető, hogy az Amazon menti óriás őserdőben az in­diánok elfogadják váltópénz gyanánt a kókuszdiót. De elő­fordulhat,-hogy Peruba és Ecuadorba küldenek ilyen »pénzszállítmányokat«, ahol esetleg az egyik bennszülött megkérdi a másiktól: »Ké rém, hajlandó egy nagy kó kuszdiót száz rpróra felvál tani?« Mindenesetre ilyen »apró­pénz« csak azért kerülhet forgalomba, mert ez a pi­ciny kókuszdió — a Jubes chilensis termése — az illető országban nem fordul elő. Azokkal a kókuszfajtákkal ro­kon, amelyek a titokzatos Juan Fernandez Robinson- szigeten teremnek. Ennek az egyedülálló »fizetési eszköz­nek« exportja ellenére elég marad belőle a Vina del Mart meglátogató turisták számára. Azelőtt a piciny kó­kuszdiókat El Salto vasútál­lomáson árusították, ahol a vonat meglehetősen sokáig állt. Ma már a romantikus külsejű árusok e ritka gyü­mölccsel behatoltak Vina del Mar Smaragd útjára, az ele­gáns Esmeralda bulvárra, ahol szamárhátról kínálják kis plasztik zacskókba csoma­golt kókuszdiócskáikat. A KAPOSMÉRŐ—KADARKÜTI ÉPÍTŐIPARI KTSZ villanyszerelési munkát vállal AZONNALI KIVITELEZÉSRE ((613S> iíiváló szintetikus alapoz*, r ara, lémre egyaránt alkalmazható. Könnyen csiszolható bevonatot ad, melyre a fedőzománcok jól tapadnak. Ára: 1/2 kg 9,50 Ft 1 kg 18,40 Ft (5660)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents