Somogyi Néplap, 1967. június (24. évfolyam, 128-153. szám)

1967-06-03 / 130. szám

Szombat, 1967. június 8. 3 SOMOGYI NÉPLAP G oal néni nyugdíjba megy. Az egész befe­jező részleg izgalom­ban van a Kaposvári Ruha­gyárban. Lázasan igazgat­ják az összeadott pénzen vá­sárolt ajándékokat, rendez­getik a virágokat. SenJci sem tud már elmélyüUen dolgoz­ni. Mindenki azt várja, mi­kor adja meg a jelt a szalag­vezető a gépek leállítására. Egy-egy megjegyzés hang­zik el itt is, ott is. »Nem kiálthatjuk mi ezután, Caál néni, tessék elvinni a ru­hát.« Tíz év óta megszokták, hogy Caál néni az első szó­ra korát meghazudtoló gyor­sasággal ott termett, ahol kellett, s elvégezte, amit kel­lett. Helytállására jellemző, hogy tíz esztendő alatt csak egyszer maradt otthon, ami­kor megbetegedett. »-Nagyon megszerettük Gaál nénit-« — így egy másik asszony. Egy fiatal nő hetykén odaszól a búcsúzónak, amikor beszél­getek vele. »Nem sírunk ám«. Gaál néni ingatja a fejét, hogy nem. Lehet, hogy jólesik neki, hogy ez az aszony nem fogja fel tragi­kusan a búcsúzást. Holnap­tól más lesz a befejezőben a szálazó. Marikának hívják azt az asszonyt, aki Gaál Istvánná helyére lép. E gyszer csak leállnak a gépek, elül a zaj. A részleg dolgozói az asztalkára kitett ajándékok hogy aki egész szívvel dol­gozik a munkahelyén, annak igen nagy a tekintélye, bár­milyen egyszerű munkát vé­gez is. Szorgalom, becsületes helytállás nélkül senkinek sem lehet igazán tekintélye a közösség előtt. Ez a szere­cr körül csoportosulnak. Előbb a szalagvezető, aztán a meó- sok képviselője, majd a szakmányvezető, s végül a szakszervezet megbízottja vesz búcsút az idős munkás­nőtől. A kis törékeny asszony ott áll majdnem a gyűrű köze­pén, s félrehajtott fejjel hall­gatja a búcsúztatók szavait. Vajon mire gondolhat? Én arra a nagy szeretetra, ra­gaszkodásra, amellyel öt körülveszik. Miért van ez? Talán csupa udvariasságból? Nem. Szívből jön. Egészen mélyről. Ez, úg\) érzem, bizonyít is egyet-mást. Először is azt, tetjiek is egyik előfeltétele. Gaál néni többi jó tulajdon­sága: a szerénység, a segítő- készség, a jószándék, mások megbecsülése, csak növelték iránta a kollektíva szeretetét. És még valamire fölfigyelek. Arra, hogy mi, emberek mennyire tudunk szeretni. A viharos összecsapások, gyű­lölködések ellenére is me­rem mondani: mi, emberek nem gyűlölni, hanem sze­retni szeretünk. Azok, akik látják, hogyan ölelik, csó­kolják ezt az asszonyt a munkatársai, azt hiszem, er­re gondolnak. Gondolataim­ból Gaál néni szavai ráznak fel. »Kedves munlcatársaim! — kezdi —, nagyon köszö­nöm, hogy...« Aztán vége. Ezek azok a mondatok, amelyeket nem szoktak be­fejezni. Körülnézek. Hátul az egyik munkapadra támasz­kodva, a szemét törölgeti az a fiatalasszony, aki az imént azt mondta, hogy »nem sírunk ám .../■« j ztán felzúgnak ismét a gépek. Az órámra pillantok, öt percig tartott az egész búcsúzás. ÍV ,án azért tetszett hosszú­nak, mert a gondolatok vol­tak mélyek. Mindenki el­foglalja helyét, a gépek már »kérik« a munkadara­bokat. Nem hagyják töp­rengeni olyasmiken az em­bereket, amelyeken talán egy kicsit el is lehetne ke­seredni. A könnyek szárad­ni kezdenek. Nemsokára jön majd Ma­rika. Az ö nevét kell sok­szor emlegetni. Lehet, hogy eyyszer-kétszer tévedésből Gaál nénit hívják. De ez csak néhány napig tart... Szegedi Nándor Készül a Munkásmozgalom-történeti Lexikon (.PÜL AZ ÚJ VÍZMŰTELEP Mikor lesz víz? — Vasárnap ide száz em­ber jön. Megcsináljuk kellő időben. Csak egy szivattyú kellene, mert nem boldogul­nak a vízzel. Az Áramszolgáltató Vállalat kérését itt a helyszínen tel­jesíti a Dunántúli Vízműépítő Vállalat, hiszen ezzel a saját munkáját is segíti. A kutak addig úgysem tudnának üze­melni, amíg nem jut el odáig az áram. Hogy minél előbb feibúghassanak a motorok, azért jön vasárnap száz em­ber az Áramszolgálta tótól. Épül az új vízműbelep itt a cseri domboldalon. A zöld fűben lépten-myomon ott a víz, s ez megnehezíti a víz­keresők munkáját. A kapcso- lóház már elkészült. A városi tanács építőbrigádja június el­sejére ígérte. El is készítette. Szükség volt rá, hiszen nélkü­le nem tudnának dolgozni az Áram szolgálta tó emberei.. A kör bezárult: mindenki a másik munkáját segíti elő. Egy felajánlás A munka eredménye pedig az ivóvíz. A vízműépitő válla­lat azt ígérte, hogy a cseri dombok öléből határidő előtt küldenek vizet. Őket a jubile­umi munkaverseny-vállalás kötelezi erre. Rózsavölgyi Im­re igazgató ezt írta levelében a megvei tanács elnökének: »A cseri vízmű építési mun­káit úgy ütemezzük, hogy az 1967. november 30-t határidő helyett 1967. augusztus 20- ával a próbaüzemelést megkez­di, és ezáltal az északnyugati városrész vízellátási zavarait megszünteti.« A sántosi vízmű építési munkáinál biztosítani kíván­juk, hogy a tervezett decem­ber 31-i határidő előtt már november 7-én megkezdődjön a próbaüzem. — A levél egyöntetű helyes­lésre talált a megye és a tá­ros vezetőinél — mondja Jan­kó Ferenc, az építkezés koor­dinálója. — Tudnak róla azok az embereik is, akik va­lamilyen. kapcsolatban vannak a Dunántúli Vízműépítő Vál­lalattal, s segítik a munkáju­kat. Azt hiszem, szép bizonyí­téka ennek az a társadalmi munka, melyet vasárnap vé­geznek az Áramszolgáltató dolgozói. Van lelkesedés az emberekben, s ha ezt a lelke­sedést mindig ébren tartjuk, akkor a terv határidőre meg­valósul Apró bosszúságok Ott állunk az északnyugati városrész nyomásfokozójánál. Az egyik tartály már színig van vízzel. A másikba ömlik a víz, hogy minél előbb elvé­gezhessék a nyomáspróbát A gépházban már a motorokat íötik be. Akkor megjelenik a Dunántúli Vízmű építő Vállalat egyik beszerzője, és bosszúsan mondja: — Lejáram a lábam, de nem találok. Az AGROKER-nek még volt saögvasa, de mire szereztünk kiutalást elvitték. ■— Mennyi kellene? — Körülbelül százhúsz mé­ter harmincszor harmincas. Nem sok, de nincs. Megindul a tanakodás: mi­vel lehetne pótolni. Végül ab­ban maradnak, hogy megpró­bálják még néhány vállalat­nál, talán tudnak adni. Ez nem gátolja ugyan a nyomás­fokozó működését, de a befe­jezéshez ez is kell. Pedig a vállalat éppen a lerövidített liatáridők miatt nagy gondot fordít az anyagbeszerzésre. Mindent előre igyekszik biz­tosítani, hogy kéznél legyen, mire kell. Ezért vitték ki a cseri kúthoz már most az agregátort meg a hegesztöap- parátot, hogy mire kell, ott legyen. Előrelátás, nagyon jó szer­vezés, ami legelőször szembe- ötlik az építkezéseken. Sánto- son a víztározónál erre mond­ta Fűzi Gyula művezető: —. Mindig úgy számolunk, hogy a munkának ive kelljen egyetlen pillanatra sem meg­állni. Ha valahol hiány van, másutt tudunk dolgozni. Ezért nincs lemaradásunk. Ami ezután jön Hasonlóan dolgoznak a kút­fúrók is. A tornyok szanaszét a határban azt jelzik, hogy vallatják a földet Öt kútból már folyik a víz, háromnak pedig befejezték a fúrását — Mire a vezeték meg a tározó elkészül, a kutak is készen lesznek. A tározó, ahol Fűzi Gyula építésvezető kalau­zolt bennünket, egy hónap alatt valósággal megnőtt. Amikor utóljára itt jártam, még csak a földet hányták, most meg már a gépház szige­telése is elkészült, a héten pe­dig befejeződik a két — egyenként ötszáz köbméteres — tartály zsaluzása. — Fokról fokra halad a munka. Mi soha nem azt nézzük, mi van meg, hanem azt, hogy mi van még hátra. J Ami kész, az már nem izgat bennünket Az az érdekes, ami ezután jön. Kercza Imre Szovjet tudósról neveztek el egy gleccsert az Antarktiszon Igor Zotyikov, a neves szov­jet glaciológus három déli sarkvidéki expedícióban vett részt, Összesen három évet töl­tött a jeges kontinensen. Leg­utóbb egy éven át a Mac Murdow amerikai állomáson dolgozott, járt a Déli-sarkon, nemzetközi tudományos cso­portot vezetett a Wando-tó- hoz, úszó jégtáblán végzett tu­dományos kutatást. Rövid idő múlva a Szovjet­unió Föld ra jztudományi Aka­démiájának glaciológiai intéze­téhez ajánlott küldemény ér­kezett. A levél fényképet és az alábbi sorokat tartalmazta s »Drága Zotyikov doktor! Annak a kellemes feladatnak teszek eleget, hogy közöljem önnel, hogy az Egyesült Álla­mok földrajzi elnevezésekkel foglalkozó hivatala földrajzi objektumot nevezett el az Ön tiszteletére. A Zotyikov-glecs- cser a déli szélesség 85.03 fo­kán, és a nyugati hosszúság 109.15 fokán fekszik, a Maud királynéföld hegyei közt, a Déli sarkvidéken. A legjobbakat kívánja T. O. Jones, a természettu­dományi ügyosztály vezetője^. Az Antarktisz, földünk leg­hidegebb kontinense a tudó­sok gyümölcsöző együttműkö­désének színtere lett. A magyar könyvkiadás a legutóbbi években jó né­hány lexikonnal örvendez­tette meg az érdeklődő kö­zönséget, A mostanában megjelent lexikonokat to­vábbiak követik még, s ezek között is lesz egy egyedülálló vállalkozás: a Munkásmozgalom-történeti Lexikon, amely az MSZMP Központi Bizottságának Párttörténeti Intézetében készül. A lexikonról Vass Henrik igazgató, a készülő kiad­vány főszerkesztője adott tá­jékoztatást. — A Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának termékeny hatása és a közel­múltban lezajlott politikai— tudományos viták hullámai fölkeltették az érdeklődést. Ez is indokolja, hogy megje­lenjék Magyarországon egy olyan népszerű tudományos munka, amely a munkásmoz­galom történetére, kiemelke­dő személyiségeire, pártjaira és különböző szervezeteire vonatkozó ismereteket a leg­újabb kutatások eredményei alapján foglalja össze. Egy ilyen kézikönyv voltaképpen újdonság lesz hazánkban, és nemzetközi viszonylatban is kevés hasonló akad. Az idő­sebbek még emlékezhetnek a harmincas években megje­lent Társadalmi Lexikonra, amelyet a munkásmozgalom­hoz tartozó értelmiségiek — szociáldemokraták és részben kommunisták — írtak és szerkesztettek Madzsar Jó­zsef irányításával. Nemcsak Európa — A második világháború óta eltelt időben minden kontinensen erősödött, tért hódított a munkásmozgalom. Ma már nem lehet csupán Európára és Amerikára kor­látozni az összefoglalást, hi­szen az újonnan függetlenné vált afrikai és ázsiai orszá­gokban is kialakult vagy ki­alakulóban van a munkás- mozgalom. A lexikon a lehe­tő legfrissebb és legponto­sabb adatokat szolgáltatja azoknak is, akik Afrika, Ázsia, Latin-Amerika mun­káspártjaira, haladó mozgal­maira vonatkozó ismereteiket kívánják bővíteni. Ez persze nem könnyű dolog, mert sok fiatal független állapiban nemcsak az összefoglaló tör­téneti feldolgozások, hanem még az ezeket megelőző irat­tári anyagok is hiányoznak. A lexikon lesz nálunk az el­ső kísérlet, amely ezeknek az országoknak a munkás- mozgalmát bemutatja. — Az sem csalódik, aki a munkásmozgalom kezdeteit akarja megismerni, és az sem, aki a mai viszonyokról keres részletes információkat. Ha valaki a kommunista és szocialista sajtó legismertebb, gyakran emlegetett lapjairól szeretne többet tudni, fölla­pozhatja majd a lexikont ép- úgy, mint az, aki egyes fo­galmak, elméleti problémák vagy történelmi jelentőségű események (kongresszusok, sztrájkmozgalmak, az antifa­siszta ellenállás) iránt érdek­lődik. Hasznos kézikönyv — Természetes, hogy a Magyarországon készülő lexi­kon nagyon alaposan dolgoz­za fel a hazai munkásmoz­galom történetét. A szerkesz­tők azt tervezik, hogy a mintegy 80 ív terjedelmű kö­tet negyven százalékában a magyar, hatvan százalékában a nemzetközi mozgalom tör­ténetét mutatja be. A lexi­kon révén először tárják a magyar olvasók elé azoknak a munkásmozgalmi harcosok­nak az életrajzát, akik érde­meik ellenére sokáig az is­meretlenség homályában ma­radtak. A szocialista és a szociáldemokrata pártok tör­ténetét is tartalmazza majd a lexikon. Ennek ellenére sem lehet teljességre töre­kedni, hiszen a vállal­kozás így is rendkívüli mé­retű. A Munkásmozgalom­történeti Lexikon, amely elő­reláthatólag a jövő év vé­gén kerül ki a nyomdából, hasznos kézikönyv lesz min­denki számára. T. F. Túlteljesítette májusi felvásárlási tervét So­mogyiján az Állatforgalmi Vállalat. A tervezettnél ötszáz­zal több sertést és négyszáz- ötvenhárommal több vágómar­hát vásároltak fel, az utóbbi­ból csaknem ezret élő export­ra küldtek. A májusi eredmé- nyekkei a vállalat hízott ser­tés felvásárlási tervét 87,4 százalékra teljesítette. A KITÜNTETETT Ifjúsági Figyelő Siófokon Kedves meglepetéssel szol­gált a járás fiataljainak a sió­foki járási KISZ-bizottsá.g. If­júsági Figyelő címmel sten- cüezett újságot jelentetett meg amelyben a járás fiatal­jainak életéről adnak képeket rendszeresein a jövőben. A Népköztársa­ság Elnöki Taná­csa hazánk fel­szabadulásának 22. évfordulója alkalmából, eredményes mun­kája elismeréséül a Munka Ér­demrend brortz fokozatát ado­mányozta Bende Józsefiének, a Nagybajom! Gép­állomás főköny­velőjének. Hogy hol kezdte. hon­nan jutott el az értékes ki­tüntetésig, ar­ról így beszél Bende József- né, a Nagyba­jomi Gépállo­más főkönyve­lője: — Tizenhét éve dolgozom a gépállomá­son, annak idején a Tapso- nyi Gépállomásra vettek föl beosztott könyvelőnek, in­nen mentem könyvelői isko­lára. Segesdre már főkönyve­lőként kerültem. Hat éve vagyok Nagybajomban... Mosolygó asszony a szá­mok, számlák, bizonylatok rengetegében. Otthon érzi magát ebben a sokak számá­ra érthetetlen tumultusban, gyakorlott mozdulatokkal rendszerezi a tételeket. A családban nem ő az egye­düli, aki ezt a munkát vá­lasztotta élethivatásának: ket­ten voltak testvérek, s aho­gyan most visszaemlékezik, mind a ketten egyformán szerették a számokat. Tap- sonyban laktak akkoriban s az volt a legkézenfekvőbb, ha a helyi gépállomáson elé­gíti ki a számok iránti von­zódását. Kérését méltányol­ták, fölvették ... Azóta 1960-ban kitüntették kiválódolgozó-jelvénnyel, sok dicsérő szót kapott felettesei­től, s úgy érzi, az Elnöki Tanácstól kapott érdemrend eddigi munkájának a legna­gyobb elismerése. Napi hiva­tali elfoglaltságáról szívesen beszél: — A génállomások átszer­vezése után nálunk, Nagyba­jomban alig történt változás, ez az állomás megmaradt szántó-ve tő üzemnek, gépjaví­tással a többiek foglalkoznak. Persze kisebb javításokat a mi műhelyünkben is végez­nek, amennyi éppen szüksé­ges a gépek üzemben tartá­sához. Az irodában minden hónapban értékeljük a tervek időszakos teljesítését, megbe­széljük a könyveléssel össze­függő tennivalókat. Horváth Géza igazgatóval kölcsönösen kicseréljük véleményünket egy-egy dologról, erre nagy szükség van munka közben. Az például a számviteli munka közben derül ki, hogy egyik-másik termelőszö­vetkezetnek nincs fedezet- igazolása, de kéri a talaj- munka vagy betakarítás el­végzését. Ilyenkor általában a helyszínen rendezik el a vitás kérdést. Gépállomásunk jó munkájára j ellen; ző, hogy kilenc éve minden esztendő­ben több mint egymillió fo­rint nyereségrészesedést osz­tunk ki a dolgozók között. Sokéves tapasztalatra építem véleményemet, amikor azt mondom: megbecsülik itt az emberek igyekezetét. Ezt éreztem akkor is, amikor en­gem kitüntettek . . . Hivatalos munkaidő az irodában, gyakran értekezlet a megyei igazgatóságon, ta­pasztalatcsere másutt. Otthon is várja a munka. Férje szin­tén a Nagybajomi Gépállo­máson dolgozik. Az egész napi távoliét után jólesik a tízéves kisgyereknek az anyai gondoskodás — mert a sok­sok szám és rendelet mögül végül is ide tér meg nap mint nap, s veszi át családi szerepkörét Bende József né. — Vajon az ifjú Bende is a számokkal köt majd vég­leges barátságot? A főkönyvelő mosolyog. Néhány rövidke pillanatra elfelejti a papirosokon ösz- szegyűlt adathalmazt, a szám­lakivonatok egyenlegeit, s csak a gyerekét látja. — Még kicsi, nem tudom, mihez lesz majd kedve. Egyelőre úgy veszem észre, nem rokonszenvez különöseb­ben a számokkal. Jobo szám- tanos is lehetne .. . Bármilyen pályát választ is, édesanyjára büszke lehet. He mész Ferenc Földelés­ellenállás-mérést, érintésvédelmi felülvizsgálatot és villámhárító beren­dezés ellenőrzést rövid határidőre vállalunk KOMFORT ÉPÍTŐ ÉS SZOLGÁLTATÓ KTSZ villamos részlege (4087) Nagyatád, Hunyadi u. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents