Somogyi Néplap, 1967. június (24. évfolyam, 128-153. szám)

1967-06-24 / 148. szám

Saraiba!, 1961. június 24. SOMOGYI NÉPLAP A MAQASBAN t Az Arany utcai tégla­gyár 33 méter magas ké­ményére állványokat sze­reltek a Tégla- és Cse­répipari Tröszt kéményja- vitói. — A kéményfej szét­esett, a huzat nem volt megfelelő. Szükségessé vált a javitás — mondta Vallai Sándor építőmunkás. — Mikor fejezik be a munkát? — E héten. — Hányadik kéményt ja­vítja? — Nem tudom megmon­dani, nem számoltam. Any- nyi bizonyos, hogy négy év alatt — azóta dolgozom a szakmában — jó néhá­nyat megmásztam már. — Miért éppen a gyár­kémény javításában leli a kedvét? — Az apám is ezt a szakmát űzte. Tehát kéményépítő di­nasztia van kialakulóban. Ügy tudom, odafönt na­gyon kell vigyázni. Az erős szélben, egy óvatlan pilla­natban a mélybe zuhanhat. — Bizony így van. A ve­szélyességi pótlékot nem indokolatlanul kapjuk. A tröszt kéményépítő részle­gének eddig még szeren­cséje volt, nem történt na­gyobb baleset. Ügy tudom, csak az előttünk levő Cso­portban volt tragédia. A gyárkémény építők azonban majdnem minden évben vesztenek egy-két embert. A fiatalember nyugodtan beszél a nagy magasságról, a munkáról, a tragédiák­ról. Neki a magasban jár- ni-kelni annyi. mint ne­kem a folyosón. Amikor már a magunkfajta a ké­mény oldalán mászva úgy érzi, hogy a szél eldönti a karcsú testet, s jobb lenne visszafordulni, neki eszébe se jut, hogy eltávolodott a földtől. Sz. N. Az illatok fői*. öt évs, így nyár elején jártam először az illatok föld­jén. Szép volt akkor is min­den. A Sötéthegy, a Mogyo­ró, az Ocsmánd és a Gyertyá­nos völgyek oldalait már gyógy- és illóolaj növények bokrai borították. A teremte­ni akaró és tudó ember már győzött az emberemlékezet óta terméketlennek tartott hegyhátakon. Már akkor is csodájára jártak ennek a győ­zelemnek. De akkor még ^gyakran vegyült az örömbe .(üröm. Hadd idézzem a ra­jongó ember szavait. Akkor mondta, amikor már mindent (»megmutatott: i — Az a baj, hogy úgyszól- (Iván évenként más a gazdánk, fÉs eddig sajnos nem nagyon törődtek velünk. Természe­tesnek tartják, hogy új nö­vénykultúránk van, de a fej­lesztésről, a segítésről mind­egyik elfeledkezett. Rosszak a lakásaink, alig van gépünk, a szociális körülményekről nem is lehet beszélni... És most újra új gazdánk van. Átvett bennünket a Somogy megyei Állami Gazdaságok Igazgató­sága. Mi szeretnénk hinni, hogy ezután másképp lesz... Láttam a lakásokat, a szo­ciális helyiségeket, az elhasz­nált rossz gépeket, és megér­tettem Lakatos Jenő igazga­tó elkeseredését. De a látot­tak után még értékesebbnek és nagyobbnak tartottam az illatok földjének történetét, az ember győzelmét. Azt, hogy ilyen körülmények kö­zött is vannak rajongani tu­Szentpéteri Károly szocialista brigádja szereli az új kazánokat. AZ ÚJ MECHANIZMUS KÜSZÖBÉN A műszaki értelmiség helyzete Nagyatádon Az uj mechanizmusban az eddiginél sokkal nagyobb ön­állóságot kapnak a vállalatok, a helyi döntések mindenben kihatnak a gyár közösségére. Éppen ezért fontos számba- venni, milyen az üzemek pa­rancsnoki kara, rendelkezik-e szükséges képzettséggel, köz- gazdasági és műszaki fölké­szültséggel, jó szervezőkész­séggel. Az új mechanizmusra való felkészülés részeként ezt mérték föl a Nagyatádi Járási Pártbizottság aktívái a járási székhely hét üzemében. Egyetemet végzett kilenc százalék Nyolcvannyolcan dolgoznak műszaki munkakörben a kon­zervgyárban, a fonalgyárban, a ktsz-ben, a Tanácsi Építő­ipari Vállalat főépítés vezetősé­gén, a tanács és a tsz építő­részlegénél és a gépjavító ál­lomáson. Egyetemi végzettsé­ge mindössze kilenc százalé­kuknak van. A műszakiak többsége levelező úton szerez­Nyári éjszakára nőknek! Neva pizsama bordürös díszítéssel 146,— Ft Festett puplin pizsama: amigo (csíkos) dísztéssei 203,— Ft Amigó (csíkos) pizsa­ma, sima egyszínű anyaggal díszítve 228,— FI Festett papiin pizsama paszpóllal, világoszöld. középzöld. csau, szürke, mogyoró és világoskék színekben 203,— Ft (3524) te meg a diplomáját. A fel- szabadulás előtt csak öt tech­nikus szerzett oklevelet. Fel­tűnően alacsony a nők ará­nya a műszaki munkakörök­ben, csupán húsz százalék. S legtöbben normásként, mun­kaügyisként dolgoznak. Csak a konzervgyárban és a fonal­gyárban állítják a nőket ki­mondottan műszaki beosztás­ba. Ennél a két vállalatnál a műszakiak egyharmada nő. A hét üzemiben a képzettségük­nél megfelelő munkakörben foglalkoztatják a műszakiakat. A kis létszámú munkahelye­ken jóval több időt töltenek nem műszaki munkával, mi­vel kisebb a munkamegosz­tás lehetősége. Három, sőt négy órát adminisztrálnak. A konzervgyárban és a fonal­gyárban viszont a nagyobb jogkörrel járó feladatok (fe­gyelmi, jutalmazás, értekez­letek stb.) vesznek igénybe több időt a középvezetőknél. Erősíteni kell a közgazdasági szemléletet Figyelmeztető megállapítás, hogy a diploma és az oklevél megszerzése után huszonket- ten vettek részt állami és egyéb oktatásban. Legtöbben a gyakorlat révén és a szak- irodalom tanulmányozásával képezik tovább magukat. Ez azonban nem mérhető ponto­san. A vállalatoknál nem szer­veznek továbbképzést a mű­szakiaknak. Elgondolkoztató, hogy csak a konzervgyárban és a fonalgyárban található műszaki könyvtár. Mind a két helyen rendszeresen megvásá­rolják az új szakkönyveket. A másik öt üzemben eseten­ként szereznek be szakköny­veket. A fölmérés szerint eze­ket csak a továbbtanulók köl­csönzik. A megnövekedett feladatok megkövetelik, hogy gyorsab­ban nőjön Nagyatádon a szak­mai műveltség, a műszakiak tájékozottsága a helyi vagy jobb esetben a hazai eredmé­nyekre korlátozódik. Hiányos a műszakiak köz- gazdasági tudása, s ez első­sorban abból fakad, hogy nem megfelelő a politikai végzett­ségük. A műszakiak közül senki sem végzett pártfőisko­lát, az esti egyetemre heten jártak, illetve járnak, marxis­ta középiskolába is heten. Hárman végeztek egy—hat hónapos pártiskolát. A kon­zervgyárban és a fonalgyár- bar az önálló üzem- és mű­helyelszámolási rendszer ré­vén kifejlődött a műszakiak közgazdasági szemlélete. Az új mechanizmus föltétien megkö­veteli, hogy mindenhol töb­bet foglalkozzanak a közgaz­dasági képzéssel, hiszen enél- kül nem képzelhető el a gaz­daságos termelés. Nagy eltérések a bérezésben Szembetűnő aránytalanságo­kat mutatott ki a vizsgálat a műszakiak bérezésében. Nagy­atád két legnagyobb üzemé­ben, a konzervgyárban és a fonalgyárban alacsonyak a fizetések. Amíg itt egy tech­nikus 1400—1500 forint alsó határral kezd, addig az épí­tőiparban és a gépjavító állo­máson 2200 forint a legala­csonyabb fizetés. Érdekes ké­pet mutat az egyéb műsza­kiak bérének összevetése is. A két nagyüzemben 1400-1300 forint az alsó határ, a ktsz- jen 2200, a járási tanács épí­tést részlegénél 2340, a gép­javítónál 2050, a Tanácsi Épí­tőipari Vállalatnál 3000 forint. Ez akkor sem ösztönző, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a kis .étszámú üzemekben szerte­ágazóbb feladat hárul a mű­szakiakra. Ettől függetlenül i műszakiak nagy felelősség­gel végzik a munkájukat. Sajnos, nem mondható el ugyanez a gépjavító egyes munkaköreit betöltőkre. Mind a hét üzemben meg­becsülik a műszakiakat. Ezt mutatja a jutalmazás és a premizálás, a kiváló dolgozó címmel való kitüntetés, a la­káselosztás és még sok egyéb. A harmadik ötéves tervben öt mérnökre, két közgazdász­ra, egy jogászra, tizennyolc felsőfokú és húsz középfokú technikusra van szüksége a hét nagyatádi üzemnek. A konzervgyár és a fonalgyár társadalmi ösztöndíj, tovább­tanulás révén sajátmaga igyekszik gondoskodni a mű­szakiakról, a többi helyen azonban csak az igény van meg. S hogy miben jelölte mega járási pártbizottság a legkö­zelebbi feladatokat? A poli­tikai és a közgazdasági mű­veltség emelését, a TIT kere­tében műszaki klub alakítá­sát tűzte ki célul. A bérezé­si aránytalanságok megszűn­tetéséért az érdekelt üzemek tehetnek a legtöbbet. Az új mechanizmus beve­zetése előtt tiszta képet ka­pott a járási pártvezetés a műszakiak helyzetéről, s ez megkönnyíti a közelebbi és a távlati tervek kidolgozását is Lajos Géza dó emberek, akik n.. többre tartják a munkái Öt év Után ugyanaz a csöndes lobogás fogad. A rajongó ember — mint akkor — most is szerény. A hitről faggatom. Válasz helyett kör­bevezet, és megmutat min­dent. A régi, romos műhely helyén mutatós épület áll. Minden ajtón felirat. A gép­színhez vezető út mellett és a mosó körül fiatal nyárfák és platánok állnak őrséget. — Az új műhelyek. Az ablakon át látni, hogy szorgos munka folyik a sze­relőcsarnokban. A hegesztő­pisztoly szikraesővel hinti meg a műhely közepét. Kék színű traktor kanyarodik a mosó elé. Változások Daránypusztán — Harminc darab univer­zális erőgépünk van. Tudja mit jelent ez?! öt éve hét darab G—35-ös traktorunk volt. A bolt is szép. Kívül-belül. Virágágyak között megyünk. Virágokkal szegélyezett út ve­zet az űzőmhez. Először a szociális helyiségeket nézzük. Csempézett, tiszta mosdók és zuhanyozók, tágas öltözők. A rajongó ember a szemével kérdez, de ott van a szemé­ben a válasz is: az öröm. — Mehetünk? Bemutatja a csillogó lombikok birodalmát. — Hárommilióba került ez a laboratórium. Bőven megtérülő beruházás. Már az első év után két új terméket tudnak piacra ad­ni. A Terpincol és a Thyokli- nol sav keresett cikk a vi­lágpiacon. A szárítóüzemre “ég|n Sí S munka folyik lyeznek üzertú kazant ben már tíz v góbén ^ vényt tudnak naponta rítani. Felérünk a házakhoz. Azt hiszem, káprázik a szemem. A csúnya, ütött-kopott laká­sok helyén csupa szép épület áll. Milliókat költöttek a gaz­dasági dolgozók lakásainak felújítására. Minden dolgo- gozónak összkomfortos, egy vagy kétszobás lakása van. De nemcsak itt, hanem Si- monmajorban is. — Ezt tartottuk a legfon­tosabbnak! ... Nem tévedtek. Meg­szűnt a vándorlás. Akik lát­ják, érzik, hogy tesznek ér­tük, itt maradtak. Hetven teljesen felújított lakás mel­lé nyolc újat építettek. így már érthető, hogy nincs szak- emberhiány. Nyolc mérnök dolgozik a gazdaságban. Min­den brigádvezető megszerezte a technikusi képesítést, a fi­zikai dolgozók nyolcvan szá­zaléka szakmunkásvizsgát tett. Csoda lenne? Nem az! Az ésszerű gazdálkodás mellett, a gépesítés ellenére évről-évre növekszik a dolgozók átlag- keresete. Az új lakásokban új bútorok vannak. És ma­holnap minden ház mellé motorszínt kell építeni. S hogy mit jelent mindez, a másik oldalon? Állandóan növekvő nyereséget. A szak­emberek kedvükre kísérletez­hetnek. Azt keresik, hogy le­hetne még jobban, még oko­sabban, kifizetődőbben gaz­dálkodni. Üj növényfélesége­ket honosítottak meg a Ko­pár hegyhátakon. A Vince minor holdanként huszonöt­ezer, a Római kamilla minden holdja negyvenezer forint hasznot hoz. ötven holdon végeznek nemesítési kísérle­teket. Speciális francia és bolgár töveket, magokat ho­nosítanak. A kísérletek ered­ményei alapján nyolcszáz holdas területet vegyszerez- tek. Ezeket a táblákat már nem kellett kapálni. Az idén először géppel aratnak. És még valami: Az igazgató legnagyobb örömére vannak már érdeklődő szö­vetkezetek, gazdaságok. Dal- mand, Nágocs, Balatonszaba- di és Adánd eddig haszonta­lannak tartott területein meg­kezdték az illóolaj növények telepítését. A nagyberényiek is érdeklődnek. A gazdaság örömmel segít. Nagy idő öt év? Az igazga­tó szerint: — Ügy elszaladt, hogy ész­re se vettük ... Németh Sándor Egyetlen Angelika bokor. A magjából ízesítő olaj, a gyökeréből és a leveléből gyógyszer készül. Minden holdja negyvenezer forint értékű termést ad.

Next

/
Thumbnails
Contents