Somogyi Néplap, 1967. június (24. évfolyam, 128-153. szám)

1967-06-02 / 129. szám

AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA KAPOSVÁRI GYEREKEK A TELEVÍZIÓBAN rp avaly májusban szere- peltek először a ka­posvári úttörő bábszakikör kispajtásai a televízióban. >’■£1 kéne indulni« c. műsorukkal. A műsor a szó szoros értelmében is ennivaló volt — állapíthat­ta meg a sok-sok tv-néző, s ebben oroszlánrésze volt Sza­bó Gyuláné óvónőnek, a szak­kör vezetőjének, aki nem kí­mélve idöj- és fáradságot, fog­lalkozott a gyerekekkel, sze­rezte be a bábokhoz szüksé­ges alapanyagot. TuóniLlik Becsből hozott narancsot és almát, ezenkívül még salátát is felhasználtak a bábokhoz. A televízió szereplés után hallottuk, hogy országos úttö­rő módszertani' központtá nyilvánítottál; Kaposvárt. Sza­botté, Lujzi óvó néni pádig már »név« a szakmában, gyakran tart Csillebércen elő­adást az ország bábosainak. — Hallottuk, hogy ismét te­levíziószereplésre készülnek a gyerekek — kerestük fel Sza­bó Gyulánét. — A novemberi televíziós bábszemle Szalagcsokor című műsorában szerepelünk mint aranyérmesek, Kaposváron lesz a területi bemutató, aranyérmes csoportok utaz­nak ide több megyéből. Mi már szeptember óta készülünk a műsorral, a bábokkal. A premier június 4-én lesz az Ifjúsági Házban — egyelőre sza ^közönségnek. A gyerekek nagy kedvvel és ambícióval próbálnak veze­tőjükkel együtt Szabómé kü­lön néprajzi kutató- és gyűj­tőmunkát végzett, hogy a be­mutatásra kerülő »Részlet a somogyi lakodalmasból« meg­állja a helyét. Áttanulmá­nyozta a Szennai lakodalmas anyagát; lefényképezték a múzeumban a somogyi köcsö­göket és lekor ongoztatt ók őket, A gyerekek festettek, dí­szítettek, ruhákat készített ele, próbáltak a nagy rúdbábuk- kal. S bár műsoruk a többi gyerek szórakoztatását szol­gálja, ők maguk is nagyon élvezik a játékot. — Mintegy tizennyolc-húsz gyerekem van, ötödik, hato­dik osztályosok mondja. — Zömmel a kaposvári Tóth La­jos iskolából. Valamennyien nagyon ügyesek. A lakodal­masunkat eredeti somogyi dallamokra építettük. Drahcs Béla aranyérmes úttörő-fuvo­lás kísér bennünket. Szabóné szabad idejét tel­jesen lefoglalja a bábozás, s ahogy mondja, ez már nem hobby, hanem szenvedély. Időnként lelutazik Budapest­re megnézni egy-egy úttörő bábcsoport műsorát, mert azt. vallja, mindenhol lehet vala­mi apró tapasztalatot szerezni, ami t aztán itthon hasznosít­hat. Elmesél egy kis epizódot. A menyasszony- és a vőle­génykobak — tökből készült, amit nagyon neiléz volt Bu­dapesten beszerezni — darab­ja 50 forint. Kiszedte a tök- magot és beültette vele a kertjét, jövőre egy teljes ko- bakmüsort akar összeállítani. Külföldi szereplésre is meg­hívták a kaposvári úttörőket, a lengyelek mindjárt az In- tervíziós adás után jelentkez­tek. Szívesen elmenne Szabó­né a gyerekekkel, nagy él­mény lenne nekik. Egyelőre azonban még nincs eldöntve, hogy mi lesz az utazással, Itt. az óvodában már a há­romévesekkel elkezdi a bábo­zást Több gyereke, akik a ke­ze alatt nevelkedtek, másodi­kos már az iskolában. Jövőre iájuk is akar támaszkodni, — Tudom, hogy öröm ne­kik, ha játszhatnak. A nézők­nek is, szereplőknek is. Hát miért ne segítsék ennek az örömnek a megszerzésében? Szeretném, ha mindenki azt va.llaná, amit én: a gyerek a világ közepe ... StrubI Márta „Elveszett emberek” nyomában Évente háromezren fordulnak a Vöröskereszt keresőszolgálatához »A lakodalmas násznép egyik tagja« — köcsögből. Több mint két évtizeddel a háború után évente még min­dig háromezer kérelem »fut be« a Magyar Vöröskereszt keresőszolgálatához. Ezekben az aggódó szülők és gyerme­kek segítséget kérnek az el­tűnt, elveszett hozzátartozók felkutatásához. A keresőszolgálat legfőbb »munkaadója« tehát a háború, amely még most is kísért. Elsősorban a gyerkek ku­tatnak édesanyjuk, édesapjuk után, mivel most kerültek olyan korba, hogy visszaem­lékezéseik alapján megindít­tassák a keresést. A szervezet kapcsolatot tart a Nemzetközi Vöröske­reszt-központokkal, így akár Ausztráliába, vagy Kanadába szakadt családtagok tartózko­dási helyét is földeríthetik. A »keresőszolgálat1« feliratú le­velekre Sohasem késik a vá­lasz; többnyire postafordul­tával jön az értesítés, akár kedvező, akár kedvezőtlen a hír. Nemritkán előfordul, hogy két nap leforgása alatt sikerül felkutatni eltűnt­nek hitt emberek tartóz­kodási helyét. Régen eltűnt, s magukról életjelt nem adó emberek felderítése gyakran óriási fel­adatok elé állítja a szolgálat munkatársait. Egy Magyaror­szágon élő fiatalember öt testvére nevében kereste ap­ját és anyíát, akiket tizenöt éve nem láttak. 34 intéz­ménnyel, hivatallal kellett levélváltást folytatni, míg az apát megtalálták. A gyerekek anyjának tartózkodási helyét viszont eddig még nem sike­rült felderíteni. Itt kell meg­jegyezni, hogy a szervezet csak akkor adhatja meg a keresett hozzátartozó címét, ha ehhez ö is hozzájárul. Sajnos előfordul, hogy óriási apparátus segítségével fel­kutatnak valakit, ő azonban nem akar találkozni család­tagjával, nem ritkán gyerme­kével. Az esetek többségében az egymásratalált hozzátartozók óriási örömmel fogadják egy­mást. Nemrégiben, félig a véletlen közreműködésével, találkozhatott egy Szovjet­unióban, illetve Magyaror­szágon élő ikertestvérpár. Egyszerre küldték ugyanis egymás iránt érdeklődő so­raikat a Vöröskereszthez így a két levél egymás mel­lé került. Az utóbbi tíz évben mint­egy harmincezer »elveszett embert« kutattak fel a kere­sőszolgálat segítségével. B. B. i. — 450 holdon termel bur­gonyát az idén a kadarkúti Szabadság Tsz. Ebből 200 hol­dat a jól bevált somogyi sárgával ültettek be. A többi kétszázötven holdat gülbaba, kisvárdai és holland burgo­nyafaj Iával vetették be. Az MHS csurgói elnökségének napirendjén: a honvédelmi nevelés az iskolákban (Tudósítónktól) Az MHS csurgói járási el­nökségiéinek legutóbbi ülésén részt vették a fegyveres tes­tületek képviselői, az általá­nos iskolák igazgatói is. Fa­zekas István járási elnök eh mondotta, hogy a fegyveres testületekkel való együttmű­ködés minden évben jobb és szervezettebb. A határőrség segít a társadalmi határőrök kiiképziésében, az úttörőknek és az összetett honvédelmi versenyek lebonyolításában. Ezután Sótonyi Sándor, a járási tanács művelődésiagyi osztályának megbízott vezető­je értékelte az általános isko­lákban folyó honvédelmi ne- vélőmunkát. A tanulók — mondotta — örömmel járnak a játékos, izgalmas és vonzó foglalkozásokra, amelyeket ha­tárőr tisztiek és katonák ve­zetnek. Az iskolai technikai körók közül az iharosberónyi model­lező kör munkáját emelte ki az előadó. Javasolta, hogy a megyei MHS szervezze meg a pedagógus technikád körveze­tők továbbképzését, biztosítsa az anyagellátást, s javítsák az iskolák és az alapszer vezetek együttműködésiót. A hozzá­szólók — köztük Nagy Árpád, a járási pártbizottság titkára — hangsúlyozta, hogy az is­kolák még többet kezdemé­nyezzenek, s jobban használ­ják ki a helyi adottságokat. A községekben a honvédelmi ne­velőmunkát társadalmi üggyé kell tenni — mondatta. Ütvén kombájnt várnak Somogyba Tavaly egész évben száz kombájnt vásároltak a megye gazdaságai. A? idén a betaka­rítás idejére 50 arató-cséplő gépet várnak, s ebből csak­nem harminc már a gazdasá­gokba érkezett. VÁdf&ú fu>státoU&át\ AZ ELMARADT TENQERAR A meteoro­lógusok, csil­lagászok és óceonográfu- sok nyilat- kozatainak özöne hetekig lázban tartot­ta Franciaor­szágot: a fran­cia partokhoz érkezik az év­század legna­gyobb árapá­lya — jósol­ták egybe­hangzóan. Részletes tájé­koztatást ad­tak arról, hogy az At­lanti-óceán és a La Manche csatorna fran­cia partjainál IS méteres lesz az apály és a dagály közötti szint­különbség, s az apálykor több kilométernyire vissza­húzódó víz elénk tárja a ten­gerfenék titkait. Valószínű előbukkan a Cornwall ki­rályság másfél evezrede a tengerár áldozatául esett fő­városa is. Láthatóvá válnak a normandiai partoknál az 1944-es partraszálláskor a né­metek által elsüllyesztett angol és amerikai hajók. Ahogy közeledett a nagy nap, úgy fokozódott a mes­terségesen is szított láz. S attól függően, kit milyen vá­gyak ösztönöztek, megkezdő­dött a szükségesnek vélt föl­szerelések vásárlása. A fé­lénkek távcsövet vettek, hogy a partról is láthassák a tá­volodó tengert, a bátor kincs­keresők gumicsizmát a visz- szavonuló víz nyomokövelé- sére, az amatőr halászok me- rítőhálókat a tengeri rákok összefogására, az ínyencfa- falatra vágyók kis horgas villákat a sziklára tapadó kagylóié lefeszítésére. És ter­mészetesen mindenki magá- hoz vette a fényképezö- é? filmezőgépét az évszázad eseményének megörökítésére. Szóval minden előkészület ■ ■ • V megtörtént az ígért látványos­ság kínálta alkalom élvezésé­re és kihasználására. Egyedül Párizsból több mint 250 000 kocsi érkezett a nyugati tenger­partra, Franciaország külön­böző részeiből pedig csaknem 5 milliónyian robogtak le a normandiai, a bretagne-i és a vendée-i partokra. A helyi lakosok szerint so­ha még ilyen mozgalmas nem volt itt a tengerpart. A re­kordot valószínűleg a 132 la­kosú Mont-Sanit-Michel ál­lította fel, mert két nap alatt több mint 30 000 láto­gatót fogadott. Az apálykor visszavonuló tenger után szin­te összefüggő láncba nyomul­tak a beígért titkokat, rej­telmeket, kagylókat kereső emberek, olyan látszatot kelt­ve, mintha előlük vonulna vissza, hátrálna meg a ten­ger. De a nagy előrenyomulást, a tenger titkainak kutatását váratlan dolog torpantottá meg. A? apály még mielőtt kiérdemelte volna az »év­százados* jelzőt s még mi­előtt felfedte volna a tenger titkait, megáütf és kis idő múltán átadta helyét a da­gálynak, amely az erős szél hatására a szokásosnál sok­kal gyorsabban indult a par­tok felé. A kincskeresők ekkor tel­tek meg igzalommal, hiszen a 10—20 méteres hullámok­tól kisért dagálynak fele sem lett volna tréfa- A fu­tás hasznosnak bizonyult, mindenki kellő időben és szerencsésen partot ért. Igaz, néhányon kénytelenek voltak eldobni a kagylókkal telt ko­saraikat, zsákjaikat a futás megkönnyítése végett. De mint Ys város pusztulása is példázza, több is veszett már a tengeri árapályoknál. Mire a dagály is tetőzött, jócskán benne voltunk az es­tében. Párizs több mint 250 kilométerre van a Cherbourg környéki normandiai partok­tól. Erős szél fújt, az eső sza­kadt. Biztonságosabb regge­lig szállodában maradni, s lehetőleg a tengerpart kö­zelében, hátha történik még valami — gondolta talán egyöntetűen mindenki. Így történt, hogy Norman­dia északnyugati csücskén, a Hague fokon levő tenger hullámaitól mosott kicsi szál­lodától a Párizshoz 100 ki­lométerre levő Evreuxig min­den szállodai szoba, de még a folyosók is magas áron, mint ahogy elnevezték, ár­dagályon zsúfolásig megtel­tek. Az éttermekben nem­hogy szabad asztal, de sza­bad szék sem volt. A szál­lodák éjfél felé önvédelem­ből »complet« (megtelt) táb­lákat akasztottak az ajtókra az éjszakában vándorló em­beráradat tájékoztatására. A szállodakereséssel el­vesztegetett idő és a zsúfolt utak miatt a hajnali óráh- ba Párizsba érkező embe­rek joggal morfondírozhat­tak: vajon mi érdemelte ki jobban az évszázados jelzőt, a kisebbre sikerült árnpá'v miatti csalódás, az odacső- dített valóságos emberára­dat nagysága, vagy az az üz­let, amit a kereskedők, az ét‘érmék, a szállodák csinál­tak az egyébként a turisták­tól még alig látogatott ten­gerpartra. Guy Lenden Inkább a börtön Az egyik brazíliai bör­tön őrsége meglepve álla­pította meg, hogy az elő­ző napon egy falba vájt üregen keresztül megszö­kött rab visszatért. A cel­la lakója így magyarázta meg különös viselkedé­sét: »Kinn a zajos és ba­bonás világban olyan ne­hézzé vált az élet, hogy hirtelen elfogott a vágy a börtön csendje és nyugal­ma után, s inkább vissza­jöttem.« Gyakorlatias gyermek A kis Andre sokáig né­zegette a Itetrecébcn le­jei sétáló oroszlánt, majd megkérdezte apját: — Mindeneseire szerel­ném tudni, hogy ha egy­szer kiszabadul és felfal téged, hányas autóbusszal menjek haza? Füstölt levél A füatélia ritkaságai közé tartozik az a »kole- railevéi« amelyet nemrég Párizsban árverésen ad­ták el. A levelet a múlt századbeli nagy kolera­járvány idején adták föl Párizsban, s »füstölve« feliratú bélyegzővel lát­ták el, amely jelzi, hogy fertőt leni tették. Szobor egy kakasnak Mikor a középkorban Münster városát ostromol­ták, az ostromló hadse­reg parancsnoka a város falán egy kakast vett észre Ebből arra követ­keztetett, hogy a város ki- éhezitetésének terve hiá­bavaló, s beszüntette az ostromot. Sohasem tudta meg, hogy a kakas volt az ostromlott város utolsó baromfija. A hálás lako­sok a kakasnak szobrot emeltek. PERINGBEN — Ú, Csiu Limi elv­társ, mit szólsz hozzá, hogy hónapok óta nincs a vá­rosban sem színi- sem mo­zielőadás? — Azzal vigasztalom magam, Pe Hu-vu elvtárs, hogy cirkusz viszont van. . * * * Letartóztatott a flcns- burgi (NSZK) rendőrség egy rovott múltú szélhá­most, aki hat hétig he­lyettesítette — minden előképzettség nélkül — a város egyik körorvosát. Különös istentisztelet Herford amerikai város egyik templomában nem­régen istentiszteletet tar­tottak az állatbarátok. A templomot a következő »vendégeik töltötték meg: 20 ló, 178 kutya, 310 macs­ka, 78 béka 700 fehér­egér, 44 teknősbéka, 2 kecske, 1 kígyó, 40 papa- gály, 69 majom. Somogyi Néplap \a t\TS£!V'T> Somost megvet Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTB LAJOS. Szerkesztőség; Kaposv&r# Latinka Sándor u. Z. Telefon? ti—510. U—SÍI Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Lalin is a S. u. Z. Telefon 11—516 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrsünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési riíi egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. La Un ka Sándor utca 6*

Next

/
Thumbnails
Contents