Somogyi Néplap, 1967. május (24. évfolyam, 103-127. szám)

1967-05-03 / 103. szám

Csakami-Uét A költő reménye valóra vált JUBILEUMI ÜNNEPSÉGSOROZAT KEZDŐDÖTT CSURGÓN »Köszönllek ősi Alma Ma­ter, És üdvözöl sok száz fiad .,. A verssorok áhítattal cseng­tek az öreg iskola falai kö­zött; emlékeztettek vágyakra, kínokra, örömökre, s meghaj­lásra késztettek sok száz em­bert’ a szellem hajlékában. Csurgó — e sokáig feledett határmenti község — talán most került először igazán az érdeklődés középpontjába. Arcok, falak, kertek és halk szavú vallomások figyelmez­tettek erre, az ünnepi külső, a fellángolás öröme. Ezt érez­hette bárki, aki távoli tájak­ról vagy közeli falvakból ér­kezett ide ünnepelni az isko­lát ' fennállásának 175. jubi­leumán, s névadóját. Csoko­nai Vitéz Mihályi, akinek Csurgón fogant reménye va­lóság ma már ... És mire tud buzdítani egy ilj’en országos hírű esemény? Felrázza az alvókat, izmokat mozgat, összefogásra, tettekre késztet, éleszti és felszabadít­ja a falu szeretetét. Nem mondom ok nélkül ezeket, meggyőződtem róla, s mind­azok, akik az ünnepségeken túl is láttak, és látniuk kel­lett. Már hetekkel, hónapok­kal előbb izzott a falu, a ré­gi Csurgóra ismerni most már csaknem lehetetlen. Megújhodtak a házak, a te­rek; parkok zöld pázsitja de­rít hangulatra, s a tetteket ugyanaz a nemes vágy haj­szolta, mint a szellemi előre­törés igényét. Igen. itt va­gyunk mi is, figyeljétek ránk, többet akarunk adni magunkból a közösségnek, mint eddig:, mindazt, ami a sajátunk, ami évekig kény- szerűségből csak lappangott bennünk: Ezt éreztem a kül­sőségekből. a rendezvények környezetéből, s ezt tartalmá­ból, gondolati magvából is. A főtéren, zöldlombú fái? koszorújában még lepel borí­totta Csokonai mellszobrát, amikor Farlcas Zsuzsa IV/C Az új Csokonai-szobor Csurgó főierén. nak, több . ezer érdeklődőnek a jelenlétében Sardi Lajos megyei- művelődésügyi osz­tályvezető . mondott esemény­indító, szoboravató beszedet. — A Somogyi napok ke­retében egy egész héten át Csurgó ad otthont a gimná­zium jubileumával kapcsola­tos ünnepségeknek. Megyénk legrégibb,, legpatinásabb, a somogyi kultúra bölcsőjét ringató intézményünk csak­nem két évszázados fennállá­sát ünnepeljük. Ez az ódon, de a szellemi kultúra tekin­tetében mindig újat, frisset adó, a demokratikus szelle­met és közgondolkodást ápo­ló iskola 175 év alatt a hala­dó kultúra ismereteivel föl­vértezett diákok ezreit bo­csátotta ki falai közül. Gaz­tő jövendölését, s aztán a megye, a járás legfelsőbb ve­zetőinek, öreg és ifjú diákok­osztálvos tanuló idézte a köl- dagította velük a művelt so­mogyi emberek, a tudomá­nyokban és művészetekben járatos magyar fiatalok tá­borát .; . — Csokonai munkálkodása és költői élet­műve előtt tisztelgünk ma azzal — mon­dotta a továb­biakban — hogy szobrot állítunk emlé­kének. Ka- motsay István szobrászmű­vész alkotása azt is példáz­za. hogy az utókor nem feledkezett el a nagv költő­ről .. Fényképező­gépek pergőtü­zében hullt le a lepel, s a közönség meg- illetődötten áldozott Cso­konai emléké­nek. Aztán megindult a színés forga-‘ tag: az ódon iskolát »-ostro­molta-« a tö­meg, s lent­ről olyannak tetszett a kép, mintha egyre duzzadó folyó hömpölyögne odalent az óiiásfenyők szegélyezte úton. Szép lát­vány volt, ön­magában is gazdagította Az ódon iskolai folyamként »ostromolja« az ünnepet. A » tömeg. park — amely­nek gondozásán ki tudja, hány diák mennyi szabad idejét áldozva fáradozott — sok-sok szépségével, Csoko­nai, Nagyváthy emlékével várta a látogatót. S jöttek a régi tanárok, az iskola volt növendékei közül sokan, szemükkel simogatva a ka­nyargó ula.kat, odabent az öreg falakat, a padokat. A följáratnál újabb ünnepi ak­tus: Tori János, a megyei tanács művelődésügyi osztá­lyának főelőadója hívta szép­idézésre a vendégeket. Az előadóban, a tantermekben gazdag kiállítássorozat szem­tanúi voltunk. Az öregdiá­kok képzőművészeti alkotásai, a mai növendékek dísznö­vény-termesztő, szabás-var­rás, kézimunka és asztalos, lakatos ’ munkái mellett a szakkörök változatos anyaga s az Iskolatörténeti és mű­velődéstörténeti kiállítás is helyet kapott. (Azt hiszem, ezekre még érdemes lesz visz- szatérni.) Eltűnődöt e munkák láttán az érdeklődők tömege. Sok mindent megértek már az öreg falak, de ilyen forga­tagban, ilyen szellemet di­csérő elismerésben még alig­ha volt részük. S kint a főtéren — mint kisebbfajta városban — gyö­nyörködtető a nyüzsgés, fiégi barátok találl-coztak " újra, osz­tálytársak és harcostársak elevenítették föl élményeiket a sétányokon, s este — az alkalomra modernné vará-. zsolt, megújult művelődési házban — költőt és korát idéző műsorra gyűltek ösz- sze. Csokonai szólt énekben, zenében, versben és színpadi műben a gimnázium igen te­hetséges tanulóinak ajkáról, kora elevenedett meg a tánc­ban, s szelleme a tapsban, mely lelkes volt., odaadó és fáradhatatlan. Idéznem kell újra a meg­nyitó beszédet, emlékeztet­nem rá, mert befejező sorai­ra — Csokonai verssoraira — gondolva fejezhetjük ki leg­inkább a csurgói eseményso­rozat első állomásának lé­nyegét: «De tán jő / Oly idő, ) Melyben nekünk / A vidékünk / Üj Helikon lesz«. A remény, á jövendölés «- vallhatjuk büszkén — élő valósággá vált... Jávori Béla A Csokonai-hét keddi eseményei Kedden délelőtt 3 Csckojuai-hét ünnepségei a pályamunkák értékelésével és a díjak kiosstá- sával folytatódtak. Történelmi dolgozatáért első díjat — 500 forintot — kapott Dövényi Zoltán IV/A. osztályos tanuló, aki Híres csurgói diákok és tanárok címmel írta meg pályamunkáját. A csurgói gimnázium története című dolgozatával Szalai HI/B osztályos tanuló második helyre jutott. Az irodalmi pályamunkák készí­tői: Bertók István (HI/B) Csokonai Csurgón című dolgozatáért első, Németh Klára (I1I/B) azonos című dolgozatáért a másodiknak kijáró díjat kapta. Délelőtt .tíz órakar ünnepélyes szakköri gyűlések kezdődtek: matematikából Pytha­goras nyomában címmel előadás, oroszból pedig irodalmi műsor hangzott el. Az önképzőkör egy öregdiákot látott ven­dégül dr. Kovács Kálmán egyetemi docens személyében, aki Báksay Sándorról, az is­kola egykori tanulójáról tartott előadást A középiskolai magyar oktatás csak a leg­nagyobb írók, költők munkásságát öleli fel és mutatja be. Az irodalmi élet medrébe azonban mindazok beletartoznak, akik írás- művészetükkel hozzájárultak az adott kor kifejezéséhez. Baksay Sándor ehhez a má­sodrangú írógárdához tartozott. Értéke el­sősorban műfordítói tevékenységében ét realizmusra való törekvésében rejlik. Dr. Kovács Kálmán egyetemi docens előadása után melég hangon mondott köszönetét volt iskolájának, az iskola igazgatójának, amiért meghívták és diákévei színhelyén beszél­hetett áz iskola XIX. századi büszkeségé- •ől. Ezütán Ringli Mária IV, D. osztályos ta­nuló Csokonai élete és költői pályája cím­mel tartott önképzőköri előadást. Az ünnepi gyűlés az önképzőköri tagok Csokonai műveiből összeállított műsorával folytatódott. Délután a csurgói általános iskolák mű­sorával folytatódott a keddi program. H. B. Délszláv nemzetiségi találkozó Tótújfaluban Somogy délszláv községei tisztelik ősi ha­gyományaikat. Vetülj a k az öreggk emlékezetével és nemcsak a ládafiában őrzött diszes népvise­letükkel, hanem a nemzetiségi kultúra éven­ként visszatérő ünnepén a Dráva menti köz­ségek találkozójával is. Ez az ünnep, ez a találkozó az idén a Somogyi napok programjában kapott he­lyet: májusi köszöntő derűvel és színekkel, vasárnap Tótűjíaluban rendezték meg. Dél­szláv községeink: Potopy,' Lgkócsa, Tótúj­falu és Szén íborbás e hagyományos talál­kozóját a helyi művelődési otthonban ün­nepi nagygyűléssel nyitották meg, s Soos Dezső, a járási tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője mondott ünnepi beszé­det Az előadó beszédében kiemelte a művé­szeti csoportok találkozójának a jelentőse­gét. Ez mindig fénypontja a Dráva menti délszláv kulturális eseménynek. A délszláv művészet hazánk megbecsült értékei közé tartozik. Híre messze földre eljutott, így emlékeinek ápolása fontos kulturális kül­detés. A népművészet ápolásának újabb szép eredménye a négy délszláv község egyesített kultúrcsoportja. Az ünnepi beszéd után Gyúrok György, a magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkárhelyettese meleg han­gon üdvözölte a találkozó részvevőit. Ez­után a délszláv művészeti csoportok: a tót- újfalui kisdobosok és felnőttek, a vendég felsöszentmártoniak, a szentborbásiak. a potonyiak és az egyesített művészeti együt­tes ünnepi műsorban mutatkozott be. A gaz­dag folklórt bemutató műsor után délszláv bállal fejeződött be a Dráva menti közsé­gek találkozója. A rendezvény nemzetiségi színeit kiemel­te, sikerét fokozta a művelődési otthonban megrendezett népművészeti kiállítás is. (Horányi) Berzsenyi emlékére ÜNNEPSÉGEK, KOSZORÚZÁSOK A MARCALI JÁRÁSBAN Marcaliban — mint már ünnepi szá­munk tudósítá­sában jeleztük — Berzsentn Dániel emlé­kére ünnepség kez­dődött szomba­ton­Másnap reg­gel a nap is szebben és me­legebb fénnyel ragyogta be a megszépült marcali utcá­kat, a földíszí­tett épületeket. Igazi tavaszil­latú májust, meghitt ünnepi hangulatú megemlékezést Vargha Balázs ígért ez az áp- Marcaliban, rtlisbúcsúzrtató vasárnap, amelyen a Berzse­nyi-napok íróvendégei délelőtt a járási könyvtárban költő- olvasó találkozón, délután pe­dig a nikiai ünnepségeken vettek részt. Nikién, a Berzsenyi «kűri a ősi fái alatt különös zarándok­lat indult a temető felé. Ünneplőbe öltözött helybeliek: öregek és fiatalok, úttörők és KISZ-esek; autón és autóbu­szokon jött idegenek bandu­koltak együtt a költő sírjához a dombon emelt emlékmű fe­lé. Jó félezren vették körül itt a családi temetkezési helyet, irodalomtörténész előadást tartott amikor felhangzott Papp Já­nos színinövendék előadásában Berzsenyi Dániel A temető cí­mű költeménye. Ezután az út­törőcsapat, a termelőszövetke­zet, a tanácsok, a Népfront helyezték el a kegyelet koszo­rúit- ősz hajú munkásember, Hársházi Sándor szavalta el a I költő A magyarokhoz című ' ódáját, majd felhangzott Ber­zsenyi sírjánál a marcali szü­letésű Lengyel József Kossuth- díjas írónk szívből fakadó üze­nete: »A maga becsületét öregbíti ember és korunk, midőn Ber­zsenyi Dóméi költői nagysá­gára alázattal feltekint és böl­csessége mélységét — magas­ságát értve őrzi. 1967., ápri­lis.« S a menet megindult visz- sza, a hatalmas őspark ha­talmas fái alá, az ódon Ber­zsenyi-kúria elé. Itt, három évtizedes remetesége színhe- i lyén a Somogy megyei Ta­nács és a szülőfalu, Egyházas- hetye koszorúit helyezték oda a falba vésett emléktáblára, majd Pellérdi Gyula szavalta el Berzsenyi A pesti magyar társasághoz című költői levelét. És százak és százak szorongtak itt a kúria épületében levő emlékkiállítás dokumentumai, a költő nagyságát, életműve ér­tékét jelző kéziratsorai, képei, emléktárgyai előtt Délután a zsúfolásig meg­telt művelődési házban Ber­zsenyi-művekből összeállított emlékműsorral folytatódott a nikiai ünnepség. Diákok és pedagógusok egyesített kóru­sának előadásában csendült föl és szárnyalt e lelkesítő kánon lüktető opttzimusa: »Forr a világ bús tengere 6, magyar ...« és egy fiatal ze­neszerző Balázs Árpád mo­dem hangvételű kőrusmüvs a Vörösmarty versére írt Ber­zsenyi emlékezete. Pedagógu­soktól, a járás nemrégen ala­kult pedagógus kórusától hal­lottuk ezt a művet érző, átfű­tött és muzikális megszólalta­tásban, Szaniszló Imre vezény­lésével. Szép volt és méltó az alkalomhoz. A kétnapos ünnepség irodal­mi színpadi műsorokkal zárult be. W. E. A költó-ohaső találkozó részvétül.

Next

/
Thumbnails
Contents