Somogyi Néplap, 1967. május (24. évfolyam, 103-127. szám)
1967-05-03 / 103. szám
Csakami-Uét A költő reménye valóra vált JUBILEUMI ÜNNEPSÉGSOROZAT KEZDŐDÖTT CSURGÓN »Köszönllek ősi Alma Mater, És üdvözöl sok száz fiad .,. A verssorok áhítattal csengtek az öreg iskola falai között; emlékeztettek vágyakra, kínokra, örömökre, s meghajlásra késztettek sok száz embert’ a szellem hajlékában. Csurgó — e sokáig feledett határmenti község — talán most került először igazán az érdeklődés középpontjába. Arcok, falak, kertek és halk szavú vallomások figyelmeztettek erre, az ünnepi külső, a fellángolás öröme. Ezt érezhette bárki, aki távoli tájakról vagy közeli falvakból érkezett ide ünnepelni az iskolát ' fennállásának 175. jubileumán, s névadóját. Csokonai Vitéz Mihályi, akinek Csurgón fogant reménye valóság ma már ... És mire tud buzdítani egy ilj’en országos hírű esemény? Felrázza az alvókat, izmokat mozgat, összefogásra, tettekre késztet, éleszti és felszabadítja a falu szeretetét. Nem mondom ok nélkül ezeket, meggyőződtem róla, s mindazok, akik az ünnepségeken túl is láttak, és látniuk kellett. Már hetekkel, hónapokkal előbb izzott a falu, a régi Csurgóra ismerni most már csaknem lehetetlen. Megújhodtak a házak, a terek; parkok zöld pázsitja derít hangulatra, s a tetteket ugyanaz a nemes vágy hajszolta, mint a szellemi előretörés igényét. Igen. itt vagyunk mi is, figyeljétek ránk, többet akarunk adni magunkból a közösségnek, mint eddig:, mindazt, ami a sajátunk, ami évekig kény- szerűségből csak lappangott bennünk: Ezt éreztem a külsőségekből. a rendezvények környezetéből, s ezt tartalmából, gondolati magvából is. A főtéren, zöldlombú fái? koszorújában még lepel borította Csokonai mellszobrát, amikor Farlcas Zsuzsa IV/C Az új Csokonai-szobor Csurgó főierén. nak, több . ezer érdeklődőnek a jelenlétében Sardi Lajos megyei- művelődésügyi osztályvezető . mondott eseményindító, szoboravató beszedet. — A Somogyi napok keretében egy egész héten át Csurgó ad otthont a gimnázium jubileumával kapcsolatos ünnepségeknek. Megyénk legrégibb,, legpatinásabb, a somogyi kultúra bölcsőjét ringató intézményünk csaknem két évszázados fennállását ünnepeljük. Ez az ódon, de a szellemi kultúra tekintetében mindig újat, frisset adó, a demokratikus szellemet és közgondolkodást ápoló iskola 175 év alatt a haladó kultúra ismereteivel fölvértezett diákok ezreit bocsátotta ki falai közül. Gaztő jövendölését, s aztán a megye, a járás legfelsőbb vezetőinek, öreg és ifjú diákokosztálvos tanuló idézte a köl- dagította velük a művelt somogyi emberek, a tudományokban és művészetekben járatos magyar fiatalok táborát .; . — Csokonai munkálkodása és költői életműve előtt tisztelgünk ma azzal — mondotta a továbbiakban — hogy szobrot állítunk emlékének. Ka- motsay István szobrászművész alkotása azt is példázza. hogy az utókor nem feledkezett el a nagv költőről .. Fényképezőgépek pergőtüzében hullt le a lepel, s a közönség meg- illetődötten áldozott Csokonai emlékének. Aztán megindult a színés forga-‘ tag: az ódon iskolát »-ostromolta-« a tömeg, s lentről olyannak tetszett a kép, mintha egyre duzzadó folyó hömpölyögne odalent az óiiásfenyők szegélyezte úton. Szép látvány volt, önmagában is gazdagította Az ódon iskolai folyamként »ostromolja« az ünnepet. A » tömeg. park — amelynek gondozásán ki tudja, hány diák mennyi szabad idejét áldozva fáradozott — sok-sok szépségével, Csokonai, Nagyváthy emlékével várta a látogatót. S jöttek a régi tanárok, az iskola volt növendékei közül sokan, szemükkel simogatva a kanyargó ula.kat, odabent az öreg falakat, a padokat. A följáratnál újabb ünnepi aktus: Tori János, a megyei tanács művelődésügyi osztályának főelőadója hívta szépidézésre a vendégeket. Az előadóban, a tantermekben gazdag kiállítássorozat szemtanúi voltunk. Az öregdiákok képzőművészeti alkotásai, a mai növendékek dísznövény-termesztő, szabás-varrás, kézimunka és asztalos, lakatos ’ munkái mellett a szakkörök változatos anyaga s az Iskolatörténeti és művelődéstörténeti kiállítás is helyet kapott. (Azt hiszem, ezekre még érdemes lesz visz- szatérni.) Eltűnődöt e munkák láttán az érdeklődők tömege. Sok mindent megértek már az öreg falak, de ilyen forgatagban, ilyen szellemet dicsérő elismerésben még aligha volt részük. S kint a főtéren — mint kisebbfajta városban — gyönyörködtető a nyüzsgés, fiégi barátok találl-coztak " újra, osztálytársak és harcostársak elevenítették föl élményeiket a sétányokon, s este — az alkalomra modernné vará-. zsolt, megújult művelődési házban — költőt és korát idéző műsorra gyűltek ösz- sze. Csokonai szólt énekben, zenében, versben és színpadi műben a gimnázium igen tehetséges tanulóinak ajkáról, kora elevenedett meg a táncban, s szelleme a tapsban, mely lelkes volt., odaadó és fáradhatatlan. Idéznem kell újra a megnyitó beszédet, emlékeztetnem rá, mert befejező soraira — Csokonai verssoraira — gondolva fejezhetjük ki leginkább a csurgói eseménysorozat első állomásának lényegét: «De tán jő / Oly idő, ) Melyben nekünk / A vidékünk / Üj Helikon lesz«. A remény, á jövendölés «- vallhatjuk büszkén — élő valósággá vált... Jávori Béla A Csokonai-hét keddi eseményei Kedden délelőtt 3 Csckojuai-hét ünnepségei a pályamunkák értékelésével és a díjak kiosstá- sával folytatódtak. Történelmi dolgozatáért első díjat — 500 forintot — kapott Dövényi Zoltán IV/A. osztályos tanuló, aki Híres csurgói diákok és tanárok címmel írta meg pályamunkáját. A csurgói gimnázium története című dolgozatával Szalai HI/B osztályos tanuló második helyre jutott. Az irodalmi pályamunkák készítői: Bertók István (HI/B) Csokonai Csurgón című dolgozatáért első, Németh Klára (I1I/B) azonos című dolgozatáért a másodiknak kijáró díjat kapta. Délelőtt .tíz órakar ünnepélyes szakköri gyűlések kezdődtek: matematikából Pythagoras nyomában címmel előadás, oroszból pedig irodalmi műsor hangzott el. Az önképzőkör egy öregdiákot látott vendégül dr. Kovács Kálmán egyetemi docens személyében, aki Báksay Sándorról, az iskola egykori tanulójáról tartott előadást A középiskolai magyar oktatás csak a legnagyobb írók, költők munkásságát öleli fel és mutatja be. Az irodalmi élet medrébe azonban mindazok beletartoznak, akik írás- művészetükkel hozzájárultak az adott kor kifejezéséhez. Baksay Sándor ehhez a másodrangú írógárdához tartozott. Értéke elsősorban műfordítói tevékenységében ét realizmusra való törekvésében rejlik. Dr. Kovács Kálmán egyetemi docens előadása után melég hangon mondott köszönetét volt iskolájának, az iskola igazgatójának, amiért meghívták és diákévei színhelyén beszélhetett áz iskola XIX. századi büszkeségé- •ől. Ezütán Ringli Mária IV, D. osztályos tanuló Csokonai élete és költői pályája címmel tartott önképzőköri előadást. Az ünnepi gyűlés az önképzőköri tagok Csokonai műveiből összeállított műsorával folytatódott. Délután a csurgói általános iskolák műsorával folytatódott a keddi program. H. B. Délszláv nemzetiségi találkozó Tótújfaluban Somogy délszláv községei tisztelik ősi hagyományaikat. Vetülj a k az öreggk emlékezetével és nemcsak a ládafiában őrzött diszes népviseletükkel, hanem a nemzetiségi kultúra évenként visszatérő ünnepén a Dráva menti községek találkozójával is. Ez az ünnep, ez a találkozó az idén a Somogyi napok programjában kapott helyet: májusi köszöntő derűvel és színekkel, vasárnap Tótűjíaluban rendezték meg. Délszláv községeink: Potopy,' Lgkócsa, Tótújfalu és Szén íborbás e hagyományos találkozóját a helyi művelődési otthonban ünnepi nagygyűléssel nyitották meg, s Soos Dezső, a járási tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője mondott ünnepi beszédet Az előadó beszédében kiemelte a művészeti csoportok találkozójának a jelentősegét. Ez mindig fénypontja a Dráva menti délszláv kulturális eseménynek. A délszláv művészet hazánk megbecsült értékei közé tartozik. Híre messze földre eljutott, így emlékeinek ápolása fontos kulturális küldetés. A népművészet ápolásának újabb szép eredménye a négy délszláv község egyesített kultúrcsoportja. Az ünnepi beszéd után Gyúrok György, a magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkárhelyettese meleg hangon üdvözölte a találkozó részvevőit. Ezután a délszláv művészeti csoportok: a tót- újfalui kisdobosok és felnőttek, a vendég felsöszentmártoniak, a szentborbásiak. a potonyiak és az egyesített művészeti együttes ünnepi műsorban mutatkozott be. A gazdag folklórt bemutató műsor után délszláv bállal fejeződött be a Dráva menti községek találkozója. A rendezvény nemzetiségi színeit kiemelte, sikerét fokozta a művelődési otthonban megrendezett népművészeti kiállítás is. (Horányi) Berzsenyi emlékére ÜNNEPSÉGEK, KOSZORÚZÁSOK A MARCALI JÁRÁSBAN Marcaliban — mint már ünnepi számunk tudósításában jeleztük — Berzsentn Dániel emlékére ünnepség kezdődött szombatonMásnap reggel a nap is szebben és melegebb fénnyel ragyogta be a megszépült marcali utcákat, a földíszített épületeket. Igazi tavaszillatú májust, meghitt ünnepi hangulatú megemlékezést Vargha Balázs ígért ez az áp- Marcaliban, rtlisbúcsúzrtató vasárnap, amelyen a Berzsenyi-napok íróvendégei délelőtt a járási könyvtárban költő- olvasó találkozón, délután pedig a nikiai ünnepségeken vettek részt. Nikién, a Berzsenyi «kűri a ősi fái alatt különös zarándoklat indult a temető felé. Ünneplőbe öltözött helybeliek: öregek és fiatalok, úttörők és KISZ-esek; autón és autóbuszokon jött idegenek bandukoltak együtt a költő sírjához a dombon emelt emlékmű felé. Jó félezren vették körül itt a családi temetkezési helyet, irodalomtörténész előadást tartott amikor felhangzott Papp János színinövendék előadásában Berzsenyi Dániel A temető című költeménye. Ezután az úttörőcsapat, a termelőszövetkezet, a tanácsok, a Népfront helyezték el a kegyelet koszorúit- ősz hajú munkásember, Hársházi Sándor szavalta el a I költő A magyarokhoz című ' ódáját, majd felhangzott Berzsenyi sírjánál a marcali születésű Lengyel József Kossuth- díjas írónk szívből fakadó üzenete: »A maga becsületét öregbíti ember és korunk, midőn Berzsenyi Dóméi költői nagyságára alázattal feltekint és bölcsessége mélységét — magasságát értve őrzi. 1967., április.« S a menet megindult visz- sza, a hatalmas őspark hatalmas fái alá, az ódon Berzsenyi-kúria elé. Itt, három évtizedes remetesége színhe- i lyén a Somogy megyei Tanács és a szülőfalu, Egyházas- hetye koszorúit helyezték oda a falba vésett emléktáblára, majd Pellérdi Gyula szavalta el Berzsenyi A pesti magyar társasághoz című költői levelét. És százak és százak szorongtak itt a kúria épületében levő emlékkiállítás dokumentumai, a költő nagyságát, életműve értékét jelző kéziratsorai, képei, emléktárgyai előtt Délután a zsúfolásig megtelt művelődési házban Berzsenyi-művekből összeállított emlékműsorral folytatódott a nikiai ünnepség. Diákok és pedagógusok egyesített kórusának előadásában csendült föl és szárnyalt e lelkesítő kánon lüktető opttzimusa: »Forr a világ bús tengere 6, magyar ...« és egy fiatal zeneszerző Balázs Árpád modem hangvételű kőrusmüvs a Vörösmarty versére írt Berzsenyi emlékezete. Pedagógusoktól, a járás nemrégen alakult pedagógus kórusától hallottuk ezt a művet érző, átfűtött és muzikális megszólaltatásban, Szaniszló Imre vezénylésével. Szép volt és méltó az alkalomhoz. A kétnapos ünnepség irodalmi színpadi műsorokkal zárult be. W. E. A költó-ohaső találkozó részvétül.
