Somogyi Néplap, 1967. május (24. évfolyam, 103-127. szám)
1967-05-07 / 107. szám
ANYAK NAPJAN Koszomío V irágba borult fák, ezer színben pompázó kertek, virágos utcák, terek tárulnak szemünk elé ezen a vasárnapon. A tavasz legszebb vasárnapja az övék; őket köszöntik, nekik nyílnak a virágok. Az édesanyákat ünnepeljük ma szerte az országban... Édesanya... Nincsen ennél szebb szó a magyarban. Egyetlen nyelv sem fogalmaz így. Ha ezt a szót halljuk, a legszebbre gondolunk, arra, aki óvott, vezetett, tanított bennünket-, akinek a szeretete a legmélyebb és a legigazabb. Ö volt az első, akinek a nevét kimondtuk, s akihez elsőként szaladtunk örömünkben, bánatunkban. Megértőén meghallgatta kis, bizalmas titkainkat, velünk izgult a vizsgák napján, egy-egy új ruha vagy cipő mögött az ő lemondása húzódott meg. «►Most látom, milyen óriás ő- — írja a költő, s ez valamennyiünk édesanyjára vonatkozik. A hétköznapok óriásai ők, s a mai napon megkülönböztetett hálával hajolunk kezük fölé. De ne tudjuk le tartozásunkat a kötelező csokorral! Vegyük ki néha kezükből a súlyos szatyrot, a munka nehezét, köranyítsünk az áldozatok mérlegserpenyőjén, és rakjuk meg a másikat még több örömmel. Egészen soha nem egyenlítődik ki a mérleg — de figyelemmel, szeretettel, gyöngédséggel sokat tehetünk azért, hogy az évnek akár minden napja anyák napja legyen. A példakép Fodor József: EMBER ANYJA j4l sszony! Ember anyja! Nyugalom árad Belőled. Mert nálad lel nyughelyét Fejünk, ha már eszmélni, élni fáradt, Mint élni is tebenned született. Béke s titok! Világnak ringatója (Embertudatnak maga a világ), Lélegző, lágy sír! Élő hangja hordva Süket csíránk s feltámadás-csudát. JS agy óbb csuda nincsen a születésnél, S hogy újulj még szebben, van a halál! Mint ki hátrább lép, hogy első szökésnél Messzibb szökjön, mint ki versenyben áll; Örök versenyben: s ki felfog, továbblök Erös-lágyan tovább: asszony, te vagy! Világtartó s — vivő; s mint nyel a vad rög, Üj életre váltsz, te biztos, néma, nagy! H ős, lárma nélkül! Csendes, csuda harcban A vad halállal; és te győztes itt, Mint tárja létünk, s új s új arcban itt van — Anyánk, örök s örök-új fiaid! — Szememben óriás kép tűnik ott fenni Ég s föld között: a szót rá nem lelem! Két véglet közt szilárd-egy, iszonyú, szent! Asszony: egy, s mind, száznevű, s névtelen! Falusi arcok AZ ANYA — Mit tudnák én magamról mondani? Az én életem is éppen olyan, mint a többi falusi asszonyé. Teszem a dolgom, ellátom a családot, és őrülök a gyerekeimnek... De itt nálunk, Zimányban így van minden anya. Zalavári Zoltánná egy a rimányi anyák közül. Huszonegy éve asszony, három szép gyermek anyja, A három gyerek: Zoltán, Csaba és Ágnes. — Annak örül a legjobban, hogy szülőbecsülő mind a három A szemét & a hangját figyelem Most, hogy a gyerekeiről beszél, valami megfogha.- tatlan meleg fény vibrál a szemében. — ZOLI | Napokat A LEGIDŐSEBB. késett a 1 születésnél, de azóta ő a legpontosabb. És nagyon szorgalmas. Jó tanuló vált a középiskolában is, a tanárai mindig elismerően szóltak róla. Az érettségi vizsga után fölvették az egyetemre. Gépészmérnök akar lenni, ahhoz van vonzódása. Most katona, ha letelik a tizenegy hónapja, mehet tanulni. Minden héten ír egy levelet. Mi kétszer voltunk nála. Az eskütételre is meghívtak bennünket. Az nagyon szép volt, én még olyan meghatót nem láttam... Mosolyog az emléken. A keze az ölében nyugszik. — CSABA I Mi azt V KÖZÉPSŐ szerettük volna, ha Csaba is tanuL Mi csak hat osztályt járhattunk az urammal. Hát ezért... De Csaba inkább dolgozni szeret Két gimnázium^ van. Egy es.te bejelentette, hogy ő inkább ipart szeretne tanulni. Vasas szakmában dolgozik, és azóta állandóan Jókedvű, Azóta nyugodtak vagyunk. Ha kedve van a munkájához, akkor öröme is teik benne. Ez a fiam hatéves korában nagyon megbetegedett Hat hétig volt kórházban, és én minden nap mentem hozzá. Amikor föl- ébredt, már ott ültem az ágya mellett A férje éppen szemben ül vele. Csak bólint, így vodt, így igaz. — ÁGIRÓL MIT/ MONDJAK? | örülünk, hogy nagyon jól tanuL Másodikos középiskolás. Sokat segít nekem. A múltkor említette, hogy tanítónő szeretne lenni. Talán teljesül az álma..» Magáról kérdeztem, az övéiről beszélt. A szövetkezet irodájában hallottam, hogy 154 munkaegységet szerzett tavaly. A legszorgaimasabbak közé tartozik; — Szeretek dolgozni. Meg aztán, hogy jönne az ki, ha szó érné a brigádvezető feleségét . : . Minden reggel fél ötkor kel. összecsomagolja a munkába induló fiú kosztját, reggelit készít neki. Ha jó idő van, egészen a kapuig kíséri. Mire elkészül a konyhában, a férje is végez a fejéssel. Akkor elviszi a tejet a csarnokba. Hazatérve fölkelti Ágnest, és őt is útnak indítja. Ezután ad reggelit a férfiaknak; férjének és az édesapjának. A férfiak a tejet és a tojást szeretik. Mire a baromfival is végez, jó idő esetén már indulni kell a mezőre. Ma korán végeztek a kertészetben. Hazajött, ebédet főzött, aztán kiment a szőlőbe kapálni. A kert szélébe egy sor hónapos retket és egy sor «salátát vetett Mert szereti a család., Amikor észrevette, hogy íelhősödik az ég, gyorsan hazasietett Mire beterelte a kis csibéket sűrű cseppekben hullani kezdett az eső. Ma este hideg vacsorát ad a családnak, és utána a stoppolásra szoruló fehérnemű fölé hajol majd. ÉS EZEN AZ ESTÉN IS, mint mindig, ülve elalszik a nyolcas Tv Híradó után. Más műsort sohase néz meg, mert este nyolc órakor mindig elnyomja az álom. Németh Sándor Azt mondták: takarít délután négyre jön. Az üzem vezetőivel együtt beszélgettünk, miközben vártam rá. Természetesen ő is szóba került — Kovacsicg Kálmánná nagyszerű asszony — mondták —, szépen neveli a gyerekeit Csak a legjobbat mondhatjuk itt dolgozó lányáról, Marikáról is, aki egy az asz- szony öt gyereke közül. Aztán egy erős, egészséges asszony lépett a szobába, öt gyerek mellett Is lehet ilyen egy anya? — vetődött föl bennem. — Szeretem nagyon a gyerekeimet — mondta. — öröm velük lenni. A rájuk fordított fáradtságot feledtették velem ragaszkodásukkal és szerete- tükkeL Gyerekeink becsületessége, szorgalma mindennél többet ér nekem. Tudja, milyen jó érzés, hogy az itt dolgozó lányomra, Marikáira még egy rossz szót sem hallottam? Vagy, nem tudom, el tudja-e képzelni, egy férfi, mit érzek akkor, amikor szépen felöltözött gyerekeimre nézek? Ahhoz, hogy öt lány szépen felöltözzön, nem kevés pénzre van szükség. Különösen akkor, ha azt is tudjuk, hogy házat is építettek. — Honnan jut mindenre pénz? — A férjem mozdonyvezető — mondja —, 3200 forintot keres havonta. Én nyolc éve dolgozom, szépen keresek. És most már a kislányom is hoz haza 1400 forintot a borítékban. Gazdálkodunk is. Amikor férjem szabad napos, irányítja a háztáji gazdaságot. Kapunk családi pótlékot is. Amíg Marika nem dolgozott, nyolcszáz, most pedig hatszál forintot hoz havonta a postás. Megható az államnak ea a gondoskodása a családokról. Most még könnyebb a kismamáknak. Még több örömük lehet gyermekeikben. No de azért én más befejeztem a kismamaságot... Azt hiszem, ezért senki sem neheztel Kovacsics Kálmánné- ra. Gyerekei előtt nyitva áll az érvényesülés útja. Azt várják tőle, hogy táplálja bennük a felelősségérzést, szorgalomra, becsületességre, szerénységre nevelje őket. Azt hiszem, nem lesz nehéz dolga. Hiszen ő azt teszi, amit gyerekeitől is kér. És könnyű annak a nevelőnek, aki olyan életet él, amilyet neveltjeitől elvár. Nagyon jó, ha példakép lehet egy anya. Szegedi Nándor DCatci „miijeink” Az első órája után az volt az osztály egyhangú véleménye, hogy legjobb lesz, ha valami más iskola után nézünk. Mint magyartanárt sem tudjuk kibírni, hát mint osztályfőnököt. A gyengébb idegzetű lányok sírógörcsöt kaptak, amikor Kata néni spártai egyszerűséggel kifejezte csodálkozását, hogy eny- nyi tudással eljutottak a harmadikig, végül ezt tanácsolta: »Tudod mit, lányom? Menj férjhez a legelső jólfésült fiúhoz. Nem neked való a gimnázium.. .« Azért mégis elhatároztuk, hogy nem ijedünk meg a nagy szigortól, nem fog ki rajtunk. Elkezdtük tanulni a magyart nagy szorgalommal, s egy-egy »kitörés« alatt már meg sem mozdult az arcunk. Aztán egy hónap múlva — amikor helyre billentünk — furcsa dolgot észleltünk: vidáman csillog Kata néni szeme egy-egy »dühös« megnyilvánulása alatt, és a lelki »edzéseken« mintha figyelne bennünket. S érdekes dolog, azt vettük észre, hogy kezdjük megszeretni. Természetesen próbáltuk mentegetni egymás előtt is magunkat. — Nagyon jó humora van, az bizonyos — mondta egyikünk —, de nehogy azt higgye, hogy ezzel lekenyerez bennünket.. . Másoknak a nagy tudása imponált. Élmény volt egy- egy óráját végighallgatni, sokszor nem is hallottuk meg a csengetést. Ügy tanította Ady Endrét, József Attilát, hogy azóta sem tudtuk kitörölni őket a szívünkből. Aztán lassanként mást is fölfedeztünk: Kata néni kitűnően beszél franciául, a Sorbon- ne-on tanult, emellett tanít németül és oroszul is. S ki tudja hogyan, egyéni problémákkal senkihez sem fordulhattunk olyan bizalommal, mint hozzá. Megismertük, mint embert, és a bakfisok szeretetével rajongtunk osztályfőnökünkért. Észre sem vettük, s egymás között »Kata anyánknak« hívtuk. Sok meghitt percet töltött vele együtt az osztály. Modern felfogású volt. Ha látott bennünket előző nap egy fiúval, másnap nem volt kíváncsi arra, mennyire tanultuk meg a verset. Egy állami gondozott osztálytársunkat ő látta el havonta zsebpénzzel. Nem tűrte soha a vázát virág nélkül. Télen zöld fenyögallyat vagy más örökzöldet kellett beletenni. «“■ A virág elengedhetetlen az ember környezetéből. Felüdít, megpihen rajta a szemünk. Ha most megszoknátok, a saját lakásotokban is igénylitek majd... Velünk örült, ha egy gyengébb tanuló kémiából vagy matematikából jó jegyre felelL Neki panaszoltuk el az igazi vagy képzelt igazságtalanságokat, ami az osztályt érte. Mindig meghallgatott bennünket. Nagyokat és szívből tudott nevetni — főleg csínytevéseinken. Az egész gimnázium irigyelt bennünket érte. Ilyen osztályfőnökünk volt dr. Lukács Dezsővé, Kata néni. Sok száz gyerek került ki a keze alól, akik mind-mind sokat köszönhetnek neki. Több volt ő nekünk is, mint az átlagtanár. Az évek múlásával nem változott a véleményünk róla, ugyanolyan nagyszerű ember maradt, mint akkor láttuk, vagyis példakép. Kétszer is gondolni kell rá ezen a napon, hiszen nemcsak nekünk volt »anyánk«, hanem igazi édesanya, sőt leendő nagymama. Nemsokára nyugdíjba megy. Nehéz lesz elképzelni az iskola, a gyéreitek nélkül ... Strub! Márta
