Somogyi Néplap, 1967. május (24. évfolyam, 103-127. szám)
1967-05-07 / 107. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1967. május 1» KÁDÁR JÁNOS ELVTÁRS BESZÉDE A SZAKSZERVEZETEK XXI. KONGRESSZUSÁN (Folytatás az 1. oldalról.) ben az egyik feladatot abban látta, hogy a lehető legnagyobb mértékig megőrizve és erősítve az eszmei és politikai közösséget a párt és a szakszervezet között, valósítsuk meg a szakszervezetek saját felelősségűk égisze alatt végzett önálló tevékenységét. A szocializmus felépítése megköveteli a szakszervezeti munka még jobb kibontakoztatását A beszámolóban olvastam és a felszólalásokban is örömmel hallottam, hogy a szocialista célt illetőleg teljes az azonosság, és a szak- szervezetek érzékelik azokat a sajátos feladatokat, amelyeknek megoldása ma is és a jövőben is rajtuk múlik, A szocialista társadalom felépítése, a dolgozók érdekeinek helyes napi képviselete megköveteli a szakszervezeti munka még jobb kibontakoztatását. Azért is hallgattam örömmel a kongresszus megnyilatkozásait, mert úgy láttam, hogy a szakszervezet helyes irányba halad. Pedig ez nem könnyű. Ma már nem elegendő nyolc vagy tíz jelszót betanulni és ezt minél sűrűbben emlegetni ahhoz, hogy jó szakszervezeti funkcionárius legyen az ember. Mosrt másoK a követelmények. A lényeges célokra vonatkozó helyes jelszót persze most is ismerni kell, de ami ennél sokkal fontosabb, tudni ke^ azt értelmezni és önállóan alkalmazni a szakszervezeti munkában. Az önállóságot ml nagyon komolyan vesszük. Annyira komolyan, hogy az elvtársak, akik közelebbről ismerik a párt vezető szerveinek munkáját és határozatait, nagyon jól tudják, hogy az utolsó tíz esztendőben egyetlenegy olyan párthatározat sem volt, amely a szakszervezet valamely önálló választott szervét kötelezte volna valamire. Természetesen a vezetés megköveteli, hogy időnként a párt állást foglaljon és döntsön a szakszervezeteket, a szakszervezeti munkát érintő kérdésekben is. Ezek az állásfoglalások és döntések azonban csak a szakszervezetben dolgozó párttagokra kötelezőek és nem a szak- szervezet önálló választott szerveire. S ennek még van egy olyan — látszatra talán nem jelentős, de rendkívül fontos — kiegészítő eleme is, hogy a pártnak azok a tagjai, akiknek funkciójuk van a szakszervezetben, kötelesek érvényt szerezni a párt állásfoglalásának, méghozzá nem egyszerűen a párthatározatra való hivatkozással, hanem meggyőzve az embereket, a választott testületek tagjait annak helyességéről, szükségességéről, így érve el, hogy ami szakszervezeti határozat, az tényleg a szak- szervezetek saját, tudatos állásfoglalása és döntése legyen. Persze, nemcsak a párt képviselői vannak ott a szak- szervezetekben, a szakszervezetek vezető testületéinek a képviselői is ott vannak a párt megfelelő szerveiben, sőt, a Minisztertanács ülésén is rendszeresen részt vesznek, s ott vannak az Elnöki Tanácsban és másutt is. Természetesen a párt Központi Bizottságát, az onszággyülést, az Elnöki Tanácsot nem foglalkozási ágak szerint választják. Azt azonban egészségesnek tartjuk, hogy mindezekben a szervekben helyet foglalnak a szakszervezetek képviselői is. A szakszervezeti funkcionáriusok a pártmunka egyik fontos részét végzik Többször is elhangzott itt, hogy a jelenlevő elvtársák helyeslik és támogatják a párt IX. kongresszusának álláspontját, döntéseit, irányvonalát, törekvéseit, céljait Szeretném ezt megköszönni a szakszervezeti kongresszusnak és elsősorban arra gondolva, hogy — ki-ki a maga helyén — egy ügyért harcod. Szeretném köszönteni és üdvözölni a magyar szakszervezetek XXI. kongresszusának minden részvevőjét, s az önök személyében üdvözölni és köszönteni a szakszervezetek minden funkcionáriusát és aktivistáját. A párttagokat is, akik őrzik, és kell, hogy érezzék, hogy ha a szakszervezetben dolgoznak, akkor a pártmunka egyik legfontosabb részét végzik. Köszöntőm és üdvözlöm a szakszervezeti funkcionáriusok és aktivisták között azokat is, akik nem tagjai pártunknak. Ezeknek száma sem kevés, a kívülálló nem is tudja, milyen sokan vannak. A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa foglalkozott belső fejlődésünk és a nemzetközi helyzet leglényegesebb kérdéseivel az adott helyzetet illetően, valamint a jövő távlatidba tekintve. A párt meggyőződésünk szerint a kongresszuson a helyzetértékelésben és a feladatok kijelölésében egyaránt világos és jó határozatokat VÁSÁROLJON! NYERHET! MÁJUSI VÁSÁR a tahi Napsugár Áruházban 1967. május 20-ig Nagy választékban kapható női, térti és gyermek nyári ruha, cipő, fehérnemű, divatáru, televízió, rádió, porszívó, motorkerékpár. Mosógép 40 %-kal csökkentett áron kapható. Díjmente* házhoz szállítás Az áruház műszaki osztályán minden 1000 Ft-os vásárláshoz árutombola-jegyet adunk A sorsolás 1967. május 21-én 21 órakor lesz a tahi Csalogány Kisvendéglőben. I. díj 1 db 102 típusú mosógép, II. díj 400 Ft-os könyvvásárlási utalvány, III. díj 30. Ft-os könyvvásárlási utalvány, IV. díj 200 Ft-os könyvvásárlási utalvány, V. díj 100 Ft-os könyvvásárlás! utalvány. Tab és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet. (6001) hozott. A párt ereje azonban döntően eszmei-politikai erő. A párt kongresszusának határozataiból olyan mértékben lesz valóság, amilyen mértékben a párttagság, a munkás- osztály, a parasztság, az értelmiségi dolgozók, valamin. szervezeteik — és ezek között megint elsőként említerr a magyar szakszervezeteke. — magukévá teszik és dolgoznak azok megvalósításáért. A kongresszus határozatai a dolog természetéből következően párthatározatok. A cé- ok azonban, amelyeket ez a kongresszus megjelölt és negmutatott, nemcsak pártolok, hanem a munkásosztály, a dolgozó nép és az egész nemzet céljai. Az utóbbi időszak eseményei is bizonyítják: a nép helyesli a párt állásfoglalásait A kongresszus óta lezajlott események sorozata és nem utolsósorban az a május elseje, amelynek, azt hiszem körülbelül mindannyian részvevői voltunk — azt bizonyí- ják, hogy a munkásosztály, a nép megértette a mi kong- .esszusunkat, helyesli és támogatja állásfoglalásait. (Nagy ;aps.) Azt hiszem, aki jelen volt, az tud'ta és érezte: ez a május elseje, politikus május elseje volt, mind a belső cé lókat illetően, mind internacionalista jellegében, hangulatilag jó, szervezett és impozáns volt — mégpedig nem csak Budapesten, hanem az egész országban. Ennek, elvtársak, nagyon nagy jelentősége van. Mert mi, itthon, hazánkban látjuk, mit akarunk, hová megyünk. Néha lassabban haladunk, mint szeretnénk, néha egy kicsit gyorsabban, valamelyes hibaszáz-lékkai is, de megyünk előre, határozottan. A nagyvilágban azonban nem olyan egyszerű a helyzet, és szinte minden héten történik valami, ami hat az emberekre. Ami május elsején érezhető volt, az azt jelenti, hogy népünk tapasztalt, gondolkodik, és nem gondolkodás nélkül helyesel. Érzi saját erejét, és bízik saját szocialista céljaiban. És ez nagyszerű dolog Nekem más nyelvein persze ugyanezt mondja el a kongresszus is. A fiatalokra néha haragszunk, hogy nincs türelmük két órán át hallani tőlünk, milyen nehéz volt, mondjuk 30—40 évvel ezelőtt. (Mozgás, derültség.) De azért, ha jól utána gondolnak, az idősebb sem szereti már két órán keresztül hallgatni azt, milyen nehéz volt ezelőtt 40—50 esztendővel. Emlékezni erre persze nem árt, sőt hasznos, a régi harcosoknak még jól is esik, de szívesebben, akár több órán át is hallgatják az idősek és a fiatalok is, ha arról beszélünk, hogy onnan, amit már elértünk, hogyan és mikor jutunk tovább előre a gazdaságban, a kultúrában és az élet más területein. A gazdaságirányítás reformja éreztetni fogja jó hatását Elvtársak! A pártkongresz- szus, a választások, a termelőszövetkezeti kongresszus és a szakszervezeti kongresszus sokat tett rendszerünk, s a munkáshatalom további szilárdítása érdekében, sokat tett a munkás-paraszt szövetség további erősítéséért, és még inkább megmutatta, mit kell tennünk a szocialista termelőerők, a szocialista termelési viszonyok és egész társadalmunk szocialista vonásainak erősítéséért A közeljövő feladatai közül külön megemlíteném a gazdasági irányítás reformját — csak egyetlenegy vonatkozásban. Itt a kongresz- szusoin szükségszerűen majdnem minden felszólaló foglalkozott ezzel, és hozzátehe- tem, szerintem elvileg helyesen. Szólották a reform adta lehetőségekről, sőt beszámoltak már bizonyos eredmé- nvekről Is. Többen említették, hogy a jövőben kockázatokat is kell vállalni, s hogy bátran kell dolgozni. A kockázatvállalás szükség- szerű és elkerülhetetlen. AkS új utat tör, annak vállalkozásában mindig van bizonyos kockázat. De a kockázatnál sohasem felejtsük el elvtársak, hogy nem vagyunk tőkések. Mert a tőkés, amikor kockáztat, a magáét kockáztatja, aztán, ha nincs szerencséje, akkor csődbe megy. és ezzel a dolog el van intézve. Nekünk azonban sokszoros felelősséggel kell kockázatot vállalnunk, azzal a felelősséggel, hogy amivel mi gazdálkodunk, az az egész népé. A gazdaságvezetés! reform alapjai jól kidolgozottak, a reform előre fog lendíteni bennünket, s ha jól felkészülünk teljes terjedelemben való bevezetésére, az rövid néhány év múlva komolyan éreztetni fogja hatását mindenféle tekintetben, A gazdaságvezetési reformnak az a célja, hogy erősítsük vele mindazt, ami a mi társadalmunkban a szocializmust jelenti. Ha egyszerű dolgozóval beszélünk, nemcsak arról szükséges beszélni, mi is ez a gazdasági reform, hanem art is meg kell mondani, mi a célja. Szociális vívmányaink között például vannak olyanok, amelyeknek további bővítését és érvényesítését talán más .módon keli biztosítani, de azt is tudni kell, és világosan meg kell mondani, hogy a szocialista vívmányok területén visszalépni egy jottányit nem akarunk, és nem is szabad. (Nagy taps.) Ez lényeges vonása a gazdaságvezetési reformnak. És kell, hogy a dolgozó emberekben meglegyen a biztonságérzet, mert enéikül nem számíthatunk a dolgozó tömegek és elsősorban a munkástömegek aktív támogatására, Minden dolgozó embernek törvényes joga van a munkához Szocialista rendszerünk fontos vívmánya például a munkához való jog. Most ez is egy kicsit bonyolultan jelentkezik, mert bizonyos területeken és ágazatokban elkerülhetetlen a munkaerő valamelyes átcsoportosítása. Meg kell azonban mondani, hogy ezután is érvényes az írott és íratlan törvény, hogy minden dolgozó embernek törvényes joga van a munkához, és a mi rendszerünk ezt számára biztosítani is fogja. (Nagy taps.) És ha valahol e tekintetben probléma jelentkezik, mint ahogy a közelmúltban — itt is említették — a barnaszén-bányászatban, akkor pártunknak, szakszervezetünknek, rendszerünknek kötelessége biztosítani azt. hogy a dolgozó emberek tömegei semmiféle reformnak kárvallottjai ne legyenek. Ha érzik az emberek, hogy ilyen a rendszer, teljes erővel és teljes szívvel támogatják. Mert a nagy tömeg számára a szocializmus igazsága abban rejlik, biztosítja-e számára a kizsákmányolásmentes, szabad, kulturált és jobb életet. Ezt várja a dolgozó ember a szocializmustól. Ha nem biztosítja, akkor az egyszerű ember gondolatában az ötlik fel: akkor minek nekem ez a szocializmus? Ez az emberek logikája, és ez helyes logika. Előfordulhatnak bajok, hibák, szerencsétlenségek, ez elkerülhetetlen, de hogy tömegek és dolgozó kategóriák helyzete tartósan, a mi rendszerünkben rosszabb legyen. mint amit már korábban elírtak, azt nem tűrhetjük ez nem lehet szükségszerű. Ha ilyesmi előfordul, akkor valahol mi hibáztunk, és gyorsan meg kell keresni és ki kell javítani az ilyen hibát. Ez parancs a mi számunkra. (Taps.) A szociális la társadalom felépítéséhez szükséges lépéseket kötelességünk sorra-rend- re következetesen és jól megtenni, nemcsak saját munkás osztályunkért, saját népünkért, amelyeknek fiai és képviselői vagyunk, de a nemzetközi munkásosztályért és a világ különböző térségeiben a szabadságért, a nemzeti függetlenségért harcoló népekét-, is. (Nagy taps.) Első és legfontosabb kötelességünk, hogy saját hazánkban úgy építsük a szőri’" ' must, szabad emberhez egye dűl méltó, szocialista társadalmi rendszerünket, hogy ez tegítse az ő harcukat. (Nagy tap.) Másik kötelességünk, hogy lehetőségeinknek megfelelően közvetlenül is politikai és más természetű -iá mogatást biztosítsunk harcukhoz. De a legfontosabb — még egyszer ismétlem —, hogy szilárd bázisát építsük a szocializmusnak, a kommunizmusnak, az emberi haladásnak és a népek szabadságiának, hogy aki ide érkezik, biztosan és szabad földön érezze magát mindenkor. Ez az első számú internacionalista kötelességünk, és a legjobb értelemben vett szolidaritásunk a szabadságukért harcoló népek iránt. Ha rendszerünk szilárd, erős, fejlődik ás gyarapszik, akkor minden más tekintetben is segítséget tudunk nyújtani, de ha itt hiba keletkezik, ha fejlődésünk megtorpan — és erre volt nemrégen példa —, akkor az egész nemzetközi munkásmozgalomnak és a többi népeknek kell kihúzni bennünket a bátyúból. Ezt ők becsülettel meg is tették, és ha mi most itt vagyunk, azt köszönhetjük, népünknek, amely mégis talp- raállt, és nemzetközi osztály- testvéreinknek, a szabadság- szerető népeknek, akik a magyar nép igaz ügye mellé állak 1956-ban. (Nagy taps.) üdvözlöm és jónak tartom, hogy a kongresszus határozatot hoz az ágresszorok ellen harcoló vietnami néppel való izolidaritásiról. Állást foglal a katonai puccsisták által fenyegetett görög hazafiak mellett, az európai biztonság kérdésében, és más időszerű nemzetközi kérdésekben. Jó ez, mert szilárdítja a dolgozók világnézetét, erősíti öntudatukat, és jó azért, mert mi nemzetközileg egy nagy családhoz tartozunk. Az imperialista agresszióval szemben nemzetközileg egyesítenünk kell erőinket Elvtársak! A nemzetközi kérdésekkel kapcsolatban gyakori kifejezés — a békés egymás mellett élés. E kifejezés körül még vita is adódott, sőt még ma is folyik nemzetközi mozgalmunkban. A modem társadalomban, amelyben világméretekben két alapvető osztály van, a burzsoázia és a proletariátus, rendkívül széles fronton és mind fokozottabb mértékben és élesebb formáiban folyik a nemzetközi méretű osztályharc. Ki győz? A kizsákmányolásmentes szocialista társadalom zászlóvivői és osztálya, a proletariátus, vagy a kapitalizmus, az imperializmus, a burzsoázia? Végső fokon termesztésen azért harcolunk, hogy az egész világon a szocialista társadalmi rendszer diadalmaskodjék. És vbirtosok is vagyunk abban, hogy így lesz. Ez az elv azért helyes, forradalmi és marxista elv, mert a mi ügyünk győzelméhez nem kell világháború. Sok féle formában folyik a vita a rendszerek között, a fontos az. hogy e vitát nem háború útján kell eldönteni, és sajnos, nem lehet csak agitációval sem eldönteni. Persze, az agitáció feltétlenül kell, de csak agitációval nem érhetjük el a végső győzelmet. Bizonyítani kell a szocializmus fölényét a gazdasági építésben és a kultúrában egyaránt. Az Imperialista agresszióval szembeni világméretekben folyó harcban nemzetköziileg sgyesítetnünk keli erőinket. E kongresszuson jelen van a Szakszervezeti Világszövetség képviselője, s összesén több mint 40 országból érkeztek ide barátaink. Bár én itt a pártot képviselem és az egyszerű szakszervezeti tagságot — mert azt is képviselem — (derültség, taps), nagyon, szeretném őszintén és szívből köszöntem e küldötteket. Megkérem őket: ha hazamennek, vigyék el hazájukba azt, amit — gondolom — éreztek és tapasztaltak nálunk, hogy mi szilárdan és tántoríthatatlanul a haladás, a béke ügye mellett s az ípmeirialista agresszió ellen vagyunk. . . Van elég dolgunk, de nagyon jó fél tételék között harcolhatunk, mind itthon, mind nemzetközileg. A mi erőinket már nem lehet elpusztítani, minden egyéb pedig elhatározás és akarat dolga. Ha komolyan vesszük soron következő feladatainkat, és több rendszerességet viszünk a munkába, gyorsabban tudunk előremenni. A párt ebben a legteljesebb mértékben számit a szakszervezetek támogatására, és gondolom, nem hiába. Befejezésül szeretnék önöknek sikert kívánni munkájukhoz, itt a kongresszuson és majd a kongresszus után, e tanácskozás határozatainak végrehajtásához. (Hosszan tartó, nagy taps.) A SZOT tisztségviselői A zárt ülésen a magyar szakszervezetek XXI. kongresszusa megválasztotta a ■Szakszervezetek Országos Tanácsának 173 és a SZOT számvizsgáló bizottságának 19 tagját. Délben a zárt ülés után az elnöklő Somoskői Gábor bejelentette, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa megtartotta alakuló ülését, és megválasztotta az elnökséget, valamint a különböző tisztség- viselőket A Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének tagjai: Blaha Béla elnök, Földvári Hadár. Kiss Károly, Vas- Witteg Miklós alelnökök, Gáspár Sándor főtitkár, dr. Beckl Sándor, Gál László, Geréb Sándorné, Somoskői Gábor és Virizlai Gyula titkárok, továbbá: Bessenyei Miklós. Rni.- *yó János, Csutorka Lajos, dr. Darabos Pál, Fabók Zoltán, Gyöngyösi István, dr. Jókéi Doránd, Kimmel Emil, Ko- 'ács István. Ligeti László, Nemeslaki Tivadar, Péter Értő, Simon Antal, Szabó Anal, Szilágyi Sándor, Timmer Tózsef. Tóth Anna. Turzó r Ászló, Varga József és Vas? Tmre. .Ugyancsak megtartotta alakuló ülését a SZOT számvizsgáló bizottsága, és Somogyi Miklóst elnökévé, Hidas Ferencet titkárává választotta. Somoskői Gábor ezután a kongresszus részvevőinek meleg ünneplése közben átnyújtotta Nguyen Duc Tinhnek, a Vietnami Demokratikus Köztársaság Szakszervezeti Szövetsége elnöksége tagjának és Dinh Ba Thinek, a Dél-Viet- nam Felszabadításáért Küzdő Szakszervezeti Szövetség végrehajtó bizottsága tagjának azt a dokumentumot] amelyben a magyar szervezett dolgozói nevében megbélyegezték s - Egyesült Államok Vietnam agresszióját, és további támo ■tatásukról biztosították a hős vietnami népet. Ezután Gáspár Sándor zárszavában a tisztségviselők, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, az elnökség tagjai nevében megköszönte a bizalmat, s kötelezettséget vállalt arra, hogy erejük, tudásuk legjavával munkálkodnak majd a kongresszus határozatainak megvalósításáért. Felcsendült az Internacioná- !é, a küldöttek, a tanácskozás magyar részvevői öt világrész munkásainak képviselőivel együtt a nemzetközi proletariátus himnuszának eléneklé- sével zárták a magyar szak- szervezetek XXI. kongresszusát (MTI)
