Somogyi Néplap, 1967. május (24. évfolyam, 103-127. szám)
1967-05-28 / 125. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap. 1967. májas 28. Tari János: A ROKON M ég csak háromnegyed nyolc volt, amikor Malvinka Lajos, a Pestók- és Lakkgyár főkönyvelője a gyár irodaépülete elé érkezett. Korábban mindig nyolc előtt tíz perccel szokott megérkezni, ám ez a nap a főkönyvelő életében jelentős eseménynek számított. Ügy érezte, hogy pályafutásának egyik igen fontos megbí- zaitását kapta erre a napra. Békés Sándor, a gyár igazgatója két héttel ezelőtt fel hívatta, és barátságosan így szólt hozzá: — Lajos bácsi, magára bízom, hogy az áruforgalmi osztálynak a jelentkező fiatalok közül egy hasznos és érdemes gép- és gyorsírónőt kiválasz- szon. Bonyolítsa le az egész dolgot, senkinek ne engedjen beleszólást, csak a saját lelki- ismeretére hallgasson... — Igenis, igazgató elvtársi — mondta a főkönyvelő lelkesen és boldogan. De az igazgató még valamit akart mondani. — Nézze, Lajos bácsi, nekem már annyian szóltak emiatt az állás miatt, ismerősök és barátok, idegenek, a városi hivatalok vezetői, hogy legokosabb, ha ón a döntést magára bízom. — De... — mondta a főkönyvelő a bizalomtól elérzé- kenyülten, azaz csak mondta volna, mert az igazgató felállt és kezet nyújtott — Március 16-án délelőtt tizenegy órakor jelentse nekem, hogy az állást betöltötte, az új alkalmazottat pedig mutassa be az osztályon! És ma már március tizenhatodik» van, íkissé csípős és fanyar tavaszi nap, amelyet olyan izgatottan várt a főkönyvelő. A meghirdetett állásra beérkező pályázatokat maga bontotta fel, senkinek nem engedett hozzájuk nyúlni, a jelentkezőket külön titkos listára vezette, és statisztikát készített szabad idejében az adataikból. Csalódottan állapította meg, hogy mindössze hatan jelentkeztek az állásra, ő valahogy úgy képzelte, hogy az állást keresők hosszú sorban fognak majd állni a vállalat irodaháza előtt A főkönyvelő tetrt-vett a szobájában míg az óra mutatója elérte a nyolcat, s ékkor ünnepélyesen belépett a nagy irodába, ahova az állást keresőket ösz- szehívták. Amikor belépett, széniével végSgpászrfázta az arcokat Egy kissé csalódottan könyvelte el, hogy a hat jelentkező lány közül csak öt ül ott, az idegesség és izgalom rózsáival az arcán,' csinosan és rövid szoknyában, a leghibátlanabb harisnyákban, keresztbe vetett lábakkal. A főkönyvelő ebben a pillanatban úgy érezte, hogy ő igenis fontos ember a nép államának ipari mechanizmusában, ha egyszer rá merték bízni ennek az öt fiaitalnak a sorsát. — És ekkor hirtelen megmozdult. a kilincs. — Jó reggelt kívánok! Bocsánat, egy kicsit elkéstem. Az ajtóban egy kis pisze orrú lány jelent meg, rámo- solygott a többiekre, és kérés nélkül leült melléjük. — Maga kicsoda? — kérdezte Malvinka könyörtelenül, ámbár tudta, hogy ez a lány csak a hatodik jelentkező lehet. S mindjárt elhatározta, hogy ezt a kis pisze orrút aligha fogja választom, nemcsak azért, mert élete sorsdöntő napján pimasz és hányaveti módon elkésett, hanem azért, mert nem pirul el, ha megszólítják, hanem úgy mosolyog, mint aki tudja, hogy csak őt lehet választani a sok közül. — Kun Ágnes vagyok! — mondta a pisze zavar nélkül —, és azért késtem él, mert itt a kapu előtt a Sanyi bácsival találkoztam, s ő biztatott, hogy ne izguljak ... Malvinka Lajos összeráncolta a homlokát. Szerette volna ugyan megkérdezni, hogy kd a fene az a Sanyi bácsi, aki olyan nagyképűen biztatja, de aztán az órájára nézett és könyörtelenül megszólalt: — Jöjjenek át velem ide az üres terembe, ahol ki fogom próbálni a tudásukat! A lányok hirtelen megmozdultok, a kacér térdek egy pillanat alatt eltűntek a szoknyák alatt, és izgatott ünnepélyességgel mentek be az üres irodába, ahol írógépek és gyorsírófüzetek szép rendje fogadta őket. — Üljenek le, és majd név szerint szólítom magukat! izgatottan a könyvelő, mert a titokzatosság egy kicsit szíven ütötte. — Tudod-e, hogy ki ez a Kun Ágnes? És hogy ki az a Sanyi bácsi, akivel a gyár előtt találkozóit? — Fogalmam sincs! — mór dta a főkönyvelő, és várakozás leverje a cigaretta hamúját — Békés Sándornak, az igazgatónak valami távoli rokona! És azért mert el esni, mert vele beszélt itt az utcán. És azé ■* r ú olyan bátran, mert előre tudja... Malvinka Lajos szépen felkészült a nagy vizsgára. Külön asztalt készíttetett be a bizottságnak, amelynek ő volta főnöke. Jobbján Gesztenyés Péter ült, az áruforgalmi osztály helyettes vezetője, balján Molnár Gézámé, azaz Erzsiké, a főkönyvelőség legmegbízhatóbb gyarsírónője. E lőször mindenkinek gépírásból kellett vizsgáznia. Malvinka Lajos előre megszerkesztett, körmönfont szöveget diktált nekik a megkívánt sebességen, s a lányok által leírt szöveget a szünetben bírálta el munkatársaival. Észrevételeit, tapasztalatait halkan odasúgdoeta a gyorsírónőnek aki villámgyorsan jegyzetet készített róluk. Amikor a jelentkezők kimentele a folyosóra, hogy le- vegözzenek vagy rágyújtsanak egy cigarettára, Malvinka Lajos vastag, piros ceruzával betűnként átvizsgálta a géppel írt szöveget, és Erzsikének, a bizottság tagjának gúnyos megjegyzéseikkel mutatta meg: — Na nézze, például ez a kis Kun Ágnes, milyen magabiztosan lépett be, nem is értem, hogy mer mosolyogni az, aki elkésik ... s nézze, bár nem rossz a helyesírása de egy szarvashibája van: azt írta »foil van-, pedig így kellett volna fdy... és jóvei írni azt, hogy jón ... furcsa ... nem egy iskolában tanultak ezek? ... mert ezt a hibát még ketten elkövették... Malvinka nem azonos szöveget adott a lányoknak, de néhány nehezebb mondatot mindenkinek lediktált. Aztán maga is kiment egy cigarettára. Éppen a szobájában- kutatait egy szál gyufa után, amikor Gesztenyés Péter titokzatos arccal belépett a szobájába, és gondosan behúzta maga után az ajtót. — Tudod-e, mi újság? — Micsoda? — kérdezte — Ki mondta ezt neked? Kinek vannak ilyen jó értesülései? Gesztenyés Péter zavartan mosolygott. — Mondták, na! Egyelőre elégedj meg ennyivel. De ha az összefüggéseket nézzük, az elkésést, a magabiztos viselkedést stb. Így mondta: satöbbi, és ezen a szón Malvinka Lajos mélyen elgondolkodott. Csakugyan ... a lány elkésése, a mosoly, ahogy ránézett, nem kacéran, nem is ugratva vagy erőszakosan, abból az érződét, hogy biztos támaszt érez a háta mögött és nem fél semmiféle konkurrenciától. Zavartan arra gondolt, hogy ha ez a lány a vezérnek távoli rokona, akkor ez egészen más színiben tünteti fel a dolgát... Gondolkodjunk csak... Amikor az Igazgató ezt az egész felvételi dolgot tejhatolommal reá ruházta, bizonyára tudta, hogy a rokona, Ágika is ott lesz a jelentkezők között. De becsületére legyen mondva lemondott a döntés jogáról, nehogy valaki is meggyanúsíthassa, hogy ő a rokonát elébe helyed a tudásnak és használhatóságnak. Igen, ez csak így lehet Békés Sándort nem lehet protekcionizmussal vádolni, és helyes volt a döntése, amikor neki teljhatalmat biztosított az állás betöltésére. A mikor eldobta a cigarettáját és újra behívta a lányokat, hogy gyorsírásból vizsgázzanak már tisztában volt azzal, hogy neki, a megbízható hivatalnoknak valahogyan honorálnia kell igazgatója bizalmát. — Most mindenki gyorsírásból fog vizsgázni! — mondta komoran Malvinka, s közben azon gondolkodott, hogy valamiképpen értékelni kellene az eddigi teljesítményeket. Nem azért, mert ez a szokás, hanem inkább abból a meggondolásból, hogy néhány jelentkezőnek már most tudomására lehetne hozná, hogy ne álltassák magukat, máris van bizonyos különbség a tudásukban. — Bár nagyjából egyforma mánd a hart helyesírása, mégis azt kall mondanom, hogy a legnehezebb szöveget Kün Ágnes kapta, s aránylag a legkesefofo tévedéssel írta le. Ez mindenesetre legalább egy pont előny a többiekkel szemben... — Nagy Vilmáé és Porcz Margité szerintem jobb! — súgta oda Erzsiké mint a bizottság tagja, de Malvinka Lajos titokzatos mosollyal leintette. — De ha a helyesírást mindenkinél egyformának is vesz- szük — folytatta Malvinka az értékelést — a leírt szöveg gyorsaságát tekinve már igazán Kun Ágnesnek kell ítélni a pálmát... Erzsikének megint lett volna ellenvetése, de mivel Gesztenyés Péter erőteljesen bólingatatt Malvinka sízavai- ira, inkább elhallgatta a dolgot, s titokban megállapította, hogy hiába, a férfiak még mindig előnyben részesítik a csinosabb nőket a csúnyábbakkal szemben Erzsikének ez a meggyőződése különösen akkor erősödött meg, amikor a gyorsírás próbáján Kim Ágnes észrevehetően könnyebb szöveget kapott, mint például a szeplős és náthás orrú, csúnya Nagy Vilma. Nem csoda, hogy így azitán a vizsga végén a feleletek és produkciók értékelésénél a két férfival szemben egyedül maradt. ö mindképpen Nagy Vilmát látta a legjobbnak, és véleménye szerint Porcz Margit teljesítménye is jobb volt Kun Ágnesénél. Deháit ezek a férfiak mindent kimagya- rázrtaik! Tizenegy óra lett, mire a vizsgát befejezték, s a boldogan mosolygó Kun Ágnesnek megmutatták azrt . az íróasztalt, ahol holnaptól kezdve dolgozni fog. A kislány elsírta magát örömében, és elfutott haza, az ajtóból még vissza kiabált, hogy elmondja a nagy újságot édesanyjának és Sanyi bácsinak! T íz perccel később egy fekete Volga gördült be a gyár kapáján. Malvinka Lajos az ablaknál állít, megismerte az igazgató kocsiját, és derűs szívvel arra gondolt, hogy a bizalmat és megtiszteltetést most egy egyszerű telefonhívással meghálálhatja fiatal barátjának és főnökének, aki olyan finoman és nemesem oldotta meg a rokona alkalmazásának kérdését. De magában egy kissé szemrehányást is tett főnökének, hogy máért bízta a véletlenre a rokon sorsát. Ha most nem mondják el neki, hogy Kun Ágnes a rokona, ha az ő szimatja nem elég jó és hálája nem elég mély, akkor... A gyár belső telefonján fölcsengette az igazgatót Amikor Békés Sándor jelentkezett, erőltetettem szenvtelen hangon mondta: — Igazgató elvtárs, hát megejtettük a vizsgát... igen, tetszik emlékezni a gép- és gyorsíró felvételét, örömmel jelenthetem, hogy Kun Ágnes nyerte el az állást, nagyszerű munkaerő... igen... ő volt a legkülönb... s mint utólag megtudtuk, a kislány az igazgató elvtárs távoli rokona ... Az igazgató hangja felcsattant a telefoniban olyan erőteljesen, hogy Malvinka Lajos távolabb rántotta a fülétől a kagylót: — Ne tréfáljon, Malvinka elvtárs az én rokonom? Tudja, hogy én békéscsabai vagyok, és sem a városban sem a megyében nincs semmiféle rokonom! EGY KIS NYELVMŰVELÉS „Arc, orca” és még egyebek Sokszor beszélgetünk, vitatkozunk olyasmiről, hogy mi is a különbség két egymáshoz hasonló hangalakú vagy jelentésű szó között, melyik a jobb, helyesebb, mikor használhatjuk az egyiket, mikor a másikat. Van-e például valami különbség az arc és az orca szó használata között? Az első, amit meg kell állapítanunk, az hogy a két forma (tehat arc és orca) közül a köznyelven beszélők inkább csak az elsőt használják. így beszélünk: Milyen szép piros az arca; pufók arcú kisgyerek stb. Milyen szerepben, milyen szövegkörnyezet- zetben, kinek a beszédében, írásában találkozunk az orca szóval? Elég gyakori például — különösen egyes vidékeken — a tájnyelvet beszélők szóhasználatában. Ez az oka hogy az orca formát az arccal ellentétben tájnyelvinek:, nyelvjárásiasmak érezzük. No, nem olyan erőteljesen, mint — mondjuk — a tik, az óma vagy az asztó formát a tyúk, alma, és asztal mellett. A nótában egészen természetesnek, stílusosnak találjuk ezt a sort: »Olyan az orcája, mint a piros alma.- De már a piros óma egy kissé meglepő volna. Az írók, költők is gyakran használták és használják az orca formát is írásaikban, anélkül, hogy különösen tájnyelvi hatást keltenének vele. Inkább a szó ritkasága, kevésbé gyakori volta adja az irodalmi nyelvi hangulatot Néha mag — egész természetesen — egy kissé régiesnek érezzük ezt a szót, öregurak szájába illőnek. Egészében tehát azt mondhatjuk, hogy — az említett stiláris megkötésekkel — általában mánd a két formát lehet használni s egymással fölcseráini. Általában, de nem mindig. Mert például nem beszélhetünk városunk orcája-ról, csak arcá-ról, ugyanígy csak azt mondhatjuk: ez az igazi arca, megmutatta valódi arcát, továbbá bizonyos összetételekben, mint arcbőr, arcéi, arcjáték, arckép, arcmemória, arctípus, arcvonás, arcüreg, faarc stb. Ezek helyett nem mondhatjuk azt, hogy orcabőr, orcáéi, orcajáték, orcakép, orcamemória, orcatípus, orcavovás, orcaüreg, faorca stb. Az álarc helyett sem teszünk fel farsangkor álorcát, bár Berzsenyi egyik gyönyörű költeményéből fülünkbe cseng ez a sor: »Bébarulrt az éleit vidám álorcája!« De van még más különbség is az arc és orca haszná- Lartában. Igen érdekes és finom megjegyzést köszönhetünk ezzel kapcsolatban Arany Jánosnak. Emlékezzünk Madách művének, Az ember tragédiájának 4. színében Lucifer költői szavaira: »... Amíg csókolódtak, Nem érzed-é a lanyha szelletet, Mely arcodat legyinti s elrepül?« Nos, az eredeti szöveg így szólt: »... mely arcaidnál játszik s etiópul?«. Arany ajánlotta e helyett a fentebb idézett formát Madáchinak, megjegyezve, hogy »arc egy van, orca kettő« (ÖM. XIII, 288.). Valóban így van, a kislány két orcája, rózsaszínű orcái már egészen természetes és gyakori kifejezés az irodalmi nyelvben is. Az arc — orca szinonimái, a kép és az ábrázat szintén csak egyes számban használatosak. Egyik diákjának köl tői próbálkozásában hasonló hibát igazít helyre Arany János: »Hajtsd reám fejedet S barna két képedet«. Sgy kép, két orca — jegyzi meg a dolgozat javító költő. Nem véletlen, hogy az arc és asz orca közül az utóbbit érezzük egy kissé régiesnek. Azért nem, mert valóban ez volt az eredeti forma, ezt őrizték meg a nyelvjárások, s régi írásaink is. Nem minden érdekesség nélkül való ennek a szónak származása sem. Etám ol óg usaink véleménye szerint — igy foglal állást as új etimológiai szótárnak hamarosan megjelenő első kötete is — az orca eredetileg összetett szó, az orr és száj, régiesen szá összetételéből keletkezett. Nem a n”s'~ a mesterséges szavak gyártásának korában, hanem sokkal régebben még i.. - emlékeink nem is voltak. Ha már az arc — orca — kép sorra került, ne feledkezzünk meg ezeknek egy igen gyakran használt szinonimájáról se, amellyel csak az a baj, hogy nem valami szép szó. Azt hiszem, máris tudja mindenki, hogy ez a »nem szép« aligha az ábrázat vagy a fizimiska, nem is valakinek a képes fele, hanem a — pofa. Ne hagyjuk most már ki, gondoljunk arra, hogy néha-néha (?) ennél gorombább, durvább szót is olvasunk folyóiratainkban. S azért is idéznünk kell, mert egy kissé ennek a használata is eltér az arc szó használatától. Értei-, mező Szótárunk idézi például a »két pofára eszik« szókapcsolatot, sőt Jókaitól ezit a mondatot is: »Szedte az éretlen téli körtéket s... tömte két pofára«. Tegyük hozzá, hogy természetesen szótárunk is »durva« minősítéssel látja el szavunkat Pedig nem is olyan szörnyű szó ez, ha egy kissé jobban megnézzük, legalábbis származékait tekintve. Sőt, sokszor éppenséggel nagyon finom, kedveskedő kifejezés. Nézzük csak a tényékét Vitathatatlanul durva, ha emberi arcra mondjuk, hogy pofa. Nem megtisztelő ennek a szónak a fosztóképzős változata, a pofátlan sem. Igaz, hogy az arcátlan, szenvtelen sem sokkal jobb. Durva azután a pofáz ige is, akár azt jelenti _ »mohón eszik«, akár azt, hogy »sokat beszél«. Már kevésbé goromba, de azért nem is különösen megbecsülő, ha így érdeklődünk valaki iránt: »Ki ez a pofa?«, mert ez semmivel sem finomabb, mint a pasas, pók, pacák, ipse, ürge és a többi megszámlálhatatlan megnevezése egy kissé félvállról vett embertársunknak. De lehet ez a pofa kedveskedő is: a jó pofa. édes pofa, drága pofám már semmi sértőt nem tartalmaz. Hát még a becézett pofi. pofikám, akár arcot, akár személyt jelent! Szinte kedvesebb, barátságosabb, ha ezt mondjuk: »Szép piros pofija van ennek a kicsinek« — mint ha szép piros arcá-ról beszélnénk. S itt emV+sük meg rögtön, hogy az ilven kicsattanó arcú. t>i- rosnozsaás képű gyereket no- fífos-nak is szoktuk mondani. Nem kedveskedő, inkább 'réfás. bizalmas, familiáris hangulata van az unott, szenvtelen arcot vágó emberre alkalma -ott fapofa megnevezésnek, a vofa sör. pofa bánó. valamint a noffira osztályoz szókapcsolatnak. Ne felejtsük el azonban azt se. hogv tárgyalt szavunkkal kapcsolatban több olvan ösz- szetételt is említhetünk, amely sem nem durva, sem nem tréfa * hanem teljesen köm vei vi T'ven például a nofffsmJrtt pofa csont. nofa- mcskő R a legteljesebben kömveb» «» azonos tőből származó ——fan főnév és a pofoz ncf—Untfilc ige is. bármprwnvi-n« * -n.rv-, ta.rtful? iTienrf/^n,ö.V P v^ük ki fejezetit eselekvAtc-f egv monda tot = rvo^ővr?,, ^fyfoz ' n,^o.fis. "Mündestv*v h p - ~ ' •-> t ó .czárTThP'~'1' ’ - turtoIrfvflfl ’■nóg ‘ *~7 r'öWes^edük, T— és még sok más .*3*71°^---" : c r ***ír»rze Lajos a7 A 1-., i-on HidRtl’R. ■’Am'- •NTsroiv+urtományl Intéznem'- mcorriáinyos osztályvezetője
