Somogyi Néplap, 1967. május (24. évfolyam, 103-127. szám)
1967-05-26 / 123. szám
Péntek, 196”, május 26. 3 SOMOGYI NÉPLAP MENNYIÉRT TERMELÜNK? Előremutató jelek, megszüntetésre váró nehézségek Inkén le a gazdálkodás javításának a termelési költségek csökkentése. Kézenfekvő tehát a kívánság: növelni kell a hozamokat. S ezzel elérkeztünk a szövetkezet fő gondjához, a talajerő-gazdálkodáshoz, aminek nem megfelelő volta miatt maguk a vezetők sem látják még biztonságosnak a gazdán? odást. AMIT MÁR MA A munkaerő és a talajerő. Hosszú ideig ennek a két alapvető föltételnek a hiánya gátolta az inkei termelőszövetkezetet abban, hogy kilábaljon a bajokból, hogy megfelelő alapokat teremtve fokozatosan megerősödjön. Ma úgy mondják az inkei vezetők: A tavaly bevezetett bérezési rendszer szinte nem várt, lényeges változást eredményezett. Nem az a gond, hogy hogyan végezzenek el egy feladatot, hanem inkább az, hogy milyen munkát adjanak a dolgozni és természetesen keresni akaró embereknek. RENDEZETT HATÁR Egymagában az a tény, hogy az emberek kérik, követelik a munkát; hogy mind több és több a jelentkező, aki tagiként szeretne itt dolgozni, o’j'an kedvező fordulat, amit nem lehet eléggé hangsúlyozni. Értékelni főleg azok tudják, akik átvészelték itt a legnehezebb napokat, akik jól emlékeznek arra az időre, amikor megmunkálatlan föld- darabok éktelenkedtek a határban, és az év vége rendszerint keserűséget hozott. Megannyi próbálkozás, töprengés előzte meg azt az intézkedést, ami a múlt évben lett valóság: az állam segítségével negyvenforintos munkanormát garantált az itt dolgozóknak a gazdaság. S hogy ez nem maradt puszta ígéret, hanem pontosan megtartott gyakorlat lett, bizalmat adott az embarétomek. Másképp dől- neki, hogy többet teremjen — goztak, igyekeztek, s végső ________________________________ > soron eljutottak oda, ami régi kívánságuk volt: százhatvanezer forintot tartalékolhattak. Ma végigjárva az inkei határt lépten-nyomon megtalálható a törekvő szorgalom megannyi jele. Végeztek a vetéssel, megkezdték a silózást, kapálják a burgonyát. Olyan tények ezek, amelyeket csak jó érzéssel lehet nyugtázni, amelyek bizonyítják, megkezdődött egy helyes, jó irányban ható folyamat a csurgói járásnak ebben a szövetkezetében. Hiba lenne azonban mindebből arra következtetni, hogy az inkei gazdaságban teljes a rend, s minden vonatkozásban sikerült megszüntetni azokat a gondokat, amelyek hosszú időn át gátolták a kibontakozást. MEGTEHETNEK Az inkei szövetkezetnek 2900 hold közös szántója van. A n»últ évben összesen 270 holdat trágyáztak, és 70 holdra juttattak másodvetésű zöldtrágyát. Igen rossz ez az arány, márpedig sovány földektől nem várhatnak nagy termést. Tudják és fölismerték ezt a gazdaság vezetői, és elsősorban ezen a helyzeten akarnak változtatni. Naggy gondot fordítottak az idén arra, hogy valóban a földekre kerüljön az összes szerves anyag. De így is csak 360 holdra jutott istállótrágya és 100 hold kap zöld trágyát. A kívánt és szükséges négy-ötéves forgóhoz ennél jóval nagyobb területre kellene szerves anyag. Ennek azonban előfeltétele, hogy növeljék a szarvasmarha-, illetve a tehénállományt. Mivel az épület megvan, ebben az évben 125- ről 150-re emelik a tehénlétszámot, s 1970-re 200 darabos közös állományt terveztek. Megadni a földnél?, ami jár helyes törekvés ez Inkán, ám tény az is, hogy máról holnapra, egyik évről a másikra nagy változást nem érhetnek el e téren. A magas termelési költségek másik tényezője a község kedvezőtlen földrajzi fekvése. A legközelebbi vasútállomás 18 kilométerre van, és nagy összegeket emészt föl a termények szállítása. Objektív körülmény ez, ám nem jelenti azt, hogy e téren semmit sem lehet tenni. Sok fuvar- költséget takaríthatnának meg azzal, ha a gazdaság saját maga készítené a takarmánykeveréket. S mikor a kivezető utat keresve azt kérdezzük, mi az, amit ma meg lehet tenni a gazdálkodás javításáért, igen hasznos dolog, hogy már ebben az évben üzembe akarják állitani a saját keverőt. Van azonban a szövetkezetben egy sor olyan tennivaló, ami beruházás nélkül is ezt a célt szolgálja. Az agrotechnikára, a vetőmaggal való helyes gazdálkodásra célzunk: arra például, hogy ne forduljon elő olyan, mint tavaly, hogy ötven holdra való burgonya vetőgumóval hatvankét holdat ültettek el. Ahogy már utaltunk is rá, a változás előremutató jelei megtalálhatók már ebben a gazdaságban. Azonban igen sok még a tenni, a javítani-, csiszolnivaló; felelősségteljes nagy munka vár még azokra, akik most igyekezettel, szorgalommal fáradoznak azért, hogy megerősödjön, maid pedig buktatók nélkül fejlődhessen ez a termelőszövetkezet. Vörös Márta MEGYEI TANÁCSÜLÉS KAPOSVÁRON Első ízben osztották ki a Tegyünk többet Somogy ért! kitüntető jelvényt Megkapta a vándorzászlót a tavalyi községfejlesztési verseny győztese: a Marcali Községi Tanács Kaposváron csütörtökön ülésezett a megyei tanács. Böhm József, a végrehajtó bizottság elnöke bejelentette, hogy a végrehajtó bizottság — a megyei párt- bizottsággal egyetértésben — döntött a Tegyünk többet Somogy ért !-M1ün tető jelvény adományozásáról. — Ismeretes, hogy megyei pártbizottságunk javaslatára a Somogy megyei Tanács Tegyünk többet Somogyért!-ki- tüntető jelvényt alapított, és meghirdette a járások és a községek közötti községfejlesztési versenyt. A Tegyünk többet Somogy ért !-mozgalmat megyei pártbizottságunk kezdeményezte, és célja az, hogy a megye lakosságát felsorakoztassuk a Politikai Bizottság 1965. január 12-i, a megye helyzetéről és a fejlesztés irányairól szóló határozatának, illetve a megye harmadik ötéves tervének a végrehajtására. Másrészt az volt a célunk, hogy felhívjuk az országos vezető szervek figyelmét a megyénk gazdaságában és más ágazataiban meglevő adottságokra és viszonylagos elmaradottságunkra. A Tegyünk többet Somogyórt! politikai jelszó — folytatta a végehajtó bizottság elnöke — megyénk dolgozó lakossága munkájának és tudatos cselekvésének következtében akcióprogrammá vált. Megyénk dolgozói az országos vezető szervek által nyújtott nagyobb mérvű anyagi támogatásra jobb munkával feleltek. A Tegyünk többet Somo gyértí-kitüntető jelvényt most negyven embernek ítéltük oda, de tudatában vagyunk, hogy eddig folytatott munkájuk eredményeként ezt többen megérdemelnék. E kitüntető jelvények adományozásával elismerésünket és kőszene tünket fejezzük ki azoknak a kollektíváknak is, amelyeket a most kitüntetettek képviselnek. Megyei pártbizottságunk és megyei tanácsunk nevében őszinte szívvel gratulálok a kitüntetetteknek, és szeretettel köszöntőm a Tegyünk többet Somogy ért!- jelvény első tulajdonosat — mondotta Böhm elvtáns, majd átnyújtotta a kitüntetéseket. A kitüntetettek között megtaláljuk a társadalmi élet minden területén dolgozókat, s a Somogybán élők mellett szép számmal vannak olyanok is, akik most másutt laknak és dolgoznak, de szülőföldjük, a Somogy megyei emberek megbecsüléséről és szereteté- ről már többször tanúbizonyságot tettel?. A végrehajtó bizottság elnökének szavai és a kitüntetések átnyújtása után dr. Kanyar József köszönte meg a megye párt- és állami vezetőinek megtisztelő figyelmét és a kitüntetést. A múlt évben meghirdetett községfejlesztési verseny győztese járási szinten — mint arról korábban már beszámoltunk — a fonyódi járás lett. A községek közötti verseny győztese a Marcali Községi Tanács. A végrehajtó bizottság elnöke a tanácstagság lelkes tapsa közepette nyújtotta át a Marcali Községi Tanácsnál? adományozott vándorzászlót. A tanácsülés következő napirendjeként a végrehajtó bizottság tagjai letették a hivatali esküt, majd megkezdődött a többi téma megvitatása. Ismertetésükre lapunkban visszatérünk. V. Gy. MIT MONDANAK A SZÁMOK? »Igaz, hogy pillanatnyilag gondot okoz az emberek foglalkoztatása, ám melléküzem- ági tevékenységre még nem merünk gondolni« — mondta Futó János, a szövetkezet elnöke, majd hozzátette magyarázatként: »Még nem érezzük magunkat teljesen biztonságban, még nincsenek meg a föltételei a zökkenőmentes garrtá ikodá.snak«. Mire célzott ezzel? Valójában azt juttatta kifejezésre, hogy a munkaerőhelyzet, a szorgalmas igyekezet csak részföltétele az eredményes gazdálkodásnak. Mert nézzünk csak néhány adatot a múlt esztendőből, ami a korábbiakhoz viszonyítva eredményes volt, hiszen a tagjövedelem csaknem háromezer forinttal emelkedett és 8439 forintot tett ki. Átlagosan 8.7 mázsa búzát, 7,3 mázsa árpát, 5,2 mázsa zabot, 12,5 mázsa kukoricát és 65 mázsa burgonyát takarítottál? be holdanként. Ezek az átlagok jóval a megyei szint alatt vannak. Az alacsony termésátlagoknak szinte elmaradhatatlan velejárója a magas költségszint. Egy-két példát erre is: egy mázsa kenyérgabona 302, egy mázsa takarmánygabona 237, egy mázsa burgonya 134, egy liter tej előállítása 3,95 forintjába került a gazdaságnak. Nem volt mindegy a múltban sem. de a jövőben még kevésbé lesz az, hogy egv gazdaság mennyiért termel. Mondhatnánk úgy is, hogy az egyik döntő feltétsÚj nyereségrészesedés az építőknél Jobban megbecsülik a törzssárdát ö Az új gazdaságirányítási rendszerre való felkészüléssel együtt a nyereség jobb, igazságosabb elosztására is gondoltak az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Ezért dolgoztak ki új nyere- ségrészesedésd rendszert. Ennek lényeges vonása, hogy a jobban dolgozó munkásokat és azokat, akik régi dolgozói a vállalatnak, anyagilag is megbecsüljék. Üj pontként szerepel, hogy csak azok kaphatnak nyereségrészesedést, akik a kifizetés napján is a vállalat dolgozói. Eddig az volt a gyakorlat, hogy aki egy évet eltöltött a vállalatnál, de közben kilépett, a nyereség- részesedést azért megkapta. Az önálló elszámoló egységek — szakipari részlegek, fő-építésvezetőségek — ha túlteljesítik a tervüket, magasabb nyereségrészesedést kapnak. Eddig ugyanis az átlagot fizették mindenütt. Az elosztásnál ezenkívül figyelembe veszik azt is, hogy az építkezéseken hogyan alakult az önköltség. Ahol kisebb az önköltség, ott nagyabb lesz a nyereségrészesedés. Az új nyereségrészesedési rendszertől azt várják a vállalatnál, hogy az emberek még jobban személyes gondjuknak érezzék a vállalat gondjait, törekedjenek a megoldásra: minél olcsóbban és jobban építkezzenek. Ennek egyik előfeltétele a jó, összeszokott kollektíva is. Megindult a MEK zákányi szárítóüzeme Szerdán este kezdte meg a bodzavirág szárítását a MÉK zákányi szárítóüzeme. A dolgozókat úgyszólván teljesen újjávarázsolt környezet fogadta. Eddig mintegy hétmillió forintot költöttek az üzem korszerűsítésére, fejlesztésére és a gépi berendezésekre. Két modern szárítóberendezést állítottak be, tágas, nagy befogadóképességű raktárakat alakítottak ki. Koreny Dénes részlegvezető tájékoztatása szerint az idén száznegyven mázsa szárított bodzavirágot értékesítenek a HERBÁRIA-nak. Egy- egy műszakiban 60—80 mázsa virágot tudnak megszárítani. A szárítás és a virág osztályozása negyvenöt embernek biztosít munkát Az éves tervnek megfelelően később 82 vagon almát, 12 vagon szilvát, 33 vagon vöröshagymát és 13 vagon vegyes zöldségfélét szárítanak, illetve aszalnak meg. MUNKÁBAN A PECSENYESZALAG Másodszor is a nagykanizsai Il-es és a kéthelyi téglagyár nyerte az első, illetve a második kategóriában a legjobb napi tervteljesítést elérő gyár címet. A rövid időközönként értékelt versenyben a két üzem a i kedvezőtlen időjárás ellenére j kiugró teljesítményt nyújtott i Ezért a nagykanizsai gyár ] kollektívája 1500, a kéthelyié 1000 forint jutalmat kapott j A harmadik kategóriában j nem született jutalmazásra | taéitó wate*»'?. Jubileumi munkaverseny Vándorzászló és pénzjutalom a legjobbaknak ax Épület-szakipari Vállalatnál Űj vonásokkal gazdagodott versenyt folytatók eredméa szocialista műn ka verseny a Somogy megyei Épület-szakipari Vállalatnál. Az első, amit különösen hangsúlyoznék, a versenyben részt vevői? száma. A pártszervezet és a szakszervezet azt a célt tűzte maga elé a vállalat vezetőivei egyetértésben, hogy a dolgozók hatvan százalékát mozgósítják. A vártnál nagyobb volt a munkások érdeklődése: húsz százalékkal többen kapcsolódtak be a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére indított munkaversenybe. Százhetvenhat munkás vállalta, hogy két százalékkal növeli az egy főre jutó termelést, megtartja a határidőket és a minőségi előírásokat. A kaposvári és a balatonboglári ki- rendeltség brigád iái elé azt a követelményt állították, hogy szakszerűtlen munka miatt ne forduljon elő hiánypótlás. A betonüzemben versenyző brigádok fél százaléknál több selejtet nem gyárthatnak, s a másod- és harmadosztályú termékek részaránya nem haladhatja meg az össztermelés másfél százalékát. A verseny egyik pontja, hogv a brigádok jobban használják ki a rá- i juk bízott gépeket. Szintén új vonás a munkaversenyben, hogy minden negyedévben értékelik a brigádok teljesítményét, az egyéni nyét. Az első három brigád elnyeri a szakszervezet vándorzászlaját s minden brigád- tag kétszáz forint pénzjutalmat kap. A legjobb két egyéni versenyzőt kétszázötven forinttal jutalmazza a vállalat A jubileumi munkaversenyben a műszakiak szintén részt vesznek. S ez ugyancsak új ennél a vállalatnál. A létesítmények határidőre való átadását, a műszaki ügyvitel tíz napon belüli lezárását várják tőlük elsősorban. Az egyik föltétel, hogy a brigádok tizenöt százaléka nyerje el a szocialista címet. Ez arra ösztönzi a kirendeltség- és művezetőket, hogy megfelelő segítséget adjanak a brigádoknak. A műszakiak verse- nvét minden negyedévben értékelik, a végső értékelésre azonban az éves mérleg elkészítése után kerül sor. November 7-én ünnepélyesen kihirdetik, milyen eredményt értek el a műszaikiak a jubileumi munkaversenyben a kilenc hónap munkája alapján. A föltételeket teljesítő kirendeltség megkapja a szocialista címet, oklevelet és vándorzászlót. A vezető és a művezetők jutalma hatezer, a be- tonüzemben ötezer forint. A november 7-i ünnepélyen a kitűzött jutalom egyhanna- dát adják át a legjobbaknak. I- G. Életveszély üj szalagot állítottak üzembe az Országos Baromfiipari Vállalat Kaposvári Gyárában. .4 környék állam,i és szövetkezeti gazdaságaiban megn ' ü:?dett a kacsatenyésztés — s ez indokolttá tette, hog Kaposváron is megszerveznék a feldolgozást. Üj techn iái eljárást dolgoztak ki. gőz helyett vizes kopaszt>■ ~ettek be. Az új szalagon egy műszakban 3—6000, novemberig összesen 900 000 kacsát dolgoznak fel. A képen: Dörzsölőgépekkel tisztítják a kacsáidat Közös kapcsolótáblája vau a siófoki Motelnak, az étteremnek és a Vénusz Szállónak. Ebben a kapcsolóházban — egy sarokba van elrejtve a motel étterme mellett — állandó az életveszély. Az ajtón nagyfeszültségű tábla int a fokozott óvatosságra, ám amikor kinyílik az ajtó, az ember majdnem mindjárt a csupaszon hagj'ott kapcsolók és vezetékek közé bukik. A földön feltörték a betont, amikor szerelték a vezetékeket, á azóta senki nem gondolt arra, hogy jó lenne megszüntetni ezt a rendetlenséget. A védőrács is hiányzik a kapcsolótábla eíőL Akkor is tűrhetetlen ez, ha tudjuk, hogy a kapcsoló bárba csak szakemberek lépnek be. A kulcs — amelyik az étterem villany- szerelőjénél van — véletlenül más kezébe kerülhet, és köny- nyen tragédia következhet be. Itt már hónapok óta várjak, hogy a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat kaposvári üzletigazgatósága befejezze a munkát. Hiába. Nem jön senki. Pedig ezt az életveszélyes helyet nem lenne szabad így csupaszon hagyni. VL L
