Somogyi Néplap, 1967. május (24. évfolyam, 103-127. szám)

1967-05-25 / 122. szám

Csütörtök, 1967. május 23. 3 SOMOGYI NÉPLAP m iifll nnii Ül TFTIIFS Paradicsompalámtát a somogyacsai nULUUn tí l I I H L n szövetkezetben. A termés értékesítésére a tek szerződést. Aranykalász Termelő- MÉK-kel köíöt­A gazdálkodás nagyobb biztonsága SOMOGYSZfU TAPASZTALATOK A termelőszövetkezetek ön­álló, vállalatszerű gazdál­kodásának kialakítása hosz- szabb időbe telik. A föltéte­lek megteremtésében azonban máris vannak számottevő eredmények. Ezek közül a hitelállomány rendezésével együtt igen jelentős az álló­eszközök értékcsökkenési le­írásának bevezetése, a saját erejű pótlást szolgáló atnorti­Megújuló Megyénkben a somogyszili Petőfi Termelőszövetkezet eb­beli tapasztalatai több szem­pontból is külön figyelmet ér­demelnek. Ez a szövetkezet Somogy legnagyobb közös gazdaságai közé tartozik. Gép­parkja is ennek a nagyság­rendnek felel meg. Továbbá: már szinte a kezdet kezdetén az újak mellett használt traktorokat is vett, és az el­sők között berendezkedett a talajmunkák meg a szállítá­sok önálló végzésére. Ne vegyük számításba most már azokat a gépeket, ame­lyeket időközben kiselejtez­tek. Nézzük a jelenlegi hely­zetet Most a szövetkezetnek harmincegy traktora van. Kö­zöttük körülbelül ugyananv- nyi a háromévesnél fiatalabb, mint az ennél idősebb gép. Az elhasználódott traktorok helyett folyamatosan újakat vesznek, s a lehetőségek sze­rint csökkentik a típusok szá­mát Traktorállományuk most nyolc típusból tevődik össze. Önálló Jelenleg a somogyszili Pe­tőfi Termelőszövetkezet tu­lajdonában van: harmincegy traktor, öt kombájn, négy cséplőgép, öt gépkocsi, három aratógép és számos munkagép. Karbantartásuk, javításuk, üzemképes állapotuk biztosí­tása szinte el sem képzelhető más módon, mint saját meg­oldással. Ennek személyi és tárgyi föltételeit fokozatosan teremtette meg a szövetkezet. Tizenkilencen dolgoznak a műhelyekben. Van köztük egy-egy lakatos, bognár, és villanyszerelő meg négy ko­vács — a többi: génszerelő. Jakoda Gyula műhelyvezető állami gazdasági gyakorlattal látja el az irányítás szervezeti és műszaki teendőit. Olyan a zációs alap képezése. A gépek újraértékelése után, a tsz- moagalom történetében elő­ször 1966-ban teremtették meg mindenütt az új vásár­lásoknak ezt a pénzügyi fe­dezetét. Az alapot általában a termények, hízott állatok és állati termékek egy részére kiterjesztett, tavaly érvény­be léptetett áremelésből szár­mazó bevételi többlet adta. géppark Nem kell külön részletezni, hogy milyen nehézségeket tá­maszt ez a körülmény a pót- alkatrészek beszerzésében és magában a javításban. A kiutalásos rendszer he­lyett bevezetett adásvételi, te­hát kereskedelmi módszer le­hetővé teszi, hogy olyan gé­peket vegyenek meg, amilyen­re szükségük van. Ennek meg­felelően úgy számítják, hogy a talajmumkákat a lánctalpas erőgépek mellett Beloruszokra (MTZ) alapozzák, a szállítást pedig teherautókon kívül fő­leg Szuper-Zetorokkal bonyo­lítják le. Ennek megfelelően tavaly például egy lánctalpas meg egy MTZ-traktort vet­tek. Az idei tervükben pedig két Szuper-Zetomak a beszer­zése szerepel. E fő típusok mellett természetesen a szük­séghez mérten, tehát nem tűi nagy száanban nehézgé­peket (D—1—K) és könnyű traktorokat (leginkább esz­közhordozó RS-eket) is üze­meltetnek. javítás felszerelésük, hogy a motor­cseré« javítás kivételével min­dent meg tudnak csinálni. Említést érdemel, hogy az összes gép kinti munkájának szervezését egy kézbe adták, Lamp Lajos csoportvezetőre bízták. Danes Sándor, a Petőfi Tsz elnöke az önállóságnak szá­mos előnyét látja saját gép­parkjuk üzemelésében. Ezek egyike — amit szükséges kü­lön hangsúlyozni — a mező- gazdaságban elkerülhetetlen munkacsúcsok feladatainak biztonságosabb megoldása. Vegyük legjellemzőbb példa­ként az aratást. Keréken 1700 hold kalászosról meg az ugyanakkor betakarítandó 300 hold borsóról van itt szó. Saját kombájnokkal Korábban sok gondot oko­zott ez a nehéz munka. Saját aratógépeihez a tsz általában két gépállomási kombájnt szokott kapni, így számotte­vő terület várt a kéaikaszákra. Tavaly már nem kellett ara­tópárakat szervezni. A szövet­kezet öt kombájnja győzte a munkát, kévekötő aratógépeik­kel az idén is elenyészően keveset szándékoznak levágni. A borsó aratása az RS-ekre szerelhető vágószarkezet meg­vásárlása óta szmtén meg­szűnt emberi erőt követelő munka lenni. A kalászosok be­takarítása pedig alapvetően: a komibajnos dolga — tehát a kombájnosoké meg a szerelő­ké. Ebben az értelemben na­gyon is előnyös az önállóság. Gyakorlott vezetők ülnek a kombájnokra: Herber Lénárd, Sámoly Ferenc, Szilágyi Fe­renc, Koszorús Vendel es Csúcs Mihály. Abban az idő­szakban kiköltözik a határba a műhelykocsival Molnár La­jos, Szakály József vagy vala­ki más a szerelők közül. Va­lamennyi gép együtt, egy he­lyen, egyazon táblában dolgo­zik, s ha bármelyiknek is ba­ja esne, nem kell várni a sze­relőre, hiszen ott van a dűlőn, s azonnal munkához lát. Nyilvánvaló, hogy így nemcsak az irányítás közvet­lenebb, rugalmasabb és haté­konyabb, hanem maga a mun­ka is eredményesebb összegezésként még néhány gondolat. Tavaly 960 000 fo­rintot helyezett a gépamarii- zációs alapba a Petőfi Tsz. Nagyságrendben éppen eny- nyit hozott az áremelés. Hitel nélkül az amortizációs alap­ból teljes egészében fedezhet­te a múlt évi gépvásárlást. Ki­zárólag olyan gépet vett meg, amire szükség volt, ami az igényeinek megfelel. S a gé­pesítésben megteremtett önál­lóság az egész gazdálkodásban érezteti kedvező hatását. Kutas József r j elyszin: a Somogy—Zá­rt la megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat ^*i.getvúri utcai javítóműhe­lye. Beszélgetőpartnerem Hor­váth János esztergályos. Még­pedig nagyon jó esztergályos. Ezt monuja róla a részlegve­zető, Márton Ferenc is. Az, hogy a téglagyárakban sike­rült a nagyjavítást, karban­tartást idejében befejezni, nagymértékben köszönhető Horváth Jánosnak- Gyorsan és jól dolgozik. ' Azt is hallottam róla, hogy előbb gondolkodik, aztán cse­lekszik. Kapcsolatban van ez a munkasikerekkel? — kér­dezem tőle a reggeli szünet­ben az egyik szín alatt. Mintha csak bizonyítani akarná, hogy az állítás meg­felel a valóságnak, egy kis idő múlva válaszol: — Mielőtt az ember vala­mit mond, gondolkodik, ne­hogy hülyeség jöjjön ki a száján — jegyezte meg. — A feladat végrehajtása előtt is gondolkodni kell. Munkakez­dés előtt az ember alaposan fontolja meg. megtudja-e csi­nálni, aminek neki akar fog­ni, s ha úgy látja, hogy igen, gondolkodjék azon, hogyan lehetne azt a legrövidebb idő alatt elvégezni. Odaszalad a műhelyabiak- hoz, és elkéri egyik munka­társától azt a munkadarabot, amelyet néhány órával előbb készített. — Nézze meg ezt. Sokféle­képpen meg lehetne csinálni. Kezdhettem, volna innen, de a másik végén is. Lehelne egy, de több befogással is HA G YOYIA N YTARTO DIÁKHÓNAP nálunk a május. Elsősorban a búcsúzó, az életbe induló diákoké ez a szép, akácillatú harmincegy nap. Egy ilyen napra vonzott a meghívás Boglárra. Először csendült föl itt az első fecskék — harmincnyolc diák — búcsúéneke, előszór bocsátotta szárnyra végzős tanulóit Somogy legifjabb al­ma matere, a Balalonboglári Gyümölcstermelő és Faisko­la-kezelő Szakközépiskola. Mikor a ballagás meghitt szokásai, hagyományai szerint megjelentek és felvonultak az iskola búcsúzó diákjai, s megkezdődött az ünnepség, eszembe jutott a négy évvel ezelőtti pályakezdés, a kezdő intézmény első tanéve ezek­kel a most pályakezdő, már- már kész szakmunkás fiata­lokkal. Az iskola igazgatója ezt az első évfolyamot a korán jött és vállalt gyermekáldáshoz hasonlította. Sok minden: bú­tor, lakás stb. hiányzik még a családnak, de a gyerek meg­jön és cserepedxk, növekszik. A szülők ilyenkor mit tehet­nek? Azt, amit ennek a szak- középiskolának a tanárai tet­tek: igyekeznek a hiányokat nagyobb szeretettel és gondos­kodással enyhíteni. Ennek a szülői, nevelői magatartásnak nem kis része lehetett abban, hogy a fennálló — és jó rész­ben tárcák közti bürokratiz­musból adódó — főleg iskola- szervezési, oktatási nehézsé­gek ellenére az első négy év tanulmányi, szakképzési mér­lege egyértelműen pozitív. A fiatalok helytálltak, és rövi­desen érettségizett szakmun­kásként dolgoznak majd a menye mezőgazdasági üze­meiben. Pedig négy évvel ezelőtt kevesen akartak hallani ar­ról, hogy kétkezi dolgozók le­gyenek. Az első tanév elején végzett közvélemény-kutatás adatai szerint hatvanöt szá­zalékuk az érettségi lehetősé­ge miatt jött erre, a pályára. Lehet, hogy sokan egy író­asztalról vagy más iövedelme- ző, illetve kényelmes »sine cura« állásról álmodoztak, és semmi esetre sem a fizikai munkáról, amelynek kéoesíté- sük szerinti várományosai let­tek, Ma 90 százalékuk a szak­mában, a mezősazdasáffi pá­lyán marad. »Beletörődtek« volna? Az év végi. érettségi előtti fölmérések, beszélgetések azt igazolják, hogy szó sincs ilyesmiről. A szakmát meg­szerették, a mezőgazda- sági pályára való felkészü­lés — különösen az utóbbi két évben — tudatos volt ezeknél a fiataloknál. Milyen okokat, érveket lehet felsora­koztatni a fölmérések megál­lapításai mellé? Erről kérdez­tem az intézmény igazgatóját és több nevelőjét az ünnep­ség utáni beszélgetésünkön. A VÉGZŐS OSZTÁLY főnöke szerint az első fecs­kék munkához való viszonyá­ban 180 fokos fordulat követ­kezett be. S ez jórészt a szakmai tárgyak és gyakorla­tok érdekességének köszön­hető. A tanulók az európai hírű állami gazdaságban gya­koroltak, itt sajátították el a gyümölcstermelés szakmai gyakorlati ismereteit, a leg­korszerűbb módszereket. Köz­ben a fizikai munkától való idegenkedésük is fokozatosan megszűnt, helyesebben átala­kult a szakma iránti érdek­lődésé. Ezt az érdeklődést bi­zonyítja a szakirodalom szé­les körű ismerete és tanul­mányozása is és végső fokon az az öntudatos magatartás, amellyel ezek a fiatalok a pályakezdés, a szakmai mun­ka fizikai részét is a hivatás komolyságával magukénak tekintik ma már. * 1 Néhány hét múlva egy bi­zottság előtt adnak számot ismereteikről az érettségi tárgyakban s a szakmai el­méletből és gyakorlatból. Utána érettségi bizonyítvány­nyal és szakmunkás oklevél­lel a zsebükben megkezdik kenyérkereső munkájukat. Néhányan tovább tanulnak — ketten az állami gazdaságok ösztöndíjasaiként a Kertésze­ti Főiskolán —, többségük vi­szont állami gazdaságban, tsz-ben munkás, kétkezi dol­gozó lesz. Legalább is emelő­re, hiszen tudják, ez fő útra- valójuk a költőtől is, az al­ma matertől is: Előttük a pá­lya, amelyen csak az erőt­lenek csüggednek, az erősek helytállnak. Szakmunkások lesznek. Minden a képességei­ken, ügyességükön múlik a jövőben még akkor is, ha az elején ez — előfordulhat — máskénnen látszik. LEGIFJABB SZAK• KÖZÉPISKOLÁNK el­ső fecskéit még sokan köve­tik a jövőben. Várja őket, számít munkájukra a falu,, a korszerűsödő mezőgazdaság, és arra is számít, hogy helyt­állnak majd. Erre gondoltam a ballagá­sukon, és ezt a helytállást kívánom a boglárt érettségi­ző kertészeknek. Wallinger Endre f EZREK FÓRUMA A hagyományos tavaszi béke hónapok megnyitó ünnepségei, az első napok nagyobb szabású és látványosabb demonstrációi után most látszólag szerényebb keretek között folytatódik a nagy ta­vaszi békekampány. Kisebb összejöveteleken, rétegtalálkozókon, békegyűléseken sok ezren foglalnak állást korunk nagy kérdéseiben. üzemekben, kisipari szövetkezetekben, falvakban tartott gyű­léseken a munkások, parasztok, értelmiségiek, öregek és fiatalok, tanúbizonyságát adják annak, hogy felelősséget. éreznek a ma­guk sorsán és boldogulásán túl a világ jövőjéért, békéjéért és biztonságáért. Az Országos Béketanács az idei leszerelési hónap jelentőségéről így nyilatkozott: »Jól betölti hivatását a tavaszi bekehónap eseménysorozata, amely az országban százezrek fóru­mává lett. A fasiszta Németország felett aratott győzelem hu­szonkettedik évfordulójának napja óta már eddig is sok tízezer ember vett részt békegyülések en, találkozókon. A békekampány szervezéséből, lebonyolításából megyénkben is részt kért valamennyi társadalmi és tömegszervezet, a Hazafias Népfront, a KISZ, a Nőtanács, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a TIT, az MHS, a KISZÖV, a MÉSZÖV. A békegyüléseken szerte a megyében sok szó esik Vietnam­ról. Az előadók — köztük az újonnan megválasztott országgyűlé­si képviselők és a megyei tanácstagok — beszéltek a terrorbom- bázások következményeiről, az agresszió világvisszhangjáról. Kivétel nélkül minden találkozón fölvetődött Európa bizton­ságának kérdése. Foglalkoztak az előadók kontinensünk s a vi­lág békéjét veszélyeztető görögországi eseményekkel is. A békegyülések részvevői állást foglaltak a kommunista és munkáspártok Karlovy-Vary-i értekezletének határozatai mellett. Sokan hangot adtak véleményünknek: helyesnek tartanak min­den olyan kezdeményezést, amely a népek közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztését, a népek barátságát, egymás­hoz való közeledését szolgálja. A békemozgalom aktivistái az összejöveteleken ismertetik ha­zánk, ezen belül megyénk gazdasági eredményeit, két évtizedes fejlődésünk tényeit. Mint minden évben, most is ünnep és szimbólum a tavaszi béke- és leszerelési hónap eseménysorozata. Ünnepe annak, hogy hazánk kül- és belpolitikájának alapja a béke és szimbóluma, hü tükre a \7árosok és falvak lakóit összefűző közös akaratnak. EMBEREK ÉS MÓDSZEREK C/ONDOLKODVA DOLQOZNI esztergálni. Mielőtt a gépre tettem, elképzeltem minden lehetséges variációt- Aztán úgy döntöttem, hogy egy be­fogással munkálom meg, így sok időt takarítok meg. Forgatja a kicsi, de komp­likált alkatrészt. Látom, gyö­nyörködik benne. Odaadja nekem is. Irigylésre méltó a munkaszeretete. — Persze ahhoz, hogy az ember a legjobb megoldást válassza, az kell, hogy ismer­je is a különféle változato­kat. Magyarán: elméletben legyen jól felkészülve. Énei­kül az esztergályos nemigen boldogul. Én igyekszem ké­pezni magamat. Már ameny- nyire persze feleségemmel, két gyerekemmel, no és a futballal való foglalkozás mellett jut rá időm — mond­ja a Budapestről Somogyba nősült, Kaposméröben lakó fiatalember. Aztán arról beszél, hogy a gondolkodásnak nemcsak enn- egy alkatrész elkészítése előtt van nagy szerepe, hanem a munka meoszervezésekor is. — Az ember, amikor vala­hová elszegődik, meg ismer­kedik a környezettel, fel­adatával. Mindazt, amivel megkönnyítheti munkáját már a kezdet kezdetén bizto Htja. toy vagyok én a szer­számokkal. Amikor ide jöt­tem. megvizsgáltam. miive» szerszámokra lesz szükségem Felkutattam, rendszereztem és a kezem közelébe készítettem őket. Munka közben nem kell szerszámért futkároznom, ke­resgélnem, nem növekszik az az úgynevezett mellékidő. Ez az iparban, sajnos, még igen nagy. Voltaképpen nem az effektiv munka, hanem a szerszámok és az anyagok utáni szaladgálás rabolja el a munkaidő nagy részét. Emiatt bosszankodnak gyak­ran a mi téglagyáraink is. amikor nem készül el határ­időre egy-egy munkadarab. A termelésre való alapos felké­szülés és gondolkodás sok fölösleges sétálgatástól ment meg. Elmondok egy példát Egyszer nyolcas fúró kellett volna, de nem volt. Az embe­rek egy része keresgélt, ku­tatott. Én pedig eközben szerszámaim közül kiemeltem a nyolcas fúróhoz legközelebb állót, a hetest, kifúrtam vele az anyagot, aztán kiesztergál­1am g lyukat nyolcasra.-rj 'zélgetés közben M eszembe jutott az amit egy öreg gépko- - Hvezető mondott nekem egyszer. Azt mesélte, hogy egyszer egy nagy embercso- vortba ütközött. A csovort *nnjai emi mensilllvedt oévko- "sit akartak, kiemelni a ká­tyúból. Már vaav más-fél órá- !a erőlködtek de semmire se mentek. Amikor odaért, vem rugaszkodott, neki a munká­nak. Égy idein nézte őket. Emiatt ráripakodtak, és lus­tának bélyegezték. De nem törődött vele. Csak nézte az erőlködést, és azon töpren­gett, hogyan lehetne könnyen segíteni a bajon. Egyszer csak eszébe ötlött a megol­dás. Ötletét elmondta az erőiködöknek. Azok megfo­gadták javaslatát, s a jármű egykettőre kikerült a kátyú­ból. — Hát gondolkodni kell előbb, emberek — mondta az öreg a csoport tagjainak. Hát igen, gondolkodjunk előbb, emberek. Erre ne saj­náljuk az időt. Hiszen sokkal több időt takaritunk meg, mint amennyit a gondolko­dásra fordítunk. Ahogy a jó magyar közmondás tartja: »Többet ésszel, mint erővel.« zt hiszem ennek igaz­ságát különösebben nem is kell bizonygat­ni. Így van ez, mondják so­kan. De vajon hányán cse­lekszenek eszerint? — vető­dik föl bennem a kérdés. Nem akarok számokról és százalékokról írni. Csupán a részlegvezető szavait idézem: »Arra törekszünk — mondta —, hoov a műhely dolgozóit ráneveljük arra. a munkamód­szerre. ameHvel Horváth Já­nos dolgozik«. Eszerint a közmondás gya­korlati alkalmazásával még •aem lehetünk teljesen meg­elégedve. Szegedi Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents