Somogyi Néplap, 1967. május (24. évfolyam, 103-127. szám)
1967-05-21 / 119. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 I Vasárnap, 1967. május !L HUMORESZK GEPEK ES EMBEREK A technika mai eredményeit csak akkor érthetjük meg, a jövő képét reálisan csak akkor vázolhatjuk fel, ha tanulmányozzuk: hogyan fejlődött, az ember és a gép viszonya? A kezdet kezdetén ez a viszony ideális volt, nem lévén még sem ember, sem gép. Telt-múlt az idő, beköszöntött a huszadik század, midőn már nemcsak az élelemszerzésben, a közlekedésben, az építésben, az egymás elleni harcokban segítette a gép az embert, hanem a kultúra terjesztésének, a tömegízlés formálásának is a legfőbb eszköze lett. Gondoljunk a könyvnyomtatásra, a rádió tanulságos esti meséire, továbbá a csodálatos filmekre a televízióban. Tudományos vizsgálódásaink ezzel már el is érkeztek napjainkig, amikor is figyelemreméltó új jelenségek mutatkoznak / az ember és a gép kapcsolatában. Nagyobb önállóságra buzdító gép — bátortalan Igazgatóknak. Bizonyos mértékben gépek vették át az érzelmek közvetítésének feladatát, sőt a gépek gyakran helyettesítik is az érzelmek megnyilvánulásait. ... Ül a mai lány a parkban, melléje telepszik a padra a mai fiatalember. Előveszi zsebrádióját, keres rajta valami szenvedélyes, epedö és vérpezsdítő táncmuzsikát, és fél óra múlva már csókolózik az ifjú hölggyel. Anélkül, hogy egy szó is esett volna köztük szerelemről vagy ehhez hascfnló banális dolgokról. A zene nyelvén ezt mind elmondotta a zsebrádió, ők rögtön rátérhettek a lényegre. Szó sincs róla: nem az ifjúság fölött akarunk pálcát törni, meglettebb korosztályhoz tartozó nőkkel is előfordul, hogy egy pasztellszínű Mercedes kocsit meglátni és megszeretni egy pillanat müve csupán, a többi már csak játékos formaság. Korunk két vívmánya a tabletta készítő gép... fogyasztó gép. ,.. éa a tablettaA lapok megírták, miként helyettesíti a megértő, részvétteli emberi szívet Amerikában az a magnetofon, amely egy telefonérme bedobása ellenében hatékonyan lebeszéli az öngyilkosjelöltet. Amíg van tantu- szod, az élet szép, tarka virágok pompáznak a napsütötte réten, kis madarak dalolnak dundi bárányfelhők alatt, sok boldogságot tartogat még számodra a jövő! Ne csüggedj, amíg van egy tantuszod! Űj mozzanat továbbá a gép és az ember viszonyában, hogy ma már elektronikus gépek végeznek el bonyolult adategyeztetéseket, számítási, tervezési, szerkesztési műveleteket az ember helyett, a szív után fokozatosan átvéve az agy funkcióit is. Sőt ma már tudós készülékek szervezik, irányítják, ellenőrzik kevésbé tudós emberek munkáját. A televízióban is bemutattak olyan oktatómasinát, amely a diákot le vizsgáztatja, feleletét osztályozza. Lehet, hogy mire e sorok napvilágot látnak, ez a pedagógus gépezet már odáig fejlődik, hogy szükség esetén intőt ír, értesíti a szülőket, mozgósítja a társadalmi szervezeteket, mert ez a gézengúz Jóska gyerek nem tanul rendesen, beszélni kell a fejével,.. Nincs messze az idő, amikor majd ezt a dorgálást is gép végzi el... rr rr PECSETG'/URU, ERETTHEG!RE A falak nyerspirosan magasodnak körülöttünk. Az előszobában szürke cementlapok sorakoznak a fal mellett, a konyhában parkettkö- tégek egymásra dobálva. — Holnap jönnek a kőművesek vakolni — mondja a házigazda, közben aprókat biccentve siet előre. Ácskapcsot vesz föl a porból, nyitja a szoba még kilincs nélküli ajtaját. • A már fölszerelt redőny rései között éles fénycsíkok vágódnak a szemünkbe. Az asszony — szőke, festett hajú, vastag, süppedős karokkal, feszülő lila ruhában — kis kézitáskáját széles melle alá szorítva magyaráz: — Na, mit szóltok? Ugye, zép lesz? De ha teljesen elkészül, akkor nézzétek meg! barcsi kám, magának is tetszik? Igen? Nahát, örülök neki, igazán! Erre menjünk, balra, vigyázzanak, nehogy valamibe belelépjenek, szögbe, effélébe, sosem lehet tudni. Egy-két hét múlva már többet is látnának, addigra már a parkettát is lerakják. Hát bizony, éppen eleget kell gürcölni ezért a kis vi- tyilóért. Az a temérdek veszekedés az iparosokkal! Mert amikor az egyik ráér, a másikat nem tudom elcsípni, valósággal úgy kell őket a fülüknél fogva idevezetni. — Ezt meg hálónak rendezem be. Jó lesz? A déli fekvésű a nappali, közös lesz a gyerekekével. Innen nyílik az ö kombinált szobájuk. Szép, világos bútort szeretnék bele. Mert nem is annyira magunknak, a Zolikánknak ",pít- jük, azért vágtunk bele ekkora költségeskedésbe. Néhány év múlva végez —tudják, tanár akar lenni, említettem már —, aztán hazajön a kis feleségével, és itt szépen megleszünk. Apunak még három éve van a nyugdíjig, nekem még tíz. Na, szép lesz, ugye? (A fiuk harmadikos gimnazista. Közepes tanuló. De ügyesen sportol, figyelemreméltó eredményeket ért el ezerötszázon, testnevelője nagy reményeket fűz pályafutásához. Egy beszélgetés alkalmával kijelentette, hogy esze ágában sincs hazajönni és együtt lakni a szüleivel. Atletizálni szeretne továbbra is, ahhoz meg legalábbis egy közepes nagvságú városban kell letelepednie. Tanár? Lehet, hogy megkísérli a fölvételit, de maga sem bízik a sikerében.) Állunk a szoba közepén. Valamit kellene mondani. Hogy szép, igazán kellemes lakás lesz, elég tágas, nem olyanok, mint a bérházak, meg hogy mennyit kell dolgozni egy ilyen nagy épületért. De valahogy nem jön dicséret a számra, így érdeklődő kérdéssel igyekszem udvariaskodni: — Az anyagbeszerzéssel hogyan állnak? — Tudod — veszi át a szólt az ember, a feleségem nagybátyja —, egy kis csú- szóval minden megy. Anélkül nehéz. Aztán megkeresni az összeköttetéseket, a mellékösvényeket. A cementtel voltunk a legnagyobb bajban, de most már akár neked is tudnék szerezni. Nem érdekes, hogyan és honnan. Van. Nem igaz? Csak pénz legyen, a többi már szinte magától megy. — És bírják forinttal? (Jóformán minden rokonnak tartoznak, akitől csak pénzt tudtak kicsikarni. Legtöbbel egyik testvérüknek, akire közben csaknem rádől a falusi ház. Mert csupán fél évre kérték, három évvel ezelőtt, és azóta is hónapról hónapra ígérgetik.) — Van ugyan néhány forint adósságunk, de egy-két hónap múlva mindent tisztázunk. És ha belemegyünk, úgyis lelépést fizet a posta. Tegnap is itt voltak a központból, megemlítettük, megígérték a támogatást. Igaz, ilyenkor én sem nézem, mibe kerül az a néhány liter bor az asztalra, vagy üveg pálinka, amit észrevétlenül a táskájukba csúsztatok. (Évek óta mondják. Hogy mennyi pénzük lesz, abból bútorozzák be a lakást, amit a lelépésért kapnak. Nem is igyekeznek befejezni a házat, megvárják, amíg sürgős lesz a postának a kiköltözés. Jelenleg ugyanis mint hivatalvezető, az asszony lakik benn, más egyelőre nem tart igényt rá. De hírlik, hogy át akarják építeni az egészet hivatallá. Akkor majd fizetnek. Kiböj tölik. Ráérnek.) A házhoz két verandát építettek: egy nyitottat és egy üvegeset. Az udvar hátsó részén melléképületek vöröslenek. Körben betonoszlopos kerítés fut, tekintélyes nagyságú kertet is ölelve. — Mit szóltok? Azt hiszem, válogathat a fiam a lányok között. Ilyen lakással! És a r • garázs is megvan már! Minden szándékunk, hogy jövőre, mire leérettségizik, veszünk a gyereknek egy Trabantot. Meg egy szép kövesgyűrűt szeretnék neki! — Nem fogadnak el igénylést az AUTÖKER-nél, Béla bátyám. — Azt csak bízd rám! Olyan összeköttetésem van, fiam... (Fersze, Trabant. Négy év óta minden alkalommal elmondják. Érettségi ajándék. Meg a kövesgyűrű. Legalább harmincezerrel tartoznak, és talán ennyi kell a befejezéshez is.) — Szőlőt is telepítünk! A pince már megvan hozzá Tudod, olyan lugasszerűen akarjuk megoldani, úgy sokat terem kis helyen is. Jövőre, ha jöttök — remélem, akkor is meglátogattok bennünket — már többet tudunk mutatni. Minden bizonnyal a Trabant is bent lesz a garázsban. — Vagy Balaton-parton, esetleg a Duna-kanyarban — jegyzem meg. — Bizony, elmegyünk kirándulgatni, el, el! Meg magukhoz is látogatóba! Legalább együtt leszünk Zolikával is! (Zoli most sincs itthon. Egyetlen vasárnap sem. Versenyre jár, ha szabad ideje akad, udvarol. Igyekszik minél több időt házon kívül tölteni. Nincs nyugodt otthona, rendetlenül étkezik, az anyja hol főz, hol nem, akkor is kiszámíthatatlan időben. És a kislányt sem hozta még el, restellte, hogy náluk sohasincs olyan tökéletes rend, mind Marikáéknál. Nem ér rá az anyu — panaszkodott nekünk nemegyszer —, csak akkor, ha a főnököket kell fogadni. Ha megtudja az érkezésüket, olyan nagytakarítást végez, mint falun szoktak búcsú előtt. — Egyébként reggel, amikor a kocsi szóba került, persze, négyszemközt, megnyugtatott, hogv mostanában nem lesz gondja benzinköltségre. Különben is szívesebben megy vonattal meg busz- szal, hajóval kirándulni — kettesben Marikával.) — És a Zolika örül a háznak?' — Jaj, nagyon boldog! (A pokolba kívánom az egész építkezést! Évek óta nem tudnak venni egy rendes ruhát, nincs szabad percem, mert betont kell kevernem, kerítést húzni, terepet rendezni, ásni a kertet, cipekedni, meg mit tudom én! Jó, kell egy kis lakás, ahol öreg korukban meghúzzák magukat, de ilyen mafla nagy épületkolosszus, ráadásul sarki telkeit, csaknem kétszáz méternyi kerítéssel! Mindegy. Engem nem kérdeztek, ha közbeszóltam, leintettek, hogy ■'verek vagyok. Mit tehetek? Hallgatok.) Az utcán még egyszer meg kell állnunk, hogy gyönyörködjünk a palatetős épületben, amely vaskos-terebélyesen — és nekem úgy tetszik: idegenül — áll kőoszlopos verandájával, széles sátortetőiével a vasárnapi délelőttben. Somogyi Károly OEg.ő-naú-if^ágHangolnak a muzsikusok a kerti asztalok előtt, eperfa, akác alatt, mindenütt, ahol csak egy tenyérnyi kis hely van lombos fának, piros abrosznak két-három asztalon, s a baknak, hol hordót lehet csapolni. »Szeretnék május éjszakáján letépni minden orgonát...« Most nyílik, most bolondít az illata, most már a szerelmes, fehér éjszakák jönnek. A hóvirág már elillant. A gyöngyvirág menyasszonyruhája már tépett. Érett, szép asszony nevet a kertben: orgona. Nehezek, hódítók az éjszakák, nyitott az ég, csillagos. Miért nem tudsz aludni? Az orgona! Virágzik az orgona! Tudományos nevén — ebből fordították le — Syringa. Síp. Mert május éjszakáin ott áll a kertben, ablakod alatt, megfújja a sípot és sípszava bűbájt, csillagport, bánatot, emléket, visszatekintő kedvest és újrahangzó, régi, jó szavakat idéz. Vigyázz, mérgező! Carducci is vele búcsúzott: Ó, halvány orgona! A csillagok a tengerárba hullnak, S kihűl szívem a dalnak otthona ... Magyar virág. A tudós, Rapaics Raymond boldogan, s egyben szomorúan fedezte föl. Itt élt a magyarsággal évszázadokon át, »-de csak akkor eszméltünk magyar őshonosságára, amikor már késő volt-«. Bécsi kertészek szelídítették meg a tőlünk és a Balkán szikláiról származó vad cserjéket. Legelőször a XVI. század végén virágzott az európai kertekben. Először az arisztokráciáé volt, a biedermeierben lett a nép virága. Megfigyelted, hogyan viszik? Mint a rántanivaló tavaszi csirkét. Összekötve a lába, s lógatva a kézben, fejjel lefelé. Küldik a kertek, a kicsiny házak. P"g- gelenként figyeld csak! Zsúfolt a villamos, a busz orgonával. A csuklón lóg, a kis táskák, szatyrok mellett Es este! Munkából jövet, hazafelé. Ugyanannyi csokor utazik ismét a városon végig. Csak most más-más csuklóján. Viszik haza. »Toncsi hozta, tudod, az a kis negyedikes.« >*Laci mamája küldte, hát nem kedves?« S van e"~ nagy veszély is! Némely virágárus orgonacsokorral kereskedik! És láttam már városi embert — most, májusban! — orgonát vásárolni. Orgonát! Mert orgonát »-készen venni« annyi, mint feleséget vásárolni, lemondani a mátkaság édes heteiről. Orgonát szakítani kell. Saját kezűleg. Csokrot kötni és csokrot vinni. És orgonát küldeni (kivéve télen) nem szabad: vinni kell, hódolón és hódítón. ... Milyen igaz: »szeretnék máius éjszakáján letépni minden orgonát...« Kőbányai György mekül bevált az oktatógép, csak még egy hibája van: nem akar lékre menni Hírűi adták a lapok, hogy egy angliai sörgyárban szolgálatot teljesítő elektromos agy a pompás nedűből csaknem másfél millió literrel többet gyártatott a kelleténél, és ezzel százezer font körüli kárt -kozott. Tessék, ezek a magasan kvalifikált kibernetikus gépek már tévedni is tudnak! Márpedig tévedni emberi dolog! Talán szükségtelen is több példát említenünk, a fejlődés iránya mindenki számára világos. A gép a mi korunkban egyre inkább »elemberese- dik«/ Most már csak az a kérdés: jó ez nekünk, vagy nem jó? Válaszunk igeniá. A gépek »elemberesedése- mellett ugyanis mind sűrűbben találkozunk egy ellentétes irányú jelenséggel. Azzal tudniillik, hogy sok ember viszont elgépiesedik! Az elgépiesedés fogalmát itt a gépek történetének korábbi szakaszára vonatkoztatva értjük, amikor még nem indult meg -elembere- sedésük«, tehát munkájukat gondolkozás és érzés nélkül, meglehetősen közönyösen, szenvtelenül végezték. A két folyamat végső soron kiegyenlíti egymást. Semmi vész, marad minden a régiben! Irta: Kürti András Rajzolta: Fiilöp György — Miért hozták ezt a rendele tét? — Mert sok helyen nemcsak a termelést, osztást is gépesítették. hanem a prémiunr-
