Somogyi Néplap, 1967. május (24. évfolyam, 103-127. szám)
1967-05-21 / 119. szám
Vasárnap. 1967. május 21. 5 SOMOGYI NÉPLAP K I RANDULÓK Az Áramszolgáltató a megyéért Szívén viseli a megye és a város egyetemes érdekét a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat. A «-Tegyünk többet Somogy ért !«-mozgalom szellemében, ä Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletébe erején felüli munkát vállalt a megyeszékhely vízellátásának megjavítását szolgáló beruházás kivitelezésében, a Balaton-part jobb közlekedési viszonyainak kialakításában. Szakonyi Gyula üzlet- igazgató elmondta, hogy terven felül fogtak hozzá Kaposváron és Siófokon több munkához A Balaton déli fővárosában az útépítés miatt áthelyezték a kábelt. A vállalat történetében először fordult elő, hogy üzemelő kábelt beljebb helyeztek, mint ahol eredetileg lefektették. Egyidejűleg beljebb került a közvilágítási kábel és harmincnégy ostornyeles lámpa is. Márciusban fogtak munkához, a jövő héten teljesen befejezik az áthelyezést. Ehhez hasonló munka lesz a húszezer voltos kábel áthelyezése Kaposváron, hogy a buszállomás építkezését teljesen megkezdhessék. Sok munkát rótt és ró a vállalatra a nyomásfokozó, a cseri és a sántosi vízmű építése. Ha szükség volt rá, azonnal a város rendelkezésére álltak, energiát biztosítottak a nyomásfokozóhoz, trafóállomást építettek Sántoson. A cseri vízmű elektromos tervei készek, már szervezik a munkát. A jubileumi versenyben három hónappal előbb készülnek el a szereléssel, előreláthatóan június 30-ra. Az Áramszolgáltató dolgozói körülbelül hatszáz órát dolgoznak társadalmi munkában itt. Egy új lakótelep parcellázását szolgálja a Cserben, hogy áthelyezik a légvezetéket. Ez a munka befejezés előtt áll. Az elektromosokat dicséri a cseri vidámpark villanyhálózatának gyors bővítése. Egyik napról a másikra állították fel az oszlopokat, hogy május 1-én villanyt kaphassanak a sátrak. Nehéz műszaki problémákat oldanak meg gyorsan, rövid határidő alatt viteleznek ki munkákat. Hogy mi ösztönzi a vezetőket és a munkásokat. a műszakiakat és az alkalmazottakat? Szakonyi Gyula üzletigazgató, Horváth László osztályvezető úgy fogalmazta még: Somogy me- gye szeretete, gondjainak vállalása. L. G. VÉGIG A BALATON-PARTON MI VAN AZ ÉTLAPON? ízletes falatok, specialitások nyomában — A Mit ígér a Paprika Csárda és a Vendégűző üzlet Balatonbogláron - Nem kell várni „rajtengedélyre“ Két Jóbarát bőségtála Kistücsök? Mi tagadás, szeretjük z ínyencségeket. Nemcsak amolyan újságírói csemegére gondolunk ezzel, hanem gasztronómiai ínyencségre: ízletes, finom falatokra. Olyan különleges eledelek e, amelyeket nem minden vendéglő étlapján szerepelt tnek, hanem csak egy-egy helyen. Mert specialitások. M nt a kömlődi halászlé vagy az alföldi birkagulyás. Benne van már a szakácsok vérében az ízek és a zamatok keverésének tudománya, apáról fiúra öröklődött a főzés titka. S hírük van vele szerte az országban s világban, így csalogatják a vendéget, hogy ha egyszer megkóstolta főzt- jüket, egyen máskor is belőle. E rövid bevezető után sétára invitáljuk az olvasót: járjuk együtt be idegenforg ómra készülő Balaton-partunk néhány ismert vagy kev sbé ismert vendéglőjét, s nézzük meg, mi van az étlapon. Alig áll meg a gépkocsi a zamárdi Paprika Csárda előtt, máris ínycsiklandó illatok szállnak felénk. Benne van a paprika aromája, a pörkölt levének minden íze s a fövő hús zamata. — Ez csak a vegyespörkölt lehet... — jegyzi meg útdtár- sunk. ö már kóstolta ezt a zamárdi specialitást, két éve szerepel a csárda étlapján a különleges eledel. — Marhabelsőség az alapja, szívből, veséből, májból készül, természetesen hozzá jön még mindaz, ami a jó pörkölthöz nélkülözhetetlen — kínálja jó gazda módiára az ételt Sebők Gyula vezető. S a pörkölt valóiban finom, csúszik rá a fröccs. Kellemes, enyhén csípős, laktató, és ami ugyancsak nem hanyagolható el: olcsó. Egy adag — tarhonya — vasv burgonyakörette) — 8,70 forint. Naponta száz adagot is kimérnek belőle. Azért nem többet, mert híres a csárda másik specialitása is: a sült csirke. De a sláger azért a veevespörk'-iit. s nem lőtt még híre a déli partról, hosv bárhol is vetély társra akadt volna. Megyünk tovább, nvelvün- kön érezve a veffvespörkölt ~ét: megyünk tovább, mert híre jött viszont a balaton- s^emesi Kistücsöknek. Már maga a kömvezet is kellemes, színes napernyők védik a -erthelyiség asztalait, a belső teremben müo hűvöst sugároznak a falak. — Egy étlapot kérünk ... — szól egyikünk, s a kedves fel- szolgálónő máris hozza a menükártyát. Az étlapon ott a keresett szöveg: Ételspecialitásunk: Szemesi táska rizzsel. — A bogiári szakácsverse nyen díjat nyertünk vele — újságolja Sipos József üzletvezető, amikor asztalhoz in vitaijuk egy rövid beszélgetésre. — Megszerették, megkedvelték az emberek ... Külsőre csaknem olyan ez a szemesi táska, mint a rán- tottszelet, de sajttal van megtöltve a hús, és úgy sül ki. Ez adja meg a pikáns zamatát, s hozzá rizsköretet kínálnak, azzal az igazi. — Sajnos halunk ma nincs, de a halászlét is más módon készítjük, mint ami megszokott — mondja a főnök. A titkát azonban őrzi, hiszen nem szeretné, ha a konkur- rencia beleszólna a dolgába. Annyit azért még elárul, hogv az alapié elkészítésében van a dolog nyitja — a megtisztított. lefejezett halat egészben teszik be az edénybe, hosv főiön —, s van valami egyéb különleeesség is. — Maid kóstoliáJk meg. ha erre járnak. Vagy a másik eledelt, a somogyi tüdőleves*. V.z is saiát ötlet, elfér a szabványos tüdől^vestől. Nincs ledarálva a tüdő, hanem culvás- sz°rűen főzzük, s ecettel meg tejföllel ízesítiük. Ez is elismerést kaoott a bogiári szakácsversenyen . .. Ehhez még csak annvit: a G-kategóriás kisvendőo-ig ét'ar>ián tizenkét f£Ie étel szérűnél meg a két specialitás Valahogy így kellene másutt is. Híre-neve volt valamikor a balator bogi ári Halászkertnek, érthető, hogy a vendég visszatér — és máris menekülne kifelé a piszkos, barátságtalan helyiségből. Hiányzik a régi varázs, hiányzik a finom ételek illata. A Halászkertben hal nincs — még tart a halászati tilalom a Balatonon — hat készétel és hat frissen sült szerepel az étlapon. Pedig tavi halból is lehet halászlét főzni, vagy rántott halat készíteni, de erre nem terjed ki a vendéglő vezetőjének Panner Kálmánnak figyelme. S a tisztaságra sem, ami ugyanolyan hiba, mint a szegényes választék. Amikor megkérjük a pincért, hogy küldje asztalunkhoz a vezetőt, meg is jelenik: pecsétes, piszkos köpenyben. Degusztáló látvány. A szó szoros értelmében kellemetlenül érzi magát az ember a Halászkertben. Piszkos a helyiség, a kenyeres lány a kezében viszi ki a szelet kenyeret egv vendégnek, s amikor a MÉSZÖV munkatársa ezt szóvá teszi a vezetőnek, egv vállrándítás csupán a válasz. Érthető, hogv gyorsan búcsúzunk, s még csak nem is kívánjuk a viszontlátást. Csaba Ferenc, a balatonmá- riai Két Jóbarát vendéglő vezetője az «ételslágerről-« beszél: — Neszményi pecsenyével szolgálhatok... Ez inkább csak az Alföldön ismert, de az ínyencek másutt is nagyon szeretik. Két szelet sertéshús közé házi füstölt kolbász, sza- 'onna meg sonka kerül, pár- naszerűen összetűzzük, és így sütiük ki. lehet bélszínnel is csinálni, akkor ízletesebb... Az ára sem sok: ha csak sertéshúsból készül, körülbelül 13 forintba kerül, ha bélszínnel, akkor olyan 15—Ifi forint. Ebben a kisvendéglőben azt is elismerésre méltónak tartjuk, ho?y nem lepődnek meg, ha a vendég eevéni szájíz szerint kívánja elkészíttetni ebédtét; nhoizv megrendeli a felszolgálnál, űgv csinálja meg a szakács. Persze hozzátartozik az igazsághoz, hogy a nagy nyári forgalomban nem nagyon örülnek a vendégek különleges kívánságának sehol sem, hiszen éttermeink, vendéglőink csekély száma nem teszi lehetővé, hogy «elbabrálj anak* egy-egy étellel. — Még egy ételkülönlegességet ajánlhatok. Kóstolják meg a Két Jóbarát bőségtálat... ne tiltakozzanak, hogy Kaposváron Béke-tál az elnevezése, vonaton meg Utasellátó-tál. Ez a kétszemélyes adag halból és egyéb sült húsból készül. Két vagy három szelet hal és ugyanannyi sült hús kerül a tálra a megfelelő körítéssel. Ezek a mi specialitásaink... Jártunk még több helyen ezen a napon, hogy megnézzük mi van az étlapon. »-Most még semmi ételküiönlegesség ^nincs, jöjjenek majd a szezonban-« — invitált néhány vendég- lövezető. Sok helyen azonban még ez a biztatás sem hangzott el, mert a vezető és a szakács elégedett azzal, hogy rántott vagy sült húst meg pörköltet kínál. És az is kérdés, hogy mikor kezdődik a szezon. Az éttermek és az üzletek forgalma máris azt bizonyítja, hogy nem szabad a hivatalos »-rajtengedélyre-« várni, önállóan kell dönteni. Üj- ra a zamárdi Paprika Csárda példáját kell idéznünk: alig két hét alatt kétszázezer forintos forgalmat bonyolítottak le, májusi bevételük meghaladja majd a háromszázezer forintot, vagyis éppen annyi, mint amennyi tavaly a legnagyobb szezonban volt. Csupán a siófoki szövetkezet Balaton menti éttermeinek és eszpresszóinak a forgalma 800 000 forinttal volt magasabb áprilisban a tavalyi azonos szintnél. Mindez figyelmeztet: jönnek a vendégek, várjuk őket megfelelően felkészülve. Ízletes falatokkal, finom italokkal — magyarosan, e Folesz György—Szalai László Yámszedó'k a somogyjádi földművesszövetkezetné! Több szakértő is vizsgálta a Somogyjád és Vidéke Körzeti Fmsz 1965—66. évi iratait, az üzletek elszámolását, a leltárakat s a könyvelést Valamennyi vizsgálat azt állapította meg, hogy Nagy József, az fmsz 1-es számú vendéglőjének vezetője, Tarr Árpád áruforgalmi osztály- vezető, Kovács György megbízott főkönyvelő és Rab József, az osztopáni 4-es számú élelmiszer önkiszolgáló bolt vezetője rendszeresen csalt, sikkasztott, és ezzel jelentős kárt okoztak a társadalmi tulajdonban. Literenként 20 forint haszon Az fmsz a Nagy által vezetett italboltból látta el többi üzletét is pálinkával. Nagy és Tarr megállapodtak abban, hogy a 80 forintos vegyes pálinkát szilvapálinkaként literenként 100 forintért adják tovább, s a hasznon osztozkodnak. Ezzel a módszerrel több mint 1600 liter pálinkát továbbítottak, és 40 000 forintot tettek zsebre. A csalás leplezését Tarr vállalta magára: leltározás előtt mindig értesítette Nagyot, így módja volt az ön- leltár elvégzésére, a többlet kivételére. Tarr ezenkívül mindem esetben tagja volt a vendéglőt leltározó bizottságnak is. Érthető, hogy soha semmi hibát nem fedtek föl. Nagy ezenkívül a saiát szakállára is dolgozott. Meiszte- rics Jánostól a tapsomyi szeszfőzde vezetőiétől vásárolt — literenként 70 forintért — 255 liter pálinkát, s azt is 100 forintért mérte ki. Ezen 7650 fői intőt keresett. (Meiszterics ellen is éli árás indult, mert tavai" hiánnyal számolt el, s a pálinkát feltehetően a szeszfőzdéből lopta.) Tarr és Nanv két év alatt több mint 41 000 forinttal károsították meg a szövetkezetei. A vizsgálat csak két esztendőre teriedt ki, ők azonban már 15 éve dolgoznak együtt e-nél a szövetkezetnél A „varázsló“ főkönyvelő Gyakori vendége volt a Nagv által vezetett kocsmának Kovács György megbízott főkönyvelő. Egyik alkalommal — látva a nagykereskedelemtől érkezett árukat — így szólt az üziűtvezetőnek: — Süssünk el néhánv karton cigarettát, s a pénzt felezzük el... A könyvelést bízza rám ... El is «sütöttek« két év alatt 40 000 forint értékű dohá-y- és húsárut, s a pénzt pedig «•testvériesen« elosztották Ekkor lépett munkába Kovács. Elvarázsolta a csalás nyomait úgv. hogy ezeket a tételeket átfutó, beruházásra tatarozásra stb. körwelt-e el Noha ennek következtében valóságos dzsun veihez hasonlított az fmsz könyvelése. ellenőrök sohasem keresték ennek az okát. Tarr, a nagy organizátor Amíg le nem tartóztatták, rendszeres látogatója s jól költekező vendége volt a kaposvári szórakozóhelyeknek Tarr. Nőisimerőseinek szívesen és mindig gavallérosan fizetett. Könnyen tehette, hiszen nem az ő zsebéből fedezte kiadásait. 1963-ban az fmsz nem tudott felhasználni 61 000 forintot, amit tatarozásra, átalakításra kaptak. Tarr vállalkozott rá, hogy a pénzt átmenti a következő évre. Szerzett egy kőművest, akit megbíztak különféle munkákkal, és a pénzt is kiutalták a nevére. Felvételkor azonban Tarr is megjelent, elkérte a pénzt, és ebből 40 000 forintot a maga nevére a sonjogyjádi takarékba tett. Innen vette ki apránként, fizette a munkát, s már 1964 novemberében azt jelentette, hogy mindennel elkészültek (noha egyes munkákat el sem kezdtek). Ezt ő és a szövetkezet elnöke igazolta, a MÉSZÖV műszaki ellenőre. Urbán László viszont nem ellenőrizte a munkáikat. A takarékkönyvi bejegyzések azonban mást mutattak. Tarr még 1965-ben is szedegetett ki pénzt, a kamatot zsebre tette, 24 800 forinttal nem tudott elszámolni. Családi élelmezés a boltból Mindezek után elképzelhető, mennyire törődtek a vagyonvédelemmel a Somogyjád és Vidéke Körzeti Fmsz-nél. Urbán László, a MÉSZÖV műszaki ellenőre a hibák jelentése helyett hamis számlák szerzésével foglalkozott. Somogyiadhoz tartozott a Rab József vezette, családi alapon működő osztopáni ön- kiszolgáló élelmiszerbolt is. Rab innen élelmezte — persze térítés nélkül — héttagú családiát. s a leánya lakodalmára 5000 forint értékű árut vitt haza ingyen. A nagykereskedelemtől kapott áruk egy részével nem terhelte be az üzletet, termelőktől árut vásárolt, s azt felárral értékesítette. Hogy leltározásikor a hiányt leleplezze, az üres ci- garettás kartonokat sértetlennek tüntette föl. a szövetkezet elnöke, Berdán Sándor pedig kételkedés nélkül elhitte szavait. Mire leleplezték, Rab 36 000 forint kárt okozott. Valamennyien birásáe előtt felelnek méla visszaélésükért, illetve mulasztásukért. Szalai László
