Somogyi Néplap, 1967. április (24. évfolyam, 78-102. szám)

1967-04-16 / 90. szám

som on vi f«»' a? 4 Vasárnap, 1967. április 18. SZOLGÁLTATÓRÉSZLEG ÉPÜL CSURGÓN Jetben Befejezéshez közeledik az új szolgáltatórészleg építése Csurgón. A Napsugár Ktsz Oben az épü­li hat részleget helyez el. Az épületet május l"én adják át fen Töltetesanek. MAGYAROS VACSORAVERSENY Hasznos a vállalatnak, hasznos a vendégeknek is Röviden így lehetne össze-1 zéttje a Rátfai József vezet­foglalni annak a több hétig tartó magyaros vacsoraver­senynek a tanulságait, ame­lyet a Vendéglátó Vállalat rendezett melegkonyhás üz­letei között. Szinte valameny- nyi vendéglőben olyan gaz­dag választékot kínáltak, olyan szervírozást, felszolgá­lást produkáltak, ami azt bi­zonyítja: még a jelenlegi korszerűtlen körülményele kö­zött is többre képesek, ha vezetők és beosztottak egy kicsit jobban, körültekintőb­ben végzik munkájukat. ÚJDONSÁGOK ÉS LEMÁSOLT RECEPTEK Amikor a vállalat vezetői meghirdették ezt a vetélke­dőt, azt tűzték ki célul, il­letve föltételül, hogy a rész­vevők olyan olcsó s napon­ta készíthető, magyaros ízű ételekkel pályázzanak, ame­lyek a használatban levő re­ceptkönyvekben nem szerepel­nek. Azok a vendégek, akik ko­rábban arról panaszkodtak, hogy néhány kisvendéglő ét­lapja »sokszorosítva.« készül, s hetekig nincs rajta válto­zás, most tapasztalhatták: a legtöbb szakács eddig nem hasznosította képességeit megfelelően — ez a vezetők hibája is —, nem törekedett arra, hogy a vendéglők konyháit különleges ételek­kel tegyék ismertté, von­zóvá. Ugyanis a versenyeken több olyan olcsó, jó ízű. igazán magyaros ételt készí­tettek, s ezek annyira meg­nyerték a meghívott vendé­gek tetszését, hogy azóta is igénylik. Csak néhányat ezek közül: tarnóczai töltött őz felsál, körtönyés leves, gur- gyesz pörkölt, ormánsági töl­tött dagadó, tordai töltöttlcá- poszta, májjal bélelt sertés­borda, vajas mandulás töl­tött ponty stb. De azt is lehetett tapasz­talni, hogy egyikét helyen a receptkönyvekben levő étele­ket készítették el, »másolták le«, csupán az elnevezést vál­toztatták meg, ELSŐ AZ IPAR te Aranybika, a harmadik pedig a Schwarcz József ve­zette Erzsébet Kisvendéglő lett ugyancsak ízletes, ma­gyaros ételkülönlegességeivel. Részt vett a versenyben a Béke Étterem kollektívája is Zsugovlts István üzletvezető és Peregi István konyhaye- zető irányításával. A zsűri egyöntetű véleménye szerint osztályon felüli színvonalú, bármelyik fővárosi étterem­nek is becsületére Váló vá­lasztékot, szervírozást és fel­szolgálást produkáltak, és ami fontos, hogy nemcsak a zsűrinek, hanem az étterem valamennyi vendégének. Mi­vel az 6 adottságaik jóval kedvezőbbek a kisvendéglők­nél, a zsűri javasolta, hogy a vállalat - vezetősége részesít­se az éttermet külön juta­lomban. ÉRDEMES GYAKRABBAN MEGRENDEZNI A versenyen nemcsak az üzletvezetők és a szakácsok, hanem a felszolgálók is ar­ról adtak számot, hogy jól Belvíz nehezíti a mezei -munkákat a uarcsí jái ismerik szakmájukat. Ezért a zsűri öt felszolgálót: Vámo­si Jánost, Danlcn Jánost, Kuhl Sebestyént, Németh La­jost és Miseta Lászlót dicsé­retben részesítette. A múlt esztendőben a Vendéglátó Vállalatnál a sa­ját készítésű ételek forgal­ma 2,5 százalékkal esett visz- sza. Hogy ezen változtassa­nak, azért rendezték meg a magyaros vacsoraversenyt. Hasznos volt ez az ötlet, amit mutat az is, hogy a verseny idején készített éte­lekből több mint 2000 ada­got adtak el, s a Béke Ette-1 rém egyetlen nap alatt 18 000 forintos forgalmat ért el. Ételből néldául tízszeresét adta el, mint más napokon. Végül ennek Is köszönhető, hogy a vállalat első negyed­évi saját készítésű ételforgal­mi tervét 100,2 százalékra teljesítette. Hasznos volt tehát a ver­seny a vállalatnak és a vendégeknek is, mert olcsó, különleges, magyaros ízű éte­lekkel ismerkedtek meg. A vállalat most azt tervezi, hogy a legjobban sikerül ételekből hamarosan bemu­tatót rendez a Béke Étterem­ben. Szalai László Amióta jó az idő, napról napra népesebb a határ. Ezt látni csaknem az egész me­gyében, s ezért is szembetűnő, nogy a barcsi járás közös gazdaságainak többségében vi­szonylag elmaradtak az idő­szerű munkákkal. Az az oka ennek, hogy a Dráva mentén sok helyütt víz alatt állnak a szántóföldek, rétek és lege­lők: a belvíz jókora területen lehetetlenné teszi a szántás- ,’etést, de még a gépi műtrá­gyaszórást is. Vas Lajos, a já- ási tanács mezőgazdasági osztályvezetője elmondotta — és erről magunk is meggyő­ződhettünk, hogy a Drávától Szülök és Csokonyavisonta vo­naláig nagyon hátráltatja a mezei munkákat a belvíz. A mezőgazdasági osztály ve­zetőjétől megtudtuk, hogy a vízállások miatt a 22 000 hold­ból csak 19 000 holdon végez­tek fej trágyázást. Barcs és Bolhó határában mintegy 3000 holdra repülőgépről szórták a műtrágyát. Tavaszi szántásra 3300 holdon, az előirányzott területnek mintegy egyötödén került sór, s a pillangósok­nak négyötödét — 2000 holdat — vetették el. A vetést hát­ráltatta az is, hogy egynémely tsz-be (például a darányi Oj Életbe) késve érkezett meg a lucernamag. A zabvetést be­fejezték. Az idén 820 holdon, a tavalyinál 220 holddal na­gyobb területen termelik ezt a gabonafélét. így jobb vetés­forgót biztosíthatnak és bősé­gesebb abrakmennyiség áll majd a növekvő lóállomány rendelkezésére. Tavaszi is- tállótrágyázási előirányzatuk­nak több mint a felét teljesí­tették. A sok belvíz miatt a tervezetthez képest nagyon keveset vegyszereztek. Előhaj­tatott burgonyát mintegy 600 holdon ültettek ki a hét köze­péig a csaknem 5000 holdnyi előirányzatból. Ez a munka főként Homokszentgyörgyön, Kálmáncsán, Szulokban és Barcson folyik gyors ütem­ben. A cukorrépavetéssel 200 holdnál tartanak, s ez alig több mint egyharmada a ter­vezettnek. Lemaradásuk ért­hető, hiszen a Drávámén ti Egyetértés Tsz-ben, ahol a legtöbb — 250 hold — cukor­répát termelik az idén, a bel­vizektől nem tudnak rámen­ni a kijelölt táblákra. Most még nagymértékben fékezi a mezei munkákat az említett természeti körülmény, de úgy számolnak, hogy a jö vő héten — ha addig nem-sik az eső — teljes lendüle- et vesznek a tavaszi munkák. Jó lenne, ha addig a hiányzó .'itrogénműtrágyát is meg- apnák a szövetkezetek, hogy :z se hátráltassa őket, ha be nksrják pótolni lemaradásu­kat. H. F. Hatszáz mázsa szőlőtermést vár a társulás (Tudósítónktól.) 1964. január 1-én alakul; meg a csornai, a szabadi, a kercseligeti és a nagyberki termelőszövetkezet Pannónia szőlőtársulása. Azóta Kisgát- pusztán 100 holdon telepítet­tek Pannónia kincse szőlőt. Bár az első telepítés is csak 1969-ben fordul termőre, már a múlt évben 120 mázsa s:ő- lőt szüreteltek. Ezenkívül vesszőt és oltványt értékesítet­tek. így a társulásba tömörült szövetkezeteknek összesen 100 000 forintot fizethettek. Jelenleg is nagy munkák folynak. Pótolják a kiveszett alanyokat, végzik a zöld-, az ékoltást, az oltványiskolázást; már befejezték a metszést. Az ötven nő- és tíz férfidolgozó sokat tesz azért, hogy mielőbb megismerje... az ország hatá­rain belül és túl az új szöiő- fajtát. Sok fiatal talált itt munkaalkalmat. A nődolgozók átlagéletkora 20—22 év, az át­lagkeresetük pedig 900—1200 forint. Csaknem kivétel nőikül beiratkoztak a kétéves szak­munkásképző tanfolyamra. A társulás a harmadik öt­éves tervben újabb 150 hold szőlőt telepít. Ebből 35—40 holdat ez év őszére ütemezi,sk. A terület 50 százalékára Pan­nónia kincsét, a másik felére Cardinál fajtát ültetnek. Ez utóbbi Kaliforniából szárma­zik, és .Franciaországon keresz­tül került Balatonbogüárra, il­letve az itteni állami gazdaság­tól a társuláshoz. Bírnak ab­ban, hogy az idén, ha az idő­járás kedvez, már 600 mázsa szőlőtermést szüretelhetnek. Tolmács az akiaiáskában VARQAB ET UTAK. Ezerfelé ágaz- is. Ha nem tudok róla, talán VENDÉGLŐ A zsűri — amelyben Bár­dos Kálmán, a kereskedelmi tanulóiskola igazgatója, Nei- chel Lajos, az ÁKF megyei vezetője és a vállalat szak­emberei foglaltak helyet — az első díjat az Ipar Ven­déglő vezetőjének, Kóródi Gyulának és Schiffer Lajos­áé szakácsnőnek ítélte oda. Közös munkával érték el, hogy az általuk készített va­lamennyi étel — körtönyés leves, gurgyesz pörkölt, ke­celi göngyölt dagadó — ol­csóság. magyarosság, újszerű ség stb. tekintetében maga­san felülmúlta a többit. A verseny második helye­nak, kanyarog­_______ nak, keresztezik e gymást. Hol lankásan, hol meredeken — de mindegyik valamilyen cél felé szálad. Olyanok, mint az emberi sorsok. Talán ezért szoktuk úgy mondani: életút... (Négy évvel ezelőtt a közgyűlés egyhangúlag fogadta el Szálai István elnök lemondását. Egyet­értőén emelkedtek ma­gasba a kezek a csurgói Búzakalász Tsz zárszám­adásán. Az okot ma már nehezen lehetne kibogoz­ni. Talán jobbat vártak az emberek ... A múlt évet záró köz­gyűlésen ez a kis közösség ismét elnököt választott. A kezek, mint akkor, is­mét fellendültek. Akkor az elbocsátás, most a visszahívás mozdulata volt ez. Egy kis kitérő, egy vargabetű után is­mét Szalui István vállára került az irányítás gond­ja ■• ■) akkor, AZ ÉLETŰT, hat­vannégyben, ___ öt év után, k anyarodott egyet. — Lehet, hogy egy kicsit fáradt voltam, lehet, hogy egy kicsit keserű is —, alig észrevehetően megvonja a vállát, mint aki már nem emlékszik, vagy nem akar emlékezni pontosan azokra az időkre. Volt — elmúlt. Azóta és főként most ezer más a gondolat, ami foglal­koztatja, kitölti napját és nemegyszer a fél éjszakáját nem is említi, hogy akkor megfordult a fejében: elmegy a faluból. — Hívtak máshova... De aztán nem mentem. Neki­álltam trak torozni. — Nem volt furcsa, szokat­lan? — Szokatlan? — kérdezi vissza elgondolkodva. — Nem hiszem. Könnyebb volt. Dol­gozni akartam. És nemegy­szer végeztem el annyit, mint két másik trak tor 95. Pontosan idézi a hónapot, 1964 májusában 4862,50 fo­rintot keresett. — Nemegyszer reggel há­romkor kezdtem, és este ti­zenegykor álltam ki. Ilyen keresetet rövidebb munka­idővel nem lehet elérni... — És a szövetkezet hely­zete? — Hm... Láttam én a bajt. Egyetlenegyszer szóltam is. De hát hiába. Nem mon­dom, fájt. Mert azért az em­ber öt év alatt sok mindent tett. Biztosan volt, amit rosz- szul is —, de a többség azért nem az volt. És fokozatosan pusztulni látni, ami jó volt. Hogy magyarázzam ...? Ne­kem ez nehéz volt. (Mert az emberek job­bat vártak, — de nem következett jobb. Mér­leghiány — dotáció. Újabb mérleghiány. És a borítékban mindig keve­sebb, kevesebb a pénz...) — Egyszer a Nagy úton — úgy aratás után — szántottam egy táblát. Szénát hordtak az emberek. Mikor egy vo­nalba értek velem, kalapot emeltek,.. Ha nem így történik — hi­szen messze voltak egymás­tól —, nem marad meg ben­ne ez a villanásnyi jel. De akkor, ott a traktoron szem- beötlött ez az apróság. A kalapemelés a magyar embernél egyben a tisztelet- adás jele is ... — Aztán már a múlt érv második felétől jöttek hoz­zám. Gyere vissza elnöknek Pista ... Hallottam. mikor mondták: ez kell nekünk, ez azért csak fizetett valamit. Persze először hallani sem akartam róla. — Miért? — A traktorozás nyugodt élet. Az embernek egy felada­ta van: minél jobban elvé­gezni a munkát. Egy elnök­nek? Hajaj! Éjjel-nappal gondolkodni kell, miből le­gyen valami. És mind hangosabb és han­gosabb lett a kívánság. Rá­gódott. Egy úttól áttérni a másikra — nem megy meg­rázkódtatás nélkül. Még ak­kor se, ha az ember saját akarata szerint teszi. És most. mikor már megszokta, meg­találta a helyét, nyugalmát ezen az úton, most vissza? — Igen, vissza. Nem tehet­tem mást. Talán csak egy­két ember volt, aki nem akarta. Mindenki erre kért. (Szálai István vezetésé­vel új bérezési forma ho­nosodott meg a Búzaka­lászban. Bevezették a havi negyvenforintos ga­rantált javadalmazást. Most fizetnek harmad­szor. És másként indult meg, másként megy o munka. Az emberek szá­molnak, tudják, ha ezt és ezt elvégzem ma, eny- nyit és ennyi keresek. És nem kell különösen biz­tatni, kérni és mint ré­gen, nemegyszer könyö­rögni.) — Egy kicsit most nehéz nekem. Hiszen megkötött szerződéseket, nagyjából ki­alakult gazdálkodási formát vettem át. Tehát a lehetőség eléggé korlátozott. És a hiba az, hogy gyengén állunk be­vétellel. De keresni kellett, hogy mégis mi az, amit tenni le­het a mostani formák kö­zött. — Körülnéztem a jószágok körül. A hízóállomány meg­felelő. Kiválasztottunk 21 bikanevelő tehenet, ötöt már vettünk, és még ötöt aka­runk vásárolni. Ügy beszél­gettük, hogy legyen negy­ven, és ha évente csak húsz bikát számolok, az is félmil­lió forint bevétel... Aztán beindítjuk mint melléküzemet a drótfonást. Három fuvarost adtunk a községi tanácsnak. Ez is havonta húszezer fo­rint. Számolgattuk, ha a ha­vonta kifizetésre kerülő nyolcvanezer forintnak csak a fele bejön így, akkor nem lesz probléma. . Aztán az idén végrehajtan­dó teljes gépesítésről, távo­labbi tervekről beszél. Mert a tennivaló rengeteg. »Egy elnöknek éjjel-nappal gondolkodni kell, hogy mi­ből mit lehet csinálni...« ( I És az életút 1 VARGABETŰ, i ide ka.nyaro­: _______________ dot! vissza. V örös Márta Egy aktatáskában elfér leg­újabb exportcikkünk, az ide­genvezetői tolmácskészülék, amelyet az Elektromechani­kai Vállalat készített. Az Orion táskarádió nagyságú adóberendezéstől 15—29 mé­ter távolságra levő turisták egy fél szemüvegtok nagysá­gú felvevő készülékükkel anyanyelvükön hallgathatják az idegenvezető vagy tol­mács magvarázatát. Képün­kön: Tóth János technikus »betölti a táskát«, elhelyezi az aktatáskában a tolmácské­szülék alkatrészeit. — Édességek — erj »ruhá­ban.« Bizonyára sokaknak oko­zott kellemes meglepetést az Opera, a Randevú vagy a Bo­hém díszdoboz. Az Ízlésesen cso­magolt szép formának megfeleld a tartalom is; krémmeggy és desszertkülönlegesség van a do­bozokban. Újdonság a 15 dekás csokoládézselé is. Megjelent a Terefere család új tagja, a kó­kuszos teasütemény. ■£p.anz rlavac) 9 U D fiPfJ T fölvesz esztergályos, marós, villanyhegesztő szakmunkásokat. Térítéses vasúti jegyet és szállást biztositunk. Je­lentkezés: levélben Bu­dapest, VIII., Vajda Pé­ter u. 10. munkaerő­gazdálkodás. (3258)

Next

/
Thumbnails
Contents