Somogyi Néplap, 1967. április (24. évfolyam, 78-102. szám)

1967-04-11 / 85. szám

Kedd, 1967. április 11. 3 SOMOGTI NÉPI) A# Jobbat akart, mégis magára maradt A Somogy megyei termelő­szövetkezetek kaposvári ta­nácskozásán a beszámolóban hangzottak el ezek a monda­tok: «-A termelőszövet kezetek­nél allcalmazásra kerülő kor­szerű munkadíjazási rendszer, a munkadijalap kidolgozása most van folyamatban. Beve­zetése az új tsz-törvény meg­jelenése után folyamatosan történik. A megyében első­ként a barcsi járás közös gaz­daságaiban alkalmazzák kí­sérletképpen a munkadijala- pot­Jó példák a megyében Az eddiginél rendszerezet­tebb és igazságosabb munka- díjazási forma ezután terjed majd el a megye termelőszö­vetkezeteiben. Hogy előnyö­sebb lesz, mint a hagyomá­nyos munkaegység-jóváírás, azt az is garantálja, hogy ahol eddig így díjazták a munkákat, elégedettek voltak vele a tagok. Megyénkben is egyre több olyan szövetkezetét találunk, ahol már néhány évvel ezelőtt szakítottak a munkaegység-rendszerrel, s helyette garantált pénzdíja­zást vezettek be. Vegyük akár a kapolyi, a darányi vagy a barcsi példát, mindenütt azt látjuk, hogy az ésszerű díja­zás bevezetése óta jobban bol­dogulnak a munkákkal. Nem véletlen tehát, hogy országo­san az érdeklődés középpont­jába került, és most dolgoz­zák ki a munkadíjalapból ere­dő, készpénzes elszámolást. A módszer bevezetése tovább­ra is lehetővé teszi, hogy a termelőszövetkezeti tagok a végzett munka arányában természetbeli javakhoz juthas­sanak a háztáji termésen kí­vül is. Az a természetes, ész­szerű és célszerű, ha a lehető­ségektől függően minél több közös ^gazdaság nyúl majd eh­hez a módszerhez. S a barcsi járdában nem is lesz nehéz ennek a díjazásnak a beveze­tése, hiszen itt a szövetkeze­tek többségének tekintélyes tartalékai vannak. A barcsi Vörös Csillagban, a homoäc- saentgyörgyi Zöldmezőben, a darányi Űj Életben, a Drá­vámén ti Egyetértésben már készpénzfizetést kapnak a ta­gok. Mégsem mindenütt egy­szerű ennek a folyamatnak az elterjesztése. Akad gazdaság, ahol az elnök magára marad, ha ezt az ügyet akarja szor­galmazni. Nehezen érthető az ellenállás, hiszen közérdekű, közhasznú ügyről van szó. Azok sem szóltak, akik javasolták — Több fiatalra lenne szük­sége termelőszövetkezetünk­nek, mint amennyi jelenleg dolgozik — mondta nemrég Antal Lajos, a csokonyavison- tai Rákóczi Tsz elnöke — Sok fiatal jár el a közeli er­dészethez, az állami gazdaság üzemegységébe. És miért? Mert ott készpénzzel fizetnek nekik. Pedig évről évre szé­pül a mi falunk, a művelő­dési, szórakozási lehetőség is egyre jobb lesz. Ezért gondol­tak, hogy mi is pónzesi- tünk... Így gondolták, be is akar­ták vezetni az űj rounkadíja- zási rendszert, csakhogy meg­feneklett a kezdeményezés. Korábban az emberek egyre- másra állították meg az elnö­köt a határban, és azt kérdez­ték, miért nem lehet Csoko- nyavisontán is úgy díjazni a munkákat, mint Barcson vagy Darányban? A munkaegység helyett munkanormát megha­tározni, és előre megállapított pénzösszeget adni? A kérés indokolt volt, összedúgták hát a fejüket a vezetők, s hosszú «síék fáradságos munkájával kidolgozták a normákat, a fi­zetendő díjtételeket úgy, aho­gyan azt a helyi körülmények megkívánták és a lehetőségek megengedték. A tizenöt tagú vezetőség egyetértett a tervezettel, te­hát az elnök nyugodt lelkiis­merettel hívhatta össze a köz­gyűlést ebben az ügyben, és álihatott a tagság elé, hogy tessék: itt van, amiből min­denkinek haszna lesz, fogad­ják el a javaslatot. És ekkor következett a csalódás: — Elutasították a tervezetet. Senld sem mondta, hogy jó lesz, fogadjuk él. Azok sem, akik korábban kérték, hogy így díjazzunk, de a vezetőségi tagok sem, akik pedig előző­leg mindannyian egyetértettek az új módszerrel és azzal is, hogy vezessük be. Így marad­tam magamra — mondja ke­serű szájízzel Antal Lajos. Pedig az elnök most is hangsúlyozza: azoknak volt igazuk, akik annak idején a barcsi és a darányi példa kö­vetését sürgették, még ha ezt a véleményüket a közgyűlésen már nem merték is elmonda­ni. Egy lépés előre Az elnök egyelőre magára maradt a munkadíjazási ter­vezettel, de egy lépést mégis megtettek: a traktorosoknak az idén először nem munka­egységet, hanem készpénzt fi­zetnek a végzett munkáért. A gépállomási tarifát vették alapul, ahhoz igazították a szövetkezeti díjtételeket. In­nen már rövid úton eljuthat­nak odáig, hogy az egész szö­vetkezetben készpénzzel díjaz­zák az embereket De ehhez mindenkinek azok mellé kell állnia, akik a jobbat akarják, s mernek kezdeményezni. Hemesx Ferenc A 13. HAVI FIZETÉS a resti dolgozóinak Nemrég adtunk hirt arról, hogy az Utasellátó kaposvári üzlete a Budapesten meg­rendezett büfé-árubemutatón első dijat nyert Egy újabb kellemes hír: a resti dolgo­zói a napokban egyhónapi fi­zetésnek megfelelő nyereség­részesedést kaptak. Az Utas­ellátó üzletei közül a kapos­vári osztotta a legtöbb nye­reségrészesedést A termelési tanácskozáson Preller Antal üzíletvezettő el­mondotta, a jó eredményt egyrészt azért sikerült elérni, mert jól kihasználták azokat a lehetőségeket, amelyeket az új gazdasági mechanizmusra való felkészülés során a központtól kaptak, másrészt a resti dolgozói megértették, hogy mindenkinek helyt kell állnia a maga posztján. Nőtt a választék ételben és italban egyaránt. Főként sok­féle üdítő italt adtak el. Ja­vult a kiszolgálás is. Rugal­masak voltak a nyersanyagbe­szerzésben: ott vásároltak, ahol a legolcsóbb és a leg­jobb minőségű árut kapták. Áruszállítási szerződést kö­töttek a mezőcsokonyai ter­melőszövetkezettel, 8 az bő­ven ellátta a konyhát meg­felelő termékkel. A termelési tanácskozáson a feladatokról is szó esett. A resti dolgozói munkaversenyt indítottak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére. Már a büféáru-bemutatón el­ért siker után hamarosan ki­hívták versenyre a hozzájuk hasonló üzemeket, Az eddigi értesülések szerint a kapos­vári resti versenytársai a miskolci, a debreceni, a szombathelyi, a székesfehér­vári, a nyíregyházi és a bé­késcsabai Utasellátók lesz­nek. VERSENYBEN AZ ÉPÍTÉSVEZETŐSÉGEK Együtt, egymást segítve A legnagyobb feladatra Siófokon vállalkoztak A szocialista főépítésveze­tőség cím megszerzéséért mindenkinek egy emberként kell dolgoznia az ÉM So­mogy megyei Állami Építő­ipari Vállalat siófoki fő-épí­tésvezetőségén. A felajánlá­sok azonban annyit érnek, amennyi megvalósul belő­lük. Tudják ezt Siófokon is, ezért küldték el Szecsei Ede fő-építésvezetőt a válla­lat központjába, hogy 'a za­vartalan munkát szocialista szerződésekkel biztosítsa. Ezekben a vállalat osztá­lyai vállalták, hogy mindent határidőre megadnak az építőknek. A munkások vál­lalták, hogy jó minőségijén, a tervezettnél előbb fölépite- nek tizenöt létesítményt. Ko­rábban be akarják fejezni pi. a siófoki kasok szorgalmára annál in­kább. — ,A mi célunk az. hogy minél előbb átadjuk az épü­leteket — mondja Badics Sándor, a vállalat főmérnö­ke. — Az új gazdasági me­chanizmus szele már érződik az építőiparban. Hiszen mi az építkezések költségeire a fedezetet kétszázalékos ka­mattal kapjuk a Beruházási Banktól. Ha előbb átadjuk az épületet, kevesebb kama­tot kell fizetnünk. Ezért dolgozik mindenki egy emberként. Hiszen a fő­építésvezetőségek csak úgy tudnak eredményt felmutatni, ha szíwel-lélekkel dolgoznak a brigádok. A brigádok pe­dig" csak akkor tudnak jó minőségű munkát végezni, ha minden föltételt biztosita­építését, előre ho^tóíTL^ríS nak neMk" Ez máraz foki kórház építőmesteri munkáit stb. A versenyért a többi építésvezetőség is meg­teszi a magáét — a siófokiak versenyre szólították a vál­lalat valamennyi fő-építósve- zetőségét —, jól szervezett, lelkiismeretes munkát végez­nek, hogy határidő, előtt át­adhassák az AKÖV-telepet, az északnyugati városrész néhány házát A vállalások és a feladatok láncszemként kapcsolódnak egymásba. Hiszen hiába akarnak határidő előtt átad­ni épületet a brigádok, ha nem megfelelő az anyagéiig tás. Amit pedig csak maguk a munkások tudnak megten­ni, az a munkaidő és a gé­pek jobb kihasználása, a ta­karékos anyaggazdálkodás. A verseny első eredményei már a negyedévi terv teljesítésé­nél megmutatkoztak: a vál­lalat — a tavalyinál maga­sabb — első negyedévi ter­vét mintegy öt-hatmillió fo­rinttal túlteljesítette. A sió­foki fő-építésvezetőség ebből egymillió forinttal vette ki a részét. Szép eredmény. S ezt nem lehet csupán az időjárás javára írni. A mun­ópítésvezetőségek és a fő-épí­tésvezetőségek feladata: ők gondoskodnak az anyagról, s ők irányítják a gépeket is. Ezért kell az egész vállalat kollektívájának a verseny szellemében dolgozni, hiszen — ahogyan az első negyed­évben is tapasztalhatták — csak a közös munka hozza meg gyümölcsét. Az év hát­ralevő részében is ilyen gör­dülékenyen kell dolgozniuk. — Amit elkezdtünk, azt szeretnénk végigcsinálni — vélekedik a főmérnök. — Mi sokat várunk az emberektől, s tudjuk, hogy ők is sokat várnak tőlünk. A közös munka eredménye pedig nem marad el. Együtt, egymást segítve nagy fel­adatokat hajthatnak végre. 6 K. L Sokan jelentkeztek tiszti iskolára A tiszti iskolára jelentkezés, a felvételi vizsgák első tapaszta­latairól tájékoztatták az MTI munkatársát az Egyesített Tiszti Is­kola parancsnokságán. Elmondták, hogy ax iskola iránt az előző évihez képest fokozódott az érdeklődés: kétszer annyi fiatal jelent­kezett, mint ahányat fel tudnak venni. Örvendetes, hogy a pályá­zók több mint 50 százaléka fizikai dolgozók gyermeke, s közöt­tük is sokan vannak termelőszövetkezetekben, állami gazdaságok­ban dolgozó szülők fiai« A felvételi vizsgák április 22-ig tartanak. A vizsgák befejezése után összesítik a jelöltek eredményeit, s az elért pontszám dönti el a felvételt, akárcsak más felsőfokú oktatási intézményekben. Tojástermelő szakcsoport F elsőmocsoládon (Tudósítónktól.) Felsőmocsoládon min derűd tiszteli és becsüli Boksái La­jost, ó bizonyította be elő­ször a faluban, hogy a ház­táji gazdaságban zárt he­lyen tartott baromfinál Is növelhető a tojás termelés. A múlt év szeptemberében kezdett tojást adni a 110 tyűk Vityapuszta öröme (l.) MIÉRT VAN A SZÓNAK HITELE? Az egykori még mindig feszes tartású ember. Idős Nagy Lászlónak hívják, most töltötte be a het­venedik életévét. — Maga elhiszi? Sodorint egyet a bajuszán, csák azután felel: — Már miért ne hinném! — Ügy tudom, sokszor ígér­ték már.., — Hát az szentség! Ígérte ezt kérem mindenki. Ezt a né­pet a múltban mindig csak ígéretekkel fizették ki. A gróf például minden választás előtt megígérte... — Akkor is elhitte? — Egy fenét, kérem! Tudta azt mindenki, hogy a voksok- ért ígérni szoktak. Mindenki tisztában volt ezzel... — Most miért hiszi el? — Hogyan mondjam én ezt magának? Igaznak tar­tom a szót, ezért hiszem. A gazdaság igazgatójától hallot­tam. És az az ember nem szokott játszani a szavával... A hír, amit elhisz idős Nagy László: utat kap Vityapuszta. A hírt Juhász Sándor kerü­letvezető hozta a pusztára. Délután öt órakor ért haza, először a felségének és a gyerekeinek mondta el, majd Muzsi Józsefnek és Hor­váth Istvánnak. Égv árával később a puszta minden la­kója tudta, hogy ebben az év­ben meglesz az út. Szitál az eső. Csúnya, ra­gadós sártenger borítja a pusztát. A hírnök és a tanító kalauzol. Csöndes szavú, sűrű ember a tanító, öt éve jött ide. önként. Megtudta, hogy nincs tanító Vityán. Beadott egy kérelmet, és egy hét múl­va itt volt. Azóta évente két­szer megy el innét. Egyszer értekezletre és egyszer sza­badságra. Megkötött itt, azt mondja, könnyű volt gyökeret ereszteni. Idézem a szavait: — Melegszívű, szorgalmas embe­rek élnek ezen a pusztán. Én nagyon jól érzem itt magam. És ha elkészül az út!... Tud­ja, hányszor kellett nekem kérvényt írnom? Tüttő sógor az egyik tanácstagunk, jött az hozzám minden héten. Talán nincs is olyan szerv, ahova ne írtunk volna. Levelezésben álltunk mi minden miniszté­riummal. Csak jött a Tüttő bácsi, és rám kopogott: Ide figyeljen, tanító sógor — mert akit tisztel, azt csak így szó­lítja — ezek a sógorok biztat­nak bennünket, írjunk nekik még egy levelet. Így kevered­tünk mi sógorságba a Népsza­badsággal és a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériummal. Én már régen nem hittem, hogy lesz út, de muszáj volt írnom, mert Tüttő bácsi ki­tartása előtt fejet kellett haj­tani ... A kerületvezető harsogó életkedvű, nagy darab ember. Körbevezet az istállókhoz, megmutatja a borjűnevelőt, a gépműhelyt Lesótáltat az utolsó házhoz, ahol már kez­dődik a határ, és ellátni a mélykúti a Téli zöld, a Csö­pögés és a Mércéi földekre. Lávv haj latú dombok és völ­gyek váltják egymást Észa­kion hatalmas gyümölcsös zár­ja le a látóhatárt. Ugye, szép? — kérdezi a szemével, de amikor megszólal, ezt mondja: — Ez van. Tavasztól őszig szebb itt, mint a paradicsom­ban. De ahogy bejön az első eső... Az irodában folytatjuk a beszélgetést. Modem bútorok, világos tárgyalóasztal, szép szőnyegek és a falakon Sziny- nyei- és Hoilósy-csendóletek. Három iroda van egymás mellett: a kerüle tvezetöé, az adminisztrátoroké és a bérel­számolóké. Statisztikákból, kűmífta fá­sokból sorolják a puszta ada­tait: összesen hatvankét csa­lád négyszázhetven tagja él itt Kétszáz gyerek és kétszáz- »I hetven felnőtt. A két tanter­mes iskolában két pedagógus tanít hetvennyolc gyereket A felnőtt lakosság — két sze­mély kivételével — az állami gazdaságban dolgozik. Állan­dó munkája van; huszonhá­rom fcratorosnak, tizennyolc tehenésznek, tíz növendékmar- ha-gondozónak, egy tizenhat tagú gyümölcsös brigádnak és tizenhat rakodó-, illetve gya­logos munkásnak. Az időszaki dolgozók létszáma hetven főre tehető. Hat nyugdíjas és hu­szonhárom kiváló dolgozója vsn a pusztának. A gyümöl­csösben dolgozó brigád most nyerte ei másodszor a szocia­lista brigád rímet A teljességhez tartozik még, hogy szép művelődési otthona, könyvtára, jó futballcsapata, vegyesboltja és italboltja is van a pusztának. A bolt min­den második napon kap friss kenyeret. A művelődési ott­honban havonta rendeznek ze­nés összejövetelt. A kultúrcso- port évente négy színdarabot játszik. Most legutóbb egy Szigligeti-vígjátékot adtak élő. Két család kivételével minden­ki katolikus vallású. Templom­ba öt-hat éve senki se jár. Az iskola hátsó tantermében áll az oltár. Senki se tudja megmon­dani, hogy mikor használták utoljára misézéshez. Teremi József éjjeliőr. Az indoklás: — Más lett ez a pusztai nép. Az életen kívül az érte­lem is változott, A pusztái emberek gyerekei közül öten érettségiztek, tízen szereztek szakmunkás-bizonyítványt. Ágh József fiából mérnök, Te­remi József fiából pedig tanító lett. Mindenki büszke rájuk. Teremi József éjjeliőrrel a bolt előtt találkoztunk. Négy gyereke közül a másik fia szerelő lett, a két leány férj­nél van. Teremd József ezen a pusztán volt cseléd, kocsis­ként szolgált Elégedett a sor­sával, azt mondja, mindent el­ért, amit akart — Először én is házat akar­tam. Saját otthont a csalá­domnak. Meglett. De nem csak nekem, hanem minden­kinek. Egyszerre épült ez a sor... És a gyermekeimből is embemyi emberek lettek. Csak örömöt hoznak a családnak... Teremi Józsefnek az a fel­adata, hogy vigyázzon a köz vagyonára. Megkérdezem tő­le, hogy mikor loptak utoljá­ra a pusztán. Ezt mondja: — Nem is tudom pontosan. Van annak tán egy éve is Nem kótyavetyéli el itt senki a becsületét... Németh Sándor (Folytatjuk) az erre a célra átalakított zárt helyiségben. A téli hó­napokban fűtött nekik. Ä múlt év szeptembere óta 15 000 tojást adott el az fmsz-nék. A téli hónapokban volt olyan nap, amikor az állomány 85 százaléka jutal­mazta tojással a szakszerű gondozást, takarmányozást. A faluból és a környékről gyakran érkeztek vendégek Baksai Lajoshoz. Az érdeklő­dők közül tizenketten kérték a memyei földművesszövet- keaetet, hogy segítse hozzá őket tojáhibrid jércékhez és tojástermelő szakcsoport ala­kításához. A szakcsoport meg is alakult, s elnökké Baksai Lajost választották. A tojó­hibrid-állományból a szak­csoport kilenc tagja kapott, hárman pedig szeptemberben kapják meg az előnevelt jér­céket a kurdi tsz-tőL A szak­csoport tagjai istállót, szóda­üzemet, rípészműhelyt, prés­házat alakítottak át zárt to­jóházakká Ketten új barom­fiházat építettek. Az 1100 baromfiból áSő tojóállomány március első felében került Felsőmocso- ládra, és előreláthatólag jú­liusban már tojást adnak. 1966-ban a község baromfi- tartói 287 000 tojást adtak rí az fmsz-nek, a szakcsoport tagjai 308 000 tojás értékesí­tésére szerződtek a földmű­vesszövetkezettel. Somogyi siker az iskola rádió pályázatán Ünnepélyesen kihirdették az Iskolarádió és a Művelődés­ügyi Minisztérium közös pá­lyázatának eredményét. A pá­lyázatot a tanév elején írták ki pedagógusok számára. Első díjat kapott: Kovács Béla (Szeged, Radnóti Gimná­zium), Kövesi Józsefné (Mo­hács, Kisfaludy Gimnázium), Varga Sz. Sándor (Nagyberki Általános Iskola) és Vati Papp Ferenc (a Köznevelés című folyóirat munkatársa). Négy pályázó részesült II., kilenc oedig III. díjban. A nyertesek között több mint 20 000 toriam tot osztottak ki

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents