Somogyi Néplap, 1967. április (24. évfolyam, 78-102. szám)
1967-04-07 / 82. szám
Péntek, 1967. április 7. 3 SOMOGYI NÉPLAP KULINYIN! VENDEGEKKEL Egy ember — ké* vélemény Nyugdíjjogosultak — munkában Mit a Csehszlovák Társadalombiztosítási Kutató Intézet közölte, 1962-ben az 55—59 éves nők és a 60—64 éves nyugdíjjogosult férfiak egyötöde folytatta tovább a munkát. A 60—64 éves nőknek és a 65—69 éves férfiaknál ez az arány 10 százalék, a 65—69 éves nőknél és a 70—74 éves férfiaknál 5 százalék volt. Föltételezik, hogy 1970-ben a 60 évesnél idősebb férfiak közül 23 százalék, a nők közül 16 százalék nem megy nyugdíjba. A kővetkező öt évben ez az arány csökkeni fog, együttesen 14 százalékra, ezen belül a férfiaknál 17 százalékra, a nőknél pedig 12 százalékra, A szakemberek azt állítják, hogy 1985-ben a munkában maradó nyugdíjjogosultak számaránya 9 százalékra, s ezen belül a férfiaknál 10, a nőknél 8 százalékra csökken majd. K arinthy Frigyes frappáns komédiája Közismert: a meg nem értett feltaláló elhelyezi titokban bűvös székét az gy.1. miniszteriális föember szobájában, s aki abba belehuppan, egyszeriben kimond mindent. Köntörfalazás, udvariaskodás nélkül. Kimondja a — véleményét! A kacagtató komédia — mint Ka- rinthynál mindig — keserű iróniát rejt: mást ■ gondolnak, s mást mondanak az emberek. Nem okvetlenül az a véleményük, amit szavakkal megfogalmaznak, s e szavakat sokkal inkább ezernyi más ok formálja, semmint a legdöntőbb, a véleményük. Az olyan ember, aki kényelmességből, megalkuvásból, ügyeskedésből, helyezkedésből jónak fogadja él a rosszat, helyesnek a helytelent, akarva vagy akaratlanul, kárt okoz a társadalom raak. Az olyan ember erkölcsi arculatának elemzését, aiki másként beszél baráti körben, odahaza, s megint másként, ha a nyilvánosság előtt szól, nem elég lélekbúvárokra bízni: a társadalomnak keil elvégeznie ezt. Tudtára kell adnia az érintettnek, hogy amit csinál, az tisztességtelen, s a társadalmi morállal nem fér össze. Persze, igazságtalan dolog lenne azt állítani, hogy az e típushoz tartozó embereik, eredendően ilyennek születtek. Vannak jellemgyenge, önállótlan, könnyen befolyásolhatók, s olyanok is, akik hozzáértésük hiánya miatt mindig azzal értenek egyet, aki az erősebb ... Am az is igaz, hogy ma mégnem mindenütt fogadják szívesen az önálló véleményt, a határozottságot, az elvi következetességét. Megun hogy a jogos bírálat megtorlása, a hibák, visz- szaélések ellen felszólalók -finom« módszerekkel való megleckéztetése, az okos gondolatok semmibe vevése, a kol lek ti vitásban rejlő erők lebecsülése olyan becsületes embereknek is kedvét szegi, •s a kettős véleményűek közé sodorja őket, akik máskülönben nagyon is egészséges erkölcsi érzékkel rendelkeznek. És voltak és vannak >lyanok is, akik a helyezkedés e finomabb módjában vélik megtalálni a boldogulás Kulcsát Nem gazsulálnak főnöküknek, a »ielsőbbségnek« "csak éppen« a véleményüket nem mondják el. Barátaik, ismerőseik előtt dühödten támadják az orruk előtt űzött visszaéléseket, újra és újra elmondják a hibákat, de hallgatnak akkor és ott, amikor és ahol szavuk, véleményük leleplezéshez vezetne. E magatartáshoz tehát nem azonos okok vezetik az emberek egy részét. Éppen ezért a gyógymód is nagyon különböző. Van, ahal a légkör egészét kell megváltoztatni, másutt elegendő, ha egyikét köpönyegforgató orrára kop- pintanak. A közélet demokratizmusának növelése, a gazdaságirányítás új rendszere, az üzemi demokrácia nagyfokú kibontakozása, az állami gaz - gatási szervezetek nagyfokú hatáskör bővülése következtében áttekinthetővé válnak a döntési viszonyok, s ezzel világossá lesz az értük vállalt felelősség is. Ez azzal jár együtt, hogy kikopnak a régi, kényelmes, a felelősség áthárítását, elmosódását lehetővé tevő ülőalkalmatosságok. M. L. Készülődés az Országos Mezőgazdasági Kiállításra Dr, Soós Gábor földművesügyi miniszterhelyettes el- kkletével csütörtökön ülést rtott az Országos Meaőgaz- tsági Kiállítás és Vásár fő- zottsága. A jelentés beszámol többek jzött arról, hogy az ered- énybemutatókra az állami izdaságok és a termelőszo- »tkezetek 1093 szántóföldi növénytermesztési és kertészeti témával jelentkeztek. A hazai kiállítókon kívül számos baráti és nyugati ország is jelezte már, hogy részt vesz az idei kiállításon. Több állami gazdaság és ermelőszövetkezet bemutatott terményeit, illetve termékeit — zöldséget, gyümölcsöt, bort ételkülönlegességet — a nagyközönség meg is vásárolhatja a kiállításon. A továbbiakban a főbizottság megvitatta a kiáll ftás szakmai rendezvényeinek programjai A tervek szerint az ország minden részéből 2400 szakember vesz részi a kiállítás rendezvényein, valamint a tapasztalatcsere -bemu- tatakotv „Az elnök magának Tette el...“? A cím és a probléma könnyebb megértése végett idézek néhány mondatot Bencs István és Bencs Istvánné zselickislaki tsz-tagok leveléből: »Négy év óta mint fejők dolgozunk a szövetkezetben. Megjár a háztáji föld, s a tagság a vezetőséggel egyetértésben megállapodott, hogy cédulahúzással döntsük el, ki melyik földet kapja. A nekünk juttatott földet az elnök magának vette el, és helyette mindössze 728 négyszögölet adott. Azelőtt a kaszáló kiosztásánál járt el így velünk a brigádvezető... Az eljárást sérelmesnek, önkényes intézkedésnek tartja a házaspár, és a szerkesztőség segítségét kérték a sérelem tisztázásához. A zselickislaki Egyetértés Termelőszövetkezet gazdaságilag nem tartozik a kaposvári járás legjobb közös gazdaságai közé. Hogy az emberek mennyire forrtak össze a közös gazdálkodás idestova egy évtizede alatt ebben, a faluban, vagy mennyire nem forrtak össze, ez a panasz, ez a vitás ügy is bizonyítja. Nem célom, hogy bárkit is megbántsak, hiszen ezzel senkinek sem segítenék, s legkevésbé segíteném tisztázni a problémái De vegyük sorjában a dolgokat. A SZÖVETKEZETI VEZETŐK VÉLEMÉNYE A szövetkezetiek közül azokkal beszéltem, akik alaposan ismerik limesek panaszának okát: Bemer János párttitkárral, Szilvái Antallal, a háztáji földet kimérő bizottság vezetőjével, Bene P. György- gyei, az ellenőrző bizottság tagjával és Piszvurm Mihály vezetőségi taggal. — Nincs igazuk Bencsék- nek — ezt az egységes véleményt hallottam tőlük. — Nem tudunk nekik elégséget tenni, mindig hibáztatnak valakit. Nem is lehet velük beszélni, mert az asszony mindjárt kiabál. Furcsa házaspár. A háztáji föld dolgában is ok nélkül reklamálnak, ezt mindenki tudja. Kétféle kukoricát vállalhattak, illetve kaphattak háztájiként a tagok, kapásat meg hungazinosat. Ben- csék fele-fele arányban kérték, mivelhogy babot is akartak vetni köztesként a kapás kukoricába. Szendrei Antal tsz-elnök csak vegyszere® kukoricát kért. Ki is mértük mindenkinek, csakhogy a végére Bencséknek már nem jutott a hungazinosból. Ma- kaccságlból aztán a kapás kukoricájukat sem gondozták hanem gazban maradt. De évről évre mindig elgazosodott a kukoricájuk, szégyenére a szövetkezetnek. Így van ez, kérem— Szeretném, ha valaki eljönne velem Bencsékhez, és ott tisztáznánk ... — Bencsékhez?! — kérdik, és egymásra néznek. — Dehogy hallgatjuk végig az asz- szony kiabálását! Jobb őt nem hallani. Mi ismerjük... ...A PANASZOSOK És nem is jött el velem senki a panaszosokhoz a panasz okát oly jól ismerők közül. Pedig se az asszony, se a férfi nem kiabált, amikor a Levélről beszélgettünk. Most élő szóban mondták el, hogy a tsz-elnök egész évben ígérte, majd kimérik annak a bizonyos földdarabnak termését, amit a tavasszal nem kaptak meg. — A szomszédom az elnök, és mondhatom, gyerekkorunktól jó barátok vayunk — mondja Bencs István. — Nem volt nekünk bajunk egymással soha, csak akkor, a háztáji kimérése körül nem volt minden rendben. Meg a kaszáló kijelölésénél. De erről már nem az elnök, hanem Szilvái Antal brigádvezető tehet. El ztosan azért nem mert most ide jönni. A párttitkár meg azért nem, mert nem hallgattunk rá, amikor a kapás kukorica ápolására kért bennünket. Senki sem becsül minket, így van ez. A járási tanácsnál kinevettek, amikor elmondtam a panaszomat Aztán megtudta az elnök, hogy a járásnál voltam, ő is kinevetett ... Nevetve kérdezik az emberek az utcán, hogy na, az idén mennyi kukoricát kérek. Hát semmit, semmit nem kérek! ... Ezt már az asszony mondja, és először emeli föl a hangját. LEGYEN VÉGE A HARAGOSDINAK Mégis kért Az irodán megtudtuk: Bencsék az idén felerészben ismét hungazinos kukoricát kértek háztájiként. Megismétlődik a tavalyi eset? Nem hiszem. Az ilyen vitákból senkinek sincs haszna. Bencsék több mint egyéves panasszal hozakodtak elő, és egy kissé átcsúsztak a ló másik oldalára. A sérelem elragadtatta őket, olyat is mondatott velük, ami nem fed: /agy eltorzítja a valóságot Nem említették például, hogy ■íagyták elgazosodni a kapá Kukaricájukat. Régóta folyi 1 ez a haragosdi köztük és a szövetkezet vezetői között. Hogy ki dobta először a labdát, ma már nehéz lenne kideríteni. Szinte már a kiközösítés fenyegeti Bancséket. S ha azt mondom, hogy ebben ők is iudasak, azt sem hallgathatom el, hogy a tsz-vezetóknek ugyancsak más oldalról kellene közeledniük a. probléma megoldásához. Amíg egy közösségben ilyen szembenállás van, amíg ilyen rossz szemmel nézik egymást némelyek, s fölnagyítják egymás hibáit, :sak növekszenek a problé- nék. És ennek ott a nyoma a azdálkodás egészén, a gaziák jövedelmén. Mindenekelőtt ezt keile" ~ •■•venniük! Hernesz Ferenc BARCSON Kalinyáni mezőgazdasági dolgozók harmincöt főnyi csoportja immár több mint egy hete hazánkat járja. Április első napjaiban érkeztek rövid látogatásra Somogyba. Három napra készített programjukban, szerepelt a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet, a Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum, a somogy- szili Petőfi Tsz, a Mennyei Gépjavító Állomás és a Bala- tonboglári Állami Gazdaság meglátogatása. Barcson már a találkozás első perceiben érezhették vendégeink, hgoy látogatásukat a vendéglátók igyekeznek emlékezetessé tenni. Bennük nem egyszerűen egy ország éppen errefelé utazó állampolgárait látjuk, hanem személyükben a hazánkat felszabadító Szovjetunió népeinek képviselőit, Somogy szovjetunióbeli testvérmegyéjének küldötteit tiszteljük. A megyei pártbizottság megbízásából elmondott üdvözlő szavaiban Fábri István, a mezőgazdasági osztály helyettes vezetője külön is méltatta e kapcsolatok jelentőségét. Utalt arra, hogy az SZKP Ka- linyin területi Bizottságának és az MSZMP Somogy megyei Bizottságának mostani táviratváltása is a testvéri együttműködés további programja. »Legyem örök és megbonthatatlan a népeink közötti barátság« — hangsúlyozzák táviratukban a kalinyind vezetők. Ugyanez a gondolat így fejeződik ki a somogyi választávirat záró soraiban: ».Munkálkodjunk közösein a szovjet í.s a. magyar nép megbonthatatlan barátságán.« A felszabadulási évfordulón, legnagyobb nemzeti ünnepünkön ez a látogatás is eredményesen járult hozzá a felszabadító hősök emlékének ápolásához, népeink testvéri kapcsolatainak erősítéséhez. Ünnepi pohárköszöntőjében Süveges Sándor, a Barcsi Járási Pártbizottság első titkára méltán hangoztatta: — Most, szabadságunk születésének huszonkettedik évfordulóján hálatelt szívvel emlékezünk azokra a szovjet hősökre, akik a legdrágább áldozatot hozták, életüket adták azért, hogy mi békében, szabad nemzetként élhessünk. Köszönettel adózunk a felszabadítás ma is élő szovjet harcosainak; köszönjük nekik új, szabad, boldog életünket, jólétünket. Kérem, vigyék magukkal nagy országukba itt szerzett személyes tapasztalataikat; mondják meg, hogy mi elhatároztuk: önökkel együtt továbbra is mindent megteszünk népeink, a népek barátságáért, a békéért, a szocialista világrendszer egységéért, a haladásért. Meghatöttan. válaszolt az üdvözlés és a köszöntés meleg szavaira a csoport nevében Vszevolod Mihajlovics Szira- hov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Kalinyin területi Bizottsága mezőgazdasági osztályának helyettes vezetője — Örömmel tölt el mindnyájunkat az a tudat és meggyőződés, hogy a hazánk, népünk iránti szeretet mély érzése él a magyar dolgozókban. Látogatásunk is leginkább azt a célt szolgálja, hogy segítsen hozzá bennünket egymás jobb megismeréséhez, erősítse tovább barátságunkat, fűzze szorosabbra testvéri kapcsolatainkat. Az egymás élete, munkája iránti érdeklődés egyébként az egész látogatáson tapasztalható volt. Losoncéi Mihály, a barcsi Vörös Csillag elnöke átfogó tájékoztatót adott közös gazdaságuk fejlődéséről, helyzetéről. S meghívta a vendégeket: nézzenek szét a szövetkezetben. Először Drávaer- dőre mentek. Horváth János pártmunkás, Berkics Mihály tsz-páirtitkár, Feigli Ferenc üzemegységvezető, Fazekas András agronómius és Klement Árpád állattenyésztési brigádvezető készségesen válaszolgattak irtt a látogatók kérdéseire. Aztán megnézték a géptelepet és a műhelyekét. Később Belcsapusztán Jakubács Sándor brigádját találták munkában: éppen az esti etetéssel és fejessel foglalatoskodtak. Mindenütt előkerült a ceruza és a notesz — szaporodtak a barcsi módszerek lényegét tartalmazó föl jegyzések. Láttam, hogy mindegyik istállóban egy középkorú, szemüveges ember jegyezget a íegszorgalmasabban; hallottam, hogy a fordítóval meg- kérdeztette: a felhasznált takarmány tápértékét melyik laboratóriumiban állapíttatják meg. Érdeklődött az emészthető fehérje és a keményítőérték arányáról. Otthonos a szakmában, hiszen ő: Belszkij Vlagyimir Jevgenyevics állatorvos, a kalinyini állattenyésztési kutatóintézet munkatársa. Még a beesteledés sem tudott hirtelen véget vetni az egész napos párbeszédnek, a találkozás meghitt, baráti eszmecseréjének. Nyikilin Alek- szej Petrovics, Torzsok falu Lenin kolhozának elnöke a barcsi vezetők családi körülményeit igyekezett megismerni. Alekszejev Ivan Alekszeje- vics íőagronómus, aki Bezs-ee- ken az Iljics kolhozban dolgozik, a Vörös Csillag Tsz mezőgazdászait invitálta: látogassanak el hozzájuk. Mert a szó szorosabb és tágabb értelmében egyaránt azt tartotta itt mindenki, hogy ez a beszélgetés — két testvérnép képviselőinek beszélgetése — nem ér véget, hanem időről időre folytatódik. K. J. '
