Somogyi Néplap, 1967. április (24. évfolyam, 78-102. szám)

1967-04-29 / 101. szám

Szombat, tf*67. április 29. 3 SOMOGYI NÉPLAP ÚJ UTCARÉSZLET NAGYATÁDON Nincs külön lilleti érdé1' Gondolatok egy ünnepi tanácskozásról Művelődési terei« társadalmi összefogássá! Nagyatádon a község belső területének rendezése során több épületet lebontanak. A Kossuth Lajos utcában levő tejbolt helyén épül majd íel a konzervgyár 37 lakásos épülete. Az üzlethelyiség le­bontását a nagyatádi fmsz dolgozói és a járási székhely állami kereskedelmi alkalma­zottjai vállalták. A még hasz­nálható épületanyagot a föld- művesszövetkezet központjá­nak udvarába szállítják át, a saját rezsis építőbrigád pe­dig még ez év augusztusá­ban hozzálát a művelődési terem építéséhez. Ez az épü­let — amely főként társadal­mi munkában jövőre készül el — lesz az otthona az fmsz-i és az állami kereske­delemiben dolgozók rendezvé­nyeinek, az 1962 óta működő irodalmi színpadnak. Az épü­letben egy nagyobb termet alakítanak ki színpaddal, öl­tözővel és büfével. A most szerveződő tánccsoportokba máris sok fiatal jelentkezett. As egyik Nagyatádé a má­sik Kuntelepé lesz. MAGUK KÖZÉ FOGADTÁK Amikor ezen a tavaszon Üjvárfalván a termelőszövet­kezet új tagjait vettük számba, a belépők és visszatérők után Büki József családja került szóba. Hozzátették azon nyomban, hogy csak azért sorolhatók az újak közé, mert földjük behozása most rendeződik. Ebből kiderül, hogy Büki József — aki földdel lép be — eddig egyénileg gazdállcodott. Nem is itt lakott, ha­nem ennek a környéknek egy külső településén, Felsőka- kon. Ott termelőszövetkezetet nem szerveztek. Bükiék meg­elégelték azt az életet, és tavaly átköltöztek ide. A csa­ládfő hamarosan munkába is állt a Noszlopy Gáspár Termelőszövetkezetben. A növendékmarhák gondozását bízták rá. Készségesen vállalkozott erre a nagy lekötött­séget, de egyszersmind folyamatos elfoglaltságot is je­lentő, tehát minden bizonnyal megfelelő megélhetést nyújtó munkára. Fia sorsának az elrendezése is napirendre került most. Gépkocsivezető a szakmája Büki Ferencnek. Rá is szükség van a szövetkezetben. A tsz-gazdák őt is maguk közé fogadták, s a vezetőség rábízta a teherautóit. Kétoldalú dolog a belépés, a felvétel. Az írja alá a nyilatkozatot, aki a tsz-ben biztosítottnak látja jövőjét. A szövetkezeti tagság meg azt fogadja soraiba, akinek a munkájára szükség van, akire számíthat a közösség. El­mondhatjuk, hogy az elhatározást és a döntést az a mér­legelés előzte meg XJ jvárf alván is, amely egyfelől az egyén kötclességteljesítésére, másfelől a munkalehetőség folyamatos biztosítására, illetve újabb munkaalkalmak te­remtésére megfelelő garanciát jelent. K. J. Tizesnnyoic esztendeje tevé­kenykedik, mégis csak a múlt esztendőben végzett eredmé­nyes munkájával nyerte el a Kiváló vállalat címet a So­mogy—Zala megyei Élelmi­szer és Vegyiáru Nagykeres­kedelmi Vállalat. Ez azért is különösen elismerésre méltó, mert a vállalat munkáját az utóbbi években több átszerve­zés nehezítette­— Fennállásunk óta a múlt esztendőben értük el a leg­jobb eredményt. A forgalom egymilliánd forintra emelke­dett, s ennek következménye az is, hogy vállalatunk 6,6 millió forint nyereséggel zár­ta az évet. Ebből dolgozóink­nak 19,3 napi keresetnek megfelelő nyereségrészesedést oszthattunk — mondotta a vállalat tegnap tartott ünnepi termelési tanácskozásán Dé­vényi Zoltán igazgató. Ezután arról szólt, hogy ezt az eredményt az idén és jö­vőre is tartani, illetve foltoz­ni kell. — üzleti érdekeinket azon­ban — mint eddig is tettük — a jövőben is össze kell kap­csolná az ellátási érdekekkel, mert nem lehet csak az üz­leti érdeket figyelembe venni — hangoztatta az igazgató, Dévényi elvtárs ezután is­mertette a vállalat fejlődését és azt, hogyan készültek az idei balatoni szezon zavarta­lan kielégítésére, majd így folytatta: — Vállalatunk pártszerveze­te, szakszervezete igen nagy segítséget adott ahhoz, hogy elérhettük a kiváló címet. Ezt kérem tőlük a jövőben is és azt, hogy segítsenek még többet dolgozóink politikai, szakmai képzettségének fej­lesztésében. — Értékelte a szocialista munkaverseny ered­ményeit, kiemelve a zalai fiók jó munkáját: tavaly elnyerték a kiváló címet és a kangresz- szusi versenyzászlót is. Ezután dr. Szerencsy Kál­mán, a Belkereskedelmi Mi­nisztérium főosztályvezetője átadta a Kiváló vállalat ki­tüntető címről szóló oklevelet, majd Bodonyi Rudolfnénak, a Belkereskedelem kiváló dol­gozója jelvényt, Dévényi Zol­tán igazgatónak, Nagy Géza áruforgalmi főosztályvezető­nek és Endre István főköny­velőnek pedig oklevelet nyúj­tott át. A vitában sok vállalati dol­gozó szólalt feL Hajdú György és Horváth József fiókvezetők, Darvasi Károly osztályvezető, Temesi Lajos csoportvezető és a többiek mind azt mondták el: örülnek a kiváló címnek és azon lesznek, hogy jobb szer­vezéssel, körültekintőbb mun­kával, a kiskereskedelmi vál­lalatokkal együttműködve ezt az eredményt meg is tartsák. Vállalata dolgozóinak jókí­vánságait tolmácsolta Rajta Mihály, az Iparcikk-kiskeres­kedelmi Vállalat, dr. Bánlüdi Tibor, az Élelmiszer-kiskeres­kedelmi Vállalat igazgatója, Temesi József, a MÉSZÖV el­nökhelyettese. Elmondták, hogy a nagykereskedelmi vál­lalat jó partner volt, s kór­ék, hogy a jövőben is jó együttműködve elégítsék ki a negye lakóinak igényeit. A nagykereskedelmi vállalat dolgozóinak érdemes megszív­lelniük Neichel Lajosnak az ÁKF megyei vezetőjének ta­nácsait, aki az áru minőségi átvételére hívta fel a figyel­met. Az ünnepi tanácskozá­son felszólaló dr. Nagy Gyula 3 KPVDSZ központi vezető­ségének, Szikszói László a megyei pártbizottságnak és Pápa János a megyei tanács végrehajtó bizottságának üd­vözletét tolmácsolta. A múlt évihez hasonló jó munkát kért a vállalat dolgozóitól Kiss Gyula, a KPVDSZ Zala megyei titkára is. Ezután a vállalat tizenhét dolgozójának Dévényi Zoltán igazgató átadta a kiváló jel­vényt, oklevelet, majd 44 000 forint pénzjutalmat osztott ki. S’ Élvezik a lakosság bizalmát Kiváló szövetkezet lett a Kaposmérő—kadarkút ‘ Építőipari Ktsz Tegnap bensőséges ünnep­ség volt a Kaposmérő—ka­darkúti Építőipari Kisipari Termelőszövetkezetben. Laz- nic.sek Imre KISZÖV-elnök átadta a szövetkezet dolgozói­nak a Kiváló szövetkezetnek járó vándorzászlót, oklevelet és a mintegy 7500 forint ju­talmat. Stier Tibor, a szövet­kezet elnöke a múlt évben elért eredményekről szólva kiemelte, hogy tavaly 14 mil­lió forint értékű munkát vé­geztek. Helyiipar-politikaá (lakossági) tervüket túltelje­sítették. A tervezett 5 200 000 forint helyett 7 600 000 forin­tot értek eL Az egy főre jutó termelési érték a terve­zett százezerről száztizenkét­ezer forintra nőtt. A szövetkeziet vezetői bát­ran kezdeményeztek. A csa­ládi házépítés mellett vállal­tak társasházépítést Is. A termelés ennek következtében az anyagigényesebb építkezés felé tolódott el. A minőséget a múlt évben jelentősen javították. így a több mint kétszáz fős s több részleggel dolgozó szövetke­zet élvezi a hatókörébe tar­tozó nagy terület lakosságá­nak bizalmát. Az ünnepi termelési ta­nácskozáson az elnök beszélt arról, hogy az idén még na­gyobb feladat előtt áll a ktsz, mint tavaly. Mintegy 15 millió forint értékű mun­kát kell elvégezniük. Rész­ben az egyéni teljesítmények növelésével, részben pedig gé­pesítéssel igyekeznek biztosí­tani a feladat jó végrehajtá­sát A írisz-ben érdemés jól dolgozni. A tagok az idén 38 napi bérnek megfelelő osztalékot kaptak. Az ünnepélyes termelési tanácskozás végén a szövet­kezet dolgozói tiltakozó táv­iratot küldtek a budapesti görög követségre. A távirat­ban követelték, hogy Mano- lisz Glezoszt, a görög nép bátor harcosát bocsássák sza­badon. _ Az ünnepség után a veze­tőség vendégül látta a ktsz tagságát. Sz. N. IFJÚ GÁRDÁBÓL NOVEMBER 7. „Föléled a brigád. U I ! lesz a kiszerelő­Brigaagyiilés az Újpesti Cérnagyár nagy­atádi telepén a szakszervezeti irodába. Éppen arról beszélgettem Turóczi Istvánná szb-titkárral, hogyan javul a munkafegye­lem a brigádmozgalam hatá­sára. A párfctitkár bejelentését megl ő vasnak vettem, s elin­dultam velük a kiszerelőbe. Január l e óta üzemvezető a felszerelőben Tóth István párttitkár. Nagy energiával lá­tott hozzá egyéb teendői mel­lett a brigád-mozgalom szerve­zésének. Több murakásnőtől hallotta, hogy az Ifjú Gárda szétesett, nem dolgozik. Veze­tője szülési szabadságán, volt, nemrégóta jár be újra a gyárbe. — Az éjszaka megkértem az asszonyokat, hívjanak meg, ha öscszejön a brigád. A leg­nagyobb meglepetésemre reg­gel hatkor szólnak, hogy dél­után kettőkor brigádgyülést tartanak ... Arra várhattak, csak, hogy menjen oda hoz­zájuk valaki — mondta el­gondolkozva a párttitkár. A színes raktárban gyüleke­zett a brigád. Akik délelőttö­sök voltak, bent maradtak, az éjszakások bejöttek, a dél- utánosok pedig otthagyták a gépet egy időre. A polcok mellé tett ládákra, a közelben található székeikre telepedtek az asszonyok. Akinek nem ju­tott hely, állva hallgatta a párttitkárt. — Leült a brisádmoEgaiom a ki szerelőben, asszonyuk. Most már kezdem magukat is­merni, azt hiszem, érdemes megnézni, hányadán állunk. Ellőszőr azt döntsük el, ki lesz a vezető, s kik a tagok, A titkár kérdőn néz Cseres­nyés Jánosodra. — Vállalja? A pöttyös kendős asszony gondolkodik egy kicsit, aztán határozatlanul azt mondja: — Vállalom, ha ti segít tok... akkor kezdődött, amikor Tóth Ist­ván felolvasta a A vita régi brigádnévsart Kimaradt, elment az üzemből, nem lehet rá számítani. Ezit ismételték sűrúem. — Nagy Erzsébet — olvasta a párbtítkár. — Nem lehet rá számítani — csattannak föl egyszerre többen. — Hol dolgozik, hol nem. — Nem segíthetne ebben ez a közösség? Csend. — Próbáltuk, de nem men­tünk vele semmire — mondja Hegedűs Piroska.. Most szód közibe először az szb-titkár: — Nagyon szép vállalás vol­na pedig ... Nagy Erzsi rá van szorulva. hogy segítsen neki a brigád. — Mindig azt vágja a sze­münkbe, semmi közünk hoz­zá, hogy mit csinál — panasz­kodik Cseresnyéssé, a brigád­vezető. — Szóltam neki, amikor el­ment cigarettázni — így He­gedűs Piroska. — Leintett Panasz, sérelem. Mindenki egyszerre beszél. Nagy Er­zsire megharagudott a brigád, a hangulat ellene van. — Nézzék, asszonyok, ott kezdődik a közösség, hogy nera hagyják ki őt — szól közbe a párttitkár. Mindenki hallgat Kántor József né töri meg a csöndet: — Hát maradjon. A titkár tolla kipipálja Nagy Erzsébetet Nem kel­lett kihúzná a névsorból. Akkor lángolt föl fanét a vita, amikor a jubileumi mun- 'kaverseny-vállaiás került szó­ba. A párttitkár amellett kar­doskodott, hogy megfogható, s valóban értékelhető felajánlást, tegyen a brigád. — Azt tapasztaljuk, hogy itt leginkább a százalékot ér- rtékelik — legyintett Szalon- ioai Árpádné műhelybizcrttsági tag — Maga szerint mi legyen a fő szempont? — kérdezett vissza Tóth István. — A minőség — mondta határozottan Szalonkainé. — Az a fontos, hogy tiszta le­gyen a fonal. Sók forint kárba vész, ha nem vigyázunk, ami­kor ráhúzzuk a címkét a mot­ringra. Mindenki egyetér­tőén bólogat, egyre több pont sorakozik a párttitkár jegy­zetében. Cseresnyéssé kezében tartja a piros kötésű naplót, s olvassa a tavalyi vállalást. A tagok módosítanak, újakkal egészítik ki. Kántor Józsefné javaslatára beveszik az új dolgozók betanítását is. Oj név 0 0 Oj irányba terelődök a be­szélgetés, amikor Tóth István megkérdi, szoktak-e csamópró- bát venni a kiszerelőben. Az asszonyok állítják, hogy ná­luk a tafcácscsomó használa­tos. — Itt én még csak veréb- csomót láttam... Négy füle van, mint a nyuszinak. Mi a véleményük, meg lehetne ta­nítani az új dolgozókat a ta- kácscsomóra? — Meg. — Maguk mind tudják? Le­het próbát venni? — Lehet. Ez is belekerül a vállalás­ba. Aztán Konrádné azt java­solja, hoev menjenek el üzem­látogatásra. Vagy Újpestre, vagy Atádan a konzervgyárba, a nyomdába. — Jó lesz valamelyik cu­korka- vagy csokoládégyár is — nevet a Nagymamának hí vott Zavagyil Anna. Mindenki mosolyog az ötle­ten. S azon is, amikor valaki megjegyzi, ne legyen tovább Ifjú Gárda a brigád neve az átlag életkor miatt Nevek röpködnék a levegőben, ösz- szefogás, Olimpia, Jubileum. Végül a November 7. névben egveznek meg Szedelőzködnek az asszo­nyok. Szalonkámé ad hangot a közvéleménynek: — Alig vártuk már ezt a gyűlést, hogy rendeződjön az ügyünk ... Föléled a brigád! FÖL S talán harmadszor is elnyeri a szocialista címet La je* Géza 72 000 kabát Siófokról Ma leáll a Május I. Ruhagyár telepe Jól sikerült az első kísérlet Jövőre Balatonföldváron is megindulnak a gépek Az ünnepség rövid volt A felcsattanó taps a jó munka örömét fejezte ki tegnap dél­előtt Siófokom, a Május 1. Ruhagyár telepén. Ma végképp leállnak a gé­pek. A kétszáz dolgozó ha­marosan ismét a vendéglátó- iparban és a balatoni üdü­lőkben lát munkához. Az ősz­szel időszakos jelleggel meg­indult üzem kétszáz munkás­nője 50 000 orkánkabátot, 14 000 balionkabátot és 8000 orkándzsekit készített Gonda Pál, a Május 1. Ru­hagyár igazgató-főkönyvelője és Vass Sándor, a pártbizott­ság titkára tegnap elmondot­ta, hogy a vállalat vezetői ebben az üzemben főleg olyan termékek gyártását terveztek, amelyek munkáit könnyen megtanulják a dolgozók. A gyár félmillió forin­tot költött a helyiség teljesí­tésére, a gépek és a berende­zések beszerzésére. A jó munkának köszönhető, hogy a télen nemcsak ez a beruhá­zás térült meg, hanem né­hány százezer forinttal töb­bet is termeltek a telep dol­gozói. Munkatársunk kérdésére azt is elmondta az igazgató-fő­könyvelő, hogy kísérletnek szánták a siófoki telep létre­hozását A Május 1. Ruhagyár Budapesten létszámgondokkal küzd. A fejlődés egyetlen le­hetősége a vidék iparosítása. \ siófoki tapasztalatok alap­ián szervezte meg a gyár a karádi telepet is. Ebben az üzemben nemcsak állandó dolgozókat foglalkoztatnak, hanem kiépítik a bedolgozó­rendszert. Az ősszel pedig a siófoki üzem mellett — elő­reláthatólag legalább ilyen lét­számmal — Bal a tani ö ld váron is létesítenek telepet A mun­kaerőt itt is a vendéglátóipari vállalatok és a balatoni üdü­lök időszaki dolgozói adják. — Ez a vállalkozás — mon­dotta az igazgató-főkönyvelő — egyesíti magában a nép- gazdasági, a vállalati és az egyéni érdekeket, hiszen a ruhaipari termékek iránt meg­nőtt az érdeklődés. A Május 1. Ruhagyár így többet ter­melhet, és enyhít a Balaton­part foglalkoztatási gondjain is. Bálint Ernő, a telep vezető­je arról beszélt az ünnepsé­gen, hogy a munkásnők mun­kaszeretetről tettek tanúbi­zonyságot ez alatt az idő alatt: a gyár a betanulás idejére ezer forint bért biztosított. Ez az idő rövid volt, és ha­marosan jóval többet keres­tek értnél. A gyár vezetői ab­ban is megállapodtak az üdü­lő és a vendéglátóvállalat ve­zetőivel, hogy a következő télen áthelyezéssel adják oda az időszaki dolgozókat. A fel­újítás és az üzem leállása kö­zötti időben pedig fizetés nélküli szabadságra küldik az embereket. A kísérlet bevált. Az első téri jó eredményeket hozott. A közös összefogásnak — min­den bizonnyal — a következő években is meglesz a gyü­mölcse. EL L

Next

/
Thumbnails
Contents