Somogyi Néplap, 1967. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1967-03-12 / 62. szám

A CSÚF KIS EMBERKE »■Piliken«, a csukotkal bál­vány. Uelen — kétszáz méter széles és 19 kilométer hosz- szú homokos földnyelv a Szovjetunióban. Északról a Jeges-tenger határolja, dél­ről a Csendes-óceán. Kelet­ről a Bering-szoros hullámai mossák Uelent. A két óceán között kis település húzódik. Vadászok, sarkkutatók, szar­vasmarha-tenyésztők élnek itt. Egy nagy, világoskék szí­nű házban harminc csontfa­ragó csukcs űzi varázslatos mesterségét. Rozmáragyarból hetvenháromféle tárgyat ké­szítenek. Legnagyobb keres­letnek örvend az eredeti vé- sésű csúf kis emberke, a csukótkai »piliken- bálvány. A hagyomány szerint szeren­csét hoz az embernek. Szá­mos ország cégei érdeklődnek Uelen csontfaragó művészei­nek alkotásai iránt. A csont­faragó műhely alkotásait ha­marosan külföldre is szállít­ják. * * + * 'IfR/VtCKEKt* AA a> /h a a a ; $ Március 28— április 5-ig iskolai szünet i A kíváncsi királykisasszony rgumrburgum, vas- kalap! Tudjátok-e, gyerekek, ki mond­ta ezt? Egyedem-Be gyedem or­szág királya, amikor egy harmatos hajnalon feléb- rendt aranyozott lábú ágyá­ban. Mérges volt a király, hogy vége az éjszakai nyu­godalomnak, és megint el­kezdődik egy nap, amikor azt sem tudja, hová mene­küljön egyetlen leánya elől. Ügye, csodálkoztok, hogy miért félt a király a tulaj­don lányától? Talán arra is gondoltok, hagy csúnya volt a kicsi király kisasszony? Ó, nem! Szebb volt az, mint a tavasz, üdébb, mint a rózsa, karcsúbb, mint a nádszál. Csakhogy kora reg­geltől késő estig egyfolytá­ban kérdezősködött, úgy fúr­ta az oldalát a kíváncsiság. Az egész palotában senki­nek sem hagyott békét. Alig ébredt fel a király, máris felhallatszott hozzá a kert­ből a királykisasszony fá­radhatatlan csacsogása: »-Udvarmester! Miért van már megint reggel? A tulipán mit csinál a harmatcseppel? Es a szöcskék ide-oda mért ugrálnak? A százlábú hol vesz papucsot magának? .. ■»Jaj, a fejem! Szegény, koronás fejem!- — nyögött a király kétségbeesetten. — Kezdődik!- ... És inkább éhes maradt, de nem mert odaülni a reg­gelizőasztal mellé, mert elő­re tudta, hogy a kíváncsi VÁLASZTÁS ELŐTT 1 2 3 4 ■aaa ■■■■ :::: 5 6 7 aaaa ■■■■ ■■■■ ■■■■ ■■■■ ■■■a ■aaa 8 9 aaaa w ■aaa 10 11 12 :::: :::: 13 ■aaa ■■■■ ■■■■ ■aaa 14 ■aaa ■■■■ aaaa ■au 15 16 ■aaa ■aaa ■■■a ■■■■ 17 Ili: 18 :::: aaaa ■aaa 19 20 21 ■aaa aaai aaaa aaaa 22 aaaa ■aaa ■■SS 23 21 25 26 :::: u:: 27 aaaa ■aaa ■aaa ■aaa 28 29 30 31 ■■■■ n ■■■■ 32 ■ ■■■ aaai ■■■■ ■aaa 33 ■ ■■■ ■■■■ ■■■■ ■ aaa 34 1 aaaa ■■■■ ■aaa aaaa 35 VÍZSZINTES: 1. Muzsika. 5. Nem ezek. 8. A megválasztandó képvi­selő vagy tanácstag. 10. Kosz közepe! 12. Kosztka Tivadar. 13. Kan betűi keverve. 14. Ráz betűi keverve. 15. Juttatásban részesítettek. 17. Állóvíz. 18. Igekötő. 19. A bírósági eljárás döntése^ 20. Mocsár névelővel és éke­zetfölösleggel. 22. M. P. 23. Salgó László. 24. A kapitalista választások egyik jellemzője. 27. Beképzelt. 28. Vízinövényen névelővel. 30. A szavazatok gyűjtőszek­rénye. 32. Y. M. 33. Szolmizációs hang. 34. Adnak neki. 35. Száj. FÜGGŐLEGES : 2. Pottyant. • 3. Tiltó szó. 4. Áruba bocsát. 5. Ez biztosítja a szavazati *»eoh 6. Z. T. 7. A felszabadulás előtti vá­lasztások hordószónoka. 9. Folyadékot dobja. 11. Nem beszélnek. 12. Kavics. 15. Egyik végtagunk névelővel. 16. Képkeret. 18. Írásban ad utasítást. 20. Keresztülhúz. 21. P. B. 25. Kettőzve gyereknyelven egyik szülő. 26. Ted végei! 29. Arra a helyre. SÍ. Azonos magánhangzók. K. J. • * • Megfejtésül beküldendő a víz­szintes 8., 24., 99. és a függő­leges 5., 7. Beküldési határidő 1967. már­cius 17-én, péntek délig, A Szükséges sorokat levelezőlapon küldjétek be, s írjátok rá: -Gyermek keresztrejtvény.« Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Stendhal; Arany; Bell; Beloiannisz; Ghana. Könyvvel jutalmazzuk a kö­vetkező pajtásokat; Kaufmann Gabriella, Tfith Armand, Kapos­vár; Korán Erzsébet, Barcs; Kiss László, Zselicszentpál. A könyveket postán küldjük eL / királykisasszony tüstént kér­dezősködni fog:-Király apám! Mitől keserű a kávé? Mondd meg nekem, miből van a csokoládé?« Nem, hát ezt nem" lehet tovább bírni! Valamit tenni kell, mert maholnap meg­szöknek az összes udvarhöl­gyek, felmond a szakács, és sírógörcsöt kap a királykis­asszony öltöztető je, ami­kor már hetvenhetedszar kérdezik meg tőle, hogy;-.. .mitől vet a szoknya ráncot? Hogy csinálják az ékköves aranyláncot? Az ingváliat milyen takács mikor szőtte? Kemény kövön miért kopog a cipőcske? .. .« össze ig hívta a király okos tanácsadóit, és kihir­dette, hogy fél országát ad­ja ajándékba annak, aki egyetlen leányát megszaba­dítja a gyötió kíváncsiság­tól. M ásnap még alig pirkadt, máris akkora tolongás támadt a palota kapujánál, hogy majdnem feldöhr tötték az ajtónállokat. Sor­ban próbáltak szerencsét a szépséges királykisasszony­nál ifjak és vének, tudósok és doktorok, varázslók és vitézek. Voltak, akik szépen kér­ték és ajándékokat hoztak neki, csakhogy ne kérde­zősködjék többft A dokto­rok megnézték a torkát, megnézték a nyelvét, meg­kopogtatták a hátát, mint egy betegnek, és csodálatos orvosságokat írtak, hogy el­múljék tőlük a kíváncsisága — de bizony adhattak a kis királylánynak keserűt, sa­vanyút, édeset — mindhiá­ba! Még jobban pörgött a kérdező nyelvecskéje, még kíváncsibban csillogott a szemeaskéje. Egy mérges hadvezér már odáig merészkedett, hogy előrántotta fényes kardját, és azzal ijesztgette a ki­rálykisasszonyt, hogy lefa­rag a nyelvéből, ha tovább keseríti a világot rettenetes kérdéseivel A királykis­asszony egy cseppet sem ijedt meg, hanem csodál­kozva nézett rá:-Ne légy mérges! Illik ez egy hadvezérhez? Mondd el inkább, a csatákat hogyan vívják? Mitől szól nagyot az ágyú? A sok huszár miért olyan görbe lábú? .. .« A hadvezér a haját tép­te, a király a kezét tördel­te. Estére bált rendeztek a királykisasszonynak, de még a legandalítóbb muzsikaszó mellett, a legdélcegebb tán­cosa akrján is szünet nél­kül kérdezősködött;-Mire jő a cica farka? Miért van a fűzfán barka? A pillangó miért tarka, s ha nem tarka, miért nem az' Miért kerek a mosdótál? A napocska éjjel hol jár? Ml feketébb a hollónál, s miért piros a pipacs? Miből nőnek a kalászok? Hogy kelesztik a kalácsot? Honnan jönnek a hullámok nyári szélben a vífcen? A szivárványt mivel festik? Rózsabimbó miért feslik? Miért tart egy nap csak estig, s mitől dobog a szivem?« A deli hercegek elsápadtak és kereket oldottak Már csak a legelszántabbak ma­radtak a palotában. A ki- rálykisasszony édesen rájuk mosolygott és sorban tovább faggatta őket:-Mivel kormozzák a füstöt? Hogy csinálják az ezüstöt? Miről cirpelnek a tücskök? KI fújja a szeleket Ki gyújt csillagot estére? Es a magot — mond meg végre! — hogy teszik a cseresznyébe, van-e erre felelet?«-Borzasztó!« — jajdultak fel a harcedzett vitézek, és úgy inaltak kifelé, mintha a török császár serege üldözte volna őket Erre aztán a király leg- bölcsebb tanácsadója föltette a szemüvegét, és így szélt: Felséges királyom, nincs más hátra, be kell zárni a királykisasszonyt a legmaga- gasabb toronyba. Egyedül kell hagyni három hétig, és ott, a magányban majd le­szokik a kérdezgetésről! B árhogyan szerette is leányát az öreg király, már ebbe is beleegye­zett volna, ha ab­ban a pillanatban el nem kiáltja magát a pa­lota sarkánál egy kis pék­inas: — Ne bántsátok a király- kisasszonyt! Tudom én, mi a baja! — Ugyan mi, te inci-finci pereces? — hajolt ki a ki­rály az ablakon. — Hát az, hogy buta! — válaszolt vidáman a leglény- ke. — Hijnye azt a! Mit mond­tál? — hördült fel a király, és majdnem riadót fúvatott. Hanem a pékinas csak ka­cagott: — Az bizony! Buta! Hi­szen azért kérdez annyit, mert semmit sem tud! Íras­sa be felséged az iskolába, majd ott megokosodík! A sok udvari tudósnak le­esett az álla. Lóggó orral bá­multak egymásra a csoda­doktorok. — Nahát, hogy ez nem, ju. tott eszünkbe!... A király örömében tüs­tént kézen fogta a lányát, és gyalog szaladt vele az is­kolába. Szép, piros palástja csak úgy lobogott utána! Ott mindjárt beültették a király­kisasszonyt a harmadik pád­ba és eléje tették az ábécés könyvet, a király pedig bol­dogan felsóhajtott: — No, édes lányom, Itt majd megfelelnek minden kérdésedre, én meg végre valahára nyugalmat lelek! •; • Ügy is lett A kiváncsi királykiasszony szép sorjában megtanult mindent az isko­lában, és most már nemcsak szép volt, hanem okos is. Öröme télt benne az öreg királynak, büszkesége lett egész Egyedem-Begyedem or­szágnak. „ H anem a kis pék­inast, aki a jó ta­nácsot adta, hiába keresték. soha többé ' sehol meg nem lelték. Mert amikor megtudta, hogy ki­rály hálából egy félországot akar a nyakába varrni, úgy megijedt, hogy meg sem állt a hetvenhetedik falu hatá­ráig. Most is ott lakik, süti a kiflit, perecet. Tegnap ettem a kenyeréből. Ogy ízlett, hogy nektek egy morzsányit sem hagytam belőle!... Fésűs Éva Andrásfy András: Zöld az erdő.. Zöld mind az erdő, varázsos a táj, pezsdül az élet, minden oly vidám. Eltűnt a tél már, el zord hidege, elűzte őket a nap melege. Szól a madárdal, szárnyal az ének a zöld erdőben, vidám az élet. Simon Lajos: MOZDONYVERS — Sebbel-lobbal füstöt fújva, mintha hét pár ördög húzna, mért szaladsz, mozdony? — Messze az otthon! — Mondd csak, hol? — Kispiricsi falu végén, egészen a világ szélén, tengerréten, erdőszélen, szép-kerek dombon és ’ völgyön túl... — Sebbel-lobbal hajrá, jobban, hátad mögé alkony toppan, fuss haza hát mire csillag gyűl! Fürtös Gusztáv: A kis szék Szék. szék, kicsi szék, én is kicsi vagyok még; összeillünk mi ketten, ráülök szép rendesen, — alattam a kicsi szék, úgy iszom meg a kávét. Egy óriás az ég felé tör A berlini te­levíziótorony már ma is a város legmaga­sabb épülete, de még az idén 250 méter magasra fog nőni. Néhány héten belül a berlini tanács­házával szem­ben, az egyko­ri piactér egyik elzárt részén meg­kezdődik az acélgolyó elő­szerelése. ■ A járókelők előbb 140 almasze­lethez hasonló formájú épü­tételemet lát­nak majd, amelyeket fenn a magas­ban 32 méter átmérőjű gpmbbé szerel­nek össze. En­nek azonban előfelétele, hogy 250 méter magasságban egy széles, la­pos kör alakú állványt képez­zenek, ahová a lipcsei Kirov Művek 16 ton­na kapacitású speciális daru­ját helyezik. Ez a daru majd az emel­vényen fog állni, és ké­sőbb az an­tennahordozó fölszerelését segíti. Az an­tennahordozó magassága 106,5 méter lesz, az egész torony magas­sága pedig 361,5 méter. Az antenna­hordozó alatti acélgömbnek a tervezők kettős szerepet szánnak: egyrészt benne he­lyezik el a tv-műsartovábbí- tás technikai fölszereléseit, másrészt 207 méter magasság­ban eszpresszót helyeznek el benne. Az eddigi betonmunkákat csúszó módszerrel végeztéik: a a toronyba egy 15 méter, ma­gas szilárd acélvázat építet­tek, amelyet betonövvel rög­zítettek. Az acéilvázbam két teherfelvonó közlekedik, és azokat később gyorsfelvonók­kal cserélik fel. A teherfel­vonók egyenként 1200 kiló- nyi építőanyagot emelhetnek 210, illetve 226 méter magas­ba. A harmadik felvonó a to­rony technikai személyzeté­nek áll majd rendelkezésére. Bor*i Daráz9 József: Macska elment Macska elment messzire, Tán a világ végire? „ Ott látott egy csillagot, Mit úgy lehet, bekapott... Azóta a két szeme, Csillog, villog, lát este, Ha ő a tetőn sétál, A holdvilág szalutál! Cica maca Kel ■ :-ip a Balatonból, Parton sárga fűzfa bókol. Minden ágán cicamaca S mosolyog a fénylő Napra. Tavon lágy szellő ring által, A Nap meleg sugarával; Réten lányba.* selyme villan Tavasz és víg fogócska van! Ilyen lesz az új berlini tv-torony, Fürtös Gusztáv: A kis kutya Kedves képű kicsi kutya, s csöndes, nem is ugat soha; nem haragszik a macskára, s még egy furcsát találsz nála: sosem eszik. A csont, a hús nem érdekli kis kutyust. Hogy történhet ilyen csuda? — Porcelánból van a kutya.

Next

/
Thumbnails
Contents