Somogyi Néplap, 1967. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1967-03-02 / 52. szám

Csütörtök, 1967. március 3. 2 SOMOGYI NÉPLAP Választási na^igjnlés Debrecenben (Folytatás az 1. oldalról.) tainak kijelölésébe és a vég­rehajtás megszervezésébe. A múltban Nagyatádi Sza­bó Istvántól Nagy Ferencig sokan és sokszor próbálták egységes szervezetbe tömörí­teni a gazdag és szegény pa­rasztokat. Valamennyi ilyen kísérlet eredménytelen ma­radt, mert arra épült, hogy leszerelje a szegényparasztság forradalmi mozgalmát, és el­szakítsa a falu dolgozóit ter­mészetes szövetségesüktől, a munkásosztálytól. Most az erős és szilárd, szocialista tar­talmú munkás-paraszt szövet­ség talaján létre jöhet az egy­séges osztállyá szerveződő pa­rasztság igazi szövetsége! Tíz ev alatt csaknem kétmillió ember költözött új lakásba Egész munkánk legfőbb cél­ja a lakosság élet- és munka- körülményeinek állandó javí­tása, életszínvonalának emelé­se. A kongresszuson erre néz­ve is több elhatározás'szüle­tett. A kormány rendeletet hozott a gyermekgondozási segély be­vezetésére. A segélyt igénybe ■ vevő asszonyok két és fél évig • otthon maradhatnak kisgyer­mekük mellett. Ez azonban nem jelenti azt* -mintha vissza akarnánk térni áz »asszony maradjon a főzokanál mellett« ósdi szemléletéhez. Változat­lanul valljuk, hogy a férfia­kat és a nőket egyenlő jogok illetik meg a termelésben, a közéletben és — természete­sen — a család eltartásában, a gyermekek nevelésében; bár ezzel még nem minden férfi ért egyet, egyenlők a jogok és kötelezettségek a háztartás gondjaiban is. Ma a családi tűzhely meg­teremtése jelenti sokak szá­mára a legnagyobb gondot. Régen a kapitalista Magyar- országon a városokban sok ház kapuján függött a kiadó lakások hirdetése. De ez nem azt jelentette, hogy sok volt a lakás, hanem azt, hogy az általános életszínvonal olyan alacsony volt és a lakbérek olyan magasak, hogy a dolgo­zók tömegeiben föl sem me­rülhetett az igény korszerű fürdőszobás,, központi fűtéses, “.villannyal, gázzal ellátott la- -'-fcás iránt. Most az életszínvo­nal emelkedése tükröződik ab­ban is, hogy mindenki össz- 'komfortos lakást igényel. Hazánkban a felszabadulás­tól 1956-ig 354 000, az utóbbi tíz év alatt viszont 574 000 la­kás épült, és a családtagokat is számítva csaknem -kétmil­lió ember költözött új lakás­ba. A harmadik ötéves terv 300 000 lakás építését tűzte ki célul. Kormányunk állandóan vizsgálja, hogyan lehetne en­nél több lakást építeni, és el­osztásuk jelenlegi rendszerét is megjavítani. A helyzet meg­javításához okvetlenül szüksé­ges az is, hogy a lakást igény­lők maguk is jobban járulja­nak hozzá otthonuk megterem­téséhez. Ezt a kormány segíti azzal, hogy növeli az állami kivitelezésben épülő szövetke­zeti lakások számát, jobb föl­tételeket teremt a magánerő­ből történő építkezésekhez, azonkívül több lehetőséget kí­vánunk adni az üzemeknek, hogy jobban támogassák dol­gozóik lakásépítését. Az új gazdasági mechaniz­musról szólva a szónok hang­súlyozta, hogy megnő vala­mennyi gazdálkodó szerv ön­állósága és ezzel együtt a fe­lelőssége is, anyagilag közvet­lenül is érdekelt lesz abban, hogy mind a vállalat, mind a népgazdaság számára a leg­eredményesebb megoldásokat keresse és alkalmazza. Követ­kezetesebben érvényesítjük — mondotta — a szocialista bé­rezés és jövedelemelosztás el­veit is. Keressen többet, ré­szesüljön nagyobb erkölcsi és anyagi elismerésben az, aki sokat, jól; hozzáértéssel; ered­ményesen dolgozik a társada­lom javára, viszont szűnjenek meg a társadalom kárára ügyeskedéssel szerzett jöve­delmek! Az egyetlen politika, amelyet népünk elfogad: a párt, a Hazafias Népfront politikája Kállai Gyula szólott a szo­cialista demokrácia további erősítéséről, s aláhúzta, hogy a mostani választási előkészü­letek már az új törvény alapján, a szocialista demok­rácia szélesítésének jegyében folytak. — Az új választójogi tör­vény máris egészséges pezs­gést, alkotó vitaszellemet ho­zott közéletünkbe — mondot­ta. — Nyilvánvaló, hogy ez kedvezően érezteti majd hatá­sát az új országgyűlés és a tanácsok munkájában. . Mégis akadnak olyanok, akik az új választási rendszerben is csalódtak. Kik ezek? Né­pünknek olyan — úgymond — jóakarói, akik titkon remél­ték, hogy ha többpártrendszer nem lesz is ugyan, de az új . választási rend lehetővé te­szi számukra; hogy ellenzéki programmal szerephez jussa­nak. Most pedig — látva a helyzetet — keserű csalódással mondják: »A több jelölt állí­tásával csak látszatmódosítá­sok történtek, mert az ellen­jelöltek is ugyanazt a politi­kát képviselik.« Ez nem tet­szik nekik! De mi azt mond­juk: ezek az urak magukra vessenek, hiszen saját magu­kat csapták be! Mi világosan, egyértelműen megmondtuk: bevezetjük az egyéni választókerületet, szé­lesítjük a szocialista demok­ráciát, lehet több jelöltet is állítani. A választók milliói pedig erre azzal válaszoltak, hogy lehet több jelölt is, de az egyetlen politika, amelyet népünk elfogad és magáénak tart, az a párt, á Hazafias Népfront politikája! Mos po­litikai platformnak a Magyar Népköztársaságban helye, jö­vője nincs! (Taps.) Minden választás egyben olyan időpontot is jelent, ami­kor egy-egy újabb ifjú nem­zedék vált felnőtté, megkap­ja a szavazati jogot. Most 600 000 ifjú választó lép éle­tében először az urnák elé. Gondoljuk csak el! 1949 óta ez az ötödik választás, s min­den alkalommal hozzávetőleg ugyanennyi fiatal lett válasz­tópolgárrá. Ez azt jelenti, hogy a mostani csaknem 7 millió választó közül 3 millióan már az épülő szocializmus viszo­nyai között nyerték el a vá­lasztójogot. Az ifjúság nem­csak a haza jövőjét jelenti, hiszen nálunk a fiatalok ak­tív alkotói jelenünknek is, megilleti őket mindaz a jog, ami az idősebbeket, s ezzel együtt vonatkoznak rájuk a kötelezettségek is. Kállai Gyula elvtárs ez­után a Magvar Népköztársa­ság külpolitikáját ismertette, majd hangsúlyozta: — Aki a Hazafias Népfront jelöltjeire szavaz, az erre a külpolitikára, a békére, a tár­sadalmi haladásra, a szocia­lizmus világméretű győzelmé­nek perspektívájára adja sza­vazatát! A marxizmus azt tanítja: nemcsak magyarázni kell a világot, az a feladatunk, hogy megváltoztassuk, olyan- ná tegyük, amelyben szabad­ság, öröm, jólét és béke az ember osztályrésze. így, ilyen értelemben, ilyen irányban akarjuk mi — néoünikkel együt — tovább változtatni, tovább gazdagítani életünket, ehhez kérjük a választópolgá­roktól a felhatalmazást a vá­lasztáson. Meggyőződésünk, hogy március 19-én a hétmil­liónyi magyar választópolgár egységesen jóváhagyását adja politikánk megvalósításához. Nálunk a választások nap­ján nem fejeződik be a sza­vazás, mert folytatódik a munka! A megválasztott kép­viselő sem gondolhatja, hogy megkaptam a mandátumot, most négy évig nyugodtan élhetek, ugyanúgy a válasz­tópolgár sem mondhatja, hogy megválasztottam a kép­viselőmet, így hát négy évre eleget tettem állampolgári kötelességemnek. A mi demokráciánk lénye­ge: amire szavazunk, annak megvalósításáért felelősséget is vállalunk, és az érte folyó munkában részt veszünk! Szocialista építőmunkánk harmadik évtizedébe léptünk. A szocializmus alapjai meg­teremtésének nehéz, de szép időszaka után, most arra ké­rünk minden hazafit: szavaz­za meg azt a programot, amelynek megvalósításával je­lentős lépést teszünk előre a szocializmus teljes fölépítésé­hez vezető úton, és egység­ben, összeforrottan, erőinket egyesítve dolgozzunk e ma­gasztos cél eléréséért! Pham Van Dong interjúja AZ AFP TUDÓSÍTÓJÁNAK Pham Van Dong, a VDK miniszterelnöke szérdán vá­laszolt azokra a kérdésekre, amelyeket Jacques Moalic, az AFF hanoi • tudósítója tett föl neki: Kérdés: A VDK külügymi­nisztere kijelentette, hogy csak a Vietnami Demokratikus Köz­társaság elleni légitámadások és egyéb hadműveletek fölté­tel nélküli beszüntetése után kerülhet sor tárgyalásokra a VDK és az Egyesült Államok között. Ügy gondolja-e ön, hogy ez a lehetőség időszerű? Válasz: Nem, nem idősze­rű, mert az amerikai agresz- szorok folytatják eszkaláció-' jukat, kihívást intéznek ezzel a világ népeihez. Kérdés: A tárgyalások első szakaszára lehetségesnek tart­ja-e, hogy kétoldalú tárgyalá­sok kezdődjenek az Egyesült Államok és az önök kormá­nya között, és ezzel egyidejű­leg megnyíljanak a tárgyalá­sok az Egyesült Államok és a Nemzeti Felszabadí tási Front között? Válasz: Washington követ­kezik szólásra. Kérdés: Ha létrejönnek a tárgyalások, milyen tartalmuk és súlyuk lehetne, figyelembe véve, hogy a vietnami prob­léma legtisztességesebb politi­kai megoldásának alapja to­vábbra is az a négypontos ál­lásfoglalás, amelyet ön fejtett Ki 1965 áprilisában? Válasz: 3965 áprilisa óta az élet nemcsak megerősítette, hanem- be is bizonyította, hogy négypontos állásfoglalásunk helyes alapokon nyugszik és iogos. Csak ebből lehet kiin- lulni, ha valóban olyan meg­oldásra akarunk jutni, amely megfelel népünk jogos igé­nyeinek: a függetlenségnek, a szuverenitásnak, a területi egy­ségnek és integritásnak. Eze­ket az alapvető nemzeti jo­gainkat az 1954-es genfi egyezmények szavatolták. Válságos a helyzet Közép-Jáván Suharto tábornok, az indo­néz katonai kormányzat feje a közép-jávai Djogdjakartába küldte Namengku Buwono szultánt, a kormány gazda­ságügyi miniszterét, hogy ren­det teremtsen. Az égjük jobb­oldali diákszervezet, a KAMI djakartai lapja szerdán arról tudósított, hogy Djogdj akartá­ban »robbanékony a helyzet, ás azonnali katonai beavatko­zás vált szükségessé«. A Reuter-iroda jelentése sze­rint a központi kormány erő­sen aggódik a Közép-Jáván kialakult válságos helyzet miatt. A közelmúltban elnöki funkcióitól végleg megfosztott Sukamo ebben az országrész­ben jelentős tömegtámogatást élvez, s az utóbbi hónapok­ban többször robbant ki he­ves összecsapás Sukamo-barát és jobboldali elemek között. A Reuter-iroda . jelentése szerint a legutóbbi összetűzés­be a fegyveres erők is bele­keveredtek. A Sukarnót tá­mogató tengerészgyalogság a hadsereg egy másik fegyver­nemének alakulataival csapott össze, s az összetűzésnek . két halálos áldozata volt, Nasution tábornok, a jobb­oldal vezéralakja kedden este egy muzulmán ifjúsági szerve­zet tagjai előtt kijelentette, hogy az általa vezetett leg­főbb törvényhozó szerv, az ideiglenes népi tanácskozó kongresszus már nem ismeri el Sukarnót elnökként. (MTI) Wilsont majdnem leszavazták „Lemondani/“ — kiáltották a képviselők a kormánynak Kedden a késő esti órákban szavazással véget ért az angol alsóház kétnapos vitája a had­ügyi kérdésekről. A szavazás a két és fél éves munkáspárti kormányzás eddigi legszoro­sabb eredményét hozta. Az alsóház 270 szavazattal 231 el­lenében, vagyis mindössze 39 szavazattöbbséggel. hagyta jó­vá a kormány által az 1967— 1968-as pénzügyi évre beter­jesztett 2 milliárd 205 millió fontos katonai költségvetést. Negyvenhat munkáspárti kép­viselő — többnyire a párt bal- szárnyának tagjai — a szava­zástól való tartózkodással fe­jezte ki, hogy nem ért egyet a Wilson-kormány hadügyi politikájával. A szavazást megelőző vitá­ban a Munkáspárt balszárnya éles támadást intézett a kor­mány ellen. Így például Ema­nuel Shinwell volt hadügymi­niszter, a párt parlamenti cso­portjának vezetője bírálta a kormányt azért, hogy a há­ború megakadályozása helyett az atomfölfegyverzést szorgal­mazza. A szavazás eredményét az ellenzék »Lemondani! Lemon­dani!« felkiáltásokkal üdvözöl­te. (MTI) SZOVJET—AMERIKAI KONZULI EGYEZMÉNY Az amerikai szenátus kül­ügyi bizottsága 15:4 arány­ban megszavazta ‘ a szovjet— amerikai konzuli egyezmény ratifikálását. A külügyi bi­zottság javaslatáról a szená­tus előreláthatólag két héten belül dönt. A konzuli egyezményt még 1964-ben írták alá a két or­szág k.épviselői. Hatályba lé­pése azonban a ratifikálástól függ. A törvényhozás konzer­vatív erői mindeddig meg­akadályozták az egyezmény feletti szavazást a szenátus­ban. Az egyezmény a többi kö­zött kimondja, hogy a konzu­li tisztviselők mindkét or­szágban diplomáciai előjogo­kat élveznek. A kétoldalú megállapodás a két országban megkönnyíti a konzuli mun­ka kiterjesztését. Az ameri­kai külügyminisztérium pél­dául tervbe vette, hogy kon­zulátust nyit Leningrádban. (MTI) VARSÓ Aláírták a szerződést Varsóban szerdán aláírták a Lengyel Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segély- nyújtási szerződését, tekintet­tel arra, hogy a két ország 1947. március 10-én megkö­tött barátsági és kölcsönös se­gélynyújtási szerződésének ha­tálya lejárt. (MTI) KANYAR JÓZSEF: SOMOGY MEGYE fl FORRADALMAK OTfiN 1919 — 1920 2. Helyreáll a .Jogrend“ Most nem célunk, hogy a Ta­nácsköztársaság alatti időszak megyei igazgatásának jellegéről és sajátosságairól részletesen beszéljünk. Az előző cikkből már tudjuk, hogy a törvény- hatósági néptanácsok törvényei­nek csak a kihirdetésére ke­rülhetett sor, mintsem végrehaj­tására. Március 10-én már a di­rektórium (Tóth Lajos, Latinka Sándor, Peinhoffer Lajos — A szerk.) vette át a megye kor­mányzatát s a főispáni hivatal vezetésével együtt a főispán jog­körét is. A direktóriumot ápri­lis 4-én négytagú testületté egé­szítették ki. E direktórium áp­rilis 5-én választási bizottsággá alakulva át megállapította a községi, a járási és a megyei munkástanácsok és azok intéző bizottságainak létszámát. A Me­gyei Munkástanács április 4-én alakult meg, s intéző bizott­sága május 2-től már teljes ha­táskörében átvette a volt köz- igazgatási bizottság ügykörét. Május 26-án kormányzótanácsi biztos (Latinka Sándor — A szerk.) került a megye élére, míg július 6-a és augusztus 5-e között a megye közigazgatását a vármegyei közigazgatási megbí­zott vezette. Augusztus 2-án a kormányzótanácsi biztos közölte a járásokkal a forradalmi kor­mányzótanács lemondását, és ennek következtében augusztus 6-án a közhatalmat négytagú bizottság vette át, ugyané hó 13-án pedig a megye vezetője az ellenforradalom helyi kor­mánybiztosa lett. MEGALAKUL AZ ÁTMENETI KORMÁNY Ismeretes, hogy a Központi Munkástanács augusztus 1-i ülésén a Szocialista Szövetsé­ges Tanácsköztársaság Kor­mányzótanácsa bejelentette le­mondását, és megválasztotta az új kormányt. Az első szá­mú rendelet — az új kor­mány intézkedéséig — ér­vényben hagyta a volt ta- nácskormány összes rendele­téit. Habsburg József augusztus 7-én »nevezte ki« az átmene­ti kormányt, minden tárca élére ideiglenes vezetőt — .rendszerint államtitkárokat —■ állított. A miniszterelnökséget Friedrich Istvánra, a belügyet Samassa Adolfra bízta. A Friedrich-kormány au­gusztus 8-án a 3886/1919 ME. sz. rendeletben elrendelte, hogy valamennyi törvényha­tóság vegye át a törvényes közigazgatást az 1886. évi XXI —XXII. törvénycikkek alap­ján. »Amíg a közigazgatás új­jászervezése alkotmányos úton megtörténik, mindaddig az ön- kormányzati testületi szervek (thj. bizottság, közig, bizott­ság, községi képviselőtestület, városi tanács, község elöljá­róság és mindezeknek alakula­tai), valamint mindazok az egyének, akik 1918. okt. 30-án, akár az, említett szervek tag­jaiként, akár választás vagy kinevezés alapján hatósági vagy hivatali jogkört gyako­roltak, kötelesek működésüket haladéktalanul megkezdeni.« Samassa Adolf, a belügymi­nisztérium ideiglenes vezetésé­vel megbízott államtitkár au­gusztus 14-én már valameny- nyi törvényhatóságnak rende­letet adott közre a »jogrend« helyreállításáról, kötelességévé tette a közigazgatás tisztvise­lőinek, hogy »megfelelő erély- lyel gondoskodjanak arról, hogy a közigazgatás munkája mindenütt meginduljon«. A rendelet határozottan leszö­gezte: »a jogrend biztosítása érdekében teljes odaadással támogassák a karhatalom­szervezetének munkáját.« A rendeletet — alispánt szék üpgg lévén *— Tallián Andor megyei főjegyző, alispánhe­lyettes szeptember 1-én to­vábbította a főszolgabíróknak és a községi elöljáróságoknak. A KORMÁNYBIZTOSOK RENDSZERE Am időkökben, augusztus 23-án Habsburg József »le­mondott« kormányzói tisztéről — mint mondottá — a »nem­zet javára«. Vele együtt a kormány is lemondott, miután a Szövetségközi Katonai Bi­zottságot felkérte a szükséges­nek mutatkozó teendők megté­telére. Svastics kormánybiztos kö­telezővé tette, hogy a műkö­désükben akadályozott köz­ségi, városi és vármegyei al­kalmazottak augusztus 28-ig jelentkezzenek Diószegi János kormánybiztosnál. Szólnunk kell néhány szót a kormánybiztosok működésé­ről is. Ismeretes, hogy az ellenforradalom kormánybiz­tosi állások szervezésével pró­bálta megszilárdítani a ren­det az országban. Somogyot is a kormánybiztosok háromszo­ros védőövezete vette kőiül (a megyei, a kerületi és a du­nántúli kormánybiztosság), és ezenkívül közelében tudhatta a Siófokon állomásozó nem­zeti hadsereg fővezérségét is. A kormánybiztosi hatás- és hatókör külső övezetén Du­nántúl kormánybiztosaként őrgróf Pallavicini György mosdósi 1355 holdas földbir­tokos állott, Siófokon,'’ majd Székesfehérváron székelve. A középső övezet, a belső gyűrű, Somogy—Tolna—Baranya me­gye kerületi kormánybiztosa Gaál Gaszton balatonboglári 1809 holdas földbirtokos volt Kaposvár székhellyel. A leg­belső gyűrű, illetve hatalmi övezet, Somogy megye kor­mánybiztosa a pár száz holdas Svastics Nándor, a »megye agrártársadalmának és torzsö- kös régi jó táblabíró család­jainak jeles és nagy értékű leszármazottja, akinek kiváló érzéke volt a rendcsinálás és jogfolytonosság terén a törté­nelmi tradíciók érvényesítésé­hez«. MÁSODIK EZREDÉV? Örgróf Pallavicini György nyugalmazott államtitkárt, Ba­ranya, Somogy, Tolna és Veszprém megye kerületi kor­mánybiztosi állásától való föl­mentése után, szeptember 15-én nevezte ki a kormány a hadsereg fővezére mellé a dunántúli vármegyék kor­mánybiztosává Siófok szék­hellyel, a Dunántúlon ala­kított nemzeti hadsereg kör­zetére kiterjedő hatáskörrel. A kormánybiztos kinevezése után proklamációval fordult Dunántúl lakosságához, mint mondotta: »Dunántúl az utolsó sziget, ahonnan az újjászületés folya­mata megindulhat« ... »Du­nántúl ma az egyedüli ments­vára a magyarságnak« ... »Innen kell kiindulni, győze­lemre jutni annak a szent munkának, amelynek célja Magyarország második ezred­évének a megalapozása.« (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents