Somogyi Néplap, 1967. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1967-03-09 / 58. szám

Csütörtök, 1961. március 9. 5 SOMOGYI NÉPLAP Miéri külön ? Nincs számszerű fölmérésen, hány amatőr színjátszó cso­port működik jelenleg a megyében. Egy bizonyos: lép- ten-nyomon találkozunk ilyen együttesekkel, és nemegy­szer az irodalmi színpadok tagjai is szívesen vállalkozr- nak egy-egy színpadi mű előadására. Több faluban él az a gyakorlat is, hogy az év legnagyobb ünnepein — beosztással — a KISZ, a nőtanács, a Vöröskereszt, az önkéntes tűzoltószervezet is megrendezi, bemutatja a ma­ga színdarabját, műsorát. Ilyen község Iharosberény is. A helyi nőtanács színjátszói tavalv a Nem vagyunk angyalok, nemrégen Gyárfás Egérül című vígjátékát ad­ták elő tisztes kassza-, és ahogy elmondják, szép kö­zönségsikerrel helyben s néhány környező községben is. A szereplők pedagógusok és egy-két KlSZ-fiatal. Állandó színjátszó csoport nincs a faluban. Ha rá­kerül a sor a nőtanácsra, megtanulják, előadják a ki­választott színdarabot. S ha a KISZ-re kerül a műsor­rendezés sora, hasonlóképpen Ilyenkor a nőtanácsi szín­játszók viszonozzák a segíts -get. Időközben a tűzoltóság már készül a következő rendezvényre: Heltai Néma le- vnté-jét fogják előadni. Állandó színjátszó együttesük ne­kik sincs. A műsorválasiztás kérdésétől ezúttal eltekintünk; en­nek megítélése a népművelés felügyelet és a járási mű­velődési ház feladata lenne. Érdemes szóvá tenni a fa­lusi műkedvelő színjátszó hagyományokat, melyek ör­vendetes módon élnek; emberek százait mozgatják meg itt és másutt lelkes pedagógusok, fiatalok kezdeményezésére. Mégis egyedi, esetleges célokat szolgálnak, parlagon hevernek így a fel-felizzó energiák. Beszélgettem erről az iharosberényi nőtanács titkárával és a helyi népműve­lési ügyvezetővel. Elismerték, helyesebb és célravezetőbb lenne, ha összefogva az itt-ott meglevő erőket, állandó együttessé, közösséggé formálnák a falu azonos érdeklődé­sű lakosait. Mindazokat, akik eddig is részt vettek a színjátszásban. Így a különböző törekvéseket a művelő­dési terv, a kulturális nevelőmunka szolgálatába lehetne állítani. S nem utolsósorban: műkedvelő együtteseink fej­lődésére is csak ilyen módon számíthatunk. Márpedig ez a továbbiakban sem lényegtelen. YV. E. Balesetveszély, egészségtelen körülmények Három éve működik ideigle­nes engedéllyel, igen mostoha körülmények között a szentbalá- zsi iskolai napközis konyhája. Amikor a Somogy megyei Álla­mi Építőipari Vállalat átadta az új iskolát, a felvonulási épüle­tet a községi tanács építőanyag­ként megvásárolta. A körzetesí­tés során viszont nem tudták a napközi otthon konyháját má­sutt elhelyezni, s ebben a vé­kony falú, rossz állapotban levő épületben talált otthonra. A bó­dét azóta sem látták el villany­nyal, vízvezetékkel, pedig a kis alapterületű konyhában naponta száz gyerek részére főznek. Nincs rendes raktár sem. Az úgynevezett földes árut az isko­la pincéjében, a tüzelő helyén tartják. Az iskola fölött, a domb olda­lában álló felvonulási épület be­ázik, falait átjárja a csapadék­víz, egyszóval a legalapvetőbb higiénai követelményeket sem lehet megtalálni. Az egészség- ügyi hatóságok mindezek isme­retében bármikor bezárathajták ezt a konyhát. Az is súlyosbítja a helyzetet, hogy a forró étel átszállítása az iskola ebédlőjébe állandó bal­esetveszéllyel jár, mivel a kony­hát az iskolával összekötő üt egyenetlen. A konyha dolgozói ilyen úton kénytelenek levinni a forró levessel, főzelékkel teli 20—30 literes edényeket. A konyha bezárása viszont nem megoldás, hiszen az iskola- igazgató szerint nemcsak tize­dekben, hanem egész számokban mutatkozott javulás a napközi­sek tanulmányi átlagában. Az étkeztetés megszüntetésével na­gyon sok gyerek veszítené el a délutáni zavartalan, nyugodt ta­nulás lehetőségét, köztük több, más községből bejáró tanuló is. A düledező, csaknem teljesen használhatatlan konyhaépület sorsáról nem szabad elhamar­kodottan dönteni. Meg kell ta­lálni a módot arra, hogy némi állami támogatással és a lakos­ság segítségével egy új, a hi­giénia előírásainak megfelelő konyhát kapjon a napközi ott­hon. Háztartási gázfogyasztók, figyelem! Értesítjük a háztartási (propán-bután) gázfogyasztókat, hogy 1967. február 28-tól Kaposvár területén a ház­tartási gáz házhoz fuvarozását a fogyasztók kívánsá­gára a 13. sz. Autóközlekedési Vállalat végzi. Gázmegrendelés a fenti időponttól naponta az AKÖV 14-179 lelefonszámán 1 óra 30 perctől 14 óráig. 13. SZ. AKÖV (4535) A Kaposvári Textilruházati Ktsz fehérnemű-konfekciós üzemébe két műszak megindítása miatt fölvételre keres szakképzett, helybeli fehérnemű-varrónőket Jelentkezni lehet Kaposvár, Április 4. utca 1. sz. alatt. (4570) Termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, vállalatok, közületek! FIGYELEM! Állomásunkon MEGKEZDTE TERMELÉSÉT a korszerűen fölszerelt váltó- és egyenáramú villamosmotor-felújító üzemrészünk is Rövid határidőre vállaljuk bármilyen típusú — villamos motor, — hegesztő transzformátor, — hegesztő dinamó felújítását háromhavi garanciával. A rendelkezésre álló cserealapból — szüksr --tén — azon­nali cserelehetőséget biztosit k. Mezőgazdasági termelőszövetkezet részére a mos motor fel­újítási árából 50 százalék kedvezményt adunk. Kérjük megrendelőinket, hogy munkaigényükkel gépállomá­sunkat keressék föl. Állami Mezőgazdasági Gépállomás FÖLÖSKE. Telefon 4. (454D Vasútállomás: Zalaszentmihály. 3Cati&q a oai't'éqép, szalad a tíí Kovács Jenőné nyakában centiméter; tanácsot ad, javasol, segít. A padokban nem diákok, hanem felnőttek ül­nek. Csaknem mind­egyik » nyakában centiméter lóg. A táblán számok, betűk helyett egy ruha felsőrészé­nek mintája fehérük. Min­denfelé cérnadarabkák, szö- vethul Ladák. Beültem az egyik padba. Ez a környezet, ez a kép hirtelen föhdézett bennem egy másik iskolatermet. Kisdiákok voltunk, jelmezbáLra készül­tünk. És benn az iskolában ki-ki maga szabta-varrta sa­ját báli ruháját. Nagyon iz­gatottak voltunk, de még en­nél is. büszkébbek. Az a mi munkánk tulajdonképpen csak játék volt. Ez itt más. Csak az öröm azonos'. Mi is örül­tünk a magunk készítette, ak­kor gyönyörűnek tartott jel­meznek, hát akkor hogyne örülnének ’ ezek az andocsi asszonyok az első ruhának, az első kompiénak, amit maguk varrnak! — Rezsika néni, egy pilla­natra. Most ezt így fordít­sam? — Rózsiba néni, vegyek be még belőle? Rózsika néni, Rózsika né­ni ... Hol itt, hol ott szólít­ják Kovács Jenönét, a tanfo­lyam vezetőjét. És ez- a derű: arcú, végtelenül türelmes ked­ves asszony készséggel segít, magyaráz. — Vigyázni kell — jegyzi meg —, mert a felelősség az enyém. Ha valaki elront va­lamit, annyi, mintha én ron­tottam volna eL valamennyien: Rózsa József- né, Bagyarik Lászlóné, Huszár Józsefné — és hosszú lenne sorolni a neveket — úgy vol­tak, hogy míg meg nem szer­vezték ezeket a másnapon­ként! összejöveteleket, vajmi keveset tudtak a szabás-var­rás tudományáról. Mind ízléses, mind gondosan, szépen elkészített ruha, ami­re azt szoktuk mondani mi, nők: szívesen fölvenném én is... Két csöppség, Viza Valika és Gulyás Ágika próbál. Édes­anyjuk nem saját magának, — És ez a fontos. Itt van ez a mellény — mutatja Hor­váth Ferencné —, a fiam ka­bátjából csináltam. Különben már nem lett volna jó sem­mire. — Higgye el, sokat meg le­het így takarítani. Nem azért, Valika és Agika próbál. Húszán vannak. Főként pa­rasztasszonyok. Régi vágyuk, kívánságuk teljesült azzal, hogy megszervezték ezt a ti­zenkét foglalkozásból álló tan­folyamot. — Nehezen indult — mond­ja Szabó Antalné tanárnő —, a kívánság nem elég, kell valaki, aki kézbe veszi, és a gyakorlatban végig is viszi a dolgot. Főként a szülői munkakö­zösségé a köszönet. Nem vé­letlen, hogy közülük többen — Horváth Ferencné, Horváth Istvánná, Gulyás Istvánná, Gyánó Jánosné, Kudomrák Istvánná — itt ülnek a pa­dokban, varrnak. Csaknem — Mikor megtudtuk, hogy tanfolyam indul, mindenki ment valami anyagot venni. — Ügy kezdtük — jegyzi meg Skelecz Lászlóné —, hogy ki-ki elkészítette a saját mustráját — Az mi? — Hát a minta! — nevet­nek, és mutatják a papírból kivágott szabásmintát —, csak mi így nevezzük. Huszár Gyuláné kompiét varr magának, Takács Sándor- nénak, aki még a varrógépet sem tudta hajtani, lassan el­készül a házi pongyolája. Rit­ter Imrénének egy szoknya és egy mellény az első munká­ja. Nézem ezeket a ruhákat először nekik készít ruhács­kát És így van Huber Jó­zsefné is. Igaz, neki már két nagy lányról kell gondoskod­ni. Csöndes, izgatott nyüzsgés van a teremben. Négy varró­gép kattog. Kettő az iskoláé, egy a tanfolyam vezetőjéé, egy pedig Horváth Istvánnéé. — Van többünknek is var­rógépe otthon, de bizony ed­dig nemigen volt használat­ban. — Most majd elveszik a varrónők kenyerét... — Á, dehogyis! — tiltakoz­nak mindenfelől. — Nézze, mi csaknem va­lamennyien a szövetkezetben dolgozunk. Én is »kapás-« ru­hát varrók... — szólal meg mellettem Bognár Györgyné. — Ebben a szép ruhában akar kapál ni ? — Először talán nem. De aztán!... Miért ne? Ott is rendesnek kell lenni. Devisz- szatérve az előbbire: azt hi­szi, hogy ilyen nagy munkába — én is akarok még egy kis­kosztümöt varrni — bele mer­nénk vágni otthon magunk? Nem. Meg nincs is rá idő. Hanem a kisebb igazításokat, egy-egy kötényt, átalakítást, egyszóval az apróságokat meg tudjuk csinádni. mert most már kezd a téeszünk helyrejönni, javul a kereset. De ez egy asszony­nak igen hasznos. A tanfolyam befejezése után, húsvétkor bemutatót tartanak. A záróünnepély be­vétele a gyerekeké lesz. Gyer­meknapkor közvetve így is árzik ennek a tanfolyamnak a hasznosságát. No és a szép ruhák, a megszerzett új is­meretek ... A tavasz a küszöbön van. Nemsokára a földekre szólítja őket a munka. S ha kérdik majd a többiek, hol csináltat­tad ezt a szép kis ruhát, mi­lyen jp érzés lesz azt monda­ni: magam varrtam. Egy parasztasszonynak sok a dolga. Kinn a határban, otthon is. Azzal, hogy jártas­ságot szereztek ebben a szak­mában, eggyel még növekedett a tennivalók sora. — De ezt nem bánja az ember. Mindennapi hasznát magunk érezzük. Kattog a varrógép, szalad a tű, koppan az oliló... — Rózsika néni, nézze meg. Jó lesz így? És Rózsika néni jön, megy, magyaráz. Együtt örül ügyes tanítványaival. Vörös Márta FIGYELEM! ötévi szünetelés után újra üzemel A Neiser-féle műlépüzem Ádándon az Aranymező Tsz kezelésében. A korábbi különleges, egyedülálló minőséget a szabadalom megvásárlásával és a régi szakmunkásgárda munkába állításával biztosítjuk. Az üzem 1961 március első felében megindul. Megren­delésükkel keressék föl cégünket. Üzletkötéseinket a már korábban kialakult formában bonyolítjuk le. (4560) A Somogy megyei Ütépítő Vállalat vezetőhelyette­si munkakörbe fölvesz mélyépítő mérnököt, továbbá közgazdasági egyet:mi, számviteli főiskolai vagy mérlegképes könyvelői klevéllel rendelkező dolgo­zót Rendszeresen használjon GELtE kézinmíló krémet! Jelentkezés a vállalat központjában, Kaposvár, Árok u. 4. Az utóbbinál 3—5 évi gyakorlat szükséges. (2941) _______________ .Jl

Next

/
Thumbnails
Contents