Somogyi Néplap, 1967. március (24. évfolyam, 51-77. szám)
1967-03-05 / 55. szám
Yasárnap, 1967. március 5: 5 SOMOGYI NÉPLAP Berki József, a homokszentgyörgyi Zöldmező Tsz elnöke: Nyugodt öregkor elé nézhetnek a szövetkezeti parasztok Berki József, a homokszentgyörgyi Zöldmező Tar meló szövetkezet elnöke, a megyei tanács végrehajtó bizottságának tagja — akit most ismét megyei tanácstagnak jelöltek — küldöttként részt vett a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusán. Megkértük, nyilatkozzék lapunknak arról a kongresszuson elhatározott agrárpolitikai intézkedésről, amely legjobban megragadta figyelmét, amely szerinte a legnagyobb mértékben érinti a szövetkezeti parasztságot — örömmel és megelégedéssel gondolok rá most is, hogy pártunknak ez a legmagasabb fóruma annyira részletesen, sokoldalúan és mélyrehatóan foglalkozott a szövetkezeti parasztság helyzetével, sorskérdéseivel, hogy ezeket az előadásokat és hozzászólásokat hallgatva bárki úgy vélhette volna, mintha máris a közeljövőben összehívandó tsz-kongresszuson ülne. Ezzel összefüggésben engem a programba vett szociális intézkedések ragadtak meg a legjobban. A betegsegélyezés meg az egészségügyi ellátás után most az új nyugdíjrendelet horderejében olyan nagy, hogy bátran mondhatni: sorsdöntőek ezek az intézkedések és vívmányok a magyar paraszt életében. Nem próbálunk társadalmi előjogokat élvezni mások rovására, a szocialista haza építéséből ránk háruló feladatok becsületes elvégzésével ezután is igyekszünk eredményesen szolgálni a nép egyetemleges érdekét. Azért hangsúlyozom mindezt, mert meggyőződésem, hogy ezekből a paraszit- politikai intézkedésekből az egész társadalomnak haszna származik majd. — Világosan látta a kongresszus, hogy a paraszti nyugdíj rendezését megköveteli az élet. Mint szövetkezén vezetőt engem is sokat foglalkoztatott az a gond, hogy parasztemberek miért mennek el a faluból. Ismerik Somogy- oan, hogy a mi szövetkezetünk már a kezdettől fogva jóval többet oszt, mint a megyei átlag Mégis elköltözött öt-hat család az utóbbi években Homokszent györgyről. Szorgalmas, dolgos emberek mindannyian. Senki még csak egyetlen rossz szóval sem bántotta meg őket a szövetkezetben. Beszéltem velük, mert nemcsak mint vezetőt foglalkoztatott, hanem emberileg is igen érdekelt számításuk; kíváncsi voltam, miért szánták rá magukat airra a lépésre, hogy házukat eladva, földjüket itt hagyva végképp elszakadjanak falujuktól. Ki erre, ki arra vette útját, ösz- szegyűjtöttek már előzetesen bizonyos összeget, azzal hozzáfoghattak városi életük megalapozásához. Ügy számítottak, van még idejük ahhoz, hogy megszerezzék a nyugdíj-éveket 3 öregségükre lesz mire támaszkodniuk. Jól tudom, hogy a gyermekeknek is kötelességük eltartani az idős szülőket, meg a szövetkezet is mind nagyobb részt vállal ,az öregek megélhetési gondjaiból, mégis az intézményes és általános megoldást ad teljes biztonságot és megnyugvást. — Van egy mondás, olvastam valahol: »A boldogsághoz kevés a jelen, a múlton épül s az emlékezeten.-« Ennek az idézetnek a tartalmát némiképp módosítva arra gondolok, hogy szerves egységben kell tekintenünk ebben a vonatkozásban is a múltat, a jelent meg a jövőt Ebből az egységes folyamatból most a jövőt emelném ki. Azt mondhatom, hogy korszakos változás megy végbe a parasztság életében Megszoktuk már, hogy minden négy ötéves időszakban előbbre és egyre följebb jutunk. A most következő évektől én azt várom, hogy a gépesítés fokozásával, a tudomány vívmá- lyainak kiterjedtebb alkalma fásával meg'az új nyugdíj - örvénnyel olyan lehetőség teremtődik falun, hogy nem kell tartani a szövetkezetek idő nap előtti elöregedésétől. Most már nem szükséges elmenni faluról a városba, az iparba nyugdíjéveket szerezni, mód nyílt erre végre otthon is; bizonyos vagyok benne, hogy lesz annyi képzett, a mezőgazdaságot tanult szak májának tekintő, sőt hivatásának valló parasztfiatal, aki a munkából, kiöregedett apja helyébe áll. Meggyőződésem szerint az igazi közösségi szellem kibontakozására, megerősödésére is ezzel teremtődött 'ehetőség. Azelőtt évszázadokig az volt a paraszti élet íratlan, mégis parancsoló törvénye, hogy gyűjtsön az ember, legyen mire támaszkodnia, legyen mihez hozzányúlnia öreg napjaiban. A szövetkezeti paraszt tisztes nyugdíja megadja a biztonságot az egész életre; a dolgozni tudó parasztember nem kénytelen csupán magával törődni, társakra talál a munkában, megosztja velük örömét-bánatát, önzetlenül fáradozhat a közösség javának szolgálatán, benne egyéni boldogulása megteremtésén. A parasztok szövetkezete így válik még erősebb emberi közösséggé. Maga a közösségi szellem olyan egységbe, emberi kötelékbe kapcsoló erő, amely elősegíti a munkák gondosabb elvégzését, a termelés fejlesz tését, a gazdasági eredmé nyék növekedését, a paraszti jólét, az egész nép életszínvonalának további emelését. K. J. Vízvezeték-hálózat, szolgálati lakás, növendékmarha-istálló AZ IHAROSBERÉNYI ÜTTÖRÖ TSZ TERVEI A múlt évben jelentős terveket valósított meg az iharos- berényi Űttörő Termelőszövetkezet. Éveken át gondo. okozott a Pádpusztai major- központ megközelítése. Esős Időben úgyszólván lehetetlen volt közlekedni a majorhoz vezető úton. Ezen az áldatlan állapoton tavaly változtattak: megépítették a major bekötő útját. Az építkezéshez állami támogatást kaptak. A múlt évben “ezenkívül saját erőből építettek egy harminc férőhelyes sertésfiaztatót. Az idén is szép terveket akarnak valóra váltani. A pádpusztai major minden istállójába bevezetik a vízvezetéket. Ezenkívül egy ötven féróhe- ' yes növendékmarha-istállót építenek állami hitelből, és egy 44 férőhelyes szarvasmarha-istállót alakítanak ki. Ebben az évben akarják fölépíteni a szövetkezet első szolgálati lakását is. Az építkező :ek kivitelezésére — mint alapító tagok — a járási tsz-közi építő vállalkozással kötnek szerződést. Az Építőipari Vállalat gyártja a blokkot Ismeretes, hogy az északnyugati városrészben használt középblokkot a Somogy—Zala megyei Tégla- ts Cierépipaii Vállalat készítette a tüskervári téglagyárban létesített blokküzemben. Az építőanyagot készítő és az építőipari munkát végző vál'alat kő ott sok vita volt. Már korábban felmerült a gondolat, hogy a blokk gyártását át kellene adni a kivitelezőnek. A blokküzem munkáját így jobban össze lehetne hangolni az építkezésekkel. Nemrég az illetékesek úgy döntöttek, hogy a blokkfi-emet átadják az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnak. cius 6-án hétfőn meg is kezeik a blokk gyárt-Vsát (Az idén még nem dolgozott az üzem.) Az építők a blokküzemet szeretnék tovább fejleszteni: előre gyártott telepet akarnak létesíteni. ÜT AZ EMBEREKHEZ A szakszervezeti választások formája kötött. A régi vezetőség lemond, a tagság vagy a küldöttek új vezetőséget választanak. A Kutast Állami Gazdaság valóban példás szakszervezeti tanácsválasztó küldöttgyűlésén egyedül ezekben a percekben támadt némi zavar. A kezek bizonytalanul emelkedtek föl, beleegyezve a lemondásba. Valaki felállt. — Nem értek egyet. Maradjon a Bútor Jancsi. — Megválasztjuk újra, ne aggódj — hallatszott válaszként egy megjegyzés —, ez itt ugyanis csak formaság!... A huszonegy tagú tanács, a hatvanöt küldött véleményében az egész gazdaság Kívánsága érvényesült, nincs arra rátermettebb ember, csak Bútor János lehet továbbra is a szakszervezeti bizottság titkára ... 1 Középmagas, piros arcú, deresedő hajú ember. Olyan egyéniség, akiről az első percek után azt állapítja meg az ember: sugárzik belőle a szerénység, a megértő jóindulat. Csöndesen beszél, ha szól valakihez, mindig ott van a »kérem szépen«. a »legyen szíves« és végül a »köszönöm«. Egyszer valamilyen vizsgálat volt a gazdaságban. A je- -enlevő fölötteseket az lepte meg, hogy Bútor János bármit kér, bármilyen adatért telefonál, mindenki készséggel, azonnal segít. Senki nem mondja: \ — Most nem érek rá, majd szólj később ... Mert tőle sem kérhetnek, kívánhatnak olyat, hogy ne intézkedne nyomban. Pedig nem egyszer egy megkezdett munkát kell félbeszakítani, és sokan tudják, hogy az a munka gyakran csak éjszaka készül el. — Nem sokan, talán még én sem csinálnám azt, amit Jancsi — mondta Kopecsni Vince igazgató —; itt lakik a szomszédban, de napokig nem megy haza. Dolgozik ... Az ajtaja mindig nyitva. Egyszer az igazgatóval tárgyalt, amikor valaki az építőbrigádból benyitott. — János, ha lehet, azonnal "yere ki. Bn j van ... Valami bérprobléma vetődött föl. Motorra ült. Elintéz- ' ''k. Az igazgató derűsen jegyezr me£: — Ha baj van, már nem is "'»gém, léged k~resnek.. . n»rs7e jól van ez így. . Két évvel ezelőtt került ide. -s választották meg először Viegetlenített titkárnak Akkor a gazdaság dolgozói olyanformán beszéltek: A Siófoki Kőolajvezeték Vál'alat beruházási osztályára azonnali fölvételre keresünk nagy gyakorlattal rendelkező mírnlikStet, IrchnliinKokat, csővezeték épílésében járta« előadót, lé/ifH/ctl vonalon jártas előadót, m:it;as- és mélyépítésben jártas előadót, műszer-autómat lkában jártas műsvakl ellenőrt. Bérezés a képesítés és gyak rlat szerint. Jelentkezés: Kőolajvezeték Vállalat. Siófok, a személyzeti osztályon személyesen. (452.7) — Mi kz, hogy szakszervezet? Olyan, mintha nem is volna. És legyintettek. 2 — Igen, ez valóban így volt — csak tör ecfc k m on d átokká i emlékezik. Hiszen az akkori helyzetet fölidézni egy egész .api téma lenne. — Magam is csak annyit -udtam, hogy nehéz hely ez. Váltogatták egymást a titkárok, meg bajok voltak a pénz Kezelésével is. A kuszáit helycetre akkor döbbentem rá, smikor elkezdtem dolgozni, jgy mondhatnám, odáig jutottak itt, hogy a szakszerve ceti bizottság a gyakorlatiban íem is létezett.. , Tizennégy beutalót talált a fiókban, amikor először ült az íróasztalához, és tizennégyezer forint tagdíjhátraléka volt a gazdaságnak. Az emberek elvesztették a hitükéit, nem bíztak. A vezetők idegesek lettek, ha ezt a szót hallották: jzakszar vezet. És legyintet- ek. — Fel a motorra, és ki a erületre. így kezdtem. Embe- ek nélkül dolgozni nem lehet; először az elveszett biza! nat kell visszaszerezni. Egyenként kerestem föl min- lenkit. Persze ezek az utak gén sokszor nem fértek bele a napi tizenöt—tizenhat órába. De sohasem számoltam fel lapidíjat; ezt ne írja föl — ette hozzá. S az emberi, baráti isme- etségeken túl szervezett, magyarázott. Tanított, kinek mi a részfeladata, hogyan kell nunkatervet készíteni, hogyan beli végrehajtani. Kéthavon- a, negyedévenként tanácskozott a bizalmiakkal. Később ’ztán maguktól jöttek: — Te. János, hogyan kell ezt meg :zt csinálni? Tennénk szívesen. De nem tudjuk, hogyan kell. Hiába, nincs tapasztalat. És fokozatosan megváltozott minden. Lettek segítőtársak ki-ki ismerte munkáját. — Igen jó kis gárdát sik» .ült kialakítani. 3 A szavak nem adják, nem dhatják vissza azt a fáradozást, amit ez az egyetlen nondat takar. — A dolgozók visszanyer ék bizalmukat. Az adatok is száraznak tét szenek: két év alatt 132 új aggal gyarapodott az alap szervezet; soha nincs tagdíj- hátralék, inkább túlteljesítik a tervet; kettőről hétire emelkedett a szocialista brigádot száma; a 875 000 forintos ter- neléssel kapcsolatos vállalást öbb mint egymillió forintra ékesítették az emberek; egy -wel ezelőtt nyolcnapi fize ősnek megfelelő nyereségrészesedést fizethettek, mos! valószínűleg ez tizennégy nap lesz... É® mennyi minden! lehetne még elmondani! — Szeretem az embereket így vall a munkájáról. — Ha nappal ném tudom elvégezni, unit kell, akkor megcsinálom éjszaka. Feleségem néha azt mondja: milyen munka ez, imit sohasem tudsz befejezni? Hát ez ilyen munka. Segíteni mindenütt, ahol lehet egyrészt az emberek gondján, baján, másrészt azon, hogy jobban menjen a gazdálkodás. Sokszor fárasztó, de há- ás feladat ez. A közelmúltban baj érte. összeomlott a háza. — Ne búsulj, Jancsi! Felépítjük — mondta neki az gazgató. Aztán megkeresték a kő nűvesek, az ácsok is. — Megcsináljuk ám, társa- ’nlmi munkában! Pedig ugyanazok az embe rek vannak itt, akik két évvel ezelőtt is itt voltak. Csak az az út változott meg, nmir járnak... Vörös Márta Koprivnicza győzött Zágrábban értékelték a magyar és a jugoszláv vasutasok versenyét A MÁV Kezdeményezésére három határ- menti állomás dolgozód versenyre hívták három jugoszláv állomás dolgoz ... A gytikén y esi csomópont is benevezett a vetélkedésbe. Szocialista szerződést kötött a jugoszláv Koprivnicza állomással. Megállapodtak, hogy a határforgalomban közlekedő vonatokat mindig menetrend szerint indítják, kiküszöbölik a késéseket, a határ okmányokat egy óra múlva átadják, továbbá 120 perccel A jugoszláv vasutasok gyékényest képviselője. — A versenyt nagyon hasznosnak tartom. Amióta vetélkedünk, javult a forgalom. Minden dolgozó többet gondolt munkájára, i- gyekezett azt jól megszervezni. Azért lettünk elsők, mert az okmányokat eldob elkészítettük, mint a magyarok. Úgy tudom, a magyarok kérték, hogy az okmányok átadására vonatkozó ponit helyett másikat vegyünk a szerződésbe. Azrt hiszem, az kerül a szerződésbe, hogy az érA gyékenyesi vasútállomás főnöke. kezes után egy az indulás előtt jelentik, hogy milyen és mennyi árut szállítanak a szerelvények. A szerződés április 1-én lépett életbe. A versenyt nemrég értékelték Zágrábban. A biz ttság a jugoszláv vasutasoknak ítélte oda az első helyzetinek járó zászlót és jutalmat. Bogdán Frigyes, a gyékényes: állomás főnöke így nyilatkozott erről: Sajnos a második (zágrábi) értékeléskor is mi találtattunk könnyűnek (az első értékelés Pécsett volt korábban). Nekik 3030 hibapontjuk volt, nekünk pedig 3655. Ennek főként az az oka, hogy nem tudtuk teljesíteni az okmányok átadására vonatkozó felajánlást. A iugoszlávok ügyesek voltak. Odaát elvégezték a munka nagy részét. Itt már nem vett igénybe sok időt az okmányok kezelése. Egy órán belül át tudták adni őket. Mi ilyesmit nem csinálhatunk. Kértük fö- lötteseinket és partnereinket hogy ezt a pontot (az okmányok átadására vonatkozó felajánlást) töröljék a szerződés bői, helyette mást vegyenek be. A jugoszlávok egyébként erős versenypartnerek. Mi a kihíváskor azt gondoltuk könnyedén győzünk. Náluk a mii versenyünkhöz hasonló vetélkedés nem volt az utóbb években. Ügy véltük hát, hogy órával a szerelvényen minden vizsgálatot el végzünk, és hibás kocsi nem 1esz. E téren a magyarok jobbak, mint mi. Mi eddig tizenkét kocsit adtunk vissza, ők pedig nyolcvanötöt. Azt hiszem, hogy a következő értékeléskor a magyarok lesznek a győztesek. Azt mondják, a zágrábi vendéglátás kitűnő volt. Városnézés, jó vacsora, zene tette emlékezetessé. A jugoszláv és a magyar vasutasok még jobban megismerték egymást, szorosabbra fűzték a barátságot. Reméljük, a magyarok a sok szépen és jón kívül arra is gondoltak, hogyan kellene biztosítani a győzelmet a következő értékelésre. Mert bizony most már a második értékelésnél maradtak alul. Azt mondhatná erre valaki, hogy persze gondolta, hiszen íme kérik a szerződés módosítását. Mi a győzelem nem ilyen biztosítására gondoltunk. A folytonos módosítás nem valami lovagias eljárás. Korábban is volt szó ilyenről. 1966. július 19-én megjelent riportunkban is arról számoltunk be, hogy a gyékényesiek módosítást akarnak kérni. Idézzük az ál- iomásfőnököt: »Szeretnénk a jugoszláv vasutasok kiestek a gyakorlatból. Tévedtünk. Megelőztek bennünket. Egyébként a másik két versenypont- lál — a menetrendszerűségné ■'s az előrejelentésnél — is zoros volt a küzdelem.# Ott 'em szorultunk háttérbe. Kedmenetcz János, a jugoszláv vasút gyékényesi képviselője így beszólt a vetélkedésről: módosítani a szerződéseket is ... Azt akarjuk megbeszélni a koprivniczaikkal, hogy az 'lőjelentéseknél engedjenek 10 százalékos eltérést...« Akkor tehát az előjelen teszel volt baj. Mi azt szerelnénk, hogy ha a módosítások kérése helyett inkább a jobb munkára, az erők jobb összpontosítására fordítanák a figyelmet. Akkor talán az első helyre kerülhetnének. Szegedi Nándor
