Somogyi Néplap, 1967. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1967-03-26 / 74. szám

Vasárnap, 1967. március 26.

5

SOMOGTI NFPLAP

V. GERASZIMOV, a Pravda külc'ntudósítója:

Akár a dal, olyan a munka*

A

mikor ügymAs MELLÉ ÁLLNAK, mind a kettő magas, vállas, dús fekete hajú; önkéntelenül fölfigyel rájuk az ember, s rögtön rájön, hogy apa és fia. S ugyanúgy beszélnek: határozottan, meggyőződéssel, súlyos szavakat válogatva. S kiegészítené, még egy hasonlósággal: mini. a ketten tsz-elnölkök.

A hagyomány szerint az apával kellene kezdenem a riportot, előbb azonban a fiáról szólnék. Kékesi-Czabarka Jenő, a Zöldmező Tsz elnöke. Ez a szövetkezet Endréden található, amely az égszínkék Balaton déli partján terül el. Ot‘ ismerkedtünk meg egymással.

A Népszabadság munkatársai hívtak meg a zárszámadó- közgyűlésre. »»Négy évvel ezelőtt a járás leggyöngébb gazdasága volt, most pedig az egyik legjobb tsz« — mondták.

A gyűlés egy kissé váratlanul kezdődött: Megjelent néhány parasztasszony pompás fekete szoknyában a színpadon, és sorban tréfás rigmu sokat mondtak az elnökről, a főagronómusról a párttitkár- ról. Mintha így hálálnák meg a közösségről való gondoskodást, a jótettet. Ezzel egy csapásra fesztelen légikört teremtettek.

Kékesi-Czabarka Jenő beszámolójából kibontakozott a szövetkezet általános gazdasági képe. Az elnök arról beszélt, hogyan nőtt az egy főre jutó állóalap, hogyan következett be gyökeres változás a mechanizmus reformjával összhangban. Nyilvánvaló, hogy részletesen ismeri a hatalmas gazdaság minden részlegének helyzetét, nagyszerűen tudja, mi az, amire már most futja az erejükből, s mi az, amivel még várni kell.

Ebben a faluban lendülettel folyik a szövetkezeti építőmunka. Négy év alatt megkétszereződött a tsz vagyona. Száz holdra számítva kétszer annyi búzát, négyszer több húst, kétszer annyi tejet termeltek. Az évi jövedelem 4100 forintról 21 000 forintra nőtt. Csak a múlt évben nyolc új traktort, két rakodógépet, kombájnt vásároltak. Baromfitelepet építettek. Tizennyolc új házat kaptak a szövetkezeti tagok. Egy munkaegységre negyven- három forintot osztottak.

Sokatmondó az á tény, hog'r a faluból eltávozottak közül ötvennyolc fiatal tért vissza tavaly a Zöldmezőbe.

Az emberek arcáról le lehetett olvasni a megelégedettséget s azt, hogy büszkék a közös gazdaságra. A gyűlés légköre a szó valódi értelmében fokmérője volt a jó »termésnek«, amelyet a legnehezebb mezőn értek el, ott, ahol az emberi lelkek szántatnak fel. Ez különösen kitűnt a tagok felszólal ásaiból.

— örvendetes, amikor az emberek megértenek és támogatnak — mondta Jenő a gyűlés után. — A tsz-ben közös a diadal közös a kudarc is. A kölcsönös megértésnek teljesnek kell lennie. I

Jenő ilven megértést vívott ki. S ez annál értékesebb. m«>rt súlyos örökséget kapott.

A parasztok elmondták nekem, hogyan kezdődött. Négy évvel ezelőtt leváltották az elnököt. Az agronómus képesítésű Kékesi-Czabarka Jenő a szomszédos gépá'lomás igazgatója volt akkor. A járási bizottság kérte, hogy menjen át az elhagyott szövetkezetbe Nem szánta rá magát azonna’ erre a lé-résre; »Az emberek kiábrándultak, a fegyelem leromlott. nagvon nehéz lesz fölemelni a gazdaságot. Képes leszek-e rá?« De aztán az apjával folvtatott beszélgetés után válálta.

J

ENŐ APJA már mástól évtizede áll a kiváló D-'mitrov Tsz él ér.. Ez a gazdaság az ország másik végében. Szeged alatt. Ambróz,falván van.

— Figyelmes légy az emberekhez — oktatta az apa a fiát. — Nem egyszerű dolog embereket vezetni. Tudnod

kell, kihez cn bánásmóddal találod meg az utat.

Az elnökválasztó közgyűlésen ő is felszólalt.

— Ha cserbenhagyod őket, Jenő, ha visszaélsz a bizalmukkal, többé nem vagy a fiam.

Az apa szavai keményen di'igzottak. Sok embert a lel Ke mélyéig megráztak. S bíztak benne, hogy fia teljesít; e rendelkezést.

Saját gondjai, hajlott kora ellenére nem egyszer és nem kétszer megtette a háromszáz kilométert fiához, a Zöldmezőbe. Segítette tanáccsal, a tapasztalatával, hogy eligazodjon a bonyolult kérdésekben.

Hát így kezdődött a Zöldmező Tsz-ben.

S az apjánál? Amikor el mondja, mi történt tizenhat évvel ezelőtt, szemében vidám fények gyúlmak.

Az ambrózfalvl parasztok 1951 őszén elhatározták, hogy szövetkezetbe tömörülnek A gyűlésre elment Czabarko András is. Elsőnek kért szót, s a leghatározottabban kijelentette: »Én ellene vagyok! Semmi jót nem látok benne«. Kétség amúgy is éppen elég volt, s akkor még ezek a szavak. A szövetkezet megalakítását i logha tát özet cabban ki jel ónkéira összegyűltek a parasztok. Mind úgy döntöttek, hogy egyesülnek. De ki legyen az elnök? Valaki Andrást javasolta, noha ott sem volit a gyűlésen. »De ő a szövetkezet legádázabb ellenzője« — vetették ellene néhányan. »Régen volt az — paríroztak mások —, maga is szégyeli az akkori beszédét. Éppen ezért nem jött el most«.

Meghányták-vetették a dolgot, s végül Andrást választották meg elnöknek.

Valamelyik járási vezető ferdén nézett rá. Különösen fölfigyelt arra, hogy András meggyőzte a vezetőséget: minden hónap végén fizessenek előleget a munkaegységekre. »Ez napszám. Visszacsempészi a kapitalizmust« — mondták néhányan.

— Tudtam ón, hogy az embereknek nincs pénzük, a boltban pedig nem lehet szóval fizetni — mondja most az öreg András, aki tizenöt évvel ezelőtt ugyanígy beszélt.

Sokan érdeklődtek aztán a -zövetkezet munkája iránt, 'eresték a »titokzatos erőt«, amely a Dimitrov Tsa tagjait rábírja, hogy olyan jól és egyetértésben dolgozzanak. Pedig minden olyan egyszerű, titok nélküli: az emberek megérezték a szövetkezet ereiét, s hittek benne. A munka és az igények mércéjévé ‘ették a forintban mért mindennapos ellenőrzést — s ez a kezdettől fogva gyökeret vert.

— Aztán mennvit ér most egy munkaegység?

— Hatvanegy forintot. Úgyhogy van még mit tanulnia a fiamnak — mosolyog András.

— Utolérjük — válaszol meggyőződéssel Jenő.

A Zöldmezőben szintén a

lésével kezdték. Mindig szoros pénzügyi tervhez igazodtak. Ez azonban nem zárta ki a rugalmasságot, a végzett munka szerinti azonnali fizetést. Ebben látja a fiatal elnök ma a szövetkezet gyors fejlődésének és gazdaságosságának forrását. Hallgattam, hogyan vitatta meg az apa és fia, nyilván nem először, a legfontosabb dolgokat: hogyan lehetne jobban összehangolni a szövetkezeti szakemberek munkáját, hogyan szervezzék meg a bérelszámolást a fölösleges kiadások csökkentése végett.

Figyelmesen hallgattam az apa és a fia beszélgetését. Mind a ketten ruagvszívű, belevaló emberek. Mindig öröm ilyenekkel találkozni.

E

ndréden nagy ünnepet ÜLTEK. Mindnyájan ott szorongtak i nagy asztal körül. Poháréi őszön tők az új, gazdag aratásra. Aztán dalok. Apa és fia egyformán énekel — temperamentumosán, önfeledten. Nótára gyújtottak, a tsz- tagok pedig átvették és folytatták. Szállt a dal a mezők, az éjsötét Balaton fölött. S olyan volt a dal, mint ezeknek az embereknek a munkája. összehangolt és egybeforrott, mert nagyszerű emberek kezdték el.

(Budapest.)

(Fordította: Lajos Géza)

EZ MÁR TAVASZ

Meg fogok változni

Ma reggel elhatároztam, hogy önkritikát gyakorolok, és meg fogok változni. Mert ez így tovább nem mehet. Régen azt mondtam volna magamról, hogy rigolyás, kötözködő lettem, most egyszerűen úgy fogalmazom, hogy háklis. Furcsa szó, de illik rám.

Azzal, hogy ezt beismertem, már el is kezdtem az önkritika gyakorlását. Igen. Háklis vagyok. Megyek az utcán egy verőfényes márciusi reggel. Autók, motorok suhannak el mellettem, a tiszta, friss levegőbe por keveredik. De ezt nem veszeip észre. Viszont felpillantva a messzi kék égre, meglátom, hogy a második emeletről egy háziasszony éppen a fejemre rázza a porrongyot. Erre föimegy a vérnyomásom, és hirtelen nagyon csúnyákat gondolok. Hát nem felháborító? Mármint ez az én teljesen jogtalan dühöngésem.

Vagy más. Vadonatúj bútoromat hazaszállítják. Tele vagyok izgatott örömmel. Sorra próbálok ki mindent. Leülök a fotelokba, leírok két sort az íróasztalnál, nyitom a szekrényeket. És itt megakadok. Az egyik szekrény egyik ajtaja nem nyílik. Egy kulcs, két kulcs, három kulcs. Segítségkérés. Eredmény semmi. Lakatost kell hívni, úgy feszíti ki az ajtót. Az új szekrény új ajtaját. Míg ő feszeget, én — elvetemült lélek — a szekrényt gyártó dolgozó kezét, ügyességét emlegetem.

Hát ez így tovább nem mehet. Mert ez kötözködés, ez rigolya, ez hákli. Ezután, ha porrongyot ráznak a fejemre, hálásan fogok mosolyogni. Igen, hálásan. Mert arra gondolok, hogy tegnap meg tegnapelőtt nem az én fejemre ürült a lakásba beszállingózott por, és holnap sem következhet ez be. Vidékre fogok utazni. És így mindjárt más. Aztán ha legközelebb új bútort veszek, 8 netán megismétlődik a fent említett eset, nem fog ütögetni a guta. Hanem gondolatban megdicsérem a gyártót. Mert igazán rendes volt. Csak egyetlen? egy ajtó nem nyílik! A többi viszont szuperál, úgy, ahogy egy jól nevelt szekrényajtónak illik.

És szeretet fog lakozni a szivemben, amikor a hetven forintért vásárolt töltőtoll az istennek sem engedi a tintát. Mcjrt arra gondolok, hogy mennyivel kellemetlenebb

helyzetben lennék, ha százhúsz forintot adtam volna a tollért, és az a jószág tiltakozik a rendeltetésszerű használat ellen. így viszont szerencsém van. ez »csak« hetven forint. Aztán. Nem fogok kritikai megjegyzéseket tenni, ha vasárnap délután sétálva fölfedezem, hogy a kaposvári Béke még néptelen terasza papír- és szeméthulladékok gyűjtőhelye. Ehelyett bizakodóan tekintek a holnap elé: biztosan megérjük, hogy egyszer eltakarítják. Hiszen volt már erre példa.

És ha így fogok élni, így fogok gondolkodni, mennyivel jobb lesz nekem is. Megkímélem magam egy csomó bosszúságtól, idegességtől, vérnyomás-ingadozástól. És nem keserítem embertársaimat efféle bökölődő megjegyzésekkel.

Egyszóval nem leszek háklis. ígérem.

Meg fogok változni!

V. M.

EGYÜTT

* Megjelent a l*-i számában.

Pravda március

Igazolványkép három porc alatt

A Fővárosi Fotovállalat sajtótájékoztatóján Pék György gazgató bejelentette, hogy újabb szolgáltatásokkal állnak a közönség rendelkezésére. Egyik legérdekesebb újdonságuk a ferihegyi repülőtéren és a hegyeshalmi határállomáson automatikusan működő igazolványkép-stúdió. A hazánkba érkező külföldi turisták itt a helyszínen három perc alatt juthatnak igazolványképhez.

A vállalat szerződést kötött az országban működő FÉNY- SZÖV-üzletekkel a szolgáltatások bővítése érdekében. Az amatőr kisfilmesek részére mindenféle fekete-fehér és színes fotomunkát elvállalnak, jj abban beszerzett készülékeik lehetővé teszik, hogy rövid határidő alatt készüljenek el a munkákkal. A színesfotósok bizonyára örömmel veszik azt a bejelentést, hogy a jövőben nemcsak a ORWOCO- uOR-filmeket vállalnak elő- uívásra, hanem egyéb külföldi zínes filmek előhívását is állatják.

A FÖFOTO már megtette előkészületeit a nyári szezon ra. A főidényben Siófokon e. i előreláthatóan a Balaton más

tagyforgalmú helyein is a megrendelők rendelkezésére állnak mind helyszíni fotózással, mind amatőr munkáik

kidolgozásával. Így a nyaralók még üdülés közben átvehetik a pihenésükről készül kedves képeket

Pillanatkép a Fővárosi Fotovállalat műterméből. Az Al- tatkert közismert Achmed oroszlánjának fiacskája a fény- képezögéjp Wocséfr előtt.

Ügy zúgnak a gépek a cérnáiéban, hogy az ember alig érti a szót. Inkább a mozdulatokból következtetnek a lányok arra, hogy mit akar mondani a másik. A szavakat — bármilyen erősek is — elnyomja a cémázó zaja. Pedig a beszédre szükség van, hiszen ^ más munkájára támaszkor.. .ak az emberek. S talán egymás segítsége is hozzájárul a szocialista brigád megszervezéséhez.

— Ha egy kollektíva csinálja meg azt, amit külön- k ülőn minden embernek kellene végezni, könnyebben megy a munka.

Négyesben ülünk az öltöző padján. Ide már megszűrve jut el a Nagyatádi Fonalgyár cérnázójának zaja. A köpenyes fiatalok egy szocialista kollektíva tagjai. Tulajdonképpen többen vannak, de csak ők hárman hagyhatták ott a gépeket. Amíg beszélgetünk, a többiek dolgoznak helyettük. S ők úgv szövik a mondatokat, 'mintha valamennyiük nevében beszélnének. Hivatalos nevük így hangzik: B műszak, Szorgalom-brigád. Amikor azt kérdezem, mitől lesz egy kollek- íva szocialista szellemű, pillanatnyi csend támad. Köny- nyebb ezt csinálni, mint szavakba önteni — mondják.

— A minőség és a mennyiség szempontjából teljesíteni kell a tervet.

— Meg keli lennie az ösz- szetartásnak. Hiszen ha valaki kihúz a brigádból, az rontja a hírnevet is meg a munkát is.

— Ez elég?

— Amik. t brigádot alakítottunk, mindenkitől megkérdeztük: akar-e jönni, és ha jön, akkor mindazt vállalnia kell, amit a brigád vállal.

— Tehát önkéntes volt a jelentkezés?

— Igen. És ha nem teljesíti valaki, amit vállalj akkor megkérdezzük tőle, miért vállalta.

— Ebben a brigádban lányok is, asszonyok is dolgoznak.

— Az asszonyok is kiveszik részüket a munkából. És mindenben segítenek, amiben csak tudnak.

— Miről lehet megismerni, hogy egy brigád szocialista?

— Törődik a munkájával.

— Csak a munkájával?

— önmagával meg a tagokkal is. És valami többletet is csinál az ember. Mert hát moziba meg színházba elmegy egyedül is az ember. Elmegv aztán elfelejti. De ha együtt vagyunk, akkor egészen más minden,.. Jobb így.

— A mi munkánk nem független egymástól. Ha a kiszedők nem jönnének pontosan, nem tudunk úgy dolgozni, ahogyan kellene, ök órabérben vannak, mi teljesítménybérben. De mert a brigádba tartoznak, igyekeznek ők is. Hiszen az ő teljesítményüket is rajtunk keresztül mérik. Így közösen jobb a munka. És meglátszik ez a fizetésen is. Mi sokat dolgozunk exportra. Ott pedig mindennél fontosabb a minőség.

— Még csak a minőség számít igazán! Ha a cémázók nem figyelnek eléggé, akkor bukik minden.

— Volt‘már ilyen buEás?

— Még nem. De reméljük, nem is lesz.

Van valami bizakodás a hangjukban. Ha nem mondák is, minden szavukból ki- csendül egy kicsit az egymás munkájának segítése. Hiszen nemcsak Szabó Jánosné, Ja- kapovies Ilona, és Sípos Klára tartozik össze, hanem az egész brigád együtt végez mindent.

— Kezdetben sem volt sok baj?

— Velünk nem, inkább

mással. Kevés volt az anyag, máskor csévehiány miatt nem tudtunk dolgozni. Ilyenkor mindig kapkodtunk egy kicsit. A kapkodás pedig nem visz jóra.

— Meg az a baj, amikor lem tisztítják meg az előt- iink levők a gépeket. Amire etisztítja az ember, értékes rlő telik el. S ezt az időt oótolni kell.

— Szóltunk már emiatt mégis előfordul.

— Maguk még soha nem hagvták tisztítatlanul a gé'et?

Pillanatnyi csend.

— Ha nem volt anyag, ak- cor előfordult, hogy nem fűztük be a gépeket.

Kercza Imre

Baromfikeltető épül Tabon

A Tab és Vidéke Körzeti Fmsz azt javasolta a SZÖVOSZ-nak, bogy építsen Tabon baromfikeltető állomást. így nemcsak a járás, hanem a szomszédos járások közelebbi községeinek naposcsibe iránti igényeit is kielégíthetik.

A SZÜVOSZ 1 100 000 forintot

biztosított erre a célra. Az épí- kezésre 40 000, <\ gépek beszerzésére 700 000 forintot adtak. Már készülnek a tervek. Az állomáson tíz, egyenként 10 ooo csibe keltetésére alkalmas gépet szerelnek Föl. A munkát a tanács építőbri- rádja még ebben az évben elvégzi.

Az fmsz még az idén üzembe % toUa tóál barnást.