Somogyi Néplap, 1967. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1967-03-22 / 70. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1967. március tS, Ho Si Minh válasza Johnson üzenetére A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszté­riuma március 21-én az aláb­bi nyilatkozatot adta ki: Az elmúlt időszakban a vi­lág közvéleménye élesen el­ítélte az amerikai imperia­listák vietnami agresszióját, s erőteljesen támogatta a vietnami nép hazafias har­cát, igazságos álláspontját. A világ közvéleményének jogos követelésére az ameri­kai agresszorok arcátlanul a háború igen súlyos kiterjesz­tésével válaszoltak. Guam szigetén háborús értekezletet tartanak azzal a céllal, hogy fokozzák és kiterjesszék ag­resszív háborújukat Vietnam­ban. Ugyanakkor szüntelenül hangoztatják képmutató állí­tásaikat "béke vágyukról«, s félrevezető híreket közölnek az Egyesült Államok kormá­nya és a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság kormánya között állítólag fennálló kap­csolatokról. A világ közv éleményér.ek tájékoztatására, az Egyesült Államok vezetői konokságá- nak és álnokságának leleple­zésére a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság külügy­minisztériuma közzéteszi Ho Si Minh elnöknek Lyndon B, Johnson amerikai elnökhöz intézett válaszát. Ho Si Minh elnök válaszá­nak közzétételével egyidejű­leg a VDK külügyminiszté­riuma az alábbiakat közölte: 1967. február első hetében az Egyesült Államok képviselője Moszkvában kérte, hogy talál- kozhassék a Vietnámi Demok­ratikus Köztársaság képvise­lőjével, s a találkozóin átnyúj­totta neki Johnson elnök üze­netét Ho Si Minh elnökhöz. Néhány nappal később az Egyesült Államok ahhoz a megtévesztő fogáshoz folya­modott, hogy »meghosszabbít­ja a bombázási szünetet Észak-Vietnamban« a Holdúi- év alkalmából,- és -határidőt Szabott Hanoinak »a válasz­adásra«. 1967. február 14-én az Egyesült Államok elnöke elrendelte a Vietnami De­mokratikus Köztársaság bom­bázásának folytatását és beje­lentette' az általános ellensé­geskedések felújítását. 1967. február 15-én a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság képviselője átnyújtotta az Egyesült Államok képviselő­jének Ho Si Minh elnök John­son elnökhöz intézett válaszát. Ho Si Minh elnök válaszá­nak szövege a következő: Lyndon B. Johnson őexcellenciájának, az Amerikai Egyesült Álla­mok elnökének. Excellenciádl 1967. február 10-én megkap­tam üzenetét. Válaszom erre az üzenetre a következő: Vietnam több ezer mérföld- nyire fekszik az Egyesült Ál­lamoktól. A vietnami nép so­ha nem bántotta az Egyesült Államokat. Az Egyesült Álla­mok kormánya azonban, meg­szegve azokat a kötelezettsé­geket, amelyeket képviselője vállalt az 1954. évi genfi ér tekezleten, szakadatlanul be­avatkozott Vietnam ügyeibe, elindította és fokozta agresszív háborúját Dél-Vietnamban az­zal a céllal, hogy meg­hosszabbítsa . Vietnam ket- téosztottságát, Dél-Vietna- mot neokolónialista ura­lom alá hajtsa, és az Egyesült Államok, katonai tá­maszpontjává tegye. Már több, mint két éve az Egyesült Ál­lamok kormánya légi- és ha­ditengerészeti erőivel háborúi visel a független és szuverén Vietnami Demokratikus Köz­társaság ellen. Az Egyesült Államok kor­mánya háborús bűnöket kö­vetett el, bűnöket a béke és az emberiség ellen. Félmillió amerikai és csatlós katona Dél-Vietnamban a legembar- telenebb eszközöket használja a hadviselés legbarbárabb módszereit alkalmazza, napal­mot, mérgező vegyi anyagokat, stb.-t használ, hogy lemészá­rolja honfitársainkat, elpusz­títsa a vetéseket, falvakat ^ te­gyen egyenlővé a föld színével. Észak-Vietnamban amerikai repülőgépek ezrei több száz­ezer tonna bombát - dobtak le, pusztítva városokat, falvakat. gyárakat, utakat, hidakat, gá- Dél-Vietnamból ki kell vonnia lakat, töltéseket, sőt templo­mokat, pagodákat, kórházaival, iskolákat is. Üzenetében Ön szemmelláthatóan sajnálkozik a vietnami szenvedések és pusztítások miatt. Megkérdez­hetem azonban: ki követte el ezeket a szörnyű bűntetteket? Az Egyesült Államok és csat­lósainak csapatai. Az Egye­sült Államok kormányát ter­heli a teljes felelősség a rendkívül súlyos vietnami helyzetért. Az Egyesült Államok agrzsz- szív háborúja a vietnami n'p ellen kihívás a szocialista tá­bor országaihoz, fenyegeti a népek függetlenségi mozgal­mát, és súlyosan veszélyezteti Ázsia és a világ békéjét. A vietnami nép szíve mé­lyéből szereti a függetlenséget, a szabadságot és a békét. Az amerikai agresszióval szemben azonban egy emberként kel fel, mit sem törődve áldozatok­kal és megpróbáltatásokkal, s elszántan folytatja az ellenál­lást mindaddig, amíg ki nem vívja igazi függetlenségét, sza­badságát és békéjét. Igazságos ügyünk élvezi az egész világ népeinek, köztük az amerikai nép széles rétegeinek forró ro- konszenvét és támogatását. Az Egyesült Államok kor­mánya indította el az agresszív háborút Vietnamban. Neki kell megszüntetnie az agresz- sziót. Ez a béke helyreállításá­nak egyetlen módia. Az Egye­sült Államok kormányának végérvényesen és feltétlenül be kell szüntetnie a Vietnami De­mokratikus Köztársaság ellen irányuló bombatámadásait és egyéb háborús cselekedeteit. az összes amerikai és csatlós csapatokat, el kell ismernie a Dél-vietnami Nemzeti Felsza- badítási Frontot, és engedni; kell, hogy a vietnamiak maguk rendezzék ügijeiket. Ez a Vi­etnami Demokratikus Köztár­saság kormánya négy pontból álló álláspontjának alapvető iartalma, s megtestesíti a Vi­etnamra vonatkozó 1954. évi genfi egyezmények lényeges elveit és rendelkezéseit, alap- ja a vietnami probléma he- lycs politikai megoldás nak. Üzenetében ön közvetlen tár­gyalásokat javasol a Vietnami Demckr.Vkus Köztársaság és az Egyesült Államok között. Ha az Egyesült Á'lamok kor­mánya valóban kívánja eze e. a tárgyalásokat, akkor előbb föltétel n'tlkül be kell szün­tetnie a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság elleni bombá­zásokat és egyéb háborús cse- 'ekedetekst. Csakis a Vietnami Demokratikus Köztársaság el­len irányuló amerikai bombá­zások és egyéb háborús csele­kedetek föltétel nélküli beszün­tetése után kezdhet tárgyaláso­kat a Vietnami Demokratikus Köztársaság és az Egyesült Ál­lamok. vitathatja meg a két felet érdeklő kérdéseket. A vietnami nép sohasem hát­rál meg az erőszak elől, so- hasem lesz hajózandó a tárgya­lásokra bombák fenyegetése alatt. Ügyünk feltétlenül igazsá­gos. Remélhető, hegy az Egye­sült Államok kormánya ennek megfelelően fog eljárni. Tisztelettel: Ho Si Minh. (MTI) Húsvéti békemenetek az NSZK-ban Húsvétkor az NSZK több mint kétszáz városában ren­deznek békemenetet. A szervező bizottság szerint a felvonulók követelik, hogy a bonni kormány mondjon le az atomfegyverek minden faj" la társtulajdcnosi igényéről, működjék közre a leszerelés­ben és a fegyverkezés csök­kentésében, és tegyen kezde­ményezést egy közép-európai atomfegyvermentes övezet lé­tesítésére. A szervező bizottság egyéb­ként felszólította a Szovjet­uniót, az Egyesült Államokat •is Nagy-Britanniát, hogy az ntamsorompó-egyezmény meg­kötésével kapcsolatban csök­kentsék saját atomfegyverke- zésüket. Walter Ulbricht Moszkvában Kedden baráti látogatásra Moszkvába érkezett a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságénak küldött­sége Walter Ulbrichttal, a központi bizo'jtság első titká­rának, a Német Demokrati­kus Köztársaság Államtaná­csa elnökének vezetésével. Az SZKP Központi Bizott­ságának meghívására érke­zett küldöttség tagjai között van Wiili Stoph, az NDK miniszterelnöke, valamint több más párt- és állami ve­zető személyiség is. A repülőtéren Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij és más hivatalos személyiségek fo­gadták p küldöttséget. (MTI) Gromiko Lenin-rendet kapott Külpolitikai területen végzett eredményes munkájuk elismeréséül magas kitüntetésben részesültek a szovjet külügyminisztérium vezetői, szovjet nagykövetek és más szovjet diplomaták. Nyikolaj Podgcrnij nyújtotta át a Kremlben a Lenin-rendet Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszternek. A Lenin-renddel kitüntetettek között vannak Kuznyecov, a külügyminiszter első helyettese, Firjubin, Lapin és Szemjonov külügyminiszter-helyettesek. (MTI) Katonai áliaimsíffif' Sierra Leonéban Lelőtték Imbert tábornokot Ismeretlen tettesek kedden több" lövést adtak le Antonio Imbert Barrera tábornok gép­kocsijára. A tábornok, aki egyike volt azoknak, aki Tru- jillót, Dominika diktátorát 1961-ben meggyilkolták, súlyo­san megsebesült. KOZMOSZ 149. A Szovjetunióban. végre1 hajtották a soron ■lé’éő'műhóicl- kísérletet: felbocsátották á Kozmosz 149-et. A mestersé­ges hold fedélzetén elhelyezi,'!! tudományos berendezés foly­tatja a világűr kutatását. (MTI) Szovjet kommentátor bírálja Sukarnót A szovjet sajtó, amely so­hasem hallgatta el Sukarno kimagasló szerepét Indonézia nemzeti függetlenségének ki­vívásában és az ország egye­sítésében, magyarázatot ke­res Sukarno tekintélyének és hatalmának hanyatlására. Határozott megfogalmazásá­val tűnik ki V. Verbenkónak, az APN munkatársának kommentárja, amelyet moszk­vai lapok is átvettek. »Bármiképp nézzük is a dolgot — írja Verbenko —, Sukarno szembehelyezkedett a békés egymás mellett élés eszméjével, és lényegében szakított a bandungi szellem­mel. Kiléptette Indonéziát az ENSZ-ből annak ellenére, hogy az ENSZ — minden fo­gyatékossága mellett — az imperializmus és a kolonia- lizmus elleni harc hatékony intézménye marad... Su­karno központi feladatként állította országa elé a Ma­laysiával való szembehelyez- kedést, ami évente az állami költségvetés 80 százalékát emésztette föl. A pekingi ve­zetők egymás ellen uszították az államokat, és ez a szem- behelyezkedés teljes tetszé­sükkel találkozott. Az APN-kommentár rámu­tat, hogv jóllehet az indonéz gazdasági élet egyre jobban hanyatlott, az elnök csak a »virágzás« szót emlegette, és fantasztikus tervekkel hoza­kodott elő. A reakció kihasz­nálva az országban mester­ségesen teremtett helyzetet, súlyos csapást mért a kom­munista pártra, a haladó erőkre. A történészek majd meg­mondják, mennyiben felelős dr. Sukarno személy szerint i mindezért. Ha a jelenlegi vezetők nem hagyják az or­szágot bevonni az imperialis­ta befolyási övezetbe, akkor Indonézia méltó helyet fog­lalhat el jelenlegi világunk­ban.« (MTI) Siaka Stevenst, Sierra Leo­ne új miniszterelnökét, rö­viddel azután, hogy letette az esküt a brit főkormányzó előtt, katonai őrizetbe vet­ték. David Lansana, a hadsereg vezérkari fő­nöke statáriumot ren­delt el. Lansana szerint a főkor­mányzónak nem lett volna joga kinevezni Stevenst, mert még nem ismeretes a válasz­tás hivatalos végeredménye. A Reuter sierra leonei tu­dósítója telefonon hívta fed a miniszterelnöki palotában Stevenst, miután az utcákon fegyveres katonai járőrök je­lentek meg. Stevens a tudó­sítóknak elmondotta, hogy közvetlenül az eskütétel után a hadsereg tisztjei hozzáléptek, és közölték vele, lelövik, ha megkí­sérli elhagyni az épüle­tet. A letartóztatott miniszterel­nök — aki az ellenzéki Népi Kongresszus Párt vezetője — az angol tudósítónak elmond­ta, véleménye szerint a ka­tonaság Sir Albert Margai lelépő miniszterelnök utasítá­sára cselekedett. A miniszterelnöki palotá­ban mindenkivel, aki részt vett az ünnepélyes eskütéte­len, közölték, hogy lelövik, ha szökni próbál. 'CSK Tizenkét halott a népszavazás óta Kedden tizenkettőre emel­kedett a Francia Szomáli- parton megrendezett népsza­vazást követő zavargások ál­dozatainak száma. A reggeli órákban egy járőr tüzet nyi­tott, mert egy járókelő nem tett eleget a megállási fel­szólításnak: a férfi halálos sebet kapott. A zavargások sebesültjeinek száma jelenleg 22. A francia csapatok kedden továbbra is »acélgyűrűvel« vették körül a főváros szo- máli negyedét: minden húsz méterre fegyveres katonák állnak a 40 000 lakost szám­láló városrész szögesdróttal lezárt határainál. Az őrök hordozható rádióadóvevő ké­szülékekkel vannak fölszerel­ve, így tartják a kapcsolatot a parancsnoksággal. A fő utakon szünet nélkül szá­guldoznak a katonai jármű­vek, teherautók, páncélgépko­csik. A francia idegenlégió és 'engerészgyalogság egységei liáztömbröl háztömbre járva igazoltatják a Szomáliákat, majd katonai járművekbe zsúfolják, és a csendőrség tá­boraiba viszik a »gyanúsnak látszó« afrikaiakat. Az újság­írókat nem engedik be a le­zárt negyedbe, csak a szöges­drót túlsó oldaláról figyelhe­tik az eseményeket. Kínai direktíva »Vezető tisztségeket betöl­tő kapitalista elemek« össze­fogtak az át nem nevelt földbirtokosokkal, kulákokkal, jobboldali elemekkel, ellen- forradalmárokkal stb., és ar­ra bújtogatják a népet, hogy pusztítsák az állami tulaj­dont, vegyék magántulajdon­ba a kollektív termelőeszkö­zöket, törjék össze az üze­mek, bányák, iskolák és in­tézmények berendezését. A direktívák szerint az osztály­ellenség ilyen módon akarja aláaknázni a népgazdaságot, és lejáratni a »kulturális for­radalmat«. A tartományi »forradalmi bizottságok« ugyanakkor ta­karékossági tömegmozgalom megindítását sürgetik. Pekingi megfigyelők véle­ménye szerint ezt a legutóbbi direktívát a Kínai Kommu­nista Párt Központ; Bizottsá­gának plénumán fogadták el, amely állítólag a napokban ért: Véget. (MTI) Ruby üzenete 1964-ben Ruby Joe Tonhill ügyvédnek küldte ezt a »pa­lackpostát«: »Joe, csak hogy tudd, Tom Howard szólt: vall jam azt, hogv azért lőttem le Oswaldot, mert akkor Caroline-nak ős Mrs. Kennedynek Dallasba kell jönnie tanúskodni. Oké?*. A most nyilvánosságra ho­zott följegyzésben szereplő Ho­ward — Ruby másik ügyvédje — már nem él. (MTI) Az osztrák kancellár moszkvai útja Klaus osztrák kancellár Moszkvába utazása előtt hó­napokig orosz nyelvleckéket vett, azt akarta, hogy leg­alább néhány mondat erejéig tolmács nélkül is megértesse magát. Ez az igyekezet és sok más jel is arra vall, hogy a lehető legjobb benyomást akarta kelteni a Szovjetunió­ban, a lehető legtöbb bizal­mat elnyerni. Bizalmat há­rom dolog iránt: hogy kor­mánya tovább akarja erősí­teni a két ország kapcsola­tait; hogy Ausztria meg akarja őrizni semlegességét; s végül, hogy közeledésük az Európai Közös Piachoz, a nyugati tömb e gazdasági szervezetéhez — nem sérti az osztrák semlegességet. Klags azóta hazautazott, s a tárgyalások azt mulatják, hogy (sportkifejezéssel élve) az eredmény 2:1 a bizalom javára. A légkör barátságos és kellemes volt, a két ország közvetlen kapcsolatai szinte felhőtlenek. Jól fejlődik ke­reskedelmük; sok művész, zenész, újságíró utazik Moszkvába, Becsbe és viszont. Mind Koszigin szovjet mi­niszterelnök, mind Klaus kancellár megelégedését fe­jezte ki a búcsú alkalmával, s valóban megvan az alap ahhoz, hogy a szovjet—oszt­rák viszonyt két szempontból is példásnak tekintsük: kü­lönböző társadalmi rendszerű országok működnek együtt, s egy világhatalom és egy kis állam fejleszti egyenrangúan és kölcsönös tiszteletadással barátságát. A szovjet kormány a tár­gyalásokon érdekes javaslatot tett: vegyen részt az osztrák ipar is annak a grandiózus vezetéknek az építésében, amelyen Olaszországig, eset­leg Franciaországig halad majd a szibériai földgáz. Ez a terv a Szovjetunió Európa- politikájának egyik figyelem­re méltó része. A szovjet kormány évek óta igyekszik megteremteni olyan európai biztonsági rendszert, amely­ben felszámolják a háborús veszélyt és a nagy politikai feszültségeket. Ezt a törek­vést szolgálják a szovjet po­litikusok gyakori nyugat-eu­rópai utazásai, a kölcsönös gazdasági előnyökön túl ezt szolgálják a hatalmas arányú gazdasági tervek — mint például a szovjet—francia műszaki és tudományos csere, a nagy Fiat-üzlet és ez a gázvezeték-építés is. Ebben a munkában részt venni — nagyon előnyös, nagyon jö­vedelmező dolog, s a Szov­jetunió egyben azt is meg akarja mutatni, hogy a keleti piacon óriási, még kiakná­zatlan lehetőségek vannak, a kis Ausztria bőven talál itt gazdasági teret anélkül, hogy nyugati kapcsolatai kárt szen­vednének. Klaus kancellár mindezek ellenére azt fejtegette sajtó- értekezletén is,, hogy Auszt­riának valamilyen formában szorosabb kapcsolatokat kell teremtenie az Európai Közös Piaccal; szerinte ezt követeli Ausztria gazdasági fejlődése. S ennél a pontnál Moszkvá­ban vitába szálltak vele. A Szovjetunió attól tart — és nem alaptalanul —, hogy ha Ausztria szorosabb kapcsola­tot teremt az Európai Közös Piaccal, elsősorban annak legerősebb tagjával, Nyugat- Németországgal, akkor nem­csak gazdaságilag köti le ma­gát, hanem politikailag is S ez valamilyen politikai szí­nezetű gazdasági Anschluss- hoz vezethet — Ausztria nyu­gati elkötelezettségéhez. Ez pedig ellentmond annak a semlegességi elvnek, amelyet 1955-ben kölcsönös megelége­désre leszögeztek. De ellentmond annak a szerepnek is, amelyet Auszt­ria önmagának szán. Bécsben gyakran elmondják, hogy or­száguk »híd akar lenni a Kelet és a Nyugat között.« Ilyen szerepre azonban csak teljesen semleges, el nem kö­telezett Ausztria vállalkozhat. A magyar külpolitika is szí­vesen lát olyan Ausztriát, amely a két társadalmi rend­szer békés együttműködésén munkálkodik. A mi vélemé­nyünk szerint a Duna-meden- ce különösen alkalmas arra, hogy az e területen «tó és közös érdekű országok szo­rosan együttműködjenek — de a Duna-medencében is csak egv semleges Ausztriára várhat hivatás. Ennek újabb építőköve lehet Klaus kan­cellár májusra tervezett ma­gyarországi látogatása. Lehet, hogy a különböző érvek hatással voltak Klaus kancellárra, mert elutazása­kor így nyilatkozott: Kezdet­ben Ausztria gondolt ugyan arra, hogy csatlakozik az Európai Közös Piachoz, de most arra szorítkozik, hogy »rendezz« kapcsolatait« e kö­zösség országaival. Tatár Imre

Next

/
Thumbnails
Contents