Somogyi Néplap, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-10 / 35. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1967. február 19. Koszigin sajtóértekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) A Frankfurter Rund­schau tudósítója megkér­dezte: Helyes irányba tör­tént-e az a lépés, amely­nek során Románia fölvet­te a diplomáciai kapcsola­tot az NSZK-val? Koszigiin megjegyezte, hogy erre a kérdésre a román ve­zetők nyilván jobban tudná­nak válaszolni, mint ő. Min­den államnak saját ügye, hogy kivel létesít diplomáciai kap­csolatot Ami azonban az ál­talánosabb kérdéseket, Nyu- gat-Berlin helyzetét stb. il­leti, a szovjet kormány ál láspontja az, hogy Nyugat- F| ;riin nem tartozik az NSZK- hoz, továbbá létezik egy má­sik német állam, a Német Demokratikus Köztársaság, amelynek határait a potsdami egyezmény jelölte lei. Minden olyan egyezmény, amelyet bármely állam köt az NSZK- val, összhangban kell hogy le­gyen a három nagyhatalom által kötött potsdami megál­lapodásokkal. A Frankfurter Allgemei­ne Zeitung tudósítója meg­kérdezte Koszigint, mi a véleménye arról, hogy az NSZK-ban a «-demokrati­kus-« pártokat milliók kö­vetik, míg az újfasiszta NPD-nek ennél sokkal ke­vesebb szavazatot sikerült szereznie. Koszigin finom gúnnyal azt felelte, hogy a nyugatnémet újságírók nyilván jobban is­merik a nyugat-németországi statisztikát, mint ő. A fasiz­mus feledése azonban nem pusztán számok kérdése. Még­is aggasztó, hogy míg Hitle- rék a müncheni sörözőkből csupán ötvenen kezdték el menetelésüket a világkataszt­rófa felé, az NDP már most is több mint egymillió szava­zat birtokosa. Ez ellentétben áll a potsdami megállapodá­sokkal is, és a szovjet kor­mány reméli, hogy a szövetsé­ges hatalmaik hasonlóképpen foglalkoznak majd ezzel a riasztó jelenséggel. Hozzáfűz­te: a szovjet emberek távolról sem akarják a német népet általában elítélni vagy meg­gyanúsítani, ellenkezőleg: mélységesen becsülik és tisz­telik a német nép nagy for­radalmi, demokratikus hagyo­mányait. A Momíng Star tudósí­tója megkérdezte, vajon javultak-e egy európai biz­tonsági értekezlet esélyei Koszigin londoni tárgyalá­sainak következtében. A válasz úgy hangzott, hogy maguk az eszmecserék, az őszinte tárgyalások is alkal­masak arra, hogy javítsák a légkört, fokozzák a bizalmat. A Londonban megkezdett ér­tekezést tovább kell fejleszte­ni — mondta Koszigin, majd reményét fejezte ki, hogy ezek és a későbbi tárgyalások elő fogják segíteni az európai biz­tonság szavatolását. Az angol ITV kereske­delmi televízió képviselője megkérdezte, hogy milyen súlyosnak ítéli a szovjet kormányfő a kínai fejle­ményeket, és milyen ha­tást gyakorolnak ezek a Szovjetunió politikájára. Koszigin ezt válaszolta: — önök természetesen tudják, hogy jelentősen rosszabbodnak a szovjet—kínai kapcsolatok Mi nagyra becsüljük a nagy kínai népet és a Kínai Kom­munista Pártot. Tiszteletben tartjuk a kínai népet, és min­den tőlünk telhetőt meg aka­runk tenni, hogy javítsuk a kapcsolatokat országaink kö­zött. De ami ma Kínában tör­ténik, az arra utal, hogy .ott belső küzdelem megy végbe, alighanem a különböző bél­és külpolitikai kudarcok visz- szahatásaként, és nyilvánva­lónak látszik, hogy valami­lyen kiutat keresnek. A nyugatnémet Springer- konszern külföldi hírszol­gálatának tudósítója meg­kérdezte, vajon a szovjet kormány elképzelhetőnek tartja-e egy drámai és tel­jes szakítás bekövetkezését vagy a Kínával való fegy­veres konfliktus lehetősé­gét? Koszigin erre a következő­ket válaszolta: — Nem látok okot a kérdés ilyen formában való föltevésére. Nem hiszem, hogy a fegyveres konfliktus bármilyen lehetősége egyálta­lán felvetődne. Ami a diplo­máciai kapcsolatokat illeti, a Szovjetunió továbbra is min­den tőle telhetőt elkövet, hogy megakadályozza a kap­csolatok megszakadását, felté­ve, ha a másik fél gondosko­dik a Kínában levő diplomá­ciai személyzet munkájához és biztonságához megkívánt normális feltételekről. Rövi­den szólva: minden a másik féltől függ. A vietnami helyzetről és a háború megszüntetésének lehetőségéről. Koszigin ezután tíz angol újságírónak Vietnamra vonat­kozó kérdéseire összefogla­lóan válaszolt. Rámutatott, hogy a vietna­mi kérdés az utóbbi évek egyik legbonyolultabb prob­lémája. Emlékeztette a jelen­levőket a tasmaniai tűzvész pusztításairól, a reggeli la­pokban közölt fényképekre. Ezek a képek mindenkiben föl kell hogy idézzék, milyen pusztulással és rombolással kerülhetnek szembe az embe­rek. Ha a londoni lapok mindennap közölnének ilyen fényképeket Vietnam lerom­bolt falvairól és városairól, meggyilkolt férfiakról, asz- szonyokról és gyermekekről, az bizonyosan megerősítené azt az eltökéltséget, hogy meg kell szüntetni a védte­len emberek mészárlását Vietnamban. Koszigin ezután szerdán f mondott beszédére utalva nyomatékosan megismételte: — A Vietnami Derhokrati- kus Köztársaság külügymi­nisztere Wilfred Burchett ausztráliai újságírónak adott nyilatkozatában a közelmúlt ban javasolta, hogy az Egye­sült Államok azonnal és fel tétel nélkül vessen véget a Vietnami Demokratikus Köz­társaság bombázásának. és ebben az esetben a két szem­ben álló fél találkozhat a ♦ á rgyalóasztalnál. Mi a lógnagvobb mérték­ben heivpséliük a Vietnam: Demokratikus Köztársaság külügvminiszterének javasla­tát. Mi úev véliiik, hogy ez noppant konstruktív javaslat Äs azt gordrvliuk. hogy az Egyesült Államoknak kellere ragadnia a javaslat n váltotta alkalmat. Remélem — fűzte hozzá a szovjet kormányfő, minden szót megnyomva —, az érte­lem és a józan ész arra fog­ta késztetni az Egyesült Ál­lamokat. hogy elfogadja ezt az ajánlatot, és megtegye a megfelelő lépéseket. Mi. amint már mondottam. tél- les mértékben helyeseljük és támogatjuk ezt az ajánlatot. nőknek nincs jogom beavat­kozni a bíróság tevékenysé­gébe, és az általa hozott íté­let végrehajtásába — fűzte végül hozzá a szovjet kor­mányfő. • * * A nagy sikerű sajtóérte­kezlet után Koszigin a dél­utáni órákban megkoszorúzta az ismeretlen katona sírját, a cenotaph-ot. A piros szeg­fűből font hatalmas koszorú elhelyezése után, egyperces néma csenddel tisztelgett a két világháborúban Oroszor­szág, illetve a Szovjetunió szövetségeseként elesett an­gol hősök jelképes sírja előtt. Az egybegyűlt tömeg lelke­sen megtapsolta a szovjet mi­niszterelnököt. Csütörtökön az angol tör­vényhozás két házának tagjai előtt Koszigin javasolta, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Királyság kössön egymással barátsági, együttműködési és megnemtámadási szerződést. — Ügy véljük — mondotta —, hogy egy ilyen szerződés fontos lépés lehetne a szov­jet—brit kapcsolatok megszi- 'árdításában. WASHINGTON Az Early Bird mesterséges hold segítségével a nagyobb amerikai tv-állomások csü­törtökön helyszínről közvetí­tették Koszigin miniszterel­nök londoni sajtókonferen­ciáját. Ötnapos munkahét lesz a Szovjetunióban A szovjet hatalom 50. évfordulójára a Szovjet­unió minden munkása és alkalmazottja számára be­vezetik az ötnapos munka­hetet, hetemként két pihe­nőnappal — jelentette ki csütörtökön Viktor Grisin, a szovjet szakszervezetek központi tanácsának elnöke. Tanácskozás Varsóban Csütörtökön este a lengyel Távirati Iroda a következő jelentést adta ki: Február 8-án Varsóban megkezdődött a Varsói Szer­ződés országai külügyminisz­tereinek tanácskozása. Wla.. dyslaw Gomulka, a LEMF KB első titkára a központi bizottság épületében február 9-én fogadta a tanácskozás részvevőit: Ivan Basevet, a Bolgár Népköztársaság; Václái•> Dávidot, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság; Péter Jánost, a Magyar Nép­köztársaság; Otto Winzert, a Német Demokratikus Köztár­saság, Andrej Gromikót, a Szovjetunió külügyminiszte­rét, valamint Mircea Malit- zát, a Román Szocialista Köztársaság külügyminiszter­helyettesét. A miniszterek társaságában voltak a tanácskozáson részt vevő országok külügyminisz­ter-helyettesei, valamint nagy­követei. Lengyel részről a találkozón részt vettek: Józef Cyrankie- wicz. a minisztertanács elnö­ke, Zénón Klisko, a LEMP Központi Bizottságának tit­kára, Adam Rapacki külügy- minisszter, a LEMP Politikai Bizottságának tagja, Marian Naszkowski külügyminiszter- helyettes, a LEMP Központi Bizottságának tagjai és Ma­ria Wiema nagykövet, a kül­ügyminisztérium főigazgatója. Húszéves a békeszerződés fTÚsz esztendővel ezelőtt, 1947. február 10-én írták r~| alá Párizsban a győztes hatalmak a békeszerző­dést Magyarországgal, Finnországgal, Olaszország­gal, Romániával és Bulgáriával. A párizsi békeszerződés előkészítése során nagy küzdelem alakult ki egyrészről az igazságos békét és a demokratikus fejlődést elősegíteni aka­ró Szovjetunió, másrészről a nyugati hatalmak között, ame­lyek a legyőzött országokra imperialista diktátumokat akar­tak kényszeríteni. Szovjet javaslatra végül is olyan föltételek alapján kötötték meg a békeszerződéseket, amelyek népünk számá­ra is lehetővé tették, hogy az európai népek közösségének egyenjogú tagjaként visszatérhessen a békeszerető államok családjába. A párizsi békeszerződés ilyen módon lehető­séget teremtett a győztesek és a legyőzöttek közötti barát­ság kiépítésére, s hazánk függetlenségének megőrzésére. A párizsi békeszerződés rögzítette azokat a kötelezett­ségeket, amelyeket Magyarország is vállalt az emberi jo­gok és az alapvető szabadságjogok érvényesítésére. A^ ha­zánkban két évtizeddel ezelőtt kezdődött alapvető társa­dalmi átalakulások pedig lehetővé tették, hogy népünk a szocializmus útjára lépve testvéri kapcsolatokat építsen ki a felszabadító Szovjetunióval és a többi szomszédos szo­cialista■ országgal. Népköztársaságunk megnövekedett nemzetközi tekinté­lyét kormányunk fokozódó külpolitikái aktimtása is bizo­nyltja. A húsz évvel ezelőtt aláírt párizsi békeszerződések — ezt immár a történelem bizonyítja — előmozdították a háború utáni rendezést Európában. Az európai biztonság megteremtésére irányuló tevékenység azonban tovább foly­tatódik. Napjaink fontos politikai feladata tehát, hogy az érdekelt államok a húsz évvel ezelőtti békekötés tanulsá­gaiként is — megértésre, a béke és a biztonság teljes ér­tékű megszilárdítására törekedjenek. Ez azonban csak ab­ban az esetben lehetséges, ha megszűnik a nyugatnémet imperialista körök revansista törekvése, s helyébe az álla­mok jószomszédi kapcsolata, a kölcsönös bizalom lép. Népköztársaságunk kormánya ezt a politikát támogatja s jelentősen hozzájárul a háború maradványainak eltünte­tését szolgáló törekvésekhez. Szovjet küldöttség Nicosiában A szovjet küldöttség Pime- novnak, a szovjet szakszerve­zetek központi tanácsa titká­rának vezetésével megérkezett Nicosiába, ahol részt vesz az Afroázsiai Szolidaritási Szer­vezet február 13-án kezdődő ülésszakának munkájában. Jobboldali tüntetés Sukarno ellen A djakartai sportstadion­ban 40 000 jobboldali diák há­romórás tüntetésen követelte Sukarno elnök leváltását és bíróság elé állítását. A sta­dion környékét géppuskás ka­tonai alakulatok vették kö­rül, de összetűzésre nem ke- I rült sor. Az ITV angol televízió képviselője megkérdezte, hogy a .Szovjetunióban fel­forgató tevékenységért el­ítélt Gerard Brooke angol állampolgár esetében nem lenne-e helye kegyelemnek, különös tekintettel arra, hogy — mint mondotta — «-az ügy káros hatással van a szovjet—brit kapcsola­tokra-«. Koszigin azt válaszolta, hogy hasonló témakörben 5 is fel tudna vetni kérdéseket bizonyos, Nagy-Britanniában történt esetekkel kapcsolat­ban. Ami Brooke-t illeti, az ő bűnössége szovjet bíróság előtt, nyílt tárgyaláson bebi­zonyítást nvert, s a bíróság a szovjet törvények alapján megfelelő büntetést szabott ki. Nekem, mint miniszterel­ALEKSZEJ POLIKARPOV: 40 000 kilométer gyalog 3. Hóviharban, jeges szélben Vajon ki szeret éjnek ide­jén farkasokkal találkozni az erdőben? 1962. október 4-ct soha nem felejtem el. Már esteledett, amikor közeled­tem az Északi vasútvonal Leima nevű állomásához. Messziről már látszott a be­járati szemafor. Nem is sej­lettem, hogy itt valahol a közelben veszély leselkedik rám. Az erdő szélén négy »parázs« villant fel. Farka­sok! Két farkas, vagyis 2:1 a javukra. Hiába kérdeznék, nem tudnám megmondani, mire gondoltam akkor. Ilyen félelmetes perceket még so­sem éltem át. A természet törvénye, az önfenntartás ösztöne győzött. A vasúti töltés túlsó felén szerencsére volt egy magányos fenyő. Emlékszem, hogy mászás köz­ben egyik ága lesodorta ró­lam a hátizsákot. Nemsokára arra zakatolt egy tehervonat, s valószínűleg ez ijesztette el az ordasokat. Fénylő szemük »kihunyt-«, de azért még -’em mertem leereszkedni. Zseblámpámmal végigpász-- táztam az erdő szélét. Far­kasoknak nyoma sincs. Elol­tottam a lámpát és lemász­tam. Jobbra-balra tekintge- fek, és minden tüsköt far­kasnak nézek. Az állomásig hátralevő három kilométert bizony futva tettem meg. Közben lesántultam. úgy­hogy néhány napig kezeltet­nem kellett a lábam. EGY FALKA SAKÁL ÜVÖLT A hat évig tartó gyaloglás közben sok minden előadó­dott. Nem kerültek el a ne­hézségek. Nem könnyű dolog naponta 40—50 kilométert ku­tyagolni súlyos hátizsákkal, hozzá még bármilyen időjá­rás mellett. Elfeledhetem-e Turkméniát, a Karakum- si­vatagot? Egyik állomástól a másikig 30 kilométer, s köz­ben egy lélekkel se találko­zik az ember. Nagy néha felbukkan egy ürge, cincog egyet, azzal el is tűnik az üregében. Vagy arra robog egy vonat. A . nan^al még hagyján. de ha beesteledik, csak csillagokat láthatsz ma­gad körül. Élénken világíta­nak. de mégiscsak hangtalan kísérőink. És akkor a sötétben, a teljes csendben egyszer csak üvölteni kezd egy falkára való sakál. Az ember ilyenkor persze nem hiszi, hogy a sakálok nem bántiák az embert. A neves tudósok véleménye egy­szerűen meedőí. Bár zseblámpám legalább 60 méterre elvilágít. de akár- hova irányítom a fényét, sa­káloknak nyoma sincs. D°mi- ’’elvt leoltom, újra üvölteni km-denek. A kígyókról nem is beszé­lek. Ott tekergőztek a lábam előtt a Törökországgal Irán­nal és Afganisztánnal ««óm- s7.édos határvidékeken Igaz ugyan, hogy a kígyók nem ha véletlenül védekezésből támadnak, de rálépsz egyre, megcsíp. ÉHSÉG-SZTYEPPE Aki ránéz a Szovjetunió térképére, elképzelni se tud­ja beláthatatlan térségeit. Az ember csak rója az utat. amelynek se vége, se hosz- sza. Az ember tudja, hogy az Éhség-sztyeppét félelme­tessé teszi a víztelenség, ám erre valójában csak akkor döbben rá, amikor őt magát gyötri a szomjúság. Néhány­szor megpróbáltam leásni hogy vízhez jussak, de hiá­ba. Ha pedig erre az esetre egy liter vizet hoztam ma­gammal, még nehezebb volt cipelnem az amúgy is súlyos hátizsákot. De más megoldás nem volt. A perzselő nap nem kímélte a magányos ván­dort. Itt a naptár szerinti té­li hónapokban is nagy volt a meleg. A hátizsák alatt fa­csaró víz volt a zakóm meg az ingem. Gyakran le kellett ülnöm, ledobtam a hátamról a nehéz zsákot, hogy leg­alább néhány percig pihen­hessek. Bezzeg emlegettem a hőséget, amikor a Baikálon túli vidéken jártam. Volt ré­szem hóviharban, jeges szél­ben, csikorgó fagyban. A hi­degtől nem védett meg a gyapjúkesztyű sem. Soha se­hol annyit nem fagyoskod- tam, mint Mogocsi és Szkvo- rogyino táján. Nemhiába tartja egy itteni mondás: »Is­ten teremtette Szocsit, az ór- lög meg Mogocsit.« És se­hol nincsenek olyan elemi erejű zivatarok, mint a Baj- kálon túl. No de most már mindez mögöttem van. Begyalogol­tam 118 nagyobb várost, köz­tük valamennyi szövetségi köztársaság fővárosát, átha- ’adtam 3608 vasútállomáson, gyalogszerrel megtettem ösz- szesen negyvenezer kilomé­tert. (Vége) Thamirin, a középiskolás diákok vezetője a gyűlésen kijelentette, azért kell bíróság elé állítani Sukarnót, mert az államügyek intézésé­ben nem járt megfelelő úton. Suharto tábornok képvise­letében Alamsjah vezérőr­nagy vett részt a gyűlésen. Felszólalásában kijelentette, hogy a pőlitikai konfliktust csak alkotmányos eszközökkel szabad megoldani. Egy másik Reuter-jelentés arról szól, hogy a közelmúlt­ban megalakult Sukarno-ba- rát Népi Akciófront követel­te: állami dísztemetésben ré­szesítsék Chaerul Saleh volt miniszterelnök-he­lyettest, aki szerdán ka­tonai börtönben halt meg. Suharto tábornok levélben nyilvánított részvétet Saleh özvegyének, ebben közölte, hogy a volt miniszterelnök­helyettes nem volt részese Untung alezredes Szeptember 30-a mozgalmának, hanem csak »-gazdasági vétségekért« tartották (immár tizenegy hó­napja!) őrizetben! (MTI) Összeesküvést lepleztek le Sierra Leone-ban Sir Albert Margal, Sierra Leone miniszterelnöke egy szerda esti rádióbeszédében bejelentette, hogy összeeskü­vést lepleztek le, amely a kormány megdöntésére irá­nyult. Az eddigi vizsgálatok szerint az összeesküvők meg akarták gyilkolni Margal mi­niszterelnököt, Lansanát, a fegyveres erők parancsnokát és még néhány más vezetőt. Margói azt is mondotta, hogy az összeesküvést egyaf- ikai ország támogatta, de az országot nem nevezte meg. Eddig a hadsereg 12 tisztjét vették őrizetbe. (MTI) REGGEL 7 ÓRÁTÓL ESTE 7 ÓRÁIG újságliirdetés! A SOMOGYI NÉPLAP RÉSZÉRE felveszi' nh ’ Doliány&olt (Latinka-ház) Május I. utca 7. (S)

Next

/
Thumbnails
Contents