Somogyi Néplap, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-12 / 10. szám

Csütörtök, 1967. január 12. 5 SOMOGYI NÉPLAP W Ovjuk-e vagy pusztítjuk a Balatont? Miért szükséges az alacsony vízállás? — Megcsonkítja-e a magyar tengert a lídósáv? — Megszüntethető az iszapolódás — Erózióvédelmi terv készül Vitathatatlanul közkinccsé vált a Balaton, amit az is bizonyít, hogy jelene, jövője, hasznosítása a szakembere­ken kívül is igen sokakat foglalkoztat. Nemrégen Deb­receniben egy volt tanárom szegezte a mellemnek a kér­dést: »Ha már ott élsz, biztos meg tudod mondani, ho­gyan gazdálkodunk mi a Balatonnal? Azt hallom, hogy lassacskán feltölti az iszap, benövi a hínár és a nád!« Nem ő az egyetlen jószándékú aggódó. Hol itt, hol ott hangzanak el olyan vélemények, melyek kétségbe vonják a szakszerű vízgazdálkodást, sőt nem egy esetben kisebb- nagyobb támadások is érik azokat a szakembereket, akiknek valami közük van az ügyhöz. Néhány éve a ba­latonfüredi hajógyárat akarták halálra ítélni mondván, hogy termékeinek leeresztése lecsapolja a magyar tengert. Több esetben újságok, sőt szaklapok is helyt adtak olyan megalapozatlan vagy legalábbis nem bizonyított föltevé­seknek, melyekben a szerzők vagy a Balaton-parti vál­lalatokat vagv énn az utóbbi években létesített mezőgaz­dasági öntözőműveket támad iák. Veszélyben a Déli Vasút Mi az igazság ezekben a kérdésekben? Ligeti László, a Siófokon székelő Balatoni Vízügyi Kirendeltség vezetője évek óta mindig találkozik a balatoni vízgazdálkodással kapcsolatos ellenvetésekkel, támadásokkal, így szívesen vállalta, hogy összefoglaló tájékoztatást ad munkájukról. A bírálatokról eleve megje­gyezte, hogy ezeknek a több­sége a legalapvetőbb szakmai hozzáértést is nélkülözi, ezt szakcikkek és könyvek is bi­zonyítják. Hosszú múltra tekinthet vissza a Balaton szabályozá­nék közelében ellentétes áramlás indul meg. és ez a »helyrebillenés« a lekoptatott nagyobb szemcséjű anyagot a déli part közelébe, a lebegő iszapot pedig az északi part­hoz sodorja. Az évezredek óta lengő »hinta« alakította ki a déli part homokját, il­letve az északi part iszapos fenekét. Ez azzal is jár, hogy a déli part állandóan fogy, az északi pedig a fokról fok­ra előretörő nádassal épül. A folyamatot még a telek­könyvek is bizonyítják; a dé­li parti telektulajdonosoktól egy-másfól teleknagyságú te­sa. Indítéka 1776-ban az volt, I Jopott^el^a vjz^O—60 hogy a vízfolyások torkolatá­ban kialakult delták és pan­gó mocsarak megszüntetésé­vel mezőgazdaságilag haszno­sítható területet nyerjenek. Természetesen akkor vízhasz­nosításról még szó sem volt, a Sió-meder rendezését, a Sió-völgyi mocsérvilág meg­szüntetését csapolással pró­bálták megoldani. Mint any- nyi mindennek, ennek a munkának is a vasútépítés adott igazi lendületet: a hul­lámverés és a jég ugyanis megsemmisítéssel fenyegette a Déli Vasútat. Ekkor (1863) épült meg a Sió csatorna zsi­lipje, mely akkor még csu­pán 8 köbméter vizet tudott átbocsátani másodpercenként. A zsilipkezelési szabályok az utóbbi száz év alatt az egyre pontosabbá váló megfigyelé­sek alaipján — a különböző érdekeltségek és a lehetősé­gek figyelembevételével vál- változtak, s éppen ezek a megfigyelések indokolták a zsilip többszöri, jelenleg már több mint hatszoros átbocsá­tó képességűre való bővíté­sét. Nyilvánvaló, hogy a tó vízszintjét a hozzáfolyás, a csapadék, a párolgás mértéke és a vízeresztés szabja meg. Ezek közül az ember csak az utolsónak a mértékét ha­tározhatja meg, csupán a le­eresztéssel kell szabályozni a másik három tényező hatá­sát. Évezredes „vízihinta** Hogy milyen mértékben koptatja a víz a partot, mek­kora az erózió, az a vízszint­től függ, s ezzel máris köze­lebb jutunk ahhoz a kérdés­hez, miért kell »területeket elrabolni« a Balatontól, esz­tétikai okok mellett mi in­dokolja a lidósáv létesítését. Ismeretes, hogy a Balaton környékén az északi, észak- nyugati szélirány az uralko­dó, s a nemegyszer 70—120 kilométeres sebességet is el­érő szelek mint egy hintát kibillentik a víz színét, s ez­zel a déli rajton 20—30 cen­timéteres »dagályt« okoznak. (Az erős hullámverés ilyen esetekben nagv mértékkor romboBa, koptatja a déli partot) A tó vize természete"'’' egyensúlyra törekszik, a fe­év alatt. A parti védőmű ki' építése megállítja ezt a fo­lyamatot, megóvja a partot a további pusztulástól, illet­ve néhány helyen a fejlesz­tési terveknek megfelelően helyet ad új üdülőtelepeknek. Azzal, hogy kisebb-nagyobb területeket így visszavesznek a Balatontól, elkerülhetővé válik a nagyobb mérvű bon­tás. szanálás. Így az erózió és a jég támadásaival szem­ben kialakul egy szabályozá­si vonal, a tópartot az ösz- szefüggő sétány (lidó) fogja jellemezni. Több rémhír is kering ezekről a “■területrab­lásokról«, de a híresztelések ellenére is a regionális terv szerint a visszanyerendő te­rületek aránya a tó felületé­nek csupán fél százaléka! Mit mondanak 28 év adatai? És mi a helyzet az eflisza- polódással? A harmincas években, amikor dr. Benda László az Alföld süllyedésé­ről és a Balaton-felvidék emelkedéséről írt, 76 000 évre becsülte a tó élettartamát. A természetszerű és minden ál­lóvizet jellemző iszapolódás ezt a folyamatot gyorsítja. Az iszapolódás számos okra ve­zethető vissza, és ebben a levegőből származó sziláid és a víz szállította eróziós és oldott anyagoknak épp olyan szerepük van, mint például a ma még eléggé bizonytalan hatású vízi növényzetnek. Mindent összevetve a tó mintegy 0,1—0,2 milliméteres iszapolódást mutat. Ligeti László véleménye szerint ezt is megszüntethetnék, ha a tóba hínárevő halat (fehér amúr) telepítenének! Nagy fontosságú ebből a srzEimpont­ból a Balaton vízgyűjtő terü­letének rendezése is, hogy a vizekkel kevesebb hordalék kerüljön a tóba. Erre is át- "ogó rendezési terv készül a VIZTTERV-nél. Már szóltunk azokról a té­nyezőkről, melyek a tó víz- •zintjét meghatározzák. A Balatoni Vízügyi Kirendelt­ség széles körű vizsgál a téka' folytatott ezzel kapcsolatban, és 28 év hidrológiai adatai­nak feldolgozása alapján meg­állapította, hogy a jelenlegi vízszintszabályozási rendelet jó. Ha az engedélyezett 60 millió köbméter vizet hasz­nálják föl évente mezőgazdai- sági, ipari és kommunális cé­lokra és évi 30 millió köb­méter vizet hajóleeresztésre, akkor 83 százalékos valószí­nűséggel tartható a kívána­tos 60 centiméteres vízjáték. Többen fölvetették, hogy a tó vízszántjét föl kell emel­ni. Ezt a kérdést az említett tanulmányban is megvizsgál­ták. Eszerint a vízállás nö­velése fokozná a parti káro­kat (az 1965-ös magas vízál­lás 22 000 négyzetméternyi te­rületet tett tönkre a déli parton), a magasabb talajvíz­szint veszélyeztetne igen sok épületet, több helyen, lehetet­lenné tenné a szennyvízrend­szerek működését, növelné az építési költségeket. Ha 40 centis vízállásnövekedést té­telezünk föl. akkor a meg­levő 56 kilométeres partvé­dőmű átépítése, a további ■artvédőmű-ópítés és a terü­letek feltöltése miatti több­letköltségek nagysága meg­közelítené az 500 millió fo­rintot! Ezek a költségek a korábban felsorolt, milliárdos nagyságrendre tehető káro­kat természetesen nem tar­talmazzák Hajóval Grúzból Kolozsvárra A Balaton vizének mester­séges pótlása nem új gondo­lat. Beszédes József 1838-ban nár a Mura—Zala—Balaton— Sió hajózási útvonallal fog­lalkozik. mikor tervet készít a »Grátz—Kolozsvár hajózó csatornára«. A közelmúltban felvetődött a vízpótlás a Rá­ba—Zala vonalán. A távlati tervek szerint a kérdést a Sió csatornázásával és a Du­nából a vízilépcsőkbe épített kétirányú turbinák segítségé­vel lehet megoldani. Bárme­lyik javaslat megvalósításá­hoz is milliárdos összegek kellenek, s míg erre is jut pénz, addig a különféle ér­dekek nagyobb sérelme nél­kül a zsilipkezelési szabály­zat további finomításával kell növelni a hasznosítható víz­készletet. Minden, a Balaton­nal kapcsolatos kérdést to­vábbra is csak a népgazda­ság érdekeinek figyelembevé­telével lehet eldönteni. Pünkösti Árpád A választójogi törvény áj vonásai Az igazságügy-minisztérium illetékeseinek nyilatkozata Egyéni választókerület, pótválasztás, visszahívás A választási szervek jogköre — Szoros kapcsolat a választókkal Az országgyűlés tavaly no verruberi ülésszakán megalkot­ta az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról szóló 1966. évi XII. törvényt. Fölkerestük az Igazságügy minisztérium törvényelőkészítő főosztályát, s tájékoztatást kér­tünk az új választójogi tör­vényről. Arról érdeklődtünk: miben tér el a törvény a ko­rábbi választójogi rendelkezé­sektől, mennyiben szolgálja a szocialista demokrácia kiszéle­sítését? — A törvény új rendelkezé­sei közül — hangzott az illeté­kesek válasza — elvi jelentősé­güknél fogva különösen az alábbiakat emeljük ki: — Míg korábban külön jog­szabályok szólták egyrészt az országgyűlési képviselők, más­részt a tanácstagok választásá­ról, az új törvény egyetlen át­fogó jogszabályban rendezi a választások kérdését Koráb­ban is történteik már lépések az ilyen egységesítés irányába; az utóbbi időben például azo­nos napon voltak a képviselő- és a tanácstag-választások. A következetes egységesítés azonban csak most valósulha­tott meg, amikor megértek a föltételeik ahhoz, hogy ugyan­azok az elvek érvényesüljenek mind a képviselők, mind a ta­nácstagok választásánál. A törvény épít aaokna a ta­pasztalatokra, amelyeket a ta­nácstagok választásáról szóló 1954. évi IX. törvény alkalma­zása során szereztünk, de a korábbi rendelkezésekéit sok te­rületen tovább is fejleszti. A legjelentősebb új rendel­kezés, hogy ax országgyűlési képviselők választásánál is be­vezettük az egyéni választóke­rületi rendszert a korábbi lajtsramos választás helyett. — Az egyéni választókéra- ’etek bevezetése — mint azt. Kádár János elvtárs kongresz- szusi beszámolójában megálla­pította — szorosabb és közvet­lenebb kapcsolatot teremt a képviselő és választói között, és ez is kedvezően hat majd az országgyűlés munkájára. A törvény világosan kifeje­zésre juttatta, hogy mind a képviselők, mind a tanácsta­gok megválasztása során ugyanabban a választókerület­ben több jelölt is állítható. Va­lamennyien a Hazafias Nép­front jelöltjei; ez a lehetőség azt szolgálja, hogy bizonyos esetekben a választók dönthes­sék el, kit tartanak alkalma­sabbnak a képviseletükre. Az egyéni választókerületek bevezetésével összhangban megszűnt a pótkép viaelőség. A jövőben tehát, ha egy képvise­lői hely megüresedik, új vá­lasztást fognak tartani. Erre | korlatban bevált rendelkezése­évente két alkalommal kerül majd sor. A képviselők választásáró: szóló korábbi rendelkezések ugyan szintén kimondták a visszahívás lehetőségét, de nem rendezték az erre irányuló el­járást. A törvény most pótol­ja ezt; megállapítja a visszahí­vás föltételeit is, kimondva, hogy visszahívásra akkor ke­rülhet sor, ha a képviselő, il­letve a tanácstag megbízatásá­nak valamilyen oknál fogva nem tud eleget tenni vagy a megbízatásra méltatlanná vált. Bár a visszahívásra gyakor­latilag ritkán kerül sor, két­ségtelen, hogy lehetőségének reális megteremtése a válasz­tási rendszer további demokra­tizálását szolgálja. A választási szervek (a vá­lasztási elnökségek, a választó- kerületi bizottságok, a szava- zartszedő bizottságok) rendsze­rében is megtörtént az egysé­ges szabályozás. Politikailag is jelentős, hogy a törvény to­vábbfejleszti a választási szer­vek létrehozásában és működ­tetésében döntő szerepet ját­szó Hazafias Népfront jogkö­rét. A népfrontterveknek nagy munkát keli végezniük a jelö­lő gyűlések megszervezésében a választások lebonyolításá­ban. A választási szervek jogkö­rének növekedését mutatja az ás, hogy a jövőben nem csu­pán az általános választások alkalmával fejtenek ki tevé­kenységet, hanem a két válasz­tás közötti négy évben is. Er­re egyebek közt — az időköz­ben esedékessé válható új vá­lasztások miatt; is szükség lesz. Az új választási törvény több részletkérdésben is a ko­rábbinál egyszerűbb, célrave­zetőbb szabályokat állapít meg, fenntartja azonban a gya­ket. Így például a választód névjegyzékből való törvényel­lenes kihagyás, vagy az abba való törvényellenes felvétel miatt továbbra is a járásbíró­sághoz lehet fordulni, amely a kifogást három napon belül el­bírálja. összefoglalva megállapíthat­juk: az új választójogi törvény megteremti a jogszabályi kere­teket ahhoz, hogy az állampol­gárok és a képviselők, illetve a tanácstagok között az eddi- nél szorosabb, eredményesebb kapcsolat alakulhasson ki. Meg van tehát a lehetőség arra, hogy a március 19—i választá­sok alkalmával — és már a választás előkészítése idején — az állampolgárok széles töme­ged kapcsolódjanak be a poli­tikai életbe, a közügyek inté­zésébe. Ezt segíti a Hazafias Népfront, a különböző tömeg­szervezetek, elsősorban pedig a pártszervezetek politikai munkája. Az új választójogi törvény alapján megvan a lehetőség ar­ra;, hogy kiküszöbölődjenek a képviselői és tanácstagi mun­kából a formális elemek; a vá­lasztók méginkább ellenőriz­hessék az országgyűlés és a ta­nácsok tagjait, és fordítva: a képviselők és a tanácstagok Is nagyobb felelősséggel képvi­selhessék azokat, akik szavaza­tukkal a parlamentbe, a taná­csi szervekbe küldték őket. Egész rendszerünk, a szocializ­mus ügye nyer azzal, hogy az új képviselők és tanácstagok szorosabb kapcsolatban lesznek az emberekkel és a gazdasági élettel, mint korábban. Az új választójogi törvény pedig er­re nemcsak módot és lehetősé­get ad, hanem meg is kívánja ezt — fejeződött be az Igazság­ügy-minisztérium illetékesei­nek nyilatkozata. r. l A tervezettnél több gyapjút értékesítettek Eredményes évet zárt a Gyapjú- és Textilnyersanyag-forgalmi Vál­lalat Somogy megyei kirendeltsége. .270 mázsa gyapjú átvételét tervez­ték tavaly, ezzel szemben 3279 má­zsát vásárollak meg, ennek több mint felét a termelőszövetkezetek- tőL Legtöbb gyapjút a ságvári Egyetértés és a pusztakovácsi Di­mitrov Tsz adott el a kirendelt­ségnek, az egy juhra eső átlag vi­szont a nagyberki Kaposvölgye Tsz-ben a legnagyobb: mintegy hat kiló. Az eredményt növeli, hogy tisztább és jobb gyapjú került a kirendeltségre, mint két éve. Számottevő tenyész- és vágójuh- forgalmat bonyolítottak le tavaly. Tenyésztésre felvásároltak, és rész­ben pénzért, részben természetbe­li törlesztésre a termelőszövetkeze­teknek átadtak csaknem 3600 juho és majdnem ugyanennyit hízó alap­anyagnak. A hizlalásra adott bárá­nyokból sokat szállítanak majd külföldre. A k'.rendeltség exportja évről év­re j 1 ntősebb. A tavaly értékesí­tett több mint 25 300 vágójuk két­harmadát például külföldre szállí­tották. Az állatok zöme Olaszor­szágba, kisebb része Görögország­ba került. Az idei év első export­ja is megindulhat: a karádi tsz 350, a siójuti és a balatonőszödi tsz együttvéve ugyancsak 350 hízóbá­rányt jelzett, de ajánlott fel szállí- anivalót a Kaposvári Állami Gaz­daság is. Négyezer állatot lervez- nek felvásárolni a gazdaságoktól a közeljövőben, kéthetenként mint­egy ezret indítanak útnak. Már­cius elején kezdik el a húsvt-' bá­rányok exportálását. Tavaly a hú - véti ünnepekre két és fél ezer á- gott bárányt szállított külföldre kirendeltség. TÍZEZER AUTÓS, MOTOROS KÉRTE 1966-ban, hogy az Állami Biztosító az okozott kárt a kötelező gép járműszava toss ági biztosítás alapján helyette megtérítse. MOST AZ ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ KÉRI az autósokat és motorosokat, hogy a kötelező gépjárműszavatossági biztosítás 1967. évi díját /. 31-ig fizessék be Felvilágosítást, befizetőlapot, biztosítási igazolást az Állami Biztosító fiókjai adnak. (4418) A téli hónapokban újítsa fel motoros járművét, hogy az a tavasszal már zavar­talanul üzemelhes­Ajánljuik a most ér kezett alkatrészeket. K—55 típusú motor- kerékpárhoz ab- ,-oncs, nyereg, ben- zintank; K—175 típusú mo­torkerékpárhoz: vázalkatrészek; Velorex rokkant!, sihoz: tető, oldal -s egyéb alkatrész ,•> újtógyertya: • öértékű. (5623:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents