Somogyi Néplap, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-11 / 9. szám

Szerda, 1967. január 11.

3

SOMOGTI NÉPLAP

Téli beszélgetés

A TSZ-EK NŐDOLGOZÓIRÓL

jVf egyómk egyik termelő- ^ szövetkezetében nagyon rosszul fizetett tavaly a dohány. A gazdaság vezetőinek fejében már megfordult a gondolat: az idén nem termelnek dohányt, hacsak nem kapnak néminemű kárpótlást a kiesésért. Ezt az elhatározásukat egy minisztériumi fölterjesztés másolatában olvastam. S akkor arra gondoltam: Mit szólnának ehhez az asszonyok a szövetkezetben? Beleegyeznének? Nem hiszem. Közülük nagyon sokat ismerek, és tudom, hogy tiltakoznának, ha nsm nyúlhatnának többet dohányhoz. Munkaegységeik nagy részét dohánnyal kapcsolatéi munkákkal szerezték. Márpe- dik azok véleményére, add keit minden zárszámadáskor megdicsérnek szorgalmukért, adni kell.

Közelednek a zárszámadások, s a közgyűléseken majd megdicsérik megint az asszonyokat nemcsak a szóban forgó termelőszövetkezetben,. hanem csaknem minden közös gazdaságban. Megérdemlik. És ennél többet talán nem érdemelnének? Sokszor gondolkodóba ejtettek ezek az év végi összegezések. Hallgattam az elnök beszámolóját, amint nagyon elismerően szólt a nők helytállásáról, és példaként állította őket a férfiak elé. Közben néztem a fejkendővel kö- rülvomt arcokat, öregeket és fiatalokat Hallgatnak, de szemük felcsillan a dicsérő szavak hallatán. Megemlékeznek róluk. Hát nem szép ez? De az.

S még szebb is lehetne. Részt vettem olyan közgyűlésen is, ahol az elnök a díszasz- talhoz szólította a legszorgalmasabb nőket kezet fogott ve- ük, és egy-egy cserép virágot vagy könyvet adott át nek.lt. Az elismerés kézzelfogható bizonyítéka ez. A fizetésen felül, túl a dicsérő szavakon. Valami, amiért föl kell állni a székről, ki kell menni a földí- szített asztalhoz, szembe a vezetőkkel, az egész tagság elé. Ez olyan emlék marad számukra, amit sohasem felejtenek el. Gondolnak erre akkor is, ha majd a tavasszal ismét ott szorgoskodnak a földeken... Valahogyan így kellene ennek lennie mindig és minden szövetkezetben.

A múlt év végén Miklú- siban jártam, a Zöldmező Tsz-ben. Brunner Ferenc csaknem másfél évtizede szövetkezeti elnök, s valószínűleg a sok-sok évi tapasztalat ösztönözte arra, hogy a beszédtémától egészen függetlenül azt mondja: kitűnő munkát végeznek a gazdaságban e nők. így folytatta:

— Igazán megérdemelnék., hegy egyszer bekerüljön nevük az újságba. Mindig lehet rájuk számítani, sohasem hagyják cserben a közösít. Csak néhány nevet hadd említsek. Itt van például Herencsár Rudolf- né, Steinbacher Mártonné, Steinbacher Mátyásné, Baumann Mártonné, Mészáros Já- nosné. Mindannyian növénytermesztők. Nem azt nézik, hogy elteljen valahogyan a nap. Ahol ők dolgoznák, ott becsületesen végzett munka van.

>— Hány nő van a tsz-tagok

között?

— Alig négy-öt. De a mezőn, főként kapálás idején, összejönnek nyolcvanon is. A családtagok is részit vesznek a közös munkákban.

—r Nyilván nem marad el az elismerés sem.

— Nem. A közgyűléseken mindig megdicsérjük őket Most a zárszámadáskor is így lesz...

És most már az újságban is benn van a legjobbak neve. Biztosan ezt is nagy elismerésnek érzik. Azonban akkor is megjegyeztem, és most is kimondom: ennél több Mletn ezeket az asszonyokat. A Zöldmező Tsz-ben még nem volt mérleghiány. A múlt évben ugyan kissé elsokallták a mun- munkaegységek számát, többet használtak fel a tervezettnél, s így egy egységre nem jut annyi részesedés, mint amennyit előirányoztak, de emiatt még jutna némi pénz jutalmazásra is.

V annak megyénkben * olyan közös gazdaságok, amelyek évről évre rendszeresen tárgyjutalmat vagy Pénzt mellékelnek a dicsérő szavaikhoz a zárszámadó közgyűlésen. Van erre mód nem- zsák a jó és közepes, hanem a gyenge gazdaságokban is. Mert akármilyen kis eredménnyel zár is a szövetkezet, abban a kicsiben is nagy részük van a nőknek. S ha ezt szavakban elismerjük, tegyünk róla, hogy nagyobb súlya legyen a szavaiknak: adjunk hozzá valamit.

De sokszor tettük szóvá, hogy munkájuk arányában legyenek ők is ott a vezetőségben, a különböző bizottságokban! Sok függ tőlük, nélkülük még a gépesített mezőgazdálkodás korában sem tudnának minden feladattal megbirkózni a szövetkezetek. Ezért kell az elismeréssel továbbmenni a puszta szónál...

Hernesz Ferenc

Lekerültek a szövőszékek

a padlásról

— ŐSI TRADÍCIÓVAL

MEGÁLDOTT szövővidék ez, az asszonyok mégis elfelejtették a szövést, csak a régi szép darabok maradtak ránk ,.. Amikor odaálitam a szövőszék mellé, s bemutattam az új módszert, csak bámultak rám — mondja Mittermayer József, a So- mopv megyei Textilipari Vállalat heresznyei telepének sző vőrészleg-vezető je.

Csakúgy lobog a lelkesedés ebben a szép szál, bajuszos, joviális öregben. Hangja betölti a kis irodát, hevesen gesztikulál. Cser Sándor főkönyvelő, aki ma éppen kilátogatott ide Kaposvárról, mosolyogva figyeli a részleg- vezetőt.

— Vízözön előtti technikával nem versenyezhetünk Kalocsa, Sárköz vidékével. Űj módszert vezetünk be a házi szövésben, hogv több asztali utót, faliszőnyeget készíítanulják a frottírszövést. Az adta meg a lökést ehhez, hogy igen keresett a frottír. Láttam egy német és agy francia áruház árjegyzékét — fölemel egy iratokkal telt dossziét az asztalról. — Háromszor ilyen vastag volt, mint ez. Hát abban szintén benne volt a kézi szövésű frottír ... Sajnos, hónapokba telik. míg betanullak.

Pátiics . Istvánná raktáros kalauzolásával körülnézek a telepen. A mechanikai gépek között nem sokat időzünk.

átme- d°bálják kézzel a vetélöt.

— Nem történt, kérem, nálunk semmi. Igazán mondom. Látja, most kelt csak föl Géza, nagyokat alszik. A papa meg dolgozik, délben hazajön ebédre.

Kovácséknál látszólag valóban nem történt semmi. Négyöt éve ismertem meg őket, ugyanazok az emberek fogadnak most is.

Tényleg nem történt azóta semmi különös az életükben? Hacsak az nem, hogy Géza közben tanító lett, már két éve oktatja, neveli a zákámyi szülők gyerekeit.

Éppen beszélgetés közben hozott a postás egy képeslapot: »Kovács Géza tanító bácsi részére. Üdvözletemet küldöm Zalaegerszegről.« Alatta egyik tanítványának kézjegye. Jólesően nézegeti a nagy, kerek gyermekbetűket.

— Szoktak írni, ha elmennek valahová a szünetben.

Kovács Gézánénak (a »papa« is Géza) a Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyvenkilencedik évfordulója alkalmából a Magyar Vöröskereszt országos elnökségének javaslatára a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa és a Honvédelmi Minisztérium kitüntetést adományozott a Vöröskeresztben végzett jó munkájáért. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta mint Zákány község alapszervezetének társadalmi titkára.

Az oklevél és a bronzérem szerényen illeszkedik bele a lakás hangulatába. Nem csillog rajtuk a hivalkodás hamis fénye.

Amikor a kitüntetés mögött rejlő rengeteg munkáról kérdezem Kovács Gézánét, szinte csak címszavakban méri önmagát.

— Több mint húsz éve vagyok a Vöröskereszt tagja. Hivatalosan 1963 óta látom el a titkári teendőket, de mar jóval előtte is én végeztem

1963-ban a mi kis községünkben 23 tagja volt szervezetünknek, ma 260 főt számlálunk. Minden házban van legalább egy vöröskeresztes. Tavaly a véradásban elsők lettünk a járásban: 56 liter vér jelenti ezt. Munkámhoz tartozik a tüdőszűrések, a rönt- genezések, az egészségügy' előadások megszervezése is. A- elhagyottakat, a nagvbetegeket rendszeresen meglátogatjuk,

OCoaáeLÍk

természetesem egy kis ajándékkal is meglepjük őket. Nemrégiben rendeztük meg először az öregek napját. Különben még valamit kaptam a húsz év alatt 1964-ben meghívtak az országos vöröskeresztes kongresszusra Budapestre.

Elő is kerül a kongresszus jegyzőkönyve; benne, a fényképek között ott látni Kovács Gézámét is külföldi vendégek társaságában.

— Ez is élmény volt Nagyon jólesik ez á megbecsülés:.

Kovácsék családi vonása az ügybuzgalom.

A »papa« művelődési ügyvezető, a vasúti művelődési otthon vezetője és népfrontellök.

— Sok mindenben 6 is segít Én is viszont. Géza az írnokom. Meg ő látja el a könyvtárat a községben.

— Most, hogy kaptam ezl a kitüntetést, csak megnövekedett a gondom. Többet várnak tőlem az emberek, s meg kell felelnem a követelményeknek, a kitüntetés erre i kötelez!

Vannak, akik ugródeszkánál használják föl a társadalmi megbízatást s mihelyt jó álláshoz jutnak, ott is hagyják az önként vállalt terheket. Senki se hiszi el, hogy ezt önzetlenül is lehet tenni Csak így lehet Tíz órától délig beszélget tünk főzés közben. Mire a -papa« hazaérkezett a vasútról, már tálalni is lehetett

Azután négyesben beszélgettünk tovább. Géza bácsi elmondta, hogy karácsonykor rendezték meg az első társadalmi esküvőt a községben. Többes számban mondta: -rendezték« — csak Géza tanító bácsi szavaiból derült ki, hogy nagy része volt benne a »papának« is,

i Korányi Barna

Frottírszövés a telepen.

hessenek majd a bolhól, a babócsai bedolgozók.

Amikor az új módszer iránt érdeklődöm, a részlegvezető ürelemre int Majd meglá- hatom, ha velük tartok Boltiéira. Szóban nagvon nehéz ezt egy laikusnak elmagyarázni.

— A helybeliekre nem számítottak? — kérdezem a részlegvezetőtől, mivel he- •esznvei bedolgozókról eddig nem beszélt Somolyog a bajusza alatt, huncutul villan a szeme:

gyünk a má- sik épületbe. Egy üres szobában itt áll az ormótlan szövőszék, amelyet Józsi bácsi szállíttatott ide otthonról, Fonyódról. Nyolc heresznyei házban van még ilyen szövőszék. Na- ponita tizenhét méter, három törülköző szélességű frottírt szőhetnek majd naponta a betanulás után Ezen a gépein Pápicsmé veje, Stolcz József gyakorol. Az apró hurkokkal bolyhozott szövet készítésének technikája, hogy a láncfonalak

egyik fele a szövetet, másik fele a szövet hurkos felületet alakítja ki. A rokonszenves fiatalember egyelőre a ima szövést tanulja, a bdy- hozást még nem kapcsolta be a szövőszéken Mittermayer József.

— Nehéz? — kérdem a szövő fiatalembertől, aki a villamoscsengő húzójához hasonló alkalmatossággal ci- káztatja ide-oda a vetélöt.

— Az... Nagyon kell figyelnem a mintára. Sokkal komplikáltabb ez a szövőszék mint a mechanikai gépek a

Megjelent a Társadalmi Szemle januári száma

Az új esztendő első Társadalmi Szemléje a párt IX. kongresszusának szellemében született. Vezércikkét Huszár István, a Központi Statisztikai Hivatal elnökének első helyettese írta Gazdasági fejlődésünk feltételeiről címmel. »Mindaz, amit a kongresszusi határozat s nem utolsósor ban a Központi Bizottság beszámolója és a beszámoló feletti vita tartalmazott, örvendetes és meg-nyug- tató egész politikánk, társadalmi-gazdasági fejlődésünk

szempontjából... A kongresz- szuson elfogadott határozatok, a megfora'mázott értékelések, célkitűzések a következő négy évre a mindennapok munka- vrogram-át adjík meg a párt és "z egész nép számára, és jó e..ételét jelentik az alkotómunka kibonta koztatásának a ársadalmi aktivitás fokozásának.-"

Dr. Pirítyi Ottó, a Közgazdasági Szemle munkatársa A mechanizmus kérdései a kongresszuson címmel arról ír, hogy 1967 az operatív felkészülés

éve, hiszen gazdasági életünk s vele társadalmunk élete is újabb, jelentős állomáshoz közeledik. Ismerteti a gazdasági reform okait és céljait, a döntési jogkörök decentralizálásának fontosságát, a piád mechanizmust; szól a szocialista 'emekrartizrnus »mechanizmusáról«, a bérarányok és a le’.- jesítmónyarányok, a bérarányok és az árarányok kérdéséről, végül pedig az országos munkaerő- gazdálkodást fejtegeti, és a tudomány szerepirő szód az új mechanizmusban.

»Pártunk IX. kongresszusa elfogadta és meghirdette n 'öldtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztésének programját. Ezzel olyan döntést hozott, amely a falu szocialista társadalmi viszonyainak fejlesztése, a tulajdonviszonyok szocialista elemeinek erősítése és az önálló szövetkezeti vállalatszerű gazdálkodás meg- "lapozása szemvontjából ki - melked" leien'őségű" — írja 4 földtulajdon továbbfejlesztésének útján című cikkében

’úlsó épületben. Ez a minta- —- ' Dehogynem ... Nyolcán kártya irányít ja a nvüstöket

s úgv alakul ki a törülköző mintája. Józsi bácsi készítette ezt, a gép lelkét.

Visszamegyünk az irodáh”. A részlegvezető és a főkönyvelő éppen nagy vitában van.

— A háziszőttes drága portéka. Ha komolyan vesz- szük a bedolgozórendszert, megíiáromszorozom termelésünket.

A főkönyvelő egy kicsit hitetlenül felvonja a szemöldökét. A részlegvezető tűzbe jön:

— Ha meglátja a babócsai és a bolhói listát, megijed. Babócsán csupa érettségizett lány jelentkezett. Bolhón, a tanfolyamon hatvaran szorongtak a teremben a múltkor, még a padokon is álltak, hogy jobban lássanak. A tsz- únök minden segítséget megad, hogy az asszonyok föleleveníthessék elfelejtett s»ö- vőtudománvukat... Vállalom a négymilliós tervet, csak azonnal induHunk. Ha látná ""ilyen ambíció van az asz-o-y»khan ...

* TAUTÓZUNK BOT ,VAR 4

4 Petőfi utca 6. számú ház előtt állunk meg először.

dr. Tar Imre, az MSZMP KB

munkatársa.

Kultúráiig aggályok? — ez a címe Rényi Peter cikkének. A Népszabadság szerkesztő bizottsága helyettes vezetőjének írása arról szól, hogy irodalmi és művészeti életünkben nem aggályokra van okunk, csupán arra a fölismerésre, hogy az adott és lényegében kedvező ehetőségeket okosabban és aktívabban kell hasznosítani erőteljesebb, bátrabb, mélyebb, igényesebb ideológiai munkával.

A Társadalmi Szemle foglalkozik az egyetemi ifjúság helyeiével; Nemzetközi rem e-rn- vatában a Bolgár Kommunista Párt kongresszusát ismerteti, a spanyolországi helyzetté’ foglalkozik, és beszámol a VI. szakszervezeti világkongresz- szus eseményeiről is.

Több érdekes írás szól gaz dasági, oktatási, ideológiai kérdésekről, s természetesen

önyvismertetőt is találunk a folyóiratban,

Berkics Imrére éppen az is- .állóba készülődött. Amikor meglátja Józsi bácsit, már Indul is az utcai szobába, ahol a szövőszék áll. Fötte- szi az ókulát, leveszi a csizmát, s nekiáíl, ahogy ő mondja, »szűni«. Nagyon lassan megy a vetélő kézzel való átvétele a szádnyíláson.

— Ez az egészen régi forma. Az új módszer, hogy minden székre fölszereljük a forttí- rosgépen látott berendezést. Ez meggyorsítja a szövést. Nagyon jó szövőasszonynak kell lennie, aki így megsző tíz méter anyagot. Az új módszerre] 15—18 méterre nő a napi teljesítmény.

Megkérdem Berkics néni- "51, meddig porosodott használatlanul a szövőszék. Mosolyogva válaszolja, hogy hét övig őrizgették a pajtában.

Innen a Bajcsy-Zsllmszky ’.tea 1-be megyünk, Melte- sics Vendcinéhez. Nagy örömmel fogadja a részlegvezetőt.

— Már alig vártuk, semmit se tudok csinálni.

Józsi bácsi mór teszi is le a kabátiát, s nekiáll to°íva- ’’áznl. Én közben a féri jel beszélgetek. Megtudom, hogy *öbb mint tíz évig hevert a oadláson a gép.

— A demokráciában nem használtuk... Sok helyem felvagdosták a tűzre, nem -ondolták, hogy még szükség lesz rá.

— Ez is miaiidnem odake- riilt — szól közbe az aszr szony.

Meltesicséktől átmegyünk a szövetkezethez. A részlegvezető megmutatja az oktató- ‘"nnet. Szűk szoba közepén áll az átalakított szövőszék, erén már egy ügyes szerkezet dobália eg”ik oldalról a •másikra a vetélöt.

— Ez a különbség? —büsz- ’-élkeöik a szakmában negyven évet .eltöltött Jórsi bá- "si. Leül. s működésbe hoz- -a a génét.

Megérkezik Gombaszögi tenő tsz-elnök. A részlegvezető nagy elismeréssel beszél a segítségéről a központ fő- ’-önyvelőiének. Az elnök sze- -ényen mosolyog, s mintha a ’egtermészetecebb volna, köz- ’i. hoev önköltségi áron át~ "lakítiók a szövőszékeket, •őt újat is készítenek a műhelyben. Azért támogatják a heresznyei üzem kezdeményezését, hogv nagyobb iövede- ’emhez juttassák a szövetként: asszonyokat.

HERE'S ZNYÉN ÉS KÖRNYÉKÉN lekerültek a szö- őszékek a padlásról. Hamarosan befejeződik a tanulás, s akkor már piacra termelnek a falusi portákon. Ta- ’án még az az idő is eljön, hogy a francia és a német, ruház rosoektusában He- "esznve és kő -éke neve is •erepel a házi szőttesek címszó alatt.

Lajos Géza