Somogyi Néplap, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-31 / 26. szám
Kedd, 1967. január 31. 3 SOMOGYI NÉPLAP ■ HADÍ Ü0 HADÜZENET Országos érdek Fejlődik a BaLaton-part. Már amennyire fejlődni engedik lehetőségeink és a rendelkezések. Mert itt van például a telekkisajátítás, ami igen salt gondot okoz a parti községek vezetőinek. Mondjunk egy példát. Fonyódon az István utca, a Sándor utca és környékének kisajátítása hárommillió forintba kerül. De Fonyód nem kaphat ennyi hitelt az OTP-től, mert évi községfejlesztési bevétele mindössze 200 000 forint, s a rendelkezések értelmében erre maximálisan egymillió forint hitelt adnak. A telektömböt szétaprózni nem lehet: vagy van hárommillió, vagy nincs házhely. Pedig arra igencsak szükség volna. A Balaton-partot kivéve mindenütt indokolt, hogy kapcsolatban hozzák rendelkezéseink a kisajátítást a községfejlesztéssel. De a parton — s talán ezt kellene megérteni mindenekelőtt — a kisajátítás nem községi, hanem országos érdek. Tudom, az OTP több hitelt is adna, ha a község több évre lekötné községfej- lesztési alapját De mit jelentene ez? Nem nehéz kitalálni. Azt, hogy nem lenne telekhiány, viszont Fonyód (a falu) öt évig semmit sem fejlődhetne, nem építhetne járdát, közművesítésre sem gondolhatna, és így tovább. Szabad-e ilyen helyzetbe hozni a községi vezetést csak azért mert a Balaton partjára települt valaha a község? De más baj is van. Teszem azt van elég hitel a kisajátításhoz, végre is hajtották. A balatoni főépítész azonban csak akkor járul hozzá a telkek értékesítéséhez, ha az alapvető közművesítést biztosítják, tehát a telektömbön van út, van víz. Ez pedig legalább annyiba kerül, mint a kisajátítás. Ha Fonyód lekötné községfejlesztését a kisajátítási hitelre (amiről már elmondtam, lehetetlen), akkor miből oldaná meg a közművesítést??? Mondom, nemcsak fonyó- di érdekről van szó. De mi következik e furcsa helyzetből? Az, hogy a Balatonparti községek a szorító és merev — minden területre egységesen vonatkozó — rendeletek és belső utasítások következtében -akadályozzák« és nem serkentik a Balaton-part fejlődését. Hiszen nem vállalhatnak felelősséget a falu előtt azért, hogy községfejlesztési alapjukat csak a part fejlődésére fordítják. Megoldás volna természetesen. Csak a rendeletek merev alkalmazásától kellene eltérni kissé. O A Il'.laton-parti telek- kisajátítást el kell választani a községfejlesztés- től. O Az OTP is vállaljon valamit idegenforgalmi értékünk fejlesztéséből. Az OTP adja a fedezetet, az OTP értékesíti a telkeket. S amíg a hitel vissza nem térül, ne a községfejlesztési alapot, hanem a telkek értékét tekintse fedezetnek. Erre egyébként a 115/1965./PK. 11./PM utasítás 20. paragrafusa is utal... A formalizmus tehát abban van, hogy egy kaptafára húzva alkalmazzuk • a rendeletet,, figyelmen kívül hagyjuk a speciális körülményeket! Es ezen nem nehéz változtatni. Országos érdekről van szó... Jávori Béla Kedvezőtlen kép az áruellátásról KÉT ÉRTÉKELÉS TAN Ú LSÁGA Somogy megye iparcikkel való ellátását a többi között a Somogy—Zala megyei Vas és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat, valamint a Dél-dunántúli Textil és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat végzi.. Az utóbbi időben mindkét vállalat munkája ellen több kifogás merült fel, ezért s megyei tanács kereskedőim osztálya értékelő tanácskozásra hívta meg képviselőiket s a megye kiskereskedelmi, illetve szövetkezeti kereskedelmi szakembereit. Somogybán nem kapható, Zalából máshová viszik Jól emlékszünk, hogy az őszi, tél eleji időszakban valamennyi állami és szövetkezeti szaküzletben sajnálkozó elutasításban kellett részesíteni a tűzhelyet kereső vevőket. Krónikus hiánycikk volt megye- szerte, s az még ma is. Ezzel szemben mi történt Zalában, a két megye ellátásáért; felelős vállalat ottani kirendeltségén? 1302 tűzhelyet más megyékbe szállítottak, mert náluk nem volt rá igény. A Zala megyei telepről mezőgazdasági szeráruból 636 000 forint, drótfonatból 1 978 000 forint, zománcedsny- ből pedig 989 000 forint értékű áru jutott el más megyékbe, míg Somogybán ezek hiánycikknek számítottak. S itt van még egy adat: a szezon idején nem volt elég kerékpár a megyében, a vállalat 358 darabot mégis ellátási területén kívül értékesített. A megyei tanács kereskedelmi osztályának fölmérése a vasanyagellátásról azt bizonyítja, hogy Somogy részesedése a vállalati forgalomból csökkenő, Zala részesedése pedig növekvő tendenciát mutat. Ha a szakma teljes beszerzési listáját nézzük — ami végeredményben az igényeket fejezi ki —, akkor azt láthatjuk, hogy Somogybán 1964-től 1966-ig mintegy 6 százalékkal növekedett a forgalom. De csak azért növekedhetett, mert a kiskereskedelem kénytelen volt más beszerzési lehetőségek után nézni. A vállalat nem vette figyelembe ezt a tényt, s egyáltalán nem végzett megfelelő elemző munkát a megfelelő területi ellátás érdekében. Ezt bizonyítják az igényről és a kapott árumennyiségről szóló adatok. Szerszámból Somogy az igényelt mennyiség 61,6 százalékát, Zala 73,1 százalékát topta. Drótfonatból Somogy részesedése 52,2, Zala részesedése 76,1 százalék. Ugyanez az aránytalanság tapasztalható a már említett tűzhely ügyében Is. Somogynak az igényekhez képest csak 77 százalék, Zalának 92,3 százalék árut juttattak. De a más megyébe történő kiszállítást azt bizonyította, hogy még erre a mennyiségre sem volt szükségük. Nem megfelelő a ruházati részesedés sem Noha a ruházati forgalomból való részesedés 1964-hez hasonlítva enyhén emelkedő tendenciát mutat — tavaly az I— III. negyedévben Somogy 29,1 százalékot kapott —, ugyanez nem tpondbaió el a készletekről. A tavalyi készlet azonos volt az 1964-essel. Ebben közrejátszott, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium egy félreértés miatt a nagykereskedelmi vállalat árukészletét 1965Az asztal két oldala ben 50 millió forinttal csökkentette, mégsem fogadható él az arány. (Ennek az intézkedésnek a hatására Somogy megye ruházati árukészlete az országos szánt alá esett.) A kiskereskedelem rákényszerült arra, hogy idegen területről vásároljon, de még ez sem javított a helyzeten. A nagykereskedelmi válallat ellátási területén — Baranya, Somogy és Tolna megye tartozik ide — a lakosság arányából megyénk 35 százalékkal részesedik. 1964-ben és 65-ben Somogy megye a vállalati átlagon felül forgalmazott, ennek ellenére 1966-ban mindössze 29 A TÁRSADALMI ELLENTMONDÁSOKRÓL folyt a vita a marxizmus—leninizmus esti’ egyetemének első évfolyamán. Egy köpcös férfi kért szót. »És az milyen ellentmondás — emelte föl a hangját —, hogy a múltkor bejött hozzám valaki, és beszélgetés közben azt mondja nekem, mi nem érthetjük meg egymást, mert én igazgató vagyok, ö meg munkás?« Mintha csak követ dobott volna a tó vizébe, úgy gyűrűztek kérdése nyomán a vita hullámai. Érthető, hiszen élő problémát vetett föl: a vezetők és a vezetettek viszonyát. Olyan probléma ez, ameiy különféle módokon naponta jelentkezik, mégpedig nemcsak — és nem is elsősorban — a szemir,áramokon, hanem mindenekelőtt a gyakorlati életben, az üzemekben, gazdaságokban, szövetkezetekben. Valóban megtalálhatók ebben a viszonyban, a vezetők és a vezetettek kapcsolatában az ellentmondás elemei? Aligha lehet ezt kétségbe vonni. A vezető ugyanis vitathatatlanul más helyet foglal el a munkamegosztás struktúrájában, mint a beosztott, a fizikai munkás. Az »asztal más-más oldalán« foglalnak helyet, s ezért egyes dolgokat olykor különböző szemszögből látnak, vizsgálnak. A munkafegyelem, a munkarend, a bérezés, az ösztönzés problémáit — és még lehetne sorolni — emiatt gyakran más oldalról, más Irányból közelítik meg. DE IIA MÁS IRÁNYÚ IS A MEGKÖZELÍTÉS, tartalmában. jellegében nem kell szükségszerűen különböznie. & a dologban éppen ez a legfontosabb, ez a lényeg. A nézetek, sőt a pillanatnyi érdekek is eltérhetnek, vagy akár össze is ütközhetnek egy_egy esetben, de az alapvető érdekekben nincs eltérés. Vitát válthat ki egy-egy bértétel megállapítása, a munka elosztása, vagy mondjuk az, hogy az üzemvezető éppen azon a héten nem akarja ikszet vagy ipszilont szabadságra elengedni. Végeredményben azonban egyaránt érdekeltek az üzem — s tágabb értelemben az egész népgazdaság — eredményes fejlődésében. A kapitalizmusban az üzemek irányítói és tulajdonosai, a társadalom vezető csoportjai csak a dolgozók rovására érvényesíthetik érdekeiket, s ugyanúgy áll fordítva is. Ezért itt az ellentmondás megoldhatatlan, illetve csupán az egész társadalmi rend megváltoztatásával oldható meg. Nálunk viszont — bármilyen heves is egy-egy esetben a vita — az alapvető érdekközösség talaján cégeredményben mindig közös nevezőre lehet jutni. E lehetőség azonban önmaA Somogy megyei Finommechanikai és Gépjavító Vállalat decemberben rátért az új típusú, tetszetős külsejű babakocsik gyártására. Noha a múlt évben még főként a nullszériával és a szalag kialakításával voltak elfoglalva, mégis sikerült mintegy 157 új kocsit átadni a kereskedelemnek. Ezt bizonyítja többek között az is, hogy a kereskedelem az gától nem válik valósággá. Nagy szerep jut itt a szubjektív tényezőknek. Ha egyikmásik üzemi vagy hivatali vezető »hitbizománynak« tekinti beosztását, lebecsüli, durva hangnemével megsérti a munkásokat, nem veszi figyelembe véleményüket, ezzel szükségtelen konfliktusokat teremthet a vezetők és vezetettek viszonyában. Ám az ellenkező oldalról is okozhatnak ellentétet. A szűk látókörű demagógia, a fegyelmezetlenség, a - társadalmi kötelezettségek megsértése, az oktalan követelődzés ugyancsak akadálya lehet a helyes viszony kialakításának. SZEMINÁRIUMON ÉS A GYAKORLATBAN tehát egyaránt meg tudjuk adni a választ a kérdésre, hogy van-e, lehetséges-e ellentmondás a szocializmusban vezetők és vezetettek között S nemcsak az okait, de a megoldás módját is ismerjük. Ez pedig nem más, mint a tudatos és felelősségérzettel párosuló, arra épülő, eleven demokratizmus. idén nyolcezer darab Csibi és Tünde kocsit rendelt. Az első negyedévben ezeröt- százat gyárt a két típusból a vállalat. Eddig kétszázat adott át a kereskedelemnek. A vállalat vezetői, műszakijai nem elégedtek meg az eredménnyel kísérleteznek a Csabinél és a Tündénél még jobb, szebb kocsi, valamint egy új típusú tricikli gyártásával. százalékos volt a részesedésünk. S itt kell megemlíteni egy tarthatatlan álláspontot: 1966 végére a nagykereskedelem árukészlete majdnem 50 Százalékkal emelkedett;, megyénk ebből mégis csak 0,6 százalékkal részesült. Hogy mit jelent ez, azt szinte naponta tapasztalhatjuk az üzletiekben, amikor csalódottan kell távoznunk, mert nem kaptunk a kívánságnak megfelelő árut. Megértjük a nagykereskedelem álláspontját, hogy Baranya megye nagyobb részt kér az ellátásból, hiszen gazdag iparral rendelkezik, de az arányokat még így is túlzottnak tartjuk. A lakosság 40,1 százalékos aránya nem lehet indok arra, hogy az ellátásból 48 százalékos részesedést kapjon. Somogy is egyre jobban iparoso- disk, a termelőszövetkezetek is gazdagodnak, fejlődnék. Egy régi területi elhatárolás ma már nem felel meg a tényleges helyzetnek. A lakosság áruellátásáért nem egyedül a kereskedelmi osztály, a nagy- vagy a kiskereskedelmi vállalat felel, hanem együttesen mindhárom szerv. Ezért mind a Vas és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalatnak, mind pedig a Dél-dunántúli Textil és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalatnak jobb kapcsolatot kell kialakítani a megyei szervekkel, s elsősorban a tényekkel igazolt aránytalanságokat kell megszüntetniük. Polcsz György Gy. L. Nyolcezer új típusú babakocsit gyárt az idén a Finommechanikai Vállalat ESKÜTÉTEL Halász Ferenc megcsókolja a zászló szegélyét. Ezernél több hozzátartozó — szülő és testvér, feleség és menyasszony — állja körül a hatalmas teret. Már’ felsorakoztak az eskütételre a nemrégen bevonult fiatal katonák. Kiáltások, nevek hangzanak, rokonok integetnek a fegyelmezetten, mozdulatlanul álló katonáknak, amíg az ünnepség meg nem kezdődig. — Elvtársak! Ma esküt tesznek parancsnokaik előtt, hozzátartozóik jelenlétében arra, hogy katonaidejüket becsülettel szolgálják le... Emlékéz- tessen ez a mai nap mindenkit döüt, amíg mindkét fiát sikerült megtalálnia. Együ.t szolgálnak a gyerekek, Tibor és Árpád. Árpád nem kis büszkeséggel fogadja a családot: — Kiváló lövő lettem... — Tibor »csak« jó eredménnyel büszkélkedhet, de ígéri, hogy követi testvére példáját. Vége az eskünek. A parancsnok — Gyebnár János őrnagy — köszönti katonáit, majd társai nevében Halász Ferenc tesz ígéretet, hogv nem lesznek méltatlanok esküjükhöz. Ezután megcsókolja a csapat- zászló szegélyét, amely már Együtt a. Bognár család. arra, hogy hadseregünkre milyen hatalmas feladatok várnak szocialista hazánk békés ópítőmunkájának biztosítása érdekében ... Fogadják meg mindnyájan, hogy katonaidejüket az eskü szellemében töl tik, ahhoz soha nem lesznek hűtlenek — szólt a katonákhoz Ignácz János őrnagy, politikai helyettes. A szokástól eltérően ezután nem közös eskütételre került sor, hanem minden alegység önállóan tett esküt közvetlen parancsnoka előtt, a hozzátartozók gyűrűjében. — Én ... a dolgozó magyar nép fia esküszöm... Kettesével, hármasával léptek előre, és tették le eskü i tikét Zákányt Sándor, Kovács Dénes, Székely József, Tóth Ferenc és a többiek. Szilágyi Antal komlói vájár mellett ott állt fiatal felesége. Meghatot- tan nézite férjét, amint aláírásával hitelesítette esküjét. A kaposvári Németh Lajos és felesége alig akartaik hinni szemüknek, hogy néhány hét alatt mennyire megváltozott, valósággal megemberesedett fiuk. Bognár János a feleségével és kisebbik fiávad sokáig nézelóhosszú évek óta néma tanúja az eskütétel ünnepélyes pillanatainak. A szülők nevében Bognár János szól fiaihoz és a többi fiúhoz. Arra kéri őket, legyenek jó katonák. Felhangzik az Intemacioná- lé, s az ünnepélyes pillanatokat tompa robbanások döreje teszi még ünnepélyesebbé, fel- emelőbbé. Díszmenetben vonulnak el az esküt tett egységek a parancsnokok, a vendégek és a hozzátartozók előtt. Fegyelmezetten, erőteljesen dobbannak a léptek, a kezek keményen szorítják a fegyvert. Az újoncokból a mai napon igazi katonák lettek ... Szalai László \z E>1 Vas megyei AU. Spitőipari V. Szakipari Fő- •eítesvezetosége 1967. I. ne- edévében szabad kapacitás keretében vállal szigetelő, íetőiedö, jegburkoló, hőszigetelő, lestő és parkettás munkát Esetleges nyeléssel kapcsolatbar. érdeklődni lehet levélben vagy. telefonon: Szombathely, Wesselényi u. 34. Telefon 21-66. (100536) 1
