Somogyi Néplap, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-29 / 25. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1067. január 29. ...ÉS A HOLTAK SZAVAZTAK Sávolyi esték Gömbös Gyula rá­diószó­zatában számolt be két és fél éves működéséről. Ezt a szó­zatot március második heté­ben egy újabb követi: a már­cius 4-én lemondott és már­cius 5-én ismét kinevezett Gömbös Gyula választási in­dító beszéde. A »Velem vagy mással?» sokatmondó címmel megjelent szónoklat félreért­hetetlenül leszögezte: »Egy kormány nem viselheti a po­litikai felelősséget, ha mögöt­te nem azonos felfogású kép­viselők ülnek, mert az örö­kös ellenzéssel felőrlődnek a nemesebb energiák, amint azt a közelmúlt eseményei is iga­zolják.■» A marseflle-1 merénylet okozta külpolitikai zavar, a városi és a falusi mozgalmak erősödése, a kormánypárton belüli intrikák, a »kisgazda- vezérrel«: Eckhardt Tiborral való ideiglenes megegyezés mind-mind olyan tényezők voltak, amelyek a kormányt új utak keresésére kényszerí­tették, s lehetőséget is adtak ezek megtalálására. Megköny- nyítette Gömbösék helyzetét, hogy az egyhangú szavazás biztosításának legcélraveze­tőbb eszközére, a brutális vá­lasztási terrorra maga Eckhardt Tibor tett javaslatot — a tör­ténelem iróniáiaként saiát pártja ellen. Mindezek kö­vetkezményeként az 1935. március 31-én lezajlott válasz­tások — Kozma Miklós bel­ügyminiszter határozott ígé­retei ellenére — soha nem ta­pasztalt terrort, a csalások egész sorozatát produkálták megyénkben is. levéltári aktái fekszenek előttem. Valamennyinek vád­lottal községi tisztviselők, akik a lengyeltóti választókör­zetben elkövetett választási visszaélések, csalások egész sora miatt álltak a bíróság előtt. Mi is történt a lengyel­tóti járásban? A választókerületben, me­lyet a helyi sajtó talán Hács községre célozva a politikai élet viharsarkának nevezett, négy jelölt indult: a Nemzeti Egység Párt hivatalos jelölt­jeként ifj. dr.' Temple Rezső budapesti ügyvéd, a kisgaz­dák jelöltjeként Gaál Olivér, az elhunyt »kisgazdavezér-« fia, gróf Bethlen András, a volt miniszterelnök fia füg­getlen és a kerület volt kép­viselője gróf Jankovich Bésán József kereszténypárti prog­rammal. Már az ajánlások közben kiderült, hogy a harc tulajdonképpen Temple és Gaál között fog lezajlani. A kisgazda korteseknek — a Gömbös—Eckhardt megállapo­dás ellenére meg kellett küzdeniük a kormánypárt, illetve a kormányzat gát­lástalanságával, ugyanak­kor segítséget nyújtott szá­mukra a körzet lakosságá­nak 77 százalékában (0—5 holdas gazdák) meglévő illú­zió a kisgazdapolitika iránt és a járás területének 58 szá­zalékát birtokló uradalmak támogatása. Már március 12-én megin­dult a küzdelem a kerület 10 442 szavazójának meghódí­tásáért. A sajtó közölte, hogy mind Temple, mind pedig Gaál megkezdte propaganda- kőrútját. Március 24-én meg­jelent a választókerületben Bornemissza Géza kereskedel­mi miniszter és Eckhardt Ti­bor »kis gazda vezér«, hogy pártjuk jelöltjeinek javára korteskedjenek. A közigazga­tási hatóságok gátlástalan be­avatkozásaival szemben az uradalmak fenyegetése — »aki Tamvtlére szavaz, az nem fog munkát kapni» — csak kis eredményre vezethetett, ugyanis az Űj-Somogv 1935. március 24-i száma 6703 Temole- és 3360 Gaál-ajánló- ról írt. Nem hiányzott a kormány­párt módszerei közül a hite­getés sem. A választ-ás élőt? két nappal, március 29-én az ■Oi-ftn-m^yv f-dröoner tette a hírt: kincstári lovakat fonnak kiosztom a marcali és a bn- gveltót; tárás rászorult kis­gazdái kKaött. A Választás* meneVt-m napon még egv utolsó nror>af*an da fogásként a Somo-nc ú-ság közölte az ön­jelölt vezérnek. Gömbösről- OT F’atv»? ■^.TT1'P_ elnölrViö^ táviratit ■melyben azt kérte, hogy fel­öt büntetőper 1935. február 11-én tétlenül küldjék be a parla­mentbe segítőtársul a párt hivatalos jelöltjét, ifj. Temple Rezsőt. A megyeszerte nagy zajjal megtartott választá­sokról az Üj-Somogy április 2-i, »A ve­zér somogyi győzelme» című vezércikkében így irt: A meg­tartott választás k eredmé­nyeinek somogymegyei része külön fejezetet érdemel a re­formpolitika eseményei között, mert itt az egész vonalon a legdicséretesebb módon ér­vényesült a Vezér elgondolá­sainak egyetemes helyeslése, hiszen Somogy vármegye 11 választókerületéből 9 mandá­tum jutott a Vezér eszméitől átitatott NEP-nek, mégpedig 1 mandátum, a kaposvári egyhangúlag, a többi S pedig a szavazatok túlnyomó többsé­gével. A 9-en felüli két kerü­let egyikében, a nagyatádiban jelöltet sem állított a NÉP. s így a Vezér pártjával közös politikai platformon dolgozó Független Kisgazdapárt szerez­te meg a tizedik 'mandátumot. Somogy választó közönsége emberül megállotta a helyét és derekasan túlteljesítette honpolgári kötelességét, mert a választási névjegyzékben felvetteknek magas száza­léka adta le szavazatát, sőt ha leszámítjuk az el­költözőiteket, meg­holtakat, tévesen fel­ve tt ek e t stb. akkor közel 100 százalékos megnyilatko­zás írható a választó közön­ség javára.-» A »Vezér« gondolatainak el­söprő győzelméről, a válasz­tások ideális tisztaságáról hozsannázó sorok között ugyan disszonánsán hangzott az elő­fordult szabálytalanságok ügyetlen említése, mégis a kormánypárt öröme ekkor még osztatlan volt. Ez az öröm azonban csak nagyon rövid ideig maradt felhőtlen: már a következő napon ugyan­ez a lap bizonyos visszaélése­ket emlegető »felelőtlen vá­dakkal« volt kénytelen foglal­kozni, április 9-én pedig rö­vid közleményben adta hírül, hogy a csurgói választókerü­letben az ellenzék a szavazás­sal kapcsolatosan petíciót ké­szített. Hasonlóképpen a len­gyeltóti választókerület ellen­zéke is a választások ered­ményének felülvizsgálatát kérte, ugyanekkor az 1925: XXVI. választási törvénycikk több bekezdésének nyilvánva­ló szándékos megsértése miatt a Kaposvári Kir. Ügyészségen is följelentést tett ismeretlen tettesek ellen. A vád nyomán is meginduló büntetőeljárás során fény de­rült a lengyeltóti választóke­rület öt községében — Buzsá- kos, Fonyódon, Gamáson, Há- cson, Táskán — előfordult kormánypárti visszaélésekre, csalásokra. A választások le­bonyolításával valamennyi he­lyen közigazgatási tisztviselő­ket, tanítókat 1 bíztak meg, akik a választójogi törvény betűjének és szellemének megtartására esküt is tettek. Amint aztán kiderült, ezt az esküt részint meggyőződésük miatt, részint egzisztenciális kényszerhelyzet hatosára meg­szegték, hogy teljesíthessék a »Vezér« távirati kérését. A szavazás nyíltságával együtt járó lelki terrort, a csalás lehetőségeit gátlástalanul fel­használva biztosították a kor­mánypárti jelölt győzelmét. .... , . csokorba Mindezeket szedve íz eszközöket tárgyalta : ügyészségnek benyújtott kijelentés. Megtaláljuk ezek izött a jogosulatlanok, a tá- tllévők, a szavazni nem kí- ínók hamis leszavaztatását. em ritka az sem, hogy az lenzéki jelöltre szavazók ne­jt a kormánypárti jegyzékre ták fel. Több esetben dö­rdült, hogy a községekben bljesen ismeretlen nevek sze­meltek Temple szavazói kö- jtt. Buzsákon Gaál Olivér ’.avazóit eaész délutánra ki­rekesztették a csendőrök a vá- asztóhelyiségből, közben Temple Rezső párthívei a vá­lasztás lebonyolításával meg­bízott körjegyző lakásán át nentek be a bizottság elé. Nem ritka az sem, hogy egyes szavazók neve kétszer, sőt há- .omszor szerepel a jegyző­könyvbe«, és amikor ezeket később kihallgatták, vala­mennyien azt vallották, hogy 5k csak egyszer szavaztak, vagy meg sem jelentek. Buzsákon és Táskán a sza­vazás lezárása után feltörték a lepecsételt borítékokat, és új neveket jegyeztek föl a szavazási jegyzőkönyvbe. A láskai jegyzőkönyv szerint az utolsó kisgazdaszavazatot a 210., az utolsó kormánypárti szavazatot a 184. sorszám alatt adták le, mégis ugyanez a je­lentés a szavazás végeredmé­nyeként 262 kormánypárti és 221 kisgazdaszavazatot rögzí­tett. Nem hiányzott a megvesz­tegetés sem a kormánypárt módszerei közül. Két táskái szavazónak 20, illetve 56 pen­gőt ígértek, ha Ternyiére, sza­vaznak; Buzsákon pedig a föl­jelentés szerint S. S.-né, mi­után leszavazott, nem akart addig távozni, amíg a meg­ígért pénzt meg nem kapja. Amikor pedig mindez nem volt elég, a szavazók a csí­pős időben este 8-ig vártak, hogy az ellenzék jelöltjére szavazhassanak. A kisgazda- bizalmiak a csendőrök soroza­tos föllépése ellenére mind­untalan tiltakoztak a nyilván­való csalások ellen, majd ami­kor ez sem bizonyult elegen­dőnek, egy gogoli fordulattal leszavaztatták a halottakat. Egy haldokló kor a halot- ak voksával akarta meghosz- jzabbítani agóniáját,.. A »tiszta« választás, ame­lyet 214 szavazattal Temple Rezső nyert Gaál Olivér előtt, csak a felsorolt 5 községben 397 hamis szavazatot produ­kált a kormánypárt javára. Ilyen nagy botrány után természete­sen nem maradhatott kCtlen az igazságszolgáltatás sem. A helyszíni, majd a lengyeltótiban tartott uugya­lusokra sok terhelő tanút idéztek meg, sajátos módon azonban az idézések nagy ré­szét csak egy nappal a tár­gyalás dőtt küldték szét, így „öbben nem is jelenhettek meg azon. Az elkövetett tör­vénysértések egyöntetűsége, a vádlottak egybehangzó véde­kezése valamilyen magasabb szintű szervezést sejtet a ku­tatóval. A kihallgatásokon általában jóhiszeműségükre hivatkoztak a terheltek, mindvégig azt ál­lították, hogy semmiféle csa­lásra sem emlékeznek. Ugyan­csak általános védekezésként azt is említették, hogy körze­tüket név szerint nem ismer­hették. Mindez azonban a bí­róság előtt is elfogadhatatlan volt, mert egyrészt valameny- nyien saját falujukat szavaz­tatták, másrészt pedig a ter­helő tanúk vallomásai is egy­behangzóan cáfolták őket Mindazok, akik a visszaélé­seket szervezték és irányítot­ták, most minden eszközzel menteni akarták a vádlotta­kat. 1935. május 13-án a fo- nyódi helyszíni tárgyaláson V. 1. B. irodakezelő először azt vallotta, hogy a záróra után a szavazatszedő bizott­ság elnöke még 31 nevet dik­tált neki, amit ő fel is írt a jegyzőkönyvbe. Egy fél óra múlva tett vallomásában az előzőt megmásítva közölte hogy a 31 nevet ■ szavazás alapján írta fel. A vizsgáló- bíró megjegyzése szerint a kérdéses fél óra alatt V. I. B. elhagyta a kihallgatás helyét. Ugyancsak Fonyódon a kisbí- ró a szavazócédulák nagy ré­szét jogosulatlanoknak osztot­ta szét. Gamáson K. J. vitya- ousztai cselédet autóval vit­ték szavazni, B. Gy.-nét pedig a kisbíró kocsin szállította a szavazóhelyiséghez, holott egyiküknek sem volt szava­zati joga. 2VÍ. F. buzsáki szava­zó így vallott 1935. május 22- én: »Sz. B. küldöttségi elnök megkérdezte, hogy kire aka­runk szavazni, s mikor meg- nondtuk, hogy Gaál Olivérre, akkor a csendőrökkel kitolon- 'oltatott a folyosóról.» És hogy a nagy zaj mennyi­re üres volt, a falu aa ügyet mennyire nem érezte magáé­nak, álljon itt példaként Hács község lakóinak vallomása. Akik a századfordulón oly szép tanúságát adták politikai ön tudatuknak, most kijelentet­ték a szavazatszedő bizottság előtt, hogy ők semlegesek, nem óhajtanak szavazni — és nevük a kormánypárti név­jegyzékre került. E »tiszta« politikai légköi iszonyú erkölcsi hatásá t szemléltesse még a három alábbi megnyilatkozás is a buzsáki szavazók szájából. G. M. földműves: »Én nem sza­vaztam le egyik képviselője­löltre sem, mert nem akartam egyik párttal sem szembehe­lyezkedni.» B. J. borbély: »Én nem szavaztam le senkire, mert a foglalkozásom olyan, hogy mindkét párttal jó vi­szonyban akartam maradni.» J. S. mezőőr sem szavazott senkire, »... mert én községi mezőőr vagyok, de viszont a Grf. Jankovich uradalomnál is kapok munkát, ennélfogva nem akartam se Temple Re­zsőre, se Gaál Olivérre sza­vazni.» a bíróság meghozta ítéleteit. A legsúlyosabb büntetés 4 hó­napi fogház volt. Az ítéletek végrehajtására azonban nem kerülhetett sor, mert a kor­mányzó december 24-én a vá­lasztással kapcsolatos, büntető­ügyekben közkegyelmeit gya­korolt. Ezzel egyidejűleg 1936. február 9-re pótválasztásokat írtak ki a lengyeltóti válasz­tókörzetben. 1936. Január 28- án adta hírül a Somogyi Új­ság, hogy teljes erővel meg­indult a választási küzdelem. Ismét megjelentek a falvak­ban a politikai élet »nagy­ágyúi« is. Bornemisza Géza Fonyód kiépítését, gabonaár- emelést ígért, ha Templét is­mét megválasztja a kerület. Eckhardt Tibor is sorra tar­totta választási beszédeit. Sö­tét árnyékként megjelentek a kerületben a Zöld inges, fe­kete nyakkendős nyilasok is, látva azonban, hogy az ő ide­jük még nem jött el, jelvény­osztogatás után ismét eltűn­tek. A február 9-i pótválasztá­sokon Gaál Olivér szerezte meg a kerület mandátumát. Jól látta azonban a Somogyi Üjság február 11-i száma a dolog lényegét, amikor leszö­gezte, hogy a harc tulajdon­képpen nem két párt, hanem két ember között dőlt el, más szóval a mandátumcsere lé­nyeges változást nem hozott. Az ammesztiával a per, a szavazással a pártzaj elült anélkül, hogy bármi is történt volna. Még csak a Somogyi Újságnak egy február 29-1 kis közleménye tartozik az ügy epilóguséhoz, A lap közölte, hogy dr. Meixner Emilt, a NÉP lengyeltóti elnökét érde­mei elismeréseként gazdasági főtanácsossá nevezték ki. Dr. Tóth Tibor A FALU TÁVOLI SÖTÉT­JÉBŐL elnyújtott, rászeg gaj­dolás keveredik a kutyák voní­tásába. Hét óra múlt. A falu mintha már nyugovóra tért volna. Az iskola ablakaiból fény vetődik ki a hóra. A program szerint ma este próbál a ve­gyes kórus, és foglalkozást tar­tanak a dolgozók esti iskolájá­nak nyolcadik osztályában is. Benyitunk az egyik tante­rembe. Fizikaóra. Tananyag: az árammérő műszerek. Muczer Boldizsár nyugdíjas pedagógus fiatalos lendülettel magyaráz, rajzol, eszközöket mutat be, kísérleteket végez. Tíz felnőtt ül a padokban. Fér­fiak. Mondják, két lány is van a csoportban, de ők ma este nem jelentek meg. Pedig még sosem hiányoztak. A másik teremből egy virág­ének dallamai szűrődnek ki: Zöld erdőben, zöld mezőben... Harminctagú kórus négy szó­lamra osztva. Csak a basszus­ból hiányoznak, köztük a ta­nács elnöke és titkára. De iga­zoltan: rendkívüli párttaggyű­lésen vannak. Máskor ők is itt ülnek. Példájuk, lelkes szerve­ző munkájuk nagymértékben elősegítette az egy évig szüne­telt, de azelőtt öt esztendőn át szép sikereket élért vegyes kó­rus újjáalakulását. Kiss Ottokár, az iskola és a művelődési otthon igazgatója vezeti a csoportot. Rövid meg­beszélés; Szaniszló Imre járási szakreferens szakmai tanácso­kat ad, és felhangzik a frissen tanúit dal. Szólamonként, majd együtt. Egy óra múlva bekap­csolják a magnót, szalagra ke­rül a több mint kétórás gya­korlás eredménye. A próba elején készített fölvétel után játsszák le. Micsoda különb­ség! KILENC ÓRA IS ELMÚLT. amikor Kiss Ottokár megkö­szönte a próbát, és magunk maradtunk a teremben. A té­li művelődési, szórakozási le­hetőségekről beszélgettünk. — Szerényen terveztünk, de azt legalább végrehajtjuk — mondja Kiss elvtárs. — Hol kezdjem? Anda Kálmánná ta­nítónő kézimunka-szakkörében húsz-huszonöt asszony jelenik meg hétről hétre, de a tagok száma tulajdonképpen csak­nem negyven. Pedig nem volt könnyű dolga a kartársnőnek, hiszen községünkben a népi hímzésnek nincsenek hagyo­mányai. E tél esti szórakozás azonban rövid idő alatt igen népszerű lett a lányok és asz- szonyok körében. Ismeretter­jesztési tervünket máris túltel­jesítettük, változatos irodalmi, politikai, természettudományos témákkal. Kár — és ez minden rendezvényünk sikerét veszé­lyezteti, hogy a falu végén, a bsz-majorban van a művelődé­si otthonunk, igaz, szép nagy­teremmel, azonban legföljebb színházi előadásnak alkalmas. Igaz, annak viszont nagysze­rűen megfelel. Nemrég korsze­rűsítettük a nézőterét, és sze­retnénk nagyon emlékezetessé tenni a 25. tá előadást. Tóth Miklós Fejesek című darabját adja elő a Déryné Színház né­hány hét múlva. Egyébként 5t év alatt sok tapsot kapott ná­lunk ez a társulat, érkezténefc hírére rendszeresen vontatóra ülnek a szomszédos szeger­dőiek is. Jövőre szeretnénk a bérletezést Szőkedencsre Is ki­terjeszteni. Az ifjúságról érdeklődöm. _ — Láttad az énekkarben őket, de ott vannak a kézi­munka-szakkörben és az ifjú­sági klub estéirl is. Az utóbbi keretében tartjuk egyebek kö­pött a politikai foglalkozásokat, le feldolgozunk egyéb jellegű témákat is. FÉLVE KÉRDEZEM a me­zőgazdasági jellegű művelő­désről. — Nemrég új főagromómus került hozzánk a nyugdíjba ment mezőgazdász helyére: Weihínger János bácsi. Azt mondja, nem nyugszik, amíg létre nem hozza a mezőgazda^ sági szakkört Ismerve nagy tapasztalatát, lelkesedését, bí­zom benne, hogy igyekezete nem lesz hiábavaló. Szó esik a legfőbb kulturális gondról is, a már említett mű­velődési otthon kedvezőtlen fekvéséről. Legalább egy klub- ház-könyvtár lenne itt a köz­pontban — mondják — amely­ben kisebb rendezvényeket tarthatnának. Biztató, hogy a község vezetői e célból már al­kusznak egy telekre, amely az iskolával szemben van. Végül a falu értelmiségéről érdeklődöm: Hogyan kapcso­lódnak be tagjai a közművelő­dés szerteágazó munkájába? — Segítség nélkül a munka­terv feladatai holt betűk ma­radtak volna. Kartársaim taní­tanak a dolgozók iskolájában, négyen részt vesznek az ének­kar munkájában, egyikük kézi­munka-szakkört vezet, társa irodalmi színpadi műsort állít össze Berzsenyiről a kulturá­lis szemlére, a nyugdíjas taní­tónő a könyvtárat vezeti, töb­ben előadásit tartanak. Hadd tegyem hozzá: sok más társa­dalmi elfoglaltságuk mellett. P. L. POSTÁNKBÓL Freies Géza kaposvári olvasónk­kal közöljük, hogy kérését a váro­si építési osztály nem teljesítheti. A javasolt területet az általános városrendezési terv házhely céljára nem jelöli. Ha házhelyre igényt tart, keresse föl a városi tanács építési osztályát, mert a rendelke­zésre álló há helyekből kívánsága szerint választhat. * * * Jakab Imre azt írja levelében: «-Van egy kultúrotthonunk, de még ■incs gondnoka. Húsz év után nagy nehezen mi is kaptunk kultúrott- hont. Igaz,högv falai ke idenek om­ladozni.-« Ezután egy nevet közöl, aki elment lakodalomba, és miatta a fiatalság a művelődési otthon előtt várakozott, mert nem nyitották ki a z otthon kapuját. ►►Vasárnapon­ként a sok f’atal az utcán csava­rog, mert nincs egy szórakozóhe­lyünk.-« Kérjük, írja meg címét is. Ne !e?yen bátortalan, men szeretnénk segíteni a község fiatalságának. Ehhez termé zeíesen az illetékes szervek támogatását és mások vé­leményét is kérnünk kell. Mindezek után a fonyódl bambiü.-emberi. A régi, tizenkétezer kalóriás hűtőgépet kicserélik negyvenezer kalóriásra. Ezzel a 28 tokos gyógyvizet 6—1 tokosra tudják hűteni, ami lehetővé teszi, hogy szénsavval dúsítsák.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents