Somogyi Néplap, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-27 / 23. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1967. január Z7. AZ IDEI ÁLLAMI KÖLTSÉGVETÉS TÖRVÉNYJAVASLATA AZ ORSZÁGGYŰLÉS ELŐTT (Folytatás az 1. oldalról.) vetkezetek vonatkozásában is. Itt is tapasztalható hasonló je­lenség, mint az iparvállalatok­nál; a rendelkezésre álló ke­retek felhasználásánál nem kellően mérlegelik, hogy egy- egy beruházás milyen gyor­san térül meg, milyen a ha­tékonysága. Számos olyan beruházást valósítunk meg, amelynek megtérülési ideje rendkívül hosszú, ugyanakkor a mezőgazdaság más, kedve­zőbb megtérülést biztosító területeire nem jut elegendő eszköz. Az utóbbi években mind az ipari beruházások között, mind egyéb vonatkozásban túlságosan sok az irodaház­építés. Túlzások tapasztalha­tók középületek, intézetek építése, sőt egyes műemlékek — bocsánat a kifejezésért —- építése terén is. Az ilyen be­ruházások nemegyszer meg­előzik égetően szükséges la­kásépítkezéseink kiszélesíté­sét. Csak helyeselni lehet azt az álláspontot, hogy — a lakásépítés bővítése és más fontos célok érdekében — az irodaházak, igazgatási épü­letek, középületek, intézetek, műemlék jellegű építkezések előirányzatait korlátok között kell tartani — a lakásépítést, társasházak építését az új érdekeltségi rendszerrel is támogatni kell. Ezt a célt szolgálja például az a ter­vezett intézkedés, hogy a vállalatok fejlesztési és ré­szesedési alapjuk egy részé­ből 1968-tól a vállalat törzs- gárdájához tartozó dolgozók­nak támogatást nyújthatnak társasház építéséhez. Itt említem meg, hogy az OTP által a lakosságnak nyújtott közép- és hosszú le­járatú lakásépítési hitelek előirányzata ebben az évben körülbelül kétmilliárd fo­rint. Ebből az összegből az állam 1967-ben körülbelül 38 000 lakás és családi ház építéséhez nyújt hiteltámoga- *ást. Ez évben nem lesznek jelentősebb árváltozások Jelenlegi árrendszerünkből adódnak a dotációk, vannak köztük olyanok, amelyek in­dokoltak és azt a célt szol­gálják, hogy bizonyos áruk körét olcsóbban hozzáférhető­vé tegyék a vásárlók számára. Ilyenek például a gyermekru­ha és a különböző kulturális cikkek dotációja, Vannak azon­ban olyan dotációk is, ame­lyek spontán, alakultak ki, és nem indokoltak. Ezeket ha nem is azonnal, de a későb­biek folyamán fokozatosan meg kell szüntetni úgy, hogy ez a lakosság számára ne je­lentsen terheket, azaz az eset­leges áremelést más területe­ken árcsökkentés vagy más életszínvonal-emelő intézkedés ellensúlyozza. Mint ismeretes, 1967-ben jelentősebb ármódo­sításokat nem tervezünk. Az új gazdaságirányítási rend­szerben azonban bizonyos ter­mékek árai érzékenyebben reagálnak majd a kereslet és kínálat alakulására. Ezért az államnak szabályozólag kell fellépnie, hogy az ármozgá­sok miatt egyetlen társadalmi réteg életszínvonala se csök­kenjen, sőt az árak mozgása és egyéb intézkedések egyen­legükben a lakosság életszín­vonalának terv szerinti eme­léséhez vezessenek, , A költségvetés . fedezetét biztosít az .állam . szociális, egészségügyi, kulturális, vé­delmi, rend- és jogbiztonsági, igazgatási kiadásaira is. A szociális és egészségügyi ki­adások az előző évivel szem­ben 6,2 százalékkal, a kultu­rális kiadások csaknem 5 szá­zalékkal, a védelmi, rend- és jogbiztonsági kiadások 6,5 szá­zalékkal emelkednek. Jelen­tős — a társadalombiztosítási kiadások között — a termelő­szövetkezeti nyugdíjrendszer reformja. Ez az intézkedés is azt tanúsítja, hogy szocialista államunkban a dolgozó embe­rek életkörülményeinek javí­tása állandó cél. Az idén már a lakosság 12 százaléka — egymillió-kétszázezer fő — ré­szesül nyugdíjban. Az állami nyugdíjasok átlagnyugdíja csaknem havi 800 forint. A nyugdíj- és járadékikadások előirányzata több mint 9 mil­liárd forint. Ez 10 évvel ez­előtt még 3 milliárd forint alatt volt. A tanácsok önállóbban dönthetnek A pénzügyminiszter a to­vábbiakban a takarékos gaz­dálkodás fontosságára hívta fel a figyelmet, majd a taná­csok feladatairól beszélt. — A tanácsok gazdálkodnak az 1967. évi állami költség- vetés volumenének kereken egyötödével, 21 milliárd fo­rinttal. Ennek zöme a lakos­ság egészségügyi, kulturális és kommunális igényeinek ki­elégítését szolgálja. A múlt évivel szembeni többleteket elsősorban a kórházi és járó­beteg-ellátás javítására fordít­ják. A tanácsok költségveté­sét l-;7 milliárd forinttal egé­szíti ki a községfejlesztési alap. Ez az előző évinél mint­egy 200 millió forinttal több. A tanácsi költségvetések összeállítása és felülvizsgála­ta már bizonyos fokig új el­vek figyelembevételével tör­tént. A tanácsok önállóbban dönthettek a részükre biztosí­tott bevételi források elosz­tásáról. Ezt a lépést azonban csak kezdetnek tekintjük, mert még nagyon sok a ta­nácsi tervezési és gazdálkodá­si rendszerben az olyan meg­kötöttség, amely akadályozza annak az elvnek a következe­tes megvalósulását, hogy a döntések az ahhoz legkedve­zőbb föltételekkel rendelkező szinten szülessenek. Folyik a gazdaságirányítás új rendszerének kidolgozása A kormány munkatervben határozta meg a reformmal kapcsolatos teendőket, s en­nek alapján az érdekelt mi­nisztériumokban széles körben folyik a gazdaságirányítás új rendszerének konkrét kidolgo­zása. Egyes intézkedések már 1966-ban életbe léptek, illet­ve 1967-ben életbe lépnek, így a múlt évben bevezettük az új szállítási szerződési rendszert, az idén egyszerűsít­jük a tervjóváhagyás és a termékgazdálkodás rendjét, a beruházások szabályozását. Mezőgazdasági vonatkozásiban jelentős a termelőszövetkeze­tek hitelrendezése, a teljes körű amortizáció bevezetése és más intézkedések. A re­form komplex bevezetésére 1968-ban kerül sor. Az alap­vető elemek bevezetése együt­tesen történik. Ilyen az ár­reform, a jövedelemelvonás és anyagi érdekeltség rendsze­re, a tervlebontások megszün­tetése, a beruházási rendszer, a devizagazdálkodás új rend­je. A reform munkálatai döntő szakaszba értek. A gazdasági bizottság már határozatokat hozott az árreform legfonto­sabb kérdéseiben. Kidolgozás alatt áll a tervezés új rend­szere, a különböző időtartamú népgazdasági tervek jellege és tartalma. Az illetékes szervek napi­rendjén szerepelnek a táv­lati koncepciók kidolgozásá­val kapcsolatos feladatok. Ilyen például a mezőgazdaság és az ipar hosszabb lejáratú fejlesztésére, beruházásainak arányaira vonatkozó elképze­lés; az energetikai bázis ki­alakítására vonatkozó külön­böző nézetek egyeztetése; to­vábbá a beruházások optima­lizálása a fizetési mérleg szempontjából; a gépipar és a belföldi szükségletek össz­hangjának fokozott biztosítá­sa: az építőipar kapacitásá­nak fejlesztése, összefüggés­ben a külföldi hitellehetősé­gekkel stb. Előrehaladott stádiumban van a beruházások új terve­zési és finanszírozási rendjé­nek kidolgozása, amint már említettem, a beruházásoknak csak egy része valósul meg központi döntés alapján. Nagy részét a vállalatok saját mér­legelésük alapján, a rendelke­zésükre álló amortizációs fej­lesztési alapból valósítják meg. Ez minden bizonnyal hozzájárul majd a gazdasá­gosság, a hatékonyság előtér­be kerüléséhez. A központi előirányzatokat így fokozott mértékben és gondossággal tudjuk a népgazdaság fő ará­nyait szolgáló célok szolgála­tába állítani. Kidolgozás alatt áll a jövedelemszabályozás és anyagi érdekeltség rendszere. A tervezet szerint a vállala­tok a jelenleginél nagyobb ré­szesedési alap felett fognak rendelkezni. Ebből fedezik majd a nyereségrészesedést, a prémiumokat, a jutalmalcat, a szociális és kulturális jellegű kiadásokat s más juttatáso­kat, amelyeknek eddigi pénz­forrásai is az alapba kerülnek. A felhasználás arányai te­kintetében a vállalat szabadon dönt. Elkészültek a forgóalap­rendezésre, továbbá a hitel­és kamatrendszerre vonatkozó javaslatok. Az utóbbiakban kifejezésre jut a bankrendszer megváltozott szerepe. A vállalatoknak is föl kell készülniük a reformra Az átmenet számos problé­mát vet föl, A vállalatoknak föl kell készülniük az új irá­nyítási rendszerre. 1968-ra már nem kapnak lebontott tervszámokat, s ez arra fi­gyelmeztet, hogy idejében kell a megrendeléseket biztosítani, idejében kell a szállítási szer­ződéseket megkötni. A reform követelményeivel összhangban újra föl kell mérni a harmadik ötéves terv’ 1968—70. évi szakaszának fel­adatait, hogy a szükséges össz­hangot e vonatkozásban biz­tosíthassuk. Tartalékokat kell képezni a gazdálkodás folya­matosságának biztosítása érde­kében. Fontos szerep hárul a párt- szervezetekre, a szakszerve­zetekre is. Elő kell segíte­niük, hogy megfelelően érvé­nyesüljön a társadalmi érdek, a csoportérdekek és az egyéni érdekek összhangja az új gazdaságirányítási rendszer keretében — mondotta töb­bek között Tímár Mátyás pénzügymi niszter. Tímár Mátyás nagy tapssal fogadott expozéja után szünet következet, majd Beresztóczy Miklós alelnök elnökletével folytatódott a tanácskozás. Inokai János, az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsá­gának tagja, az 1967. évi költ­ségvetésről szóló törvényjavas­lat előadója mondott beszédet. VARGA KÁROLY: Somogy népe nagy várakozással tekint a gazdaságirányítási reform elé Ezután megkezdődött a költ­ségvetési javaslat feletti vita. Elsőként Varga Károly Somogy megyei képviselő szólalt fel. Elöljáróban elégedetten nyug­tázta, hogy 1966-ban a terve­zettnél kedvezőbben alakult az ipar és a mezőgazdaság ter­melése. A Központi Bizottság 1964. évi decemberi határoza­tainak szellemében elért ered­mények és a gazdaságirányítás új módszerednek eddigi alkal­mazása életünk minden terüle­tén megalapozzák továbbá fej­lődésünket. — Örömmel látom — mon­dotta —, hogy a tervek szerint 23 milliárd forintot fordítanak ipari beruházásokra. Ezzel újabb 16 000 ember számára FEHÉR LAJOS: teremtenek munkaalkalmat, s folytatják a vidék — így So­mogy megye — iparosításának nagy munkáját. — A választási előkészületek során sok emberrel váltottam szót a gazdaságirányítás re­formjáról. Azt tapasztaltam, hogy a lakosság nagy része bi­zalommal és várakozással te­kint a változások elé. Akadnak azonban, akik csodát várnak a tervezett intézkedésektől, má­sok pedig bizonytalankodnak, és valamelyest aggodalommal néznek a jövőbe. Ezért — úgy gondolom —, hogy az elméleti és egyéb kérdések ismertetésé­vel egyidejűleg a már beveze­tett módszereik előnyeinek, eredményeinek széles körű népszerűsítésével kell erősíte­nünk a bizalmat a reform iránt. Javasolta, hogy vizsgálják felül a tanácsok létszám- és béralap-gazdálkodásának je­lenlegi módszereit, s tegyék le­hetővé, hogy a megadott bér­alapon belül — az alsó- és fel­ső határok között — az illeté­kes tanácsok szabadon gazdál­kodjanak. A bekötőutak hálózatának fejlesztésére szánt összegek tervezetéről szólott ezután. El­mondotta, hogy Somogy me­gyében még mindig huszonkét község és 11 nagy lélekszámú külterületi település csaknem húszezer lakója van ősztől te­ső tavaszig elzárva a külvilág­tól. Javasolta, hogy a kormány az idei többletbevételekből és az esetleges megtakarításokból tegye lehetővé a falusi bekötő­utak hálózatának gyorsabb ütemű fejlesztését. Az 1967. évi állami költség- vetés tervezetét elfogadta. Az ár- és bérintézkedések helyesen érvényesültek A délutáni ülésen elsőnek Fehér Lajos, a Miniszterta­nács elnökhelyettese emelke­dett szólásra. Jó volt a termés Fehér elvtárs elemezte a múlt évi eredményeket, majd megállapította: — Elég jó esztendő volt a mezőgazdaságban is. Búzából a holdanként! átlagtermés megközelítette a 12,5 mázsát. Kukoricából valamivel meg­haladta a 18 mázsát, s így eb­ből az eddigi legjobb termést értük el. Ugyancsak rekord­termést értünk el burgonyá­ból, az átlagtermés felül van a 70 mázsán. Vörösheréből 26, lucernából 25 mázsa a hol­danként! termésátlag. Napra­forgóból, téli almából köze­pes. szőlőből gyenge közepes, a gyümölcsfélék egy részénél, a zöldségfélék nagyobb ré­szénél jó volt a termés. En­nek eredményeként az idény­cikkek szabadpiaci ára hol magasabban, hol alacsonyab­ban alakult az előző évinél, le átlagban kb. 10 százalék­sai csökkent. A fontosabb vágóállatokból is állati termékekből 3 szá­zalékkal többet vásároltunk fel, mint egy évvel korábban. A tejfelvásárlás 5, a tojásé 2, a baromfié 11 százalékkal nőtt. A mezőgazdasági és élel­miszeripari export 11 száza­lékkal nagyobb az előző évi­nél. Ezen belül az élőállat és húsexport (Daromfival együtt) 10 százalékkal növekedett, ke­rek 13 000 vagon export-im­port aktív egyenlegben. A SZÖVÖSZ által bonyolított zöldség-gyümölcs export pe­dig 18 százalékkal lett na­gyobb, 650 millió devizaforint összegben. A tavaly bevezetett ár- és bérintézkedésekről szólva meg­állapította: — 1966-ban több területen javítottunk elosztási rendsze­rünkön. Ezzel részben az volt a cél, hogy megfelelőbb össz­hangot teremtsünk a valóságos ráfordítások és a fogyasztói árak között. Másrészt lépése­ket tettünk mind a munká­soknál, mind az alkalmazot­taknál, valamint a parasztság­nál az ösztönzési formák, a munka szerinti elosztás elvé­nek jobban megfelelő jövedel­mi és bérarányok kialakításá­ra. A bér- és szociális intézke- iéseknek kettős célja volt: egyrészt ellensúlyozták az ár­emelkedések hatását, másrészt javították a jövedelmi arányo­kat. Ezeket az elgondolásokat nagyrészt sikerült megvalósí­tani A munkás-alkalmazott; keresők 35 százaléka — a ter­vezettnél jóval több, összesen kb. 1,1 millió fő — részesült tényleges béremelésben. Kere­ken kétmilliárd forintot for­dítottunk béremelésre. Ez az érintetteknél átlagosan 8 szá­zalékos béremelést tett lehe­tővé. A felvásárlási árak emelése a mezőgazdasági árarányok javítását, ennek révén a bel­földi ellátás és az export ér­dekében szükséges állatte­nyésztési kedv ösztönzését cé­lozta. Az áremelés leghama­rabb a szarvasmarha-hizlalás­ban. hozta meg a kívánt nép­gazdaság! eredményt. Nagy­részt a háromforintos kilo­grammonkénti áremelés ered­ményeként országosan 28 ki­logrammal nőtt a vágómar­hák átlagsúlya, s a termelő- szövetkezetek még ennél is nagyabb súlyra hizlalják meg az állatokat. Ennek következ­tében tavaly 24 százalékkal nőtt az élőmarha és a marha­hús exportja. Ez kedvezően hatott a fizetési mérlegre. A szarvasmarha felvásárlá­si árának^ emelése egyelőre még nem. állította meg a te­hénállomány csökkenését, amely főként a háztáji gazda­ságokban jelentkezik. Ennek megoldása még a jövő felada­ta. Az egyforintos hízottsertés- áremelés már kisebb ösztön­zést jelent, mivel a fehérje- takarmány árának fölemelése az áremelésnek körülbelül a felét fölemészti. Megjegyzen­dő, hogy a rendezés előtti fel- vásárlási árak egyébként is országos átlagban csupán a hizlalás önköltségét fedezték, a sertéstenyésztésből származó jövedelem minimális volt, és az üzemeknek csupán egy ré­szében jelentkezett. A növénytermesztésben a földadó mérséklésével össze­kapcsolt felvásárlási áremelés (együttvéve mázsánként 57 Ft) hatására a kenyérgabona vetéstervét sikerült teljesíte­ni, s ezen belül nőtt a búza aránya — a búza becsülete — a rozs rovására. Az árrende­zés kedvezően hatott a szer­ződéskötésre a napraforgónál és a rizsnél is. A mezőgazdasági felvásár­lási áremelésből származó többletbevétel lehetővé tette a termelőszövetkezeteknél a gépi amortizáció bevezetését, a gazdaságirányítási reform rendszerében az első nagyobb lépést jelenti a termelőszö­vetkezetek önállóbb gazdálko­dásának irányába. A többlet- árbevételből a gépi amorti­záció mintegy 1,1 milliárd fo­rintot kötött le. Hizlalják meg jól a sertéseket A fogyasztói áremelések a tervezettnél kisebb mértékben terhelik a lakosságot. Elsősor­ban azért, mert csökkent a kereslet az értékesebb és drá­gább húsok, húsos ételkonzer- vek iránt, viszont számotte­vően nőtt az olcsóbb, úgyne­vezett »vörösáru«, valamint a tőkehúst helyettesítő cikkek: az élőbaromfi, tojás, szalonna, zsírszalonna, töpörtyű, zsír, hal, zöldség stb. iránti ké­résiét. A korábbi évekhez képest a húsboltokban javul a sertés­hús aránya. A lakosságot azonban ez még mindig nem elégíti ki. Éppen ezért szük­ség van arra, hogy mezőgaz­dasági üzemeisk — különös tekintettel az idei alacsonyabb sertéslétszámra — leszerző­dött sertéseiket feltétlenül hizlalják meg a szerződésben rögzített súlyhatárig. A tava­lyi jó kukoricatermés módot ad erre. A felvásárló állat­forgalmi vállalat pedig sehol ne vegyen át sertéseket súly­határ alatt! — mondotta. A gyermekgondozási segélyről Részben munkaerőgazdálko- dási, részben népesedési okok vetették föl a gyermekgondo­zási segély szükségességét. A pártkongresszus állásfoglalá­sának megfelelően a kor­mány tegnap megtárgyalta e kérdést, s megfelelő határo­zatot hozott olyan gyermek- gondozási segélyrendszer be­vezetésére, amely lehetővé te­szi a kisgyermekes dolgozó anyák otthon maradását. A gyermekgondozási segély azok után a csecsemők után jár, akiknek édesanyja bérből vagy fizetésből élő aktív ke­reső vagy mezőgazdasági ter­melőszövetkezeti dolgozó, s szülési szabadságát követően gyermekének gondozása cél­jából saját elhatározásából átmenetileg a háztartásban marad. A gyermekgondozási segély a gyermek két és fél éves koráig biztosítható. Fo­lyósításának időtartama a szülési szabadság idejével együtt a harminc hónapot nem haladhatja meg. Az átmenetileg otthon töl­tött idő a nyugdíj, a szabad­ság és más munkajogi Ked­vezmények szempontjából el­töltött időnek teKinlendő. A családi pótlékjogosultság az otthon töltött időre is fennáll. A gyermekgondozási segély összege a bérből . izetésbői élő kisgyermek anyáknál havi 600 forint. mezőgaz­dasági termelősz. ,ezet tag­ja, valamint a mezőgaz­dasági termelőszövetkezettel munkaviszonyban ;:.;ó dolgo­zó nő részére járó gyermek- gondozási segély összege havi ötszáz forint. A gyermekgondozási se­gélyt folyósítani kell mind­azon gyermekek után, akik ez év január l- 'n vagy az­után születte1 , tve szület­nek — mondott."' V .hér Lajos. Beszéde további részében méltatta az idén bevezetett új termelőszövetkezeti nyug- iíjrendszer jelentőségét, majd r gazdaságirányítási reformról szólt. Az országgyűlés ma dél­előtt 10 órakor folytatja a vitát a törvényjavaslatról.

Next

/
Thumbnails
Contents