Somogyi Néplap, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-26 / 22. szám
Nizza és Monte-Carlo vendégei az alábbi viccen derülnek: — Mondd, kérlek, miért tanul az az amerikai házaspár olyan buzgón franciául ? — Azért, mert örökbe fogadtak egy egyéves francia gyermeket, és azt akarják, hogy megértsék, ha majd elkezd beszélni. A New York-i Richards kalapgyár legújabb hatalmas reklámtáblái az alábbi szöveggel csalogatják a vevőket: »A mi kalapjaink a legjobbak a világon. Charlie Chaplin is Richards-kalapot visel.-« A kon kurrens kalap- gyár emberei két-három nap leforgása alatt mim den táblán kibővítették a szöveget: »Azért is röhög rajta az egész világ.« * # * 1 Agyafúrt bankrabló bosszantja a frankfurti rendőrséget. Már négy bankot rabolt ki — mindig a legnagyobb forgalom idején. Mire a rendőrök megérkeznek a helyszínre, leföljebb bottal üthetik a nyomát, s ha meg pillantják is, nem ér semmit, mert a riadóautó a hatalmas forgalomban egykettőre lemarad az üldözött mögött... A betörő ugyanis ke- ' rékpáron jár. Egy furfangos milwau- kee-i ékszerész holtbiztos vészjelző berendezést szerelt fel üzletében. Éjszakára elektromos játék vonatot állít fel az egy.k pulton, amely azonnal riadóztatja a rendőrséget, mihelyt megindítják. Eddig egyetlenegy betörő sem tudott ellenállni a kísértésnek; hogy ne játsszon vele. ♦ * * Alig hagyta el M-s. Gwenn Lowell a daytnni kórházat, lelkes beszédet mondott a nőegyletber. a férfiak udvariasságáról. — Mégsem haltak még ki nálunk az úriemberek! Amikor fel akartam szállni az autóbuszra, megcsúsztam és elestem. A férfiak lelkiismeretes óvatossággá1 léptek rajtam keresztül. Egyetlenegy sem akadt, aki rám lépett vfflna. A kanadai kereskedelmi hálózat karácsony előtt játék rádióleadóállomásokat bocsátott áruba a gyermekek legnagyobb örömére. Azóta a rendőröknek egy perc nyugtuk nincs, mert a vásott kölykök ríadóztatiák őket. Somogyi Néplap Az MSZMP Somost megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács (apja. Főszetfttesztő; WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár» Latinka Sándor u. 2. Telefon; 11—310. 11—511 Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 11—315 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzüpk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítöknél. löfizetési díj egy hónapra 12 Ft- tndex: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomd«- ipári Váljaláf kaposvári tízemében* Kápo&vár, Latinka Sándor utc» Kétségbeesett segély- kiáltásokra ébred tok egy éjszaka Madame Laumois villeneuve-i (Franciaország) asszony szomszédai. Nyomban átrohantak hozzá, és meglepő látványban volt részük. A harcias hölgy vasmarokkal szorongatta egy betörő nyakát. Később elmondta: — Azt hittem, csak a férjem akar besurranni részegen. SZABALYTALAN KRITIKA Kritikát olyan eseményről szokás írni, amelyen elemezni kell az elhangzó műveket, a közreműködő művészek játékát, az est túlfűtött, vagy éppen mérsékelt hangulatát. S most nem tudok kritikát írni. Haydn, Mozart, Dvorák müveit legmagasabb fokon elemezték azok, akik megszólaltatták, s a világhírű Tátrai-vonósnégyes játékát nem elemezni kell. csak hallgatni, feloldódni benne és visszaemlékezni rá. Ezért jönnek csak úgy maguktól, szabálytalanul és kuszán a gondolatok, ezért lehet két, bár sokszor eljátszott, de most igazi értelmet nyert szóval kifejezni mindent, ami ezen az estén szép és emlékezetes: élmény volt.. i Nem emlékszem pontosan, talán háromszor is járt már nálunk a Tátrai-kvartett. Először azt fedeztem föl (és előttem már nagyon sokan;, hogy a kamarazene leghiva- tottabb tolmácsolóival találKONYHAKÖLTÉSZET A napokban az »önkiben« (az önkiszolgáló kereskedelmi létesítmény beceneve) ízléses csomagolású stanicli feliratán akadt meg a szemem: »Burgonyaszirom.« Könny szökött a szemembe, s e fátyolon át virágzó májusi lombok jelentek meg, melyekről halkan, illatosán peregnek — a burgonyaszir- mok. Valóban — gondolkoztam el — divatjamúlt, semmitmondó szó a »róseibni«. Mint ahogyan a »pacal« is ódán, elavult, kellemetlen mcUékizü elnevezés. De hívjuk csak »szaftos szeletkéknek«, s máris ki az, aki nem koccantja el magát, s nem jut eszébe üde rét, hamvas bárányfelhő?.,. Költő kell ide, igazi, vérbő tehetség... Megpróbálták már slígerirodalmunkat is néhány fémjelzett poétának albérletbe kiadni: nem valami átütő sikerrel. Hanem most majd én veszem ezt kezembe! Néhány szerény, de korszakalkotó elképzelésemet tüstént át is nyújtom vételkényszer és honenráriumigény nélkül. kozom, a zeneművészet szerény, alázatos apostolaival. Másodszor- azt, hogy Tátrai Vilmos, Szűcs Mihály, Kon- j ád György és Banda üde annyira egyek a zenében, hogy a koncert minden másodpercében szinte együtt lé- legzenek, együtt rezdülnek idegszálaik, együtt érzik, és önmagukkal átitatva, művészi ihletéssel adják tovább a zeneszerző alkotásait. És most? Most azt fedeztem föl, hogy őkjt nem %zabad, nem illik fölfedezni: ők a világ nagyvárosainak pódiumain az interpretálás csúcsaira jutottak el, s ez csak nagyon keveseknek adatott meg... Ha az ünneplés közepette valaki megkérdezte volna a közönséget, hogy mit hallana újra, mit hallgatna éjfélig is legszívesebben, azt hiszem, egyetlen nagy kórus zengte volna Dvorák nevét. S már ez _is szabálytalan: nem az első, nem a második, hanem a programot záró Dvo- rák-vonósnégyes követeli első helyen az emlékezést, az est szépek közül is kiemelkedő legszebbje. S az áhíitat nemcsak a muzsikának, Dvorák gazdagon árnyalt, népi hangvételű dallamvilágának, érzelmi túlfűtöttségének szólt, hanem a hangszerek uralkodóinak is, s most mindenekelőtt nekik. Hiába mondanám, hogy úgy indult az első tétel, mint csörgedező erdei patak, hiába mondom azoknak, akik nem voltak ott, hogy egyszerűségében, pózta- lanságában csodálatos volt a második tétel. Akik hallhatták, azoknak nincs szükségük jelzők halmazára. Magasfokú művészi élményben volt részük ... Haydn műsort indító Esz- dúr vonósnégyese is — szabad így mondanom? — kiemelte az embert hétköznapjaiból, hogy felvidulva, újjáéledve, fellelkesülten térjen vissza hétköznapjaihoz. Hát nem ez a muzsika célja, érelme, varázsa? S a harmadik mű, amely tiszteletből kerül e szabálytalan kritika végére. Üj embert nem avatott már. csak újjáélesztett, fölpezsdített mély és hosszan tartó hallgatásából. A Tátrai-vonósnégyes ugyanis másodszor ült együtt a pódiumon egy tehetséges és méltón alkalmazkodó, az égyüttmuzsikálás lényegét értő kaposvári zongoristával, Bernáth Magdával. Mozart zongoranégyesében akarva sem fedezhettem föl »idegent.«, s ez talán mindent elmond a — háromévenként (és nem tudni, miért) csak egyszer szereplő — kitűnő zongoristáról. Játékában nemcsak azt a »merészséget- értékelem, hogy egyetlen próbával ült a világhírű muzsikusok között és az együttes méltó tagjaként, hanem zeneiségét, stilusértését, feloldódását a műben. Provinciális dolognak hathat, elfogultságnak talán — merészeljem-« megjegyezni? —, hogy éppen itt, csak a Mozart- műben adhattak volna valamivel többet, egységesei >- bet, kiforrottabbat a vonós- hangszerek mesterei? Szabálytalan kritika, jól tudom, minthogy a megszokottól eltérő nagyobb élményt adott az est is. Óhajtunk több ilyet, mert gyorsabban s több zenét szerető, értő ember születésének alapja ez... Jávori Béla <3jM, láb, nadrág Gábor Andor szeretett tréfálni. Min- uejit, arait lehetett, kedélyesen intézett el, hisz vérbeli humorista volt. De most nem az ő híres humoreszkjeiről lesz szó; árait elmondok, azt soha nem irta le, csak úgy beszélgetés közben esett ki a száján, én pedig följe ?y ezt em. Moszkvában a magyar emigránsod irodalmi folyóiratában, az Üj Dangban, melyét Gábor Andor sfcc kesztett, megjelent egy versem és á Jó ember című elbeszélésem. Elmondtam nelci. hogy ezeket eaz írásokat még külföldről küldtem be a lapnak. Akkor válaszra sem tartották érdemesnek, s most átadtam ugyanezeket az írásokat, és némi utánjárással megjelentek. — Hja, fiatal barátom — válaszolta Gábor Andor —, maga még nem tudja azt, hogy az érvényesüléshez nem elég a jó ioU, ahhoz jó láb is kell! Natasa című kisre kényemet Gábor Aj- Uor lektorálta, helyesebben mondva ó adott róla szerkesztői véleményt, mert ha jól emlékszem, lektorátusa nem volt a folyóiratnak. O volt a főszerkesztő is meg a lektor is. Három gépeit oldalnyi bírálattal illette írásomat. Több szerkezeti és st'láris hibát talált benne. Bár sokat tanultam ebből a bírálatból, mégis bántott. Siettem a szerkesztőségbe. ■— Gábor elvtár;, hát mennyit üljek én míg ezen a nyomorult regényen? — fakadtam ki. Levette szemüvegét, mélyre tekintő dióbarna szemével végiemért, és csöndesen válaszolt: — Tudja meg, fiatal barátom, hogy a regényíráshoz sok nadrágra van szükség ... • * * A Moszkvai Magyar Emigránsok *uiu..jauan nevezetesebb napokon a poL ti kai és művés zi mű »őrt tánc kötette Eg3r ilyen alkalommal nehézen indult, s./t valahogy sehog sem akart tíieginíiü ni a tánc. Zalka M.. to látva ezt a kinő- helyzetét, felpattant helyéről, oda«sietct. az egyik csinos fiatalasszonyhoz, cs fölkérte. Vígan, huszárosán ropták a táncot. Asztalunknál Gábor Andor megjegyezte: — Ez a Zalka még viszi valamire, mert nemcsak jó tolla, hanem jó lába is van. Aztán Budapestről, a hazai írók sikereiről, a Bánni’ .rteu- díjról beszélgettünk az asztalnál. Sok szj esett egy ifjú költőről (a nevére már nem emlékszem), amikor Gábor Andor így szólt: / — Ezt a fiatalembert valószínűleg felkapják Pesten, mert csinos fiú, és tudja, kinek kell udvarolni. Somogyi Pál Nyugdíjasokat búcsúztattak Barcson ( Tudósítónktól.) Bensőséges ünnepségen búcsúztatták a járási tanácsnál a szakszervezet, a pártszervezet, a végrehajtó bizottság vezetői és dolgozói a nyugalomba vonuló dr. Villax 1st- udn KÖJÁLL-felügyelő orvost és Sifter János szociálpolitikai előadót. A tanács e két munkatársa sokat tett a járás érdekében. Dr. Villax István csaknem 50 éve orvosa a járásnak, s 1959 óta működik a járási egészségügyi osztály Kö- JÁLL-felügyelő orvosaként. Nem kis eredménnyel fáradozott a járás közegészségügyének megjavításáért — mondta méltató beszédében az egészségügyi szakszervezet' titkára. Sifter elvtárs a járás népművelési előadójaként kezdte ténykedését, majd 1957-től a szociálpolitikai ügyek intézője volt. Fiatalos lendülettel, lelkiismeretesen végezte ezt a sok emberséget kívánó munkát. Hivatali teendői mellett mindig jutott ideje pártmunka végzésére is. Sok estéjét i töltötte vidéken, hogy a he- ' lyi párt- és tömegszervezeteket segítse munkájukban. A végrehajtó bizottság nevében Krisztián Ferenc elnökhelyettes búcsúzott a két munkatárstól, s a többi ajándékkal együtt átnyújtotta nekik a vb pénzjutalmát. — Húsz külföldi kiállításon mutatja be termékét az idén a Villamos Berendezés és Készülék Művek. Ezekén a kiállításokon ott lesznek a 11. sz. kaposvári gyár termékei is. — Busójárás Mohácson. Február ötödikén rendezik meg Mohácson a hagyományos busójárást. A különös hépszokás fölelevenítése mellett képzőművészeti, kerámiai és busóálarc-faragó kiállítást is rendeznek VARRÓGÉPJAVÍTÓ TANFOLYAMOK Rövid idő alatt népszerűvé váltak hazánkban az NDK Naumann típusú táskavarrógépei. A tetszető), kis helyet elfoglaló gépekből eddig ötezret adtak el az országban. Kiválóan alkalmasak mintázásra, szegésre, gombfelvarrásra, gomblyuk beszegésére. Ügy is. hívják, hogy cikcakk varrógép. Mivel egyre több ilyen univerzális varrógépen dolgoznak már az országban a kisipari és háziipari szövetkezetekben is az OKI&Z nemrégiben egyhetes tanfolyamat szervezett varrógépjavító szervizekben dolgozó műszerészek számára. Hasonló, kétnapos tanfolyamokat tartottak a műszaki boltok eladói és a nagyobb fmsz-i üzletek vezetői számára Miskolc, Kecskemét után Kaposváron is. A napokban Baranya, Tolna, Zala és Somogy műszaki eladói és a nagykereskedelmi vállalatok szakemberei ismerkedtek meg alaposabban a Naumann-gópeikkeL Spenót: smaragd gyönyör. Szardínia: habok király- kisasszonya. Kaviár: sügérvágy. Sertésmájkrém: kanossz-i- brém. Sóletbab: köztes gyöngye. Sült tök: aranyálom. Pattogatott kukorica: tengeri pehely. Sőt, ha tovább erőltetném képzelőtehetségemet, számos újabb remekművet tudnék még alkotni: Zsíros kenyér: havas hence. Lekváros kenyér: durán- cai lelke. Száraz kenyér (egyéb nincs): agglegényropogós. Ugye, mindjárt megjön az étvágy, s gyorsabban pereg a pénztárgép karja is?... Égy szó, mint száz: segítek én, már hogyne segítenék fallenditeni hőn szeretett kereskedelmünket és vendéglátóiparunkat! Csak hagyják a fantáziát szabadon szárnyalni! Jóba Tibor . ii i ni i ............................................1 * A Vas-műszaki Nagykereskedelmi Vállalat gálják a gépeket. Siegfried Homfeld, az NDK szakembere a tanfolyam hallgatóival. Péter János, a Somogy—Zala megyei Vas-műszaki Nagykereskedelmi Vállalat előadója, a kaposvári tanfolyam vezetője elmondta, hogy májustól harminc; magyar .szakember utazik el ötös csoportokban háromhetes t?nfolyamra Wit- tenbergbe, h gy a varrógépek kezelését és javítását még jobban megtanulhassák. Siegfried Homfeld, a gyár műszaki vevőszolgálatának ve- nreósai vizs- zetője szerint a kaposvári tanfolyam részvevői a rendelkezésre álló időt, a két napot jó: használták ki, elsajátították az alapvető tudnivalókat. Hozzátette, hogy gyáruk hasonló tanfolyamokat szervez más országokban is. Ö legutóbb Kubában járt ilyen céllal. — Szívesen megyünk minién országba, ahol vásárolják varrógépeinket — mondta a nyár műszaki vevőszolgálatnak vezetője. A negyedik tanfolyam Győrben indul a napokban.
