Somogyi Néplap, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-26 / 22. szám

Nizza és Monte-Carlo vendégei az alábbi vic­cen derülnek: — Mondd, kérlek, miért tanul az az ameri­kai házaspár olyan buz­gón franciául ? — Azért, mert örökbe fogadtak egy egyéves francia gyermeket, és azt akarják, hogy megértsék, ha majd elkezd beszélni. A New York-i Richards kalapgyár legújabb ha­talmas reklámtáblái az alábbi szöveggel csalo­gatják a vevőket: »A mi kalapjaink a legjobbak a világon. Charlie Chaplin is Richards-kalapot visel.-« A kon kurrens kalap- gyár emberei két-három nap leforgása alatt mim den táblán kibővítették a szöveget: »Azért is röhög rajta az egész világ.« * # * 1 Agyafúrt bankrabló bosszantja a frankfurti rendőrséget. Már négy bankot rabolt ki — min­dig a legnagyobb forga­lom idején. Mire a rend­őrök megérkeznek a hely­színre, leföljebb bottal üt­hetik a nyomát, s ha meg pillantják is, nem ér sem­mit, mert a riadóautó a hatalmas forgalomban egykettőre lemarad az üldözött mögött... A betörő ugyanis ke- ' rékpáron jár. Egy furfangos milwau- kee-i ékszerész holtbiztos vészjelző berendezést sze­relt fel üzletében. Éjsza­kára elektromos játék vo­natot állít fel az egy.k pulton, amely azonnal riadóztatja a rendőrséget, mihelyt megindítják. Eddig egyetlenegy be­törő sem tudott ellenáll­ni a kísértésnek; hogy ne játsszon vele. ♦ * * Alig hagyta el M-s. Gwenn Lowell a daytnni kórházat, lelkes beszédet mondott a nőegyletber. a férfiak udvariasságáról. — Mégsem haltak még ki nálunk az úriemberek! Amikor fel akartam száll­ni az autóbuszra, meg­csúsztam és elestem. A férfiak lelkiismeretes óva­tossággá1 léptek rajtam keresztül. Egyetlenegy sem akadt, aki rám lé­pett vfflna. A kanadai kereskedel­mi hálózat karácsony előtt játék rádióleadó­állomásokat bocsátott áru­ba a gyermekek legna­gyobb örömére. Azóta a rendőröknek egy perc nyugtuk nincs, mert a vásott kölykök ríadóztatiák őket. Somogyi Néplap Az MSZMP Somost megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács (apja. Főszetfttesztő; WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár» Latinka Sándor u. 2. Telefon; 11—310. 11—511 Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 11—315 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzüpk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítöknél. löfizetési díj egy hónapra 12 Ft- tndex: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomd«- ipári Váljaláf kaposvári tízemében* Kápo&vár, Latinka Sándor utc» Kétségbeesett segély- kiáltásokra ébred tok egy éjszaka Madame Laumois villeneuve-i (Franciaor­szág) asszony szomszédai. Nyomban átrohantak hoz­zá, és meglepő látvány­ban volt részük. A har­cias hölgy vasmarokkal szorongatta egy betörő nyakát. Később elmondta: — Azt hittem, csak a férjem akar besurranni részegen. SZABALYTALAN KRITIKA Kritikát olyan eseményről szokás írni, amelyen elemezni kell az elhangzó műveket, a közreműködő művészek játé­kát, az est túlfűtött, vagy ép­pen mérsékelt hangulatát. S most nem tudok kritikát ír­ni. Haydn, Mozart, Dvorák müveit legmagasabb fokon elemezték azok, akik megszó­laltatták, s a világhírű Tát­rai-vonósnégyes játékát nem elemezni kell. csak hallgatni, feloldódni benne és vissza­emlékezni rá. Ezért jönnek csak úgy maguktól, szabály­talanul és kuszán a gondola­tok, ezért lehet két, bár sokszor eljátszott, de most igazi ér­telmet nyert szóval kifejezni mindent, ami ezen az estén szép és emlékezetes: élmény volt.. i Nem emlékszem pontosan, talán háromszor is járt már nálunk a Tátrai-kvartett. Először azt fedeztem föl (és előttem már nagyon sokan;, hogy a kamarazene leghiva- tottabb tolmácsolóival talál­KONYHA­KÖLTÉSZET A napokban az »önkiben« (az önkiszolgáló kereskedel­mi létesítmény beceneve) íz­léses csomagolású stanicli feliratán akadt meg a sze­mem: »Burgonyaszirom.« Könny szökött a szemem­be, s e fátyolon át virágzó májusi lombok jelentek meg, melyekről halkan, illatosán peregnek — a burgonyaszir- mok. Valóban — gondolkoz­tam el — divatjamúlt, sem­mitmondó szó a »róseibni«. Mint ahogyan a »pacal« is ódán, elavult, kellemetlen mcUékizü elnevezés. De hív­juk csak »szaftos szeletkék­nek«, s máris ki az, aki nem koccantja el magát, s nem jut eszébe üde rét, hamvas bárányfelhő?.,. Költő kell ide, igazi, vér­bő tehetség... Megpróbál­ták már slígerirodalmunkat is néhány fémjelzett poétá­nak albérletbe kiadni: nem valami átütő sikerrel. Hanem most majd én veszem ezt ke­zembe! Néhány szerény, de kor­szakalkotó elképzelésemet tüstént át is nyújtom vétel­kényszer és honenráriumigény nélkül. kozom, a zeneművészet sze­rény, alázatos apostolaival. Másodszor- azt, hogy Tátrai Vilmos, Szűcs Mihály, Kon- j ád György és Banda üde annyira egyek a zenében, hogy a koncert minden má­sodpercében szinte együtt lé- legzenek, együtt rezdülnek idegszálaik, együtt érzik, és önmagukkal átitatva, művé­szi ihletéssel adják tovább a zeneszerző alkotásait. És most? Most azt fedeztem föl, hogy őkjt nem %zabad, nem illik fölfedezni: ők a világ nagyvárosainak pódiumain az interpretálás csúcsaira jutot­tak el, s ez csak nagyon keveseknek adatott meg... Ha az ünneplés közepette va­laki megkérdezte volna a kö­zönséget, hogy mit hallana újra, mit hallgatna éjfélig is legszívesebben, azt hiszem, egyetlen nagy kórus zengte volna Dvorák nevét. S már ez _is szabálytalan: nem az első, nem a második, ha­nem a programot záró Dvo- rák-vonósnégyes követeli el­ső helyen az emlékezést, az est szépek közül is kiemel­kedő legszebbje. S az áhíitat nemcsak a muzsikának, Dvo­rák gazdagon árnyalt, népi hangvételű dallamvilágának, érzelmi túlfűtöttségének szólt, hanem a hangszerek uralko­dóinak is, s most mindenek­előtt nekik. Hiába monda­nám, hogy úgy indult az el­ső tétel, mint csörgedező er­dei patak, hiába mondom azoknak, akik nem voltak ott, hogy egyszerűségében, pózta- lanságában csodálatos volt a második tétel. Akik hallhat­ták, azoknak nincs szüksé­gük jelzők halmazára. Ma­gasfokú művészi élményben volt részük ... Haydn műsort indító Esz- dúr vonósnégyese is — sza­bad így mondanom? — ki­emelte az embert hétköznap­jaiból, hogy felvidulva, új­jáéledve, fellelkesülten térjen vissza hétköznapjaihoz. Hát nem ez a muzsika célja, ér­elme, varázsa? S a harmadik mű, amely tiszteletből kerül e szabály­talan kritika végére. Üj em­bert nem avatott már. csak újjáélesztett, fölpezsdített mély és hosszan tartó hallga­tásából. A Tátrai-vonósnégyes ugyanis másodszor ült együtt a pódiumon egy tehetséges és méltón alkalmazkodó, az égyüttmuzsikálás lényegét ér­tő kaposvári zongoristával, Bernáth Magdával. Mozart zongoranégyesében akarva sem fedezhettem föl »ide­gent.«, s ez talán mindent el­mond a — háromévenként (és nem tudni, miért) csak egyszer szereplő — kitűnő zongoristáról. Játékában nem­csak azt a »merészséget- ér­tékelem, hogy egyetlen pró­bával ült a világhírű muzsi­kusok között és az együttes méltó tagjaként, hanem ze­neiségét, stilusértését, felol­dódását a műben. Provinciá­lis dolognak hathat, elfogult­ságnak talán — merészel­jem-« megjegyezni? —, hogy éppen itt, csak a Mozart- műben adhattak volna va­lamivel többet, egységesei >- bet, kiforrottabbat a vonós- hangszerek mesterei? Szabálytalan kritika, jól tudom, minthogy a megszo­kottól eltérő nagyobb él­ményt adott az est is. Óhaj­tunk több ilyet, mert gyor­sabban s több zenét szerető, értő ember születésének alap­ja ez... Jávori Béla <3jM, láb, nadrág Gábor Andor szere­tett tréfálni. Min- uejit, arait lehetett, kedélyesen intézett el, hisz vérbeli hu­morista volt. De most nem az ő híres humoreszkjeiről lesz szó; árait elmondok, azt soha nem irta le, csak úgy beszélgetés közben esett ki a száján, én pedig föl­je ?y ezt em. Moszkvában a ma­gyar emigránsod iro­dalmi folyóiratában, az Üj Dangban, me­lyét Gábor Andor sfcc kesztett, megje­lent egy versem és á Jó ember című el­beszélésem. Elmond­tam nelci. hogy eze­ket eaz írásokat még külföldről küldtem be a lapnak. Akkor válaszra sem tartot­ták érdemesnek, s most átadtam ugyan­ezeket az írásokat, és némi utánjárással megjelentek. — Hja, fiatal bará­tom — válaszolta Gá­bor Andor —, maga még nem tudja azt, hogy az érvényesü­léshez nem elég a jó ioU, ahhoz jó láb is kell! Natasa című kisre kényemet Gábor Aj- Uor lektorálta, helye­sebben mondva ó adott róla szerkesz­tői véleményt, mert ha jól emlékszem, lektorátusa nem volt a folyóiratnak. O volt a főszerkesztő is meg a lektor is. Három gépeit oldal­nyi bírálattal illette írásomat. Több szer­kezeti és st'láris hi­bát talált benne. Bár sokat tanultam ebből a bírálatból, mégis bántott. Siettem a szerkesztőségbe. ■— Gábor elvtár;, hát mennyit üljek én míg ezen a nyomo­rult regényen? — fa­kadtam ki. Levette szemüve­gét, mélyre tekintő dióbarna szemével végiemért, és csön­desen válaszolt: — Tudja meg, fia­tal barátom, hogy a regényíráshoz sok nadrágra van szük­ség ... • * * A Moszkvai Ma­gyar Emigránsok *uiu..jauan nevezete­sebb napokon a poL ti kai és művés zi mű »őrt tánc kötette Eg3r ilyen alkalom­mal nehézen indult, s./t valahogy sehog sem akart tíieginíiü ni a tánc. Zalka M.. to látva ezt a kinő- helyzetét, felpattant helyéről, oda«sietct. az egyik csinos fia­talasszonyhoz, cs föl­kérte. Vígan, huszá­rosán ropták a tán­cot. Asztalunknál Gábor Andor megje­gyezte: — Ez a Zalka még viszi valamire, mert nemcsak jó tolla, ha­nem jó lába is van. Aztán Budapestről, a hazai írók sikerei­ről, a Bánni’ .rteu- díjról beszélgettünk az asztalnál. Sok szj esett egy ifjú költő­ről (a nevére már nem emlékszem), amikor Gábor Andor így szólt: / — Ezt a fiatalem­bert valószínűleg fel­kapják Pesten, mert csinos fiú, és tudja, kinek kell udvarol­ni. Somogyi Pál Nyugdíjasokat búcsúztattak Barcson ( Tudósítónktól.) Bensőséges ünnepségen bú­csúztatták a járási tanácsnál a szakszervezet, a pártszerve­zet, a végrehajtó bizottság vezetői és dolgozói a nyuga­lomba vonuló dr. Villax 1st- udn KÖJÁLL-felügyelő or­vost és Sifter János szociál­politikai előadót. A tanács e két munkatársa sokat tett a járás érdekében. Dr. Villax István csaknem 50 éve orvosa a járásnak, s 1959 óta működik a járási egészségügyi osztály Kö- JÁLL-felügyelő orvosaként. Nem kis eredménnyel fárado­zott a járás közegészségügyé­nek megjavításáért — mondta méltató beszédében az egész­ségügyi szakszervezet' titkára. Sifter elvtárs a járás nép­művelési előadójaként kezdte ténykedését, majd 1957-től a szociálpolitikai ügyek intézője volt. Fiatalos lendülettel, lel­kiismeretesen végezte ezt a sok emberséget kívánó mun­kát. Hivatali teendői mellett mindig jutott ideje pártmun­ka végzésére is. Sok estéjét i töltötte vidéken, hogy a he- ' lyi párt- és tömegszervezete­ket segítse munkájukban. A végrehajtó bizottság ne­vében Krisztián Ferenc el­nökhelyettes búcsúzott a két munkatárstól, s a többi aján­dékkal együtt átnyújtotta ne­kik a vb pénzjutalmát. — Húsz külföldi kiállítá­son mutatja be termékét az idén a Villamos Berendezés és Készülék Művek. Ezekén a kiállításokon ott lesznek a 11. sz. kaposvári gyár termé­kei is. — Busójárás Mohácson. Február ötödikén rendezik meg Mohácson a hagyomá­nyos busójárást. A különös hépszokás fölelevenítése mel­lett képzőművészeti, kerá­miai és busóálarc-faragó ki­állítást is rendeznek VARRÓGÉPJAVÍTÓ TANFOLYAMOK Rövid idő alatt népszerűvé váltak hazánkban az NDK Naumann típusú táskavarrógé­pei. A tetszető), kis helyet el­foglaló gépekből eddig ötezret adtak el az országban. Kivá­lóan alkalmasak mintázásra, szegésre, gombfelvarrásra, gomblyuk beszegésére. Ügy is. hívják, hogy cikcakk varrógép. Mivel egyre több ilyen uni­verzális varrógépen dolgoznak már az országban a kisipari és háziipari szövetkezetekben is az OKI&Z nemrégiben egyhe­tes tanfolyamat szervezett varrógépjavító szervizekben dolgozó műszerészek számára. Hasonló, kétnapos tanfolyamo­kat tartottak a műszaki bol­tok eladói és a nagyobb fmsz-i üzletek vezetői számára Mis­kolc, Kecskemét után Kapos­váron is. A napokban Baranya, Tolna, Zala és Somogy mű­szaki eladói és a nagykereske­delmi vállalatok szakemberei ismerkedtek meg alaposabban a Naumann-gópeikkeL Spenót: smaragd gyönyör. Szardínia: habok király- kisasszonya. Kaviár: sügérvágy. Sertésmájkrém: kanossz-i- brém. Sóletbab: köztes gyöngye. Sült tök: aranyálom. Pattogatott kukorica: ten­geri pehely. Sőt, ha tovább erőltetném képzelőtehetségemet, számos újabb remekművet tudnék még alkotni: Zsíros kenyér: havas hen­ce. Lekváros kenyér: durán- cai lelke. Száraz kenyér (egyéb nincs): agglegényropogós. Ugye, mindjárt megjön az étvágy, s gyorsabban pereg a pénztárgép karja is?... Égy szó, mint száz: segítek én, már hogyne segítenék fallenditeni hőn szeretett ke­reskedelmünket és vendég­látóiparunkat! Csak hagyják a fantáziát szabadon szár­nyalni! Jóba Tibor . ii i ni i ............................................1 * A Vas-műszaki Nagykereskedelmi Vállalat gálják a gépeket. Siegfried Homfeld, az NDK szakembere a tanfolyam hallgatóival. Péter János, a Somogy—Za­la megyei Vas-műszaki Nagy­kereskedelmi Vállalat előadó­ja, a kaposvári tanfolyam ve­zetője elmondta, hogy májustól harminc; magyar .szakember utazik el ötös csoportokban háromhetes t?nfolyamra Wit- tenbergbe, h gy a varrógépek kezelését és javítását még job­ban megtanulhassák. Siegfried Homfeld, a gyár műszaki vevőszolgálatának ve- nreósai vizs- zetője szerint a kaposvári tan­folyam részvevői a rendelke­zésre álló időt, a két napot jó: használták ki, elsajátították az alapvető tudnivalókat. Hozzá­tette, hogy gyáruk hasonló tanfolyamokat szervez más or­szágokban is. Ö legutóbb Ku­bában járt ilyen céllal. — Szívesen megyünk min­ién országba, ahol vásárolják varrógépeinket — mondta a nyár műszaki vevőszolgálatn­ak vezetője. A negyedik tanfolyam Győr­ben indul a napokban.

Next

/
Thumbnails
Contents