Somogyi Néplap, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-14 / 294. szám

EGY TÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSRA VÁR Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefoni 115—10, 115—11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 115—Ifi. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Iildex: .25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár» Latinka Sándor utca #, Akik léinek minden „nem“-től A spanyolországi Zara­goza b-an a hatóságok fel­szólították a rádiót, hogy december 14-ig, a nép­szavazás napjáig ne tűz­zék műsorra a »Mond­jál nemet« című népsze­rű táncdalt, mivel tar­tani lehet tőle, hogy az embereket a népszavazás elleni tiltakozásra ösz­tönzi. A spanyol kormány nagyszabású kampányt folytat, hogy a spanyolok »igenét mondjanak az önkényes alkotmánymó­dosításra. Állati dolgok Az egypupú teve gú­nyosan rákiált a kétpu- púra: *—» Te púpos! — Miféle király vagy te! — csúfolódott a nyúl az oroszlánnal. — Káposztotorzsát sem eszeL # * .i A versenyparipa talál­kozott egy teherrel meg­rakott szekér elé fogott lóval. — Ha elgondolom — mondta neki —> te egy ló vagy. ... — Én úr vagyok. — kukorékolta bewéiyen a kakas. — Ha jól megnézem — mondta neki csöndesen a komondor —, a szemét­dombon. • . « A kígyó életében elő­ször találkozott egy száz­lábúval. — Szegény nyomorék? nézett rd sajnálkozva. ... A gazda rákiáltott a kutyájára, erre az be­húzta a farkát. — Karrierista! —~ dümnyögte az istállóajtó- ban a szamár. A siker titka Marlene Dietrich felfe­dezője. Joseph Sternberg, aki jelenleg a Los Ange- les-i egyetem filmművé­szeti tanszakának tanára, a következőket mondta el az újságíróknak: »Tanítványaim mindig ugyanazt a kérdést te­szik föl: hogyan lesz az emberből rendező? Min­dig azt válaszolom, hogy ez a világ legnehezebb mestersége, folyékonyan beszélni kell hat nyel­ven, ismerni kell a mű­vészetek és a vallások történetét, át kell rágni magunkat a német filo­zófusok művein, és leg­alább 20 000 könyvet kell elolvasni a legkülönbö­zőbb kérdésekről. Több­ször figyelmeztetnek ilyenkor, hogy ennyi kul­túrával én nem rendel­kezem. Azt válaszolom nekik: Ez igaz, de én soha nem kérdeztem meg senkitől, hogyan legyen valakiből rendező.« Gesztenyepüré műanyag pjhárban TÖBB ORSZÁGOS NAPI- ÉS HETILAP foglalkozott az utóbbi hetekben azzal, hogy a lakástörvény néhány pont­ja elavult, eljárt fölötte az idő, egyszóval módosításra vár. Példákkal igazolták, hogy egyik-másik paragrafus nem minden esetben szolgáltat kellő igazságot, sőt a vétke­sekkel szemben azokat szo­rítja hátrányba, akik éppen a törvény pontjaiból — il­letve a bíróságtól — várják, remélik igazukat S ha a javulp-a döntenek is, néha csupán »papírigazság« ez, fonnális valami, mert nincs mód az ítélet végrehajtásá­ra. Ismert, hogy csak Buda­pesten több ezer — lakás­ukban hozott — jogerős bí­rói döntés vár végrehajtásra, nem tudni azonban, erre mikor kerülhet sor. S a la­kásokat jogtalanul, a törvé­nyeket megsértve elfoglalók a markukba nevetnek, és fö­lényesen mondják: A tör­vény minket véd, az utcára nem tehetnek, adjanak má­st megfelelő lakást, és me­gyünk... L. I.-né (Kaposvár, Május 3-_ utca 15.) nagyon megle­pődött — éppen műszakban volt a Pamutfonó-ipari Vál­lalat Kaposvári Gyárában —, amikor megtudta, hogy fér­je lakásukba vette albérlő­ként S. J.-t és feleségét, s még közösen szerzett bútoru­kat is eladta nekik. Igaz, a férj és feleség előzőleg ösz- szevesztek, szóba is került, hogy elválnak (később el is váltak), ahhoz azonban a férjnek nem volt joga, hogy az egy szoba-konyhába az asszony tudta nélkül albér­lőket fogadjon. Legalábbis az asszony ezt hitte. I. I.-né ha­zasietett, de az albérlők — vagy új tulajdonosok — be sem engedték mondván, sem­mi keresnivalója ott 1965 novemberében történt ez. I. L-né ügyvédhez for­dult, majd a bíróság elé ke­rülték. Ez év januárjában a Kaposvári Járásbíróság I.- nének ítélte vissza a lakást, semmisnek mondta ki a bú­toreladást, és kötelezte Sas- váriékat, hogy amíg a lakást el nem hagyják, havi 200 forintot fizessenek neki. Az albérlők fellebbeztek, jóhi­szeműségükre hivatkoztak. A föllebbviteü tárgyalásra — nem tudni, miért húzódott ilyen sokáig! — csak szep­tember elején került sor. A megyei bíróság is I.-nének adott igazat, és az első íté­letet hagyta helyben. Férje azonban gyakran változtatta munkahelyét, emiatt az íté­letről szóló végzést nem tud­ták neki kikézbesfteni, s emiatt nem is kérhették az ítélet végrehajtását Erire csak a napokban kerülhetett sor. Egy évvel ezelőtt kezdődött az ügy, de hogy mikor lesz vége, azt senki sem tudja megmondani. I.-né kénytelen volt albér­letet keresni —■ havi 200 forintot fizet érte. S.-ók pe­dig még bútorát is használ­ják, és csak a lakás néhány forintos bérét fizetik. Sőt még fel is vannak háborod­va! Leveleket írogatnak I.-né ügyvédjének. A demokráciára hivatkozva tiltakoznak — úgymond — a dolgozók (sa­ját magukról van szó) kizsák­mányolása ellen. Azt azon­ban természetesnek tartják, hogy elfoglalták — jogtala­nul! — egy dolgozó asszony lakását DE NEM EZ AZ EGYET­LEN ÜGY megyénkben, ami a lakástörvény egyes pontjai­nak megváltoztatását sürgeti. Siófokon tíz éve húzódik egy anyának és három gyermeké­nek lakásügye. A részeges családfő elüldözte őket ott­honról. S hiába ítélte a bí­róság az asszonynak és a gyerekeknek a lakást, a férj egyszerűen nem veszi ezt tu­domásul. Nem egy olyan esetről is tudunk, hogy hiá­ba szerez a törvényes tulaj­donos, főbérlő másik lakást a jogtalanul ott lakónak, az kifogást kifogásra halmozva nem költözik el — valami­lyen paragrafusra hivatkozva. A közvélemény bizonyaira helyeselné, ha az ilyeneket a jogerős ítélet után a tör­vény erejével köteleznék a lakás elhagyására. Ezzel egy­részt meggyorsítanák az igaz­ságszolgáltatást, másrészt visz- sza tartanának másoikat is hasonló mesterkedések elkö­vetésétől. Szalai László 3000 ló a külföldnek Kereken 3000 sportlovat és te- nyészlovat adtak el idén méné- seink külföldre» ezenkívül az ál­lami gazdaságok és a termelőszö­vetkezetek nagyszámú betanított munkalovat is értékesítettek. Az évi exporttervet így már novem­ber végére túlteljesítették. és a vaníliakrémet, a gyümölcsrizst az Utasellátó Vál­lalat kaposvári üzemében. Eddig ötezer poharat töltöt­tek meg gesztenyepürével. Az utasok hamar megkedvel­ték az ízléses csomagolású édességet. Irjjül gjjÄi Néhány perccel a csöngetés után a földrajztanár helyett az osztályfőnök lépett be, a tanterembe az igazgató társaságában. Egy pillanatig netben benyitott hozzá a Hja ugyanakkor ököllel behúztam ^ ^ sen^ről am szembenéznek a 16—17 éves osztályfőnöke: neki egyet. Hang nélkül ősz- a rendőrségen lányokkal, fiúkkal — komoly- — Karcsi, keitek, Kovács szecsuklott. A másik, ezt lát- _ Nem jg tett följéleratést kodó kíváncsi tekintetek ve- Bélát az este hazafelé menet va, elmenekült Én meg utána. a — Hallom, elfogtak Kovács Béla támadóit? A rendőrszázados enyhe mo­sollyal válaszolt: — Többen is kérdezték mér, rődnek vissza feléjük, aztán megtámadták valami huligá- Egy kerítésen beugrott, és Nem. Minden bizonnyal intenek, hogy üljenek le. Az nők. Ahogy mondja, meg is szem elől tévesztettem. Mire Jcitalálta az egészet tanárainak osztályfőnök minden beveze- szúrták, de ő egy csapással le- visszaértem a színhelyre, már „„aim-,., magyarázatai alatt — tés nélkül Kovács Bélát sző- ütötte az egyiket, erre a másik a társa is elfutott. tette hozza lítja. Sápadt, középtermetű, elmenekült. Jelentette a rend- Az igazgató hitetlenkedve _ sovány fiú áll fel a második őrségen is. hallgatja a támadás történe- _ Ti vagytok a peóagógu­padban. Divatos, bő pulóvert u Áfán megkérdezi: sok. Egyébként milyen gye­visel, sötétkék nadrágja azon- -TurCod. lllolUHa, nem — A rendőrségén jelentet- ^ a Kovács Béla? ban vasalatlanul tapad lábá- mindennap adódik ilyesmi egy ted? Az igazgató tömören el­szárára. Tétován néz a tanári gimnazista gyerekkel. Nem is — Igen. Fölvették az ada- aztán szégyenkezve asztal felé. várta meg a következő szüne- tekat, és kiadták a körözést, elköszön. Másnap reggel hí­— Tessék, jöjjön ki? tot még az óra elején hívat- Milyen szemelyleírást ad- vatia a gyereket: tál a támadókról? _ No megtudtál-e valamit Mi — Az egyik, akit leütöttem, a támadóidról, Béla? . . „ . . ....-------------------— - fekete bordzsekit viselt meg A eú tegnapelőttí ------­h osszúra hagyott frizuráját, A gyerek nyugodtan, folyó- csizmát, a másikon sötét za- fn^.pnai,- nyoma sem lát­nia jd zsebkendőt vesz elő, konyán mondta el megtáma- kó^voltjneg hosszúnadrág. Le- szott_ zavartan válaszol: gondosan kifújja az orrát. Az dása történetét: igazgató oldalról figyeli kap- — Nyolc óra lett volna né­A fiú megindul. Közben ide- ,,a a . ... — Na, mesélj, gesen simítja végig szo.ee, történt az este? hét, hogy motorral voltak. — Nem hasonlítottak isme­iSdz&dxu umauui *—“ —rőseidre’ kodó mozdulatait. Jelentékte- hány perc múlva, igazgató _ át’ len külső, közepes, mérsé- űr, kérem, amikor Kocsis Fé­kéit szorgalom. Amúgy tiszte- riéktől hazafelé mentem. Tet­Gyanakszol valakire? Ken szorgalom. .fvinugy mszic- _ TdeEfortek voltak Hizt-vsa-n lettudó, készséges gyerek. De szik tudni, kint lakunk a köz- tudom S K °taK’ Ötn elé állva: , — Semmit Nem hallottam semmit Az igazgató várt Néhány perc is eltelt, amikor újra megszólalt, szorosan a gyerek semmiben sem tűnik ki. Így ség szélén, üres házhelyek jellemezte később a rendőr- mellett kell elmennem. Ahogy századosnak is. A csoda vinné igyekszem, egyszer csak két el, mindig akad valami, ami árny ugrik elém: az egyik az megzavarja a heti program- árokból, a másik egy bokor ját Ezzel az üggyel a harma- mögül. Az útőbbinak kés vil­dik napja foglalkozik. Attól a lant a kezében. Felém sújtott. .............. p erctől kezdve nem hagyja Futni már non volt időm, igy nyugton, amikor az első szil- jobb lábbal hasba rúgtam, — Na, jő, elmehetsz. A töb­bi a rendőrség dolga. Derelra- san viselkedtél igazán. Vár­junk csak! És nem sebesültél meg? A kés nem ért el? — De igen. Felszakította a kabátomat és megakadt a ILYEN LESZ AZ ŰJ DUNA SZÁLLÓ — Hol? — Nem akartam a szakadt kabátomban jönni, mást Irat vettem föl. Miért tetted? A fiú lehajtott fejjel hall­gat Éppen úgy, mint most, szemben, a társaival. — Tessék, mondja, Kovács Béla! A társainak, akiket és akiken keresztül sok száz fel­nőttet — köztük tanárait • félrevezetett, sőt pánikot is keltett Miért tette? A kérdezett az ígaz­A tavasszal kezdik meg a Duna-parton a pesti 2S0 szobás szállodakomplexuin makettje. Duna Szálló építését. Képünkön: A A második szünetben már Sátora néz, mintha azt kéme, az egész iskola Kovács Béla mondja el ó. Hiszen neki hőstettéről beszélt. Vastag őszintén bevallott mindent, gyűrű vette körül a folyosón, D® tőle is csak egy biztató álmélkodva hallgatták az esti fejbiccentést kap. kaland részleteit Kérdések — Nagyon szégyellem ma­röpködtek felé: — Nem estei gam... Most már mindegy... el, amikor hasba rúgtad? És BDa én nem mondon el, az ha elkapía a lábad? Hogyan igazgató úr úgyis közölné.ve- ütottéd? Horoggal? Minek fu- lctek- • • Az Erzsi miatt, tóttá! a menekülő után? In- ^ Kimondta. Mintha mar kább a másikat ápoltad volna! könnyebb lenne. Az osztály Boxer nem volt nálad? — És csodálkozva fölszisszen. Egy. az újdonsült hős, akit eddig kissé hangosan és hadarva alig vettek észre még osztály- mondja tovább: társai is, egyszerre az érdek- — Merthogy nem í vagyok lődés középpontjába került. olyan csinos, és nem törődik M ' velem. Gondoltam, ha valami aSllSp mór a köz_ bátor tettet hajtanék végre, ségben is beszéltek a gimna- talán másképp nézne rám.. . zista fiú megtámadásáról, tó- Hát így volt. Ne haragudjatok tor magatartásáról, persze rám. ahogy ilyenkor lenni szokott, Az utolsó szavakat szinte sók túlzással, alaposan kiszí- maga elé suttogta., nezve az esetet. Egyesek azt Az igazgató szánakozva né- is tudni Vélték, hogy a szóm- zi a harmincöt szempár tüzé- széd járásban elfogták a tette- ben vergődő fiút. Aztán a seket akiket a rendőrség ha- lányt keresi tekintetével. A sonló esetek miatt már régóta cs*no®. feszes mellű Erzsi ér­köröz. tétlenül, de fülig vörösen. Reggel az igazgató telefonon ugyanakkor navdányos büsz- kereste a rendőrség parancs- n°z ví=sra igazg*tA­ncfcát, de vidéken volt. és így tern. Árta*1»« tekintető m!n‘- csak délután, egy értekezteten ha méttattenko-h-o mondaná • találkozott vele-. Sietve félre- Én igazán nem tehetek ró1*! Somogyi Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents