Somogyi Néplap, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-14 / 294. szám
Szerda, 1966. december 14. 3 SOMOGYI NÍPIAF Vietnami szolidaritási napok L«t!aaiatl«»ii (‘ffiwzámla December 18—21 között vietnami szolidaritási napokkal köszöntik hazánkban a fiatalok a Dél-vietnami Nemzeti Felszabaditási Front megalakulásának 6. évfordulóját. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség felhívására hasonló megmozdulásokra kerül sor a földkerekség igen sok más országában is. A KISZ központi bizottságának titkársága határozatban csatlakozott a DÍVSZ kezdeményezéséhez, és arra szólította fel a magyar ifjúkommunisták népes táborát, hogy adjon meggyőző bizonyságot szolidaritásáról, internacionalizmusáról, segítőkészségéről1, legjobb hagyományai szellemében köszöntse a DNFF megalakulásának évfordulóját, s zárja a Vádoljuk az imperializmust !-mozgalom idei akcióinak sorát. Kaposváron szintén készülnek a fiatalok a szolidaritási napokra: december 11-én, szombaton este 7 órakor a La- thika Sándor Megyei Művelődési Házban nagygyűlést rendeznek, melyen Lakatos Ernő, a Magyar Ifjúság főszerkesztő-helyettese tart élménybeszámolót vietnami útjáról. Másnap a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában mintegy 400 fiatal részvételével vietnami műszakot tartanak. Hasonló megmozdulás lesz a ruhagyárban is. A szolidarifTudósitónktól.) A tabi járási nőtanács és a Szövetkezetek Járási Központja körzeti tapasztalatcserét szervezett a parasztasszonyok számára, Kilen-kilenc község asszonyai gyűltek össze Kányán és Bonnyán, hogy megvitassák a háztáji árutermelés tapasztalatait, és számba vegyék a további lehetőségeket. Mindkét községben Gróf János, az FJK igazgatóságának elnöke ismertette a háztáji gazdaságoknak a baromfitenyésztésben, a tojástermelésben, valamint a bab-, a zöldség- és a gyümölcstermelésben az utóbbi években elért eredményeit, a termelési versenyek egyre növekvő sikereit. A háztáji árutermelés évről évre emelkedik. Legnagyobb a növekedés a babtermesztésben — mondta. 1963-ban például a háztáji gazdaságok még csak 744, ez évben pedig már 1849 mázsa bab átadására szerződtek az fmsz-ekkel. A tsz-ektől és a háztáji gazdaságokból felvásárolt mennyiség az akkori 1300-ról az idei évben 3100 mázsára emelkedett. A háztáji árutermelés egyéni és népgazdasági érdekeinek, jelentőségének és fontosságának hangsúlyozásával rámutatott azokra a még kihasználatlan vagy nem eléggé kihasznált lehetőségekre is, amelyeknek fokozottabb igénybevételével tási napok programját a városi KISZ-bizottság szervezésében egy baráti találkozó zárja le 22-én. Emellett a kaposvári iskolákban és üzemekben röpgyűléseken emlékeznek meg a fiatalok az évfordulóról. A vietnami néppel való együttérzés szép péltovább lehetne növelni a családok, a háztáji gazdaságok jövedelmét. Elmondta például, hogy sok helyen a volt szé- rűskertek, a nagy kiterjedésű udvarok, az üres istállók hasznosításával, az elhanyagolt, kipusztuló gyümölcsösök pótlásával és gondos ápolásával az eddiginél jóval több zöldséget, baromfit, tojást, több és jobb minőségű gyümölcsöt lehetne értékesíteni, s nagyobb jövedelemre tudnának szert tenni. Az FJK elnökének előadása után Kányán dr. Kiss István helyi, Bonnyán pedig dr. Mi- kóla József kisbárapáti körzeti állatorvos ismertette a korszerű baromfineveléssel, a baromfibetegségek megelőzésével, elkerülésével kapcsolatos tudnivalókat. Az előadások utáni vitában sok asszony mondta el tapasztalatait,. Eredményekről és nehézségekről egyaránt beszeltek. Többen, elmondták például, hogy a bab kedvező átvételi ára lényegesen megnömásrészt pedig több helyen nem kapják meg a szükséges dája egyébként az a 80 000 forint is, melyet a város fiataljai fizettek be a szolidaritási csekkszámlára. A legfrissebb adatok szerint ezt az összegeit újabban gyarapította a Közgazdasági Technikum 1200, a Munkácsy Gimnázium 1600, a Táncsics Gimnázium 300, a Mü. M. Helyiipari Tanuló Iskola pedig 600 forinttal. Ezt a pénzt a fiatalok az őszi mezőgazdasági munkákért, kulturális rendezvényeikért, illetve a politikai könyvhónapban végzett terjesztői munkáért kapták. segítséget a háztáji területek szerves és műtrágyázásához, a tavaszi talajmunkák és vetések idejében való elvégzéséhez. JóvaL több kacsát nevelnének és hizlalnának — hangoztatták a felszólalók —, ha a hízott liba és a kacsa átvételi árát valamelyest közelebb hoznák egymáshoz. Ugyanis igen nagy a kettő közötti árkülönbség. Mások viszont azt kifogásolták, hogy némelyik fmsz-i felvásárló nem vette át tőlük az ősszel a zöldségfélék meg a különböző fajtájú bab egy részét. Szóvá tették, hogy a háztáji baromfiállomány tápellátása nincs folyamatosan, illetve kielégítően megoldva. Kérték, hogy az fmsz- ek erre nagyobb' gondot fordítsanak a jövőben. Szintén az fmsz-eknek címezték azt a kérést is, hogy a jövőben a nagyobb értékű gyöngybabból lehetőleg több fajtatiszta vetőmagot biztosítsanak a háztáji gazdaságok számára. A tanácskozás végén az asszonyokat mindkét községben megvendégelte a helyi nötanács és a földművesszovetkezet. Rövid távolsáffra vasúton szállítani nem gazdaságos. Közgazdászok bizonyították ezt be, s a vasút nyomban átszervezte a száldtás módszerét. Naponta 150—ISO vagon szabadul így fel. Szép szám ez, bizonyára sok költséget is megtaicarítanak vele, nem beszélve arról, hogy olyan helyre tudják vinni a felszabaduló kocsikat, ahol nagy szükség van rájuk. Rövid távon teherautók végzik a szállítást. A kadarkúti példát ismerve az embernek az az érzése, hogy nagyon drágán. Három héttel ezelőtt panaszkodott Balogh Sándor, a kisvendéglő vezetője,' hogy ha'omra nő a fölösleges, elszállításra váró göngyölen a raktárban. Járat szerint 'önnek ugyan az AKÖV gépkocsijai, csak éppen nem viszik el az árut. Mert »majd a másik kocsi, erre már nem tér«. A göngyöleg pedig gyűlik. A cím nem egészen pontos, mert a számla »követel« oldala tulajdonképpen látható, és sokak által ellenőrzött. Jogait mindenki pontosan ismeri, és járandóságát következetesen számon kéri. Várjuk a fizetés napját, és pontosan ellenőrizzük a bérelszámolók munkáját. A bérelszámolók a fizetések számfejtésénél nem késhetnek és nem tévedhetnek, munkájuk — csakúgy, mint mindenféle törvényes jog és juttatás — széles körű társadalmi ellenőrzés alatt áll. Az egyszámla másik oldala viszont valóban láthatatlan. A jogok fedezetér a kötelességek teljesítése, a bérek, a fizetések, a szociális juttatások sok-sok milliárdos társadalmi alapjait a személyes munka mennyisége és minősége teremti meg. A munkaköri és társadalmi kötelezettségek mértékét, igaz, szintén törvények, írott és íratlan szabályok rögzítik. Csakhogy a számlának ez a »■tartozik« oldala nem fogalmazható olyan precízen, és nem összegezhető fillérre pontosan, mint a »követel«. S ráadásul — a dolog természeténél fogva — a közérdeknek nincs annyi és olyan szenvedélyes szószólója, képviselője, mint az egyéninek. E z az egyoldalú helyzet és szemlélet tulajdonképpen mégis láthatatlanná teszi magát a számlát, amely a köz- és egyéni érdeket szervesen ösz- szekapcsolja. Hányán vesznek ki lényegesen nagyobb összeget erről a számláról, mint amennyit ténylegesen »befizetnek«! Elsősorban azokra az életművészekre gondolunk, akik mesteri tökéllyel saját szájízük szerint értelmezik szociális élveinket Például így: minimális munkáért maximális bért. A gyakorlatban úgy érvényesítik ezt, hogy többnyire felelősségre sem vonhatók. Sőt, hangosan reklamálnak prémiumért és fizetésemelésért. És ha netán mégis tetten érik életművészeinket, akkor többnyire rendszerünk humanitására vagy éppen az érvényes jogszabályokra hi- va,tkoznak, protestálnak, föl- lebbeznek. bizonygatnak, míg végül is sokszor, mint a sikló, kicsúsznak a számonkérés hálójából. Ismerjük a munkák között válogató, a fuserálók, a se- lejtgyártók típusait és azokat, akik munkaidőben különmunkájukat végzik, vagy éppen annak fáradalmait pihenik. E leplezetlen lógósoknál általánosabb az a típus, amely munkaidejének nagy részét szeirénv szorgoskodássaí, tölti, de mégsem sok társadalmi hasznot hajt. Azt mondíhatnánk: ő az, aki neun ügvei oda a munkájára, formálisan végzi azt, felelősséget semmiért nem vállal, s legfőbb célja, hogy saját ma» gának kára vagy baja ne származzon az »ügyintézésért«. S ezzel asz igen veszedelmes, lázas semmit te- véssél már nemcsak beosztott munkakörökben, hanem magasabb szinten is találkozszGrvezés! A napokban arról panaszkodott a kisvendéglő vezetője, hogy már mm fér el a raktárban. Tele van a vasútállomás raktára is. Hiába, három hét alatt sok göngyöleg felgyülemlik. »Három héttel ezelőtt egy kicsit ironikusan mondtam — jegyzi meg keserűen —, hogy fogadják el a javaslatomat, s ne szállítsák se vasúton, se gépkocsin. Akkor legalább nem mérgelődik az ember, hogy egyik teherautó sem akarja fölvenni. Ügy látszik, elfogadták a javaslatot, de én ráfizetek.« Ez a szervezés — enyhén szólva — egy kicsit különös. Ügy fest, hogy amit nyertünk a r*ven, elveszítjük a vámon. Nem ta~tom valószínűnek, hogy valaki erről is be tudja bizonyítani, hegu gazdaságos. A ráfizetés* viszont, nem kell bizonygatni_ El. I. A ZAMÁKOt KÉK TÓ í TTEUEMBE az 19ó7. nyári szezonra fölvételre keresünk főszakácsot, szakácsot, kézilányokat, mosogatókat takarítókat Lakással rendelkezők előnyben. Jelentkezés levélben a Siófok és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet kereskedelmi főosztályán, Siófok, Kálmán Imre sétány 1. sz. (4329) GUMIKEREKŰ TALICSKÁK Tudósítás a tabi járásból Parasztasszonyok tanácskozása a háztáji árutermelésről ■lte a termelési kedvet. A vőben még több babot sütnének és tudnának is érté- Néhány tsz vezető- azonban — mondták yrészt ellenzi a köztesként iló termesztést, nem bizto- hr\77Á eleeondő területet. ■té- tő- f Ez aztán a hatunk. Miatta elévülnek a beruházások, mielőtt még elkészülnének1, s az ilyen létfontosságú műszaki tevékenység is gyakran »bőrpapí- rokat« gyártó jogászkodássá válik. A kezdeményezés, a vállalkozás, a felelősségteljes alkotó munka útjában ez a megcsontosodott, formális, bürokratikus munka és szemlélet jelenleg is nagyobb akadályokat állít, mint az elég gyakran emlegetett »régi mechanizmus«, A számla, amely egyéni érdekeinket számtalan szállal összekapcsolja a közösségével, többnyire tehát láthatatlan. Amikor viszont megjelenik az áruházban és a csemegebolt- ban, s a megdolgozott keresetért gyenge minőségű gyermekcipőt vagy zsiradékkal teli hentesárut adnak, a pult innenső oldalán mindjárt nyilvánvalóvá válik ez a másfajta, személyes érdekeket sértő, egyéni és társadalmi konfliktus. Ilyenkor persze nehéz a vita hevében szenvedélyeken és sérelmeken felülemelkedve konstatálni: miért nincs becsülete a forintnak, amikor elkölt- jük. Pedig a következtetés nyilvánvaló. Mindenki igényes, amikor forintjával mint vásárló jelenik meg az üzletekben, de a munkahelyén, ahol megkeresi — megtermelve az áru fedezetét, létrehozva a társadalmi becsületét — már nem mondható el ugyanez. Az anyag- utalványt, a szerszám-, a géplapot, a vállalati elszámolás e hivatalos bankjegyeit. —» bár tíz- és százezrekké! summázhatok — kevesen veszik olyan komolyan, mint a pénztárcában vagy az OTP- ben levő forintot. Az állam- polgári logokkal és kötelezettségekkel is valahogy így vagyunk. »Szociális céljaink mielőbb bi és jobb megközelítése, rendszerünk toiábbi megszilárdítása és fejlesztése annál eredményesebb lesz, mié nél inkább erősödik a szocializmus és a demokratizmus híveinek gondolkodásé» ban és magatartásában a jo» gok és a kötelességek egységének tudata« — olvashatjuk a Központi Bizottság kongresszusi beszámolójában; A társadalmi egyszámla nem ismer ugyan fillérre pontos tételeket, a bevételek és a kiadások egyszerű számtani alapművelet után nem jelzik mindjárt az eredményt vagy a hiányt, bárki fölmérheti azonban magában, hányadán is áll jogaival és kötelezettségeivel. Igényeink és jól ismert jogaink mellett nem árt időről időra személyes számvetést készíteni arról is, hogy mit tettünk a társada]om javára, s hol vagyunk még adósak. A gazdagabb, korszerűbb társadalomhoz, aiz egyéni boldoguláshoz és az örömteli munkához csak ez a kétoldalú számvetés vezet. Egyhónapos lemaradás az ipái iíanuló-iskola építésénél A kiesést főként a munkaterület hiánya okozta Ismeretes, hogy Kaposváron, a Beloiannisz és a Virág utca találkozásánál új, korszerű iparitanuló-iskola épül. A munkát ez év májusában kezdték. Azóta elkészült a főépület két szintje, az étterein és a tornaterem első emelete, valamint a hatalmas szerelőcsarnok alapjának egy része. Hiányzik még a főépületből két szint, az étteremből egy emelet és a szerelőcsarnokból több mint egy teljes szint. Az iskola készültségi foka nem felel meg a tervezettnek. Körülbelül egyhónapnyi lemaradás van. Ennek oka, hogy a munkaterületet körülbelül 30 napos késéssel kapta meg a kivitelező — az EM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat —, továbbá a létszám- és az anyaghiány. A kiesést a középiskolás diákok segítségével sem tudták pótolni. (Korábban megírtuk, hogy a középiskolák hetenként húsz diákot bocsátanak az építőipar rendelkezésére). Az Építőipari Vállalat műszaki és többi ’dolgozói mindent megtesznek az előkészítés hiányosságai következtében keletkezett lemaradás megszüntetéséért. Télen is dolgoznak. Ez persze nem könnyű. A Fémmunkás Vállalt ugyanis még nem küldte meg'az ajtókat és az ablakokat. Nagy, nyitott felületek tátonganak az épületen. Arra sincs lehetőség, hogy az összes nyílást (nádipadlóval stb.) befedjék. Ezért az épületnek csak azt a részét védik meg a hidegtől és a csapadéktól, amelyen éppen dolgoznak, így nem kell túl sok teljesítő anyag. Ha lesz elegendő munkaterület, akkor ismét késik a diákok segítségét, is. Az építők azt mondják, ha különösebb probléma nem jön közve, városunk egyik legkorI 'szerűbb iskoláját 1968 augusztusára átadják rendeltetésének. Megszépül a Patyolat A Patyolat Vállalatnál úgy határoztak, hogy 80 000 forintos költséggel tatarozzák az üzemet. Ezzel egy időben szabványosítják a villanyhálózatot, és mindenhova fénycsöveket szereltetitek föl. Erre a célra 250 000 forintot fordítanak. Bővítik a férfi- és a nói öltözőt, a zuhanyozót, s új öltözőt és mosdót is építenek. Erre több mint 300 000 forintot költenek. Kanalas László igazgató elmondta, hogy a TEMAFORG-raktár dolgozóinak is helyet adnak az Öltözőkben. CAOLA DüSODORÁLÓ KRÉM Kellemesen illatosított izzadsággátló és szagtalanító krém, melynek használata egész napon át a jól- ápoltság és üdeség érzetét kelti. (4716)
