Somogyi Néplap, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-08 / 289. szám
Csütörtök, 1966. december 8. SOMOGYI BPLAP 5 BR5R5'« KIRÁNDULÁS De befíí törtek ebbe a kályhába! Bács-Kiskun—Somogy Pest DÖNTŐ ELŐTT A MEGYÉK VETÉLKEDŐJÉBEN A vicinális kupéjában ösz- szekeveredik a cigarettafüst és a széngáz kesernyés szaga, s elvegyül a száradó ruhák savamykás szagával. Tömöttek a padsorok. Mintha az idő terelte volna ebbe a szák kocsiba az embereket: kint megállás nélkül esik a havas eső. Ebbetn a zsúfoltságban azért mindenki keres magának elfoglaltságot. Előkerülnek a nyúzott kártyák, itt-ott egy újság is. Az a kosaras falusi asszony, aki mellettem ül, a könyvemet figyeli, s amikor leteszem, megkérdi: — Maga mindig olvas ? — Amikor az időm enge di. Hümmögött, aztán hogy ne szakadjon . meg a beszélgetés fonala, folytatta tovább: — Rontja a szemét, ilyen sötétben nehéz olvasni. — Megszoktam. — Aztán mire jó az ások olvasás? Sartre-ra gondoltam. Az 6 szavai jutottak eszembe: »A kultúra nem ment mcq semmit és senkit, nem is igazol. De emberi alkotás: gz ember önmagát vetíti belé, magára ismer benne; csak ebben a kritikus tükörben látja meg tulajdon képét«. Végül ennyit vála szóltam: — Jó. ráncba szaladt a hom- kezévei megfogta a zöld-barna kötésű Tamási Áron-könyvet. Lapozni kezdte. Itt-ott beleolvasott. Később az ablak felé tartotta!, s egyre jobban belefeledkezett az olvasásba. Ahogy így néztem, nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy ez az asszony Ábellal elindult a rengetegbe. Ez a rengeteg azonban nem a Hargitát jelenti rozzant kunyhójával, rablóival és a strucc nagyságú sasokkal, hanem a könyvek lengetegét. Kérdezni szerettem volna most már tőle, de nem akartam zavarni. A félhomályos kupéban most ő erőltette a szemét. Már nem ugrott át oldalakat, hanem lapról lapra forgatta a könyvet, én pedig nem tudtam megállni, hogy meg ne kérdezzem: — Mikor olvasott utoljára? — A télen — válaszolta. — Akkor az ember előveszi a kalendáriumot. Abban is olyan jók vannak írva. Azt olvasgattam. Nyáron nem érünk rá olvasni. A mezei munka nem engedi azt, hogy könyvvel töltsük az időt. — Hallgatott egy keveset, aztán így folytatta: — A fiam, az mindig olvas. Sokszor mérges is vagyok érte. Iia hazajön nagy ritkán, akkor is könyvet hoz a táskájában, azután alig beszélget valamit. Csak elhúzódik a tarokba, és a könyvvel foglalkozik. — Mit csinál a fia7 — Technikus. Egy éve szerelt le a katonaságtól, mos7 meg nősülni akar. — Mit szokott olvasni? — Én meg nem tudom mondani magánalt. Olyan műszaki könyveket. Hiába nézem, nem tudok eligazodni rajtuk. Először még csak megnéztem, de a fiam nem is nagyon szereti, merthogy drága könyvek. Most már a kezembe sem veszem. Ez a maca könyve sokkal érdekesebb. Mintha, ezt a kijelentését akarná bizonygatni, megint a kezébe veszi, és olvassa tovább. Le sem teszi addig, amíg meg nem érkezünk. Akkor is az utolsó pillanatban kezd el készülődni. Alekszej Szurkov a századfordu.. n született, a forradalom és a polgárháború érlelte férfivá, költővé. Legfőbb esztétikai elve a konkrétságra, realitásra való törekvés. Közéleti ihletésű lírája a tömegekhez szól. A kifejezés pontosságára, világosságára törekszik, de minden látszólagos egyszerűsége mellett — mivel költs — nyelve gondosan kimunkált, amellett ízes. népi színezetű. A békeévek egyre Régen készülök már, hogy egyszer elmegyek valamelyik irodalmi presszóba vagy' bárba, hogy egyszer kimulassam magam, ahogy egy igényes versbaráthoz illik. Mondjuk, ha valami bánat, keserűség ront rám. Ügy éjféltájt majd odaintem magamhoz a művészit, aki természetesen nem énekei, nem muzsikál, hanem szavai. — A keserves mindensé- gét a világnak, Ferikém, azt mondja el nekem szépen, ide a fülembe, na, hogy »Oh, lelkem, mennyi bánat ért egy asszonyért, egy asszonyért«. A művész bizonyára bólint, majd csöndesen megjegyzi: — Természetesen, uram, Szabó Lőrinc fordításában... — Ügy, úgy, ahogy az a Lőrinc bátya lefordította. Aztán meghajlik előttem szépen, majd egy kicsit kivár. Meg kell adni. gyönyörűen mondja, istenem, de gyönyörűen! I ** I »„rS: őrt csak ilyen későn kapott először könyvet ez az asszony a kezébe? Ha mondjuk tizenöt vagy húsz esztendővel ezelőtt kézbe vett volna egy Ábel-trilógiához hasonló könyvet, hol tartana most? S vajon ez a könyv elindítja-e az olvasás útján? Amikor leszállt a vonatról, úgy vettem észre, hogy valamivel gazdagabb lett ez az asszony. MegfrAsto’ta az olvasás élményét. De vajon megismeri-e? Lcsz-e ezután valaki aki könyvet ad a k zóbe? Leg-tíbb most, a téli időszakban? T-’án a fa. aki addig műsz'ki könyveket v'tt haza. egvszer m** szfnirodaT'">n*uTPiÁ! TC ^M'q1 is ért m?‘r+~rini. S ^iHcrvr ta’á'n er az a "is7/>nv \c elindulna a Nem-P'-1 ^mes "éhe, hamm a kön* ’ve’- kedves, elvkor megnyugtató máskor nedig szórakoztató ''‘'•''dalmába. Mert ez csak kirándulás volt. mélyítik költészetének gondolati tartalmát, szélesítik tematikái ská Iáját. Az élet nagy összefüggő cl saját, harcokban született generációjának problémái meUett rányílik tekintete a múlandó lét szépségeire is. Formai tökély és filozófiai mélység párosul költés*étében, mély bizonyára megtalálja a- utat a magyar olvasók szivéhez. (Magvető Könyvkiadó.) — Arany szája van ennek a Ferkónak. Csak hát minek siet annyira? — Psszt... Fercsikóm! Hova lohol? Még egyszer onnan, hogy nem találom a vigasztalást! — »-Vigaszt, hiába, nem találtam...« — kezdi újra a sort —, »pedig szívemmel messzeszálltam...« — & rezegted a hangját. Hogy tud ez a Franci rezegtetni! — Ez az, öreg! Érzéssel! Csak el ne siesd megint! — »...pedig szívem elhagyta öt, már rég elhagyta azt a nőt!« — hangzik tovább a vers. — Mondom, hogy psszt... Bólint erre, hogy hagyjam csak, most jön az igazi érAz ÉM Villanyszerelőipari Vállalat (Budapest, VII., Síp u. 23.) FÖLVESZ segédmunkásokat és villanyszerelőket budapesti, Pest környéki és vidéki munkahelyekre. Bérezés: Megemelt teljesítménybér keresetkorlátozás nélkül, ehhez 15 százalék Idénypótlék. Egyéb járandóságok: Saját lakóhelyén kívüli foglalkoztatás esetén — a jogosultságtól függően — különélés! pótlék, természetbeli szállás vagy szállás- díjtérítés, étkezési hozzájárulás, munkaruha. Jelentkezés: Budapest, VII., Síp utca 23. sz. (főporta). (4550) — Egy Upp is döntő lehet, semmit sem mondhatunk! — így a Pest msgyei Tanács Művelődésügyi Osztályának munkatársa i. — Még a riporterek is csak a helyszínen tudják meg a kérrdé-s et! — mondták a rádiónál. — II en még nem volt a televízió tör1 ón öté’*on! Négv ko- csábó1 1 —•u-í'o-v'r négy helyszínre!. Ninc.j i xióZÍes! A gyöióes mindenütt a népművelés. — As ":lő csak e'k'pze’i, ni legyen - g/vrőke;31. Ha ez sikerül: micsoda öröm! — mondja L'.szltay Tarnál, a műsor szerkesztője. — So’ at vártunk a vetélkedőtől, de az eredmény felülmúlta elképze- ' éjeinket. A televízió és a rádió munkatársai helyszíni szemlét tartottak a három megyében. Mindenki kutat Bács-Kiskun megyében a rádiósok ismerősek, a tv-sek pedig pillanatok alatt tervrajzot készítettek a teremről, a világításról, bejelölték a kamerák helyét. zés. És valóban, már fojtogat a sírás. — Frányókám, te drága, te... Hogy is volt, hogy azt mondja, elhagytam azt a nőt? ... Nem barátain, nem ón hagytam el, hanem ő hagyott el engem. Tudod is te egyáltalán, hogy ki volt ő nekem! — De hol a poharad, fiú? Igyunk! Aztán azt mondjad, ha ismered, hogy■ »Milyen volt szőkesége, nem tudom már ...« —* »... de azt tudom, hogy szőkék a mezők...« — folytatja r. művész. — Piano, pianissimo — intem, s szavalom vele: — ».. .ha dús kalásszal jó a sárguló nyár, s e szőkeségben újra érzem őt.-'-' Ettől persze visszajön a kedvem. No, ez igazán szép — Kecskeméten alakult meg a vetélkedő megyei intéző bizottsága — mondotta Gyila János, a művelődésügyi osztály munkatársa. — Ennek minden községben -sejtjei« vannak: szakcsoportonként osztottuk fel a versenyző gárdát. A bizottság dolgozta ki a szakcsoportok kutatási területét: az irodalmat korok szerint. Az ifjúsági klubokban »►kis vetélkedőket« tartottak megyeszerte Bács-Kiskun jelenéről, múltjáról, fejlődési menetéről. — A középdöntők óta nőtt a megyei könyvtár olvasottsága A Petőfi Népe rendszeresen közöl cikkeket, felhívásokat a vetélkedőről. Tökéletesítjük a telefonstafétát, mozgósítjuk a nagyobb magánkönyvtárra’ rendelkezőket. Találtunk a megyében valakit, aki húsz éve mindennap följegyzi, hogy mi történt a községében. Azt hiszem, nagy kincs lesz! Ha kell, szerzünk helikoptert is! Veit, aki azt mondta; a vetélkedő professzorok párviadala. Tudjuk, hogy nem! A bivolt, de most már valami vidámabb kellene. — Állj! — kiáltom, s Ferenc hátra int a zongoristának, hogy elég a Mendels- sohn-szonátából. — A Karperecét szavald! — rendelkezem. Látom ám, hogy értetlenül néz rám. — Ejnye, na, tudod te ezt, hát Krainthy Frigyes ... — Tessék csak elkezdeni — hajol oda hozzám. — »A szeretőmnek arca kék legyen, és kétoldalt csurogjon lefelé...« — » ... hideg barackot egyen véresen ... meztelenül egy kémény tetején« — mondja tovább a művész. A zongora a Figaro be‘é- nőjét játssza. Hej, sose halunk meg ... ! — »Langyos teában üljön homlokig, és énekeljen réoi éneket« — szavaljuk ketten fé!sza!'a'didtao. üvöiltve. s kö^h^n egy ozázast húzok Ferke szöverl!könv'réb°. Dr. Kiss János zonysug egy somogyi példa. Csurgón a járás néprajzkutatói hosszasan vitáztak Csala Mari nénivel, alti a szak zsűri döntése alapján végül is a helyes megfejtést adta. Csakabonyi Balázs, a népművelési csoport vezetője mondja: — Kaposváron a megyei könyvtár nagyterméből közvetítenek majd. A döntő napján a megyében mindenki talpon lesz. Addig meg... folytatjuk a helytörténeti kutatásokat. Különös felkészültségről nem is beszélhetek, a módszer már kialakult. Ha kell, szerzünk helikoptert is! És hallatlanul szemfüles úttörőink vannak. Ügy mondják, kitaláltak valami új módszert az URH-kocsik figyelésére. Az elnökhelyettes mindent tud A klubélet színesítésére már rendeztek helyismereti vetélkedőket a Pest megyeiek. Egei Tibor, a Pest megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának munkatársa szerint: — A vb-elnökhelyettes nemcsak drukker, hanem a legfőbb irányító is. <5 az, aki -mindent tud«. — Milyen tapasztalatokat szűrtek le a döntőre? — Sokat tanultunk a Írét fordulóból: a szervezés, a mozgósítás, a lelkesedés, úgy érzem, ez lesz a döntő. Nincs olyan kérdés, amire előre ne ’ehetne felkészülni. A hatos stúdióban A rádió hatos stúdiója. Itt versenyeznek a megyékből származó pestiek. Rendelkezésükre áll telefon, taxi, lexikonok és a rádió munkatársai. És akik nem vetélkednek? A televíziótól majdnem 150 ember vesz részt a műszaki munkában. A közvetítés a műszakiaktól, az operatőröktől, a rendezőktől nagyon figyelmes munkát kíván. A rádióban négy telefon mellett lesz ügyelet. Keverek, hangosítók, kábelesek, ügyelők és mások — mintegy 70 embert mozgósítanak az adásra. Víncze Judit A GYAPJÚ ÉS MÖ3ZÁLAS TAKARÓ MELEG. KÖNNYŰ ÉS OLCSé Apró pettyes fejkendője alatt laka. Aztán cserzett Korcza Imre Alekszej Szurkov: VILLOG A TAJGAI ÉG Odaintem a művészt... KELLEMESEN ILLATOSÍTOTT IZZAD- SAGGATLÖ ÉS SZAGTALANÍTÓ KRÉM, AMELYNEK HASZNÁLATA EGÉSZ NAPON AT A J0LÄPOLTSÄG ÉS ÜDESÉG ÉRZETÉT KELTI. (4741)
