Somogyi Néplap, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-04 / 286. szám

BEFEJEZŐDÖTT A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT IX. KONGRESSZUSA

3

(Folytatás a 2. oldalról)

tárná a szerződést: a tsz-ek is, az állami vállalatok is. Ha jó a termés, ha rossz. Ebből mindig kevesebb kára van az államnak is meg a termelőszövetkezetnek is. Ha nem veszik át a bő termést, akkor jövőre nem vetnek. És megfordítva. Ez hullámzást, aratná át visz mezőgazdasági termelésünkbe. A tsz-tanácsokkal kicsit javítjuk ezt a mechanizmust. Ha majd ez működik, a mezőgazdaság sokkal több termést ad az országnak, olcsóbban és jobb minőségben.

Mai gazdasági mechanizmusunk betöltötte történelmi szerepét

— Elvtársak! A harmadik ötéves tervet az országigyűlés jóváhagyta. S a terv — ahogyan Lenin mondta — tulajdonképpen a párt második programja. Megvalósítása a párt elsőrendű politikai feladata. E munka nagyon fontos része a gazdasági mechanizmus reformjának gondos előkészítése és jó bevezetése

Mindnyájain végighallgattuk Szviridov elvtársnőnek, az ófehértói tsz elnökének beszédét Nehéz beszéd volt, azt hiszem, mindnyájunk számára. Lehet azon nevetni is, de akár sírhattunk volna is. Nem kívánok itt most a gazdasági reform részleteiről szólni, de ha csak valamennyire is jól csináljuk és rendezzük el a dolgokat, az elvtársnő által felrótt fonák jelenségek megszűnnek.

Még egy érvet szeretnék felhozni. A nyáron jártam egy mohácsi termelőszövetkezetben. Hasonlóan gyenge volt valaha az is, mint amilyenről itt a szabolcsi élvtársnő szólt. Azok is 12 forintos munkaegységgel indultak, aztán fölmentek vagy 60 forintra. Értelmes vezetés, dolgos tagok, nagyon sok nő, fiatal van ott, és még az is sajátossága ennek a tsz-nek, hogy három olyan nemzetiség él és dolgozik benne együtt, amely évszázadokon át nem tudott közös nevezőre jutná. Ma a magyarok, délszlávok és németek szinte egy családba forrtak össze. Csak egy megkülönböztetés van közöttük, ki dolgozik jól, becsületesen, és ki nem. Eldicsekedtek országos rekordokat döngető terméseredményeikkel, aztán a főagronómus hozzám fordult, és közölte: Mi is nagyon várjuk a gazdasági mechanizmus reformját, és azt is megmondom, hogy miért. A reform nélkül megvagyunk, látja, milyen eredményeink vannak, az emberek meg vannak elégedve, ostromolnak minket még a gyárakból is, hogy belépjenek. De van egy nagyon nyomós okunk: szeretnénk egyenes úton járni. Magyarázatként hozzátette: mindenki tudja, hogy ilyen búza-, kukorioaátlagot, ilyen hizlalás! átlagot nem lehet elérni, ha mi csak a központi norma szerinti műtrágyát tesszük a talajba, vagy a központi norma szerinti koncentrátumot adjuk. Ennél többet kell adni, és mi többet is használunk fei. Hogyan? Ezt most nem részletezem — mondta —, de a törvényesség határát súrolva. (Derültség.) Nagyon jól tudjuk, hogy amennyivel több műtrágyát teszünk mi egy hold földbe, azt a többi baranyai tsz-éből csípjük el. Mert hát honnan kapnánk többet?

Most, miközben hallottam Szviridov elvtársnő elképesztő példáit, erre gondoltam és arra, hogy az általa elmondottakkal tulajdonképpen minden tsz-elnök küzd, hiszen ugyanazok a jogszabályok érvényesek mindenhol.

Mi a különbség? Az, hogy az ófehértói tsz az isten háta mögött van, kicsi, szegény tsz, és az ilyenekkel szemben alkalmazzák a paragrafusokat De ha egy erősebb tsz — most hirtelen nem jut más eszembe, mint a kongresszuson ugyancsak szerepelt nádudvari —, amelynek elnöke központi bizottsági tag, képviselő, kopogtat már az ajtót is másképp nyitják ki neki, és másképp megy kifelé is. (Nagy taps.)

Akinek nagyobb az ereje vagy a tekintélye, befolyása, az valahogy átvágja magát a különféle paragrafusokon, akinek kevesebb ereje van ilyesmihez, kevesebb befolyást vagy erőt tud maga mögött azzal szinte labdáznak.

Mindez — valljuk — idegen a szocializmustól. Mi nem így akarjuk a szocializmust építeni. Mai gazdasági mechanizmusunkkal nagy feladatokat oldottunk meg, de ma már betöltötte történelmi szerepét. A követelmények mások, tovább kell mennünk, hogy a szocialista életnek szabad utat és fejlődést biztosítsunk minden területen. Ezért is kell nekünk a gazdasági mechanizmus reformja.

A megfelelő tudósképzésért

Szóba került a tanácskozáson a tudomány és a közoktatás kérdése. Azért említem ezt, mert nagyon figyelemreméltónak tartom mindazt, amit Tigyi elvtárs mondott, hogy tudniillik gondoskodjunk arról, hogy a tudóskép- >és megfelelő síneken menjen.

Itt a sablon nem segít. Valóban, valahogyan külön kell foglalkoznunk azokkal, akik valamiben tehetséget árulnak el a középiskolában, például a matematikában, valamelyik ' korszerű tudományban vagy más tárgyban. Egyengessük az ilyen fiatalok útját, hogy valóban tudományos káderekké váljanak.

Még egy dolgot szeretnék megemlíteni. Nem ide tartozik, nem is túl komoly körtéé, de azért megemlítem.

Mostanában eléggé megszaporodott hazánkban azoknak az embereknek a száma, akik elérték és túlhaladták az átlagsúlyt (Derültség.) Van ennek persze komoly oka is. A mi népünk éhezett, és a felszabadulás után először jóllakott. Munkanélküliség, nyomor, éhség pusztította ezt a népet, s amikor munkája révén hozzájutott, elsősorban enni akart Néha az éhséggel kapcsolatban az jut eszembe, hogy a nép nemcsak fizikailag volt éhes, hanem a kultúrára, a műveltségre is, és most, hogy hozzájut, a gyermekének még többet akar. Néha úgy érzem, hogy a prédikációval nem jutunk semmire, mert általában min - denkx megérti, egyetért azzal, hogy nem mehet minden gyerek egyetemre, de ha a saját gyermekéről van szó, akkor

Kádár János fogadta L. I. Brezsnyevet

ő is az egyetemre szeretné beíratni (derültség), nem lakatosnak a Vörös Csillagba. Ezt részben politikai meggyőzéssel, részben felvilágosítással, de sokkal inkább intézményesen kell szabályozni, mert különben lehet, hogy a szülő pillanatnyilag és látszólag jót tesz a gyereknek, az állam is jót tesz, de ha sokTöbb elvtárs beszélt a kultúráról úgy, hogy csak egyetérteni lehet velük. Keres alvtárs, Garai elvtárs szólt a kérdésekről, ón csak meg akarom erősíteni azt, amit mondtak. A kultúra kérdéseiről a. beszámolóban foglalt pozitívumokat a Központi Bizottság nem udvariasságból mondta, hanem mert ez a véleményünk. Van ugyan még sok negatívum a kultúrában, de az életerős szocialista kultúra csírái fejlődnek.

Keres elvtáirs tette szóvá, hogy a hitvallás a művészembereknél kicsit nehezen megy. Ez valóban így van. A művész- és íróembertől nem is nyilvános hitvallást, nem valamiféle nyilatkozatot, hanem művet, művészi alkotást várunk. Bármilyen művészről van szó, mindenekelőtt alkotómunkájával valljon a néppel és a szocializmussal való egyetértéséről.

Évről évre gyarapszik, újakkal, fiatalokkal s a velünk együtt annyi mindent látott régiekkel bővül azoknak az íróknak, művészeknek a száma, akik a népi haza és a szocializmus mellé állnak, és akik a maguk módján, közéleti felelősséggel segítenek. Egy családba tartozunk mi, pártmunkások, »pártbürokraták-« — vagy ahogy akarják — és írók, művészek, szeplősök és nem szeplősök. Egy család vagyunk. (Derültség.) Idáig is együtt jöttünk, és ezután is együtt megyünk, méghozzá mind jobb légkörben és mind jobb egyetértésben.

Komformizmust senkitől sem követelünk, még a kommunistáktól sem. Ök sem komformisták. Mi azt mondjuk, hogy az egyéniség is fejlődjék, és nyújtsa a társadalomnak azt, amire képes.

A kultúra

é6 a gazdasági reform

kai több ember szerez magasabb kvalifikációt, mint amennyi a társadalomban reálisan elhelyezhető, akkor emberéletek tíz- és százezreit teheti tönkre intézményesen a szülő és az állam egyesült erővel Ez nagy probléma, amit tanulmányozni és vizsgálni kell.

ne formait Hányszor döntenek például valamely testületben a döntést hozók előtt ismerec- len emberek sorsa fölött A pártiskolára javasoltak közül azokat, akiket nem ismer senki, minden további nélkül elfogadják, de akit ismernek, azt opponálják, mert ismerik a jó és a rossz oldalát is.

Szóba került a kongresszuson a pártegység és a párton belüli vita kérdése. Mi azt gondoljuk, hogy a lenini normákhoz hozzátartozik a párton belüli véleményszabadság, a vita, a kérdések érdemi megvilágítása és eldöntése. Erre szü'kséig van, ezt erősíteni akarjuk, mert az igazi eszmei, politikai és szervezeti egység a tisztázott nézetek eredménye. Ugyanakkor a centralizmust is erősíteni kell. A döntés előtt helye van a vitának, a konzultációnak, méghozzá a párthelyiségben, s taggyűlésen meg a bizottsági ülésen-, de a döntés után a határozat mindenkire kötelező, és végié kell hajtani annak is, aki azzal nem ért egyet.

A nép szigorú munkaadó

Meg akarom említeni a néppel való összefarrottság kérdését. A nép szigorú munkaadó. Sck munkát ad, sok feje van, mindent lát, és mindent követel. Régen szidta az ember a tőkést, harcolt ellene, a dolog egyszerű volt. Most szembejön az utcán egy ember, és megkérdezi: Hát maguk ezt miért csinálják így? Még jó. ha megkérdezhetem: kihez

van szerencsém? Olyan a mandátumunk, hogy a nép számon kéri tőlünk tetteinket Az emberek kérdéseire türelemmel válaszolni kell. Most

Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szombaton fogadta a Szovjetunió Kommunista

Pártjának a IX. kongresszuson részit vett küldöttségét — heonyid Iljics Brezsnyevet, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárát, a küldöttség vezetőjét, J. V. Andropo- vot, a kb titkárát, K. F. Ka- tusevet a kb tagját, a Gorkij megyei Pártbizottság első titkárát, O. P. Kolcsinát, a kb póttagját, a Moszkva megyei Pártbizottság első titkárát és F. J. Tyitovot, a kb tagját, a Szovjetunió magyar- országi nagyköveiét A találkozón magyar részről jelen volt: Kállai Gyula,

a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnöke, Bisz- ku Béla, a Politikai Bizottság tagja, Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkárai, Púja Frigyes, a Központi Bizottság tagja, a KB külügyi osztályának vezetője, Erdélyi Károly. a Központi Bizottság tagja, külügyminiszter-helyettes és Szipka József, a Központi Bizottság tagja, hazánk moszkvai nagykövete.

A szívélyes légkörű, baráti találkozón a két testvérpárt képviselői véleményt cseréltek az őket kölcsönösen érdeklő időszerű kérdésekről. (MTI)

jó a párt kapcsolata a néppel, és úgy akarunk dolgozni, hogy még jobb legyen. Az emberek a jövőben is a pártnak vessék föl problémáikat, és azokra, amennyiben lehetséges, érdemi választ kapjanak.

Harcolunk az egységért

Elvtársak! Kongresszusunk bizonyítja, hogy pártunk internacionalista párt, s internacionalista kötelességének tőle telhetőén ezután is eleget fog termi. Mindenki hallotta párttagságunk képviselőinek felszólalását, ahogyan — mondhatjuk, az egész nép nevében — hitet tettek a vietnami testvéreinkkel való szolidaritás mellett. Pártunk és népünk kiáll az imperialisták ellen harcoló haladó emberek egységéért. Azt tartjuk, hogy valamennyi forradalmi pórt közös internacionalista feladata őrizni a marxizmus—leninizmus elveinek tisztaságát. Ez valamennyi pártnak közös feladata, a mi pártunk is ki akarja venni belőle a részét.

Ugyanígy első és legfontosabb feladatunk a kommunista világmozgalom egységéért

való harc. A Központi Bizottság beszámolója és a testvérpártoknak a kongresszuson részt vevő képviselőinek nagy többsége azért hangsúlyozta, hogy létre kell hozni a kommunista és munkáspártok széles körű tanácskozását azok részvételével, akik ezt óhajtják, ezzel egyetértenek.

Pártunk emellett van, ezért fog dolgozni. Ha pedig hibát követtünk el bármilyen relációban, készek vagyunk kiigazítani, mert egyetlen törekvésünk van: minden szocialista ország egysége, minden kommunista párt egysége, közös harca. (Nagy taps.)

Blvtársak! Zárszavamat befejeztem, és a négy napirendi pont előadói nevében azt kérem a tisztelt kongresszustól, hogy fogadja el a Központi Bizottság beszámolóját, az új szervezeti szabályzatot, a Központi Revíziós Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését, valamint a beterjesztett határozati javaslatot. (Hosszan tartó taps, a küldöttek helyükről felállva tapsolnak.)

A párt tisztségviselőinek megválasztása

A művész alkotómunkájával valljon a néppel és a szocializmussal való egyetértéséről

A következő kérdés a kultúra és a gazdasági reform. Megértve azt, amit Garai elvtárs szóvá tett, szeretném megmondani, hogy a Központi Bizottság tisztában van azzal, hogy a szocialista tudat, a közéleti felelősség, a közgondolkodás fejlesztése, elmélyítése — és ebben a kultúrának döntő szerepe van — a népi állam számára nem kereskedelmi, hanem politikai, társadalmi kérdés. Természetesen ebben is van kötelező norma, takarékosság, de a népi állam számára, a párt számára a kultúra mégsem kereskedelmi kérdés. Erre miniig gondolni kell.

Szóba került az írók sajátos adója is. Tulajdonképpen jogos a kérdés fölvetése. Nemcsak az írókkal, hanem általában a magyar szellemi elittel kapcsolatban megemlítem, gondolkoznunk kell azon, hogy nagyobb legyen a különbség a segédmunkás és a magasan kvalifikált tudósok, művészek keresete között. Teljes meggyőződéssel vallhatjuk, hogy ez a társadalom és a munkásosztály érdeke is.

A pártélet kérdéseiről

A IX. kongresszuson szocialista céljaink még jobb megvilágításba kerültek, s részben újakkal gyarapodtak. A kongresszus — úgy tűnik, egyetértésben — megállapította, hogy szükség van a párt munkájának fejlesztésére, a párt eszmei-politikai vezető szerepének erősítésére.

Fő törekvésünk, hogy a párt érdemi munkát végezzen és

Szombaton zárt ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa. A zárt ülés után a kongresszus Kádár János elnökletével folytatta munkáját. Kádár elvtárs bejelentette, hogy a zárt ülésen a fellebb- viteli bizottság jelentésében foglalt kérdésekről határozatokat hoztak, s a megválasztott Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság megtartotta első ülését,

s azon megválasztották a tisztségviselőket. A Központi Bizottság — a Politikai Bizottság javaslatára — előterjesztést hagyott jóvá a KB apparátusának — a gazdasági mechanizmus reformja előkészítésével összefüggő — módosításáról. Megválasztotta ezenkívül a Központi Bizottság mellett működő bizottságokat és munkaközösségeket, kijelölte a párt központi lapjának főszerkesztőjét, illetve a szerkesztő bizottságok vezetőit, megerősítette, illetve kinevezte a KB apparátusának osztályvezetőit, majd folyó ügyeket tárgyalt.

Ezután Németh Károly ismertette a kongresszus zárt ülésének, illetve a Központi Bizottság és a Központi Éjien őrző Bizottság ülésének határozatait.

A kongresszus megválasztotta a Központi Bizottság tagjait.

(Folytatás a 4. oldalon)

A kongresszus küldöttei tapssal köszöntik az eredményes tanácskozást, az MSZMP

megválasztott tij vezetőit.