Somogyi Néplap, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-04 / 286. szám

5 -f v VTÉAG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! tus A I 80 hijlí:b Somogyi néplap MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIII. évfolyam 286. szám. 1966. december 4., vasárnap Az MSZMP IX. kongresszusának határozatát az 5—8. oldaton közöljük v Befejeződött a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa MEGVÁLASZTOTTAK a párt új vezető szerveit A KÖZPONTI BIZOTTSÁG ELSŐ TITKÁRA ISMÉT KÁDÁR JÁNOS ELVTÁRS LETT Szombaton reggel az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában folytatta munkáját a Magyar Szocialista Mun­káspárt IX. kongresszusa. A küldöttek elsőként meghall­gatták a íellebbviteli bizottság jelentését, amelyet Nemes­laki Tivadar, a bizottság elnöke terjesztett elő. Ezután .i kongresszus megválasztotta a párt új vezető szerveit: a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjait. Az ügyrendnek megfelelően mind a fellcbbviteli bizottság jelentésének tárgyalása, mind a választás zárt ülésen zajlott le. A zárt ülés után a kongresszus Kádár János elnökletével folytatta munkáját. Kádár elvtárs be­jelentette, hogy a Központi Bizottság és a KEB megtar­totta első ülését, és ezen megválasztották a tisztségviselő­ket. (A Központi Bizottság, a Központi Ellenőrző Bizott­ság, a Politikai Bizottság tagjainak és a PB póttagjai­nak, valamint a tisztségviselők névsorát lapunk más he­lyén ismertetjük.) A Központi Bizottság nevében Kádár János elvtárs mondott köszönetét és zárta be a IX. kongresszust. A kongresszus tanácskozásának utolsó napján is sor­ra érkeztek a Rózsa Ferenc Művelődési Házba az üdvöz­letek, táviratok. Az ország minden részéből üzemek, ter­melőszövetkezetek, állami gazdaságok, vállalatok és in­tézmények kollektívái köszöntötték a párt legfelsőbb fó- t-umái, s számoltak be a kongresszus tiszteletére vállalt kötelezettségeik teljesítéséről. Az Egyesült Villamos Gépgyár dolgozói például arról adtak hírt, hogy vállalá­saikat becsülettel teljesítették, s üzemükben máris meg­született az elhatározás: a kongresszus tiszteletére kibon­takozott vetélkedés tapasztalatait felhasználva, a övö év­ben jubileumi munkaversennyel köszöntik a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 50. évfordulóját. Az orosházi járás ifjúkommunistái táviratban jelentették a kongresz- szusnak, hogy ígéretüknek eleget tettek, s tervelőirányza­taikat hárommillió forinttal teljesítették túl. A kongresszus péntek délutáni ülésén — mint kö­zöltük — az első négy napirend vitája Kádár János elv- társ vitazáró beszédével ért véget. Alább ismertetjük a beszéd teljes szövegét. Madár János elvtárs vitazáró beszéde * «— Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Elvtárs­itok! Kongresszusunk munkájá­nak, tanácskozásának híre el­terjedt az országban, sőt ha­tárainkon túl is, s részben ismerjük már a visszhangot is. Szinte egyöntetű az a vé­lemény,- hogy kongresszusunk egy önmagában bízó, politi­kájában szilárd, céljait is­merő párt tanácskozása, amely munkáját minden Lát­ványosság nélkül,. a nagy szavakat kerülve végzi, reá­lisan elemzi a helyzetet, és ugyanígy tárgyalja a jövő feladatait, örülünk ennek a véleménynek, s annak is ha kongresszusunk ezt tükrözte. A vitában negyvennyolc küldött szólalt fel, és a fel­szólalók nagy felelősséggel, a kérdés ismeretében és sok­oldalúan szóltak a legfonto­sabbról, pártunk bel- és kül­politikájáról, a nemzetközi munkásmozgalomról, a gaz­dasági és kulturális építő­munkáról, a párt életének leglényegesebb kérdéseiről. A felszólalások általában alátámasztották és megerősí­tették mindazt, amit a Köz­ponti Bizottság a helyzetről, a megtett útról, a feladatok­ról összegezett. Jó dolog, hogy a felszólalók jelentős része tulajdonképpen már az­zal foglalkozott, hogyan és miképpen képzelik a kong­resszus határozatainak végre­hajtását. A vitát a kongresz- szus által tárgyalt nagy fon­tosságú kérdésekhez méltónak tartom. E terem falain túl szinte aktív részese volt a kong­resszus munkájának az egész párttagság, a magyar mun­kásosztály, a magyar dolgozó nép. Ennek nagyon sok jele van, de csak egyre utalok: a kongresszus több mint ezer táviratot és levelet kapott. Kaptunk például üdvözlő táviratot Csepelről. Ezt a táviratot a Csepel Vas- és Fémművek húszezer dolgo­zója röp gyűléseken tárgyal­ta meg, és hagyta jóvá. Az üdvözlő táviratokat, az üze­neteket és a leveleket álta­lában nagy d olgozókolle ktívák küldték. Ezek mindegyikét megem­líteni persze lehetetlen, de elmondhatom, hogy kivétel nélkül összefüggnek a kong­resszus tiszteletére indított szocialista munkaverseny- nyel, és többségük már a vállalt felajánlások teljesíté­sét jelenti be. A Központi Bizottság ne­vében és — bizonyára egyet­értenek ezzel — kongresszu­sunk nevében megköszönöm a szolidaritást, a táviratokait és a leveleket, azt, hogy így emlékeztek meg kongresszu­sunkról, tettekkel bizonyítva, hogy követik a párt szavát, és szíwel-lélekkel vesznek részt a szocialista társada­lom építésében. (Nagy taps.) Pártunk IX. kongresszusá­ra a szocialista országok kommunista pártjait és a kapitalista elnyomás ellen harcoló európai testvérpárto­kat hívtuk meg. Nagy jelentőségű számunk­ra a testvérpártok küldöttsé­geinek jelenléte és véiekedé- > se. Számunkra fontos az, hogyan ítélik meg a testvér-1 pártok pártunk politikáját és I törekvéseit, szolidaritásukról törekvéseit. A testvérpártok biztosítottak, és sikert ki­küldöttei üdvözölték pártunk | vántak munkánkhoz. . Pártunk folytatja eddigi kül- és belpolitikáját Kongresszusunkon a válasz­tott vezető pártszervek mun­kájáról adtunk számat. Mun­kájukat párttagságunk hazai közvéleményünk és testvér- pártjaink hivatottak meg­ítélni. Most, a kongresszus vitája után joggal állapíthat­juk meg ismét, hogy pártunk hűen követi a marxista—le­ninista elveket, politikája kommunista politika, megfelel a munkásosztály nagy történel­mi céljainak, megfelel a ma­gyar dolgozó nép, a nemzet­közi munkásosztály és a sza­badságukért harcoló népek érdekeinek. (Nagy taps.) Nyu­godtan mondhatjuk, hogy pártunk eszmeileg és politi­kailag egységes, és képes az egységes cselekvésre. Jog­gal állapíthatjuk meg azt is, hogy pártunk munkáját a munkásosztály, a nép legszé­lesebb rétegeivel együtt, ve­lük összeforrva végzi, Ez pártunk erejének legfonto­sabb forrása. Vb, A Magyar Szocialista Mun­káspárt folytatja eddigi ■ bél­és külpolitikáját. Az előttünk álló időszakban is feladatunk a szocialista társadalom tel­jes fölépítése. A Magyar Szocialista Mun­káspárt minden erejével azon lesz, és minden lehetőséget megragad, hogy hozzájáruljon a szocialista országok, a nemzetközi kommunista moz­galom összeforrottságához, egységéhez, legjobb együtt­működéséhez. Ez a törekvés vezette pártunkat eddig is, és ugyanezért akarunk dol­gozni ezután is, jobban, mint eddig. Mi a viszonyunk a nem szocialista országokhoz? Mi ápoljuk a népek barátságát, mert van jó és rossz társa­dalmi rendszer, de rossz né­pek nincsenek. A népek min­denütt jót akarnak. Jelenleg azonban vannak a világon kapitalista országok, s ve­lük az állami politika síkján elveinknek, világnézetünknek, a magyar nép érdekeinek, a nemzetközi munkásosztály ér­dekeinek megfelelően kell szabályozni viszonyunkat. A Magyar Szocialista Mun­káspárt, a Magyar Népköz- társaság mindenkor és min­denhol szembeszáll minden­féle imperialista agresszióval. Ez most mindenekelőtt ezt Kapcsolatunk az Ej Kongresszusunk november 28-án, hétfőn nyílt meg, és én megbízatásomnak megfe­lelően ismertettem a Közpon­ti Bizottság beszámolóját. A külpolitikai részben megfe­lelő terjedelemben és — gon­dolom — megfelelő módon szóltam kapcsolatunkról az Amerikai Egyesült Államok­kal. Ugyanaznap este tették közzé a hírt Budapesten és Washingtonban, hogy Ma­gyarország és az Egyesült Államok követi szintről nagyköveti szintre emelték diplomáciai kapcsolatukat. Bennünket ez írem zavar. Egy elvileg helyes alapokon nyugvó kommunista politika, ha rendben van csütörtökön, rendben kell lennie hétfőn is. Mi az Egyesült Államokkal is azt az elvi politikát foly­tatjuk, amelyet a testvérpár- tokkal együtt 1957-ben és jelenti, hogy harcolunk az amerikaiak vietnami agresz- sziója ellen, és mindaddig se­gítjük vietnami testvéreinket, amíg ügyük végső győzelmet nem arat (Hosszan tartó, nagy taps.) Ugyanakkor azonban —hí­ven a forradalmi, lenini el­vekhez — a kapitalista álla­mok viszonylatában a békés egymás meleltt élés elvét követjük, és kölcsönös elő­nyökkel járó kapcsolatokra törekszünk. Ennyiben tudom összegezni a' Magyar Szocialista Mun­káspárt politikájának fő jel­lemvonásait, A vitával kap­csolatban ezeket kívántam általában megemlítem, s gondolom, hogy a tisztelt kongresszus, a küldött elvtár­sak mindezzel egyetértenek. Ezek után szeretnék fog­lalkozni részben a vitában, felmerült kérdésekkel, rész­ben olyan eseményekkel, amelyek időközben történtek. ;yesült Államokhoz 1960-ban Moszkvában kiala­kítottunk. Elítéljük az Egye­sült Államok vietnami ag­resszióját. Visszautasítottuk és a jövőben is visszautasít­juk az Egyesült Államok kormányának minden be­avatkozási kísérletét a Ma­gyar Népköztársaság bel- ügyeibe. Ez elvi politika, és nem taktika. Ugyanilyen el­vi politika az is, hogy' bé­kés egymás mellett élésre törekszünk. A viszonyok normalizálását kívánjuk, po­litikai, gazdasági, tudomá­nyos és egyéb kapcsolatokat akarunk az Egyesült Álla­mokkal is. Ha ugyanilyen készséget tapasztalunk ré­szükről, akkor kapcsolataink normálisak lehetnek. Pártunk meggyőződése szerint ess marxista—leninista, forradal­mi politika. (Taps.) ;Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents