Somogyi Néplap, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-31 / 308. szám
Itat 1968. december 51. 3 SOMOGYI NÉPLAP Mit szólnak hozzá az öregek? BESZÉLGETÉS AZ ÚJ TSZ-NYUGDIJRENDELETRŐL SOKAKNAK SZERZETT nagyon kellemes karácsonyi ünnepeket az új tsz-nyugdíj- rendelet. Noha még csak ezután lép hatályba, megszépítette már a jövő év és az öregkor kilátásait a közös gazdaságokban. Nyugdíjas tsz- parasztok! ízlelgetjük ezeket a szavakat, s közben arra gondolunk, mi van mögöttük. Hamarjában nehéz volna felsorolni, mi mindennel függ ösz- sze, milyen kilátásokkal jár ez a puszta szó: nyugdíjrendelet. Ez a megbecsülés, a gondoskodás jele. Hatására jövőt szépítő, meleg érzések hatják át az embereket, akiket már most vagy ezután érint ez a rendelkezés. Megyénkben a közös gazdaságok zöme 1959-ben alakult Az idős tsz-tagok többsége 1968 végén szerzi meg a szükséges tíz nyugdíjévét. De az öröm így is nagy, hiszen annak tudatában dtol- goiznak, hogy akkor már nyugodt, békés öregkort biztosító nyugdíj várja őket. OLYAN ÖREGEKKEL beszélgettünk a háromfai Űj Barázda Termelőszövetkezet ben, akiknek várniuk kell még néhány évet ahoz, hogy nyugdíjat kapjanak. Bencsik József a minap töltötte be hetvenkettedik évét — Kétszer is elolvastam az újságban a rendeletet Kár, hogy még nem vagyok tíz éve termelőszövetkezeti tag, mert akkor rám is már most vonatkozna a rendelet De így nyugodtabban várok addig. Felesége öregségi járadékot kap, ő maga pedig egyike a legszorgalmasabbaknak a közösben. A hatvannyolc éves Horváth Jánosné ugyancsak a sokat dolgozók között van. — Már kétszáz egységlet gyűjtöttem össze, de a dohánysimítás még tart és abban is részt veszek. Ha sokat dolgozom, a nyugdíjam is több lesz majd. — Mit csinál, Horváth néni, ha már nyugdíjat hoz a postás? Abbahagyja a munkát, vagy dolgozik még? ÖT IFJÚ SZAKEMBER H ' aaznos és érdekes kísérletet végzett egyik vállalatunknál az alig egy esztendeje létrehozott üzemszervezési osztály. A két közgazdász mérnök és a három technikus nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy kísérleti úton bebizonyítsa — mert jó néhány an voltak, akiknek bizonyítani kellett — ez üzemi demokrácia nagy jelentőségét és nélkülözhetetlen voltát Nem politikai értelemben, hanem gazdasági, mondhatni termelési tényezőként! Az igazgató, aki ugyan idős ember, de örömmel fogad minden újat, s nem fél az esetleges buktatóktól, szabad kezet adott az öt ifjú szakembernek. Két üzemrészt választottak ki a »kísérleti laboratórium« szerepére: a gyártól távéi fekvő, a város másik részén levő öntödét és a központi telephely köszörűüzemét. Négy hónapra tervezett s végül is hat hónapig tartó kísérletük lényege az volt, hogy míg az öntödében minden döntést, utasítást — természetesen kellő szinten — előzetes fölmérés. tájékozódás, véleménykérés előzött meg, a köszörűüzemben ment minden a maga útján, ahogy eddig: a dolgozóknak kiadott utasításokat, döntéseket nem előzte meg velük folytatott vélemén ycsem A hathónapos időtartam lehetővé tette, hogy minél kisebb szerepet játsz- szon a véletlen, az esetlegesség, így az eredmények alig igényeltek külön kommentárt, részletesebb magyarázatot. Az öntödében hat hónap átlagában hét százalékkal nőtt az egy főre jutó termelés, és — igen érdekes, hogy az első és második hónapban csak másfél, illetve két szá- :- alékkal! — a korábbi negyedére (!) csökkent a selejt, mert három olyan nagyszerű javaslatot is megvalósítottak, ami öreg, tapasztalt öntőktől származott, s valamennyi termelési feladatukat határidő előtt teljesítették. Érdemes lenne olyan rész- eredményeknél is elidőzni, hogy az általános légkör megváltozása folytán egyetlen baleset nem volt, senki sem késett. Nem történt csoda, az öt üzemszervező nem vitt véghez semmiféle boszorkányságot, mindössze arról volt szó. hogy — az adott föltételek között — biztosították a »százszázalékos« üzemi demokráciát. Nem nesvedéven- ként, hanem havonta tartottak termelést tanácskozást. sz ott e1banf»7ott"kra nem harminc, hanem tizenöt nation beli'1 és főként érde*nV*»n he11att válaszolni — adóívre minden esetben az irté»k°dés is rcemR-td-'t! — s ar fv~»m- tova volt a koz— po—ti OS—télv+éí litaaftásokat is megvétózni — az igazgatónál —•, ha úgy látta, hogy azok célszerűtlenek. Az események, a tények a legjobb agitátorok: a tamás- kodók, a hitetlenkedök frappáns választ kaptak arra, hogy »mi értelme bajlódni azzal, mit mondanak az emberek«, s arra is, hogy -ugyan milyen segítséget tudnának adni azok, akik egész nap a gép mellett állnak, s nincs áttekintésük a dolgokról«. Az üzemi demokráciát szavakban helyeslő, de tettekben, gyakorlatban lebecsülő emberek — legyünk őszinték — nincsenek kevesen. Hajlamosak úgy felfogni a dolgot, hogy ez az egész -divat« csupán, ami most napirendre került. A »dolgok« — ahogyan év előszeretettel emlegetik és mitizálják az ilyen emberek az irányítást, vezetést — igenis elengedhetetlenül megkövetelik a lehető legteljesebb üzemi demokráciát. az emberekkel való állandó és főként alapos tanácskozást, véleménykérést Ha így hozzák meg a döntéseket akkor az emberek nem »munkavállalóként«, , mechanikus végrehajtói annak, amit utasításként kötelességükké tettek, nem közömbös megvalósítói jelentős, az egész üzemi érdeket szolgáló feladatoknak, hanem alkotó kimunkálói a döntéseknek, s alkotó végrehajtói is azoknak! A magukénak érzik, mert hisz maguk is közreműködtek elhatározásában, s a bajokat, fennakadásokat, az esetleges hibákat nem úgy fogják fel, hogv »na, most legalább meglátták az okosok«, hanem saját, személyes ügyükként. M. O. — Abbahagyni? Amíg erőmből futja, dehogy állok ki a munkából. Nem tudnának nekem annyit fizetni, hogy tétlenül maradjak. Mindketten növénytermesztők, Bencsik József brigádjában dolgoznak. — Nem rokonom a Bencsik bácsi, csak a nevünk egyforma — mondja a negyven év körüli brigádvezető. — Az ilyen öregeket, mint ők ketten, jó volna megfejelni, mint az avítt csizmát, hogy tovább bírják. Nálunk így mondják ezt a dolgos öregek re. Több mint nyolcvan em bér dolgozik a brigádomban, többségük túl van a hatvanon. A sok öreg közül ők ketten igazán példát mutatnak. — Ha sok az idős ember a brigádban, annak idején csaknem mindenki egyszerre kap majd nyugdijat. Hogyan boldogul akkor, hiszen majdnem az egész brigád nyugalomba vonulhat? — Lesznek, akik akkor sem teszik le a munkát Aztán ott vannak a fiatalok, nálunk nincs hiány utánpótlásban. Az új nyugdíjrendelet számukra is vonzóbbá tette a szövetkezetét. OLYAN GONDOSKODÁSBAN részesülnek a közeljövőben a miunkában megöregedett vagy megrokkant parasztemberek, amire bizony nem gondoltak —1 nem is gondolhattak —• évtizedekkel ezelőtt A nyugdíj biztonság- érzetet is ad, s ha itt-ott hiányzik a családtagok gondoskodása, törődése, a havonta folyósított összeg meg a háztáji bevétele megélhetést nyújt az öregeknek. A nyugdíjnak erről az előnyéről nem sokat és nem szívesen beszélnek még azok sem, akik pedig közveitlenül érzékelik. Bencsik bácsi számíthat a fiára, aki ugyancsak tagja az Űj Barázda Tsz-nek, s akinek már nem kell any- nyit várnia majd a szükséges évek elteltére, mint most az édesapjának. Horváth néni viszont egyedül él rokkant férjével, neki nagyon sokat ér majd a jói megérdemelt nyugdíj. Sokat jelent as éj tsz- nyugdíjremdelet: nyugodt öregkort a szövetkezeti parasztoknak; kifejezi a fáradságos munkájuk, dolgos életük elismerését, megbecsülését. Ilyen gondolatokat váltott ki a rendelet megjelenése az új év küszöbén sok-sok idős emberben. Hernesz Ferenc JŐ FŐ A JELENBEN Felavatták a Munkácsy Gimnázium nyelvi laboratóriumát Vakációban tanításról, pihenés közben munkáról beszélni talán nem ildomos. Rendkívüli esetben azonban megbocsátható. Eziért mondom el most azt, amit a Munkácsy Gimnáziumban láttam a téli szünidő kezdete előtti napon. Egy kis házi ünnepségre hívták meg a Il/c-hez. Nem volt ugyan se virág, se köszöntő, se ünnepi beszéd, csak rövid megemlékezés egy munkáról, egy létesítmény elkészültéről és egy újszerű munka megkezdéséről. Nem volt ünneplőben senki, mégis a meghitt ünnepek izgatottsága vibrált tanárnak, diáknak a tekintetében, amikor beléptünk ebbe a különös tanterembe, ahol a padsorok helyen hangszigetelt üvegkalit- kák álltak vigyázzban egy széles, szigorú vezérlőasztal előtt. A megye első és az ország egyik legkorszerűbb nyelvlaboratóriuma felavatásának lehettünk tanúi. „Allo, mes enfants!.. A II./c francia tagozata helyet foglalt az üvegkalitkákban — ki-ki a saját magnetoA vezérlőasztal. Farkas Józs francia szakos tanár vezeti az első programozott órát. Az üvegkalitkákból halk zsolozsmázás szűrődött ki, a kislányok franciául válaszolták, és megilletődötten bólogattak: — Igen, jól halljuk önt... így kezdődött. Majd újabb kérdésekkel, válaszokkal, az audio-Vizuális eszköz újabb és Az üvegkabinok óra közben. íonkészüléke mellett —, és fejére illesztette a fejhallgatót'. Egy fiatal tanár lépett a soklámpás-kapcsolós asztalhoz. Intett, leülhet az osztály. Matatott jobbra, kapcsolt balra, mire kigyulladt az -adás az összes kabinnak« piros lámpája, majd kézbe vette a mikrofont (fonetikusan írom, így hallottam): — Álló mézanfan, vuman- tandé bien? ... (Lefordíttat- tam: arról érdeklődött tanítványaitól a tanár, hogy jól hallják-e őt.) Háromszáz vagonnal több konzerv készül jövőre Nagyatádon Sasvári Ferenc igazgató kimutatásokat vesz elő az íróasztalból. A megfelelő rubrikában megnézi, mennyivel teljesítette túl tervét a konzervgyár. Már mondja is, hogy 1 308 000 forinttal — öt éve vartok itt, s először szárnyaltuk túl tervünket — mondja, — Száztizen- négymillió forintos kötelezettségünknek már december 12-én eleget tettünk. A munkások 3 700 000 forint értékű felajánlást tettek a IX. kongresszus tiszteletére. Az igazgató szerint mindenképpen meglesz a hárommillió plusz. Előzetes számítások szerint 117 és fél milliós eredménvre számítanak. — Még sohasem állt ilven tói ez a gvár — nyugtázza ^"svári Ferenc. S ami szintén örvendetes, az önköltségi tervet is teljesítik. Jövőre sokkal nagyobb feladatot vállaltak az atádiak. Háromszáz vagonnal nő a termelés: az idei ezeirkilenc- százról kétezer-kétszázra. Forintban huszonhatmillióval termel többet a gyár. Többek között 710 vagon gyümölcs-, 870 vagon főzelékkonzerv, 400 vagon savanyúság, 117 vagon paradicsom sűrítése és eltevése, 103 vagon félkész főzelék elkészítése szerepel a tervben. Jövőre száz vagon almaibort gyártanak Nagyatádon. 1967 az alapozás éve lesz a konzervgyárban. Háromszázzal nő a létszám, a műszaki állományé pedig tízzel. Jövőre végez a gyár három mérnöke és hét technikusa. Az üzemegységek megkezdik az új mechanizmus gyakorlását, mindegyik önelszámoló volt az idén is, jövőre azonban tovább tökéletesítik ezt a -en^szert. Nagyatád 1295 vagon gyümölcs- és főv-u-ikkep Tervet, savanyúságot szállít külföldre 1967-ben. Elsősorban a zöldborsó, % csemegeuborka, a Zakuszka termelése lesz nagyobb, ezért a pluszlétszámmal az édes- és a savanyú- üzemet erősítik meg. A terv szerint 0,2 százalékkal csökkenti az önköltséget a gyár. A termelést két automata üvegizáró, több új targonca, vontató segíti. Beállít a gyár két új borsócsépelő gépet. is. A nagyobb termelés előfeltétele, hogy megfelelő rrneny- nyiségű és minőségű zöldség, gyümölcs álljon a konzervgyár rendelkezésére. Sasvári Ferenc igazgató elmondta, hogy erről gondoskodtak. Míg 1965-ben 2715 katasztrá- lis hőid területre szerződtek, iövőre háromezer-kétszáz holdra. Még 1968-ra is biztosították a vegyesízhez, a gyümölcsvelőhöz és a Za- kuszkához a nyersanyagot. V G. újabb lehetőségeinek Ízlelgetésével folytatódott az első laboratóriumi francia nyelvóra, miután az igazgató, Lóczi István köszöntötte a tanulókat ebből az alkalomból, és átadta nekik az iskola új létesítményét Érdemes volt megtudni, hogyan készült el ez az osztályterem. Saját erőből, félrerakott forintokból — mintegy négy- százezerből —, üvegből és műanyagból, az egyik honvédségi alakulat segítségével és egyéb társadalmi munkával. Hosszú hónapok alatt S most, aki belép ide, nehezen tud betelni a technika alkalmazásának nagyszerűségével. A harminchat üvegkabint iskolai padokra emelték. Mindegyikben beépített modern magnetofon adó- és ve- vöcsatomával. A huzalnyalábok a vezérlőasztalhoz vezetnek, ahová két — egy adó és egy vevő — magnó és egy lemezjátszó van beépítve. Az asztal lapján 36 adó- és vevőkapcsoló és ugyanennyi számozott kék lámpácSka. Mit „tud“ a laboratórium? Milyen lehetőségeket nyújt mindez? Nézzünk néhányat a sok közül. A nyelvtanár. ha akar, programozott órát tart. Az óra egy része előre »be«-pro@ra- mozott szalagról a kabinok magnótekercseire kerül, mialatt a másik csatornán beszé’ vagy gyakorol a fejhallgató' tanulókkal. Vagy fordítva: a feladat szövegét — például kérdésére, a válaszokat — a tanulók magnószalagjukra mondják. Ezután a tanár egyéni vagy csoportos foglalkozást tart, mialatt vevőmagnója sorbakapcsolásával akár az egész osztály válaszait a saját szalagjára veheti. A szalagot magával viszi, és később lehallgathatja: kinek hol a kiejtési hibája, helyes-e a kérdésre adott válasza stb. Egy közös kérdésre az osztályból bárki jelentkezhet. Gombnyomással a kézfeltartás helyett. És a tanuló kabánszáma kigyullad a vezérlőasztalkák lámpasorai között... S ez még nem minden. A nyelvórák vizuális részét is bemutatták a »premieren« — egyelőre filmek nélkül. A vezérlőasztallal szemben közös állványom, középen egy távvezérlésű modem diavetítő, mellette egy nyolc milliméteres filmvetítő. Ezek vetítik gombnyomásra az asztal mögötti vászonra egy-egy olvasmány dialemezekre vagy filmre feldolgozott anyagát. ».Mit lát a képen* — hangzik a kérdés. A tanuló pedig vagy (a tanár egyenként való felszólítására) -egyenes adásban« mondja mikrofonjába a vetített cselekményt, vagy mindenki fölveszi azt a saját magnójára. S ezt is még óra közben magn ótekercsére veheti a szaktanár szinkronban az óra további gyakorló foglalkozásával. Ugyanakkor lemezjátszóján az olvasmányszöveg tökéletes kiejtését anyanyelvű bemomdószöveg- gel is szemléltetheti. Egyéni nyelvoktatás — iskolai órán A szemléltetés, a gyakorlás lehetőségei, változatai szinte korlátlanok. Igaz ugyan, hogy az Iskolai Filmintézet egyelőre csupán ez I. osztályos orosz reform tankönyv anyagát dolgozta még föL Az új audio-vizuális terem használata, variációs lehetőségei talán kissé bonyolultnak tűnnek első hallásra. A kedves, emlékezetes avatóünnepély után megkértem néhány szaktanárt, mondja el, mit vár a nyelvlaboratórium használatától, miben látják jelentőségét Nyilatkozataik után világos a kép: Egy osztályban, ahol 30-35- an tanulnak, elmosódik az egyéni teljesítőképesség, amely tanulónként más és más. A nyelvi laboratórium használatával mindenkit a saját teljesítőképességének felső határához mérhetnek; kimutatható, kinek mik a gyengéi, nyelvi nehézségei. Növekszik az óra intenzitása, a 45 perc minden pillanatát ki lehet használni; egy-egy tanuló átlag tízszer többet szerepelhet, mint a hagyományos nyelvórákon. Itt megvalósulhat tehát a minden szempontból érdekes, változatos egyéni nyelv- oktatás. V ’"r.jer Endre
