Somogyi Néplap, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-25 / 278. szám

Péntek, 1966. november 25. 3 SOMOGYI NÉPLAP A SZÁLLODA BÖLCSŐJÉNÉL Háromemeletes szállodát építtet Marcaliban az fmsz. 1967-re az első emeletig készítik el. Későbn még két emletet építenek rá. A szálloda földszintjén a konyha, a/, étterem, egy különterem és szo­ciális helyiség kap helyet, emeletenként pedig 21 szobát építe­nek. A második emeletig központi fűtésű lesz a szálloda, a har­madik emeletet csak nyáron használják. Képünkön: A kazánház helyét készítik az alagsorban. „Körülnézhetik magukat, ha...“ Hatékonyabb együtt m nköH kíván az új gazdasági mechanizmus az üzemek vezetőitől és a pártszervezetektől NÉHÁNY évvel ez­előttre megyek vissza példáért. Két esetet említek, mindkettő termelőszövetkeze­ti árutermeléssel kapcsola­tos. Részt vettem egy prob­léma összekuszálódott szálai­nak kibogozásában a nagy­atádi járásban. Néhány tsz kifogásolta a Nagyatádi Konzervgyár áruátvételét, pontosabban a konzervipari növények minősítését. Emiatt « egy-két közös gazdaság és a gyár között eléggé megrom­lott a viszony akkoriban. A panaszok orvoslása céljából annak idején megyei szer­vek vezetői is tanácskoztak a gyár igazgatójával. Az is igaz, hogy a beszállított áru nem mindig volt jó, és nem mindegyik szövetkezet ren­delkezett — és még ma sem rendelkezik — megfelelő fel­készültségű áruátadóval, aki érdembeli partnere lehetett volna — esetleg vitapartnere — az átvevőknél:. S mit lehetett még halla­ni? Azt, hogy a tsz-ek szí­vesebben szerződnek zöld­ségfélékre a MÉK-kel, mint a konzervgyárral, mert — úgymond — ők jobban mi­nősítenek. Igen, előfordult, hogy a megállapodásra le­szedett, de jármű hiányában csak késve elszállított árut is úgy vette át a MÉK, mint­ha jobb minőségű lett volna Nem a tsz hibájából romlott az áru minősége, tehát nem őt terheli a kár. Ez így van rendjén. MIÉRT BOCSÁTOTTAM ELŐRE mindezt? Köztudo­mású, hogy a gazdasági me­chanizmus reformja kihat a mezőgazdasági üzemekre, köz­tük a termelőszövetkezetekre is. Néhány módszer máris ennek szellemét tükrözi. Ilyen a termeltetés és a ter­melés viszonylatában tapasz­talható változás is. Arról van szó, hogy a feldolgozó üzemek, áruátvevő szervek valóban üzletfeleivé válja­nak a tsz-eknek; figyelembe véve a népgazdaság igényeit, helyesen működjenek együtt a felvásárlást és a termelést illetően. A szövetkezet az adottsá­gainak, természeti és egyéb körülményeinek megfelelően termel, és eszerint tervez. A felvásárlónak jelentkeznie kell szerződéskötés végett. Már hetekkel ezelőtt megír­tuk például, hogy a Kapos­vári Cukorgyár teljesítette a jövő évi cukorrépa-termasz- t ésre vonatkozó szerződéskö- 1 ési előirányzatát. Ez egyút­tal az egészséges kapcsolat­ról is tanúskodik. De van­nak egyéb felvásárló válla­latok is, amelyekről hason­lóan vélekednek. Elég sok jogos és indoko­latlan panaszt lehet hallani, s ebben egy kicsit részié van az idei kedvező időjárásnak. Tudunk az átmeneti para- dicsomdömpingről és még néhány kertészeti áru terven felüli hozamáról, ami végül is értékesítési, elhelyezési gondokat okozott. A burgo­nya betakarításakor felme­rült az átvétel problémája; Hogyan tároljon a tsz, mert a leszerződött termést nem lehetett mind elszállítani? S ha tárol, ki vállalja a kockázatot a télen át priz­mákban levő burgonyáért? Megfordultam több tsz- ben, részt vettem járási ta­nácskozásokon, amikor eze­ket a problémákat fölvetet­ték. S ilyen véleményt is hallottam: »Hát érdeme„ volt sokat termelni? Most nem veszik át az árut. Kö­rülnézhetik magukat, ha ezek után kisebb területre szer­ződünk ...« E fenyegetéssze­rű kijelentés a termeltetők­nek szólt. Tabon egy ker­tészeti tapasztalatcserén töb­ben elmondták, hogy milyen gondban vannak a megter­melt áru miatt, mert úgy­szólván nincs rá szükség. Fökertész, párttitkár és má­sok vélekedtek így annak idején: »-Ilyen felvásárlás nem ad kedvet a termesztés­hez.** EZEK A PROBLÉMÁK már szűnőben vannak, vagy teljesen megszűntek. A ter­meléshez kétségkívül kedvet adott a legutóbbi felvásárlá­si árkorrekció, s ' kedvet kell adniuk a termeltetőknek is: ez szűrhető le a taprsz. rl'.i- tokból. A közös gazdaságok ezután is fognak árut termel­ni, s hogy eredményesebben gazdálkodhassanak, még töb­bet termelnek majd. Módszer, meggyőző agitáció kérdése, hogy a termelési előirány­zatot és az igényeket egyez­tethessék, ezt segíti elő egyébként a felvásárlási árak ésszerű korrigálása is. Legyen jó kapcsolat a két partner között — írtam az imént. Arra gondolok, amit helyenként már tapasztalni: a MÉK szaktanácsadással se­gíti elő a termelést; a Nagy­atádi Konzervgyár szakembe­rei is ott vannak, és segíte­nek a nekik termelő gaz­daságokban, és így topább. Mit lát ebben a tsz? Azt, hogy a partnernek és a gaz­daságnak azonos a célja: lehetőleg minél több és jobb dmí előállítani, illetve át­venni. S ha mindkét fél meg­tartja a szerződésben foglal­takat, több mezőgazdasági árut kap a népgazdaság, s ez az eladónak, a vevőnek egyaránt hasznára válik. Befejeződött a tanácsi ipar is kereskedelem vezetőinek ío- nyódá tanfolyama. A részvevő igazgatók, főkönyvelők, fő­mérnökök egyöntetű vélemé­nye, hogy az egyhetes tovább­képzés nagy segítséget adott az új mechanizmusra való fel­készülésben. Színvonalas elő­adások hangzottak el, módjuk volt kicserélni tapasztalatai­kat. A szakmai ismeretek meg­szerzése közben társadalmi és politikai kérdésekre is választ vártak a tanfolyam hallgatói. Hogy mi foglalkoztatta leg­jobban az igazgatókat, a fő­könyvelőiket és a főmérnökö­ket? Az, hogy milyen lesz a gazdasági vezetés és a párt­szervezet együttműködése az új mechanizmusban; változ­nak-e a pártmunka módszerei; biztosítható-e a társadalmi szervek beleszólása a vállalat ügyeibe a vállalati önállóság és a vezetők jogainak növelé­se mellett? A tanfolyam veze­tői összegyűjtötték ezeket a kérdéseket, s eljuttatták Né­meth Ferenc elvtársnak, a megyei pártbizottság első tit­kárának. A tanfolyam utolsó napján Németh elvtárs tartott elő­adást a gazdasági vezetőknek és a foglalkozásra meghívott párttitkároknak a gazdasági mechanizmus reformjáról. Előadásában részletesen kitért a tanácsi ipar és kereskedelem vezetőit foglalkoztató kérdé­sekre. Behatóan elemezte a gazdasági vezetés és a párt- szervezet együttműködését.. Megállapította, hogy ennek alapja az érdekazonosság, amely a párt politikájának megvalósításából, a szocializ­mus építéséből fakad. A gaz­dasági mechanizmus reformja nem jelenti, hogy az ábécénél kell kezdeni az együttműkö­dés kialakítását, hiszen a gyá­rak és az üzemek államosítá­sa óta eltelt években kialakult a gazdasági vezetés és a párt­szervezet együtműködésének föltétele. A gazdasági mecha­nizmus reformja a párt gazda­ságpolitikájának továbbfej Vesz­tését jelenti. Mi sem természe­tesebb, mint hogy ez magával vonja a gazdasági vezetés és a pártszervezet együttműkö­désének továbbfejlesztését, ha­tékonyságának növelését is. Németh elvtárs ezután arról beszélt, hogy ra törekszik, hogy maximáli­san növelje a gazdasági és a műszaki vezetők hatáskörét, önállóságát. Különben minden egybemosódik, lehetetlen meg­állapítani, kinek hol kezdődik a felelőssége. Ennek hiányá­ból pedig már sok baj szárma­zott. Azt hiszem, hogyha meg­szavaztatnánk, növeljük-e az önállóságot, a vezetők és a dolgozók többsége ezt kívánná — mondta a megyei pártbi­zottság első titkára. Természetes, hogy a válla­lat önállóságának és felelős­ségének növekedésével együtt megnövekszik a pártszerveze­tek és a társadalmi szerveze­tek önállósága és felelőssége is, sokkal nagyobb beleszólá­suk lesz a vállalat ügyeibe. A megnövekedett feladatok azt a követelményt állítják a pártszervezetek elé, hogy to­vább fejlesszék a helyes mód­szereket. — Nehogy azt higgyék az elvtársak, hogy föl kell rúgni minden eddig jól bevált for­mát. Szó sincs róla! Az a fel­adatunk, hogy csiszoljuk, fino­mítsuk a módszereket, kutas­suk a hatékonyabb eszközö­ket, amelyekkel a pártszerve­zet színvonalasabban végez­heti gazdaságszervező és el­lenőrző tevékenységét — húz­ta alá Németh elvtárs. A jelenlegi helyzetben a gazdasági tervek kidolgozásá­ra tevődött át a hangsúly. Ko­rábban az volt a gyakorlat, hogy számoljon be az igazga­tó, a főmérnök, esetleg a iő- könyvé5 a terv teljesítéséről. A felületes beszámoltatással befejeződött a pártszervezet gazdaságszervező munkája. — Azt hiszem, hogy a tanfo­lyam minden részvevőjét ér­dekli: Az új körülmények kö­zött elképzeléseinek, elgondolásá­nak kidolgozására. Ehhez ösz- szesíteni kell a kommunisták és a pártonkívüliek tudását, termelési tapasztalatát, s fel­használni a tervkészítésben. Mivel nő a vállalatok önáll )- sága, nagyon fontos, hogy ez a terv megfeleljen a közérdek­nek, a dolgozók érdekeinek, a népgazdaság céljainak, gazda­ságpolitikánknak. Ha a párt­szervezet tevékenyen részt vett az egész évi feladatok kidolgo­zásában, s a tervben sikerült megteremteni az egyéni, a vállalati és a népgazdasági ér­dek harmóniáját, akkor sok- _kal könnyebb és hatékonyabb lesz az ellenőrzés. Jobban meglesz az alapja, hogy meg­követeljék az üzemben a ren­det és a fegyelmet, a gazdasá­gos termelést. Különben fenn­áll annak veszélye, hogy élet- képtelen lesz a gyár; ha drá­gán termel, esetleg nem tudja eladni termékét! Az új gazda­sági mechanizmus megkövete­li, hogy a pártszervezetekben rejlő hatalmas politikai erőt a vezetők a közös ügy és a dol­gozók szolgálatába állítsak. Természetesen csak akkor tá­mogatja a pártszervezet a társadalmi szervekkel együtt a gazdasági vezetőket, ha köz­ügyről, igaz ügyről van szó. Ha egyes vezetők súlyos ha­nyagságot, mulasztást követ­nek el, a pártszervezet nem vállalhatja a felelősséget érte, az a kötelessége, hogy azonnal elhatárolja magát — mondta a megyei pártbizottság első tit­kára. — Minden vezető — a mű­szakiaktól az osztályvezetőkig — politikai tényező az üzem­ben, akár tetszik némelyek­nek, akár nem. Más kérdés, hogy a párttitkámak, a mű­szaki osztályvezetőnek stb. sa­játos feladataik is vannak. Té­ves az a felfogás: enyém a műszaki munka, tied a politi­ka és fordítva. Ez elavult, korszerűtlen elképzelés. Pél­dák sora bizonyítja, hogy nem állja ki sokáig az élet próbá­ját. Ugyanakkor arra is vi­gyázni kell, hogy ne cseréljék föl a hatásköröket az üzem­ben. Ami úgymond nem nép­szerű feladat, azt átpasszolják a pártszervezetnek. A jutalma­kat több helyütt megkérdezé­sük nélkül szétosztják, ha vi­szont valahol rendet kell te­remteni, fegyelmezésre van szükség, mondják, akkor csi­nálja a pártszervezet. Ez nem engedhető meg — szögezte le Németh elvtárs. A pártszervezet és a gazda­sági vezetők ©gyütfműködésó­az emberekkel Ha úgy élnek az üzemben a nagyobb önállósággal és dön­tési joggal, hogy javul a dol­gozók élet- és munkakörül­ménye, ez természetesen kihat a dolgozók politikai hangula­tára is. Felhívta a jelenlevő gazdasági vezetők figyelmét, hogy az éves mérlegbeszámo­lóban a politikai hangulatot is elemezzék a pártszervezet se­gítségével. Ez az elemzés na­gyon hasznos lehet minden üzemben. S ami a lényeg, a legfőbb értékhez, az emberhez közeledik ezzel a gazdasági és a pártvezetés. Nagyon fontos tényezőként beszélt a dolgozó emberek igazság iránti vágyá­nak kielégítéséről. — Ezzel is számolni kell a munka során — mondotta. — Fontos követelmény, hogy mindenki emberi módon, ugyanakkor szigorúan és pél­damutatóan vezessen. Mindeh­hez szilárd erkölcsi és politi­kai alapra van szükség. Nem lehet jó vezető, aki nem tud bánni az emberekkel, nem tudja velük megértetni a párt politikáját Higgyék el az elv- társak, hogy a jó vezető mel­lől általában még bajban sem áünak el munkatársai. Az egyre növekvő feladatok miatt a jövőben nagyobb gon­dot kell fordítani a káder- és a személyzeti munkára, hogy minden posztra megfelelő, rendszerünkhöz hű emberek kerüljenek. Ebben növelni kell a párt vezetőségek és a tag­gyűlés szerepét, mégpedig job­ban, mint eddig. Nagyon ten • tos ehhez a higgadt és elvtár­si légkör, hiszen a legtöbb vi­tát a személvi ügyek váltják ki a vállalatoknál. nek gátja lehet az a helytelen nézet, hogy a pártvezetűség nem • egyenrangú partnere a vezetésnek. Persze megeshet, hogy a párttátkár vagy .vala­melyik vezetőségi tag nem ké­pes a követelményeknek meg­felelően dolgozni. Segíteni, változtatni kell ezen a tanu­lás és továbbképzés útján. .4 kommunista gazdasági vezetők azonban erkölcsi és politikai szempontból is felelősek azért, hogyan dolgozik a pártszerve­zet, fejlődött-e vagy sem, ne­velt-e vezetői posztra ailsel- mas kommunistákat. Másutt ennek a végletével lehet talál­kozni: némelyek félnek a jó párttitkártól, aki bátran meg­mondja véleményét. — Olyat már hallottam, hogy egy főmérnökért,, egy kontí- rozókönvvelőért elmegy a vál­lalat, sőt még el is csábítják máshonnan; olyat azonban még nem, hogy valamelyik igazgató azt mondta vgjna, el­megyek, s utánanézek egy jó párttitkárnak, ha már az üzem­ben nem neveitek utánpótlást — jegyezte meg a megyei párt- bizottság első titkára. Németh elvtárs azzal is fog­lalkozott, hogy még mindig nem értelmezik helyesen a ve­zető garnitúra fogalmát. Nem az igazgatóról, a főkönyvelő­ről és a főmérnökről, azaz a triumvirátusról van szó, ahogy szokták őket nevezni, hanegi sakkal szélesebb körről. Ebbe a fogalomba tartozik a gyár minden olyan vezetője, aki a maga helyén parancsnok, em­bereket irányít, például a bri­gádvezető, a művezető stb Ha őket is vezetőként tisztelik az üzemben, gondolnak rá, hogy növeljék hatáskörüket, na­gyobb önállóságot adjanak ne­kik, akkor izmosodik, erősö­dik a vezeités. A megyei pártbizottság első titkára arról is szólt, hogy fon­tos helyet tölt be a gazdasági és a pártmunkáson való törődés. — Olyan vitáról nem tudok, amely az alacsony termelé­kenység miatt keletkezett vol­na valahol, olyanról ellenben igen, amely azért pattant ki, hogy ki legyen az osztályve­zető vagy a főmérnök. Ez bi­zony még gyönge pontja a munkánknak. Nem másodla­gos kérdés a kádermunka, a jövőben sokkal nagyobb bele­szólása lesz a pártszervezetek­nek ezekbe a kérdésekbe. Senkit nem lehet vezető be­osztásba helyezni vagy levál­tani a pártszervezet vélemé­nyének megkérdezése nélkül. A gazdaságii mechanizmus re­formja, annak sikere nagy­mértékben a vezetőktől és a dolgozóktól függ. Éppen ezért minden üzemben törekedni kell a vezetés személyi fölté­teleinek biztosítására — mond­ta Németh elvtárs. A megyei pártbizottság első titkára elismeréssel szólt a ta­nácsi ipar gazdasági vezetői­nek munkájáról. Megállapítot­ta, hogy a tanácsi vállalatok döntő többségében jó, elv- és pártszerű a gazdasági vezetés és a pártszervezet kapcsolata. Ez a gazdasági eredményeken mérhető le. Elismerte a gaz­dasági vezetők eddig végzett munkáját, helytállását. — Ezután is számítunk munkájukra; azt kérjük önök­től, hogy tanulmányozzák a gazdasági mechanizmus re­formját, készüljenek fel az új helyzetre, a lehetőségek jobb kihasználására. Ne felejtsék el, hogy az új gazdaságirányí­tási rendszer állhatatosabfa, céltudatosabb és hatékonyabb vezetést kíván minden vezető­től — fejezte be előadását Németh Ferenc elvtárs. L. G Hemesz Ferenc kremtartalmanal fogva a bőrre jobban tapad. Különleges összetétele a bőrt hamvassá és bársonyossá t^szi. SZAKTAN ACS ADAS AZ ILLATSZERBOLTOKBAN. (4736) mi szükséges a jó együttműködéshez, losségérzetet. A jó vezetés ar­hogyan növelhető a gazdasági és a pártmunka hatékonysága. Megállapította, hogy enne!: egyik előfeltétele a megjelelő összhang. Ha például egysége­sen értelmezik az üzemben a gazdaságpolitikai célokat és feladatokat, akkor biztosított a jó együttműködés. Nagyon fon­tos a kölcsönös bizalom is. Sok baj fakadhat abból, ha ez hiányzik. Amikor bizalmat­lanság uralkodik el egy válla­latnál. farkiasszemet néznek egymással elvtársaink és har­costársaink, ez pedig árt a kö­zös ügynek, a szocieli ' " ' ' építését hátráltatja az adott helyen. — A pártszervezet feladata, hogy növelje a gazdasági veze­tők biztonságérzetét. Ahol meg­van a kölcsönös bizalom, ott nő a biztonságérzet is, ez pedig al­kotó erőt szabadít fel, határo­zottságot, bátorságot ad, ami­nek még némely helyen híján van a vezetés — hangsúlyozta Németh elvtárs. A pártszervezetek gazdaság- szervező és ellenőrző munká­jának hatékonyságát növeli a hatáskörök helyes elhatárolá­sa. A pártvezetőségnek, a párt­titkárnak nem szabad apró- cseprő gazdasági részfeladato­kat intézgetnle. — Nagyon fontos, hogy iól elhatárolják és tiszteletben is tartsák a hatásköröket. Az sem helyes, ha a párttitkár minden kérdésben dönteni akar, de az sem, ha az igaz­gató olyan szoros ellenőrzés alatt akarja tartani a pártszer­vezetet, hogy az szinte nem is nyikkanhat nélküle. Megálla­píthatjuk, hogy a hatáskörök elhatárolása, a végzett munka rendszeres értékelése gazda­gítja és erősíti az együttmű­ködést. Az egész vállalat nyer akkor, ha mindenki tisz­teletiben tartja a másik hatás­körét, mert ez növeli a fele­mire irányuljon a pártszervezet gazdaságszervező tevékenysége? Elsősorban a távlati és az éves termelési tervek fő elveinek, «

Next

/
Thumbnails
Contents