Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-15 / 244. szám
I Somogyi Néplap M^Mp M£i?V£l pl’CTTf A^'A ISyA MCGYEi T4NACS l A PJ A Jlmemilmrg. gj'é <(jj cL AZ UTOLSÓ SZENNAI KONTYOK Félmilliárdos beruházás Azokhoz a különböző színekben pompázó, gazdag díszítésű kon- tyókhoz, melyeket a . szennai özv. Jstvánfi Jánosné készített életében, rengeteg csipkére, drótra, selyemre és még több türelemre volt szükség. Ilaj nem kellett hozzá, azaz csak olyan tormán, hogy a régi szennai fiatalasszonyok viseletét ez a főre való ékesség tette teljessé. Annak elle_ nére, hogy minden valamirevaló fiatalasz- szony ilyet hordott régen a faluban, elkészíteni csak nagyon kevesen tudták. — Még a rétre is úgy mentünk gyűjteni, hogy a fejünkön volt — mondja az utolsó kontykészítők egyike, Istvánfi Jánosné. — Akkor még elég sok készült belőlük egy-egy télen. Dologidőbal nem volt rá idő, csak a hosszú tél! estéken. Hozzákészülni, persze nyáron kellett. A legfontosabb a gőzvessző elkészítése volt. Ezt valamilyen keményfa kifőzött, lehéjazott ágaiból szedtem össze. Erre azért volt szükség, hogy a hófehér csipkét a bordásán elhelyezett vesszők között főzve, keményítve bodorítani, fodrosítani lehessen. *— Mikor készítette az első kontyot? — Még fiatalasszony koromban. Alig vártam az esküvő utáni napokat, hogy kontyot varrhassak magamnak, mert lányok ilyent nem hordhattak, csak a menyecskék. A fortélyát nem lehetett megtanulni, szépek voltak ezek valamikor. Hátul a konty közepéből széles, zöld selyemszalagok lógtak lefelé. Ha egy menyecske szép volt, a konty még szebbé tette. A padlásról gőzvesszőt hoz le, a szekrényből előkerül a legutoljára készült konyt. Aztán egy fénykép is. — Ilyenek voltunk — mondja halkan, szinte úgy, hogy alig hallani. Ugye... Nagyon szép viselet volt? Ilyen kontyot sokan még emlékbe is kémek tőlem, de már nem tudom megcsinálni, 65 éves vagyok, és a szemem egyre gyengébb, lassan már az újságot is alig bírom kibetűzni. Látja, hogy elkészülök, visz- szarakja helyére a hófehér vesszőiket, a kontyot, a fényképet Az udvaron nagy zsák bab várja. Ahogy alkonyodik, s éledezik a szél, ilyenkor lehet könnyen kiszelelni, tisztítani a babot Nagy József Csaknem félmilliárd forintot költenek beruházásokra a harmadik ötéves terv során a siófoki járásban. Ebben az időszakban építik meg az új TEFU-telepet, kiszélesítik a 7-es főútvonailat a járás egész területén, Siófok pedig új, kétezres telefon- központot kap. A tervek között szerepel a járási művelődési ház építése is. Jól jövedelmez a kai a fonói tsz-nek Évek óta szép jövedelmet nyújt a fonói Aranykalász Termelőszövetkezetnek , a haltenyésztés. A falu határában levő kis halastó évről évre bőven »termi« az ízletes pontyot. A két hete megtartott próbahalászat, azontúl, hogy huszonötezer forintot hozott a termelőszövetkezetnek, azt sejteti, hogy idén is eredményes lesz az őszi lehalászás. Gondot jelent a szövetkezet vezetőinek a következő évre is tenyésztésre szánt halak elhelyezése, mivel még nincs teleltetőjük. Tavaly nagy kádakban szállították át Göllé- be a tenyésztésre váró halakat. Idén már nem utaztatják sem az ivadékot, sem aa anyahalakat, hanem egy külön árokban mentik át őket a halászás idejére, majd a halászat után ismét visszakerülnek a tóba. Mivel a haltenyésztés évről évre szép jövedelmet hoz a tsz-nek, a tervek szerint jövőre elkészítik a nélkülözhetetlen telel tetőt. Kerékpárral a világ körül Herbert Hanak osztrák diák világ körüli útja során 39 napos etiópiai utazásának végéhez ért. Kerékpárján rnár bejárta Kelet-Európát és Ázsiát, most Kelet-Aj Tikéban időzik. Ügy tervezi, hogy az olimpia idején, 1968-ban Mexikóban fejezi be utazását. Tegnap este megkezdődött a Csiky Gergely Színházban is az 1966/67-es színházi évad. Az idény első premierjén a színház bemutatta Lehár Luxemburg grófja című operettjét. A darabot Sándor János rendezte. A jelentősebb szerepeket Mártha Edit, Rózsa Tibor, Máriáss József, Egervári Klára, Szabó Ibi játsszák. (Képünkön: Korándy Dénes és Komlós tébem. MAGYAR Hazánk lakosságának 18 százaléka a fővárosban, Budapesten, 22 százaléka pedig a többi városban él. Ez utóbbiakra vonatkozó — általában 1962-es — adatokból épített föl újszerű, nem pusztán regisztráló, de a problémákat is felvető 800 oldalas kézikönyvet a népes munkaközösség. A városismertetések — igen helyesen — csak a legfontosabb adatokat tartalmazzák, s így eléggé olvasmányosak, a nem szakember is könnyen tájékozódhat közöttük. A leírások nem egyoldalúak, mert a hiányosságokat is összefoglalják, s ugyanakkor bemutatják a városok »szívóhatását« is, melyet szűkebb-nagy óbb környékükre gyakorolnak. Külön figyelemre méltók szoIstván a darab egyik jeleneVÁROSOK cialista városaink — Ajka, Dunaújváros, Kazincbarcika, Komló, Oroszlány, Várpalota, valamint Ózd és Tatabánya — »szakkrónikái«, melyek minden színes és lelkendező cikksorozatnál többet mondanak el e városok fejlesztésének gyors üteméről, nagy körültekintéssel, de mégis tömören. Az 500 oldalnyi városleírást kitűnően kiegészíti a második rész több száz lapot kitevő statisztikai anyaga. A korszerű kézikönyv felhasználási lehetősége igen gazdag. Haszonnal forgathatják a tervezőle, a szakírók, a tanulók és bárki, aki vidéki városaink jelenlegi helyzetéről objektív képet kíván kapni. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó) Darázs Endre ért akinek nem volt elég ked- s és türelme hozzá, hiába is ?zdett bele. Jómagam úgy nultam meg, hogy szereztem ilahonnan egy kopottat, azt étszedtem, s megnéztem, hónán készült. Nagy divat volt i akkoriban a magyar ruhá- il, vasalt alsószoknyával, ökrös inggel, kasmirkendő- ;1 hordtuk. Az utóbbi évekül már csak az együttesnek htok össze kontyokat A faluban nagyon sok asz- ony fiókja őrzi özv. Istvánfi inosné keze munkáját. A mai atalasszonyok már régen nem töznek a hajdan divatos ennai viseletbe, ^ sőt ha vala- ilyesmiről kérdezi őket, táji egy kicsit még szégyellik — A csipke mellé még sok ándenre szükség volt A kaszt utánzó ezüstös ágak vé- jny drótra csavart finom kis ittacsomókból készültek, ezért aztán ezüstös festékkel jntam be. Ezenkívül még áistös »rezgőszálakra« és kü- nböző színű bársony rózsák- i volt szükség. Sajnos ilyeneket már sehol sm lehet vásárolni. Ha egy j konyt készítéséhez kezdek, :gi ékről kell leszedni a meg- ikult színű, bársonyból későit virágokat. Pedig nagyon Újságokban megjelent bírálatok és egy viharos közgyűlés után végre leváltották Jevlampijevet. Ennek folytán Tyuty- kin fölötte megszomorodott az ö szívében. Nem a volt főnöke miatt ette őt a penész, más forrása volt mélységes bánatának: nem volt megelégedve önmagával. Elvégre mindenki megbírálta Uevlawpijé- vet. Az egyik talpraesetten a faliújságban, a másik vakmerőén a gyűlésen, akik pedig féltek a netáni konfliktusoktól, azok a büfében, a dohányzószobában. (Miután előbb óvatosan körültekintettek.) Mindenki elmondta a maga bírálatát, még a midennel szemben közömbös kifutó, sőt az álomszuszék éjjeliőr is. Mindenki, csak Tyutykin nem. Nem táplált a kebelében any- nyi állampolgári férfiasságot, hogy elmondja a véleményét. Amióta — Borisz Privalov: T\fuf\fkin Megmondja a magáéi úgy tizenöt éve — a főnökség megoi- rálása miatt leváltották az állásából, azóta semmiféle ügyben nem nyilvánított véleményt. Most erkölcsileg volt nehéz a helyzete. Micsoda bla- mázs! Elvégre egy tehetségtelen vezetőt váltottak le, alaposan megmosták a fejét, és szinte a legalacsonyabb munkakörbe helyezték. Mindez rendben van. De a kifutó és az éjjeliőr bátrabban nyilatkozott, mint Tyutykin, a könyvelő, akinek már harmincéves érdemei vannak!... Hát nem furcsa? A pocsék lelki görcs egész nap nem hagyta el Tyutykint. »Űristen, legalább eszembe jutna, hogy valaha és valahol mégis csak megbíráltam ezt a Jevlampijevet — gyötrődött. — Lehetséges, hogy sohasem nyilatkoztam vele kapcsolatban szívem szerint? Kisül a szemem, ha a gyermekeim szemébe kell néznem«. Amint ment, mendegélt hazafelé, hirtelen világosság támadt az elméjében. Olyan boldogan és hangosan csapott a homlokára, hogy a járókelők csodálkozva megálltak. Tyutykin azonban megtörölte a homlokát, és meggyorsította lépteit. Mosolygott jobbra és balra, még a lelketlen tárgyak felé is. Helyreállt az erkölcsi egyensúlya: eszébe jutott valami! Mégpedig egy kritikai megjegyzésé a kelekótya Jevlampi jewel kapcsolatban. Örömtől repeső, könnyed léptekkel szökdellt fel második emeleti lakására. Vidám hangulatával csodálatba ejtette n nejét. Asztalhoz ült, ivott egy kupica pálinkát, falatozott egy kicsit, majd csak úgy mellesleg kijelentette: — Tudod, Mása, mi újság? Végre leváltották Jevlampijevet ... Mi csináltuk együttes erővel... kollektiven. — De hiszen, ha jól tudom, neked nem volt rossz véleményed erről a Jevlampij évről! — mondta a felesége, akit zavarba hozott Tyutykin rózsás hangulata. — Nekem — vágott rémült arcot a könyvelő — mármint nekem? Hát nem emlékszel rá, hogy mit mondtam egyszer erről az ürgéről? Nyáron az üdülőben, tavaly, he? Fagyos csendben fejezték be. az ebédet. Az asszony cnfeláldozóan iparkodott visszaemlékezni a dologra, de nem tudott. Az este sem hozott semmiféle eredményt. Csak amikor ágyba feküdtek, akkor jutott eszébe, mit is mondott neki a férje erről a Jav- lampijevről. Valóban beszéltek valamit. Éjjel Tyutykin gondosan bezárta az ajtót, rászólt a feleségére, hogy dugja a paplan alá a fejét, és a következő szavakat suttogta: n Kettőnk közt mondom. Senkinek egy árva kukkot sem. Nekem az a véleményem, hogy ez a Jevlam- pijev egy olyan izé... Világos? És elaludt. Igen, aludt meg- dicsőült mosollyal az arcán, mint aki tudatában van annak, hogy megtette a kötelességét. Erkölcsi megköny- nyebbülést érzett. Mit mondjak, ö már szinte darabokra tépte .Jevlampijevet, megmondta neki alaposan a magáét. Reggel Tyutykin bátran tekinthetett munkatársai szemébe, és ha alkalom nyílott rá, jelentőségteljesen mondhatta: — Ami pedig Jevlampijevet illeti, én már egy fél éve megmaradtam valakinek, hogy teljességgel alkalmatlan vezetői állásra. (Oroszból fordította: Pogonyi Antal) tíOLCS MONDÁSOK Irta: TUDOR MUSATESCU Amikor a vitorlás eltávozik a parttól, hosszú orrot mutat a szárazföldnek. A »világ szája« megeszi az embereket. Szerelemből nősült. Miután elköltötte a hozományt, elvált »meg nem felelő jellem« miatt. Nem a glória múlé- kony, hanem azok, akiket glória övez. Tudod, miért fordítottam neked hátat? Mert jól a szemed közé néztem. ' Fölösleges erőfeszítés, hogy hallgasson. Mikor beszól, akkor sem mond semmit. A szamár és a nyúl között régi ellenséges!cedes van: a füleik. Az első nem akarja, hogy nyúlnak lássák, a második nem szeretné, ha a világ szamárnak tartaná. A becsület kétféle: helyi és jellembeli. Párizs napjait éjszaka éli. A rossz cigaretták találták fel a búskomorságot. A halál napjan gyászszalaggal kötötték át a nagy demagóg száját. Két páratlan ital: friss víz és régi bor. A nagy színészek döntik el a nagy műsorokat. Egy ember emlékek nélkül olyan, mint egy temető, ahol a keresztekről hiányoznak a nevek. Nápolyban a lovak is dalokat nyerítenek. A marhabőr legtöbb» szőr csak arc kérdése. A semmittevő filozófiája: dolgozz, hogy én megélhessek. Csak akkor vagy hatalmas, ha erősebb vagy saját gyengeségei dnéL * * * Színházunkban elkezdődtek az Otelló próbát A velencei doge-t alakító színész kiváncsi volt arra, hogy milyen ruhában fog majd megjelenni a színpadon, s hogy megtudja, fölkereste a jelmezest. — Mondja kérem —. kérdezte a színész —, milyen ruhám lesz? — Lila-fehér — hangzott a válasz. A színész kissé elgondolkodott, majd ezt mondta: — Kérem, én nem az Újpesti Dózse, hanem a velencei dózse leszek... _ h. b. — * * * A férj esti iskolán tanul, ezért kimarad munkahelyéről. Aztán felesége keresetéből élnek. Eleinte csak segít a háztartási munkában, később az egészet ő végzi. Egyik alkalommal a katonaságtól behívó érkezik. Felesége megrémülve kérdi: — Csak nem visznek be katonának, drágám? — Ugyan — nyugtatja meg a férj a feleséget —, hisz én gazdasszony vagyok. Somogyi Néphit Az MSZMP Somoe« m?" Bizottsága és a Somogy meg Tanára lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor o. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megvet Laokiadő Vállalat. Kayos'á*\ Latlnka S. o. 2. Telefon 15-1« Felelős kiadó: Szabó Gábor Beküldött kéziratot nem Őrzőnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Flé fizethető a helvi oostabl^atalokné és postlskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár« Latinka Sándor utca 6.
