Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-15 / 244. szám

Szombat, 1966. október IS. 3 SOMOGYI NÉPLAP EGY HÉT A KUKORICA­FÖLDEKEN gy héten át melegítő­tözött lányok és fiúk várták az autóbuszokat reg­gelente a Cukor- és Édesipari Technikum épülete mellett a Tanácsház utcában. Amikor a többi középiskolások már visszatértek a földekről, ak­kor mentek ki ők egy hétre a Kaposvári Állami Gazda­ság tátompusztai üzemegysé­gébe, a kukoricaföldekre. Előttük majdnem mindent el­takarítottak a kombájnok, nekik már csak a »böngé­szés" jutott. Száznál is több diák állt reggelente a kukoricát beta­karító kombájnok után, s széles csatárláncban halad­tak kosarakkal, zsákokkal föl­szerelve. Útjukat a tele sze­dett, bekötött zsákok jelez­ték. Munka közben egy percre sem fogytak ki a hu­morból, a viccelődésből. Moldován Zoltán széles kari­májú kalapot szerzett az erős őszi napsütés ellen. Külön­ben derékig meztelenül dol­gozott egész nap. Mások szü­leik levetett ruháit aggatták magukra, de akadtak olya­nok is, főleg a lányok kö­zött, akik a nagy melegre hivatkozva nyári fürdőruhá­jukat mutatták be. Melegítő alsóval felsőrészt vagy for­dítva. A nevetésre az ugra­tások adták a legtöbb alkal­mat. A lányok közt egerek és békák emlegetésével lehe­tett leginkább riadalmat kel­teni. Komolyra fordítva a szót, a Cukoripari Technikum nö­vendékei, hasonlóan a többi középiskolák tanulóihoz, be­csülettel kivették részüket az őszi munkákból. Amerre a cukrosok elvonultak, már hiábavaló lett volna minden további böngészés. Igaz, a levágott kukoricatarlón nem hagyott el sok csövet a gép, a száznál nagyobb létszámú lelkes diákcsapat azonban még így is rengeteg kukori­cát talált. Jó munkájukban része volt a kitűnő napsütéses időnek is. Egyet len napjukat sem za­varta meg az eső. Amíg Mol­dován Zoli napellenző gya­nánt széles karimájú kalapot hordott, sokan azért is hagy­ták melegítőjüket a táblák végén, hogy valamit »haszno­sítsanak« az őszi napsütésből. Azon a napon, amelyikre az egyik, Igái felé eső kukori­catábla átfésülését tervezték, a meteorológia dél felé 28—30 fok meleget ígért. Nem csoda, hogy ezen a napon a vízhor­dó volt a legnépszerűbb és a legfáradtabb ember. Duics Györgyi alig győzte kiszol­gálni a szomjas iskolatár­sait Ahogy kifogyott a kan­nából, máris kiáltoztak va­lahonnan a viz után. Zsigmondi Mária és a kö­rülötte serónykedők legin­kább a munkájukra figyel­tek. Nem zaklatták még a vízhordót sem, inkább dol­goztak. Hallani sem akartak arról, hogy a csatárláncból valaki is eléjük kerüljön. Egy hét eltelte után lesül­ve, kipirulva foglalták el helyüket dókban. Az igazgató küzdelmei AZT HISZEM, senki sem szeretne Péter Istvánnak, a Nagybereki Tözegkitermelő Vállalat igazgatójának helyé­ben lenni, annyi sok gonddal küzd. Vállalata talán még so­hasem volt ilyen nehéz hely­zetben. Az idén annyira fel­ázott a berek, hogy a gépeket nem tudták kihasználni. Ez nagy kiesést okozott. A Nagy­bereki Állami Gazdaság nem építtette meg a trágyakeverő placcot. Emiatt nem tudtak huszonnégyezer forint értékű munkát elvégezni. Váratlanul nagy forgalmi adóval sújtot­ták a tőzegeseket. Aztán: az állami gazdaságtól nem kap­ták meg a kürti berket; most nincs megfelelő munkaterüle­tük. S végül, de nem utolsó­sorban nincsenek segítőtársai Péter Istvánnak. A műszaki vezetőt leváltották, a főköny­velő szülési szabadságon van. Sokan ennyi probléma lát­tán talán elkeseredtek volna és azt mondanák, nem vál­lalják az üzem irányítását, a felelősséget a munkások és az irányító szervek előtt. Péter Istvánt azonban nem ilyen fából faragták. Nem. azt kutatta, hogyan menekülhet­ne el a hullámvölgybe jutott vállalattól. Azon fáradozott (és fáradozik jelenleg is), hogy munkát biztosítson az embe­reknek. AZT TARTJA, a legfon­tosabb az éves terv megvaló­sítása. Számba vette, mit le­hetne tenni, hogyan lehelne az elveszett munka helyett másikat szerezni. Sürgősen feltáratott egy olyan tőzeg­mezőt, amelyre gépekkel is rá tudtak menni. Itt a máso­dik félévben mintegy 700 va­gon tőzeget termeltek ki. Az­tán elhatározta, hogy elvállal­ják az üdülők, vendéglátók, sőt a magánosok szennyvizé­nek nagy teljesítményű gé­pekkel történő kiszívatását. Dunaújvárosiban is kutatott fel munkaterületet. Dolgozói­nak egy részét oda küldi. Fog­lalkoztatni tudja az embere­ket, kihasználja a gépeket. Az idei terv 7 500 000 fo­rint. Eddig 6 200 000 forint ér­tékű munkát sikerült elvégez­niük. Az év hátralevő részében — mondja Péter István — az 1300 000 forint termelési ér­téket tudják produkálni. Ám a következő hónapokban sem bízik semmit a véletlenre. Tudja, hogy az őszi szállítá­sok miatt nem szoktak ele­gendő vagont kapni. Ez sok problémát okozott. Az idén nem lesz ilyen gond, nem szállítják, hanem helyben el­adják a tőzeget. Olyan helye­ket kerestek, ahol tárolhatják és elárusíthatják terméküket. Baiatonföldvárt, Balatonbog- lárt, Feketebézsenyt és Orda­csehit jelölték ki készletező­hellyé. Az igazgató a munkaterület biztosítására fordítja a leg­több energiát. Ismeretes; hogy Ordacsehi környékén a tő­zegmező kimerülőben van. A megyei tanács az üzemet át akarja telepíteni Vörs környé­kére. Az eredeti program sze­rint már 1965-ben Vörs kör­nyékén kellett volna dolgoz­niuk. A program végrehajtása pénzügyi fedezet hiánya miatt késik. Előreláthatólag a har­madik ötéves terv végén le­het majd átköltözni az új helyi-e. Péter István addig is meg akarja mutatni, hogy az em­lített problémák ellenére is talál megoldást. Vizsgálja a berket. Olyan területet keres, amelyen a korábbinál nagyobb erőbedobással lehetne tőze­get kitermelni. Aztán elhatá­rozta, hogy azokon a helye­ken, ahol már egyszer dol­goztai?, a még hasznosítható tőzeget csörlcrendszerrel szi­getekre (magaslatokra) huzat­ja, (Gépekkel már nem tud­nak e területekre rámenni.) AZ EMBER ennyi áldo­zat és erőfeszítés láttán csak elismeréssel adózhat az igaz­gatónak. Ö maga egyszemély- ben a műszaki vezető, a fő­könyvelő, a vállalatvezető és a küldönc is.. Az új mecha­nizmusban ilyen rugalmasan, leleményesen, a lehetőségek maximális kihasználásával le­het majd eredményt elérni. Bizonyos, hogy akkor majd Péter Istvánnak könnyebb dolga lesz, mint annak a ve­zetőnek, akinek, hogy úgy mondjam, most minden az ölébe hullik. Hiszen megszok­ja a küzdelmet... Szegedi Nándor NEM SZABAD ESŐRE VÁRNI Az őszi munkákat értékelték a tanácselnökök Tokon A TENGŐDI ÚJ ÉLET TSZ HALAD AZ ÉLEN A VETÉSBEN újra az iskolapa­N. J. Szerdán délelőtt Kővágó Gyula, a Tabi Járási Ta­nács V. B. elnöke megbeszé­lésre hívta össze a járás ta­nácselnökeit. A megyei ér­tékelés alapján ismertette a mezőgazdasági munkák hely­zetét. Méltatta a kenyérga­bonavetés országos jelentő­ségét, és kérte a vezetőket, hogy szorgalmazzák a trakto­roknál a nyújtott, illet­ve a két műszak beve­zetését. A tabi járás szövetkezetei is csatlakoztak a mosdósi Al­kotmány Tsz felhívásához, és vállalták, hogy október 28-ig befejezik a vetést. Kü­lön felajánlást tett Som község: megígérték, hogy ok­tóber 20-ig tésseL végeznek a ve­faíusi auok Majort építettek, gépesítet­tek, negativizálták az állatál­lományt. Bevezették a sertések önetetését, a tehenek gépi fe- jését, és az itatásos borjúneve­lést. A közös termésátlagjai túl­haladják az egykori jó magán­gazdák sokat emlegetett re­. , _ ... , __ kordjait. Tavaly negyvenkét A lkonyat után ért haza, a — örülünk, hogy ennyire írod az elismervenyt, hogy - forint 3Q fillért ért egy mur,_ felesége már a kapuban várta, ragaszkodik hozzád a falu. De zennegy mázsát előlegben föl- k - Az idei évre ne„y_ Tudod, miről beszélnek azért nem is irigylünk. Mos- vettél. Az a négy mazsa plusz egyse& AZ iaei evre negy Akit hazahívtak lenne jó hazahívni elnöknek... Csak ennyit mondott az asz- szony, és nézte az ura arcát. De az csak mosolygott. Akkor éjjel is a szakkönyve­ket bújta. Közeledtek a vizs­az emberek? Arról, hogy téged dós ma nagyon nehéz község, a ló négy lábáért van. Hogy öreg édesapja ezzel fogadta: sose felejtsd el... — Én ismerlek legjobban, Kam, de most az egyszer olyan fába vágtad a fejszédet, ami- Késő éjszaka ellenőrizte az be könnyen beletörhet... egyik istállót. Feltűnően nyug­Fölkereste gyerekkori pajtá- talanok voltak az állatok. Mi tását. Az így mondta: lehet a bajuk? Vizet vitt az — Nézd, Fen, én megmon- egyiknek. Ügy ivott, mintha ff^inZt^r’^atot nak<‘ érzi mindenki a közöst. Nern S2Ólt semmit, csak a sze­Annri mtódlnt Szilnek a rá- Ha Cgy h<útÍS n?ttott szen}mel me sötétedett el. Az éjjeliőr tő e^Srek ^>ar nappal “S*"1 W VeSZeL , kora reggel újságolta a történ­ero emoereK. ear nappal Megpróbált nyitott szemmel t.i t utóbb egy nepesebb csoport járni Kétségbee:jtően elkeserí­kereste. Meglettkoru paraszt- ^ yolt amit látott. Az egy­emberek, gyerekkori barátok, k(Jr te!dntélyes középparaszt iskolatársak. A kölcsönös űd- e kocsi szénáért kockára tet­vözlések után a vendégek ko- te a becsületét. És a tettén zül mindenki arra várt, hogy a érésnél még neki ám föijebb. másik kezdi a hivatalos beszel- _ Bolond iennék, ha nem getést. tenném. Mások vinnék el az én — Talán tudod is, hogy részemet, miért jöttünk. Bajban va- iskolatársát kukoricalopáson itat? gyünk. Olyan elnök kéne, aki- érte. Megpróbálta félrevezetni. A rokon a re mindenki hallgat. Téged Akkor kiment vele a határba, akarna a falu. Egy szó mint de nem jutottak el a kukorica- nök szemébe nézni, száz: azért jöttünk, hogy haza- tábláig A gyerekkori barát hívjunk. Ha kell, küldöttségbe megállt a,fele úton, és azt — Tudja mit, bátyám? Ne megyünk a járáshoz vagy a rnondta, hogy nem megy to- legyen köztünk harag. Én megyéhez ... Persze csak ak- V£bb. kor, ha te is így gondolod. tént. A lónak négy lába van, mégis megbotlik. Ennek hat éve éppen. Bér- — Rendben van — mondta résünk más munkát. náth Ferencet így búcsúztatták neki. — Tíz mázsát vittél el. így kezdődött. A munkának a Kaposvári Járási Tanácson. Most visszamegyünk, és alá- újra értéke lett Mosdóson. — Most aztán fogas kérdés előtt áll szegény Feri. Mégis­csak a nagybátyjáról van szó. A reggeli etetésnél újra meg­jelent az elnök, és odament a rokonhoz. ■— Milyen ember az, édes bátyám, aki etetés után nem vasvillával az al­mot piszkálta. Nem mert az el­venöt forintot terveztek, de ötvenet tudnak fizetni. Egy traktorostól hallottam ezt a mondatot: — A md elnökünk olyan, mint egy igaza kommunista. Így indokolta meg a vélemé­nyét — Azért, mert úgy tud dol­gozni, hogy kedvet kap tőle az ember... A major tenyérnyi irodájá­ban beszélgetünk. Halk szavú, nagyon szerény ember. Elhall­gatja, hogy a lánya az isko­la után itthon maradt a szö­vetkezetben. Amit megtudtam róla, jórészt mások mondták el- A dicsekvést bűnnek tartja. Egyetlen kedves írója: Solo- hov. — Mert olyanok az emberek, ahogy ő leírja. Nincsenek csak jók, és csak rosszak. Az élet mindenkit formál.. . olyan embert teszek ide mától Sajnálom, FerU Megtör- kezdve, aki nem feledkezik el az itatásról. Magának meg ke­Talán még ennyi tartozik ide: a ló négy lábával példáié zó iskolatárs ma a legjobb fo- gatos. És a közös vagyont ná­la jobban senki sem vigyázza Németh Súnd.r panasz­A járás közös gazdaságai október 11-ig 3383 hol­don vetették el az őszie­ket, míg az előirány­zott terület 12 260 hold. Kővágó elvtárs külön fel­hívta a figyelmet a Jsapások betakarításának meggyorsítá­sára, arra, hogy a letakarí­tott területeken mielőbb dol­gozzanak a vetőgépek, So- mogymeggyesen például az agronómus addig akart vár­ni a vetéssel, amíg nem esik az eső. Lullán meg nem jó az összhang a szövetkezet és a község vezetői között, ez a súrlódás vezetett oda, hogy a községek közti versenyben hátul kullognak. Több szövetkezet kodott, hogy a cukorrépa átvétele na­gyon lassan megy, némely helyeken — mint például Bedegkéren és Ta- bon — napi két vagon répá­nál többet nem vesztsek át. A járás vezetői most azzal a kéréssel fordultak a cukor­gyárhoz, hogy a lehetőségek­hez mérten siettesse a répa felvásárlását és elszállítását, mert ezzel a vetések üte­mét is meggyorsíthatja. A tanácskozáson ismerte­tett értékelés szerint az. őszi vetési rr "ikkal a tengődi Új Élet '"onnelőszövetkezet halad az Náluk a ter­vezett 38'J ’’óidból 340 hol­don már a földben van a mag. Vasárnapi műszak Vasárnapi műszakot vál­lait a megyei pártértekezlet tiszteletére a Somogy me­gyei Állatforgalmi Vállalat. A járási kirendeltség' K és a központi szakapparátus hol­nap a hétköznapi . munka­rend szerint dolgozik, tehát folyik az átvétel, a felvá­sárlás szervezése és más .öznapi munka. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents