Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-07 / 237. szám
Péntek, 1966. október 7. 3 SOMOGYI NÉPLAP HADÜZENET □ FORMALIZMUSNAK Tervkészítés BARCS HÍDJA Hadd védjem magam, mielőtt bárki is megorrolna mondanivalómért. Tervekre, jó tervekre szükség van, nélkülük nem lehet dolgozni. A tervkészítésnek azonban kacifántos módszereivel ismerkedhet az ember. Tessék csak figyelni egy kicsit... Még a nyár közepén azzal ugrattam egyik művelődés- ügyi vezetőnket, hogy most aztán kipihenheti magát, az uborkaszezon kész nyereség. Tiltakozott. — Már hetek óta a terveken dolgozom — mondta keserűen. — És hogyan csinálod? — Eláruljam? Elővettem a tavalyit... S hogy ne nagyon ismerjenek rá, a tavalyelőttibe is belelapozgattam. Szóval így. Az ember az elején bevágja az elvi, ideológiai célt, a végére az eszmei sűrítést, a közepét meg úgysem nézi senki... De képzeld, így is két hetet dolgoztam vele. — És elkészültél? — Igen, Odaadtam az osztályvezetőnek. Másnap reggel vissza is adta, hogy dolgozzam át. Mosolyogva hozzátette, hogy nem olvasta ugyan, nem volt ideje rá, de az átdolgozás biztosan nem árt neki... Képzelheted, hogy ugyanúgy fogom visz- szaadni egy hét múlva ... Ez csak egy epizód Láttam már járási és megyei irányelvekből átmásolni a »helyi-« terveket, láttam szó szerint idézni mások elképzelését, olvastam korszerű módszerekről, új formákról, de sohasem derült ki, hogy mik azok. Ezek után egyetlen egy járási osztályon kutattam: hány tervet csinálnak egy évben? Sorolom. 1. Az osztály éves munkaterve (a közoktatás, a népművelés, az ideológiai és a szakmai továbbképzés miunkaterve). 2 Éves művelődési terv (és községi változatai). 3. Az állandó bizottság munkaterve. 4. A testületi ülések elé kerülő témáik terve. 5. Ifjúság- védelmi munkaterv. 6. Intézkedési terv a cigánykérdés megoldására". 7. Könyvtári intézkedési terv. 8. Ellenőrzési terv. 9. A politikai könyvhónap terve. 10. Az ünnepi könyvhét terve. És ezen kívül még vagy tíz népművelési kampányterv. Egyetlen járási tanács egyetlen osztályán... Ki dolgozik akkor??? Mindenki munkatervet készít, és intézkedési tervet, sok-sok íróasztalmunka árán, szinte vért izzadva; és nagyon sokszor távol az élettől. Ki, mikor, hol és hogyan hajtja végre? Érdekes »játék« volna végigkísérni a tervek útját. Mégis azt néztem meg inkább: milyen dokumentumok tükrözik e tervek végrehajtását. Hát... szóval kevesebb van belőlük, mint a tervekből, s a végrehajtásról szóló beszámolók is általánosabbak, megfoghatatlanok. Nem csoda, ha a tervkészítők nem tartanak tőle túlságosan, hogy egyszer majd szá- monkérik tőlük, amit ígértek ... Mi volna a megoldás? Tervre szükség van, ha nem is mindegyikre. De inkább egy kicsit több bizalmat, önálló gondolkodást — felelősséggel!, és kevesebb íróasztal munkát... Jávori Béla Üjsághlr: A UL ötéves tervben újjáépül Barcson a Üráva-híd .. . KELL EZ A HÍD, mint szomjas mezőnek a víz. Statisztikai adaték bizonyítják, hogy a Magyarország és Jugoszlávia közötti idegenforgalom mennyit nyerhet az újjáépített Dráva-híddal, nem beszélve a nagy lehetőségek előtt álló teher- és tranzitforgalomróL Most még csonka, béna ez a híd, de 1968 őszére már újra állni fog, összekötő kapocs lesz a két ország között Megszűnik az a természetellenes állapot, hogy ma még aki Barcsról a folyó túlsó partján élő rokonait kívánja meglátogatni, annak háromszáz kilométert kell kerülnie. (Egy érthetetlen és bürokratikus intézkedés megakadályozta, hogy a híd elkészültéig legalább kompjárat közlekedjék a két part között.) — Nagyon bízunk benne, hogy a hidat két év múlva, ilyen őszidőben fölavathatjuk — mondja Pcpp Ferenc, a Barcsi Járási Tanács vb-elnö- ke. — A teljes vasszerkezetet a Ganz-MÁVAG készíti Budapesten. Ezerldlencszázhatvan- nyolcra leszállítják. Addig jugoszláv barátainknak — így szól az egyezség — le kell bontaniuk a régi hidat. Csupán a tartópillérek maradnak, de azok is egy acélszekrényt kapnak... A híd megépítése egyre gyakrabban beszédtéma az emberek között. Nem lesz újdonság az idegenforgalom senki számára, hiszen volt már benne részük néhány évtizede. Most azonban valami szorongó kíváncsisággal várják a mai vendégeket, hiszen azóta itt is, ott is megváltozott minden. Szinte családonként tervezgetik, hogyan s mint lesz, ha megindul a vendégjárás, hogyan lehet igaz magyaros szeretettel fogadni rokonokat és ismeretleneket egyaránt. Érthető azonban, hogy a legtöbb gondot mégis azoknak okozza a híd megépítése, akik hivatalból foglalkoznak vele. Mert jóllehet a járási tanács elnöke optimista — •Nagyon bízunk benne, hogy a hidat két év múlva, ilyen őszidőben föl- avathatjuk« — addig még sok mindennek kell történnie. PÉLDÁUL KI KELLENE VÉGRE MONDANI, hogy mi legyen a felüljáróval. A MÁV kimutatása szerint a hídlejá- rónál lévő sorompó naponta 790 percet zárva van — ez csaiknem tizenkét óra —, tehát más nyomvonalat kell feltétlenül építeni, ha nem akarjuk, hogy már az első pillanatokban összetorlódjék a forgalom. És ez az, amiben hosszú idő óta nem bírnak közös nevezőre jutni a szakemberek, nem akadt még egyetlen ember, aki letette volna a garast, hogy igen, ez az ésszerű, így kell megcsinálni. Lehet, hogy sokallják az összeget, körülbelül tízmillió forintról van szó a felüljáró és az új nyomvonal megépítéséhez. De volt már rá példa, hogy megépítettünk mi olcsón is dolgokat, aztán egy év múlva újra építeni kellett sokszoros áron! És egy nemzetközi átkelőhelyhez nemcsak híd szükséges, hanem sok egyéb is. Vajon Barcson biztosítottak-e a feltételek a vendégfogadáshoz? — A Barcsi Községi Tanács a járási pórt- és tanács vb. segítségével ezerkilencszázhat- vanöt őszén tanulmánytervet készített az idegenforgalmi centrum helyzetéről és fejlesztési lehetőségéről — folytatja a beszélgetést a járási tanács elnöke. — Ez a terv a népgazdaság anyagi helyzetét figyelembe véve talán túl merész, de ismerve például a másik határállomás, Letenye mai gondjait, egyáltalán nem fellegekben járó. Letenye komoly problémákkal küszködik, és éppen amiatt, hogy annak idején szintén kicsinyeskedtek fejlesztésével. Mit kellene hát sürgősen megcsinálni Barcson ahhoz, hogy aránylag kulturált környezetben fogadhassák vendégeiket? Elsősorban az úthálózatot kellene korszerűsíteni, hiszen egy rövid szakasztól eltekintve szabad árkok árasztják a korántsem kellemes illatokat. Az útkorszerűsítés és a csatornázás nélkül Barcs az marad, ami jelenleg is: poros, szeny- nyezett falu. Az út- és csatornaépítést egyébként a hídépítés ügyeivel foglalkozó nemzetközi bizottság is szorgalmazza. A másik dolog a közvilágítás: ötven éve is ilyen volt a hálózat a belterületen. A község lakossága — tanácsülésen határoztak így — minden társadalmi munkát vállal, ha segíteni kell a korszerűsítésben. Mindezzel együtt kell járnia egy univerzális szervizállomás és eev benzintöltő állomás megépítésének. Ami a világon mindenütt bevált — hogy ez a két létesítmény egy helyen található —, az Barcson nem valósítható meg, ugyanis a kije(Tudósítónktól.) A háromnapos országos halászati értekezlet csütörtökön befejeződött Siófokon. A tanácskozáson részt vevő megyei felügyelők, halgazdasággal foglalkozó termelőszövetkezetek és a velük kapcsolatbanálló más szervek képviselőd részletes beszámolókat hallgattak meg a halgazdálkodás helyzetéről és fejlesztésének irányelA megyei tanács kereskedelmi osztályán a minap a tej- és tejtermékellátásról és a várható őszi-téli választékról tárgyaltak. Ma már az ipar elegendő meny- nyiségű és minőségű terméket ad át a kereskedelemnek, némely területen azonban a választék nem kielégítő. Bizonyára mindenki örül majd annak, hogy a megye minden községében vásárolható ezután tejföl. Vajbél is minden igényt ki t d ak elégíteni. Nem megfelelő viszont a lölt terület vagy az agyikj vagy a másik szerv részére nem megfelelő. Aztán a szálloda! A »szállónak« nevezett hat szoba — és k lene ágy — aligha lesz megfelelő az idegenforgalom lebonyolítására. És kempingezői mégsem küldhetjük el a vendégeket, ha megépül is a középrigóczi erdőben egy sátortábor. Ügy véljük, a SZÖVOSZ-nak kellene itt Kezdeményező lépéseket tennie. Nem százszobás szuperszálló-. ra gondolunk, hanem egy húsz- harmmeszobás modern épü- l^tre, melynek földszintjén egy étterem és egy eszpresszó is helyet kaphatna. SOMOGYNAK A BALATONON KÍVÜL 1968-tól Barcs lesz a második idegenforgalmi gócpontja. De ahhoz, hogy ez így legyen, nemcsak a hídnak kell megépülnie, hanem a »kapcsolódó beruházásoknak« is. Méghozzá nem is a hídavató után. Polesz György Befejeződött az országos halászati értekezlet Siófokon lavul a megye tej- és tejtermékellátása veiről, a tény észanyag: a ponty, a harcsa és a növér^evő halak elosztásáról, a halegészségügyi kérdésekről és a lehalászásra kerülő mintegy 250 000 mázsá- nyi hal elhelyezéséről. * A szakemberek ezután megismerkedtek a siófoki Balatoni Halászati Vállalat szervezeti fölépítésével,, mimikájával, erről Horváth Károly igazgató tájékoztatta a jelenlevőket. sajtfélék választéka, e^ért két üj sajtféleséggel igyekeznek javítani a helyzeten. Rövidesen megjelenik az üzletekben az 1—2 kilogrammos műanyagfóliás kiszerelésű emmentháli, és kapható már a hengeres formájú eidami. Minden üzletben kapható lesz ezután körözött — ezt korábban a boltok saját maguk állították elő — és z?íros túró, és tekintettel a gcszten-eszezonra, habtejszín is 0,2 és 0,5 literes csomagolásban. Az új mechanizmus propagandistáinak Árak és fogyasztás Új lakberendezési bolt nyílt Csurgón, a régi szálloda helyén. A modern üzlethelyiségben egyszerre hat szoba- és konyhabútort tudnak bem itatni. Az első öt nap alatt 200 000' forint forgalmat bonyolítottak le. Megismerték a világpiacon a Tabi Sátor- és Ponyvaüzem termékeit Van néhány termék, amelynek fogyasztása meglehetősen független az ártól. Ha a só háromszor annyiba kerülne, mint most, ugyanannyi fogyna; a gyufával sem nagyon tudunk takarékoskodni. A vállalatok is sok olyan terméket használnak fel, amelynek az ára alig hat ki az igénybevett mennyiségre. Ezek »rugalmatlan keresletű« cikkek. Ilyen viszonylag kevés van. A legtöbb cikk vágj' szolgáltatás kereslete az árváltozás hatására csökken, vagy növekszik. Így az árat fel lehet használni a fogyasztás szabályozására. Az állam az új gazdasági mechanizmusban is él majd ezzel a lehetőséggel. Bizonyos gazdaság- és társadalompolitikai célokat is megvalósít az árak szabályozásával. Egyes termékek fogyasztását alacsony árral szorgalmazni, másokét magas árral korlátozni fogja. Természetesen csak az olyan termékek fogyasztását lehet az áron keresztül szabályozni, amelyek kereslete érzékeny az árakra. A termelési eszközöknél is célszerű alkalmazni a fel- használás áron keresztüli szabályozását. Amiből kevés van, azt viszonj'lag magas áron kell adni. Amelyik termék termelésének bővítése nem ütközik nagyobb akadályokba, annak felhasználását alacsony árral ösztönözni lehet, ügyelve közben arra, hogy az alacsony ár mellett is érdemes legyen a termelést bővíteni. Eddig a termelési eszközök felhasználását az állam közvetlenül szabályozta egy sor anyagnál, gépnél, műszernél. A vállalatok felhasználási keretszámot kaptak. Kiutalás alapján meghatározták számukra, hogj- miből mennyit vásár olhatn ak. Az új gazdaságirányítási rendszerben a központi gazdálkodás alá vont termékek köre fokozatosan ugyan, de lényegesen csökken. A keretgazdálkodást termelőeszközkereskedelem váltja fel. Az anyagok, gépek, műszerek stb. ára a piacon alakul ki. Vagyis nemcsak az ár hat majd a fogyasztásra, hanem a fogyasztás is az árra. A piacon kialakuló árban érvényesülnek a felhasználói értékítéletek. A keresett termékek ára viszonylag magas lesz, ami egyrészt termelésük fokozására, másrészt fogyasztásuk korlátozására ösztönöz. A kialakuló ár ideiglenes piaci egyensúlyt hoz létre, annak ellenére, hogy az előállítás és a szükséglet belső aránytalansága még fennáll. De az előállítás fokozására, a fogyasztás szűkítésére ösztönző magas ár — ha a szükséges feltételek, mint például alapanyag, termelőkapacitás rendelkezésre állnak — rövid időn belül helyreállítja a termékek zöménél a termelés és a szükséglet belső egyensúlyát. A fogyasztási cikkek körében eddig az állam igen széles területen élt az árarányokon keresztüli szabályozással. Sok terméknek alacsony az ára az önköltségéhez képest. Ezek termelésénél eddig az állam egyenlítette ki a vállalatok ráfizetését. Más termékeknél indokolatlanul magas az árszínvonal. Ebben lesznek bizonyos változások. Persze a tudatos állami gazdaságpolitikáiból vagy művelődéspolitikából eredő dotációk nagy részét ezután is vállalnunk kell. Azonban ezeket is célszerűnek látszik felülvizsgálni. Lehetőség szerint meg kell szüntetni azokat a dotációkat, amelyek nem elsőrendű fontosságúak, amelyeket viszonylag csak szűk rétegek élveznek. A felvásárlási árak, egyes iparcikkárak szabályozásával az állam befolyásolni tudja a munkásság és a parasztság fogj'asztási, életszínvonalbeli helyzetét. Sőt, egyes árak növelésével elősegíti egészen más termékek fogyasztását. Az árak és a fogyasztás kölcsönhatásának színes, sokrétű kapcsolatával a jövőben sokat kell foglalkozni, nemcsak a központi gazdaságvezetésnek, hanem a termelő egységeknek is. Figyelme® tanulmányozással megállapíthatják, hogy termékeik árváltozása hogyan hat e termékek keresletére, érdemes-e a termelést növelni, az árat csökkenteni. A vállalatoknál meghonosodik a piackutatás, s ezzel együtt jár az ármozgás hatásainak rendszeres kiszámítása és a kapott adatok felhasználása a gazdasági döntésekben. Dr. Firityí Ottó (Tudósítónktól.) A Tabi Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága hétfőn a Sátor- és Ponyvaüzem munkáját, fejlődését értékelte. Koío- nincs Gyula telepvezető elmondta, hogy az 1984. júniusa, ban indult üzem az akkori huszonöt helyett ma már százötvenegy dolgozót foglalkoztat. A jelenlegi létszámnak mintegy fele szakmunkás, a többi pedig olyan betanított munkás, aki a gépi varrást és az egyéb munkákat már itt tanulta meg. S amíg 1964-ben az üzem össztermelése még »csak« 38 i millió fornit volt, tavaly már 95 700 000, az idei év első felében pedig 49 800 000 forintot tett ki. Exportra 1964-ben még csak másfél millió forint, tavaly viszont már 29 200 000, ez év első felében pedig 17 500 000 forint értékű ponyvát, sátrat és egyéb készterméket szállítottak. Az export az össztermelésnek 1964-ben még csalt 3,9, az idei első félévben viszont már 35,1 százalékát tette ki. Mind az export-, mind a teljes termelési tervüket minden félévben lényegesen túlteljesítették. Termékeiket egyre több országban ismerik és kedvelik meg. S a minőséggel is meg vannak elege ’ve. Reklamációt nem kaptak, viszont termékeikből a külföldi s belföldi megrendelők jóval löbbet is át" nnének. Különösen a-' itt gyártott ízléses és. színes strandsátrak iránt igen nagy a kereslet. Az egy főre eső te metési érték és az átlagos kereset is mindinkább növekszik az üzemben. A raktározó gondokat lényegesen enyiv hogy a napokban ha= "iái' ‘ vehetik az elkészült 27x10 méter nagyságú raktárépületet.
