Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-30 / 257. szám

2 FOLYTATTA TANÁCSKOZÁSÁT A MEGYEI PARTERTEKEZLET gyünk. A népgazdasági érdek­re hivatkozók azonban figyel-, men kívül hagyták, hogy egy megye ipari fejlődése nem­csak gazdasági, hanem politi­kai kérdés is. Véleményünk szerint számos vonatkozásban a gazdaságossági szempontok is az ipar fejlesztése mellett szólnak. Mindenekelőtt a munkaerőre gondolunk. De nézzük például a faipart: az sem fejlődött kielégítően. Kü­lönösen nem a fafeldolgozó ipar, noha Somogy fában vi­szonylag gazdag, országosan is a legnagyobb erdőterülettel rendelkező megyék közé tar­tozik. De elhanyagolt volt az élelmiszeripar is; a legszüksé­gesebb rekonstrukciók is csak a második ötéves terv utolsó esztendeiben kezdődtek el, és a harmadik ötéves terv idősza­kában fejeződnek be. Szerin­tünk népgazdasági szempont­ból majdnem mindegy példá­ul, hogy a konfekcióipart hol fejlesztik, hisz ez kevésbé van nyersanyagbázishoz kötve, annál inkább a munkaerőhöz. Az iparfejlesztés fontos fölté­tele a víz. Ezért szorgalmaz­tuk és szorgalmazzuk Barcs és környékének iparfejleszté­sét. A megyei pártbizottság tit­kára ezután a foglalkoztatott­sági gondok megoldásával kapcsolatos javaslatokról szolt. Leszögezte, hogy minden el­képzelés ellenére az ipar át­fogó, komplex fejlesztésére van szükség. Végre kell hajta­ni a szükséges rekonstrukció­kat is, úgy hogy az lehetőleg együtt járjon a termelés bő­vülésével és a foglalkoztatott­ság növelésével. Különböző forrásokból biztosítani kell a tanácsi és a szövetkezeti ipar továbbfejlesztését, szélesíteni az ipari bedolgozó rendszert, különösen a Balaton környé­kén és a járási székhelyeken. A lehetőségeken belül fejlesz- teni kell a termelőszövetke­zetek ipari tevékenységét is. Megítélésünk szerint nagyobb új ipari beruházásokra is szükség van. Szigeti elv társ ezután ar­ról . beszélt, hogy milyen. erő­feszítéseket „téti, a megyei pártbizottság Somogy fejlesz­téséért. A harmadik ötéves tervről szólva elmondotta, hogy az 1970-ig szóló tervcik­lusban nagyobb összegeket fordítanak a termelőalapok bővítésére, fejlesztésére, mint korábban. Nagyra értékeljük a tervezett, illetve megvaló­sulás útján lévő. ipari beruhá­zásokat. Örülünk az iparfej­lesztés korábbinál gyorsabb ütemének, és megköszönjük mindazoknak, akik ehhez hoz­zásegítették a megyét: az Or­szágos Tervhivatalnak, a Ko­hó- és Gépipari Minisztéri­umnak, a KPM-netk az Élel­mezésügyi Minisztériumnak és a főigazgatósági szerveknek. Megítélésünk szerint azonban még többre van szükség. Bí­zunk abban, hogy a harmadik ötéves tervben megvalósuló új ipari létesítményekből — amelyeknek telepítési helyét később jelölik ki — megyénk is részesül. Számítunk arra is, hogy. a fővárosból kitelepíten­dő üzemekből is kap megyénk. A mezőgazdaság fejlesztésére előirányzott összeg nagyságá­ból arra következtethetünk, hogy a Földművelésügyi Mi­nisztérium messzemenően fi­gyelembe vette a megye hely­zetét, s a lehetőségeken belül igyekszik kielégíteni az igé­nyeket. Beruházásaink rend­kívül nagy feladatokat rónak az építőiparra. Képessé kell tenni arra, hogy megfelel­jen a megnövekedett követel­ményeknek. Nagyon károsan hat, ha a rendelkezésünkre bo­csátott beruházási összegeket a beruházások rossz előkészí­tése, az építkezések elhúzódá­sa miatt nem tudjuk felhasz­nálni. Nem lehet újabb be­ruházási igényekkel fordulni a főhatósági szerveikhez, ha a rendelkezésünkre bocsátott eszközökkel sem tudunk ész­szerűen gazdálkodni. A megyei pártbizottság tit- , kára ezután a gazdasági me­chanizmus reformjánalc várha­tó hatását elemezte. Felhívta a figyelmét arra, hogy bizonyos türelmi időt kell adniuk az irányító szerveknek, az új kez­dő üzemekben. Szigeti élvtárs a harmadik ötéves tervről szólva megálla­pította, hogy az csak az egész párttagság és a megye dolgo­zó tömegeinek összefogott ere­jével, munkájával valósítható meg. Nagy feladat hárul párt­szervezeteinkre és pártszer­vekre. Az új gazdasági irányí­tási rendszer körülményei kö­zött is meg kell találnunk a pártmunkának, a termelés pártirányításának leghatéko­nyabb módszereit, formáit. Az általános fejlődés megköveteli a pártirányítás fejlesztését, tökéletesítését is. Egyet azon­ban nem szabad figyelmen kí­vül hagyni: a párt gazdaság­irányító, gazdaságszervező te­vékenysége lényegében, tartal­KESERÜ JÓZSEF, a darányi Ű.i Élet Tsz elnöke: mában nem változik. A párt vezető szerepe nem csökken, hanem tovább nő a társadalmi és a gazdasági élet minden te­rületén. Következésképpen a pártszervek és a pártszerve­zetek felelőssége sem csökken a gazdasági és a termelési kér­désekkel kapcsolatban. Szigeti elvtárs befejezésül kifejezte reményét, hogy a IX. kongresszus megerősíti a párt eddigi politikáját, és választ ad a szocializmus teljes föl­építésének időszerű kérdései­re. — Meggyőződésünk, hogy a kongresszus útmutatásai alap­ján törekvéseink céljainkat meg tudjuk valósítani — mondta. dolgozója ezután a nőket foglalkoztató kérdésekről szó­lott. A harmincöt személyes bölcsőde nagyon kicsi a lét­számhoz viszonyítva. A me­gyei nőtanács a közelmúlt­ban ankétot rendezett a csa­ládtervezésről] ; hiába beszé­lünk azonban a családterve­KNEZICS ISTVÁN buzsáki pedagógus: zésről, ha nem tudjuk emel­ni a bölcsődei férőhelye számát. Örömmel vettük a Nagy­atádi Konzervgyár rekonst­rukcióját, azt viszont hiá­nyoljuk, hogy ebben nem szerepel bölcsőde építése. Nagyon kérjük az illetékes-iv társakat, hogy az anyák­ra is gondoljanak. Igen nagy Kérésünk van még a nagy­atádi kórház építésével kap­csolatban. Azzal biztatnak -ennünket, hogy a harmadik ötéves tervben elkészül. Ne­künk az lenne a kérésünk, hogy ne a végén, hanem le­hetőleg az elején épüljön meg. A fiatalok neveléséről, elhelyezkedéséről, a társadalmi életben elfoglalt helyéről Új tennivalók elé nézünk — Mi otthon a falunkban arra törekedtünk és törek­szünk, hogy a nemrég még egyénileg gazdálkodó parasz­tok fölismerjék az új körül­ményeket, esetenként a kommunisták példamutatása révén vonzóvá tegyük szá­mukra az újat. A mezőgaz­daság átszervezése után a mi termelőszövetkezetünkben is kisüzemi tapasztalatok alap­ján kezdtünk hozzá a nagy­üzemi gazdálkodáshoz. Én magam sem rendelkeztem a nagyüzemi gazdálkodás gya­korlatával. Ma már garan­tált munkaegységet kap ter­melőszövetkezetünk minden dolgozó tagja. Az új helyzet új tennivalók elé állított bennünket. An­nak a képzettségnek alap­ján, amellyel a tsz megala­kulásakor rendelkeztünk, képtelenek lennénk megvaló­sítani a gazdasági mechaniz­mus reformjáról ránk váró feladatokat. Szövetkezeti pa­rasztjaink igénylik a szépet, a korszerűt: a televíziót, a rádiót, a hűtőgépet, a víz­vezetéket és egyebeket. Hogy mindezt megkaphassák, szor­galmasan dolgoznak, s meg­találják számításukat a napi munkákban. A szövetkezeti vezetőknek gondoskodniuk kell arról, hogy segédüzeme­ket létesítsenek, és így állan­dó munkát biztosítsanak a tagoknak. Az eddigihez hasonló se­gítséget várunk a jövőben a párttagságtól, a pártszervezet vezetőségétől, de igényeljük a támogatást a felsőbb szer­vektől is. Kérjük, hogy meg­termelt , termékeinké):, vessék át idejében, és méltó part­nernek tekintsék a tsz-t.' Za­varok vannak például a bur­gonya elszállítása körül. Keserű elvtárs a továbbiak-' ban termeltetési és értékesí­tési problémákról beszélt, majd elfogadásra javasolta a megyei pártbizottság előter­jesztését. KALMAN sandorne, a Nagyatádi Konzervgyár dolgozója: Pártszervezetünk nagy gondot fordít az ideológiai képzésre — Hozzászólásában a Nagy­atádi Konzervgyár fejlődését vázolta. Elmondta, hogy 1961-ben még csak 445-en dolgoztak a gyárban, tavaly pedig már 820-an. Az önkölt­ség 1961-ben 93,3, 1965-ben pedig 86 százalék volt, tehát 6,6 százalékkal csökkent az utóbbi négy évben. 1961-ben még egyetlen szocialista bri­gád sem alakult, 1965-ben már nyolc működött 1966-ra pedig 14-re emelkedett a számuk, s ebből hat női bri­gád. — Egyik pedig a miénk: létszáma tizenöt. Elmondhat­juk, hogy nagyon jó ered­ményeket értünk el. Amikor még nem voltunk szocialista brigádban, addig »maszek brigádnak-« neveztek bennün­ket, és összesen négyen dol­goztunk együtt. Amikor megkértek bennünket, ala­kítsunk szocialista brigádot a csomagolóban, örömmel tel­jesítettük ezt a kérést. Mind­össze egyéves múltra tekint­hetünk vissza, s máris szép eredményeket értünk el. Vál­laltuk, hogy 100 százalékon alul nem teljesítünk, egymás munkáját ' segítjük. Elvünk az, hogy nemcsak saját bri­gádtagjainkat, hanem a le­maradó brigádokat is támo­gatjuk. A politikai oktatás­ban is részt veszünk. Ta­valy, amikor megkezdődött a pártoktatás, némelyek pró­báltak ebből kimaradni. Amikor azonban a brigád be­csületére hivatkoztunk, min­denki ellenkezett Ez is bi-‘ Knézics István először az iskolai és szülői nevelés ket­tősségét elemezte, majd meg­állapította: — Az iskola legfontosabb feladata a szocialista típusú ember nevelése. A közös gaz­dálkodás, az új gazdasági módszerek, a szocialista tár­sadalmi viszonyok és a tudat fejlesztése új típusú embere­ket követel. Olyan embereket kell nevelni az iskolában, akik képesek — és igyekez­nek majd — jelenlegi társa­dalmi viszonyaink között a szocializmus érdekében tevé­kenykedni. Falun azonban még nagyon érezteti hatását a vallásos ideológia és a val­lásos családi nevelés. Igaz, hogy ez általában nem tuda­tos, de még így is sok gon­dot okoz pedagógusainknak. A különböző hatások közül az úttörőmunkáé a legpozitívabb, ez a mozgalom a fiatalok leg­nagyobb nevelője. A pedagó­gusok tevékenysége, magatar­tása nagy hatással van a fia­talokra. Az általános iskolát végzett fiatalokról szólva elmondotta, hogy legjobbjaik középiskolák­ban vagy szakiskolákban ta­nulnak tovább, és egyéni el­képzelésük ennek megfelelően valóra válhat. A gyengébb ta­nulók azonban otthon marad­nak falujukban. Ezekkel a fiatalokkal kell a legtöbbet foglalkozniuk a falusi KISZ- szervezeteknek. Gondot okoz, hogy az úttörő- és a K1SZ- szervezet között még nincs élő, eleven kapcsolat. Á KISZ- vezetők munkáját is hátrál­tatja, hogy nincs pedagógiai tapasztalatuk, pedig az úttö­rőmozgalom után a KISZ-nek kell folytatnia a megkezdett munkát. E tapasztalatokból következik, hogy a KISZ-ben is nagy feladat hárul a pe­dagógusokra, akik felkészül­tebbek, érzékük van a neve­lésihez, és igen nagy segítsé­LOSONCZI PÁL földművelésiügyi miniszter: get adhatnak a falusi KISZ- szervezeteknek. A pedagógu­sok mellett be kell kapcsolni a falu más értelmiségi dol­gozóit is, az orvosokat és a tanácsvezetőket, ho^y aktí­vabban vegyenek részt a nép kulturális fölemeléséért ví­vott harcban. Knézics István ezután a fia­talok elvándorlásának okait elemezte, majd megállapította: — Olyan lehetőségeket kell teremteni a fiatalok számára, hogy szívesen maradjanak falun. Ehhez a gazdasági ve­zetők jó hozzáállására is szük­ség van. Helyi példával sze­retném bizonyítani e megál­lapítás igazságát. A mi isko­lánkból az utóbbi években mindössze két-három fiatal maradt otthon. Az 1965—66- os tanév után 51 nyolcadik osztályt végzett gyerek közül huszonnégyen — a fiatalok ötven százaléka — maradtak a termelőszövetkezetben. Az történt ugyanis, hogy a tsz vezetői beszélgettek azokkal a szülőkkel, akiknek gyermekei végeztek, és elmondták nekik, hogy a közös gazdaság is tud­ja biztosítani a fiatalok igé­nyeit kielégítő megélhetést. Az elvándorlás egy másik okáról is beszélni kell. Míg a városban élő fiatalok meg­találják szórakozásukat az üzemi művelődési otthonok­ban, a könyvtárakban, a-szín­házban, a mozikban és más szórakozóhelyeken, a falusi fiataloknak jóval kevesebb jut. Huzsák kétezer-nyolcszáz lakosú község, öt-hatszáz KISZ-korosztályú fiatalja van. De nincsenek biztosítva a kul­turált és színvonalas Szórako­zás föltételei. Van egy száz­ötven személyes helyiségünk, amelyet lakóházból alakítot­tunk át, de az összedűlés ve­szélye fenyegeti. Kétezer kö­tetes könyvtárunk jó szolgá­latot tesz. Ezenkívül azonban szinte semmilyen szórakozási. lehetőség nincs. Ilyen nehéz körülmények között is sokat dolgoznak, sok társadalmi munkát végeznek fiataljaink. Nemcsak a megyében és az országban, hanem külföldön is ismerik már népi együttesün­ket, kézimunka-szakkörünk eredményeit Ez azt bizonyít­ja, hogy lehet a falusi fiata­lokkal dolgozni, csak szívós munkára van szükség és a gazdasági vezetők jó hozzá­állására, mert enélkül nem lehet előrejutni. Lelkes tevé­kenységüket a jutalmazások­nál, a bérezésnél, az üdülte­tésnél is jobban figyelembe kell venni. Fiataljainkat úgy kell ne­velni, hogy a szocializmushoz, a munkához és az emberek­hez való viszonyuk jó legyen, szocialista módon éljenek és gondolkodjanak — mondta be­fejezésül Knézics István. Többet várunk Somogy mezőgazdaságától zonyítja, hogy érdemes a bri­gádtagokkal foglalkozni, le­het rájuk számítani. A mi brigádunk 110 százalékra tel­jesítette átlagosan a tervét. A Nagyatádi Konzervgyár pártszervezete nagy gondot fordított az ideológiai kép­zésre. Három szemináriumot és egy KISZ-oktatást szerve­zett, összesen 165-en vettek részt az oktatásban. Ezenkí­vül még szakmai továbbkép­zés is folyt. A Nagyatádi Konzervgyár — Somogy azok közé a me­gyék közé tartozik, ahova a legtöbbet járok. Ismerem azo­kat a problémákat, nehézsége­ket, amelyekkel a járás, a me­gye vezetői küzdenek — mon­dotta Losonczá elvtárs. — Rendkívül eredményesnek tar­tom, amit a somogyiak vé­geztek az elmúlt években. A gazdasági fejlődés mellett a vezetés is egységesebb lett. Az alkotó tevékenység ered­ménye mutatkozik meg abban, hogy elindult a megye a gaz­dagabb jövő felé vezető úton, s a Folitikai Bizottság hatá­rozata után meggyorsult ez a munka. Nagyot lépett előre So­mogy az iparosodás terén: emelkedett a megye ipari ter­melése. Az iparosítás a fog­lalkoztatottság növelése mel­lett kulturális fejlődést is ho­zott. Az eddiginél többet aka­runk elérni a mezőgazdaság­ban. Miután kialakult a nagy­üzemi gazdálkodás a falvak­ban, megszilárdult a szövet­kezeti mozgalom, most már olyan problémái vannak a szövetkezeti vezetőknek, ho­gyan tudnák tovább fejleszte­ni a gazdaságot. Egyik legje­lentősebb eredmény, hogy a parasztság különböző rétegei között eltűnőben vannak a különbségek. A beszámoló és a hozzá­szólók is foglalkoztak hogy az iparosodás után ho­gyan alakul majd a mezőgaz­dáságban a munkaerőhelyzet. Nem lehet különválasztani az ipari és mezőgazdasági mun­kaerőellátást, hiszen a somo­gyi családokon belül is meg­találjuk az iparban és a me­zőgazdaságban dolgozókat. Az iparosodással együtt fokozódik a mezőgazdaság gépesítése, s ez elejét veszi a munkaerő- problémának. Losonczi elvtárs ezután a mezőgazdasági termelés és el­látás országos tapasztalatairól s az ezzel kapcsolatos további tennivalókról beszélt: — Az átszervezés után a mezőgazdasági termékek ex­portja nőtt, és nő az ipar­nak átadott mezőgazdasági nyersanyag mennyisége is — mondotta. — A növekedésnek ez az üteme nagyobb ará­nyú, mint a nyugat-európai mezőgazdasági termelésé. A gépesítésben nagy lépéseket tettünk előre, és több száz olyan mezőgazdasági üzemünk van, ahol bizonyos termékek termelésében kiváló eredmé­nyeket érünk el. Országosan emelkedett tavaly a búzater­més átlaga a korábbihoz ké­pest, s ugyancsak magas ho­zamokat értek el a kukorica, a cukorrépa és egyes zöldség­félék termelésében. Az állat- tenyésztéssel kapcsolatban meg kell einlíteni, hogy az. ered­mények mellett problémák is vannak. Kevés a férőhely és a takarmány. Nagy gond a ta­karmánybázis biztosítása. A hozzászólások és a beszá­moló is foglalkozott a gazda­sági mechanizmus reformjá­val. Amikor az 1966-os árak és bérek nyilvánosságra ke­rültek, megindult egy egész­séges folyamat: a mezőgazda­ság hátrányos megkülönbözte­tésének felszámolása. Ugyanis országosan —- így Somogybán is — ’ megállapítottuk, hogy a mezőgazdasági beruházások üteme nem volt arányban azokkal a feladatokkal, ame­lyeket ezeknek az üzemeknek meg kellett oldaniuk. Miért annyira változó a termelőszövetkeze,e len az alapjövedelem? A fő nioa nem is ott van, hogy a jövedelem- arányok nem azonos szinten alakultak k'i, inkább az a baj, hogy a mezőgazdaságban a munkaerő állandó foglalkoz­tatottsága nincs biztosítva. Az állandóan dolgozók 188, a szövetkezeti alkalmazottak 120, a bedolgozó családtagok csu­pán 81 munkanapot dolgoznak évente a szövetkezetben. Ilyen foglalkoztatottság mellett a jövedelem nem érheti el az ál­lami gazdasági szintet. Az iparban pl. évi 280—300 mun­kanapot dolgoznak. A hozzászólásokban sokan V

Next

/
Thumbnails
Contents