Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-29 / 256. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK JELENTÉSE 13 Az államhatalmi és az Népköztársaságunk biztonságát és népi hatalmunkat erősíti az a fejlődés, amely a honvédség, a határőrség és a munkásőrség erkölcsi egységében, védelmi képességük fejlesztésében végbement. Az elmúlt évek­ben még szorosabbá vált a honvédség, a ha­tárőrség és a lakosság kapcsolata. Megyénk kommunistái minden erkölcsi és politikai támogatást megadnak ahhoz, hogy a jövő­ben még jobban el tudják látni a rájuk háruló feladatokat, szocialista hazánk védelmét. A munkásőrség is szerves része szocialis­ta hazánk fegyveres erejének. A párt köz­vetlen irányítása alatt áll. A munkásőrség­ben dolgozó kommunisták és pártonkívüli- ek önként vállalkoztak a munkás—paraszt hatalom védelmére, és becsülettel helytáll­nak. Elismerés és megbecsülés illeti őket. Bízunk abban, hogy a jövőben is hű har­cosai lesznek pártunknak és a szocializmus ügyének. Az elmúlt években tovább erősödött és fejlődött megyénkben .a rendőri, az ügyészi és a bírói szervek munkája. E szervek álta­lában törvényeinknek megfelelően jól lát­ják el feladataikat. Munkájuk nyomán to­vább szilárdult a szocialista törvényes rend megyénkben. Esetenként előfordul azonban, hogy ügyészeink és bíróságaink nem kellő gyorsasággal, határozottsággal és szigorú­sággal lépnek föl különösen a társadalmi tulajdont megkárosító egyénekkel szemben. Több gondot kell fordítaniuk a kormány jog- politikai irányelveinek egységes, helyes ér­telmezésére és gyakorlására. Pártunk számára fontos kérdés az állam­hatalmi és az államigazgatási szervek tevé­kenysége és munkájuk állandó segítése, tá­mogatása. Munkájuktól nagymértékben függ, hogyan valósul meg a párt politikája, és hogyan vélekednek arról a dolgozók. Közismert, hogy az előző pártértekezlet kritikusan, kellő határozottsággal tárta fel a megyei tanács akkori vezetésében előál­lott helyzetet A megyei tanács munkáját ért bírálattal párttagságunk egyetértett. Igazságosnak, megfontoltnak tartotta a ta­nácsi vezetést javító, erősítő döntéseket. A megyei tanács kommunista vezetőinek irányító, vezető munkáját egészséges fejlő­dés jellemzi. Általában jól látják el felada­taikat, megfelelnek a politikai és szakmai követélményeknek. A megyei pártbizottság kezdeményezése és útmutatása alapján a megyei tanács vezetői tevékenyen részt vet­tek Somogy megye távlati fejlesztési irányelveinek kimunkálásában és végrehaj­tásának szervezésében. Azonban az eddigi- éknél még többet keil temraük azért, hogy e — közösen kidolgozott és a Politikai Bizött­A megyei pártértekezlet határozatainak megvalósítása rendkívül nagy erőfeszítése­ket követelt a megyei pártbizottságtól Mun­ka közben a megyei pártbizottság és a vég­rehajtó bizottság többször értékelte me­gyénk gazdasági, kulturális, szociális és kom­munális helyzetét. Megállapította, hogy az eredmények ellenére nem kielégítő a fejlődés üteme. Ebbe a helyzetbe nem nyugodhattunk bele, ezért több fontos intézkedést és ak­ciót kezdeményeztünk. A megye általános fej­lesztésének meggyorsítása érdekében — 1964 őszén — gondos elemzés alapján fordultunk szóban és levélben pártunk Központi Bizott­ságához, személyesen Kádár János elvtárs­hoz, valamint az Országos Tervhivatal elnö­kéhez, Ajtai Miklós élvtárshoz. A Központi Bizottság kérésünket megvizs­gálta és megállapította: ».. -a megyei párt­bizottság feljegyzésében foglalt kritikai ész­revételek alapvetően helytállóak, Somogy megye valóban nem mindig kapta meg a szükséges támogatást iparának és mezőgaz­daságának fejlesztéséhez az országos szer­vektől.-« A Politikai Bizottság intézkedett, hogy a megyei pártbizottság és a tanács vb készítse el az országos szervek közreműködésével a népgazdaság szükségletével összhangban álló fejlesztési elképzeléseit. Nagy örömünkre szolgált, hogy pártunk Politikai Bizottsága 1965. január 12-én megtárgyalta Somogy me­gye általános helyzetét, és határozatot ho­zott fejlesztésének irányairól. Ez a határozat Termelési, fejlesztési eredmények a két pártértekezlet között Az ipar és a mezőgazdaság fejlesztését szol­gáló tervező munkánk közben nagy figyel­met fordítottunk második ötéves tervünk cél­kitűzéseinek megvalósítására. Minden törek­vésünk arra irányult, hogy megyénk ipari üzemei teljesítsék a második ötéves tervet, megoldják a Központi Bizottság 1964/65. de­cemberi határozataiban megszabott feladato­kat. A határozatok végrehajtása során elért eredmények alapján tovább bővült megyénk­ben is az ipari termelés, ami új munkaerők foglalkoztatását, az életszínvonal növekedését tette lehetővé. A meglévő üzemek rekonstrukciós bővítése mellett új üzemek létesültek: Kaposvári Vi­lágítástechnikai Vállalat, a Kaposvári Vas­államigazgatási szervek ság által elfogadott — koncepciót a taná­csok minden dolgozója megismerje, megért­se, és megvalósulását cselekvőén támogas­sa. Ehhez az szükséges, hogy növeljék a mun­ka^ politikai tartalmát, tevékenységükben erősítsék a politikai elemeket a párt hatá­rozatainak következetesebb és maradékta­lan végrehajtása útján. Fordítsanak nagyobb gondot a párthatározatok ismertetésére, a végrehajtás legeredményesebb módszered­nek kidolgozására és fejlesztésére. A megyei tanácsnál és az alsóbb szintű tanácsoknál sokat javult a vezetés színvonala és az erkölcsi, politikai helyzet. A tanácsi munkát azonban tovább kell javítani. A munka hatékonyságának növelése érdekében fejleszteni kell a szakosztályok jobb együtt­működését. A vezetés legyen határozottabb és következetesebb, biztosítsa, hogy a döntések­re megérett kérdések megoldásával ne kés­lekedjenek. Törekedjenek minden szinten energikusabb, dinamikusabb, következete­sebb vezetés kialakítására, legyenek igénye­sebbek a tervek teljesítésében és a tartalé­kok jobb kihasználásában. A tanácsok veze­tői munkálkodjanak azon, hogy az őszinte­ség, a kritikai szellem állandó tényezővé vál­jon. Többet foglalkozzanak az emberekkel, ügyeljenek a közélet tisztaságára. Ez azért is szükséges, mert az elmúlt két évben a megyében 49 tanácsi dolgozó ellen kellett büntető eljárást lefolytatni korrupciós és egyéb bűncselekmények miatt. Mindez alá­ássa á tanácsok tekintélyét, csökkenti a bi­zalmat az államapparátus dolgozói iránt. A tanácsoknál lévő pártszervezetek aktí­vabban vegyesnek részt a párthatározatok is­mertetésében és végrehajtásában. A párt- és állami határozatok végrehajtásában nö­velni kell a tanácsokban dolgozó kommunis­ták személyi felelősségét. Folytassanak ered­ményesebb harcot a bürokratikus szemlélet és törekvések ellen, mert az esetenként elő­forduló bosszantó lassúság és vontatottság, amely az egyes ügyek intézése kapcsán még mindig tapasztalható, árt a párt tömegkap- esodatának. Irányítsák erőteljesebben a dol­gozok figyelmét a gazdaságszervező, a poli­tikai és a kulturális nevelőmunkána. Segít­sék elő a tanácsapparátusban meglévő kö­zömbösség, a túl sok magyarázkodás meg­szüntetését. • • • Megállapíthatjuk, hogy az elmúlt négy év­ben pártunk vezető, irányító és ellenőrző munkája sokat fejlődött megyénkben. A pártszervezetek eszmei, politikai, cselekvési és szervezeti egysége erősödött, képessé vál­tak még nagyobb feladatok végrehajtására. a párt- és az állami munka alapja megyénk­ben. Végrehajtása döntő jelentőségű me­gyénk politikai, gazdasági, kulturális, szo­ciális és kommunális fejlesztésének meggyor­sítása szempontjából. A határozatban foglalt fejlesztési irányel­vek megvalósítása még nagyobb feladatok elé állította a megyei pártbizottságot és a megyei tanácsot. Kidolgoztuk a minden fonto­sabb ágazatra vonatkozó, rövidebb és hosz- szú távra szóló fejlesztési koncepciókat. Tárgyalásokat kezdtünk az Országos Terv­hivatal vezetőivel, a minisztériumokkal és más főhatóságokkal a PB-határozat realizá­lása végett. A tárgyalások meghozták az el­ső eredményeket az iparban, a mezőgazda­ságban és más téren is. A pártértekezletet arról tájékoztathatjuk, hogy az Országos Terv­hivatal, a Földművelésügyi Minisztérium, a Kohó- és Gépipari Minisztérium megértést tanúsított megyénk fejlesztésének gyorsítása iránt Azt is meg kell állapítani, hogy továb­bi nagy erőfeszítésekre, sok utánjárásra lesz még szükség ahhoz, hogy a Politikai Bi­zottság határozata realizálódjék. Több tárcá­nál és főhatóságnál ugyanis változatlanul nagy az ellenállás és a meg nem értés me­gyénk fejlesztésével kapcsolatban. Bízunk azonban abban, hogy végül is megértésre és támogatásra találunk, s meggyorsíthatjuk megyénkben az ipar és a mezőgazdaság fej­lesztésének ütemét a népgazdaság s az itt élő emberek javára. és Fémipari Vállalat a telephelyeivel, a Tabi Zsák- és Ponyvaüzem. Ezekkel az új üze­mekkel megteremtettük a továbbfejlesztés lehetőségeit is. Az érintett időszakra esett több ipari vállalat összevonása, ez újabb tar­talékok feltárását tette lehetővé. A megye iparának szerkezetében bekövetkezett válto­zások eredményeként nőtt a könnyű- és a nehézipar részaránya s az össizipari terme­lésből a tanácsi ipar részesedése. Csökkent az élelmiszeripar aránya, annak ellenére, hogy termelése nőtt, és továbbra is emelkedik. Kedvezőtlenül hat, hogy több üzemünk idény jellegű. A megyei pártértekezlet hatá­rozata alapján több intézkedés történt a já­rási székhelyek iparosítására is. Üj ipari lé­tesítmények épültek Barcson, Csurgón, Ta- bon és Marcaliban. Megítélésünk szerint, bár a két pártérte­kezlet között az iparban elért termelési és fejlesztési eredményeink számottevőek és biztatóak a jövő számára, mégis újabb erő­feszítésekre van szükség ahhoz, hogy legége­tőbb problémáinkat — az ipar erőteljes fej­lesztését, foglalkoztatottsági gondjainkat — megoldj üli, megyénk lakossága számának hosszú ideje tartó csökkenő tendenciáját meg­állítsuk. Az országos szervekkel együtt min­dent meg kell tennünk, hogy az itt élő em­bereknek munkaalkalmat és tisztességes megélhetést biztosítsunk. Az iparban dolgozó munkások és vezetők nagy többsége meg­értette, hogy a további iparosítás céljai úgy érhetők el, ha jól végzik napi feladataikat. A második ötéves terv teljesítésében elért ered­ményeikkel üzemeink többsége ezt bizonyí­totta is. A második ötéves terv idején a megye szo­cialista iparának termelése az országos 47 százalékkal szemben 62 százalékkal nőtt, az iparban foglalkoztatottak száma 42 százalék­kal emelkedett. A szocialista iparon belül legerőteljesebben — 87 százalékkal — a ta­nácsi ipar termelése nőtt; a minisztériumi ipar termelése 61, a szövetkezeti iparé 41 szá­zalékkal emelkedett. Jelentősen — mintegy 50 százalékkal — nőtt a lakosság részére végzett ipari-javító szolgáltatás. A megye ipari termelésének ér­téke a második ötéves terv utolsó esztende­jében meghaladta a 4 milliárd forintot. Néhány, a népgazdaság számára fontos ipa­ri termék termelése a kívántnál kedvezőtle­nebbül alakult. 1965-ben üzemeink nem tel­jesítették az égetett tégla, a főzelékkonzer- vek, a tej és a tejtermékek termelési tervét. A tervidőszakban örvendetesen fokozódott a megye ipari termékeinek exportja. A ter­melés 62, ezen belül az export 139 százalék­kal nőtt. Az 1960. évihez viszonyítva a taná­csi ipar négyszeresére, a szövetkezeti ipar több mint tízszeresére emelte exporttermelé­sét. A megye összes befejezett ipari termelé­sének több mint 10 százaléka került export­ra. Legjelentősebb exportcikkeink az élelmi­szeripari és a ruhaipari termékek. Az élel­miszeriparnak 60 százalékos részaránya van a külkereskedelmi szállításokban, ennélfogva döntően befolyásolja az export értékének alakulását. A szállítandó áruk mennyiségét azonban nemcsak a termelővállalatok lehető­ségei határozzák meg, hanem a mezőgazda- sági termelés eredményei is. Exporttermékeink általában megfelelnek a követelményeknek. Az exportáló üzemek ter­mékei egy részének minősége azonban időn­ként jogos kifogás alá esik. A jövőben az üzemeknek jobban kell számolniuk a minő­séggel szemben támasztott követelményekkel, amelyek nemcsak az exportra, hanem a bel­ső piacra termelt árukkal szemben is állan­dóan nőnek. A termelékenység alakulása A munka termelékenysége megyénk ipari üzemeinek jelentős részében kedvezőtlenül alakult, lényegesen alatta maradt az orszá­gos növekedés szintjének. A megye ipara emiatt a termelés növekedését mintegy 60 százalékban új munkaerő beállításával való­sította meg. Okait a következőkben látjuk: Megyénk ipari üzemeinek nagy része kor­szerűtlen, elavult gépekkel és berendezések­kel dolgozik. A második ötéves terv idősza­kában megyénkben a munka termelékenysé­gét számottevően növelő beruházás nem volt. Csák a tervidőszak utolsó éveiben megkez­dett ipari beruházásaink fognak ezen némi­képp változtatni. (Kaposvári Húsüzem, Ba­romfiipari Országos Vállalat Kaposvári Gyár­egysége.) A műszaki fejlesztésiben értünk el ugyan eredményeket — pl. a Pamutfonó-ipari Vál­lalat Kaposvári Gyárában, a Kaposvári Ru­hagyárban —, ez azonban üzemeinknek csak szűk körét érintette. A tanácsi iparban is csak az utóbbi években volt a munka ter- meűékenysógét nagyobb mértékben befolyá­soló beruházás és korszerűsítés. Üzemeink többségében a munka termelé­kenységének kedvezőtlen alakulását nem le­het csak objektív okokkal magyarázni. Lét­rehozták ugyan az üzemszervezési csoporto­kat, s üzemgazdászokat is állítottak be üze­meinkben, munkájuk azonban több helyen formálissá vált. Másutt a termelés mennyisé­gének növelésére irányuló egyoldalú törekvé­sek is gátolják a munka termelékenységének gyorsabb ütemű fokozását. Megyénk ismert munkaerőhelyzete, foglal­koztatási problémáink is abban az irányban hatottak, hogy vállalataink a létszám növelé­sével bővítsék a termelést. Bár üzemeink lét­számnövelésre irányuló törekvését helyeselni lehet, ez azonban nem mehet a termeléke­nyebb munka rovására. Foglalkoztatási gond­jainkat a termelékenység növekedésével össz­hangban kell megoldani. Az üzemek gazdasá­gi vezetői, a pártszervezetek többet törődje­nek az üzemszervezés színvonalának emelé­sével, a gazdaságosság növelésével, a termé­kek minőségének javításával és a munka ter­melékenységének fokozásával. Az üzemek munkájának gazdaságosságát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy jelentős eredményeket értek el, többségük teljesítette az eredménytervet, az önköltségcsökkentés mérve azonban lassú. A téglagyárak pl. 3 év alatt csupán 1,6 százalékkal csökkentettek a költségszintet, a fehér kenyér előállítási költsége pedig — a műszaki fejlesztés ellenére — ha kis mértékben is, de nőtt. Dicséretes munkát végzett a Kefeanyag-kikészítő Válla­lat: 1965-ben a hulladék feldolgozása által növelte eredményeit és a dolgozóknak kifize­tett nyereségrészesedés összegét. A gazdaságos termelés lényeges föltétele az anyaggal való ésszerű takarékos gazdálko­dás. Üzemeinkben az utóbbi években a kész­letek gyorsabban nőttek, mint a termelés. A Központi Bizottság 1964. évi decemberi hatá­rozata után valamelyest javult a helyzet, de még mindig nem kielégítő. Az alapvető hi­bák már a tervezéskor kezdődnek. Az elfek­vő készletek értékesítését a börzék és a hir­detmények csak részben oldják meg. Az üze­mek vezetőinek meg kell előzniük a fölösle­ges készletek felhalmozódását. A gépkihasználtság és a műszakszámok ja­vultak, de még ma is — a bevezetett esz­közlekötési járulékok után — alacsonyak, s mutatják, hogy a lehetőségeket korántsem használták ki. (Jelenleg 1,5 az átlagos mű­szakszám.) Az állami iparban a munkások száma gyorsabban nőtt, mint az alkalmazottaké. En­nek eredményeként a központi célkitűzéseik­nek megfelelően csökkent az alkalmazottak és kedvezően alakult a műszakiak aránya. Még így is minden tíz munkásra jut egy ad­minisztratív dolgozó, örvendetesen nőtt a műszakiak száma, gyarapodtak szakmai is­mereteik. A megyei pártbizottság és a me­gyei tanács elősegítette mérnökök és techni­kusok letelepedését lakás juttatással is. A jö­vőben Is szorgalmazni kell egyes szakmák­ban a műszakiak letelepedését, de az eddi­ginél határozottabb intézkedéseket kell ten­ni azért, hogy az ipar fejlesztéséhez szüksé­ges szakgárdát saját erőnkből, helyi fiatalok beiskolázásával, társadalmi ösztöndíj jutta­tásával 'biztosítsuk. Közlekedés Az elmúlt években javultak közlekedem, és szállítási viszonyaink, jobbak lettek fő közle­kedési útjaink, országosan az elsők kőzett fejeztük be az utak portalanítását. Minden járási székhelyet korszerű út köt össze Ka­posvárral. Nagy összegeket fordítottak a vasút korszerűsítésére, a közúti teher- és személyforgalom föltételeinek javítására. A harmadik ötéves tervben még nagyobb fe'- adatok hárulnak a közlekedésre. Ezért az eddigieknél is nagyobb ütemben kell foly a - ni a vasút korszerűsítését. Üjabb vasút vem lakat építenek át, és megkezdődik a vasúti teher- és személyiforgalom számára oly í. fi­tos kaposvári és nagyatádi vasútállomások rekonstrukciója. A rohamosan növekvő köz­úti forgalom zökkenőmentes lebonyolítása céljából tovább folytatódnak az útépítések. A tervciklusban előreláthatólag bekötő Utat kapnak mindazok a községek, amelyeknek még nincs ilyen útjuk. A termelőszövetkeze­tek belső anyagmozgatását, szállítási felada­tainak megoldását segíti elő, hogy mintegy 70—80 km hosszú termelőszövetkezeti út épül. Útjaink, vasútjaink építésében elisme­résre méltó munkát végeztek a közúti és a vasútépítő vállalatok. Bízunk abban, hog' újabb célkitűzéseink megvalósításában b~- csülettel teljesítik feladataikat. Beruházás A második ötéves terv időszakában az üzembe helyezett beruházások értéke me­gyénkben mintegy 5 és fél milliárd forint volt. A beruházásokra fordított összegek a tervidőszakban évről évre fokozatosan emel­kedtek. A megyében megvalósított összes be­ruházások értéke pl. 1961-ben még nem érte el az 1 milliárd forintot, 1965-ben ez 1,3 mil­liárd forintot tett ki. A beruházások nagy­ságrendjében bekövetkezett emelkedés a me ­gyei pártbizottság és a megyei tanács erőfe­szítéseinek és a különböző tárcák támogatá­sának jelentős eredménye. A teljesített össz- beruhúzásból az ipar fejlesztésére 15, az épí­tőipar fejlesztésére 1 százalék esett. Beruházásaink 65—67 százaléka építési jel­legű volt. Ebből a megye építőipara 2,3 mil­liárd forint értékű építési, szerelési munkát végzett. Az iparfejlesztés jellemzői a rekonst­rukciók voltak, melyeknek nagyobb részét a tervidőszak utolsó két évében valósították meg. A fő feladat a szűk keresztmetszetek megszüntetése, a biztonságos termelést aka­dályozó tényezők elhárítása volt. A megye fejlesztésében némileg előbbre tarthatnánk, ha beruházási lehetőségeinket jobban kihasználtuk volna. Ez azonban nem következett be, mivel az építőipari vállalatok fejlődése — elsősorban az állami építőiparé — nem tartott lépést az igényekkel. Évente mintegy 40—50 millió forint értékű megren­delést nem tudtak elfogadni a beruházóktól kapacitáshiány miatt. A tervidőszak minden évére az volt a jellemző, hogy az építőipar éves terve alacsonyabb volt, mint az építte­tők igénye. A beruházások gyakran elhúzód­tak, és sok kifogás merült fel a munka mi­nőségével szemben is. A beruházások elhúzó­dásáért azonban nemcsak a kivitelező építő­ipari vállalatokat terheli felelősség, más okok is közrejátszottak és játszanak. A beruházási cél és program között jelentős eltérések van­nak. A beruházások teljes költsége az esetek döntő többségében eltér az engedélyokmány­ban szereplő összegektől. Gyakoriak a prog­rammódosítások, a célváltoztatások különö­sen a tsz-beruházásoknál. A kivitelezők a programokban előírt határidőket a legtöbb esetben nem tudják betartani gyakran a be­ruházók hibájából. A tervezői alkotó szabad­ságot nemegyszer a beruházási cél elé helye­zik, s emiatt háttérbe szorulnak a gazdasá­gosság szempontjai. Tapasztalható az is, hogy a kiviteli terveket felszínesen vizsgálják fe­lül, a kivitelezők a munkák ütemezésének belső programozását nem végzik el. Az emlí­tett fogyatékosságok kiküszöbölése a beruhá­zók, a tervezők és a kivitelezők munkájának teljes összhangját követeli meg. Nagyobb gondot kell fordítani a beruházások előkészí­tésére. Meg kell szüntetni annak lehetőségét, hogy a felelősséget egymásra hárítsák. II. Gazdasági helyzetünk és ezzel kapcsolatos feladataink Megyénk iparának eredményei, fejlesztése meggyorsításának adottságai, lehetőségei

Next

/
Thumbnails
Contents