Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-23 / 251. szám
Vasárnap, 1066. október 23. 5 SOMOGYI NÉPLAP Miért nem viszik a blokkot? Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat szerződésben vállalta, hogy a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalattól mindennap szállít középblokkot az északnyugati városrészbe. A szerződésben azt is rögzítették, hogy a kivitelező naponta 3S—10 köbméter építőanyagot visz el. A kivitelező a szerződést megszegte. Augusztus 1-től október 15-ig csak huszonöt napon át szállított árut. De a huszonöt nap egyikén sem vitte el a szerződésben vállalt mennyiséget. Mindez nagy kiesést okozott a blokküzemben. Szeptemberben pl. tizenhét napot állt az üzem. Az épíiőipari vállalat egy épülethez elegendő blokk elszállításával maradt adós. Miért nem teljesítette szerződésben vállait kötelezettségét a kivitelező? A kérdésre az északnyugati városrész építésvezetőségén a következőket mór. diák: — A Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat nem készített megfelelő minőségű blokkot. Az üzemben nem tartják meg azokat a rendszabályokat, amelyeket az Építésügyi Minisztérium vizsgálata után előírtak, továbbá a Minőségvizsgáló Intézet számára külön készítenek blokkit. Az említett építőanyagot, katasztrófától tartva, nem merték felhasználni. Ez volt az egyik ok. A másik a daru meghibásodása. Körülbelül egy hónapig nem üzemeltették az említett gépet. A Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat cáfolja a blokk minőségére vonatkozó megállapítást. Állítja, hogy az építőanyagot bátran föl lehet használni. Többször annyi terhet bír e\ mint amennyi bcép'tés után ránehezedik. Vállalják érte a felelősséget. Nem a mi feladatunk, hogy eldöntsük, kinek van igaza. Egy viszont bizonyos: az építőipari vállalat magatartása a blokkal kapcsolatos vitákban nem korrekt. nem határozott. (A viíák az utóbbi években többször is feT'ngcltak.) Érdekes ugyanis, hogy az építőknek főké t akkor van észrevételük a blokkal kapcsolatban, amikor valam lyen oknál fogva folyamatos szállítását nem tudj :k biztosítani. Amikor a szállítás folyama.ossá válik, elülnek a minőségi viták, s mint ha mi sem történt volna, a blokkokat szépein beépítik. Ez a magatartás nem vezethet eredményre. Ha az építőipari vállalat meggyőződött arról, hogy a blokk minősége nem megfelelő, akkor az eddiginél s kkal határozottabban, világosabb, n hoz a ez: mind a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat vezetőinek, mind ped g a felügyeleti szervik t- do nárára. Ha vedig komoly az az ag cdalmuk, hogy katasztrófa kő vetkezhet be, akkor f-gad ák meg az építőanyag átvételét m n addig, amíg a hibákat leljcsen ki nem jav tj ’r. Ezt azért mondjuk, mert a kivitelező is felelős az épület br tonságíéi „ a akik testi épségéért. Itt jegyezzük meg, nem értünk egyet az egyik műszakival, aki kijelentette, hogy a blokkért kizárólag a minőségi bizonylatot szóig, Itató Somogy— Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat felelős. Nem alkudozhat, letküsrne- retükre nemcsak időnként, hanem állandóan hallgatniuk kell a blokkal dolgozó munkásoknak, műszakiaknak. Ha meg nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy rossz a blokk, akkor folyamatosan vegyék át, szállítsák el, építsék be, tegyenek eleget a szerződésben vállalt kötelezettségüknek. Csak így biztosítható, hogy az északnyugati városrészben határidőre megépüljenek a lakóházak. Szegedi Nándor MÉG FOGY A FAGYI Itt a gesztenyepüré-szezon A szokatlanra meleg október még mindig visszatartja a nyári jellegzetes égeket. Az edzettebbek rövidujjú ingben sétálnak és a vászonöltönyók sem kerültek még naftalinba. A nyár még itt van, és a hideget, a hűsítőt kívánják az emberek. A déli órákban különösen sokan állnak sorba fagylaltért. A hónap első felében még 3 mázsa fagylaltot is eladtak naponta a cukrászdák. Ahogy megyünk beljebb az októberbe, alig észrevehetően, de csökken a hőmérséklet, és megjelenik az őszi édességspe- cialistás, a gesztenyepüré. Ebből hétköznap 1500—1700 adagot, vasárnaponként pedig kétszer ennyit adnak el. FÁO Á N VA DÁ ARATJÁK A CIROKERDŐT {Tudósítónktól.) Tíz holdon vetett cirkot a hedrehelyi Üj Tavasz Tsz. A szerződést még kora tavasszal megkötötték a kadarkúti fmsz-szel; a talajt gondosan előkészítették, hungazinoztúk, és így a napokban kezdődő aratásig nem volt gondjuk a növénnyel. A cirokerdő 3— 3,5 méter magasra nőtt és az értékes szakáll is 60—70 cm hosszúra fejlődött. Egy holdról 12—14 mázsa eirokszakállt — mázsánkénti ára 910 forint — lehet majd feldolgozni. A cirokszakállon kívül érték a mag is, amelyből 3—4 mázsára számítanak holdanként. Ezt a Terményf >r- galmi Vállalat veszi át, illetve cseréli be takarmánykeverékre. A szövetkezet így kevés munkával 10 holdon mintegy 116 000 forint értéket termelt. Érthető, hogy a következő évre már 20 holdra szerződtek. Példájuk nyomán öt holdon a gigei tsz is megpróbálkozik a cirok termelésével. Az új rendelkezések lehetővé teszik, hogy a tsz-ek is létesíthessenek feldolgozó üzemeket. A szövetkezet vezetői ezért elhatározták, hogy a megtermelt cirolcszakáll egy részét feldolgozzák, seprűt készítenek belőle. A gépeket a tsz elnöke már beszerezte, és vannak szakemberek is a tagok között, akik télidőben megkötik a seprűket, így kész árut adhatnak a kereskedelemnek. A hedrehelyi tsz a kadarkúti fmsz-szel kívánja értékesíteni ezt az egyébként is keresett árut. 75 éves a szennai tűzoltótestület (Tudósítónktól.) ^ A napokban ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját a zselici Szenna község önkéntes tűzoltósága. A testület ülésén az országos, a megyei és a járási tűzrendészet! parancsnokság nevében Völgyi György őrnagy, járási parancsnok üdvözölte a testület tagjait, majd átadta az országos parancsnokság elismerő oklevelét és a pénzjutalmat, Adi József tűzoltóparancsnoknak pedig a Tűzrendészed érem arany fokozatát. A tűzoltóparancsnok harminc éve tölti be a községben ezt a tisztséget. Irányítása alatt a szennai tűzoltók majdnem minden versenyen az elsők között voltak. Megjelentek az ünnepségen az öreg tűzoltók is, nekik a járási parancsnok oklevelet, illetve pénzjutalmat adott át. AZOK A VADÁSZOK, akik mindenképpen fácán- mellett akartak látni vasárnapi levesükbe, még a reggeli órákban' útnak váltak. A faluból kivezető dűlőútról balra indultak el a vizenyős, nádas rétalj irányába, ahol télidőben rengeteg »réce-< is tanyázik. Dél elmúlt, amikor találkoztunk. Egy vén tölgyfa árnyékában pihentek, és a lapos töltérytáskák, no meg a hátizsák szíjára fűzött fácán- kakasok számából arra lehetett következtetni, hogy jól átfésülték a rétet és az erdő alját. Az egyik hátizsák mellett három kakas is feküdt, de a másik kettőhöz is tartozott egy-egy díszes tollú idei kakas Pedig rossz időszak ez a vadászok számára. Nyiílra, őzre nem lehet puskái fogni csak fácánra, fogolyra. A fácánok közül is csak a kakasokat szabad lelőni. A vadászok szerint akkor sincs baj, ha a kakasok, tyúkot■ csoportban repülnek. Az élénkszinű tollaktól ékes kakasokat röptében is könnyen megkülönböztetheti a szakértő szem. A többi csupán irányzek dolga A vadőr és a vadít atár saság vezetője — akik szabad idejükben maguk is szívesen hódolnak szenvedélyüknek — örömmel csatlakoznak a faluba érkező vadászokhoz. Most úgy igazítják lépteiket, hogy minél közelebb jussanak az újdonsült vadásztársakhoz, hogy igen udvariasan közöljék a legfontosabbakat. Amint szembefordultunk egy hatalmas tarlófölddel, a kutyák ideges szimatolásba kezdtek. — Jó búzatermés volt itt a nyáron — jegyzi meg az egyik vadász, ahogy elindulunk az indáktól, gyomoktól burjánzó tarlón. Jókat nevethetett a vadászok istene a vadak utáni hajsza örömeivel ismerkedő kocavadászokon, akik az első néhány száz méter után úgy érezték, valószínű a vaámohar termés is jóval felülmúlja ebben az évben a sokévi átlcgot. Először csak a nadrágfelhajtókák teltek meg a kölesnél is apróbb gyommagvakkal, aztán amennyire lehetett, a cipők is. A vadászok csak mosolyogtak. Az ő lábukat magas szárú csizma védte. Anélkül, hogy egyetlen repülő fácánnal találkoztunk volna, elértünk egy belátha- ratlannak tűnő kukoricás széléig. Azért hangsúlyozom, hogy repülő fácánnal, mert ahogy a vadőr is mondta, a madarat futtában, a nyulat vackában inazi vadász nem lövi ki. Nagyon s-jnálfm, hogy legalább üitt-ban miért n-m láttunk egyet is. l°g- ai-hh po*l élő térénV-fiknst. F^-YSZEPPE MEC-ZÜPREN a s-áraz kuko-ica, ég s~apr>- rán surrog* szájuk szelik át fedettünk az eget. E1 dördülnek a puskák ..., és mintha mi sem történ* volna, megyünk tovább befelé a sűrű kukoricásba. A fácánok már messze revülnek. A kutvák ni-a előre sietnek, újabb madár r-j rrrt-en*. 1»l. A kuko- r*o(i*ö:<i eliru eteti en-ek tű-ö 1-é-áin máo vaou híírom-né'-n fácánt riasztottunk men. és ahogy a töhb*e’/'*öl hallottam csak azért, nem kerültek szíjra a gyors röntg, szerencsétlenek, mert á1 Utólag még vis'-’- sza. volt az i-az* alt-alom. A hantos kukoricaföldet régen BIZAKODÓN A hajnali eső csak a port mosta el. Pedig de jó lenne, ha ezek a gomolygó felhők megáztatnák a szépen elmunkált földben nyugvó magvakat. Délelőtt nem is igen inpercnyi sziiaeí. — Nem akartunk mi elsők lenni. A minőségre nagyon ügyeltünk. Nem szeretnénk kiesést jövőre. Mert az idén egyedül a kenyérgabona nem hozta a vártat. Azt — Azt mondtuk: nem igaz, hogy ezzel a faluval nem lehat valamit csinálni. Tavaly még kevesebben, az idén már többen voltak, akik valóban őszinte akarással kívánták ezt. — Csak azt mondom, hogy a mi asszonyaink annyit és úgy dolgoztak az idén, hogy ennél többet egyszerűen nem lehet. És az voic jó, hogy mindig adódról valami, ami biztatta ezt a sokat csalódott falut. Formálódnak a holnap tervei. ván főagronőmus. dúltak ki az asszonyok kukoricát törni. Reménykedtek, hátha nekiered. — Kellene a vetéseknek ... Ha már egyszer eljutottunk idáig... Az átalakított irodaépület friss-piros cserépteteje mesz- szire ellátszik. Mennyire más ez így, mint mikor legutóbb itt jártam! A széles szárnyú ablakok mögött sietős munka; előlegfizetéshez készülődnek. Az emberek között megköny- nyebbült hangulat: az annyi gondról, bajról híres falu, Ta- rany a járásban elsőként végzett a vetéssel... »Ha már egyszer eljutottunk idáig«... . s lorváth József elnök, Hantost Istmondja az egyik ember: nem is hitte volna, hogy ilyen sza- lagszerűen lehet dolgozni. Pláne nálunk, Taranyban. — Az az igazság, hogy másként szerveztük meg. Nem apróztuk szét az erőt. Csak így lehet valamit produkálni... Persze, kiragadni az egészből ezt az egyetlen őszi munkafolyamatot, nem lehet. Hogy az idén október 14-re földbe került a kenyér magja, méghozzá példás minőségben, nem csupán az idei ősz eredménye. Ez a folyamat már valamikor tavaly kezdődött. — Azt tartják rólunk, hogy kemény vezetők vagyunk. De a rendcsinálást ott kellett kezdeni, hogy véget vetünk a gazdálkodásban a fegyelmezetlenségek sorának. — Ott kezdődött, hogy tavasszal a borsó 117 000 forinttal fizetett többet a tervezettnél. Elsőnek szállítottunk magas áron burgonyát. Hat vagon annyi forintot hozott a gazdaságnak, mint amennyit vártak a tervezett tíz vagonért. Aztán a kertészet. Beszédtéma ez a faluban. Ha nem maguk munkálják, szedik, talán nem hiszik el. A negyven hold paprika négyszázötvenezer forinttal fizetett többet, mint várták, az uborkái ötven-hatvanezerrel. Az állattenyésztés hozama is felülmúlja a tervezettet mintegy százötvenezer forinttal. — És ami ugyancsak először fordul itt elő nálunk, a napokban várjuk, hogy teljesítjük egész évi tejtermelési tervünket... Nemrégen hivatalosan is meg nem hivatalosan is a fiatalokkal beszélgettek a vezetők. Mind többen mondogatják, ha ezer-ezerkétszáz forint állandó fizetést tudna biztosítani a gazdaság nekik — hazajönnének... A volt dohánypajtában dolgoznak. Takarítják, műtrá— Ez a tábla lenne jó — a térképen száz holdakat fut be a ceruza, összehajolva tanácskozik a két vezető: Horváth József elnök és Hantost István főagronőmus. Előttük iratok, számítások; tanakodásuk közben gondolataikban mind határozottabb formát öltenek a holnap tervei. — A vetés? — elgondolkodó — SZAT letarolt fenyveserdő követte. Szétfutó vadrózsa ágak, tüskés szederindák nehezítették az utunkat, majd a barátságtalan terepet csalános, helyenként süppedös patakpartra cseréltük. Az ember és az állat számára egyaránt nehéz terepen fogta először pá~- tunkat a szerencse. Egymásután két kakas is puskavégre k:rült. Az egyikre ketten is lőttek. Az első dörrenés után tovább repült a madár, de a második lövés alig dördült el, egyet bukott a levegőben, és szárnyszegetten pottyant az embermagasságú fűbe. Estig még nagyon sokszor hallottuk a fiatal kakasok vékonyka hangját a patakpartról, az erdő széléről és a füzesből, de akár a csodaszarvas, egyik sem várt meg bennünket. Fürge lábaikon nesztelenül elsiettek vagy félrehúzódtak eleiünk. Néha egészen köz-'l- ről hallottuk, hogyan beszélgetnek eg'im-'-ssal, de mire odalopakodtunk, már csak a hűlt helyük volt. Az eaész napi zsákmányból mindenki egyformán része sült. Rövid tanácskozás után a falu felé vettük az irányt. Valaki a szaporán lihegő kutyákra nézve, megjegyezte: az ebek emberül, az emberek kutyául elfáradtak. VISSZAÉRTÜNK AZ ERDŐ ALJÁRA. Az alkonyodé nap bíb^rszínűre gyű tóttá a~ erdőszélen őrködő faóriásak lombkor onAj át. A környé’■ lassan elcsöndesedett, a lapátló fácánok is egyre ritkábban jeleztek egymásnak a sötétülő erdőből. Hagy József Torma Ferencné. — Ha jaj! Voltak nagyon meleg napok! A két vezető egymásra néz. Ki tudja, melyik és milyen eset idéződik föl bennük. — Egy biztos, hogy itt a vezetésnek szinte minden módszerével élni kellett. A szép szótól, a higgadt érveléstől kezdve a büntetésig... Emiatt tavaly még sok volt a zúgolódás. — Az idén már nem egytől hallottam: Nem most, 1960- ban kellett volna így csinálni! Akkor nem itt tartanánk. — S ebben az egész folyamatban mit tekintenek a legkedvezőbbnek? — Sok mindenről lehetne beszélni. De talán nálunk igen nagy dolog, hogy ma már nemcsak a vezetőknek kell figyelmeztetni a csellengőket. \z emberek mind jobban figyelik egymást, s ami azelőtt sohasem történt meg, ha nem tetszik valami, akkor figyelmeztetik is társukat. A közösségben munkálkodó smber egyik alapvető jellemvonása ez. Hosszú, keserves ivek teltek el, míg megmutatkoztak ennek a nagyon emberi, a közösség megbecsülését jelentő érzésnek első jelei... 2 Nem tudom hányszor, de a zerteágazó beszlégetések közben igen sokszor hallottam ;zt: »az Idén először.« Mintha nem is egy több mint fél évtizede meglevő gazdaságban, hanem egy most induló, a munkába belelendülő nagyüzemben lennék. Kecsmár Lajosné. gyaraktár lesz belőle. Szinte labdáznak a szavakkal, hol Torma Ferencné, hol Kecsmár Lajosné toldja meg, amit a másikuk mondott. — Nézze, volt úgy bizony, hogy nekem sem tetszett, mikor valamit megmondták. De azért azt mondom, jól tették, hogy így csinálták a vezetők. — Ne is engedjenek abból, amit elkezdtek. — Ilyen termés, mint az idén, a taranyi téeszben még nem volt! — Persze az az igazság, hogy a nép azért még hitetlen. Hiszen volt máskor is ígéret. Igazán akkor hiszik el, majd ha meglesz a zárszámadás ... — De ha még kételkednek is, azért sok minden más. Meg is látszik a munkán. Jobban jönnek dolgozni, és valahogy másképp teszik az emberek a dolgukat. — Az már biztos, hogy a betervezett meglesz. És nálunk ez igen nagy szó. Hátha még egy kicsit többre is futná! ... — Ha nem ilyenek a vezetők, akkor még mindig ott kullognánk a végén. De azért így már bizakodik az ember... * * * »Ha már eljutottunk idáig...Elsőként végezték el a járásban a nagy őszi munkát. Az újjáalakított, piros cseréptetős iroda kicsit jelkép is: hosszú évek után valami új, hasznos folyamat indult el a 1aluban ... Ügy is mondhatnám, az igazi változás éveit most éli Tarany... Vörös Málta
