Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-02 / 233. szám

Vasárnap, 1966. október 2

8

SOMOGYI NEPLA1

yy

OLljjjUlZl ül cl tfjlbeji...

yy

éltalanul lődörögtem a

városban. Az utca kövezetén csak távolról hallatszottak sarokkoppa- nások, néha egy-egy kocsi suhant el, szele megcsapott. Keskeny, forgalmatlan utcán vágtam keresztül. Egy hatalmas, lefüggönyzött ablak mögül halk zeneszó szűrődött ki az utcára. A portál fölött villogó neonreklám hirdetett egy lokált, és mire meggondoltam volna magam, máris mellettem termetit a sujtásos egyenruhába öltözött portás. Fölvezetett a vörös futószőnyeggel borított lépcsőn. Az ajtón túl félhomály. A ruhatárban idős, erősen kifestett nő ült, szájából hanyagul lógott a cigaretta. Talán hú- szan-harmincan üldögélhettek a kerek, kényelmetlen székeken, főleg nők erősen felcsúszott szoknyában.

A szmokingos pincér hely- lyel kínált. Nem volt semmi kedvem a kis székre lekuporodni, ezért kikerestem a legkényelmesebb ülőalkalmatosságot, és a fal mellett félkörben végighúzódó kereve- ten foglaltam helyet. Mellettem egy magányos nő ült. Végigrhértük egymást. A nő különösen megnézett, aztán elfordította tekintetét, és magához intette az asztalom előtt rendelésre váró pincért

— Hozzon egy konyakot — mondta unottan.

— Nekem is — szólaltam

meg, és cigarettát kotortam elő zsebemből. A chesterfiel- des doboz összegyűrődött már, a cigaretták meggörbültek, de az illata elárulta, hogy külföldi. A pincér meghajolt, és sima, nesztelen léptekkel ellépett a bárpult felé.

Körülnéztem. Már szétáradt bennem a pácolt füst, megnyugtatott, és bátran fogadtam a rám irányuló pillantásokat. De ez sem tartott néhány másodpercnél tovább. Gondolom, mindenki elkönyvelt magának. A fejek ismét összebújtak, a kezek összesimultak, amikor a zenekar hirtelen belevágott, és vad ritmusba kezdett. A beszélgetések elhalkultak, majd kivágott aranylamé ruhában xpegjelerat a dizőz, és énekelni kezdett. A számot nem ismerem, pedig olasz volt, és ezeket különösen kedvelem.

— Parancsoljon az ital — állt meg a pincér, és letette a poharait a hamutartó mel— Nagyon kedves — mondtam bambán —, de gondolja, hogy alkalmas vagyok erre?

— Ne gyeretkeskedj! Itt ül az asztalodnál egy fiatal nő, és te azon meditálsz, hogy alkalmas vagy-e vagy sem. Ha nem gondoltam volna rád, nem ülök ide. Nem igaz?

Feszengtem. Már többen idefigyeltek az asztalhoz, és kárörvendően nyugtázták a történteket. Ügy látszik, sokan ismerték, mert gyakran mosolygott a bejövökre, volt, akinek köszönt is.

— Mit akar? — Gondoltam, rendelek neki valamit, kifizetem, és eltűnők.

— Táncolni — állt fel hirtelen, és válaszomat meg sem várva kilépett a tánc- parkettre. Mit volt mit tenni, összegomboltam a zakómat, és utánamentem. A zenekar lassú számot játszott, a dizőz erőlködve énekelt, és Jutka úgy hozzám simult, mintha ki tudja milyen régen ismernénk egymást. Fejét a vállamra hajtotta — nem voltam sokkal magasabb nála —, és halkan dúdolta az ismerős melódiát. Egy kicsit megszorítottam, és azonnal abbahagyta. Néha tettem egy- egy bizonytalan lépést, de ilyenkor húzni kellett, nem szívesen jött velem. Abbahagytam a próbálkozást, és én is álldogáltam, mint a többiek.

Mivel foglalkozik:? — súgtam a fülébe; szégyelltem volna a többiek előtt ilyet kérdezni, minden hangos szó visszhangzott a teremben.

*— Óvónő vagyok. De miért érdekel?

■— Semmi, semmi, csak kíváncsiskodtam. Érdekel, hogy miféle társaság verődik itt össze esténként.

— Vegyes. Megtalálhatod Itt a híres futballcsillagot legújabb menyasszonyával; munkásnőket, orvosokat, maszekokat, mindenkit, akinek pénze van.

•— Azt sejtettem. Nem olcsó mulatság itt egy estét eltölteni.

A zenekar tűst húzott, majd felhangzott a csüccs. A sur- lódó ruhák zajában mi is helyet foglaltunk. Kihörpin^ tettem a maradék italt, és kereső tekintettel végigpásztáztam a helyiséget.

mogatták végig a finom bőrt,

felkúsztak a csuklójára, és megszorították a gyenge kezet. A lány fölszisszent, majd elmosolyodott.

Odavágtam a fejemmel: — Nézze!

— Ugyan, mit nézzek rajtuk? Ezen én már túl vagyok. Megmosolyogni való az ilyen látvány. Különben is menjenek ki a parkba simogatni egymásit!

— Ennyi cinizmusból nem állhat valakinek az élete; soha nem gondolt rá, hogy férjhez menjen, gyerekei legyenek?

— Csacsiság. Nekem idáig sok kérőm volt, menyasszony is voltam egy darabig. De rájöttem, hogy a házasságban a nő adja a testét és a szerelmet, a férfi a pénzt és a bizalmatlanságot. Erre nekem nincs szükségem. Nem is foglalkoztat a gondolat, ez van. De elég is volt mára a lelkizésből, induljunk.

Odaintette a pincért, és számoltatott. Szó nélkül fizettem, belém karolt, és kiindultunk. A ruhatárba kiváltotta a köpenyét, a karjára vette, és kiléptünk a hűvös éjszakába.

Lesétáltunk a Duna-partra szótlanul, kimért lépésekkel. Tudtam, hogy nem fogok elmenni vele.

Valahol egy villamos csörömpölt, és egy taxi kerekei széles csíkot húztak a vizes aszfalton. Hirtelen megállt.

*—t Hova megyünk? Hozzád vagy hozzám?

— Sehova. Hazamegy egyedül, és lefekszik. Meg különben sincs pénzem.

•— Nem kell fizetned. Tetszel nekem, és ma ennyi is elég Jössz?

— Nem.

Sarkon fordultam, és sietős léptekkel távoztam.

• • •

gyík reggel kínt álltam az erkélyen. Alattam a parkban óvodás gyerekek totyogtak. A kis tenyerek görcsösen fogták egymást.

Egy bájos gyermekdalt

énekeltek a cémavékony hangocskák, félkörben guggolva a két óvó néni felügyeletével folyt a kergetődzés, szaladgálás. Bár a gesztenyefák leveled között elhalkult a hangjuk, hozzám mégis elért:

— Nyuszi ül a fűben, fűben szundikálva.;.

Saly Géza

VAGÖ JÁNOS: TÉLI ABLAK (ólommetszet)

Somogyi Pál:

LEGYETEK KÉSZE1S

Jó szándékú, békés emberek,

Legyetek készen,

Mert nyugalmas, szorgos jelenünk,

Sugaras, szép holnapunk felé Gyilkos kezek nyúlnak.

Legyetek készen:

Ázsiában lángolnak a falvak,

Anyák és kisdedek húsában Jenki szuronyok.

Bambuszok közt patakzik a vér,

Méreg fertőzi a rizskalászt és a levegőt. .

Jó szándékú, békés emberek Legyetek készen:

Ésszel fel nem mérhető Gaztettre készülnek Miellenünk a paraziták.

Mindenütt legyetek készen.

Milliófelé szétszórva Is Tömören és rettentően,

Együtt.

Csermák Géza:

BÚCSÚ

A pályaudvar üvegcsarnokában gőzölögnek a vonatok, feljajdul a sín, s megremegnek a koromhátú, ijedt ablakok.

A rohanó, lármás víg tömegben itt-ott felvillan hajad fénye mint eltévedt, vidám napsugár, kigördül a vonat, s ordas tél lesz* a mezők felett zümmögő nyár.

ÚJ KÖNYVEK

Gergely Mihály:

ATLASZ, MIRE RENDELTETTÉL?

A diósgyőri vasgyárból elszármazott író novelláiban híven és következetesen tükröződnek mai életünk örömei, gondjai, szépségei és torzulásai. Mély emberismerettel és rokonszenwel vetíti elénk a kisember alakjainak ap- róbb-nagyobb problémáit, konfliktusait. Írásain nem a szkepticizmus, hanem az emberiességbe és haladásba vetett bizalom az uralkodó. Alakjai egytől egyig közeli ismerőseink; gondjaik, bajaik, sikereik, és örömeik a miénk is. Becsületes szándékú, a mai valóságot jól ismerő és pontosan felmérő érett írásokkal szolgál ez a kötet.

Ruffy Péter:

EGY NAPOM

Még azok számára is meglepő élményt nyújt a jeles újságíró riportgyűjteménye, akik a napisajtóból ismerik írásait. A legkülönbözőbb foglalkozási ágakhoz tartozó emberek vallanak itt életük egy napjáról, a cirkuszi bohóc éppúgy, mind az idegsebész profesz- szor, a sírásó és zsoké csakúgy, mint a miniszter vagy a remete, így kötetbe foglaltan összességükben csillámlóan, elevenen villód- zó tükröt tartanak elénk mai életünk sokrétű arculatáról.

lé. A konyak szaga megcsapott. Erős volt és durva.

Már sokfajta italt ismertem, de ilyen kellemetlen ízűt még nem ittam. Már nyújtottam volna a kezemet a távozó pincér felé, amikor megszólalt mellettem a nő:

—. Borzalmas ez a konyak. Nem gondolja?

Odafordultam, és alaposan szemügyre vettem. Kék, csillogó szem, hosszú fekete haj, kárminra lakkozott körmök. Keresztbe tette szép formájú lábát, úgy, hogy a szoknya felcsúszott jóval a térdén felül, és kilátszott a harisnya széles csíkja.

A három férfi halkan búcsúzott, és eltávoztak.

•— 142 ülök. maga mellé — és válaszra sem várva mellém telepedett. Tekintetünk egymásba fúródott. Az enyém ellenséges volt, az övé kihívó és merész. Nem szóltam egy szót sem, rágyújtottam, de kezemben remegett az öngyújtó.

— Engem nem kínál meg? — és máris nyúlt a cigarettásdoboz titán. Kivett egyet, és a szájába véve várta, hogy tüzet adjak. Felkattintottam a lángot, és erősen megnéztem ■— most már közelről — az arcát. Elfordult. Félrehajtotta a fejét, és ráköciyökölt az asztalra. Közönségesen, mint a falusi kocsmákban.

— Ki maga? — kérdeztem, de ha lehetett volna, azonnal visszaszívom ezt a hülye, konvencionális kérdést.

— Nem mindegy? Különben Jutka vagyok, ha tudni akarod, és unatkozom. Idejöttem, hogy szórakoztass,

— A pincért hívod? Józsi- s~ kám! — szólt bele a sötétbe, ( ahonnan csak néha villant ki egy-egy meztelen váll, fehér mandzsetta.

— Parancsolnak?

— Hozzon két gint, de a jobbikból — hallatszott a rendelés, és hamarosan ott állt előttünk a két teli pohár. Megvallom, nem akartam a konyak után ismét töményt inni, inkább egy kávét, de ha már megrendeltük, és kihozták, el keil fogyasztani.

— Mit keres itt a bárban?

— Nem sókat. Az ötösöm mindig megvan esténként.

— Bocsánat. Nem az anyagiak felől érdeklődtem, de ha már erre a témára terelte a beszélgetést... ötszáz forintot, hiszen ez rengeteg. És a számlát sem maga fizeti, igaz?

— Általában rendezik helyettem, de nem mindig. Tudod, ez olyan, mint a lóverseny. Vagy megfogom a lovat, és fizet, vagy nem, és akkor úszott a pénzem. Ismerem a dörgést, régóta csinálom, már jó az orrom a palikra.

— De hát van egy hivatása... azzal mi van?

— Szakmám? Persze, hogy van. Nappalra. Ez a másodállásom. — Sok gúny volt a hangjában. — De az óvoda közel van a lakásomhoz, nyolcra járok, ha későn fekszem, akkor is beérek, és ne.n vagyok álmos.

A szomszéd asztalnál egy fiatal pár ült. A kislány szeme már csillogott — talán az italtól —, és keze szinte el veszett az erős férfitenyérben. . A fiú ujjai becézve siSZERVUSZ, KISFALUDY!

D1

iákok oldaláról szemlélve nem lehet eldönteni, hogy a gimnáziumban vagy a technikumban, a közgazdaságiban vagy a cukoripariban, a reálban vagy a humán tagozaton, Tabon vagy Sárospatakon, Budapesten vagy Kaposváron nehezebb-e érettségizni, mert erre a kérdésre a válasz nem lehet vagylagos, egyaránt nehéz az mindenütt. Az sem döntheti el a kérdést, hogy az érni kész ifjú az osztály eminense-e vagy a méret éppen csak megütő osztályutolsó: egyformán szaporázza az évek óta hurcolt feszültség tetőzé9e pulzusuk ritmusát, bújjon bár az egyik a közönyösség, a másik a köny- nyed magabiztosság, a harmadik a nyugalom álarca mögé.

Változik a helyzet, ha a választ időben elhatárolva próbáljuk megszövegezni, ámbár az igazságot megtalálni így sem egyszerű. Mert ugye, szorong ma is a diák vizsga előtt, drukkolt harminc évvel ezelőtt, izgulni fog mindig, míg érettségi lesz De ha az időbeli elhatárolt- ságiot úgy alkalmazzuk, hogy megkérdezünk egy érettségi előtt álló személyt, nyilatkozzék az előtte álló vizsga nehézségét illetően, akkor a válasz az lesz:

— Jaj! t

Vagy efféle.

És ha olyasvalakit kérdezünk meg, aki már túl van rajta — tíz perce, öt esztendeje, mindegy —, felcsillanó szemmel mondja:

— Az is valami?

Vagy legyint egyet: hogy lehet ilyen ostobaságot kérdezni?

Akárhol ül is meg a dolog lényege, egy igaz: jó huszonöt évvel ezelőtt a gimnazistáknak és a kereskedel- mistáknak nem lelhetett bebizonyítani a másik igazát, tartván mindegyik a maga keresztjét a legnehezebbnek.

— Nálunk az írásbelin van a hangsúly — érvelt a keris- ta —, írásban pedig nem kerülhető meg a tétel magva.

— Duma, fiacskám — válaszolt gyorsan a gimnázium szóvivője —, süket duma. Írásos feladatkor csigalábon járhat az ész, szóbelin a villámlogika dominál.

— A mi szóbelink még má- sodrangúságában is nehezebb a tiéteknél.

— Duma habbal, kisfiam.

A kerista aztán bizonyított.

Hogy a kereskedelmiben úgy zajlik a szóbeli, hogy a tételek címét előzőleg papírra gépelik, minden papírra két- két tételt, egy A tételt és egy B tételt, e lapokat az érettségi biztos elé rakják. Ö húz belőle, s az érettségi idejére méltóságossá minősített kezével ráírja a vizsgázó nevét. A gimnáziumban viszont az érettségi biztos listát kap. A listán az osztály névsorát, a névsor mellett két-két tételeimet. A névsort és a tételcímeket a szaktanár írja meg... Na és ugyebár. A tanár csak tud- ia, mit kell, hogy ne is mondjam, mit illik egy-egy név mellé odaírni.

Mivel azonban ezt a névsort mégsem hozhatták nyilvánosságra, szűkölt a gimnazista is, hátha eltévesztette, nem jól emlékezett tanára az általa kifogástalanul ismert léteire, a pikkelő rosszindulatról nem is beszélve.

ú^sak egy tanár volt a kaposvári gimnáziumban, aki a szükséges esetekben előre feloldotta a szorongást, Hetyey András, a magyar nyelv és irodalom tudósa. Emberbarát! humanitás, a gyengébb képességűek megsajnálása, tanári hóbort vagy egyszerűen statisztikájának javítása (ilyen volt már bizony abban az időben is) vezérelte-e e tettek felé, az ma már teljesen lényegtelen. Tény az, hogy az érettségi tételek listáját jó előre elkészítette, s egyik- másik tanuló tudomására hozta, miről kell számot adnia. Ezt persze nem tehette nyíltan, de úgy április táján csupa fül, csupa szem volt az osztálynak különösen az a része, amely irodalomtörténet alatt általában a Steffek-féle könyvkereskedésben antikvár könyvekként jutányos áron kapható pifpuff füzeteket értette.

Ha Hetyei tanár úr ebben az időben így szólt egyik tanítványához: »Mondd csak, szógám, Bence, gyalog jársz te Nagyfaluba naponta?« akkor ez csiak látszatra volt badarság, mert a Bencének nevezettet Jánosnak hívták ugyan, és Nagyfalu helyett Fészeriakpusztáról járt iskolába hóban, fagyban, jó időben, nélkülözve és helyettesítve a föltételezett hátaslovat egy rozzant kerékpárral,

de arra mérget vehetett mindenki, hogy a Benceként titulált Jancsinak Arany Toldijából kellett beszámolnia az érettségin.

Az is megtörtént, hogy a dobogó tövében strázsáló napos mellett ellépdelt, s csodálkozva vágott szavába, amikor az jelenteni kezdett: »Káprázat űz velem buta tréfát, vagy Priszkosz szép szava szédít? Uram, én önt észre sem vettem, ámbár hangját hallani vélem, tán a láthatatlan embert tisztelhetem önben ?«

A napos hangja fátyolos lett az izgalomtól, mert akár eladhatta tankönyvét a Gárdonyiról szóló szakasz megtanulása után.

Így játszogatott Hetyey tanár úr, így hozta az érdekeltek tudomására szellemesen csomagolt közléseit.

IVI ár a lista végén járt, vacsora előtti sétáján az utcán jött vele szembe az egyik hátralevő. A diák köszön illedelmesen.

— Jó estét kívánok.

A tanár felhúzza jobb szemöldökét.

— Szervusz, Kisfaludy!

Így mennek el egymás mellett. A tanár mosolyog, a diák megnyúlt képet vágva kapja el a szavakat, s ahogy megérti, úgv lassúdnak léptei. Megáll a végén, s fordul hátra. Az utca végén éri el Hetyeyt, lihegve toppan eléje:

— Tanár úr, kérem, melyik? A Sándor vagy a Károly?

Kordován Gyula