Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-20 / 248. szám

Csütörtök, 1966. október 20. 3 SOMOGYI NÉPLAP HH mi HADÜZENET Tapasztalatcsere Ki hitte volna valamikor, hogy e nemes fogalom mö­gött a formalizmus veszé­lye rejtőzik,? Hiszen oly szé­pen, tartalmasán indult, hogy csak jót, csak előre­vivőt, csak mozgósító ere­jűt láthatott benne az em­ber. És most sem fedezhet­jük föl a tapasztalatcserék mögött csak a rosszat, csak az értelmetlent, csak a for­mális vonást. De valljuk meg, néha már egy kicsit e felé hajiunk, s éppen- ezért érdemes figyelni rá ... Egy mezőgazdasági szak­ember mondta el nekem, hogy nemrégiben burgonya­termesztési tapasztalatcse­rét szerveztek, s a környék tsz-tagjai fölöttébb bosz- szankodtak a bemutató lát­tán: — Most már csak vékát ide meg zsákokat! — mond­ta egyikük. — A verbecs ugyanis a mi falunkban pontosan így szórja ki a gu­mót, de ha már egyszer tapasztalatcserén vagyunk, hadd mutassuk meg: mife­lénk hogyan szedik zsákba a krumplit. Legalább hasz­na is lesz a dolognak, va­gyunk itt elegen... E nagyonis ironikus meg­jegyzés, azt hiszem, figyel­meztető volt. Mert jó, hogy tajpastzalatcserére mennek szocialista brigádok az üze­mekből, a zöldségtermesz­tők, az állattenyésztők, az újítók, a mérnökök, a pe­dagógusok; hogy minden szakma és minden társadal­mi és tömegszervezet kép­viselői tapasztalatokat akar­nak szerezni, de sokszor az az érzése az embereknek: dolgozni se ártana néha. Mondom, távol áll tőlem mindenfajta általánosítás. Tanulni kell, az új módsze­reket, tapasztalatokat elsa­játítani, hogy könnyebben, ésszerűbben mindig többet és minőségileg jobbat tud­junk produkálni. De a fo­galom varázsától bódultán csupán statisztikai szemlé­lettől, kirándulási vágytól, egy kis eszem-iszom lehe­tőségétől indíttatva tömén­telen mennyiségű tapaszta­latcserét szervezni ott is, ahol nem tanulhatuk újat — ez nem biztos, hogy ked­vezően hat a termelésre ... Nem tudom eldönteni, hogy a tsz kertészének, mezögadászának illik-e tud­ni, hogy hogyan kell zöld­séget termeszteni, vagy pe­dig hasznosabb ennél, ha az egész brigád elzarándokol a hetedik szomszédtól megtu­dakolni a dolgot. Nem tu­dom, tartalmilag gazdago­dik-e, jobban elterjed-e a szocialista, társadalmi te­metés, ha két járás »szak­emberei« egy napra össze- dúgják a fejüket? Vagy ja­vul-e a tejhozam, ha min­den gazdaság évente több­ször is megnézi a szomszéd rét- és legelőgazdálkodását ahelyett, hogy a magáét ten­né rendbe, hisz a korszerű eljárás más úton is általá­nosítható és terjeszthető. Vagy mi haszna van abból a közösségnek, ha négy-öt ember három megyét is vé­gigjár megtudakolni: ho­gyan szervezik ott a fúvós- zenekart, amikor nekünk se hangszerünk, se zenészünk nincs hozzá. És sorolhatnám tovább a példákat. Nem ártana néha mérni a tapasztalatcserék hatását, hisz akkor könnyű volna eldönteni, hogy mit érdemes és mit nem; mi az, ami előrevivő és mozgósító erejű, s mi az, ami forma­litássá törpül, s csupán rendezvényeink statisztiká­ját gazdagítja. 1. B. Tizenhat éve a falu élén Ifjúsági parlament a szakmunkásképzésről (Tudósítónktól) A marcali járási KISZ-bi- zofcttság Ifjúsági parlament keretében tárgyalta meg a járás parasztfiatalságának helyzetét. Pálfalvi Gyula já­rási agronómus beszámoló­jában ismertette a járás me­zőgazdaságának helyzetét, majd felhívta a figyelmet a szakmunkásképzés fontossá­gára. Marcaliban is gondot okoz a fiatalság elván­dorlása. Vannak a járásban olyan szövetkezetek, ahol a fiata­lok már megtaláják számí­tásukat — pL a kéthelyi és a pusztakovácsi kertészeti- szölészti brigádtagok —, de még kevés az ilyen munka­csapatok száma. Az agronómus felhívta a KISZ-vezeíők figyelmét a szakmunkásképzés fontos­ságára: ezzel csökkent­hetnék a munkaerő-ván­dorlást. Az előadást követő vitában a felszólalók ismertették köz­ségük nehézségeit, és el­mondták azokat az okokat, amelyek miatt a fiatalok el­hagyják lakóhelyüket és másutt vállalnak munkát. A hozzászólásokból is kiderült, hogy jobb oktató-nevelőmun­kát kell kifejteni' a mezőgaz­dasági fiatalok körében, és sokat segíthetnek a szü­lőkkel folytatandó beszél­getések is. A járásban a mezőgazda­sági szakmunkásképzés lehe­tőségei adottak. Kimutatható, hogy azokban a szövetkeze­tekben, ahol ezzel a kérdés­sel behatóan foglalkoztak és a lehetőségeket kihasználták, ott szívesen dolgoznak a fia­talok, mert mind anyagilag, mind erkölcsileg biztos talajt tudnak a lábuk alatt, és nem kívánkoznak el a mezőgaz­daságból. AZ 1950-ES TANACSVÄ- LASZTASKOR senki sem csodálkozott Osztcpánban, amikor Horváth Imrét a köz­ség vezetői közé javasolták. A 24 éves fiatalemberről min­denki csak jót tudott monda­ni. Legjobban a fiatalok is­merték, mivel akkoriban ő ve­zette a falu ifjúsági szerveze­tét Határozottságával, hig­gadtságával egykettőre tekin­télyt szerzett magának. Emel­lett szorgalmasan dolgozott a határban, ugyanúgy, mint a cséplőgép mellett. Tizenhat év telt el azóta, hogy hivatalosan is beiktatták. Ö csodálkozott a legjobban a falusiak döntésén. Még sza­badkozott is, hogy túlságosan fiaital, és fél, hogy nem tud eleget tenni a követelmények­nek. Azóta négy tanácsválasz­tást ért meg a faluban mint tanácselnök. Ez pedig azt bi­zonyítja, hotgy Horváth Imre már 1950-ben rászolgált a fa­lusiak bizalmára. 1954-BEN tanácsi munkája elismeréseképpen Munkaér- demérem kitüntetést kapott az Elnöki Tanácstól. A fiatal ta­nácselnök először a termelő­szövetkezeti mozgalom meg­szervezése idején tudta meg, mennyire adnak a véleményé­re Osztopánban. Voltak olyan családok, akik kikötötték, hogy addig nem nyilatkoznak, míg vele meg nem beszélik. Őszintének ismerték, akkor is őszinteséget vártak tőle. Nem kellett sokáig beszél­nie egy gazdánál sem. — Ha te is jónak látod — mondta az egyik parasztem­ber —i magam is ráállok. Alig végzett az egyik csa­ládnál, újabb címek várták a tanácsházán. Mind-mind vele akartak beszélni. Nem sajnál­ta a fáradtságot, meggyőzően magyarázott a szövetkezet eredményeiről. Ezek az embe­rek, miután meggyőződtek az elnök igazáról, mind a barátai lettek. Így foghattak hozzá ké­sőbb a község nagyobb építési terveihez, a művelődési ház, az óvoda elkészítéséhez. Ahol csak lehetett, segítettek a fa­lusiak. Tavaly bővítették a napközit, az iskolát, ötszáz méter makadámutat építettek. Szeptember óta Horváth Im­re látja el a titkári teendőket is. Emellett esti egyetemre jár Kaposvárra. Most kezdte az első évet. A faluból hár­man járnak, együtt a párttit­kárral és az állatorvossal. A tanácselnök nép­szerűségének TITKA, hogy lelkiismeretesen foglal­kozik mindenki gondjával. Ha valahol építkeznek a faluban, elsétál arra, hogy tudomása legyen mindenről, ami készü­lőben van. Gyakran ülnek ösz. sze megbeszélésre a tsz és a pártszervezet vezetőivel is. Ha sürgős tennivaló akad, nem lehet megvárni a következő hivatalos összejövetelt. Szabad idejében — ebből van a legkevesebb — olvas vagy a tv előtt ül. — Az iskola és a televízió mellett egyre kevesebb időm marad az olvasásra, pedig ren­geteg könyv vár a modern iro­dalomtól a népszerű tudomá­nyos könyvekig. Erre még a tanulás mellett is kell időt szakítani. 1957-ben tagja lett a mun­kásőrségnek. Később, 1964-ben kiváló szakaszparancsnok-ki- tüntetést kapott. A falu és a tsz-fejlesztéssben kifejtett ak­tív részvételéért megkapta a Mezőgazdaság kiváló dolgozó­ja kitüntetést is. AMIKOR AZ OSZTOPÁNi EMBEREK véleményét meg­hallgattam, végleg kirajzoló­dott előttem Horváth Imre portréja. A falusiak saját em­berüknek, barátjuknak tartják. Véleményüket egy tsz-tag sza­vaival így foglalhatnám össze: »Csak jót lehet róla mondani. Oh/an vezető, aki a falujának él«. Nagy József A BÖLCSŐDÉNEK KÉSZÍTIK Érdekes berendezésen dolgoznak a Kaposvári Vasipari Ktsz szakmunkásai. Pécsi tervezők rajza alapján állítják össze a siófoki bölcsőde infralámpás pelenkaszárítóját. ÉLED A TABI JARÍSI MŰVELŐDÉSI HÁZ Vezetési problémák miatt hosszabb ideje nem hallhat­tunk a tabi járási művelődé­si ház munkájáról­Az ősz elején a hiányzó irányító posztokat betöl­tötték, és tudósítónk arról értesített bennünket, hogy megfelelő előkészítés után a művelődési évad a tabi járási művelődé­si házban is megindult. Ifjúsági klubot és gitárze­nekart alakítottak, és az újjászervezett irodalmi színpad és színjátszó cso­port is megkezdte felké­szülését a november 7-i, első nyilvá­nos fellépésére. Megtartotta első foglalkozását a táinccso- port és a bábszakkür. A tánccsoportot később középis­kolás fiatalokkal bővítik; Szervezik és rövidesen megalakítják a férfi ka­marakórust is Tabon. A jelenleg is működő model­lező szakkörből egy felnőtt és egy ifjúsági kört alakítanak. Terveik természetesen csak úgy valósulhatnak meg, ha a művelődési ház társadalmi vezetősége, a művelődés irá­nyító szervei, az ifjúság és a lakosság megfelelően támo­gatják és figyelemmel kísérik a továbbiakban is a járási művelődési ház miunkáját, tö­rekvéseit. Szocialista brigádok, kongresszusi munkaverseny Interjú Gémesi Sándor elvtárssal, a Nagyatádi Járási Pártbizottság titkárával A Magyar Szocialista Mun­káspárt nagyatádi járási párt­értekezletének beszámolója és az értekezlet több hozzászóló­ja is részletesen foglalkozott a szocialista munka verseny­nyel, a szocialista brigádmoz­galommal. Gémesi Sándor elv- társat, a járási pártbizottság titkárát megkértük, tájékoz­tasson bennünket e kérdések­ről. — Milyen eredmények szü­lettek a kongresszusi verseny­ben? — A verseny kongresszusi jellege a vállalások teljesíté­sének fokozott erkölcsi-politi­kai ösztönzésében nyilvánul meg. A vállalások konkrétan kapcsolódnak a meghatáro­zott munkákhoz, minőségi és takarékossági célkitűzésekhez, A konzervgyárban csaknem 4, a cérnagyárban 3, a Kutasi Állami Gazdaságban 2, a Lá- bodi Állami Gazdaságban 1,5 millió forint többlethaszon el­érésére tettek vállalásokat. Számottevő a földművesszö­vetkezeteknél és a tsz-ekben tett vállalások értékösszege is. A pártértekezlet idejéig több helyen már teljesítették is vállalásukat, így a konzerv­fatuű au&lc: A hétköznapok embere A Így bizalomról beszélgetünk, fogalmazta meg a véle­ményét: Szerintem a bizalom a legfontosabb' dolog az élet­ben. Abban bíznak az embe­rek, akit szorgalmasnak, sze­rénynek és becsületesnek tar­tanak ... Megpróbálom »sarokba-“ szo­rítani. — Magában is bíznak. A falu.. . Közbevág: — Nagyon szeretnék meg­felelni ennek a bizalomnak .. De higgye el, nem olyan könnyű ez... A kaposvári járás egyik legfiatalabb párttitkára Ne­ve: Farkas Lajos. Most ka­pott másodszor bizalmat a ráksi Űj Élet Tsz kommunis­táitól. Amikor az életéről fag­gatom, mosolyogni kezd. — Nincs ebben semmi kü­lönös. Éppen olyan az enyém is, mint bárki másé. Hétköz­napi élet... Ebben a szövetkezetben hu­szonöt tagja van a kommu­nisták családjának. Az alap­szervezet titkára a szövetke­zet egyik legjobb traktorosa. És még valami: Tulajdon­képpen az édesapja örökébe lépett. Idősebb Farkas négy évig volt párttitkára a falu­nak. — Akkor, apám idejében sokkal nehezebb volt. Ma má­sok a körülmények. Ha szük­ség van rá, jobban össze tu­dunk tartani. Éjszakai műszakos volt Dolga akadt az egyik trakto­rosnak, megkérte, hogy men­jen ki helyette. Szívesen ki­ment A szemén is látom, hogy fáradt — Brigádot alakítottunk. El akarjuk nyerni a szocialista címet A járási pártbizottság egyik titkára is tagja a bri­gádunknak. A ráksd termelőszövetkezet­nek országszerte híre van. Milyen gondjai vannak egy jó közös gazdaság párttitká- rának? Mi foglalkoztatja leg­inkább? Tűnődik egy kicsit, aztán mély lélegzetet vesz. — Apáink, az idősebb kom­munisták megtették a magu­két. Ok teremtették meg a mi új életünk alapjait. Nekik egy egész élet kellett ahhoz, amit mi néhány év alatt elérhe­tünk. Ha megengedi, mondok egy példát. Az en apámnak az volt a vágya, hogy igazi otthonit teremtsen a családjá­nak. Megélt egy emberöltőt, mire meglett. Tudja, nekem hány év kellett ehhez? Hu­szonöt éves koromban lettem háztulajdonos! Lehet, hogy ez így semmit sem mond an­nak, aki nem ismeri a falu életét. De mi, akik itt élünk, ilyen tényeken mérjük le a változást. Csöndesen beszél, mégis úgy érzem, hogy minden sza­va izzik. — Van nálunk két öreg kommunista: Kiss Imre és Kovács Feri bácsi. Tudja mit mondanak? »Ügy tényked­jünk, hogy az mindenkinek jó legyen. A falu minden emberének.« Ez a gyakorlat­ban azt jelenti, hogy a jó tsz- nek is előre kell lépni. Ke­resni, kutatni kell a lehető legjobb szervezési és kivite­lezési lehetőségeket. A ter­mésátlagokat ma már csak minőségi munkával lehet fo­kozni. Az állattenyésztésben csak a legjobb módszerek al­kalmazásával lehet növelni a hozamokat. Ehhez viszont szaktudásra van szükség. Ná­lunk ötven forintot ér min­den munkaegység. A tagság életkora 45 év. Huszonöt harminc év alatti fiatalunk van. A statisztika szerint te­hát nagyon jól állunk. De mi szeretnénk még jobban állni! És erre minden lehető­ség megvan. Nemcsak nálunk, hanem mindenütt! — Mire gondol? Mi ez a lehetőség? — Szakmát kell adni a falusi fiatalok kezébe. Olyan szakmát, amiből idehaza él­nek meg. És az iskolában is nagyobb szeretettel kell be­szélni a mezőgazdaságról. A falusi iskolákban falusi élet­re kell nevelni a gyerekeket! Mint KlSZ-titkár arról volt nevezetes, hogy nagyon jó szervező. Tud lelkesedni és lelkesíteni. — Az idősebb generáció ne­künk adja át a stafétabotot. Rajtunk áll, hogy milyen lesz a jövő... v A ráksd szövetkezet alap­szervezetében a közelmúltban hat fiatalt vettek föl a kom­munisták családjába. Kovács Géza asztalos, Magyar László és Bertalan Lajos szerelő. Pintér János traktoros, Tóth József kovács és Biczó Lajos technikus kérte fölvételét a pártba. Bizalmat kaptak mindannyian. A búcsúzásnál ezt mondja: — Csak egy a baj. Gyor­san elszaladnak a hétközna­pok ... Németh Sándor gyárban és a Dohánybeváltó Vállalatnál. — A pártértekezleten is szó­ba került, bogy a munkaver' seny motorjai mindenütt a szocialista brigádok. Milyen fokon áll jelenleg a szocialis­ta brigádmozgalom a járás­ban? — Járásunkban 1960-ban a konzervgyárban alakultak meg az első szocialista brigád cí­mért küzdő kollektívák. A tsz- ek közül elsőnek Belegen jött létre szocialista brigád. Je­lenleg a járás ipari üzemei­ben több mint száz, a tsz-ek- ben pedig 9 szocialista brigád, illetve e címért küzdő mun­kakollektíva van. összesen másfélezer dolgozó versenyez ezekben a brigádokban. — A szocialista brigádokat az különbözteti meg a mun­kabrigádoktól, hogy tudato­san, tervszerűen foglalkoznak szakmai, politikai, kulturális ismereteik gyarapításával, egymás jellemének formálásá­val; a káros szokások és tu­lajdonságok nyesegetésével, a közösségi emberre jellemző vonások kialakításával. — Mennyiben jellemzi!: ezek a járásban levő brigádo­kat? — A cím odaítélésénél ezek teljesítését is mérlegre teszik. Azonban a kulturális vállalá­sok teljesítésével még sok Drobléma van. Míg a termelé­si feladatokat konkrétan meg­fogalmazzák, addig a kulturá­lis vállalások megjelölése gyakran formális. Eddigi ta­pasztalataink is azt bizonyít­ják, hogy a szocialista brigád­mozgalom fejlődését nem le­het csak\a jó példa vonzó ha­tására bízni, hanem tervsze­rű, tudatos politikai meggyő­zésre, nevelésre van szükség. Éppen ezért a párt-vb a kö­zelmúltban olyan határozato­kat hozott, amelyek elősegí­tik a szocialista brigádok kul­turális vállalásait is. Évente egy alkalommal megszervez­zük a brigádvezetők járási tapasztalatcseréjét, és a veze­tők részére továbbképzést is rendezünk — mondta befeje­zésül Gémesi elvtárs D. S.

Next

/
Thumbnails
Contents