Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-18 / 246. szám
~ Mt|7MP '• Mrr.vri ^f^TT-rt Ff>a mcgve- tanacs lapja Ötezer fiatal békemenete Kaposváron Le Hun Van, titkára szól a Hosszú folyamként hömpölyög a tömeg, ötezer fiatal: diák, katona és ifjúmunkás jött el vasárnap, hogy lerója kegyeletét a mártírok, emléke előtt és hogy tiltakozzon a háborús agresszió, az embertelenség és a fasizmus ellen. A kaposváriakon kívül itt vannak a megye járásainak küldöttei és a szomszédos megyék KISZ-eseinek képviselői. Felemel ően szép ez a békéménél Vidám nótaszófcől visszhangzik a nádasdi erdő. Az úttörők csen. gő hangon a költőt idézik: (Emberiség, mondd százezer- szer: / — Békét akar most minden ember.) A menet első saraiban vietnami fiatalok haladnak. Eljöttek ők is. Eljöttek megemlékezni azokról a somogyi forradalmárokról, akiket negyvenhét évvel ezelőtt itt, a nádasdi erdőben fehérterroristák vandál módon meggyilkoltak, mejt emberibb életet, és békés alkotó munkát akartakA fekete márvány obeliszk előtt . úttörők, ifjúgárdisták, fiatal munkásőrök és katonák állnak díszőrséget. A márványom aranybetűk ragyognak: Latinka. Sándor, Szalma István, Farkas János, Lewin Samu, Tóth Lajos neve. A díszőrség mellett ott voltak a megyei párt-vb és a KISZ központi bizottságának képviselői, a vietnami vendégék és a veteránok, az élő harcostárs: Völgyi Lajos elvtárs, és az e helyen meggyilkolt Tóth '-zajos fia Először Tóth János, a KISZ Somogy megyei bizottságának első titkára tart megemlékezést. — Szörnyű dolog történt 1919. szeptember 16-án éjjel ebben a csodálatos szépségű völgykatlanban. Itt oltotta ki a vandálok sor tüze minden bía DNFF budapesti irodájának fiatalokhoz. rósági ítélet nélkül a somogyi direktórium vezetőjének és több munkatársának életét. Ide hoztuk ma el a hála és a szeretet virágait jeléül annak, hagy a somogyi fiatalok, feluarcára. Emlékeznünk és am- lékezletnünk kell, mert az Amerikai Egyesült Államok vezetői nem akarják elhinni, hogy a népek szabadságszere- tetével szemben semmiféle túlerő, semmiféle erőszak, semmiféle technikai fölény nem győzedelmeskedhet! A szónok ezekkel a szavakkal fejezte be megemlékezését: — Mi, akik már nem ismerjük a szenvedést, csak a szocializmust építő kor szépségét, megtisztelő kötelességünknek tarjuk, hogy hazánk állandó gyarapítása mellett segítsük vietnami elvtársaink hősies harcát. Követjük a magyar es a nemzetközi internacionaliS' ták példáját, akik a szabadság egyetemes szere te téré tanítottak bennünket. Éljen a szabadságáért küzdő hős vietnami nép! Éljen a béke! Ezután az egyik mártír fia; Tóth Lajos elvtárs szólt a fiatalokhoz. Méltatta a hősöket, a békéről és a vietnami nép harcáról beszélt. Végezetül Le Hun Van, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítás: Front budapesti irodájának titkára szólalt fel. Az ünnepi beszédek és megemlékezések után a küldöttsé„Halat, vadat, s mi jó falat... Cukrászati és hidegkonyhai készítmények versenye és kiállítása Kaposváron tf Díszörség a® obeliszk előtt. nőttek és az egykori harcostársak szívében mélyen él a hősök emléke... A szónok ezután így folytatta: — Most, amikor a mi megyénk hőseire emlékezünk, internacionalista kötelességünk, hogy emlékezzünk Vietnamra, a vietnami nép elszánt, hősies gék elhelyezték a kegyelet koszorúit az emlékmű talapzatán. A fiatalok virágcsokrok százait tették az emlékmű elé. A honvédség díszszázada sortüzet adott a mártírok tiszteletére. A békemenet befejezéseként ezer galambot röpítettek a magasba. N. S. A MÉSZÖV rendezésében tegnap délelőtt megnyílt Kaposváron a megyei cukrászverseny- és kiállítás. Nyolc termelőüzem küldte el ide legszebb és legízesebb készítményét, hogy kiállja a zsűri és a közönség szigorú ellenőrzését. Főleg édesipari készítmények kerülnek bemutatásra és árusításra, de láthatók hidegkonyhai készítmények is. Hatalmas tálakban, aszpikba dermedve töltött csuka, hideg fogas, sonkás készítmények kínálják magukat. A kiállítás legnépszerűbb készítménye bizonyára az a négy zsúrtorta lesz, amelyet Foxi Maxi, Maci Laci, Kandúr Bandi és Inci marcipánba öntött arcképe díszít. Ünnepség Barcson A barcsi földművesszövetkezet és a művelődési ház színjátszó csoportját augusztus 20-án dicsérő oklevéllel tüntette ki a művelődés- ügyi miniszter. Az elismerő oklevelet szombaton este Papp Sándorné, a KPVDSZ megyei titkára adta át a csoportnak a KPVDSZ kulturális napok és az őszi megyei könyvhetek alkalmából. Az ünnepségein megjelent Sár- mándi Pálné, a KPVDSZ kultúrosztályának munkatársa is. Papp Sándorné ünnepi beszédében szólt a KPVDSZ kulturális napok céljáról, jelentőségéről: — Nem látványos rendezvényekre törekszünk — mondotta —, hanem politikai munkát kívánunk végezni, eredményeink ezért is értékesebbek. Papp Sándorné beszéde után a Barcs és Vidéke Fmsz igazgatója ajándékot nyújtott át a kitüntetett együttes tagjainak, majd a csoport bemutatta a Lepsénynél még megvolt című műsorát. „JUBILÁLÓ HIBÁINK,, új tévedésekkel A KPVDSZ kulturális napok keretében Jubiláló hibáink címmel kabajéműsort hirdettek Nagybajomban a múlt hét szombatjára. Az ígéretes cím után a mintegy háromszázötven főnyi közönség azt várta, hogy ezen az estén eleget szórakozhat, önfeledtjén nevethet reflektorfénybe állított hibáink pellengérre állításán. Valószínű, a műsor rendeNEM TUDJUK, HOGY MIT CSINÁLJUNK... *4 Két fiatalemberrel beszélgetek az irodában. Mindketten végzős hallgatói a Tabi Gépszerelő Szakközépiskolának, lassan el kell dönteniük, ki milyen pályára kerül: dolgozni fog vagy tovább tanul. »Rázós- idők ezek egy IS éves fiú életében. Gondolkodik, topreng, de előbb-utóbb elhatároz valamit, és kitart mellette. Horváth Ferenc és Pauska Lajos még gondolkodik. Egyikük előtt sem világos a eél, a jövő. Vajon miért? — EHöször Barcson jártam gimnáziumba, de az idegen nyelvek miatt nem tanultam tovább. Ide jöttem Tabra, gondolva, hogy itt kevesebbet kell majd hajtani. Tévedtem. Legalább olyan nagyok a követelmények, mint a gimiben. ,\z első évben feltornásztam tnagam 4,4-re, ezt az átlagot tartani is fogom —- így PausA vékony, szőke fiú sötétkék szemei határozottságot sugároznak. Mégis, amikor megkérdezem, mit akar tenni az islipla elvégzése után, ötöl- hatol, nem tud elfogadható magyarázatot adni. — Rajongok a gépekért, de nem szeretem a nyelveket. Így továbbtanulni nem tudok. Ezzel szemben írogatok... Horváth Feri már egy fokkal határozottabb, a szakmájában akar elhelyezkedni. Ráksiból jött ide, azért, hogy majd termelőszövetkezetben szakképzett szerelőként dolgozzon. De ezt a tervet lassan elveti. — Nem tudom, mit csinálok az iskola elvégzése után. Lehet, hogy traktorra ülök, de az is lehet, hogy üzembe megyek ... Nem tudom — Olyan messze van még az év vége... Erős kezeivel ide-oda húzogatja g fekete ingpulóvert a mellén. Nem is gondolná az amber, hogy ilyen ujjakkal ragyogóan harmonikdzik és kiváló furulyás is. Az iskola röplabdacsapatának tagja, szívesen sportol, duzzad benne az energia. Mégis, amikor a terveiről beszél, akkor »jó lenne ez is, meg az is«, de konkrétan határozni nem tud... Majd a szülők vagy az iskola... A fiúk már fáradtak, hiszen munkából jöttek. Utat építenek, és bizony reggeltől estig egykettőre megtelnek a tenyerek hólyagokkal. Mégis szívesen csinálják. Tavaly a második osztály az útépítésen és a Daránypusztai Állami Gazdaságban végzett munkájuk keresetéből autóbuszkirándulásra ment Csehszlovákiába és Lengyelországba. A nagy élményre még mindig szívesen emlékeznek vissza, és ebben az évben is tervbe vettek egy nagyobb kirándulást. A búcsúzáskor szinte megkönnyebbülve fogtak velem kezet. »Végre, csakhogy elment. nem nyaggaA tovább bennünket« — gondolhatták, pedig nincs igazuk. Mindkét fiú mezőgazdasági szakmunkás, olyan szakember, akikre a népgazdaság igényt tart. Ez az iskola képesítést adott a kezükbe, és ez többet ér egy gimnáziumi érettséginél. Mégis azzal foglalkoznak, hogy elmennek, nem maradnak a szakmájukban, máshol próbálnak szerencsét. Vajon miért? Felelőtlenség? Nem valószínű. Inkább meggondolatlanság. Az iskola pedagógusainak is alaposabban kellene ezzel foglalkozni, mert nem mindegy, hova kerül a sok szakképzett fiatal. Tavaly például ebben az iskolában végzett öt olyan fiatal, akik most a gödöllői egyetemen első éves gépészmérnök-hallgatók. Tehát az anyag jó. Ha már a fiúk nem akarnak kötélnek állni, akkor a tanárok próbálják meggyőzni őket arról, hogy helytelen a »Nem tudjuk, hogy mit csináljunk ... - szemlélet... Saly Géza zőinek is hasonló volt az elképzelése, szombaton este a másfél órás műsor közben azonban úgy éreztük, a szereplők nem egymás közt, hanem a közönséggel viccelődnek. A hivatalos bevezető, a meleg hangú konferansz röviden tudomásunkra hozta a lényeget, majd egy humorban bővelkedő, de rosszul előadott jelenet következett. A szereplők egy-két fiatal kivételével nem találták meg a helyüket ugyanúgy, mint a jelenet ' hangulatát sem. Ezután néptánc következett zenei kísérettel, majd ismét egy jelenet, és így tovább. Csak néha törte meg ezek szabályos váltakozását egy- egy népzenei blokk. Ezzel a műsor nem lett színesebb. A táncok külön-külön is jók voltak. Bár együtt, zenével váltakozva még jobban elérték volna céljukat. Ugyanúgy egymásután kívánkoztak a rövid jelenetek is, a melye-' két egyébként a rádió és a tv jóvoltából a nagybajomi közönség is jól ismert. Csupán két humoreszket lehetne kiemelni. (Ezeket a falu kulturális életének vezetőitől hallottuk.) A többi jelenetben bántó volt, amikor egyik-másik szereplő komolytalanul elnevetgélte mondanivalóját, elakadt vagy hibásan mondta szövegét. Ha mindehhez figyelembe is vesszük, hogy a szombaton látott fiatal színjátszó gárda új összetételében most állt először a közönség elé, és a felkészülési idő sem volt elegendő, a táncokon és néhány lelkes szereplő játékán kívül alig örülhetett másnak a nagybajomi közönség. N. ÍNyárou történt Kis bazar Siófokon, a pályaudvar közelében. Ezen a környéken nagy az idegenforgalom, a bazárban gyakran megfordulnak külföldiek is: angolok, olaszok, franciák. Az eladó csak magyarul beszél, az idegeneket tehát bajosan tudja kiszolgálni, így megy ez heteken keresztül. Az egyik nap azonban kartontábla került az ablaküvegre a következő felirattal: lei on parié francais English spoken Si parla italiano Az eladó egyik ismerősének feltűnt a tábla, és mivel nagyon fúrta oldalát a kíváncsiság, vajon hogyan tanult meg ilyen gyorsan három nyelvet a kiszolgáló, megkérdezte: — Mondja csak, kérem? Ki beszél ebben az üzletben franciául, angolul és olaszul? Az eladó maliciózus mosollyal:— A vevők... (S. G.) Kifogástalan előélet Fél: Jó napot Mondták, kérem, hogy ide jöjjek fel a -Kasszakulcs" jeligével meghirdetett pályázat ügyében. Főnök: Á, örvendünk. Üljön le, kérem ... Fél: Köszönöm, de állva jobban szeretek... Pénztáros vagyok, tetszik tudni, és az állás ügyében ... Főnök: Éppen jókor. Két hete múlt már, hogy leendő elődjét bekísérték. Fél: Leendő elődömet? — Főnök: Ügy értem, a legutóbbi pénztárost Aki ön előtt fosztogatta a közvagyont. Fél: Nagyon szellemes... Ezek szerint semmi akadálya, ugyebár... Főnök: Elvben semmi. Pusztán néhány formai kérdés, ha megengedi. Fél: Kérem, kérem. Minden föltételnek eleget teszek. Bennem garantáltan megbízhatnak. Főnök: Garantáltan? Fél: Meghiszem! Legutóbbi helyemen nyolc esztendőt töltöttem egyfolytában, és mindenki nagyon meg volt velem elégedve. Főnök: Nagyon derék, nagyon derék. De, bocsánat, miért tetszett akkor otthagyni azt a helyet? Fél: Amnesztiát kaptam, tetszik tudni ... , <P. t.) (A jugoszláviai Magyar Szóból) * * * A feleség a férjhez: — Ma voltam orvosnál. — Na és hogy van? * * * A feleség a kávéházba telefonál, amelynek férje törzsvendége: — Kérem, fő úr, mondja meg a férjemnek, hogy telefonáltam, s ön azt mondotta nekem. hogy pár perccel ezelőtt elindult haza. Somopvi Bizottsága és a «Somocv meg* et Tanács lapja. Főszerkesztő; WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 8. Telefon t5-t0. 15-11# K»*di» 9 Somogy megyei Lankiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó; Szabó Gábor. *?ekfMdött kéziratot nerr. órzünfc meg és nem adunlc vissza, ■^erjeszti: a Magyar Posta. BIG- fizethető a helvi nőst» hivataloknál és postiskézbesftőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében« Kaposvár# Latinka Sándor Utca fc
