Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-02 / 233. szám

Vasárnap, 1966. október 2. 5 SOMOGYI NÉPLAP Csak a minőség nem Tolt mindig megfelelő Beszélgetés a Somogy megyei Sütőipari Vállalat igazgatójával a balatoni idényről SOMOQY NÉPÉNEK HOZZÁJÁRULÁSA A PÁKOZDI QYÖZELEMHEZ A z 1848-as magyar polgári forradalom félmegoldá­Befejeződött az üdülési idény. A Sütőipari Vállalat, amely nagy munkát vállalt a pihenő emberek ellátásában, most megszüntette néhány Ba- laton-parti üzemének műkö­dését, csökkentette a még dol­gozó üzemek termelését. Tai­pei Jánossal, a vállalat igazga­tójával az üdülési idényben végzett munkáról és az év hát- relevő részében várható hely­zetről beszélgettünk. — Mi a véleményük a vál­lalat vezetőinek az üdülők ke­nyérrel, süteménnyel való el­látásáról? __ Igyekeztünk a nyári ter­melést jól megszervezni. Azt a mennyiséget, amelyet a Ke­reskedelem kért tőlünk, ed tudtuk készíteni. Sajnos a sü­temény minősége nem mindig felelt meg a kívánalmaknak. Ennek főként az volt az oka, hogy az árut nagy távolságra szállítottuk, sokáig tároltuk. Mire rendeltetési helyére ért, összetört, megfonnyadt. Véle­ményünk szerint Siófok és Ba- latonielle közé egy új sütemé­nyes üzemet kellene építeni. Ekkor gyorsan a boltokba jut­tathatnánk az árut. 1969-ben előreláthatóan Balatonbogláron épül egy sütőüzem. Mi azt ja­vasoltuk, hogy ne ott, hanem Szárszón építsék föL — * Csökkentették-e a létszá­mot az ősz beköszöntésével? — Igen. Augusztusban és szeptemberben összesen hu­szonöttel. Megjegyzem, hogy ezek a munkások csupán szer­ződéses viszonyban faltaik ve­lünk. Vissza tudják-e szerezni Cket a következő szezonra? — Egy részüket igen. Már hozzászoktunk ahhoz, hogy azok helyére, adók nem jönnek vissza, szinte úgy kolduljuk össze az embereket. A nyár elején például körlevelet ír­tunk az ország valamennyi sü­tőipari vállalatának, s kértük, küldjenek a Balaton-partra munkásokat Egyedül Debre­cen ígérte meg, hogy nyolc- kflenc embert rendelkezésünk­re bocsát A Debreceni Sütő­Ilyen embernek tartják An­gyal Istvánt a Dél-magyaror­szági Fűrészek barcsi üzemé­ben. Ha elvállal valamit, azt megcsinálja. Koósz György párttitkár így nyilatkozott ró­la: — Szerény és csöndes mun­kásember. Ha megbízzuk egy- egy feladattal, két napig mor­fondírozik a legjobb megoldá­son. Pirospozsgás arcú, jól meg­termett férfi Nagy Tibor cso­portvezető. Amikor megtalál­tuk, éppen az ajtóban cigaret­tázott. Pipa formájú szipká­ból eregette a füstöt. __ Pista?... Én csak jót tu­dok mondani róla. Nagyon szorgalmas ember. Komoly, fe­lelősségteljes. A családjának és a munkának él. Példamutató, becsületes munkás. Csak olyat mond, amiről meggyőződött. Ezért tisztelik társai. A ngyal Istvánt hatvannégy­ben választották meg először pártvezetőségi tagnak. Most új­ra rászavaztak a kommu lis­ták. Azon a taggyűlésen nem volt ott. Kéthetes jutalomüdü­lésre küldte az MHS Miskolc- Tapolcára, ezért hiányzott. ipari Vállalat, amellyel jó kapcsolatban vagyunk minden évben elküldi hozzánk szak­embereinek egy részét. Miután a körlevél nem járt megfelelő eredménnyel, személyesen ke­restem föl a vállalatokat. Szok- szárdon, Baján értem el ered­ményt. Aztán megnéztük, hogy a megye más részeiből kiket küldhetnénk a Balatonra. Né­hány embert tudtunk nélkü­lözni idebent. Vettünk föl se­gédmunkásokat is. Végül is si­került összeverbuválnd azt a hetven-nyolcvan dolgozót, aki­nek a munkájára szükség volt a Balaton-parton. Sajnos, kis­sé magunkra hagytak bennün­ket az ország többi sütőipari vállallatai, sőt és Élelmezés- ügyi Minisztérium is. Pedig a Balaton-part jó minőségű ke­nyérrel, süteménnyel való el­látása nemcsak a megye fel­adata. — Az év hátralevő részében a termelés csökkentése nem megy-e a nyereség rovására? — 1964-ig a negyedik ne­gyedév rendszerint vesztesé­ges volt. Tavaly először sike­rült gazdaságosan dolgozni. Ügy látszik, hogy az idén sem zárjuk veszteséggel az évet. Ugyanis a siófoki kenyérgyár­ban növeltük a morzsaterme- lést A morzsaüzemben fog­lalkoztatjuk azokat a munká­sokat, akiknek a kenyér- és a süteménygyártásban nem kell részt venniük. Egyebek között ez tette lehetővé, hogy az idén négy emberrel többet tartsunk meg az üdülési idény után, mint tavaly. Véleményem szerint a mor­zsagyártás mutatja, hogyan le­hetne megoldani az idényjel­legből fakadó munkaerőprob­lémát Arról van szó, hogy té­len a morzsákészítéshez hason­ló elfoglaltságot kellene biz­tosítani azoknak, akiket a nyár folyamán fölveszünk. Ha ezt meg tudnánk tenni, akkor az üdülési idény kezdetén nem okozna nagy gondot a megbízható, fegyelmezett mun­kásgárda kialakítása a Bala­Amikor visszatért a szabadsá­gáról, örömmel nyugtázta, hogy újra megválasztották. A vezetőségiben tömegszervezeti felelős. A párttitkár elmondta, hogy az MHS-alapszervezet el­nöke. Megmozgatja a tagokat. Társadalmi munkában rendbe hozták a lőteret. Táblákat, ke­reteket, asztalokat készítettek a műhelyben műszak után. Megjavították a rossz széke­ket, hogy legyen mivel beren­dezniük a lőtéri irodát. Angyal István betanított szakmunkás. Két éve motoro­kat tekercsel. Azelőtt a laka­tosműhelyben dolgozott. Elvé­gezte a hegesztői tanfolyamot is. A magas, kopaszodó férfit nagy munkában találtam. Ép­pen a gyalugép motorját te­kercselte. Beszélgetés közben sem tétlenkedett, hiszen na­gyon várják a motort a par­kettüzemben. — Most meg átnyergeltem villanyszerelőnek. Talán sike­rül megszereznem a papi­ruszt. .. A tekercselői szakvizs­ga megszűnt, ezért készülök a villamosságira. Nézem, hogyan bíbelődik a vörösréz drótkötegekkel. sainak következményeként ele­mi erővel törtek fel a nemze­tiségi és parasztmegmozdulá­sok. A polgári átalakulás ve­zetőinek nagy része a nacio­nalista közép- és kisnemesség soraiból került ki. Ezek hal­lani sem akartak további en­gedményekről A piaraszt- mozgolódásokat, melyek a még meglévő nemesi kiváltsá­gok és a földesúri földek el­len irányultak, kíméletlenül le­verik. A nemzetiségiek köve­teléseit nem tartják orvoslás­ra méltónak. A bécsi udvar ezt felhasználja Magyarország fölötti hatalmának visszaszer­zésére. Bécs biztatására, anya­gi, erkölcsi segítségével a déli országrészen lakó szerbek és horvátok fegyvert fognak. Er­re a szövetségre aa. osztrák uralkodó köröknek csak a győzelem kivívásáig volt szük­ségük, és utána a nemzetisé­gek azt kapták jutalmul, amit a magyarok vereségük után, azaiz a szolgaságot. Az újon­nan kinevezett horvát bán, Jellasics császári tábornok szeptember elején agitátorai révén »... mindenütt azt ígéri a népnek, hogy földesura ja­vait közte felosztandja — ír­ják az ország déli megyéiből. Egy másik jelentésben olvas­hatjuk, hogy a falusiak zúgo­lódnak, "... kiabálván, hogy ez nem törvény, hanem ha­misság, hogy az urak csalják a népet-«. Augusztus 7-én a sárdi vásáron már kézzelfog­ható bizonyságot teltek a kör­nyékbeli parasztok, hogy nem hajlandók régi földesuruk ki­váltságát, a vásárjogot tudo­másul venni. Régi kiiuzsorázó földesúri szerződéseket éget­nek el, és tagadnak meg olyan szolgáltatást, amelyről nem intézkedett a kormány. Megyénkben a jobbágyfel­szabadítással a szántóterület­nek alig 31 százaléka, a rétek 43 százaléka, az összes birtok­területnek 13 százaléka jutott a parasztok kezére. Elenyé­szően vékony kis réteg jutott annyi földhöz, hogy megélhe­tett belőle. A legtöbb paraszt­nak az a néhány hold, ami tulajdonába került, csak a koplaláshoz volt elég. Érthető, hogy a föld népének hangula­— Nehéz volt megtanulni a tekercselést? — Nem volt könnyű... Isme­retlen volt előttem a gyakorla­ti és az elméleti része is. La­tolgattam magamban, amikor áttettek, hogy maradjak vagy ne. Aztán segítettek a mun­katársaim, a csoportvezetőm... Most már megszoktam az új környezetet. — Mióta dolgozik az üzem­ben? — Novemberben lesz a tíz­éves jubileumom... De még a háború idején is dolgoztam itt Tűzáfás gyerek voltam a csar­nokban, később lerámoló a gattemél. .. Elég régi bútor vagyok. A felszabadulás után elmentem rendőrnek. Akkor jöttem vissza a gyárba, ami­kor leszereltem. A motortekercselő már az új szakmáját is gyakorolja, Ha nincs motor a pádon, akkor kimegy az üzembe villanysze­relőkkel. — Kisebb bekötések, szere­lések, azok már mennek — mondja mosolyogva. A párttitkár mondta nekem, amikor idefele jöttünk a mű­helybe, hogy minden motorhoz ért. Könyvből tanulja. — Ha nem így alakul az éle­tem, nem kellene érett fejjel tanulnom — mondta csöndes szemrehányással Angyal Ist­ván. — Most már bizony nem könnyű. A .párttitkár azért dicsérte, mert minden vezetőségi ülé­sen, taggyűlésen ott van. A csoportvezetője azért, mert ki­áll a műhelyben, ha magya­rázni kell a napi politikai ese­ményeket. Ezért választották meg újra vezetőségi tagnak. Lajos Géza ta 1848 késő nyarán elkesere­dett Somogybán. Erre alapoz Jellasics és az egész osztrák haditaktika. Ezt írja egyik püspöknek: »Részünkről min­den rendben van ..., minden mozog. A győzelem részünkről biztos.« Czeptember 10-én több he- tes előkészítés után el­érkezettnek látja az időt Bécs, és parancsot ad Jellasicsnak az előrenyomulásra. Másnap, szeptember 11-én reggel 6 óra­kor több ponton kelt át a Dráván. Az előhadat Csáktor­nyán, Letenyén át Nagykani­zsa felé küldi. A sereg derék­hadát Jellasics vezeti, míg a jobb szárny Barcson keresztül indul el, hogy Balatonszemes- nél, a Balaton partján csatla­kozzék a fősereghez. Az or­szágba betört sereget 18 tény­leges állományú gyalogzászló­alj, 17 lovasszázad és mintegy 15 000 horvát felkelő alkotta, összesen 35—40 000 főből állt a Jelllasics-féle sereg. A vele szemben álló magyar katona­ság létszáma alig tette ki egy- hatodát az ellenségének. Igaz, az arány végtelenül rossz volt, de a legnagyobb veszély mégis a kritikus időben derült ki, az ti., hogy a főparancsnok és ve­zérkara összejátszott az ellen­séggel. Egymás után szöknek meg, és állnak át az ellenség­hez a tisztek, sőt gyakran fel- világosítatlan katonáikat is át­viszik. Marcaliból három szá­zad vasaslovast visz Sedl- mayer ezredes Jellasics tábo­rába. A helyzet katasztrofálissá vált, mert egyszerűen nem voltak harci egységek, melyek megállíthatták volna az ellen­ség előrenyomulását. Szeptem­ber vészterhes napjaiban az pcrv^rlüli honmentő erő, a fa­lusi nép, a kiegyenesített ka- szájú földműves lakosság jö­hetett csak számításba. A népfelkelést már napok­kal előbb elrendelték, de a megyék vezetői félvén a fegy­veres parasztság tömegeitől, azt valósággal elszabotálják. Hochreiter alispán nyíltan ki­jelenti: »-....inkább nyugodt szolgaságot akar, ' mint zava­ros szabadságot I Sárközi főispán, akinek kö­telessége a megye hadba állí­tása, csak a megye uraival tárgyalt. Szeptember 19-én, amikor "... Bajom felől hozta a hírt a sebes posta, hogy az ellenség három nap múlva Ka­posvárra érkezik, nagy volt a megdöbbenés a gyűlcsterem- ben, s a szónoklatok is alább­hagytak. Akkora volt a riada­lom, hogy pakolni akartak a megyeházból, s megkezdődött a tanácskozás a teendők felett, s végre Sórközy Albert indít­ványát fogadták el: hogy míg az ellenség elvonul, a várme­gyei bizottmány Berkibe köl­tözik át, s ott folytatja tanács­kozásait« — írja a szemtanú Roboz István. K A íg a megye urai továbbra is csak a tárgyalással voltaik elfoglalva, addig a fa­lusi nép félretéve eddigi sérel­meit, fegyvert fog hazája, szü­lőföldje védelmére. Szinte minden járásban akad néhány hivatalnok, kisbirtokos vagy kiszolgált katona, aki élére áll a felkelt népnek. Így a barcsi szervezetlen felvonulást, mely sebtében összekapkodott em­berekből állt, és megfutott, többé nem követi újabb. Mikor az ellenséges sereg főereje átvonul a megye nagy részén, azután csak az után­pótlási és egyes visszahagyott egységek érkeznek Somogyba. Most a fegyverforgató falusi lakosság készen áll, hogy a császáriak útját árnyékként kísérje, és katonáit megsem­misítse. Földről már nem be­szél Jellasics a parasztságnak. Ellenben egyre-másra jelentik kíméletlen zsarolásait. Böröcz- fy szolgabíró jelenti, hogy já­rásából Varászlót, Simonyit, Gárdost, Nemesvidet és Szé­chényi teljesen kifosztották, "... minden elmozdíthatót el­raboltak«. A hazafelé vagy munkába induló parasztok szekereiből a marhákat kifog­ják, és minden kártérítés nél­kül elhajtják. Sandon csak­nem 17 000 porció kenyeret és bort hajtanak be. Iharosbe­rényben »... beverik az abla­kokat, agyonverik vagy kedv­telésből lelövöldözik az álla­tokat. Mindenünket felfaltak, erdőket és út menti fákat ki­vágtak. Néhány nap múlva a legsiralmasabb és legborzasz­tóbb éhhalált látjuk felénk közeledni« írja a tudósító Kossuth Hírlapjának. Az el­lenség megszámlálhatatlan sé­relme, pusztítása csak erősíti a falvak parasztjainak elszánt­ságát. A z első összecsapás me- ' ' gyénk lakossága és az ellenség között szeptember 23-án Zamárdinál zajlott le. Jellasics előző napon nagy szélviharban vonult át a köz­ségen, és most kimerülve Sió­fok és Balaitonkiliti közt tábo­rozik. A környékbeli paraszt­ság tudja ezt, és arról is tudo­mása van, hogy Szemes felől a lemaradt utóvéd elcsigázva igyekszik a fősereg után. A Zamárdi körül elterülő erdő­ben somogyi népfelkelők rej­tőznek. Váratlanul oldalba tá­madják a császáriakat, és nagy pusztítást okozva soraikban, el­tűnnek az erdőségben. A ma­gyar puskatűz meglepte az el­lenséget. A harc délelőtt 11 órától délután 4-ig tartott. A császáriak vaktában lövöldöz­nek ágyúikkal arra, ahonnan a támadás érte őket. »Az ágyúzás sűrűén hallatszik. Táv­csövek segélyével láthatni a Zamárdi alatt küzdő hadfiakat, akik közt nemzetőreink (somo­gyi parasztok) is csatáznak, láthatni, mint sürögnek az er­dőben a mieink« — írja egy korabeli tudósító. »Sok áldo­zatnak kellett elesni a császá­riak közül« — állapítja meg egy másik szemtanú. Ezekre a napokra esik a sző- csényi gerillaakció, mai meg­határozás szerint: partizántá­madás. A szeptember 24-re vin-adó éjszaka Kanizsa felől mintegy 120 ellenséges muni- ciós szekér vonult a fősereg után. Az erdőben keszthelyi nemzetőrök és a hozzájuk csatlakozott vörsi, szentgyör- gyl, nemesvidi parasztok és tizennégy bottyánpusztai béres Farkas Márton parancsnoksá­ga alatt várta őket. Az össze­sen 108 főből álló kis csapat­nak legelőször — reggel 7 óra tájban — a postakocsit sike­rült elfogni, amely Jellasics leveleit vitte Zágrábba. Egy óra múlva a felrlerítők jelen­tik, hogy ellenséges járőr kö­zeledik, majd hosszú kocsisor következik. Mintegy 50—60 ko­csit előréengedtek, majd »...iszonyú lárma, dobszó, és lövésekkel megtámadtuk elle­neinket, s az erdőből az út felé ki, egyenesen a szekerekre ro­hantunk«. Mivel kevesen vol­tak, a menekülő szekerek után nem mehettek, így a zsák­mányt és a foglyokat Keszt­helyre vitték. Két nap múlva déltájban Marcali piacterére érkezik egy 24 főből álló ellenséges sza­kasz. Ott a főtéren a vasárna­pi miséről jövet a marcaliak puszta kézzel lefegyverzák őket. A Marcali környékbeli nép hamarosan ismét megmu­tatta erejét a betolakodóknak. Szeptember 26-án újabb fegy­veres csatározásra került sor. Napnyugtakor a hazafelé tar­tó környékbeli önkéntesek szembetalálták magukat a marcali—boronkai úton az el­lenség 200—250 főnyi csoport­jával, mely jórészt gyalog és szekereken igyekezett a főtá­bor után. Az ellenség gyors lövésekkel igyekezett szétszór­ni a marcaliakat, de azok bát­ran megrohanták őket. A számbeli fölényben, de fegy­verzetben messze elmaradó népfelkelők négy ellenséges katonát agyonlőttek, száztizen­nyolcat elfogtak. A zsákmány: 242 ló és 95 szekér A csapat vezére Noszlopy Gáspár, a marcali járás szalgabírá ja volt. A fiatal, lobbanékony, hazáját szerető Noszlopy fél év múlva a népfelkelők élén kiveri az ellenséget Somogyból, és há­rom hónapig megyénk szilárd szigete lesz a szabadság ügyé­nek. A környékbeli lakosok fogdossák össze a menekülő­ket. "... Folytonosan hozatnak be hozzám a foglyok, olyany- nyira, hogy ma már 90-re rú­gott azok száma« — jelenti a keszthelyi főszolgabíró. Nosz­lopy is megírja jelentését. Bár fölöttesétől utasítást ka­pott, nem engedi el a fog­lyokat olyan ember parancsá­ra, aki ". . Jellasics ittlétében kétszeresen zsarolta ki a hely­ségeidül« a kívánt porciót. C zeptember utolsó napjai- ban a megye területén a maga teljességében kibontako­zott a partizánháború. Több mint ezer ellenséges katonát semmisítenek, meg. Az ellen­ség utánpótlását teljesen el­zárják. Az utak erdőkön keresztül vezetnek, és a hatalmas ren­getegek állandó veszélyt jelen­tenek a megszállókra. Így jár­nak szeptember 30-án is az utánpótlást szállítók Szöllős- györök környékén. A mintegy félezer katonából álló ellensé­ges csapatot már Tóti (ma: Lengyeltóti) után várják a gyorsan mozgósított környék­beli parasztok. Folly József, Szigethy, Balogh és Gálovits nemzetőr századosok vezetése alatt elrejtőznek. Amikor a megadásra való felhívásra puskatűzzel válaszolnak, a nép­felkelők elsöprő rohama nyo­mán "... a szétfutott ellenség részint agyanveretett, s ismét több elfogatott, s a többi után kísértetett«. A csatatéren és környékén 107 halottat és 230 foglyot számláltak össze, vala­mint 201 fegyverrel, ruhával, élelmiszerekkel megrakott sze­keret. A felkelt parasztok vesztesége 3 halott volt, köz­tük Friss Balázs geszti lakos, ötgyermekes családapa, aki elsőként fogott fegyvert a be­tolakodók ellen. A hátrahagyott kanizsai csá­szári helyőrség tehetetlen, és csak kiáltványra futja erejé­ből. Mivel kénytelenítve érzi magát, ",.. ezen gonosztetl minden követőit és segélőit megérdemelt büntetés alá vet­ni és ha — ily zsiványos meg- rohanások a császári királyi katonai szállítmányokra, futá­rokra és postákra« előfordul­nak, akkor haditörvényszék elé állítja az illetőket. Erre azonban nem kerül sor, mert a kanizsai polgárok lefegyver- zik az 1500 főnyi helyőrséget a kiáltványszerző tábornokkal együtt. így jár Jellasics derék­hada. miután szeptember 24- én elhagyta a megye területét, öt nap múlva Pákozdnál vere­séget szenved az újonnan fel­állított magyar seregtől. Somogybán ezzel megszűnt a fő veszély, és sor kerülhe­tett a tisztogatási akciókra. Barcs és Féterhida környékén a kukoricákban lappa.nganak a csellengő és lemaradt kisebb egységek. Pár nap múlva fel­számolják itt is az elmaradt császáriakat. Az ellenséges sereg tartalék hadteste szeptember 19-én lép­te át Drávasztáránál és Szent- mártonnál az akkori megye te­rületét. Két napon keltek át a Dráván, és a 9000 fős sereg kisebb pusztítása után elhagy­ta megyénket. Jellasics a szep­tember 29-i pákozdi vereség, majd fegyverszünet után meg­szökött seregével nyugatra, és ezzel magára hagyta Roth tá­bornok hadtestét. Megsemmisí­tésük október 7-én Ozora mel­lett történt. A jól előkészített csapdába besétáló osztrák tá­bornoknak egyetlen lehetősége volt: a megadás. A minden ol­dalról körülvevő felkelők le­hetetlenné tették a további menekülést. A somogyi nép­felkelők október 5-én — mint­egy ötezer fő — lezárják a Sió vonalát, majd az észak-somo­gyi erdőből kiverik a kisebb csoportokat. A főleg Balaton környéki parasztoknak nagy szerep jutott azzal, hogy elzár­ták a visszavonulás útját, és tartották addig, amíg megér­kezett a reguláris honvéd­sereg. M egyénkben ezzel tulajdon­képpen lezárult a csá­szári sereggel való harc első szakasza. Somogy paraszti, iparos és értelmiségi lakossága a következő hónapokban a honvédsereg soraiban harcol az elnyomatás ellen a magyar és a világszabadság zászlaja ala** Andrássy Antal Állami szerv benzin- és Diesel-motor szerelésében jár­tas, nagy gyakorlattal rendelkező szerelőket vesz föl Kaposvár székhellyel. Több képesítéssel rendelkezők előnyben részesülnek. Fizetés megegyezés szerint. Cím 1211. számon a hirdetőben. (1211) ton-parton. Szegedi Nándor AKIRE MINDIG LEHET SZÁMÍTANI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents