Somogyi Néplap, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-15 / 218. szám

Csütörtök, 1966. szeptember 15. SOMOGYINGPfeAP Kongresszusra készülünk A pártcsoport sokat tehet Miről ír a Pártélet? Az üzemrészben sehogy sem sikerült rendet teremtem. Az előző művezetőt leváltották, de úgy látszott, utóda sem képes megbirkózni a tenniva­lókkal. A főmérnök is meg­próbált segíteni, de a tervet továbbra sem teljesítették, s a selejt sem csökkent. »-Baj van ott a szellemmel, a han­gulattal« — állapították meg a vezetők. A pártvezetőség összehívta a műhely kommu­nistáit: megbeszélést tartott a pártcsoport — évek óta az elsőt. Viharos összejövetel volt, éles hangú felszólalások követték egymást, de végül azonos álláspontra jutottak: a pártcsoport mindent megtesz a műhelyben uralkodó szem­lélet megváltoztatásáért, a munkakedv megerősítéséért. És ami addig nem sikerült, az most bekövetkezett: az üzem­rész »helyrerázódott«. Igaz, kelleti hozzá négy-öt hónap, de megtörtént. Néhány mű­szaki szervezési intézkedésre is sor került a pártcsoport ja­vaslatára, de az eredmények­hez — a főmérnök is elisme­rően állapította meg — nagy­ban hozzájárult a kommunis­ták politikai munkája. Ami magyarul annyit jelent: vi­tatkoztak, érveltek, olykor ve­szekedtek; gondosan ügyeltek arra, hogy ne mondhassa sen­ki, vizet prédikálnak és bort isznak; zokszó nélkül elvál­lalták a legnehezebb felada­tokat — és egy év múlva áz üzemrészre alig lehetett ráis­merni. Nem a külső képe vál­tozott meg elsősorban, hanem az a megfoghatatlan, mégis mindenütt jelenlevő dolog amit egy-egy munkahely lég­körének, szellemének szoktunk nevezni. Ez az eset is bizonyítja — és sok hasonlót lehetne fel­sorolni —, milyen energia, milyen erő rejlik a pártcso­portokban. Igen sok pártszer­vezet vezetősége már fölis­merte ezt, s a tájékoztatást, a felvilágosító munkát ezért igyekeznek a pártcsoportokra alapozni, építeni. Sok érvszól emellett. Egy-egy munkaterü­let problémáit, hangulatát senki sem ismerheti jobban az ott dolgozó kommunistáknál. Ök tudják leggyorsabban tá­jékoztatni munkatársaikat, ők tudnak leghatásosabban felel­ni kérdéseikre Persze csakis akkor, ha ehhez ők maguk is megfelelő útmutatást, tájékoz­tatást kapnak. Pótolhatatlan szerepe van a pártcsoport vezetőjének. Saj­nos, még mindig gyakori, hogy a bizalmi tevékenysége nem megy tovább a tagdijak ösz- szeszedésén, a taggyűlés idő­pontjának közlésén. Pedig a pártcsoportvezető nem pénz­beszedő, nem is postás: fel­adatköre több, tágabb ennél. Ismertem olyan pártcsoport­vezetőt, aki hetente kétszer- háromszor is elment a párt­titkárhoz vagy az agitációs fe­lelőshöz, s elmondta, mi fog­lalkoztatja a dolgozókat, s az­tán közösen megbeszélték — olykor valamelyik gazdasági vezetővel együtt —, mit le­hetne és kellene válaszolni. Egy évtizede szakítottunk azzal a gyakorlattal, hogy kü­lön népnevelőkre bízzuk a párt politikájának megmagya­rázását A párt valamennyi tagjának feladata elveink hir­detése, törekvéseink megma­gyarázása, buzdítás a fegyel­mezett, jó minőségű, gondos munkára. Ennek azonban a föltételeit is meg kell terem­teni. És e föltételek között talán a legfontosabb: eleven életet kialakítani a pártcso­portokban, őket tenni a po­litikai tevékenység szervezeti alapjaivá. Ezért helyes és szükséges, hogy a vezetőség- választó taggyűléseken a vég­zett munka és a feladatok ér­tékelésekor megkülönbözte­tett helyet szánunk a párt­csoportok tevékenységének, s meghatározzuk jövőbeni, még eredményesebb működésük útját, módját Gy. L. **■Soha nem volt még ilyen sokrétű, ennyire bonyolult az emberi világ, mint ma, és egyetlen elmúlt kor embere sem kapott annyi hírt napról napra a világról, annak min­den tájáról, minden rendű­rangú eseményéről, mint a ma embere. Hírek és rémhí­rek, tudományos ismeretek és megalapozatlan, de annál nagyobb hanggal hirdetett vélemények áradó özönében él a mai ember, és próbál tájékozódni, próbálja mind­ezt »megemészteni«, elrendez­ni magában. Ez a helyzet kedvező a tudományos világ­nézeti propaganda számára, de egyszersmind nagyon ne­héz, és felelősségteljessé te­szi a propagandista munká­ját-«. így kezdődik a í árt.élet szeptemberi számában Ko­vács Ferencnek, a filozófiai tudományok kandidátusának Hatékonyabb világnézeti pro­pagandát című írása. A kongresszusi készülődés jegyében a pártszervezetek mozgalmi életéről olvashatjuk a kövétkező cikket. »Nem olyan manapság a pártáiét, a pártmunka, mint korábban volt« — hallani gyakran a kicsit keserű, kicsit tanácsta­lan megjegyzéseket pártszer­vezeteinkben. Ezzel polemizál a cikk, és megtudjuk belőle, hogy a megváltozott körül­mények között is van mit tenni, és tesznek is a. kom­munisták a jövő formálá­sáért. Egy új rendelkezés értelmében a háztartási használatra engedé­lyezett propán-bután gázpalackot nem kölcsön formájában, betéti díj mellett kapják a fogyasztók, hanem a cseretelepeken meg kell vásárolniuk.# A 11 kilogrammos palack ára szeleppel együtt 511,40 forint lesz. Munkatársunk érdeklődésére a megyei tanács kereskedelmi osz­tályán elmondották, hogy az új rendelkezés egyelőre az ezután bekapcsolandó gázpalackokra vo­natkozik, tehát az augusztus 15 után megkapott engedélyek tu­A szokásokhoz híven több érdekes írás jelent meg a folyóiratban a megyei párt­bizottságok munkájáról, a közvéleményt leginkább fog­lalkoztató kérdésekről. Ilyen cikk például A közlekedés őszi feladatai, fejlődése har­madik ötéves tervünkben cí­mű írás. Ebből a többi kö­zött megtudjuk, hogy a terv szerint jelentős anyagi esz­közöket fordítanak a közúti hálózat fejlesztésére, korsze­rűsítésére. A forgalom sűrű­ségének megfelelően elsősor­ban az egy számjegyű főköz­lekedési utak egy részét szé­lesítik, korszerűsítik; tovább folytatják a budapest—bala­toni autópálya építését. De előrelépés történik a közsé­gek bekötőd (^hálózatának ki­építésében is. Valószínűleg közérdeklődés­re tart számot a folyóirat egy másik cikke is: Közok­tatás-politikánk és az új tan­év. Ebből idézünk: »Folya­matosan biztosítani kell a ma még érettségizett szak­munkásokat képző szakközép- iskolák átalakítását, tanmű­helyekkel és különböző fel­szerelésekkel való ellátását, hogy 1967-től fokozatosan át­térhessünk az új típusú szak­középiskolai képzési rend­szerre.« A Pártélet beszámol párt­szervezeteink életéről, több karcolatot és kommentárt is közöL A szeptemberi folyó­iratot könyvszemle zárja. lajdonosaira. A saját palacknál az AFOR semmiféle cseremeg­kötöttséget nem támaszt a fo­gyasztóval szemben, akár két nap múlva is cserélhető a palack. Előfordulhat, hogy a tekintélyes vásárlási összeg miatt némelyek pillanatnyilag nem fogják meg­venni a palackot — tehát egyelő­re lemondanak a gázhasználatról —, éppen ezért a járási és a vá­rosi tanácsok kereskedelmi cso­portjai a közeljövőben megkere­sik az igénylőket, és megtuda­kolják tőlük, vajon ezután is igényt tartanak-e a gázra. Ezentúl meg kell vásárolni a propán-bután gázpalackot AKIT MINDEN SZÁL A QYÁRHOZ KÖT A GYÁR MEGSZÜLETÉSE ÓTA dolgozik a TRANSZ- VILL-ban Tóth József. Eb­ben a tizenhat évben nem­csak a nevek változtak a kapu fölött. A hajdani kóoe- ráj korszerű nagyüzemmé nőtt. S ebben a fejlesztésben Tóth József is részt vett mint a pártvezetőség tagja. Hol úgy, hogy társadalmi munkát szervezett, hol úgy, hogy sürgette a vállalat jö­vőjéről döntő tanácskozáso­kat Minden szál a gyárhoz köti. Először vastörő volt, majd brigádvezető lett az öntvénytisztítóban. Tizenegy éve dolgozik ebben a be­osztásban. Nagyon büszke munkatársaira. Összeforrott, egységes kollektíva. Eddig négyszer nyerték el a szocia­lista címet. Az idén meg­kapják a bronzplakettet. — Azt hiszem, hogy nem árulok el titkot... Szeret­nénk elnyerni a kongresszu­si zászlót. Elvégre mindenki pályázhat rá. Legjobban annak örül, ha fejlődik a gyár, a város. S arra a legbüszkébb, hogy a hajdani héttagú pártszervezet létszáma ma százhuszonhá­rom. Itt lett párttag, ezért felelősnek érezte magát. az emberek neveléséért. Amikor megkérdeztem tőle, hány munkás lépett be a pártba az ő meggyőző szavára, elmo­solyodott. — Ha előttem lennének a taggyűlésen, rájuk tudnék mutatni ... Először is Éry Károlyon, az szb-titkárunkon kezdeném. Aztán Bogdán Sándorral, Sebestyén István­nal meg Heiczinger Imrével folytatnám a sort. TIZENHÁROM ÉVVEL EZ­ELŐTT választották be elő­ször a vezetőségbe. Most szervező titkár. Amíg Bene Nándor párttitkár iskolán Volt, ő vezette a pártszerve­zetet. — Nagyon sokat segített Éry elvtárs a munkában — ismeri el. Tóth József vas között él, s maga is olyan kemény. Hitét sohasem törte még meg semmi. Amikor az ellenforradalom után leállt a gyár, nem volt gép, áram, akkor se hátráltak meg a régi munkások. — Kézzel hordtuk fel a vasat a létrán, a kokszot zsákban cipeltük fel a lép­csőn ... S megindítottuk a gyárat. S nemcsak azt, a pártszer­vezetet is. Tóth József szív- vel-lélekkel részt vett az MSZMP-szervezet megalakí­tásában. Tizenheten voltak az első taggyűlésen. ötvenkilencben súlyosan megbetegedett. Tizenkilenc hónapig nyomta az ágyat. Jäger György, az. akikori Igazgató rögtön elhelyezte a feleségét a forgácsolóműhely­ben. . Azóta is ott dolgozik betanított munkásként. Lába­dozó beteg volt, amikor meg­kezdődött a megyében a me­zőgazdaság szocialista útra való térítése. Az elsők között jelentkezett. Ügy érezte, kö­telessége részt vállalni a tsz-szervezésben. Járni alig bírt, úgy támogatták mun­kaitársai. S ment esőben, hóban, hegyen, völgyön. Vit­te a párt szavát a falusi há­zakba. Mindenki büszke volt rá, amikor küldöttként képvisel­te az üzemet a VIII. párt­kongresszuson. S arra is, hogy beválasztották a me­gyei pártbizottság tagjai kö­zé. Precíz ember. Otthon gon­dosan eltette az eddig ka­pott kitüntetéseit. Ha majd megnőnek a gyerekei, azok­nak szeretné megmutatni. Mind a megbecsülés jele. Ka­pott az üzemtől, a munkás­őrségtől, a várostól. Négyszáz óra társadalmi munkát vég­zett brigádjával a városban. Ezért kapta meg a Társadal­mi munkáért kitüntetés arany fokozatát. Nem volt könnyű sorsa gyerekkorában. Heten voltak testvérek. Korán dolgozni ment. Tizenhárom éves ko­rában került be a cukorgyár­ba nagyon nagy protekcióval. Hét évig segédmunkáskodott a szivattyűcsoportnál. A fel- szabadulás után került a rendőrséghez, majd onnan ment az akkori vasgyárba. — Semmi sem volt itt, amikor idekerültem . . . Csak a nagy sár. Mondja is Amb­rus Viktor bácsi, a legrégibb öntő szakmunkás: »Az em­bernek a szeme-szája eláll még most is, amikor bejön a gyárba, milyen szép ered­ményt értünk el.« Amikor augusztus húszadikán kint voltunk a cseri vidámpark­ban, az egyik vidéki munkás nagyon elcsodálkozott rajta, mert még nem látta. Azt mondtam neki: »No, látod, meglepődsz ezen, ha szétnéz­nél az országban, akkor tá- tanád csak a szádat.« REGGEL HATKOR már bent van a műhelyben. El­lenőrzi a köszörűket, a tisz­títódobokat, a körasztalosgé­pet, kiadja a munkát, aztán végiglátogatja a pártcsoport- bizalmiakat — Nagyon fontos, hogy megtudjam, mi a vélemé­nyük, a gondjuk. Amikor Éry Károly szb- titkárral a riportalanyomról beszélgettem, egy kicsit meg­lepett egy megjegyzése: — Nagyon nehéz megraj­zolni Tóth Józsi portréját... Én nem vállalkoznék rá. Amikor arról faggattam, miért mondta ezt, nagyon plasztikus képet festett a ri­portalanyomról. Fény és ár­nyék egyformán tükröződött rajta. Az öntvénytisztító bri­gádvezetőjével a csillagokat le. lehet hozatni az égről. Ha azonban »bal lábbal kél fel«, akkor sok borsot tör a veze­tők orra alá. — Tudom magamról, hogy rettenetesen érzékeny vagyok. Ha például Éry elvtárs ko­molyan megmondjá a véle­ményét. két hétig feléje se nézek — vallotta be Tóth József a hibáját. .. VAS KÖZÖTT DOLGO­ZIK, kemény, mint a vas. Hitét sohasem törte még meg semmi. S portréjában ezért kevert arányosan több fényt a riporter. Lajos Géza Festő, bádogos és üvegező szakmunkásokat fölvesz az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat, Kaposvár, szakipari építésvezetőség, Szántó Imre utca 11. sz. (127638) „Köszönjük, hogy kiváló katonát neveltek Egyenruhás fiatalember képe tekint rám a kutasi tanácsháza hirdetőtáblájáról. Mellette egy kézzel írt levél, amely ugyan a község tanácselnökének van cí­mezve, de Kutas valamennyi lakójának szól, főleg azoknak a fiataloknak, akik most készül­nek bevonulni katonának. »T. Tanácselnök Elvtárs! Kö- szönetünket fejezzük ki Önök­nek, mivel községükből bevo­nult fiuk, Kopecsni Vince őr­vezető elvtárs (Petőfi út 57. szám alatti lakos) katonai es­küjéhez híven becsülettel telje­sítette kötelességét. Ezért meg­kapta a Magyar Népköztársa­ság kiváló katonája kitüntető címet. Ezért a mellékelten kül­dött képet kérjük a község va­lamely forgalmasabb helyén kitenni, hogy az ifjúság példa­képéül szolgáljon. Elvtársi üd­vözlettel: Farkas János száza­dos, a 7842. alakulat politilcai helyettese.-« Büszke rá az egész község Hosszú évek óta látják el a községi tanács vezetői tisztsé­gét Papp István vb-elnök és Kovács József vb-titkár. Ami­kor arról érdeklődöm tőlük, hogy milyen érzést váltott ki a falu lakóiból ez a levél, öröm­mel válaszolnak: — Büszke rá az egész község. Vince nagyon népszerű, mert mint labdarúgó szívén viseli a falu csapatának érdekeit, és teljes szívvel küzd is érte min­den esetben, amikor csak haza­jöhet játszani. Meg azért is, mert szerény, udvarias, ö az első a faluból, aki ezt a nagy­szerű kitüntetést példás mun­kájával kiérdemelte. Nemrég részt vettünk a KISZ-szervezet tanácskozásán, ahol főleg be­vonulás előtt álló fiatal fiúk voltak jelen: Azt kértük tőlük, hogy szerezzenek hasonló elis­merést, mint Kopecsni Vince. „Azt kértem a fiamtól: szolgáljon becsülettel...” — A kislányom mondta, szaladt hozzám a hírrel — em­lékezik büszkén az apa, Ko­pecsni Vince, a Kutasi Állami Gazdaság igazgatója —, hogy öcsi képe kinn van a tanács hirdetőtábláján. Aztán kap­tunk mi is egy hasonló levelét, amely végtelenül jólesett. Fő­leg az, hogy a fiam megtartot­ta, amit bevonulás előtt kér­tem tőle: szolgáljon becsület­tel ... Bevonulása előtt a gaz­daságban dolgozott villanysze­relő-tanulóként, illetve néhány napig segédként. Ahogy a többi fiatal elmond­ja — de ugyanez a véleménye az idősebbeknek is —, soha nem élt vissza azzal, hogy apja a gazdaság igazgatója, a legne­hezebb feladatokat is szó nél­kül elvégezte. Szerényebb, mint fiatal katona korában Lassan letelik a katonai szol­gálat ideje. Kopecsni Vince is, mint a többi leszerelés előtti ka­tonatársa, számolgatja a napo­kat, hogy aztán tovább formál­hassa életpályáját. Amikor az általános iskolát befejezte, szakmát akart tanulni. Ez sike­rült. Most az a terve, hogy le­velező úton elvégzi az egyete­met ... Addig azonban még jo né­hány hetet le kell. szolgálnia a hadseregben. Elvárják tőle, hogy ugyanolyan példamuta­tóan, mint eddig. Alakulatá­nak politikai helyettese. Far­kas János százados ezt mondja róla: — Szerényebb, fegyelmezet­tebb katona, mint elsőéves ko­rában volt. Rajparancsnok lett, közben ugyanis tizedessé lép­tették elő. Beosztottjai szere­tik, mert 6 is szereti, becsüli az embereket. Emellett szorgal­mas, a múlt kiképzési év vé­gén minden katonai-politikai tárgyból ötösre vizsgázott, ezért kapta meg a Magyar Népköztársaság kiváló katoná­ja kitüntetést. Az idén is igen eredményesen tanul. A bevezetőben idézett levél csak a kutasi fiúknak szólt. De Kopecsni Vince tizedes példá­ját követheti minden bevonu­lás előtt álló fiatal. Szalai László Budapesti iparvállalat azonnali belépéssel ? vesz munkakönywe! ■ tanácsi munkaválls engedéllyel rendel: 16 év fölötti női és h . fi munkaerőke. fonó, cérnázó orsózó, a; amim segédmunka* munkakörbe Jelentkezés: Köbéi, Textilművek Fonótele munkaerő- gazdálkodá Budapest, X. kér.. M lódi út 25. Munkás lást nem tudunk 1; tosítani. (2836 I

Next

/
Thumbnails
Contents