Somogyi Néplap, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-13 / 216. szám

Kedd. 1968. szeptember 13. s SOMOGTI NÉPLAP Tudjon politizálni is a szakember A HETVENKETTEDIK INDULÁS Vezetőségválasztás a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum pártszervezetében Megyénk két felsőoktatási intézménye közül az egyik­ben, a Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban szombaton tartották meg ve­zetőségválasztó taggyűlésüket az iskola kommunistái. A húsztagú alapszervezet kétévi munkáját tartalmazó beszá­moló az intézmény jellegéből fakadó sajátos problémákat fészégetett dicséretes tárgyi­lagossággal. A vezetőség ne­vében Bekker József párttit­kár elemezte a legutóbbi vá­lasztás óta eltelt időszakot, külörtös tekintettel arra, ho­gyan segítették elő a kom­munista tanárok, nevelők az iskolában folyó oktató-nevelő munkát. A kérdéseket is így tette föl a beszámoló: »-Mit tettünk pártunk politikájának intézményünknél való érvé­nyesítésért? Hogyan álltuk meg helyünket az új típusú, kommunista szakemberek ne­velésében?« A kérdésekre részben a beszámoló adta meg a feleletet, de kiegészí­tő válaszokat várt a vezető­ség a tagság hozzászólásaiból is. Az utóbbi két évben — a munkaterv szerint — rend­szeresen, a korábbinál szer­vezettebben foglalkoztak a hallgatók soraiból kikerült tagjelöltekkel. Pártmegbíza­tást adtak nekik, a feladatok teljesítését ellenőrizték, és tagfelvételük idején részlete­sen értékelték. Tanulmányi eredményeiket állandóan fi­gyelemmel kísérték. Mind­ezek ellenére a pártépítés nem volt hibátlan. A beszá­moló szerint a vezetőségnek nem sikerült elérnie azt az emberközelséget, amellyel a kommunistává nevelést ered­ményesebbé tehették volna. Számottevően előbbre lép­tek az új mezőgazdasági szakembereik nevelésében. — Munkánk egy részről okta­tás, más részről nevelés, amelynek végcélja a szocia­lista módon élő, dolgozó, gondolkodó szakember kiala­kítása — hangzott el a be­számolóban. — Jelenleg ott tartunk, hogy az alapvető nevelési, oktatási kérdések­ben az elvi egység teljes. Az egyoldalú szakmai beállított­ságot kinőttük... A falunak ad új agrárér­telmiséget ez az iskola, s a falura, a gazdaságba kike­rült fiatalnak a szakmai ten­nivalókon túl az élet más, így politikai vérkeringésébe is bele kell folynia. Tudnia kell politizálni, és erre is egyre inkább - fölkészíti az is­kola. Ami a párttagok aktivitását illeti, többre számított a ve­zetőség: több javaslatra, kez­deményezésre, mint ameny- nyit kapóit. S ez a vezető­ségválasztó taggyűlés is úgy indult a beszámoló után, hogy senki sem mond véle­ményt az elhangzottakról, kritikátlanul tudomásul ve­szik a vezetőség tevékenysé­gét. Nem arról van szó, hogy elvtelenül, igaztalanul elma­rasztalja bárki is a vezetősé­get, hiszen munkája erre nem is ad alapot. Hanem a vélemény váratott magára sokáig. Aztán Horváth Jó­zsef, id- Szabó László, Kutas József, Márkó József, Vörös Imre, Kótai Mihály és Hor­váth Sándor, a járási pártbi­zottság munkatársa elmondta észrevételét, tapasztalatát és javaslatát. A legtöbbet mon­dó — a vezetőség munkáját is értékelő — hozzászólást Szikszai Lászlónétól hallot­tam. Azt, hogy két év alatt vitathatatlan eredményeket ért el az alapszervezet, s ar­ra is emlékeztetett, jiogy annak idején még az alap­szervezet helyét, feladatát kellett meghatározni, most meg a pártmunka hatéko­nyabbá tétele a legközvetle­nebb feladat. A vezetőség szilárdan kiáll a párt poli­tikája mellett, megértetését szorgalmazza a párt önki vüliek között is, ám a kommunisták nem mindegyike érzi, hogy munkája mennyit nyom a lat­ban. Ez megmutatkozik töb­bek között abban, hogy _ ke­vés javaslattal állnak elő. Keveset foglalkozott a be­számoló — mindössze né­hány mondat erejéig méltat­ta figyelemre — az intéz­ményben folyó kutatásokkal, amelyeken pedig már orszá­gosan terjed a híre. A kuta­tócsoport eredményed több szót érdemeltek volna, hi­szen a mezőgazdaság fejlő­désében és fejlesztésében na­gyon jelentős helyet foglal­nak ed. A. szavazás lebonyolí­tása után ismét Bekker Jó­zsef lett az alapszervezet tit­kára, vezetőségi tagoknak pedig Szikszai Lászlónét, Mé­száros Zoltánt, Fodor Feren­cet és id. Szabó Lászlót vá­lasztották meg. Azt a célt, hogy az iskoláról kikerült fiatal szakember politizálni is tudjon, együttesen, vala­mennyi kommunistával szót értve érhetik el. Ehhez adott módszerbeli útmutatást a szombati taggyűlés. Hernesz Ferenc egint él a gyár. Az éledés folyamata ép­pen olyan volt, mint az ébredésé. Ahogy érkezett a hajnal, sűrű gőzfüggönyt '.'ont maga köré a cukorgyár, s ebben a függönyben egy­mást megvárva, egymást kö­vetve megindultak a gépek. Amikor a turbinát indítot­ták, még tömör sötétség volt. Nem éjszaka, inkább este, hiszen Gyónó I-ászló turbinagépész még éjfél előtt hozzálátott az indításhoz, s mire elérkezett a tegnapi nap, már saját energiatelepe látta el árammal a cukorgyárat. Látványos és izgalmas en­nek a gyárnak az indulása. A látványt le lehetne imi, az izgalmakat aligha. Az éj­szaka valamennyi műszaki talpon volt. Azok is, akiket csak délutánra hívott volna a kötelesség. A gyár hetvenkettedszer indult meg. Az a fiatal mér­nök, akivel öt emelet ma­gasságból figyeltük a hajnal érkezését, először látta ezt indulást. Varga Józsefnek hívják, S csupán ennyit mon­dott, — Izgalmas éjszaka volt. Azt mindig tudtam, hogy iz­galmas egy ilyen indulás, de hogy ennyire, nem hittem volna el senkinek. Én sem. S azt sem, hogy az emberek ennyire szívükön viselik az üzemet. Ha valahol hiba volt — mert az indu­láskor ilyesmi előfordul, hi­szen még nem koptak be az új csapágyak, a fe'sték is in­kább megfogja a répát meg a szeletet, mint csúsztatja —, minden ember, aki ész­revette, oda tömörült. Tóth Lajos igazgató az éj­szaka nem hunyta le a sze­mét. Hajnali tájt fáradtan csak ennyit mondott: — Kapkodni nem szabad, mert ha elveszti az ember a fejét, abból baj van. Ilyen A hajnali fényben megmozdul a gyár. Az első répaszelet a szállítószalagon. Az öreglaki Álla­mi Gazdaság apró- és egyéb mag tisztítását megállapodás szerint fémzárolt minőségre is garanciával vállalja. 'rdeklődni lehet a gaz- laság központjában. (41431 Szigorú iakarékosság Horváth fegyelmi ügyét már — Csendet kérek! — szóit negyedik napja tárgyalták, erélyesen az igazgató. — Lá- Reggel nyolc órakor ugyanott tóm, rosszallóan csóválja a folytatták a kihallgatást, ahol fejét Molnár elvtárs, javasol- tegnap abbahagyták. A tudóié- nám, hallgassuk meg az ő vé­kás Kókai folyton csak azt erő- leményét is. 1 sügette, hogy ő már régen gon- — Négy napja ülünk itt dolta Horváthról, de azért ezt együtt a tárgyalóteremben, még álmában sem merte elkép- hogy felelősségre vonjuk Hor- zelni róla. váth elvtársat, mert rosszul __ Konkrétabban, konrétab- bánt a rábízott anyaggal b an elvtársak! — szólt közbe kezdte mondanivalóját az a vállalati jogász. Kókai erre öreg. - Horváth Gyula a cso­kinyögött még egy-két monda- portvezeto engedelye nélkül tot, aztán megköszönve a hall- felhasznait egy doboz szigetelo- qatóság figyelmét, körülnézett, szalagot az elektromos zajite- és úgy ült le mint aki nagyon verő gép készítésé közben. Ke- eléqedett önmagával. sobb kiderült, hogy a szigetelo­„ . .. szalagot polyamid szuperesz­Csavari főkönyvelő jelentke- ^ eljárással megtakarithat­zett szólásra. ía voina. Mielőtt a szemtanúk — Nem mentségképpen mon- g2í tárgyaláson a fejére ol­dom az elvtársaknak, de Hor mosták volna, ö mindent be váth azért tudott félrevezetni vauott_ Most csak arra vagyok bennünket, mert még a mi jo kíváncsi, miért késlekedünk a felkészültségű re vizor csopor- büntetés kiszabásával, tunk sem gondolt olyasmire, Molnár szaki leült, a többiek amit becsületesnek hitt. kodé- frólógatiak. öt perc múlva fci- gánk vállalatunk és különösen hirdették a döntést, amit a a társadalom ellen eV<övetet.. i'állalatvezetőlc és a jogász ho- A főkönyvelő, az igazgató és zott. Horváth Gyulát kötelez- a három osztályvezető után a fák a 16 forintos kár megtérí- csoportvezetők és a szemtanúk lésére, vagins a szalag árának is elmondták véleményüket, megfizetésére. Valamennyien súlyosnak ítél- a jelenlévők egyhangúim ték meg Horváth vétségét, helyeseltek és megindulok Szerintük el kell nyernie mél- kifelé. Az ajtóban Molnár szó­tő büntetését. A teremben előreengedte az igazgatót, mindenki fel volt háborodva, áe Morvái nisszalávett. ki hangosan, ki halkabban fe- — örülök. Molnár °lv+Ars iézte ki megdöbbenését. Egye- hogy megsürgette a döntést, dűl Molnár szaki hallgatott és annak is. hogy ik-en hatí- szomorúan. A kezében lévő no- roznttan foglalt áfásé tan teszlapon azt számítgatta, mi- legalább I«*’ időm. felkészülj lyen nagy összegre rúg az a az esH előadásra is. Tudta, az kár, mely a munkából elvont anyag+akarékossáaról és a tíz ember haszontalan időtől- munkaidő jó kihasználásáról te-'bői származik.. Sok ezer lesz szó. forintot számolt össze. 5ÍAö' íázseí nagy berendezést nem köny- nyű üzembe hozni. Az indulás tulajdonképpen egy egész napon át tart. Be­sötétedik, és ismét derengeni kezd a hajnal, mire vala­mennyi gépet üzembe he­lyeznek, s megindul a ter­melés. észültek már erre a napra. Egy kicsit ha­tárkőnek is számít az üzem életében. Hiszen teg­nap reggel hat hónap mun­kájáról állította ki maga a gyár a bizonyítványt. Meg kell hagyni, jót. Különös hi­ba sehol sem fordult elő. Mi­re kivirrad, már a szelete­lőre futott az első vason ré­K pa. Hosszú utat tett meg idáig. Vasárnap a répa nyomában jártunk Rőrig Imrével, a répaosztály vezetőjével. Amit láttunk, abból csak egy kö­vetkeztetést lehet levonni: a szállításban nem lesz fenn­akadás. Döbröközön irány­vonat rakódott. Harminchat vagon állt a vágányokon. A nagy teljesítményű rakodó­gépek negyedóránként töl­töttek meg egy vagont. A ha­gyományos módszerrel Cso- ma-Szabaöiban egy nap alatt raktak meg ötöt. Erre a döb- röközi rakodásra azt is mond­hatom, hogy a szállítás for­radalmát jelenti. Fél nappal előbb érkezik a gyárba a répa, mint a hagyományos módszerrel. Ez pedig jobb kocsikihasználást jelent és több répát. Az idén csinál­ják először. Vasutasok és a cukorgyár dolgozói együtt fáradoznak azért, hogy biz­tosítani tudják a gyár napi kétszáz vagonos igényét. A döbröközi répával tegnap reggel a sze­letel őgépeken talál­koztam ismét. Kellemes, édeskés szaguk szétáradt az üzemben, s megmozdította a munkásokat. Mert amerre megjelent a répa, elhangzott egy kurjantás és serény munka kezdődött, — Azt látom — mondja az igazgató —, hogy min­denütt szépen, szervezetten megy az indulás. Ahol már munka van, még azok is je­lentkeznek, akik nem tartoz­nak oda. Szeretik a gyárat. Nem tudom, hány indulást ért meg az igazgató, de éD­pen olyan lelkesedéssel, kitö­rő örömmel fogadja mind­egyiket, akár az a munkás, aki most lát életében először ilyet. Mire megérkeztek az első vontatók a répaszállitmány- nyal, az első szeletek cukor­tartalom-vizsgálatának ered­ményét már bejegyezte a nagy könyvbe a laborató­rium: tizenhárom százalék Másfél százalékkal gyengébb, mint a múlt évben. Ez laboratóriumi adat. Abszolút számokat mutat. Kint a főzőüstök mellett ar­ra törekszenek az emberek, hogy ebből a tizenhárom százalékból minél több cuk­rot vonjanak ki. — Ezután mór nem lesz megállás — mondja egy munkás. — Nem lesz sem vasárnap, sem karácsony. Mi nem ünnepelünk. — Mikor jön dolgozni ka­rácsonykor? Kiszámította már? — kérdi áz. igazgató. Először mosoly a válasz. Van ebben a mosolyban va­lami öröm: — Ki. Délutános leszek. A forró gőz már foly­vást áramlik a csö­vekben. Az: ősz eleji hűvös hajnal után jólesik először ez a meleg, aztán le­rakatja az emberrel a kabá­tot, s mire ez az írás nyom­dafestéket lát, már az inget is lecsábítja a munkásokról. A gyár munkájához sok me­leg kell. Tegnap reggel óta megint él a gyár ... Kereza Imre

Next

/
Thumbnails
Contents