Somogyi Néplap, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-25 / 227. szám

A-OM OG T I NÉPLAP 2 Vasárnap, 1966. szeptember 25. I Keményen bírálták Wilsont az angol konzervatívok Hétfőn kezdődik a Novak-per A bécsi esküdtszék előtt hét­főn kezdődik Franz Novak új pere. Az egykori SS fórok om- oszbagvezető Adolf Eichmann közvetlen munkatársa volt. Mint a deportáltak szállítmá­nyozási felelősének, nagy ré­sze volt a 400 000 magyar zsi­dó ausztriai elpusztításában. Novakot 1964 decemberében az esküdtszék fölmentette a gyil­kosságokban való bűnrészes- ség vádja alól, s csak a depor­tált szállítmányok áldozatai­nak »veszélyeztetése« miatt ítélte nyolc és fél évi börtön­re. Az ítéletet a védelem, fel­lebbezésére a legfelső bíróság formai-jogi okokból megsem­misítette, s az ügyet most új­ra tárgyalják. Mivel a Nova- kot gyilkosság vádja alól föl­mentő ítélet jogerős, az új perben csak a »veszélyezte­tés« a vád tárgya. (MTI) Szombaton Brightonban be­fejezte munkáját a Liberális Párt négynapos kongresszusa. Joseph Grimond, a párt ve­zére záróbeszédében élesen bírálta a Wilson-féle mun­káspárti politikát. Konzervatlzmussal, elvte­len rögtönzéssel, követke­zetlenséggel, felelőtlenség­gel és kétkulacsossággal vádolta a Munkáspárt ve­zetőit. Grimond szerint a válasz­tók nagy tömegei kiábrán­dultak a Munkáspártból, s a Liberális Pártnak e tömegek megnyerésére kell törekednie. A továbbiakban kijelentet­te, hogy a párt továbbra is támogatja a NATO-t, de csak azzal a föltétellel, ha az Atlanti Szövetség tekintetbe veszi a világban végbement változásokat, és nem gátolja meg a kelet-európai szocialis­ta országokkal a kapcsolatok fejlesztését. A kongresszus elítélte a kormány rhode­siai politikáját, és hatá­rozatában a rhodesiai vasútvonalak légi bombá­zással való »elmetszését« javasolta, amelyet a legszigorúbb ten­geri blokáddal együtt kell alkalmazni. A vezetőség azon­ban elkerülte a vietnami probléma megvitatását belát­va, hogy e kérdésben elke­rülhetetlenné vált volna a legélesebb Amerika-ellenes állásfoglalás. (MTI) Kétmillió tonna cement Evevnte mintegy 2 millió tonna cementet gyárt »no­voszibirsaki területi csemorecseni cementgyár. A termék egy részét speciális cementszállitó gépkocsikkal szállítják el. A magyar gyártmányú Csepel—D—450 cementszállító kocsik vezetői évente sok ezer kilométert tesznek meg, hogy idejében eljuttassák rakományukat az építkezésekhez. Walter Ulbricht Jugoszláviába látogat „Warren-bizottság“ Dél-Afrikéban A fajüldöző dél-afrikai kormány magas szintű bizott­ságot hívott életre, amelynek munkája nagy vonalakban megegyezik a Kennedy-gyil- kosság kivizsgálására alakí­tott amerikai Warren-bfawtt- ságéval. A vizsgáló bizottság ki akarja mutatni, hogy Cafen- dasz egyedül vagy pedig se­gítőtársakkal követte-e el tet­tét; hogy felelős-e valaki a parlamenti beosztottak közül; és M téliét arról, hogy Ca- fendasz bevándorolhatott Dél-Afrikába. (MTI) SZÍRIA r Uj vezetőség a Booth Párt élén A Booth Párt száriai szerve­zete kedd óta ülésező országos kongresszusán megválasztotta a szervezet 16 tagiú új vezető­ségét A vezetőségbe többek között beválasztották Nured- din Atasszi államfőt, Juszef Zuajen miniszterelnököt, a kor­mány hat miniszterét és a ve­zérkari főnököt is. Kimaradt az új vezetőségből Dzsamil Sajja, a jelenlegi tá­jékoztatásügyi miniszter. (MTI) FIGYELEM! Felhívjuk vásárlóink figyelmét, hogy 130. sz. rövidáru­üzletünket a bolt tata­rozásának idejére áthelyezzük a Háj us 1. u 25. sz. alatti divatáru szaküzletbe. Somogy megyei Ipar­cikli-kiskereskedclmi Vállal’* (127366) Walter Ulbricht, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára Joszip Broz Tito ju­Szovjet rakétakísérleíek A Szovjetunió 1966. szep­tember 26-tól október 25-ig hordozórakéta-kísérleteket hajt végre a Csendes-óceánnak egy 40 tengeri mérföld su­garú térségében. Ian Smith-nek, a rhodesiai telepes kormány miniszterel­nökének egyhangúlag bizal­mat szavazott pártja^ a Rho­desiái Front. A párp három­napos kongresszusa szomba­ton ért véget, s a tanácsko­goszláv köztársasági elnök, a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége főtitkárának meghí­vására szeptember 26-án, hétfőn hivatalos látogatásra Jugoszláviába érkezik. (MTI) Ételmérgezés Japánban Hatszázhetven ember szen­vedett ételmérgezést a Nyu­gat-Japánban levő Toyonoká- ban, miután egy ünnepség során romlott rizsételt ettek. Egy asszony meghalt, 188 embert kórházba szállítottak. (MTI) zás részvevői egyhangúlag jóváhagyták a függetlenség egyoldalú kimondását és a kormány azóta folytatott po­litikáját. A miniszterelnököt ismét a párt elnökévé vá­lasztották. (MTI) Smith bizalmat kapott AZ UJSZULUXT, alti 1945-ben jött a világra, ma felnőtt férfi, 21 éves, angol vagy orosz, francia vagy amerikai, német vagy japán. Hu­szonegy év — a bevo­nulási korhatár! Én is 21 esztendős voltam, amikor elmentem a há­borúba. Miként kortár­saim többsége, ar-rat a szilárd hittel áthatva harcoltam a fasizmus ellen, hopr az egész emberiség jö­vője függ annak a kegyetlen küzdelemnek a kimenetelé­től, amelynek akkor még nem láttuk a végét. Ha nem hittünk volna eb­ben, nem tudtunk volna küz­deni és győzni. És ezt val­lom ma is, amikor Nyugaton divatossá váltak az olyan vélemények, hogy — úgy­mond — a II. világháború »szokványos háború« volt, amely semmiben sem külön­bözött az előző háborúktól. AZ ANGOL KORMÁNY ez év áprilisában megjelen­tette azoknak a műveletek­nek rövid, hivatalos történe­tét, amelyeket az angol hír­szerzés hajtott végre a meg­szállt Franciaország területén tevékenyikedő partizánokkal együttesen. A könyvben ér­vényesül egy tendencia, amelynek célja: kissebbíteni a francia ellenállás hőseinek szerepét E törekvések ellen, határozottan tiltakozott Odet­te Fellows, aiki a háború éveiben angol hírszerzőként tevékenykedett Franciaor­szágban, és hősiességért ma­gas brit kitüntetésben része­sült. E könyvecske szerzője, Foot, olyan megjegyzéseket tesz, hogy — úgymond — a kínzások, amelyekkel a fa­siszták megtörték áldozatai­kat, eltúlzott történetek. Igaz, ót nem kínozták, ilyen ve­szély nem is fenyegethette, márcsak azért sem, mert nem szolgált olyan szervek­nél, amelyeknek tevékenysé­gét történelmi perspektívák­ban bátorkodott ábrázolni — jelenti ki Odette Fellows. Napjainkban Footh könyve nem jelent valamilyen kivé­telt. Nálunk Nyugaton nap­ról napra erősödik az a tendencia, amelynek célja: csökkenteni mindannak tör­ténelmi jelentőségét, amit a Szovjetunió és más antifa­siszta erők tettek a háború idején. Ügy látszik, néme­lyek a fiatal nemzedéket olyan szellemben kívánják nevelni, hogy ne higgyen el semmit abból, amit a hábo­rús években elkövettek és elszenvedtek. Londonban nemrég szovjet, angol, lengyel és amerikai szerkesztők vitát rendeztek annak tisztázása végett, hogy az európai politika kérdései­ben vallott ellentétes nézete­ket hol lehet közel hozni egymáshoz, és hol ütköznek ezek az ellentétek elvi néze­tekbe? Nem ismerem a vi­tában felszólaló küldöttek be­szédeinek tartalmát, de azon a fogadáson, amelyet a szov­jet nagykövetség rendezett a találkozó részvevőinek tiszte­letére, az egyik angol szer­kesztő keservesen panaszko­dott nekem amiatt, hogy a lengyel delegátusok — az ő nézetei szerint — alaptalanul nyugtalankodnak a nyugat­német militarizmus és neo- fasizmus feltámadása miatt. »MI SZÜKSÉGÜNK VAN James Aldridge: Fiainknak •• •• g 00 f orokul... ni az ilyen furcsa és ostoba nézetekre. Én »a furcsa és ostoba nézetek« kifejezést használom, mert ez az angol ember egyáltalán nem rossz szándékú vagy becstelen em­ber, csak elhiszi mindazt az ostobaságot, amivel traktál- ják. Véleménye azonban egyál­talán nem jellemző hazánk széles közvéleményének be­állítottságára Nyugat-Német- országgal szemben. A szer­kesztői konferencia rendezői­nek választása azért esett éppen őrá, hogy különös né­zetei ellensúlyozzák azt a mély gyanakvást, amely a legtöbb angolnál megnyilvá­nul a nyugatnémet militariz- must illetően. A VÉRBELI ANGOL RE­AKCIÓSOK hirdetnek most egy »elméletet«, amelynek lényege így foglalható össze: Mivel végső soron a világ- helyzetet a két szuperhata­lom — Amerika és a Szov­jetunió — vetélkedése hatá­rozza meg, Nyugat-Németor- szág valójában nem játszik fontos szerepet. Ha pedig így van, máért félünk a nyugat­német politikusok bármiféle akcióitól még akkor is, ha ezek a politikusok azt köve­telik, hogy csatolják az NSZK-hoz mindazokat a te­rületeket, amelyeket annak idején Hitler követelt? Hi­szen bármiféle új háborúban — bizonygatják a mi reak­ciósaink — egyáltalán nem ezek az igények képezik majd a konfliktus alapját! Hasonlít ez azokhoz a szó­noklatokhoz, amelyeket az 1938—1939-es években hal­lottunk, amikor Chamberlain, az akkori angol miniszterel­nök Münchenbe utazott Hit­lerhez, és amikor visszatért Angliába, győzelmesen lobog­tatta a papírrongyot — a Hitlerrel megkötött egyez­mény szövegét —, és e sza­vakkal fordult az angol nép­hez: »A békét, a becsületes békét hoztam önöknek!« A »BECSÜLETES BÉKE« »Mindennek egyszer és mindenkorra vége van. Ne féljetek! Ez soha többé nem ismétlődhe­tik meg!« De éppen azért, mert nagyon jól tudjuk, hogy mi tör­tént a múltban, tud­juk azt is, hogy ennek megismétlődése teljes mértékben lehetséges, még akkor is, ha hu­szonegy éves gyermekeink ezt hihetetlennek tartják. AMIKOR LATJUK, hogy a NEKÜNK ERRE?« — kér­dezte ingerült hangon. — A háború véget ért. Győztünk. Itt az ideje, hogy kiverjék a fejükből a német militariz- musról szóló ostobaságot! A németek nem képesek ismét a régi úten haladni. Az egy­szerűen lehetetlen!« A Szovjetunióban még egy tízéves gyermek is kitűnően tudja, hogy mit kell válaszol­A Nagykanizsai Autó­szerviz vállalja Warsza- Va, Zuk, Nysa, Moszk­vics Ifa-Framo, Garant, Gaz 51 típusú gépkocsik II. sz. műszaki szemléjét Telefon 22—20. (96355) — ezt a kifejezést az a tö­rekvés diktálta, hogy béke­szerető politikusként tüntes­sék fel Hitlert — néhány hónapig tartott. Hitler této­vázás nélkül betört Csehszlo­vákiába, amit Chamberlain előre tudott. De akkor úgy gondolták, hogy Hitler akciói egyáltalán nem kell, hogy nyugtalanítsanak bennünket. Hiszen abban a pillanatban agressziójának éle nem a Nyugat, hanem a Kelet el­len irányult. Most ismét felhangzanak ugyanezek a fecsegések. Miért kell nekünk félni a nyugatnémet militarizmustól, még ha Nyugat-Németország bíróságai, hadserege és ál­lamapparátusa náci kézben van is, még ha Strauss úr olyan beszédeket mond Is, amelyek nagyon hasonlítanak Hitler 30 évvel ezelőtt el­hangzott beszédeihez? Hiszen a nyugatnémet militarizmus agressziójának élét a Kelet és nem a Nyugat ellen for­dítja! Én már az ötvenedik esz­tendő felé közeledem. Az én nemzedékem megtette mind­azt, amit meg kellett tennie, és őszintén szólva szíveseb­ben venném, ha többé nem kellene emlékeztetni arra, amit mi tettünk. Valahogy jobb volna, ha így szólhat­nyugatnémet szoldateszka is­mét szövi Európa meghódítá­sának terveit, hivatkozva nemzeti becsületére, meg kell kongassuk a vészharan­got. Most, amikor könyvek­ben és a propagandaappará­tus útján következetesen utat tör magának egy olyan »esz­me«, amely szerint az elmúlt háború végeredményben va­lamifajta becsületes gentle­man párviadal Volt. hiteles­ségünk emlékeztetni arra, hogy ebben a háborúk-;: nem volt semmi »gentleman-like«, szó sem volt semmi ilyesmi­ről. A »párviadal« egyik ol­dalról a hivatásos hóhérok és gyilkosok, a másik oldalról a szaibadságszerető népek kö­zött folyt, s e népeket átha­totta a harag és a felhábo­rodás, ezért indultak harcba a hóhérok és a gyilkosok el­len. Londonban a White-Hall streeten, ahol a kormányhiva­talok vannak, áll az első vi­lágháborúban elesett katonák tiszteletére emelt emlékmű. A második világháborúig az volt nálunk a szokás, hogy leemeljük a kalapunkat az emlékmű előtt még akkor is, ha autóbuszon haladtunk el mellette. Amikor a minisz­terelnök rezidenciájából — a Downing street 10-ből — a parlament épületébe ment, ő is minden alkalommal meg­emelte a kalapját az emlék­mű mellett. Szép gesztus! Emlékszem, hogy akkor en­gem mint egészen fiatal em­bert, felbőszített ez a szo­kás: kalapot emelni egy (kő- tábla előtt, úgy tűnt nekem, mintha gúnyt űzték volna minden olyan katona emléké­ből, akit megöltek Francia- ország lövészárkainak mocs­kában 1914—1918-ban. Ezzel a gesztussal túlságosan köny- nyen megnyugtatták a lelki­ismeretüket sokan azok kö­zül, akik a halálba küldték őket. Amikor a szövetségesek a II. világháborúban győzelmet arattak a német militarizmus fölött, mi, angolok London­ban nem emeltünk új emlék­művet az elesettek tiszteleté­re, hanem a régi emlékmű az 1939—1945-ös harcokban elesett katonák emlékműve is lett. De nemcsak az elesettek emléke iránti kellő tisztelet megnyilvánulásáról van szó. Abban a meggyőződésben akarom nevelni fiaimat, hogy a háború önmagában borzal­mas és a fasizmus iszonyú. Ügy érzem, hogy ezzel adó­zom a legjobban a múlt há­borúban elesett minden egyes katona emlékének. NEM AKARUNK ŰJ VI­LÁGHÁBORÚT, de ezzel együtt sohasem hátrálhatunk meg azok előtt, akik szom­jazzák a háborút, akik meg akarnak félemlíteni bennün­ket, agresszivitásukkal zsa­rolnak minket. Kötelessé­günk, hogy bátran útjukat álljuk, még mielőtt 'újságo­sán messzire jl'*»' Csak így háríthatjuk e1 • ”T- vi­lágháborút, csak így rizhet- jv1* meg az életet, a nagy győzelem gyümölcseit. A múltnak ez az a tanul­sága, amelyet kötelességünk átadni fiainknak. Festő, bádogos és üvegező szakmunkásokat fölvesz az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat, Ka­posvár, szakipari építésvezetőség, Szántó Imre utca 11. sz. (127638)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents